Pf.20131/2021/7 – Győri Ítélőtábla

(2)bekezdése értelmében a felperes javára szóló végrendelet érvényessége alapozza meg azt az anyagi jogi érdekeltséget, ami biztosítja a felperes jogosultságát az alperesek javára szóló végrendelet megtámadására, azaz a felperes perbeli legitimációját alapozza meg. A Ptk. 7:

1. §-a az írásbeli magánvégrendelet érvényességének feltételeként nem azt határozza meg, hogy az örökhagyó tudatában legyen annak, hogy végrendelkezik, és annak is, hogy azt kinek a javára teszi, hanem az érvényes végrendelet kritériumaként azt írja elő, hogy az örökhagyó olyan nyelven végrendelkezzen, amelyet ért és amelyen olvasni tud. Győri Ítélőtábla Pf.III.20.131/2021/
2. A Győri Ítélőtábla a Tulokné dr. Vizi Ügyvédi Iroda (cím17, eljár: Tulokné dr. Vizi Anna pártfogó ügyvéd) által képviselt Felperes1 (lakcíme: cím2, tartózkodási helye: cím3) felperesnek – Kuzsnerné dr. Bereczi Éva cím18) ügyvéd által képviselt Alperes1 (Cím1) I.r. és Alperes2 (cím4.) II.r. alperesek ellen végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Győri Törvényszék
3. június
4. napján kelt P.20.176/2020/
5. sorszámú -
6. sorszám alatt kiegészített - ítélete ellen a felperes részéről
7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A feljegyzett 2.500.000 (kettőmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni az I-II. r. alpereseknek személyenként 200.000 (kettőszázezer) Ft másodfokú perköltséget. A pártfogó ügyvéd díja teljes egészében a felperes terhére esik. Az ítélettel szemben nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A másodfokú bíróság által is irányadónak tekintett tényállás szerint néhai örökhagyó (a továbbiakban: örökhagyó)
8. október
9. napján készült közvégrendeletében teljes vagyona örököseként élettársát – az I. és II.r. alperesek édesanyját – nevezte meg. A végintézkedés tartalmazta, hogy az örökhagyó a magyar nyelvet nem beszéli, ezért az okirat aláírásakor hivatalos tolmács volt jelen. [2] Az örökhagyót 2014-től a
10. január
11. napján bekövetkezett haláláig számos alkalommal kezelték a kórház1 különböző osztályain. Az ezen időszak alatt készült orvosi dokumentációban több helyen rögzítették, hogy az örökhagyó német anyanyelvű, magyarul nem beszél. (
12. szeptember 10;
13. május 29;
14. augusztus 10; október 7; 11;
15. és november
16. keltezésű iratok) Győri Ítélőtábla III.Pf.20.131/2021/7 2 [3] Az örökhagyó élettársának halálát követően,
17. tavaszán az I. és II.r. alperesek és házastársaik újsághirdetés útján németül beszélő nyugdíjas segítőt kerestek az örökhagyó mellé. Az I.-II.r alperesek a feltételeknek megfelelő felperest választották, aki rövid időn belül jó kapcsolatot alakított ki az örökhagyóval, és egyre több időt töltöttek együtt. [4]
18. július 18-án a felperes és az örökhagyó tartási szerződést kötött, amelyet tanú3 ügyvéd szerkesztett és ellenjegyzett. Ennek
19. pontja azt tartalmazta, hogy az örökhagyó „nem tökéletesen érti a magyar nyelvet, ezért az általa választott tolmács szó szerinti fordítását megértve, mint szerződési akaratának megfelelő okiratot írja alá a szerződést.” [5] Az örökhagyó
20. július 20-án kelt – tanú4 és tanú5 tanúk előtt aláírt és tanú3 ügyvéd által szerkesztett – írásbeli magánvégrendeletében teljes vagyona örököseként a felperest nevezte meg. A végrendelet IX. pontja szerint az örökhagyó a végrendeletet az általa választott és elfogadott tolmács szó szerinti fordítását követően írta alá. A végrendelet aláírásakor azonban tolmács nem volt jelen. [6] A végrendelettel egyidejűleg készült ügyvédi megbízási szerződés
21. pontja szó szerint tartalmazta a tartási szerződés
22. pontjában szereplő, az örökhagyó magyar nyelvtudásának hiányára, és a tolmács igénybevételének szükségességére vonatkozó kitételt, valamint azt, hogy (az örökhagyó) a végrendeletet, az ügyvéd szóbeli tájékoztatását a tolmács szó szerinti tájékoztatása alapján megértette, és ezzel együtt megerősíti a végintézkedési akaratát. [7] Az örökhagyó
23. évben a magyar nyelvet nem értette, azon sem írni, sem olvasni nem tudott. [8] A
24. október
25. napján kelt – tanú8 és tanú9 tanúk előtt aláírt – németmagyar kétnyelvű, írásbeli magánrendeletével az örökhagyó a korábbi végrendeleteit teljes egészében visszavonta, és örököseként az I-II.r. alpereseket nevezte meg. [9] Az örökhagyó hagyatékát közjegyző1 közjegyző a 21017/Ü/291/2017/
26. számú végzésével, ideiglenes hatállyal, végrendeleti öröklés jogcímén ½ - ½ arányban az III.r. alpereseknek adta át. [10] A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyó
27. október
28. napján kelt végrendelete érvénytelen. Hivatkozott arra, hogy azon a névaláírás nem az örökhagyótól származik, másrészt azzal érvelt, hogy az örökhagyó a végrendelet aláírásakor cselekvőképtelen állapotban volt. [11] A keresete jogalapjaként a Polgári törvénykönyvről szóló 2013 évi V. tv. 7:15 §át, 7:
29. §-át és 2:9 §

(1)bekezdését jelölte meg. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.131/2021/7 3 [12] Az I-II.r. alperesek érdemi ellenkérelmükben elsődlegesen a Ptk. 7:15 §-a alapján a felperes kereshetőségi jogának hiányára hivatkoztak. Állították, hogy az örökhagyó

1. július
2. napján nem értette a magyar nyelvet, azon sem írni, sem olvasni nem tudott. [13] Másodlagosan a keresetet érdemben is vitatták azzal, hogy
3. október 7-i végrendeletet az örökhagyó saját kezűleg írta alá. [14] A Győri Törvényszék a fellebbezéssel támadott, kiegészített ítéletében a kereseti kérelmet elutasította. [15] Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-II.r. felpereseknek személyenként 871.000 forint perköltséget. Rendelkezett arról, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének díját a felperes viseli. Megállapította, hogy a feljegyzett 1.500.000 forint eljárási illeték az állam terhén marad. [16] A törvényszék leszögezte, hogy a
4. évi V. tv. ( Ptk.) hatályba lépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló
5. évi CLXXVII. tv. (Ptké.)
6. §

(2)bekezdése értelmében a Ptk. hatályba lépését követően kelt végintézkedésre – így az örökhagyó

1. július
2. és
3. október
4. napján kelt végrendeleteire – a Ptk. rendelkezései alkalmazandók. [17] Az elsőfokú bíróság a Ptk. 7:37 §

(2)bekezdése alapján – figyelemmel az rPtk.

1. § alkalmazása körében kialakult bírói gyakorlatra is – abból indult ki, hogy a végrendelet megtámadására az jogosult, aki az érvénytelenség, vagy hatálytalanság megállapítása esetén maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől, vagy más tehertől mentesülne. Ebből következően az utóbb készült végrendelet érvénytelenségére csak az hivatkozhat, aki bizonyítja a javára szóló végrendelet érvényességét. [18] Figyelemmel arra, hogy az alperesek védekezése elsődlegesen a felperes javára szóló,
2. július
3. napján kelt végrendelet alaki érvénytelenségére irányult, ezért a felperesnek a perbeli legitimációja bizonyításához – a végrendeletek sorrendisége folytán – a javára szóló végrendelet érvényességét kellett bizonyítania (EBH. 2001.416; Kúria Pfv.I.22.056/2012/4.). [19] A bizonyítási érdekről és a bizonyítás elmaradásának vagy sikertelenségének következményeiről a bíróság a Pp.
4. §

(2)bekezdésének megfelelően eljárva az anyagi pervezetés keretében a feleket tájékoztatta. [20] A Pp. 265. §

(1)bekezdése alapján tehát a kereshetőségi jogának alátámasztásához a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a javára szóló végrendelet az alperesek védekezésében felhozott alaki hibában nem szenved, azaz az örökhagyó a magyar nyelvet

1. július
2. napján értette, azon olvasni tudott. [21] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az örökhagyóra vonatkozó, több különböző kórházi osztály által kiállított kórlap és ápolási irat (
3. számú orvosi dokumentáció), a
4. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.131/2021/7 4 évi közvégrendelet, a
5. július
6. napján kelt végrendelet IX. pontja, illetve az ugyanezen a napon született megbízási szerződés
7. pontja, valamint a
8. július 18-i tartási szerződés
9. pontja arra utalnak, hogy az örökhagyó nem értette a magyar nyelvet, azon olvasni nem tudott. [22] Ezen dokumentumokkal szemben a
10. július 20-án kelt végrendeletet ellenjegyző tanú3 ügyvéd azt állította, hogy az örökhagyóval folytatott beszélgetés alapján meggyőződött arról, hogy az örökhagyó megértette az általa magyar nyelven elmondottakat, az öröklési jogi szakkifejezéseket azonban a részére egy vele érkező személy fordította német nyelvre, illetve úgy tűnt, hogy az örökhagyó a magyar nyelvű végrendeletet olvassa. Az örökhagyóval érkező személy fordította le a végrendeletet az örökhagyó számára német nyelvre. Kitért arra is, hogy a végrendelet IX. pontja helytelenül tartalmazza, hogy a végrendelet aláírásánál tolmács is jelen volt. [23] Ezzel szemben tanú5 tanú megerősítette, hogy a végrendelet aláírásakor ő nem tolmácsként, hanem végrendeleti tanúként működött közre, amelynek során kizárólag németül beszélt az örökhagyóval. A másik végrendeleti tanú az örökhagyó magyar nyelvtudását érintően érdemi ismerettel nem rendelkezett. [24] Az elsőfokú bíróság a felperes javára szóló végrendeletet szerkesztő ügyvéd tanúvallomását nem fogadta el, figyelemmel arra, hogy az nem csak a perben rendelkezésre álló egyéb okirati bizonyítékokkal, hanem a maga által szövegezett szerződések – tényállásban ismertetett - rendelkezéseivel, valamint a felperes személyes előadásával is ellentétben állt. A felperes ugyanis maga is úgy nyilatkozott, hogy a német tolmács igénybevételének szükségességét az eljáró ügyvédnek jelezte, aki a tartási szerződés aláírásakor jelen is volt. [25] Az I-II.r. alperesek házastársai tanúvallomása alátámasztotta, hogy a magyarul nem beszélő örökhagyó - élve a lakókörnyezete nyújtotta lehetőségekkel - a mindennapi életben magyar nyelvtudás nélkül is boldogult, figyelemmel arra, hogy a környezetében többen – az I.-II.r alperesek családja, a háziorvos, a taxis - beszéltek németül. A házastársak a hozzátartozói minőségük, és ebből eredően a per kimenetelében való érdekeltségük mellett is belső ellentmondástól mentesen, a perben rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokkal összhangban nyilatkoztak az örökhagyó magyar nyelvtudását érintően. [26] Az elsőfokú bíróság az alperesek házastársai, valamint tanú5 tanúvallomásait a fentiekben hivatkozott okiratokkal együttesen értékelve állapította meg, hogy a felperes nem tudott eleget tenni az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek, és nem igazolta, hogy az örökhagyó a felperes javára szóló végrendelkezés időpontjában a magyar nyelvet értette, és azon olvasni tudott. [27] Figyelemmel arra, hogy a felperes javára szóló
11. július
12. napján kelt végrendelet a Ptk. 7:
13. §-a értelmében érvénytelen, annak alapján a felperes nem örökölhet, ezért az alperesek javára szóló végrendelet megtámadása tekintetében a kereshetőségi joga, azaz az aktív perbeli legitimációja hiányzik. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.131/2021/7 5 [28] Erre tekintettel az alperesek javára szóló végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet az abban foglaltak érdemi vizsgálatát mellőzve a törvényszék elutasította. [29] A törvényszék a Pp.
14. §

(5)bekezdése és a Pp. 276. §

(5)bekezdése alapján a felperes által indítványozott tanúk meghallgatását arra tekintettel mellőzte, hogy azoktól nem volt várható az örökhagyó magyar nyelvtudásának hiányát igazoló okiratokat megdöntő vallomás. [30] A felperes a fellebbezésében elsődlegesen a Pp. 381. §-a alapján, másodlagosan a Pp. 384. §

(2)bekezdés b) pontja alapján kérte az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását az alperesek perköltségben marasztalása mellett. [31] A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. §

(3)bekezdés a-e) pontjaiban jelölte meg. [32] A fellebbezésben kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 263.

(1)és 346. §.

(5)bekezdései sérelmével a bizonyítékokat okszerűtlenül értékelte, egyes bizonyíték mellőzésének nem adta indokát. Az általa megállapított tényállás nem helytálló, abból téves következtetéseket vont le, amely az ítélet megalapozatlanságát és jogellenességét eredményezi. [33] A bizonyítékok értékelése körében hangsúlyozta, hogy a rendelkezésre álló kórlapok csak arra utalnak, hogy a beteg (az örökhagyó) nem beszélt magyarul, azokból nem vonható le olyan következtetés, hogy nem is értett, és nem is olvasott magyar nyelven. [34] A bíróság nem értékelte megfelelően tanú5 tanúvallomását, aki megerősítette, hogy az okiratot szerkesztő ügyvéd kérésére kifejezetten megkérdezte az örökhagyót, hogy a végrendeletben foglaltakat érti-e, aki arra igenlő választ adott. [35] Nem vette figyelembe az okiratot szerkesztő ügyvéd azon előadását sem, hogy számára úgy tűnt, hogy örökhagyó a végrendeletet olvassa. [36] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság tanú10 és tanú11 tanúkénti meghallgatását mellőzte, akik néhai örökhagyó nyelvtudásával összefüggésben tudtak volna nyilatkozni. Ezen tanúbizonyítási indítvány elutasítását az elsőfokú bíróság nem indokolta. [37] Az alperesek a fellebbezési ellenkérelmükben a helybenhagyását és felperes perköltségben marasztalását kérték. kiegészített ítélet [38] Kifejtették, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 263. §

(1)bekezdésében és a Pp. 346. §

(5)bekezdésében írtaknak megfelelően járt el, a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, az értékelésüket indokolta, és a bizonyítási indítványok mellőzésének okát adta. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.131/2021/7 6 [39] Kiemelték, hogy a lényeges eljárási szabálysértés megjelölése hiányában indítványozta a felperes az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését. A bíróság részéről a bizonyítékoknak a felek álláspontjától eltérő mérlegelése ugyanis ezt nem alapozza meg. [40] Az elsőfokú eljárásban előadottakat fenntartva az alperesek kiemelték, hogy a felperes a tartási szerződés aláírása során maga jelezte az eljáró ügyvédnek a tolmács szükségességét. A felperes a személyes nyilatkozata során azt is állította, hogy a tartási szerződés megkötésénél férfi tolmács működött közre, aki nem ugyanaz a személy volt, mint aki a végrendelet készítésekor jelen volt. A felperes nyilatkozata szerint tehát a végrendelet aláírására is tolmács jelenlétében került sor. (

1. jkv.
2. oldal) [41] Az alperesek a felperes személyes nyilatkozata, tanú5 tanúvallomása, illetve a végrendelet IX. pontja alapján azt állították, hogy tanú5 tolmácsként és tanúként is jelen volt a végrendelet aláírásakor. Ebből csak az a következtetés vonható le, hogy tolmácsra mind a tartási szerződés, mind a végrendelet aláírásakor szükség volt, mivel az örökhagyó nem beszélt magyarul. [42] Abból, hogy tanú5 németül kérdezte meg az örökhagyótól, hogy megértette-e a végrendeletben foglaltakat, - a felperes álláspontjával szemben - éppen az a következik, hogy az örökhagyó nem tudott magyarul, ezért volt szükséges őt németül kérdezni. [43] A rendelkezésre álló írásbeli dokumentumok tükrében életszerűtlen a felperes azon hivatkozása, hogy az okiratszerkesztő ügyvédnek úgy tűnt, hogy az örökhagyó a végrendeletet olvassa. Az idegen nyelvet folyamatosan olvasó, és azt meg is értő személy ugyanis nyilvánvalóan beszéli is az adott nyelvet. [44] Hivatkoztak az alperesek arra, hogy a 2013-ban készült közvégrendelet nem vitásan közokirat, amely egyértelműen tartalmazza, hogy az örökhagyó a magyar nyelvet nem beszéli. A kórházi iratok pedig időben előre haladva rögzítették a magyar nyelvtudás folyamatosan fennálló hiányát. [45] Az álláspontjukat akként összegezték, hogy az elsőfokú bíróság a Ptk. 7:
3. § helytálló alkalmazásával állapította meg, hogy a
4. július 20-án kelt írásbeli magánvégrendelet érvénytelen. Utaltak arra, hogy a holográf és az allográf végrendelet közös jellemzője, hogy csak olyan nyelven lehet érvényesen végrendelkezni, amelyet a végrendelkező ért. [46] A fellebbezés alaptalan. [47] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, ennek során az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező, lényeges eljárási szabályt nem sértett, a bizonyítékok - Pp.
5. §-ban foglaltaknak megfelelő - okszerű értékelésével helyes tényállást állapított meg, amelyből levont jogi következtetéseivel az ítélőtábla egyetértett. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.131/2021/7 7 [48] A törvényszék helytálló indokainak ismétlését mellőzve – a fellebbezésben foglaltakra tekintettel – az alábbiakat emeli ki. [49] Helytállóan indult ki a törvényszék abból, hogy a Ptk. 7:
6. §

(2)bekezdése értelmében a felperes javára szóló végrendelet érvényessége alapozza meg azt az anyagi jogi érdekeltséget, ami biztosítja a felperes jogosultságát - perbeli legitimációját - az alperesek javára szóló végrendelet megtámadására. [50] Az alperesek elsődleges védekezésére, azaz a felperes javára szóló végrendelet alaki érvénytelenségére hivatkozásukra tekintettel, a felek jogviszonyában nem volt mellőzhető a

1. július 20-án kelt végrendelet érvényességének vizsgálata. [51] Ennek körében a felperesnek kellett volna igazolnia, hogy az örökhagyó a magyar nyelvet értette, tudott olvasni magyarul, így a Ptk. 7:
2. §-a alapján ezen a nyelven érvényesen végrendelkezhetett. [52] A törvényszék által helyesen felsorakoztatott és értékelt bizonyítékok azonban ennek ellenkezőjét, az örökhagyó magyar nyelvtudásának hiányát támasztják alá. [53] Az ítélőtábla kiemeli, hogy a
3. október 14-én kelt közvégrendelet, mint közokirat bizonyítja, hogy annak megtételekor az örökhagyó a magyar nyelvet nem értette. Az ezt követő több, mint kétéves időszakot felölelő orvosi dokumentáció folyamatos utalásai, és a törvényszék által részletesen számba vett adatai azt igazolják, hogy az időskorú, betegeskedő örökhagyó az elhunytáig sem tanulta meg a magyar nyelvet. [54] Helyesen értékelte a törvényszék a meghallgatott tanúk vallomásait is. A felperes javára szóló végrendeletet szerkesztő ügyvéd - a saját maga által szerkesztett okiratok tartalmával ellentétes - nyilatkozatai az örökhagyó magyar nyelvtudásának bizonyítékául nem szolgálhatnak. [55] Nem alkalmas erre tanú5 vallomása sem, aki maga is németül beszélt az örökhagyóval, és németül kérdezett rá arra, hogy a végrendeletben foglaltakat érti-e, illetve a végrendelkezés az akaratának megfelelően történt-e. [56] Ezzel összefüggésben az ítélőtábla kiemeli, hogy a Ptk. 7:
4. §-a az írásbeli magánvégrendelet érvényességének feltételeként nem azt határozza meg, hogy az örökhagyó tudatában legyen annak, hogy végrendelkezik, valamint annak, hogy azt kinek a javára teszi, hanem az érvényes végrendelet kritériumaként azt írja elő, hogy az örökhagyó olyan nyelven végrendelkezzen, amelyet ért, és amelyet olvasni tud. [57] Utal az ítélőtábla arra, hogy
5. tavaszán az alperesek kifejezetten németül beszélő segítőt kerestek az örökhagyó mellé, ami - a fentiekkel egyezően - szintén azt támasztja alá, hogy az örökhagyó a magyar nyelvet nem értette. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.131/2021/7 8 [58] Az ítélőtábla kitér arra, hogy a felperes alaptalanul kifogásolja fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság az általa indítványozott tanúbizonyítás mellőzésének nem adta indokát. A törvényszék ítéletének [28] bekezdésében a Pp.
6. §

(5)bekezdése és a Pp. 276. §

(5)bekezdése felhívásával kifejtette, hogy a további tanúk meghallgatását azért tartja szükségtelennek, mivel azoktól nem várható az örökhagyó magyar nyelvtudásának hiányát igazoló okiratokat megdöntő vallomás. [59] A fentiek alapján az ítélőtábla akként foglalt állást, hogy az elsőfokú bíróság a felperes javára szóló végrendeletet megalapozottan tekintette érvénytelennek amiatt, hogy az örökhagyó magyar nyelvet nem érti (és ezen a nyelven olvasni sem tud), ennek alapján a felperes perbeli legitimációjának hiánya miatt a kereseti kérelmet megalapozottan utasította el. [60] A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §

(2)bekezdése, valamint 386. §

(4)bekezdése értelmében – annak helyes indokai alapján – helybenhagyta. [61] Az alaptalanul fellebbező felperest az ítélőtábla a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a 32/

1. (VIII.22.) IM rendelet
2. §

(1)bekezdés a)-b) pontjai alapján a csatolt ügyvédi megbízásban foglaltakra figyelemmel személyenként 200.000 – 200.000 forint ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség alperesek részére történő megfizetésére. [62] A Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján a felperesre eső fellebbezési illeték a felperes személyes költségmentességére tekintettel a Pp. 102. §

(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. [63] Az ítélőtábla a pártfogó ügyvéd díjának viseléséről a Pp.101.§.

(3)bekezdése alapján rendelkezett. Győr,

1. november
2. Dr. Maurer Ádám sk. sk. a tanács elnöke Dr. Sarmon Hedvig sk. Dr. Mészáros Zsolt előadó bíró bíró