Bhar.354/2023/13 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)és
3. bc)alpontjára figyelemmel a

(3)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja szerint minősülő lopás bűntettében, és 7 rendbeli, a Btk. 370. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)és
3. bc)alpontja szerint minősülő lopás vétségében, melyből 3 rendbeli cselekményt társtettesként követett el. [2] Ezért őt – halmazati büntetésül – 80 nap elzárásra ítélte, melynek tartamába az őrizetben töltött időt beszámította. [3] Rendelkezett továbbá a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségről. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.354/2023/13. 2 [4] A kihirdetett ítélettel szemben a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. [5] A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2023. október 24. napján megtartott tanácsülésen meghozott 20.Bf.7585/2023/17. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. 1 rendbeli – a Btk. 370. §

(1)bekezdésébe ütköző és

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpontjában meghatározott lopás vétsége tekintetében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és ebben a körben a bünteteljárást megszüntette. [6] A vádlott terhén megállapított lopás bűntettének törvényhelyéből mellőzte a

(2)bekezdés b) pontjára utalást. Megállapította, hogy az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. Pontosította a bűnjelekre vonatkozó rendelkezést, valamint a vádlott lakcímét. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [7] A másodfokú bíróság, a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontjában írt fellebbezési körön, úgynevezett korlátozott felülbírálattal, azért szüntette meg terhelt I.r. vádlottal szemben az 1 rendbeli lopás vétsége tekintetében a büntetőeljárást a Be. 567. §

(2)bekezdés

1. b)pontjában foglaltakra figyelemmel, mert megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének 1/
2. a)pontjában foglalt a cég1 sértett sérelmére elkövetett cselekmény, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 401.Bpk.40.735/2020/9. számú büntetővégzéssel elbírált cselekmény a folytatólagosság törvényi egységébe tartozik. [8] A másodfokú bíróság a büntetés kiszabása körében a súlyósító körülmények körében a kiegészített előéleti adatok alapján megállapította, hogy a további eljárások alatti elkövetés is a vádlott terhére róható. Hangsúlyozta, hogy a kerületi bíróság a büntetéskiszabási körüléményeket teljeskörűen feltárta, és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság által kiszabott elzárás büntetés nemével, és annak tartamával is egyetértett. [9] A másodfokú bíróság ítélete ellen terhelt I.r. vádlott kézbestíési íven indokolás nélkül terjesztett elő fellebbezést. [10] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.893/2023/3. számú átiratában terhelt I.r. vádlott fellebbezését nem tartotta alaposnak. A fellebbviteli főügyészség hangsúlyozta, hogy a másodfokú bíróság ítélete az eljárás részbeni megszüntetése körében ellentétes az elsőfokú bíróság ítéletével. Tekintettel azonban arra, hogy az eljárás részbeni megszüntetése a vádlottra kedvezőbb döntés, amivel szemben saját terhére jogosrvoslttal nem élhet, így fellebbezése kizárólag – a Be. 615. §

(2)bekezdés b) pontja alapján – a büntetése enyhítését célzó részében tekinthető joghatályosnak. [11] Az ügyész álláspontja szerint, mivel a vádlott nem indokolta fellebbezését, ezért nem dönthető el, hogy a vádlott az ítélet mely rendelkzését, vagy az indokolás mely részét sérelmezi, így megnyílt -e a harmadfokú elbírálás lehetősége. [12] A nyilvános ülésen jelenlévő terhelt I.r. vádlott fellebbezését pontosította, és úgy nyilatkozott e körben, hogy a büntetése enyhítésért fellebbezett. [13] terhelt I.r. vádlott elmondta, hogy személyi körülményeiben a másodfokú ítélet meghozatala óta változás nem történt. Az ügyre vonatkozóan nem kívánt nyilatkozni. [14] A védő a nyilvános ülésen az időmúlás figyelembe vételét kérte a büntetés kiszabása körében, majd a „lehető legrövidebb” elzárást, vagy annál is enyhébb büntetés kiszabását. [15] A nyilvános ülésen az ügyész perbeszédében fenntartotta az írásbeli átiratban kifejtett érveit. A vádlott által a nyilvános ülésen előadott, kizárólag a büntetés enyhítéséért fenntartott fellebbezésére reflektálva kiemelte, hogy az eljárási szabályokat mind az első,- mind a másodfokú bíróság maradéktalanul betartotta, nem észlelt olyan szabályszegést, ami hatályon kívül helyezésre adna alapot. A kiszabott elzárás büntetést időmúlásra is figyelemmel Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.354/2023/13. 3 megfelelőnek tartotta, álláspontja szerint további enyhítésre nincs indok, utalva a vádlott személyiségében rejlő társadalomra veszélyességre, vagyis arra, hogy többszörösen büntetett előéletű, sorozatosan követ el, egyre súlyosabb bűncselekményeket, jelenleg is több más büntetőeljárás van ellene folyamatban. Mindezek alapján a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. [16] terhelt I.r. vádlott utolsó szó jogán nem kívánt nyilatkozni. [17] terhelt I.r. vádlott fellebbezése nem alapos. [18] A Kúria Bhar.III.111/2019/8. számú végzésének, majd legutóbb a BH.2021.68. számú eseti döntésének iránymutatására figyelemmel az ítélőtábla elsőként azt vizsgálta meg, hogy a bejelentett fellebbezések alapján van-e helye a harmadfokú eljárásnak, ugyanis a Be. 615. §

(1)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésre kizárólag a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén van lehetőség. [19] A Be. 615. §

(2)bekezdés c) pontja értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az elsőfokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette. [20] Jelen esetben a Fővárosi Törvényszék – a kerületi bíróság bűnösséget megállapító ítéletével szemben – terhelt I.r. vádlottal szemben 1 rendbeli lopás vétsége mtekintetében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az eljárást megszüntette, amely tény a másodfokú ítélet elleni fellebbezés lehetőségét kétségkívül megnyitotta. A másodfokú ítélet ellen terhelt I.r. vádlott, az irány megjelölése nélkül jelentett be fellebbezést, melyet a nyilvános ülséen pontosítva, kizárólag a büntetése enyhítése érdekében tartott fenn. [21] Amint azt a Kúria a hivatkozott végzésében és a legutóbbi eseti döntésében is leírta, az eltérő rendelkezés, mint törvényes fellebbezési ok rendeltetése nyilvánvalóan az, hogy lehetőség nyíljon az eltérést eldöntő új eljárási fokra. A hatályos Be. ehhez, a korábbi eljárási törvényben is meglévő feltételhez hozzárendelte, hogy nem önmagában az eltérés, ellentét (objektíve), hanem annak fájlalása, sérelmezése (szubjektíve) adja ki együtt a harmadfokú eljárás megnyitását. [22] A Be. 615. §

(3)-

(5)bekezdése meghatározza a másodfellebbezéssel támadható másodfokú ítéleti rendelkezések körét, így joghatályos csak az a fellebbezés lehet, amely valóban megnyílt fellebbezési jog esetén, a másodfokú ítélet másodfellebbezéssel támadható részét, illetve rendelkezését kifogásolja. [23] A Be. 615. §

(3)bekezdéseének

1. a)pontja alapján fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve a
2. b)pont szerint kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, az 583. §

(3)bekezdésében meghatározott rendelkezést vagy indokolást. [24] A Be. 615. §

(4)bekezdésének a) pontja értelmében a másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésben az ellentétes döntés alapját képező tényállás nem támadható, ha az elsőfokú bíróság ítélete ellen kizárólag az 583. §

(3)bekezdése alapján jelentettek be fellebbezést. Ugyanezen jogszabályhely

(5)bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítéletének a

(3)bekezdésben meghatározottakon kívüli rendelkezése, illetve része ellen nincs helye fellebbezésnek. [25] Mindez azt jelenti, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)pontjának
2. aa)alpontja és
3. a)pontjának
4. ab)alpontja, valamint
5. b)pontja értelmében a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, a másodfokú ítéletnek azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, továbbá az elsőfokú és másodfokú bírósági eljárást bírálta felül. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.354/2023/13. 4 [26] Ennek során megállapította, hogy az eljárt bíróságok az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartották, nem vétettek olyan eljárási szabálysértést, ami a Be. 625. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az első-, illetve másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. [27] A felülbírálat ezt követő szempontja, hogy a másodfokú ítélet tényállásának a másodfellebbezéssel érintett része megalapozott-e, ugyanis a Be. 619. §

(1)bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. [28] A megalapozottság ismérve, hogy a tényállás az elbírálás szempontjából lényeges tény vonatkozásában valósághű legyen, valamennyi lényeges tényre kiterjedő bizonyításfelvétel eredményeként minden olyan lényeges tényt tartalmazzon, aminek következménye a bíróság rendelkezése, ennélfogva felderített, iratszerű, hiánytalan és okszerű. [29] Jelen esetben a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontjában meghatározott körön nem túlterjeszkedve, úgynevezett mértékes fellebbezésre tekintettel, a a Be. 590. §

(3),

(5), és

(7)bekezdései alapján az elsőfokú bíróság ítéletének korlátozott felülbírálatát végezte el (másodfokú ítélet [9] bekezdése). [30] Fentiekre figyelemmel azonban az ellentétes döntés nem nyitja meg a korlátlan fellebbezési jogot, hanem a jogosult kizárólag az ellentétes döntést, vagy kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét sérelmezheti, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett. Ezen rendelkezés arra a jogkövetkezményre utal, ami az eltérő döntés következménye, jelen esetben a kiszabott szankció vitatása. [31] Ugyanis a korlátozott felülbírálattal összefüggő szabály az, hogy ha a másodfokú bíróság ellentétes döntésre jutott a korlátozott fellebbezés esetén [Be. 583. §

(3)bekezdés], akkor a másodfellebbezésnek kizárólag a jogkövetkezményekkel kapcsolatban van helye. A korlátozott fellebbezés esetén a tényállás megalapozottsága nem vizsgálható, ha azt az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbező nem vitatta, így annak lehetősége a harmadfokú eljárásban sem nyílik meg. [32] Ugyancsak a korlátozott fellebbezéshez kapcsolódik a másodfokú bíróság hivatalbóli felülbírálati jogköre a Be. 590. §

(5)bekezdése alapján. Az ennek alapján másodfokon hozott ellentétes döntés kapcsán sem támadható az alapul szolgáló tényállás (BH2009. 351.). [33] A Be. 615. §

(3)bekezdésével ellentétesen bejelentett fellebbezés kizárt, annak elutasításáról kell határozni a Be. 617. §-a alapján alkalmazandó Be. 588. §

(1)bekezdése szerint. Ha az ellentétes döntés eljárás megszüntetés, a vádlott kizárólag annak jogkövetkezményeit sérelmezheti [Be. 589. §, 583. §

(4)bekezdés]. A Be. 583. §

(4)bekezdése alapján ugyanis a vádlott csak a terhelt javára fellebbezhet. [34] A Be. 619. §

(4)bekezdése alapján a fellebbezéssel nem érintett bűncselekmény tekintetében a harmadfokú bíróság nem vizsgálja a másodfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát a másodfokú bíróság által alapul vett tényállásra alapítja. [35] Az ellentétes döntés vonatkozásában az ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének 1/a) pontjában foglalt cselekmény, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 401.Bpk.40.735/2020/9. számú, 2020. november 9. napján jogerős büntetővégzéssel elbírált cselekmény a Btk. 6. §

(2)bekezdés értelmében a folytatólagosság törvényi egységébe tartozik. Tehát a jogerős büntetővégzés az 1/a) tényállási pontban írt cselekmény kapcsán ítélt dolgot eredményezett (másodfokú ítélet [21] bekezdése). Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.354/2023/

1. 5 [36] Mindezek alapján a másodfokú bíróság által módosított és a harmadfokú eljárásban is irányadó tényállás megalapozott. Azt azonban szükséges kiegészíteni terhelt I.r. vádlott azóta beszerzett erkölcsi bizonyítványában szereplő újabb elítélésével. A tényállás egyebekben iratszerű és a vádlott személyével, cselekvőségével, illetve tudattartalmával kapcsolatos ténykövetkeztetések is logikailag alátámasztottak. [37] Így a harmadfokú bíróság a tényállást csupán akként egészíti ki, hogy: „terhelt I.r. vádlottat a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság
2. március
3. napján kelt és jogerős 16.B.674/2023/
4. számú ítéletével a
5. augusztus
6. napján elkövetett kábítószer birtoklásának vétsége miatt 60 nap elzárásra ítélte.” [38] Összegezve tehát az ítélőtábla mindenben osztotta a törvényszék jogi érvelését, így megállapította, hogy terhelt I.r. vádlottnak az 1 rendbeli, a Btk.
7. §

(1)bekezdésben meghatározott és a

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpontja szerint minősülő lopás vétsége miatti büntetőeljárás megszüntetése, törvényes. [39] A joghátrány megválasztása körében az első,- és a másodfokú bíróság a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56. BK véleményben írtakat szem előtt tartva értékelte a vádlott javára szóló alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket (elsőfokú ítélet [51-52] bekezdései, valamint másodfokú ítélet [23] bekezdése). [40] A büntetéskiszabási körülményeket az első, és a másodfokú bíróság megfelelően értékelte, amikor úgy ítélték meg, hogy a vádlott terhére szóló súlyosító körülmények számukban, és nyomatékokban is jelentősek, így vele szemben indokolt és szükséges az elzárás büntetés a büntetési célok eléréséhez. [41] Az ítélőtábla rögzíti, hogy a büntetésnek ugyanis meg kell felelnie a generális és a speciális prevenció követelményének, vagyis mind a társadalom többi tagját, mind a tettest vissza kell tartania újabb bűncselekmény elkövetésétől. Ezáltal tehát alkalmasnak kell lennie a bűnözés befolyásolására, amelynek egyik eszköze az individualizáció, vagyis a büntetés lehetőleg személyre szabott, egyéniesített volta. [42] A másodfokú bíróság szintén helytállóan döntött, amikor az elzárás büntetés végrehajtási helyét meghatározta, valamint, hogy a kerületi bíróság bűnjelekről szóló döntéseit kiegészítette, illetve pontosította. [43] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét a Be. 621. §

(2)bekezdése alapján, figyelemmel a Be. 620. §

(1)bekezdésére megtartott tanácsülésen, a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta azzal, hogy a
2. március
3. napjától hatályos Be.
4. §

(5a)bekezdése értelmében figyelmeztette a vádlottat az át nem vett dolog állam tulajdonában kerüléséről. [44] A harmadfokú bíróság a lakcímnyilvántartó adatai alapján tüntette fel a vádlott érvényes lakcímét, valamit azt, hogy személyazonosító igazolvánnyal nem rendlekezik. [45] A harmadfokú eljárás során a vádlott kirendelt védőjének díjával felmerült bűnügyi költség megállapításáról és viseléséről a Be. 617. §-a alapján alkalmazandó Be. 613. §

(1)bekezdése értelmében, a Be. 574. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,

1. év július hó
2. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Kertész Andrea s.k. előadó bíró Dr. Patassy Bence s.k. bíró Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.354/2023/
3. 6 A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 20.Bf.7585/2023/
4. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 1.Bhar.354/2023/
5. számú végzésével
6. év július hó
7. napján terhelt I.r. vádlott vonatkozásában jogerőre emelkedett. Budapest,
8. év július hó
9. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke