A határozat elvi tartalma: A munkaköri egészségügyi alkalmasság megállapításához a kormánytisztviselő a munkáltató által biztosított foglalkozásegészségügyi szolgáltatást kötelezően veszi igénybe. A munkaköri alkalmasság igazoltságának hiányából okszerűen következik a foglalkoztatást kizáró ok megléte. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Kf.700.087/2023/
- felperes (felperes címe) felperes képviselője (felperes képviselőjének címe) alperes (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: alperes képviselője A per tárgya: felmentés jogszerűsége elbírálására indított közszolgálati jogvita A fellebbezést benyújtó fél: felperes (
- sorszám alatt) Debreceni Törvényszék 5.K.701.066/2022/
- számú ítélete A fellebbezéssel támadott határozat: ÍTÉLET A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A per alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.087/2023/
- 2 [1] A felperes hatósági állatorvos munkakörben teljesített szolgálatot a felperes munkahelye. Az alperes által előírt és
- szeptember
- napján elvégzett időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálat alapján a foglalkozás-egészségügyi orvos az állatorvos munkakör ellátására azzal találta alkalmasnak a felperest, hogy az I. fokú munkaköri alkalmassági véleményben az érvényesség időpontját
- október
- napjában jelölte meg. Ezt követően a felperes nem az alperes által előírt, hanem egy maga által kiválasztott foglalkozás-egészségügyi orvos (a továbbiakban: választott orvos) által
- szeptember
- napján kiállított munkaköri alkalmassági véleményt – amelyben a felperest állatorvos munkakör betöltésére
- szeptember
- napjáig találta alkalmasnak – nyújtott be az alpereshez. Az alperes tájékoztatta a felperest, hogy a választott orvos által kiállított I. fokú munkaköri alkalmassági vélemény nem fogadható el; egyben felhívta a figyelmét, hogy az időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálat elmulasztása vagy nem alkalmas minősítése esetén a továbbiakban az adott munkakörben nem foglalkoztatható, illetve az előírt vizsgálaton megjelenés elmulasztása kötelezettségszegést jelent. A felperes a számára előírt
- október 27-i, valamint
- november 3-i soron kívüli foglalkozás-egészségügyi orvosi vizsgálatokon nem jelent meg. Mindkét alkalmat megelőzően arról tájékoztatta az alperest, hogy
- szeptember
- napjáig rendelkezik érvényes foglalkozás-egészségügyi szakvéleménnyel. [2] Az alperes a okirat1 számú okirattal a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát foglalkoztatást kizáró ok jogcímén a kormányzati igazgatásról szóló
- évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Kit.)
- §
(2)bekezdésének c) pontja és 107. §
(6)bekezdése alapján
- november
- napjával felmentéssel megszüntette. A felmentés indokaként megjelölte, hogy a
- szeptember
- napján
- október
- napjáig alkalmas minősítést kapott felperes ezt követően az előírt soron kívüli alkalmassági vizsgálatokon nem jelent meg, a vele szerződésben nem álló, választott orvos által kiállított I. fokú munkaköri alkalmassági véleményt pedig nem áll módjában elfogadni. [3] A felettes szerv a
- március
- napján kelt okirat2 iktatószámú határozatával a felperes panaszát elutasította. Indokolásában rögzítette, hogy a felmentés indoka valós és okszerű. A felperes keresete és az alperes védirata [4] A felperes keresetében – a kormányzati szolgálati jogviszonya jogellenes megszüntetésére és a Kit.
- §
(5)bekezdésében foglaltakra hivatkozással – elsődlegesen átalány-kártérítés jogcímen 12 havi illetménynek megfelelő 4.800.000 forint, felmentési időre járó illetmény jogcímen 2 havi illetménynek megfelelő 800.000 forint, valamint végkielégítés jogcímen 3 havi illetménynek megfelelő 1.200.000.- forint, másodlagosan átalány-kártérítés jogcímen 18 havi illetménynek megfelelő 7.200.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.087/2023/
- [5] 3 Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, vitatva a követelés jogalapját. Az elsőfokú bíróság ítélete [6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletét – az Alaptörvény
- cikkére és az Alkotmánybíróság 3201/
- (X. 31.) AB határozatára (a továbbiakban: AB határozat) figyelemmel – a Kit.
- §
(1)bekezdés
- a)és
- d)pontjaira, 94. §
(1)bekezdésére, 107. §
(2)bekezdés c) pontjára,
(3),
(6),
(8)bekezdéseire, 166. §
(1)bekezdésére; a munkavédelemről szóló
- évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.)
- §-ára,
- §
(1)bekezdésére, 58. §
(1)bekezdésére, 49. §
(1)bekezdés d) és 60. §
(1)bekezdés f),
- §
- pontjaira; az egészségügyről szóló
- évi CLIV. törvény
- §
(1)bekezdésére; a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet.) 2. §
(1)bekezdés a) pontjára, 3. §
(1)-
(2)és
(4)bekezdéseire, 6. §
(1)bekezdés i) pontjára és
(5)bekezdésére, 7. §
(1), 11. §
(1)és 12. §
(1)bekezdéseire alapította. [7] Megállapította, hogy az I. fokú munkaköri orvosi alkalmassági véleménnyel szemben a felperes II. fokú eljárást nem kezdeményezett; a szabad orvosválasztást a foglalkoztatási jogviszony jellege kizárta. Az alperes jogszerűen mellőzte a vele szerződéses jogviszonyban nem álló foglalkozás-egészségügyi (választott) orvos által kiállított munkaköri alkalmassági véleményt. A munkaköri alkalmassági vizsgálaton a felperes az alperes utasítására köteles volt megjelenni, ez a kormánytisztviselői jogviszonyból fakadó kötelezettsége volt; számolnia kellett azzal, hogy az előírt foglalkozás-egészségügyi vizsgálat elmulasztása foglalkoztatást kizáró oknak minősül, így az alperes tájékoztatása a Kit. 63. §
(1)bekezdésében szabályozott jóhiszeműség és tisztesség elvét nem sértette. A felperes nem jelezte, hogy a helyettesítés hiánya okán nem tud megjelenni a vizsgálatokon, így erre nem hivatkozhat, továbbá a helyettesítés megszervezése a munkáltató felelőssége.
- október
- napját követően a felperes nem rendelkezett a munkakör betöltéséhez szükséges érvényes orvosi alkalmassági igazolással, így nem tudta teljesíteni a munkára képes állapotban történő rendelkezésre állási kötelezettségét. Az időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatot végző orvos a vizsgálati eredmények alapján megállapíthatott rövidebb érvényességi időt. Már a
- október 27-i időszakos vizsgálaton történő meg nem jelenés maga után vonhatta volna a jogviszony megszüntetését, de az alperes
- november
- napján biztosított még egy újabb lehetőséget, amelyhez azonban hiányoztak a soron kívüli alkalmassági vizsgálat elrendelésének jogszabályi feltételei. Mindezek szerint az alperes bizonyította, hogy az azonnali hatályú felmentés indoka valós és okszerű, és nem volt „rendes felmondásra” kötelezett. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [8] Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatásával a kereseti kérelmének megfelelően kérte az alperes marasztalását. Előadta, hogy az Mvt.
- §
(1)és 49. §
(1)bekezdéseiből, valamint az NM rendelet 11. §
(1)bekezdéséből nem következik az, hogy a munkavállaló kizárólag a munkáltatóval jogviszonyban álló foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás keretében tudja Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.087/2023/7. 4 munkaalkalmasságát igazolni. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 39. §
(1)bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság döntése mindenkire kötelező ugyan, azonban csak annak rendelkező része. Ha a jogalkotó akarata a munkáltató által biztosított foglalkozás-egészségügyi alapellátás kötelező igénybevételére irányult volna, akkor erről expressis verbis rendelkezik. [9] A választott orvos szakmai kompetenciáját az alperes elismerte, munkaköri alkalmassági véleményét, illetve annak szakmaiságát nem vitatta. Ezt azonban a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. §
(1)bekezdése megsértésével az elsőfokú bíróság nem a súlyának megfelelően értékelte. Amennyiben a választott orvos szakmai kompetenciája nem vitás, a szakvéleményben leírt alkalmas minősítése nem kérdőjelezhető meg. Ezért alkalmas minősítéssel rendelkezett, így a felmentés valótlanul állította, hogy hiányzott a munkakör betöltéséhez szükséges foglalkozásegészségügyi orvos igazolása. [10] A felmentő okirat okszerűtlen indokolása szerint a jogviszony megszűnésének indoka a soron kívüli alkalmassági vizsgálatokon történő meg nem jelenése volt, amelyet az alperes az NM rendelet 7. §-ában megkívánt jogszabályi feltételek hiányában jogszerűen nem rendelhetett el. Az elsőfokú bíróság ezt rögzítette, de ebből téves következtetést vont le. [11] A soron kívüli alkalmassági vizsgálatok időpontjai alkalmatlan időre estek, mert a kóser vágóhídon végzett munkáját akadályozta, ellehetetlenítette volna és a helyettesítéséről való gondoskodás elmaradt. Így a Kit. 93. §
(1)-
(2)bekezdései alapján jogszerűen hagyta figyelmen kívül a munkáltatói utasítást. Ezt az elsőfokú bíróság okszerűtlenül értékelte hátrányára. Az alperes megsértette a Kit. 63. §
(1)bekezdése szerinti alapelveket, téves tájékoztatást adott a kilátásba helyezett, majd az ettől eltérő ténylegesen alkalmazott joghátrányt illetően; nem utalt jogviszonyának megszüntetésére. A tájékoztatásban az NM rendelet
- §-ára figyelemmel kilátásba helyezett joghátrány az adott feladatkör betöltésére való alkalmatlanságot jelenti, ami nem érinti a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségét más alkalmas munkakörben. [12] Személyesen beadott
- sorszámú beadványában utalt arra, hogy az alperes beavatkozik az élelmiszer vállalkozások konkurenciaharcába, és helytelenítette a függésben álló foglalkozás-egészségügyi orvost meghatározott vélemény megírására utasító gyakorlatot. [13] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú eljárásban előadottakat fenntartja. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [14] A felperes fellebbezése – az alábbiak szerint – megalapozatlan. [15] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A
- sorszámú beadványban foglaltakat nem tudta vizsgálata tárgyává tenni, mert ezek a felperes személyes álláspontját tükrözik (
- sorszámú beadvány), és a Kp.
- §
(2)bekezdés b) pontja Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.087/2023/
- 5 előírásával szemben a felperes nem fejtette ki, hogy nyilatkozati érvelése és a csatolt mellékletek milyen összefüggésben állnak a fellebbezésben előadott jogsérelem állításaival. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen rögzített tényállás alapul vételével, a döntés indokainak részletesen és okszerűen történő kifejtésével - a releváns jogszabályi rendelkezéseket felhívva - érdemben helytállóan döntött a kereset elutasításáról, amely elsőfokú ítélettel, annak helyes indokai alapján, a másodfokú bíróság is egyetértett. A fellebbezésben előadottakra tekintettel a másodfokú bíróság az alábbiakat emeli ki. [16] A munkáltató feladata és felelőssége, hogy a kormánytisztviselő munkakörének ellátására alkalmasságáról a kormányzati szolgálati jogviszony teljes időtartama alatt meggyőződjön, továbbá a kormánytisztviselő alkalmassági vizsgálatának feltételeit biztosítsa [Kit.
- §
(12)és 91. §
(4)bekezdései]. A kormánytisztviselő Mvt. 49. §
(1)bekezdésének megfelelő egészségügyi alkalmasságáról az Mvt. 58. §
(1)bekezdése szerinti foglalkozásegészségügyi szolgáltatás biztosításával kell meggyőződnie. A munkáltató által megbízott foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító orvos a munkáltató feladatkörében jár el [Mvt. 58. §
(1)bekezdése], a kormányzati szolgálati jogviszonyban a munkáltató részéről eljáró személy a kormánytisztviselő által nem választható meg. A munkaköri alkalmasság vizsgálatát és véleményezését I. fokon ellátó foglalkozásegészségügyi orvos [NM rendelet 11. §
(1)bekezdés] véleménye – a peres jogorvoslat lehetőségét ide nem értve – kizárólag az erre kijelölt rendben, II. fokú munkaköri alkalmassági véleménnyel bírálható felül [NM rendelet 12. §
(1)-
(2)bekezdései]. A munkáltató döntését pedig ezen munkaköri alkalmassági véleményre alapíthatja, a munkaköri alkalmassági vélemény megalapozottságáért, és ebből fakadóan döntésének jogszerűségért maga felel, és viseli az esetleges jogkövetkezményeket. Ezért a kormánytisztviselő által kiválasztott foglalkozás-egészségügyi orvos munkaköri alkalmassági véleményét nem kötelező figyelembe vennie. A fenti jogszabályi rendelkezések értelmével egyezően az Alkotmánybíróság az Abtv. 39. §
(1)bekezdése alapján, határozati indokolásában is kötelező jogértelmezésében rámutatott „Az Mvt. egyértelműen a munkáltatóra telepíti a foglalkozásegészségügyi alapellátás biztosítását, a munkavállaló pedig köteles azt igénybe venni, így a jogviszony tartalma egyértelműen kizárja a szabad orvosválasztást.” [AB határozat [31] bekezdése] Mindezek szerint az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a tárgybeli kormányzati szolgálati jogviszonyban a választott orvos által kiállított munkaköri alkalmassági vélemény nem vehető figyelembe, így az irányadó jogszabályi rendelkezéseket e tényállással helyesen vetette össze, és a Kp. 78. §
(1)bekezdése alapján – a Kp.
- §-ában foglalt eltérésekkel – alkalmazandó Pp.
- §
(1)bekezdését nem sértette meg. [17] Az elsőfokú bíróság jogszerűen találta bizonyítottnak a felmentés indoka valós és okszerű voltát [Kit. 107. §
(3)bekezdés]. A felmentésnek a felmentő okiratból világosan kitűnő indokául az szolgált, hogy a felperes csak
- október
- napjáig rendelkezett alkalmas foglalkozás-egészségügyi minősítéssel és ennek meghosszabbítása érdekében előírt soron kívüli alkalmassági vizsgálatokon nem jelent meg. A felmentés valós ténybeli alapja a munkaköri alkalmasság igazoltságának hiánya volt, és ebből okszerűen következik a foglalkoztatást kizáró ok megléte is. Nincs jelentősége annak, hogy az alperes munkáltatói jogszabályi kötelezettségének eleget téve milyen – egyébként téves – jogcímet megjelölő beutalóval kívánta a felperest a foglalkozás-egészségügyi vizsgálat elvégzése útján a hiányzó munkaköri alkalmassága igazolásának megszerzéséhez hozzásegíteni. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.087/2023/
- 6 [18] Alaptalan a felperes helyettesítésének megoldatlanságára hivatkozása is, és az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy ezen hivatkozás mely okból nem vehető figyelembe. A felperes a rendelkezésre álló adatok alapján – téves jogi álláspontjánál fogva – nem kívánt megjelenni az alperes által előírt foglalkozás-egészségügyi vizsgálatokon; saját felróható magatartása nem teszi a felmentés indokát valótlanná és okszerűtlenné. Az elsőfokú bíróság azt is helyesen állapította meg, hogy az alperes a Kit.
- §
(1)bekezdésével összhangban tájékoztatta a felperest mulasztásának lehetséges következményeiről. Az alperes egyértelműen tudtára adta, hogy a munkaköri alkalmassági vizsgálat elmulasztása vagy nem alkalmas minősítése esetén nem foglalkoztatható, továbbá a választott orvos munkaköri alkalmassági véleményét elfogadni nem tudja. Ezt követően a felperes egyértelműen számolhatott mulasztásának perben vizsgált jogkövetkezményével. [19] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét – annak helyes indokai alapján – a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [20] A pervesztes felperes a Kp. 35. §-a alapján alkalmazandó Pp. 83. §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)bekezdés a) pontja és 3. §
(5)bekezdése alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez igazodó, és a jogi képviselő által kifejtett munkával (fellebbezés áttekintése és ellenkérelem benyújtása) arányosan számított, a pernyertes alperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. [21] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. §
(1)bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési illetéket – a felperes megállapított munkavállalói költségkedvezménye miatti személyes illetékmentességére figyelemmel – a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [22] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp.
- §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [23] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
- §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.087/2023/
- 7 Budapest,
- szeptember
- dr. Szőke Mária s.k. dr. Bendli Attila József s.k. dr. Németh Andrea s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró