A határozat elvi tartalma: A felperesnek az a sérelme, hogy a munkáltató elvárta, hogy a munkaidő kitöltéséről napi bontásban adjon számot, nem meríti ki a rendkívüli munkavégzés fogalmát. A munkavállalónak ugyanis kötelezettsége a munkavégzés, a munkáltatónak pedig jogosultsága annak ellenőrzése. A felperes kötelező, de elmulasztott munkájának teljesítésére való felszólítás szintén nem minősül rendkívüli munkára való utasításnak. Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.I.30.043/2022/
- szám A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Ügyvédi Iroda (ügyintéző: ügyvéd1, cím2.) Az alperes: alperes1 (cím3.) Az alperes képviselője: ügyvéd2 (cím4) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: a felperes által
- sorszám alatt A per tárgya: elmaradt illetmény és bérpótlék megfizetése Az elsőfokú bíróság: Zalaegerszegi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 11.M.70.108/2021/
- számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 60.000 (hatvanezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] [2] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- augusztus
- napjától áll határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél fejlesztő pedagógus munkakörben. A munkavégzés helye az alperes helység1 Gyermekotthona, havi bruttó illetménye 328.860 forint. A koronavírus-járvány megjelenését követően az alperes alkalmazottai tudomást szereztek arról a munkáltatói tervről, hogy a járványhelyzetre tekintettel a közalkalmazottaknak a teljes Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.043/2022/5 [3] [4] [5] [6] [7] 2 heti 40 óra munkaidejüket az intézményben kell teljesíteniük. A felperes
- április
- napján írásbeli tájékoztatást és kérelmet intézett a munkáltatói jogkör gyakorlójához, amely szerint a heti 40 óra munkaidejének kötött részét (heti 32 órát) a 7 különböző korosztályban tanuló gyermekek iskolai előmenetelének szenteli, koordinálja a feladataikat, a fennmaradó 8 órában otthonából tartja a gyerekekkel és tanáraikkal a kapcsolatot. Kérte, hogy az adminisztratív feladatait továbbra is otthonában végezhesse a zsúfolt, hangos munkahelyi iroda helyett. A munkáltató a felperes esetében nem rendelte el a heti 32 óra kötött munkaidőn felüli 8 órában az intézményben történő munkavégzést. Elrendelte viszont, hogy a pedagógusok a teljes heti 40 órára vonatkozóan készítsenek írásbeli beszámolót. A felperes nem tett eleget maradéktalanul a perbeli időszakban az adminisztratív feladatai teljesítésének, így a heti munkaterv, munkaidő-kimutatás, munkanapló és fejlesztési terv készítésének. Amikor a munkáltató a hiányosságokat észlelte, több dolgozóval egyetemleg a felperest is felhívta ennek pótlására. Az alkalmazottak több alkalommal keresték meg írásban Név intézményvezetőt annak tisztázása érdekében, hogy a teljes munkaidejük munkahelyen történő ledolgozásának ellentételezéseként, valamint a kötött munkaidejükön felüli munkaidőről való írásbeli beszámoltatás miatti rendkívüli munkavégzésük után járó 50 %-os illetménypótlék kifizetéséről intézkedjen. A felperes és munkatársai panaszlevelére a fenntartó azt a választ adta, hogy a kérdés munkajogi jogvitának minősül. Név intézményvezető
- július
- napján tartott munkahelyi értekezleten tájékoztatta a jelenlévőket arról, hogy állásfoglalást kért a főigazgatóságtól és a minisztériumtól. Hangsúlyozta, hogy az elmaradt adminisztratív munkák pótlását rendelte el, nem túlmunkát. A felperes keresetében a
- április
- és
- június
- napja között teljesített 71 óra rendkívüli munkaidőben történt munkavégzés ellentételezésére 201.285 forint illetmény- és bérpótlék, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló
- évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.)
- §
(11)és
(12)bekezdésére, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló
- évi XXXIII. törvénynek (a továbbiakban: Kjt.) a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 257/
- (XII. 26.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Kjt. Vhr.) 7/A. §
(2)bekezdésére hivatkozva. Előadása szerint a munkáltató előírta számára, hogy a heti 32 óra kötött munkaidőn felül milyen feladatokat és hol kell ellátnia, azaz rendkívüli munkavégzést rendelt el. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Állította, hogy rendkívüli munkavégzést nem rendelt el, csupán a munkafeladatok teljesítéséről való beszámolást, valamint az elmaradt adminisztratív feladatok pótlását, ami a felperesnek egyébként is munkaköri kötelezettsége volt. Az elsőfokú bíróság a keresetet alaptalannak találta, és elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Gyvt. 15. §
(11)bekezdése értelmében a gyermekvédelmi szakellátást nyújtó intézetben a fejlesztő pedagógusnak a heti teljes 40 óra munkaidőből 80 %-ot kell az intézményben töltenie, a fennmaradó részében a feladatait maga osztja be. A Kjt.
- §-ából következően a kötelezően munkahelyen töltendő időt oszthatja be a munkáltató. A fennmaradó időben is a munkaköri feladatait kell teljesíteni a közalkalmazottnak, de a munkavégzés helyét maga választhatja meg. A jelen esetben a heti 8 órát a felperes maga oszthatta be. Rendkívüli munkaidőben való munkavégzés akkor valósul meg, ha a munkáltató az általa beosztható munkaidőt meghaladó heti 8 órában vagy azon túl rendelkezik a pedagógus munkaidő-beosztásáról, azaz a munkáltató által le nem kötött heti 8 órás munkaidőrészre rendkívüli munkavégzés elviekben nem kizárt. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.043/2022/5 [8] [9] [10] [11] [12] [13] 3 A felperes tényállítását, hogy a munkáltató rendkívüli munkavégzést rendelt el, Név tanú cáfolta. Név1 intézményvezető-helyettes a heti 40 órás benntartózkodás elrendelését szintén tagadta, csupán azt tartotta elképzelhetőnek, hogy az értekezleten a kérdés felmerült. A felperes személyes előadásában elismerte, hogy a vitatott heti 8 órát nem kellett az intézményben töltenie. Kiemelte az elsőfokú bíróság, azzal, hogy a felperesnek el kellett számolnia a heti 40 órában teljesített feladataival, az alperes nem vonta el tőle a kötött munkaidőn felüli 8 órára vonatkozó munkaidő-beosztás jogát. Az intézményvezető 2020 szeptemberében történt szúrópróbaszerű ellenőrzése során kiderült, hogy az adminisztrációs feladataival a felperes - több más munkavállalóval együtt - elmaradt, ennek pótlását rendelte el Név, amely azonban nem jelenti azt, hogy a heti 8 órás munkaidejét is beosztotta. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása, a keresetének teljesítése és az alperes perköltségben való marasztalása iránt a Pp.
- §
(3)bekezdés
- a)és
- c)pontjában írt felülbírálati jogkörök gyakorlásával. Fenntartotta azt az állítását, hogy az intézményvezető-helyettes 2020. április 3-án közölte vele és munkatársaival, hogy napi 8 órát, azaz heti 40 órát az intézményben kell tölteniük, ez tehát egy munkáltatói utasítás volt. Utalt arra, hogy a munkáltató vezető beosztású alkalmazottainak perbeli pártatlansága megkérdőjelezhető. Értelemszerűen a rendelkezést követően írta azt a kérelmét, hogy napi másfél órában az otthonában szeretné végezni a munkáját. Elismerése szerint később mégsem valósult meg a napi 8, azaz heti 40 órás intézményben történő munkavégzés. Ugyanakkor azzal, hogy a napi 8 órás munkavégzést továbbra is elvárta a munkáltató, hiszen a beszámolót annak megfelelően kellett megírnia, elvonta tőle a munkaidő-beosztás, illetve a feladatok elosztásának lehetőségét. Véleménye szerint dönthetett volna úgy is, hogy a heti 8 óra kötetlen munkaidőben végzendő munkát 2 nap alatt teljesíti. Azzal, hogy a munkáltató egyenlően elosztva várta el a heti plusz 8 órás munkavégzést, valójában rendelkezett az idejével és feladatai elosztásával. Éppen ezért ez a heti 8 óra a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 107. §
- a)pontja szerinti rendkívüli munkaidőnek minősül. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és a felperes másodfokú perköltségben való marasztalására irányult, helyes indokai alapján. Kiemelte, hogy a munkaügyi perben értelemszerűen a munkavállalók lehetnek tanúk, a függő helyzet önmagában nem támasztja alá az érdekeltségüket. Ezzel szemben a felperes volt az, aki felkészítette az általa meghallgatni kért tanút a vallomástételre, amiért a vallomását ki kellett zárni a bizonyítékok köréből. A felperesnek egyetlen bizonyítéka maradt a tényállítása alátámasztására, mégpedig az általa a munkáltatónak írt levél, ez viszont nem bizonyítja a rendkívüli munkavégzés elrendelését. A munkáltató nem adott ki válaszlevelet, amely engedélyezést tartalmazott volna. Emellett a felperes sem állította, hogy az intézményben végezte a munkáját a fennmaradó 8 órában, így a tanúk vallomását lényegében maga is megerősítette. Nem tudta tehát bizonyítani, hogy a fennmaradó heti 8 óra vonatkozásában a munkáltató utasította volna. A fellebbezés nem alapos. A felperes keresetében a 2020. április 6-tól 2020. június 15. napjáig felmerült, számításai szerint 71 óra rendkívüli munkavégzésért járó illetménynek és pótléknak a megfizetését - a Kjt. 2. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Mt. 107. § a) pontja, a 139.§
(2)és
(3)bekezdése, a 143. §
(1)és
(2)bekezdése alapján, figyelemmel a Gyvt. 15. §
(3),
(11)és
(12)bekezdésére, az 57. §
(1)bekezdésére, valamint a Kjt. Vhr. 7/A. §
(2)és
(3)bekezdésére abból a három különböző okból kérte, hogy
- a munkáltató
- április 3-án elrendelte, hogy a heti 40 óra munkaidőt a munkahelyéül szolgáló épületben kell töltenie teljes egészében,
- a munkáltató elrendelte, hogy a heti 40 óra munkavégzés teljesítéséről írásbeli Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.043/2022/5 [14] [15] [16] [17] 4 beszámolót készítsen, továbbá
- a munkáltató elrendelte, hogy az adminisztratív hiányosságokat a heti 40 óra munkaidőben pótolja be. Az nem vitatott tény, hogy a heti 40 órán túli munkavégzést a munkáltató nem rendelte el a felperes részére kötelezettségként. Nem volt kérdéses a perben, hogy a felperes fejlesztő pedagógusként heti 40 óra munkaidőből 32 órát a munkáltató által megszabott helyen és időben, azaz a munkahelyén volt köteles eltölteni, míg további 8 órában maga oszthatta el a feladatait. Ezt támasztotta alá a felperesnek a perbeli időszakban hatályos munkaköri leírása, amelyet az alperes
- sorszám alatt csatolt. E szerint a felperes munkarendje általános munkarendben heti 40 óra. A Gyvt. szerint a kötött munkaidő heti 32 óra, amiből 24 óra fejlesztésre, nevelésre lekötött munkaidő, 8 óra előkészítő, értékelő, adminisztratív feladat, valamint az eseti helyettesítés ellátására fordított idő. A kötött munkaidőn túl fennmaradó munkaidő-beosztást a dolgozó maga határozza meg. A polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése értelmében a felperes érdekében állt annak a ténynek a bizonyítása, hogy a munkáltató a heti 40 órás általános munkarendjéből a 32 óra kötött munkaidőn túli 8 óra kötetlen munkaidő beosztását magához vonta. A
- sorszámú jegyzőkönyvben tanúként meghallgatott Név1 intézményvezető-helyettes határozottan cáfolta, hogy ő ilyen tartalmú szóbeli utasítást adott a felperesnek. Elismerte, hogy felmerült a vezetőség részéről a koronavírus-járványra tekintettel a tanulás folyamatosságának biztosítása érdekében a 40 óra intézményen belüli tartózkodás kötelezettségének elrendelése, de állította, hogy ez nem történt meg. Úgy nyilatkozott, hogy a 32 óra kötött munkaidőn felüli rész tekintetében a dolgozók maguk döntötték el, hogy bent maradnak-e vagy hazamennek munkavégzés céljából, és erről a döntésről tájékoztatták az intézményvezetőt. Név korábbi intézményvezető tanú megerősítette, hogy a felperes által állított tartalmú utasítást sem közvetlenül, sem Név1 keresztül nem adott neki. A 40 órás intézményen belüli tartózkodás a gyakorlatban nem valósult meg. A felperes
- április
- napján kelt, 1/F/
- szám alatt a keresetlevélhez csatolt, az intézményvezetőhöz címzett levele – tartalmából következően - valamilyen változás vagy elszámoltatás miatt készülhetett válaszként, azonban a tanúvallomásokkal szemben ez önmagában nem bizonyítja a felperes tényállítását, mely szerint a munkáltató elrendelte, hogy heti 40 órát a munkahelyen töltsön. Itt utal arra a másodfokú bíróság a felperes érvelésével szemben, hogy a bírói gyakorlat szerint a munkaügyi perben a munkaviszony szükségszerű fennálltán túli kapcsolat, befolyásolás szükséges a tanú, a jelen esetben a felperes felettesei vallomásának kizárásához (Kúria Mfv.I.10.039/2008/
- szám). A felperesnek az a sérelme, hogy a munkáltató a
- április 3-i értekezlet időpontjától kezdődően elvárta, hogy a munkaidő kitöltéséről napi bontásban adjon számot, szintén nem meríti ki a rendkívüli munkavégzés fogalmát. A felperes maga is elismerte nyilatkozatában, hogy az ő vonatkozásában a 8 óra kötetlen munkaidővel összefüggésben nem rendelte el a munkáltató az intézményen belüli teljesítést, csupán azt, hogy napi szinten írja le, hogy a napi 8 munkaórájában mit végez, de ez önmagában nem feleltethető meg a rendkívüli munkavégzés elrendelésének. A munkavállalónak ugyanis kötelezettsége a munkavégzés, a munkáltatónak pedig jogosultsága annak ellenőrzése [Mt. 11/A. §
(1)bekezdése], ahogy arra az alperes az ellenkérelmében helyesen hivatkozott. A felperes nem kifogásolhatja, hogy a munkáltató élt is az ellenőrzési jogával - még abban az esetben sem, ha korábban ezt nem tette. A felperes munkaidő-kimutatását az alperes a
- sorszám alatti mellékletként csatolta heti és napi bontásban. Ebből azonban az nem derül ki, hogy a munkahelyén kívül, otthonában pontosan mikor és milyen tevékenységet látott el, csupán annyi, hogy rendszerint 8-tól -14, illetve15 óráig végezte a tevékenységét az intézményen belül. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.043/2022/5 [18] [19] [20] [21] [22] 5 Az adminisztrációs hiányosságokkal kapcsolatban rámutat a másodfokú bíróság arra, hogy Név vallomása szerint ugyan 2020 szeptemberében végzett szúrópróbaszerű ellenőrzést, amikor adminisztrációs hiányosságokat tárt fel, és ekkor rendelte el a munkaköri leírás 9.
- pontjában írt adminisztrációs feladatok (gyermekenkénti fejlesztési terv, heti munkaterv) pótlását, de már a
- július 23-án kelt, az ellenkérelemhez csatolt emlékeztető is az elmaradt adminisztrációs feladatok teljesítését írta elő. Rögzíti a másodfokú bíróság, hogy a felperes kötelező, de elmulasztott munkájának teljesítésére való felszólítás nyilvánvalóan nem minősülhet rendkívüli munkára való utasításnak. A felperes tehát nem tudta bizonyítani, hogy a munkáltató rendkívüli munkavégzést rendelt el az esetében, a sikertelenség következményét pedig ő köteles viselni, azaz a keresetet el kellett utasítani. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján érdemében felülbírálva, a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles viselni az alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségét, amelyet a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alapján a kérelmével egyezően 60.000 forint összegben állapított meg. A felperes Pp.
- §-a szerinti munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel a fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad a Pp.
- §
(1)bekezdése és
(6)bekezdése értelmében. A másodfokú bíróság az ítéletét tárgyaláson kívül hozta meg a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján. Pécs,
- október
- Dr. Tolnai Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Dr. Berki Csilla s.k. bíró