← Magyarország

Kfv.37655/2024/3 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A befogadásra meghatározott törvényi feltételek fennállása hiányában a felülvizsgálati kérelem befogadásának nem lehetett helye. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: A tanács tagjai: Kfv.VI.37.655/2024/

  1. Dr. Vitál-Eigner Beáta a tanács elnöke Dr. Rák-Fekete Edina előadó bíró Dr. Kurucz Krisztina bíró Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit bíró Dr. Horváth Tamás bíró A felperes: Név1 (cím1) A felperes jogi képviselője: Greskovics Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: Dr. Greskovics István cím2) Az alperes: Az alperes képviselője: Budapest Főváros Kormányhivatala (cím3) Dr. Zombor Péter kamarai jogtanácsos I. rendű alperesi érdekelt: Magyar Állam II. rendű alperesi érdekelt: Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (cím4) Érdekeltek jogi képviselője: Dr. Papp Sándor ügyvéd (cím5) A per tárgya: ingatlan-nyilvántartási ügyben indult közigazgatási jogvita Kúria VI.Kfv.37.655/2024/3-2 2 A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős ítélet: Fővárosi Törvényszék
  2. június
  3. napján kelt 113.K.700.790/2024/
  4. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A befogadhatóság alapjául szolgáló tényállás [1] Az I. rendű alperesi érdekelt kizárólagos tulajdonát képezte a cég1 kezelésében lévő Hely1 szám1 helyrajzi szám alatt felvett, természetben a cím6 szám alatti szám2 m2 területű, Név2 megnevezésű ingatlan (a továbbiakban: ingatlan). [2]
  5. július 1-jén a cég1, mint az ingatlan 1/1 arányú kezelői jogának ingatlannyilvántartásba bejegyzett jogosultja és a többi beruházó - köztük a felperesi jogelődök szerződést kötöttek (a továbbiakban: 1991-es szerződés) az ingatlanon lévő sportpark üzemeltetésére, valamint tulajdoni/kezelői jogának rendezésére. A szerződés
  6. pontjában a cég1 beleegyezését adta ahhoz, hogy a létesítő vállalatok „kezelői tulajdonjoga” az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. Az 1991-es szerződés alapján benyújtott tulajdonjogok és kezelői jogok bejegyzése iránti kérelmet a földhivatal – hiánypótlási felhívást követően – elutasította. [3] A kezelői jog jogosultjának jogutódjaként fellépő cég2, valamint az 1991-es szerződést aláíró személyek
  7. február 15-én tulajdonjogot rendező szerződést (a továbbiakban: 1994-es szerződés) kötöttek, amely alapján a szerződésben részes felek
  8. október 20-án tulajdonjoguk bejegyzését kérték. Az 1994-es szerződésben részes felek, így a felperesi jogelődök tulajdonjogának bejegyzését és átruházását követően a jogutód felperes – több különböző tulajdoni hányadra vonatkozó, összesen 5137/10000 arányú – tulajdonjogát bejegyezte a földhivatal. [4] A felperes - előzményi hatósági és bírósági peres eljárásokat követően -
  9. február 13-án benyújtott kérelmében az ingatlanra 4700/10000 tulajdoni hányadban a tulajdonjogának, valamint az állami vállalatok kezelői jogának bejegyzését kérte a csatolt okiratok, valamint az földhivatali nyilvántartásban szereplő 121499/1/1992, 108173/3/2000 Kúria VI.Kfv.37.655/2024/3-2 3 számú okiratok (1991-es szerződés) alapján az ingatlan-nyilvántartásról szóló
  10. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 85-
  11. §-ai szerinti különleges eljárásban. [5] Az alperes a
  12. augusztus
  13. napján kelt 143596/1/
  14. számú határozatával a kérelmet elutasította. Döntésének indoka egyrészt az volt, hogy az 1994-es szerződés érvénytelenségét bíróság megállapította, ezért a szerződésben részes gazdasági társaságok nem szerezhették meg az ingatlanrészek tulajdonjogát, továbbá az állami vállalatok a kezelői jogát; másrészt a bíróság által bejegyezni rendelt tulajdonjog és kezelői jog bejegyzése megtörtént, rendezetlen tulajdoni állású ingatlanokkal kapcsolatos eljárásnak nincs helye. [6] Az alperes határozatával szemben a felperes közigazgatási pert kezdeményezett. Keresetlevelében az alperesi határozat megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Az új eljárásra kötelező elsőfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. [8] Indokolása [33] bekezdésében utalt a Kfv.37.578/2017/
  15. számú határozatban megtestesülő joggyakorlatra, amely szerint az ingatlanügyi hatóság az okiraton alapuló bejegyzés során az Inytv.-ben foglalt feltételek meglétét vizsgálhatja. Az ingatlanügyi hatóság tényállástisztázási kötelezettsége azt jelenti, vizsgálnia kell, hogy a benyújtott kérelemben megjelölt jog bejegyzése alapjául szolgáló okirat rendelkezésre áll-e, és az megfelel-e a bejegyzés alapjául szolgáló okiratokkal szemben támasztott törvényi követelményeknek, így alkalmas-e a bejegyzésre. [9] Rámutatott arra, hogy az alperes a döntése során figyelembe vett tények, az előzményi gazdasági, illetve közigazgatási peres eljárások ismertetése, az abból levont következtetések értékelése körében kizárólag az 1994-es szerződés érvénytelenségére és annak az ingatlan-nyilvántartási eljárásra irányadó következményeinek rögzítésére szorítkozott, és az elutasító határozat indokolását is ezen tényekre alapította. Hangsúlyozta, hogy a felperes a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmében az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló okiratként az 1991-es szerződést jelölte meg, azonban az alperes a határozatában annak bejegyzésre való alkalmasságával, esetleges érvénytelenségével kapcsolatban - Inytv.
  16. § (l) és

(2)bekezdéseiben foglaltak ellenére - semmilyen megállapítást nem tett. [10] Az ítélete [33] bekezdésében a Kfv.38.000/2020/9., Kfv.37.106/2021/6., Kfv.37.166/2021/
  1. Kfv.37.564/2016/6., Kfv.38.140/2014/
  2. számú határozatokra hivatkozással hangsúlyozta, a tényállás tisztázása a konkrét ügy releváns tényeinek, körülményeinek pontos megállapítását, feltárását jelenti. A bizonyítási eljárás során a tények megállapítása a hatóság kötelessége. A releváns tényállás teljeskörű feltárását jelenti a tényállás-tisztázási kötelezettség, amely mindig az adott ügy konkrét körülményeitől függ. [11] Mindezekre figyelemmel azt állapította meg, hogy a perbeli ügyben az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázására irányuló kötelezettségének, megsértve egyúttal a kérelemhez kötöttség elvét és a döntés megfelelő indokolására vonatkozó követelményt is akkor, amikor a felperes kérelmében foglaltak teljesíthetősége körében a felperes által megjelölt 1991-es szerződés bejegyzésre való alkalmasságának vizsgálatát elmulasztotta, az e körben tett megállapításairól a határozatában nem adott számot, ebből következően pedig adós marad az Kúria VI.Kfv.37.655/2024/3-2 4 okszerű indokolással is a tekintetben, hogy a felperes által hivatkozott ezen okirat megfelel-e, ha nem, mely okból nem felel meg az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés feltételeinek. [12] Az új eljárásra adott iránymutatása szerint az alperesnek a felperes által benyújtott kérelem és az abban hivatkozott 1991-es szerződés alapján, továbbá a rendelkezésre álló köztük az előzményi - iratok együttes vizsgálatával kell lefolytatnia a közigazgatási eljárást az általános közigazgatási rendtartásról szóló
  3. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.)
  4. §-ában foglaltakra is figyelemmel, és döntenie az Inytv. vonatkozó rendelkezései szerint a felperes ingatlan-nyilvántartási kérelméről. Az alperesnek az új eljárásban hozott döntését úgy kell megindokolnia, hogy abból egyértelműen megállapítható legyen, hogy a felperes által a bejegyzésre alkalmas okiratként hivatkozott 1991-es szerződés megfelel-e, avagy sem az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés feltételeinek. A Kúria ítélete [13] Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a Kfv.VI.37.299/2023/
  5. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet - indokolásbeli pontosítással - hatályában fenntartotta. Indokai szerint az új eljárásra kötelező elsőfokú ítélet [33] bekezdésében több évtizedes joggyakorlattól tért el az elsőfokú bíróság, amikor az Ákr.
  6. §
(1)bekezdése szerinti, a tényállás teljes körű tisztázását, bizonyítási eljárás lefolytatását írta elő az ingatlanügyi hatóság számára. Az elsőfokú bíróság nem vette ugyanakkor figyelembe az ingatlannyilvántartási eljárás sajátosságait, nevezetesen azt, hogy az ingatlanügyi hatóság regisztratív közigazgatási szerv, amely esetén másként alakul a tényállástisztázás és a bizonyítás terjedelme, mint általában a közigazgatási szervek esetén. [14] Indokolása szerint az új eljárást az alperesnek az Inytv. és az Ákr. alkalmazásával kell lefolytatnia, amely eljárásban a felperes 2012. február 13. napján előterjesztett kéreleméről, az abban megjelölt szerződés alapján kell döntenie, a tényállás tisztázását az elsőfokú ítélet [33] bekezdésében rögzítettek szerint kell elvégeznie. Az alperesi döntés indokolásnak ki kell elégítenie az Ákr. 81. §
(1)bekezdésben foglaltakat, azaz az alperesnek az új eljárásban hozott döntését úgy kell megindokolnia, hogy abból egyértelműen megállapítható legyen, hogy a felperes által a bejegyzésre alkalmas okiratként hivatkozott 1991-es szerződés megfelel-e, avagy sem az ingatlan-nyilvántartási bejegyezhetőség feltételeinek. A megismételt eljárásban hozott alperesi határozat [15] Az alperes a
  1. december
  2. napján kelt 106609/6/
  3. számú határozatával a felperes tulajdonjog bejegyzésére irányuló kérelmét elutasította. [16] Indokai szerint a rendezetlen tulajdoni állású ingatlanokkal kapcsolatos változás átvezetésére irányuló eljárás engedélyezését követően, mind az Inytv.
  4. §-a alapján, mind az Inytv.
  5. §-a alapján megvizsgálta a kérelem teljesíthetőségét. Megállapította, hogy az ingatlan tulajdoni lapján a cég1 kezelői joga már nem szerepel, így az általa kötött szerződés és az általa adott bejegyzési engedély az Inytv.
  6. §-a alkalmazásával sem alapozhatja meg az okiratban szereplő szervezetek kezelői jogának – közbenső szerzőként történő – bejegyzését, ebből kifolyólag pedig a felperesnek a közbenső szerzőktől eredeztetett Kúria VI.Kfv.37.655/2024/3-2 5 tulajdonjogának bejegyzésére nincs lehetőség. Az Inytv.
  7. § bejegyzésre alkalmas okiratot követel meg, nem ad tehát felmentést a bejegyzés alapjául szolgáló okiratokkal szemben támasztott ingatlan-nyilvántartási követelmények alól. Indokainak részletes kifejtésével megállapította, hogy az okirattal szemben az Inytv.
  8. §
(3)bekezdés a), b), d), f), g) pontjaiban, az Inytv. 32. §
(1)bekezdés b), f) pontjában, valamint a
(2)bekezdésében szereplő valamennyi elutasítása ok fennáll. Hangsúlyozta, hogy az Inytv. 88. §
(1)bekezdés a) pontja már felmentést ad ugyan a bejegyzés alapjául szolgáló okiratokkal szemben támasztott ingatlan-nyilvántartási követelmények alól, azonban e rendelkezés alkalmazásával sem teljesíthető a felperesi kérelem, mivel a rendelkezésre álló okirat a felek tulajdonátruházásra irányuló megállapodását nem tartalmazza. [17] A felperes az új eljárásban hozott alperesi határozattal szemben benyújtott keresetében annak megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Az elsőfokú bíróság ítélete [18] A megismételt eljárásban hozott alperesi határozattal szemben előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság a 113.K.700.790/2024/14. számú ítéletével elutasította. [19] Indokolásában leszögezte, hogy a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 97. §
(4)bekezdése értelmében a megismételt eljárásban és a cselekménynek a bíróság határozatával elrendelt megvalósítása során köti az eljáró közigazgatási szerveket. [20] Indokolásában kiemelte, hogy az 1991-es szerződés bejegyzésre való alkalmasságát az alperes mind az Inytv. 87. §-a alapján, mind az Inytv. 88. §-a alapján megvizsgálta. Az Inytv. 87. §
(1)bekezdéséből következően az alperesnek meg kellett vizsgálnia az Inytv.
  1. §-ában foglalt követelmények teljesülését, azok hiányában pedig az Inytv.
  2. §-ában foglalt elutasítási okokat is fel kellett tárnia, amelynek az alperes eljárása megfelelt. [21] Hangsúlyozta továbbá, hogy mivel az 1991-es szerződés a felek konkrét, tulajdonátruházásra irányuló megállapodását egyáltalán nem tartalmazza, az alperesnek nem volt más jogszerű lehetősége, mint a felperesi kérelem elutasítása, hiszen a bejegyzésre benyújtott okirat az Inytv.
  3. §
(1)bekezdés a) pontjában foglalt követelményeknek sem felelt meg. [22] Megállapította, hogy az alperes az új eljárása során az új eljárásra kötelező ítélet iránymutatásának a Kúria felülvizsgálati ítéletével pontosított körben eleget tett, továbbá a határozat érdem is jogszerű és megalapozott. A befogadás iránti kérelem [23] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az alperesi határozat megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését; másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Kúria VI.Kfv.37.655/2024/3-2 6 [24] Felülvizsgálati kérelme befogadhatóságának jogszabályi alapját a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont aa), ab),
  2. ad)alpontjaiban, valamint a
  3. b)pontjában jelölte meg. [25] Álláspontja szerint a megismételt eljárásban hozott alperesi határozat nem felel meg a Kúria új eljárásra adott iránymutatásának. Az alperes ugyanis az iránymutatást felülbírálva szűkítette annak tartalmát, mivel kizárólag az 1991-es szerződés bejegyzésre való alkalmasságát vizsgálta és nem vizsgálta a 121499/1/1992 és a 108173/3/2000. számú okiratokat, annak ellenére, hogy a 2012. február 13-ai kérelmében azokra konkrétan hivatkozott és a Kúria iránymutatásából is ez következett volna. [26] A felvetett jogkérdés, miszerint leszűkítheti-e az alperes, illetve az elsőfokú bíróság a Kúriai iránymutatást, indokolja a joggyakorlat egységének és továbbfejlesztésének biztosítása, valamint a jogkérdés különleges súlya és társadalmi jelentősége miatt a felülvizsgálati kérelme befogadását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a kúriai iránymutatás leszűkítésével ügy érdemére kiható jogszabálysértést követett el, továbbá eltért a Kúria közzétett Kfv.37.578/2017/7., Kfv.37.893/2018/4., Kfv.35.070/2023/6. határozataitól is. A Kúria döntése és jogi indokai [27] A felülvizsgálati kérelem befogadásának törvényben meghatározott feltételei nem állnak fenn. [28] A Kp. 117. §
(4)bekezdése akként rendelkezik, hogy a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban annak fennállását bizonyítani és azt - a 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ad)alpontja szerinti ok kivételével - indokolni nem kell. A 118. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. A fél által megjelölt befogadhatósági okhoz a bíróság nincs kötve. [29] A Kúria a Kp. 118. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
  1. aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
  2. ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
  3. ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége,
  4. ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
  5. b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. [30] A felülvizsgálati bíróság hangsúlyozza, a befogadásról szóló döntés azt a célt szolgálja, hogy a Kúria az egyedi ügyek intézésében is elláthasson jogegységi funkciót. Ebből következően a befogadásról szóló döntés során a Kúriának nem az egyedi ügyben hozott bírósági határozat jogszerűségét, hanem az egyedi ügy és a jogegység kapcsolatát kell vizsgálnia. Önmagában a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat jogsértő jellegére hivatkozás nem alapozza meg a befogadást. [31] A Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpontja alapján, a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálati kérelem általában akkor fogadható be, ha a jogerős Kúria VI.Kfv.37.655/2024/3-2 7 ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának veszélye áll fenn. A Kúria a joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségességére figyelemmel a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha a jogerős ítélet által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes, annak követése azonban a körülmények változására tekintettel a továbbiakban már nem tartható [Kfv.37.567/2023/2., Kfv.37.232/2023/2.]. [32] Jelen ügyben a rendkívüli perorvoslat tárgya a megismételt eljárásban hozott alperesi határozatot felülvizsgáló elsőfokú ítélet jogszerűségének, joggyakorlattól való eltérésének kérdése lehet. [33] A Kúria már számos határozatában állást foglalt abban, hogy az alperes a megismételt eljárásban köteles eleget tenni a határozatát megsemmisítő bíróság döntésében foglalt iránymutatásnak [Kfv.37.217/2021/10., Kfv.37.829/2022/5.Kfv.35.070/2023/6.]. A kúriai joggyakorlat alapján az is egyértelmű, hogy az új eljárásra adott bírósági iránymutatás nem szűkíthető le. A Kúria elvi éllel lefektette, hogy az alperes nem változtathatja meg alapvetően a megismételt eljárásban az értékelés keretrendszerét, új körülmények hiányában eltérő jogalapon álló döntést nem hozhat, nem üresítheti ki a jogerős ítélet iránymutatásában foglaltakat [Kfv.V.35.057/2022/5.]. [34] Mindebből következően sem az elsőfokú bíróság ítélete, sem a felperes felülvizsgálati kérelme nem vetett fel olyan elvi jelentőségű jogkérdést, amellyel kapcsolatban a Kúria még ne foglalt volna állást, vagy amely kérdésekben a joggyakorlat ne lenne egységes. A joggyakorlat továbbfejlesztésére a megváltozott gazdasági-társadalmi-jogi környezet szolgálhat alapul, a körülményekben történt ilyen változást ugyanakkor a Kúria nem látott megállapíthatónak, ezért ezen indokból sem indokolt a felülvizsgálati eljárás lefolytatása. Következésképpen a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpont szerinti befogadás feltételei nem álltak fenn. [35] Társadalmi jelentőségre alapozott oknál fogva - Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ab)alpont - a felülvizsgálati kérelem akkor fogadható be, ha a felvetett jogkérdés társadalmi jelentősége, illetve az ügynek valamely körülménye a társadalom széles körét közvetlenül vagy közvetetten érinti. A perbeli ügyben - a felperesi tulajdonjog bejegyezhetőségével összefüggésben - a Kúria társadalmilag jelentős jogkérdést nem tárt fel, így a befogadás ez okból sem volt indokolt. [36] Az ügy nem vetett fel az uniós jog értelmezését igénylő kérdést az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 267. cikke értelmében ilyenre a felperes sem hivatkozott. Mindezek hiányában a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ac)alpont alapján sem volt befogadható a felülvizsgálati kérelem. [37] A Kúria megítélése szerint az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletében döntésének indokairól a megfelelő részletességgel számot adott, pontosan rögzítette a feltárt tényállást, valamint értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, melynek során az azokból levont következtetései, így az, hogy miért nem volt bejegyzésre alkalmas az 2012. február 13-i kérelemben megjelölt okirat, egyértelműen, részletesen kiderülnek az ítélet indokolásából. Ügy érdemére kiható jogszabálysértés valószínűsítése hiányában a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ad)alpont szerinti befogadás feltételei sem álltak fenn. [38] A Kp. 118. §
(1)bekezdés b) pontjában foglalt feltétel fennállása körében bár a felperes megjelölt három kúriai határozatot [Kfv.37.578/2017/7., Kfv.37.893/2018/4., Kfv.35.070/2023/6.], amelyektől való eltérést állította, ám azoktól az elsőfokú bíróság nem tér el. A hivatkozott kúriai határozatok éppen azt rögzítik, hogy az alperes a megismételt Kúria VI.Kfv.37.655/2024/3-2 8 eljárásban köteles eleget tenni a határozatát megsemmisítő bíróság döntésébe foglalt iránymutatásnak. Az elsőfokú bíróság ezzel összhangban vizsgálta azt, hogy az alperes az új eljárásban eleget tett-e a bírósági iránymutatásnak és állapította meg, hogy annak az alperes eleget tett azzal, hogy a 2012. február 13-án benyújtott kérelemben hivatkozott 1991-es szerződés alapján vizsgálta a tulajdonjog bejegyezhetőségét. A Kúria joggyakorlatáról való eltérés hiányában a Kp. 118. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti befogadásnak sem volt helye. [39] A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. §
(2)bekezdés alapján megtagadta. A döntés rövid tartalma [40] A befogadásra meghatározott törvényi feltételek fennállása hiányában a felülvizsgálati kérelem befogadásának nem lehetett helye. Záró rész [41] A végzés ellen a Kp. 116. § d) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. [42] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadása tárgyában a Kp. 118. §
(2)bekezdése értelmében tárgyaláson kívül határozott. Budapest,
  1. október
  2. Dr. Vitál-Eigner Beáta sk. a tanács elnöke Dr. Rák-Fekete Edina sk. előadó bíró Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit sk. bíró Dr. Horváth Tamás sk. bíró A kiadmány hiteléül: Kúria VI.Kfv.37.655/2024/3-2 tisztviselő 9

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.