(3)és

(3a)bekezdései szempontjából releváns megállapításokat értékelte és arra a következtetésre jutott, hogy az adóhatóság a fenti számlakibocsátó társaságokkal összefüggésben jogszabálysértő módon mellőzte a felperessel szembeni ellenőrzés során a kapcsolódó vizsgálatoknak ezt az eredményét. Ez indokolta az alperesi határozat elsőfokú adóhatóság határozatára is kiterjedő részbeni megváltoztatását, melyet meghaladóan a keresetet elutasította az elsőfokú bíróság. Kúria V.Kfv.35.264/2023/7-II 10 A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem [26] A felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben nem támadta a jogerős ítéletnek a megváltoztatásra vonatkozó részét. A jogerős ítéletet - a támadott részében - elsődlegesen kérte hatályon kívül helyezni, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezni. Másodlagosan a jogerős ítéletet a támadott részében kérte megváltoztatni azzal, hogy a Kúria az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően semmisítse meg, és az elsőfokú adóhatóságot kötelezze új éljárás lefolytatására. [27] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. §

(1)-

(4)bekezdésének, az Alaptörvény XXVIII. cikk

(7)bekezdésének, a Kp. 78. §

(1)-

(2)bekezdésének, 85. §

(1)bekezdésének, 86. §

(1)bekezdésének, a Kp. 71. §

(2)bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §-ának,
3. §

(4)bekezdésének a megsértésére hivatkozott. Továbbá álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti

(3)bekezdését,

1. §-át,
2. §

(4),

(6)bekezdéseit, 102. §

(1),

(3)bekezdéseit,

1. §-át,
2. §

(2)bekezdését, 172. §

(1)bekezdés i) pontját, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 72. §

(1)bekezdés eb), f), g) pontját, az Áfa tv. 9. §

(1)bekezdését,

1. §-át,
2. §

(2)bekezdését,

1. §-át,
2. §-át,
3. §-át,

(1)bekezdését, 221. §

(1)bekezdését, az élelmiszerlánc-biztonsági rendelet 18. cikk

(2),

(3)bekezdését, a Héa irányelv

1. cikk a),
2. cikk a) pontját, az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló
3. évi XLVI. törvény (Éhftv.)
4. §

(1)bekezdését, az EJEE

1. cikk
2. pontját, valamint a Kúria és az EUB vonatkozó joggyakorlatát. [28] Indokai szerint az elsőfokú bíróság megsértette a felperes hatékony jogvédelemhez és tisztességes eljáráshoz való jogát, a bizonyítékokat okszerűtlenül, hiányosan értékelte, a kereset kimerítési-, indokolási kötelezettségének nem tett eleget, több kereseti hivatkozást nem bírált el, és ezt nem indokolta. Nem tett eleget az anyagi pervezetésre vonatkozó kötelezettségének, mert azt igen szűken és tévesen, kizárólag a
3. március 29-i tárgyaláson teljesítette, de akkor sem jelezte a felperesnek, hogy a keresetlevélben minden beszállító tekintetében írt levezetés álláspontja szerint nem támasztja alá a gazdasági események számlák szerinti megvalósulását, vagy, hogy nem ért egyet a felperes jogértelmezésével. A felperes kifejtette, hogy az adócsalás nem bizonyított, az alperesi határozat és a jogerős ítélet ellentétes az EUB legújabb gyakorlatával (C-610/
4. számú Vikingo-ügy, C-334/
5. számú Amper Metal ügy, C-611/
6. számú Crewprint ügyC512/
7. számú Aquila ügy), és nem került tisztázásra, hogy a felperes tudott vagy tudnia kellett volna az állítólagos adócsalásról. Az elsőfokú bíróság túllépte a hatáskörét az élelmiszerlánc-biztonságra vonatkozó előírások vizsgálatával – ami nem is adójogi kérdés – valamint a gazdasági racionalitás teljes hiányának kimondásával. A megkülönböztetés-mentes eljárás követelményének,

(3)bekezdésének a megsértésére vonatkozó álláspontját fenntartotta a Kft.9 és a Kft.10 esetének a felperesi üggyel való összehasonlítása alapján, amely jogsértést a jogerős ítélet nem állapított meg, de figyelmen kívül is hagyta azt a körülményt, hogy míg a felperes terhére értékelték, hogy pl. Kft.1 semmilyen gazdasági tevékenységet nem végzett, addig a felperesi kapcsolt vállalkozás Kft.10-nél ugyanezt a beszállítót érintően nem merült fel kifogás. Kúria V.Kfv.35.264/2023/7-II 11 [29] Előadta, hogy több helyen is iratellenes a jogerős ítélet indokolása, így a [84] bekezdésben az adómentességre, a [100] bekezdésben az adó-visszaigénylésre hivatkozásnál. Tévesen utalt az Sztv. rendelkezéseire is, mert az Áfa tv. és a Héa irányelv az alkalmazandó; téves a jogi következtetése a [66]-[68] bekezdésben, valamint az EUB joggyakorlatával ellentétesek a [71] bekezdésben foglaltak. [30] Kiemelte, hogy álláspontja szerint nem bizonyított az adócsalás ténye, másrészt több olyan körülmény van, amely az EUB joggyakorlat alapján nem tekinthető önmagában csalásnak, harmadrészt vannak olyan, a felperes terhére értékelt körülmények, amelyek időbeliségük miatt a perbeli ügyletek minősítésében nem vehetők figyelembe, ezeket mégis elfogadta az elsőfokú bíróság. A felperesi tudattartalom kapcsán nem csak azt kellett bizonyítani, hogy a felperes az ellenőrzési cselekményeket elmulasztotta, hanem azt is igazolni kell, kellett volna, hogy a kellő körültekintés mellett melyek azok a körülmények, amelyekből okszerűen rájöhetett volna a láncolatban történt adócsalásra, ilyen körülményt azonban az adóhatóság nem igazolt. [31] Sérelmezte, hogy az egyes beszállítók kapcsán voltak olyan tények és körülmények, amelyek az ügyletek megvalósulását támasztották alá, és olyanok is, amelyek azt mutatták, hogyha volt is valahol az értékesítési láncban adócsalás, azt az adóhatóság és az elsőfokú bíróság nem bizonyította, ahogy azt sem, hogy az ilyen adócsalásról a felperesnek volt vagy lehetett tudomása. Ezeket a körülményeket a felperes egy beszállítón, a Kft.1-en keresztül mutatta be részletesen a felülvizsgálati kérelmében, a 15.1., 15.2., 15.

1. és 15.4 bekezdésekben. [32] Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság elfogadta jogszerűnek az alperes eljárását, holott az nem bizonyította az adócsalást, és azt sem, hogy a felperes arról tudott vagy kellő körültekintés mellett tudnia kellett. Táblázatba foglalva az alperesi határozat, a keresetlevél és a jogerős ítélet hivatkozásait állította, hogy az adóhatóság, a bíróság által felhozott körülmények részben valótlanok, részben értékelhetetlenek, részben irrelevánsak, ezért sem önmagukban, sem összességükben nem szolgálhatnak az adólevonási jog megtagadásának alapjául. [33] Összegezte a tényállás tisztázatlanságára és a bizonyításbeli hiányosságokra utaló körülményeket, amelyek ellenére az elsőfokú bíróság mégis jogszerűnek fogadta el az alperes eljárását (pl. elmulasztották meghallgatni a Kft.1 által megbízott fuvarcég képviselőjét, a konkrét sofőröket, figyelmen kívül hagyták Kft.1 korábbi ügyvezetőjének ellenőrzés során tett nyilatkozatát), illetve egyes esetekben a jogerős ítéletben sincs indok arra, hogy a hivatkozott bizonyítékot miért mellőzték. Összességében több súlyos, az ügy érdemére kiható jogsértés merült fel az ügyben, melyek ellenére a jogerős ítélet mégis jogszerűnek találta az adóhatóság eljárását, ugyanakkor ezek a jogsértések és hiányosságok csak egy új adóhatósági eljárás keretében lennének orvosolhatóak. [34] Az alperes a törvényi határidőn belül nem terjesztett elő felülvizsgálati ellenkérelmet. Kúria V.Kfv.35.264/2023/7-II 12 A Kúria döntés és jogi indokai [35] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan. [36] A Kúria a Kp.
2. §

(2)bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. §

(1)bekezdésének, továbbá a Kp. 120. §

(5)bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre állt iratok és bizonyítékok alapján vizsgálta felül. A Kúria az eljárásban nem a kereset ismételt elbírálását, a közigazgatási döntés ismételt felülbírálatát végzi, ezért nincs helye bizonyítás felvételének. A felülvizsgálati kérelem elbírálása során azt vizsgálja, hogy a jogerős ítélet megfelelt-e a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályoknak, a Kp. 78. §

(2)bekezdése szerint a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben, a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetve értékelte-e. A Kúria a bizonyítékok értékelését csak akkor tekinti jogszerűtlennek, ha az nyilvánvaló logikai hibában szenved, nyilvánvalóan észszerűtlen, vagy megfelelő indokolás hiányában nyilvánvalóan önkényes. [37] Az elsőfokú bíróságnak a tények bizonyítottsága kérdésében kellett döntenie, tehát arról, hogy a gazdasági események a valóságban a számlákon feltüntetettek szerint, a számlákban szereplő felek között történtek-e meg, amelyekre vonatkozó adóhatósági megállapítások bizonyítottak-e, a felperes tudott-e, tudnia kellett-e arról, hogy adókijátszásban vesz részt, és az észszerűen elvárható intézkedéseket tanúsította-e. [38] A Kp. 78. §

(2)bekezdése értelmében a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben, a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetve értékeli. A Kúria kiemeli, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének és felülértékelésének nincs helye, kivéve, ha a bizonyítékok hiányos, kirívóan okszerűtlen vagy logikátlan mérlegelése, értékelése miatt a jogerős ítélet jogszabálysértő. Kivételesen sor kerülhet tehát felülmérlegelésre, amennyiben az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésén alapul vagy az ítélet olyan iratellenes megállapításokat tartalmaz, amelyek az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértőek. Amennyiben azonban a bíróság a bizonyítékok egyenként és a maguk összességében való mérlegelésére vonatkozó feladatát elvégezve hozza meg az ítéletét és az így megállapított tényállásból vonja le a jogi következtetését, akkor a felülmérlegelés kizárt. [39] A perbeli esetben a felperes kiemelte, hogy több ponton iratellenes a jogerős ítélet. A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem iratellenes. A [81] és [84] bekezdésében ugyan idézi

(2)bekezdését, az adómentesség (adókedvezmény) adózó általi bizonyítását előíró szabályt és felsorolásszerűen említi, hogy vizsgálnia kell, hogy a feltárt objektív tények megalapozzák-e az adólevonási jog megtagadását, és, hogy az adózó az adómentesség feltételeit teljesítette-e. Az idézett jogszabályhely és az utóbbi vizsgálati szempont a jelen ügytől eltérő tényállású esetre vonatkozik, azonban az elsőfokú bíróság a jogi indokolása további részében nem tér vissza az adómentesség kérdéséhez, ahhoz nem társít a perbeli esetben értékelendő tényt vagy körülményt. A továbbiakban vizsgált Kúria V.Kfv.35.264/2023/7-II 13 szempontok helytállóak a tárgyi ügyben. Ezért ez a körülmény az ügy érdemét nem érintette. Ugyanezt állapította meg a Kúria az adóvisszaigénylésnek a jogerős ítélet [100] bekezdésében történt említése kapcsán. A felperes nem volt visszaigénylő pozícióban, csak levonásba helyezte az adót, ezért az elsőfokú bíróság tévesen említette az adóvisszaigénylés jogintézményét. Ezen túlmenően további, ítéleti megállapítást külön nem alapított erre a hivatkozására. Az iratellenességre vonatkozó felperesi hivatkozás ezért végeredményben nem alapos. Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott az Sztv. egyes előírásaira, amely a bizonylatokkal kapcsolatos számviteli előírásokra, a számlával szembeni formai és tartalmi követelményekre vonatkozik, emellett azonban megállapítható, hogy az adólevonási jog gyakorlásával kapcsolatos lényegi megállapításait az Áfa tv.-re, és az EUB Héa irányelven alapuló joggyakorlatára alapította. Nyilvánvalóan okszerűtlen ítéleti következtetésnek csak az tekinthető, amikor a bizonyítékokból, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni, a perbeli esetben ez nem volt megállapítható. [40] A felperes a legújabb EUB jogeseteknek való megfelelés hiányát emelte ki, ugyanakkor a tárgyi ügyben az adóellenőrzés 2011-ben indult, az alperes a bíróság által – kiadmányozási hiba miatt - elrendelt megismételt eljárásban hozta meg 2018-ban a támadott határozatát, amely szükségképpen az elsőfokú adóhatóság által, az ellenőrzés idején ismert és figyelembevett EUB gyakorlatot foglalja magában. Az elsőfokú adóhatóság határozatának meghozatala óta keletkezett KMK vélemény megfelelő pontjának és újabb EUB döntéseknek a kiemelésével az elsőfokú bíróság eleget tett az indokolási kötelezettségének, az EUB joggyakorlatában lefektetett elvek szerint értékelte, az adókijátszásra és az abban való passzív részvétel esetén a számlabefogadó tudattartalmának vizsgálatára vonatkozó megállapítások jogszerűségét. [41] A Kúria a közigazgatási határozatok, a kereset, a jogerős ítélet, illetve a felülvizsgálati kérelem összevetése alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a releváns tények alapján bírálta el, a kereseti kérelmet kimerítette, rendelkezését részletesen megindokolta, döntése a bizonyítékokat jogszerűen értékelte. A felperes részletesen kifejtette álláspontját a keresetlevélben, az előkészítő iratokban, és szóban is, a jogerős ítélet az észszerű terjedelmi korlátok miatt a határozatoknak, a felek előadásának összefoglalóját adja, amely megfelel a határozatszerkesztéssel kapcsolatos követelményeknek. Nem sérti az indokolási kötelezettséget, ha a jogi indokolás megfelelő keretek között a releváns, az ügy lényegére vonatkozó indokokat fejti ki. A Kúria és az EUB joggyakorlata a felek és a bíróság előtt ismert, a bíróság az ezekben lefektetett elvek mentén bírálta el a keresetet, ezért az anyagi pervezetésre vonatkozó rövid, lényegi tájékoztatása sem volt jogsértő. [42] Az irányadó anyagi jogi norma (Áfa tv. vonatkozó jogszabályhelyei) értelmezésében nem volt vita a felek között, az elsőfokú bíróságnak tények bizonyítottsága kérdésében kellett döntenie. Az elsőfokú bíróság a már hivatkozottak szerint az EUB, a Kúria kapcsolódó ítéleteit és az egységes ítélkezési gyakorlat előmozdítása érdekében az Áfa tv. 120.§ a) pontja értelmezéséről megalkotott KMK véleményt figyelembe véve vizsgálta az alperes határozatát, a jogi indokolása során ütköztette a tényállási elemeket a jogszabályokkal, vizsgálta a közigazgatási eljárás anyagát, összevetette a perben előadott és rendelkezésre bocsátott adatokkal. Részletesen értékelte a számlakibocsátók működésével, a felperesnek a számlakibocsátókkal kötött ügyleteivel és az adókijátszással, a felperes ahhoz fűződő tudattartalmával kapcsolatos, rendelkezésre álló bizonyítékokat, az azokból levont, okszerű következtetéseit az ítélet tartalmazza. A Kft.1 esetében a jogerős ítélet [88], [91] Kúria V.Kfv.35.264/2023/7-II 14 bekezdésekben értékelte a Kft.1 ügyvezetőinek nyilatkozatait, a korábbi ügyvezető különböző időben tett kijelentéseinek ellentmondásosságát, a számlakibocsátó valós gazdasági tevékenységének hiányát, a felperesnek a Kft.1-el kötött ügyletre vonatkozó érdemi információi hiányát, és azt, hogy a felperesi képviselő az ügylet során eljárt személyek képviseleti jogának ellenőrzését nem tudta igazolni. A Kft.2 esetében az ítélet a [92]-[94] bekezdésekben vonta értékelésébe a felperesi képviselő és a Kft.2 képviselőjének egymással ellentétben álló nyilatkozatait például a fuvarozás végzése tekintetében, ezen beszállító gazdasági tevékenységének hiányát, az iratanyagának hiányát és azt, hogy a felperesi képviselőnek tudnia kellett arról, hogy a Kft2-vel kötött szerződés adókijátszásra irányult. Ugyanez a mérlegelési, bizonyíték értékelési tevékenység megállapítható a Kft.3, Kft.5 és Kft.6 számlakibocsátók vonatkozásában a jogerős ítélet [95], [96], [97] és [98] bekezdéseiben. [43] Hangsúlyozza a Kúria, hogy az EUB kiforrott joggyakorlata alapján, ha azt állapítja meg az adóhatóság, hogy a gazdasági esemény végbement, ugyanakkor adókijátszás történt, akkor köteles annak vizsgálatára, hogy az adózó tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy az említett ügylet hozzáadottértékadó‑csalás részét képezi (C-459/17, C-642/11 [

1. pont]). [44] Az elsőfokú bíróság a fentiekben kifejtettek szerint vizsgálta, hogy a számlabefogadó-felperes tudott-e, illetve tudnia kellett-e az adókijátszásról. Részletezte azokat a körülményeket, amelyek miatt megállapította, hogy a felperesnek az adókijátszásról tudnia kellett, illetve amelyek alapján nem tanúsította az észszerűen elvárható ellenőrzési kötelezettségét. Ezekkel a Kúria is egyetértett. Kiemelendő e körben a jogerős ítéletben elvégzett értékelés: a kellő körültekintés vonatkozásában a [100] bekezdésben a partner cég racionális mértékig való ellenőrzésére utalás, annak felperes részéről való elmulasztása, és a [104] bekezdésben a felperestől elvárható észszerű intézkedések megtételének követelményére hivatkozás. [45] A Kúria hangsúlyozza, hogy az adókijátszást és a felperesi tudattartalmat is az adóhatóságnak kell bizonyítania, de az elsőfokú bíróság helyesen érvelt azzal, hogy alapvetően a felperesnek, mint az áfa levonási jogot a vitatott számlák alapján gyakorolni kívánó adózónak (számlabefogadónak) kell olyan dokumentumokkal, bizonyítékokkal rendelkeznie, amelyek az általa befogadott számlák hitelességét alátámasztják. Ha ennek eleget tenni nem tud, az nem értékelhető úgy, hogy az adóhatóság nem tett eleget tényállás feltárási kötelezettségének, vagy a felperes javára szolgáló körülményeket ne értékelte volna. Abban a körben is egyetért a Kúria az elsőfokú bírósággal, hogy az adóhatóság nem követelt meg a felperestől szükségtelen vagy teljesíthetetlen ellenőrzési cselekményeket, és a jogerős ítélet a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően vizsgálta mind az adókijátszás, mind az azzal összefüggő felperesi tudattartalommal kapcsolatos alperesi határozati megállapításokat a kereset tükrében. [46] Alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy az elsőfokú bíróság hatáskörét túllépve élelmiszer-biztonsági előírásokra, a nyomon követhetőségre, illetve a gazdasági racionalitás hiányára utalt. Az elsőfokú bíróság az élelmiszer-biztonsági előírások esetében maga is hivatkozott arra, hogy ettől eltérő kérdés az adójogi megítélés, azonban nem kifogásolható a dokumentáltság körében erre is utalni. A gazdasági racionalitás megkérdőjelezése a számlakibocsátók és felperes közti ügyletek vonatkozásában az adóhatósági határozatokban megjelent, pl. hogy a számlakibocsátók nem végeztek gazdasági Kúria V.Kfv.35.264/2023/7-II 15 tevékenységet. A felperes az Áfa tv.
2. §-ában foglalt láncértékesítéssel érvelt, annak racionalitásával, így a fuvarköltségek megtakarításával, ehhez mérten az elsőfokú bíróság a tényállási részben ismertetett, az adóhatóság által feltárt tények alapján okszerűen juthatott eltérő következtetésre, arra, hogy a beszállítók és a felperes között nem történt meg a gazdasági esemény; ennek tükrében nem hiba, ha a láncértékesítés elemeinek elvétését külön nem indokolta meg. Az elsőfokú bíróság tehát a számlák hitelessége körében az adóhatóság által lefolytatott bizonyítási eljárás eredményét értékelte és arról ítélete indokolásában számot adott. [47] A jogerős ítélet értékelte a felperes keresetlevelében felhozott érveket összefoglalóan mind az ügyletek teljesítése, mind a felperesi tudattartalom körében, és a meghatározott számlakibocsátók tekintetében a közösségi joggyakorlat figyelembevételével okszerű következtetéssel állapította meg, hogy az adóhatóság helyes tényállás alapján jogszerű döntést hozott az adólevonási jog megtagadása tekintetében. Abból kitűnik, hogy az adóhatóság határozata megfelel a BH2017.
3. (Kfv.V.35.349/2016/5.) számú kúriai ítéletben foglalt azon követelménynek, hogy az ügylet elemeit és az ezt alátámasztó bizonyítékokat tartalmazó indokolás alapján lehet levonni az adójogi konzekvenciákat. A fuvarcég képviselőjének, a konkrét sofőröknek az adóhatóság előtti meghallgatásának elmaradására vonatkozó érveket is kifejtette a bíróság, az eljárási cselekmény szükségtelenségére utalt, indokolási kötelezettségének e körben eleget tett. A fuvarozással kapcsolatos meghallgatás során az adóhatóság a felperes javára szóló körülményeket nem tudott megállapítani, és utalt is a legtöbb fuvarcég elérhetetlenségére. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a megkülönböztetés- mentes eljárás követelményének,

(3)bekezdésének a megsértésére vonatkozó érvelését is megvizsgálta és a jogerős ítélet [106] bekezdésében megindokolta, hogy miért vetette el ezt a felperesi érvelést. Az abban foglaltakkal a Kúria egyetért, a jogerős ítélet e körben sem jogsértő. [48] Az elsőfokú bíróság kifejtette a jogerős ítélet [87], [103] bekezdéseiben, hogy az adóhatóság nem kizárólag a számlakibocsátó vonatkozásában feltárt körülményekre alapította megállapítását, hanem az objektív körülmények együttes figyelembe vételével hozta meg döntését (pl. adóminimalizáló bevallások). Az adóhatóság továbbá nem kizárólagosan, de foglalkozott a vizsgált időszakhoz képest felmerült újabb körülményekkel (felszámolási eljárás, kényszertörlési eljárás stb.), a felperes terhére tett megállapításokat azonban nem ezekre alapította. [49] A jogerős ítéletben kifejtettek szerint jelen ügyben az adóhatóság kifejezetten azt vizsgálta, hogy a számlakibocsátók végezték-e a gazdasági tevékenységet, teljesítettek-e, és a rendelkezésre álló, az adóhatóság által részletesen kifejtett bizonyítékok (ügyvezetői nyilatkozatok, lefolytatott eljárási cselekmények, kapcsolódó vizsgálatok, okiratok) alapján azt állapította meg, hogy a számlakibocsátók nevére kiállított számlákon szereplő termékértékesítések megvalósultak, ám a gazdasági esemény ténylegesen nem a számlakibocsátók és a felperes között történt meg, a számlakibocsátók csak számláztak az áfa levonási jog megteremtése érdekében. [50] A felülvizsgálati kérelem összességében a bizonyítékok felülmérlegelésére irányult, azonban a felülvizsgálati kérelemben előadottak nem alapozzák meg a bizonyítékok felülmérlegelését, mivel a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, logikailag ellentmondó mérlegelésére az elsőfokú ítéletben nem került sor. Kúria V.Kfv.35.264/2023/7-II 16 [51] A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére hivatkozás kapcsán a Kúria utal az Alkotmánybíróság a 17/2019. (V.30.) AB határozatában rögzítettekre, miszerint a tisztességes eljárásnak, mint alapjognak minden eljárásban érvényesülnie kell, az nem korlátozható; „a ’fair trial’ olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni” {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [29]}. Ahogyan arra a felülvizsgálati kérelem hivatkozott, a tisztességes eljáráshoz való jogot és a tisztességes eljárás követelményét az EJEE 6. cikke is rögzíti. Ennek következtében a Kúria vizsgálta, hogy a felperes által felhozottak járhattak-e számára alapjogi sérelemmel. [52] A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során arra a következtetésre jutott, hogy a felperes tisztességes eljáráshoz való joga nem sérült. Az elsőfokú bíróság ítéletében kirívóan okszerűtlen bizonyíték-értékelést kimutatni nem lehet. A hatóság és az elsőfokú bíróság is döntését megindokolta, a felperes jogorvoslati jogával élt. A felperes közigazgatási perben jogait gyakorolhatta, ügyében az elsőfokú bíróság döntést hozott. Az elsőfokú bíróság jogértelmezése megfelel az Alaptörvénynek és az ügyben alkalmazandó anyagi jogi jogszabályoknak. [53] Alaptalan a felülvizsgálati kérelemnek az a hivatkozása is, hogy

(2)bekezdés alkalmazásával hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [55] A felülvizsgálati eljárásban csak akkor nem tekinthető jogszerűnek az elsőfokú ítéletben foglalt bizonyíték értékelés, ha az nyilvánvaló logikai hibában szenved, kirívóan okszerűtlen vagy hiányzik az értékeléshez a megfelelő indokolás. Záró rész [56] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115.§

(2)bekezdése értelmében alkalmazandó 107.§

(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. Kúria V.Kfv.35.264/2023/7-II 17 [57] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban. Itv.) 39.§

(3)bekezdés d) pontja, és 50.§

(1)bekezdése szerint számított felülvizsgálati illeték viselésére a pervesztes felperes köteles a Pp. 83.§

(1)bekezdése alapján. [58] Tájékoztatja a Kúria a felperest, hogy az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell az esedékesség napjáig megfizetnie. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, a kúriai ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát. [59] Az illetékfizetési kötelezettség esedékességének napja tekintetében az egyes adótörvények módosításáról szóló 2022. évi CLV. törvény által módosított Itv. 78.§

(4)bekezdése, a Pp. 358.§

(2)bekezdése, és a polgári nemperes eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvény 2.§

(1)és

(3)bekezdése az irányadó. [60] Az alperes a felülvizsgálati eljárásban pernyertes lett, azonban felülvizsgálati kérelmet törvényi határidőn belül nem terjesztett elő, ezért javára felülvizsgálati költséget nem állapított meg a Kúria. [61] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116.§ d) pontja zárja ki. Budapest, 2024. május 16. dr. Darák Péter s.k. a tanács elnöke Ságiné dr. Márkus Anett s.k. dr. Márton Gizella s.k. előadó bíró bíró dr. Demjén Péter s.k. dr. Stefancsik Márta s.k. bíró bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő