Bhar.380/2024/11 – Debreceni Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés bc) pont,

(6)bekezdés b) pont], 2 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(5)bekezdés b) pont] és 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében, melyből 1 rendbeli cselekményt folytatólagosan követett el (Btk.

1. §). Ezért halmazati büntetésül 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A terhelt vagyonára 55 000 000 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el. tanú12 magánfél által „előterjesztett polgári jogi igényt” egyéb Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.380/2024/11/II törvényes útra utasította. költségmegfizetésére. 2 Kötelezte továbbá a vádlottat 1 007 303 Ft bűnügyi [2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség a büntetés súlyosítása, a vádlott felmentés, a védő elsősorban felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében terjesztettek elő perorvoslatot. [3] A másodfokon eljáró Debreceni Törvényszék a fellebbezéseket tárgyaláson elbírálva a
2. március 12-én meghozott 18/A.Bf.59/2023/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a vádlottat a 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk.
4. §) miatt emelt vád alól felmentette. Pontosította továbbá egyéb érdekelt8 magánfél polgári jogi igénye érvényesítésének egyéb törvényes útra utasításával kapcsolatos rendelkezést. Egyéb részekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta és határozott a bűnügyi költség viseléséről. [4] A törvényszék ítélete ellen a nyilatkozattételre fenntartott határidőben egyrészt az ügyészség jelentett be másodfellebbezést a részleges felmentés miatt, a vádlott bűnösségének a vád és elsőfokú ítélet szerint 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében a megállapítása és a büntetés súlyosítása érdekében. (
5. sorszámú másodokú irat). Indokai szerint a másodfokú bíróság ténybeli és ebből következő jogi álláspontjával szemben a módosított vádirat a konkrét cselekmények bevezető részében tartalmazta azon tényeket, melyek alkalmasak a hamis magánokirat felhasználásának megvalósítására a bűnsegédi részesként vádolt Terhelt1 tekintetében is. A másodfokú bíróságnak lett volna eljárási lehetősége az elsőfokú ítélet tényállását a szükséges körben a vádelv sérelme nélkül kiegészíteni, mely alapot ad a 2 rendbeli közbizalmat sértő bűncselekményben is a bűnösség megállapítására. Ezen okok miatt a harmadfokú eljárásban az ellentétes döntés kapcsán a tényállás kiegészítésére, a felmentéssel érintett bűncselekményekben is a bűnösség megállapítására és a büntetés súlyosítására tett indítványt, mert az időmúlás valóban igen jelentős, de ahhoz a vádlotti magatartás érdemben közrehatott, az enyhítő szakasz alkalmazásának nem álltak fenn a feltételei (Hajdú-Bihar Vármegyei Főügyészség B.567/2020/8.). [5] Másfelől a vádlott és a védő a másodfokú ítélettel szemben a büntetés enyhítése céljából terjesztettek elő jogorvoslatot (
6. sorszámú fellebbezési tárgyalási jegyzőkönyv
7. oldal utolsó két bekezdése). [6] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.182/2024/
8. számú észrevételében az ügyészségi fellebbezést és indokait fenntartotta, utalva rá, hogy a másodfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a tárgyalási jegyzőkönyvben a törvény szerint nem rögzítette megfelelően a szóbeli indokolást, annak csak „témaköreire” utalt. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet tartalmazza mindazon tényeket, melyek a követett gyakorlat szerint a hamis tartalmú okiratok felhasználásának minősülnek, ezért a másodfokú ítélet részbeni Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.380/2024/11/II 3 megváltoztatására, a közbizalmat sértő bűncselekményekben a bűnösség megállapítására és a büntetés súlyosítására tett indítványt. [7] Az ítélőtábla a jogorvoslatokat a büntetőeljárásról szóló
9. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
10. §

(1)bekezdése értelmében nyilvános ülésen bírálta el, mely eljárási cselekményen az ügyész a vádhatósági másodfellebbezést és az átiratában foglaltakat fenntartotta. A védő a nyilvános ülésen szintén fenntartotta az enyhítés érdekében a perorvoslatot, továbbá sérelmezte a II. tényállás kapcsán a csalás bűntettének kísérletében a bűnösség megállapítását arra hivatkozva, hogy a vádbeli tényállás legfeljebb a csalás nem büntethető előkészületét írja le, a kísérleti szakba lépésre már nincsenek perrendszerűen tények a vád tárgyává téve. A vádlott az utolsó szó jogán elnehezült helyzetére, megromlott egészségi állapotára hivatkozott. [8] Az ügyészségi fellebbezés részben, az ellentétes döntés tekintetében alapos, míg a büntetés súlyosítására nézve, továbbá a védelmi jogorvoslatok alaptalanok. [9] A harmadfokon eljáró ítélőtáblának elsőként abban kellett állást foglalnia, hogy megnyílte a harmadfokú felülbírálat lehetősége vagy sem. A Be. 615. §

(1)bekezdése az első- és másodfokú bíróság ellentétes döntését kívánja meg a joghatályos másodperorvoslathoz. A törvényi szakasz

(2)bekezdés b) pontja szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette. Az adott esetben ez a perjogi helyzet. A hamis magánokirat felhasználása a csalással a felülbírált ügyben a történeti tényállás alapján valódi anyagi bűnhalmazatban áll, ezért nem csak eltérő minősítési kérdés, hanem valóban ellentétes döntésként jelenik meg a bűnösség kérdésében való eltérő állásfoglalás. Ilyen esetben pedig joghatályos a másodfellebbezés és megnyílik a harmadfokú eljárás (EBH2018.B.27.II., BH2022. 201., BH2019. 73). [10] A harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpont alapján felülbírálta a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, és azon rendelkezését, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntésével összefüggő felülbírálata eredményezett, valamint a
4. b)pont értelmében az elsőfokú és másodfokú eljárást arra tekintet nélkül, hogy ki és milyen okból fellebbezett. Emellett a Be. 618. §

(2)bekezdése alapján hivatalból revízió alá estek az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezések. [11] A felülbírálat terjedelmét és korlátait meghatározza a másodfellebbezés tartalma és lehetőségei, figyelemmel arra, hogy a Be. 615. §

(3)bekezdés értelmében a fellebbezés az

1. a)pont szerint az ellentétes döntést, míg a
2. b)pont alapján az 583. §

(3)bekezdésben meghatározott rendelkezést vagy indokolást sérelmezheti. A fellebbezés terjedelme és a felülbírálati korlátok szoros kapcsolatban állnak, függetlenül a kiterjesztett felülbírálati szabályoktól [Be. 618. §

(3)bekezdés

1. a)és
2. b)pont]. Ennek kiemelése azért szükséges, mert a Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.380/2024/11/II 4 védő a nyilvános ülésen fellebbezéssel nem támadható rendelkezéseket is sérelmezett (a II. tényállásban írt kísérleti szakban maradt csalás bűntetténél a bűnösség megállapítása). A másodfokú bíróság a 2021. január 1-jétől hatályos szabályok szerint felülbírálta a fellebbezéssel nem érintett bűncselekményeknél is, hogy nincs-e helye a vádlott felmentésének, vagy az eljárás megszüntetésének, és azt is, hogy e bűncselekmények minősítése törvényes-e. Ennek elvi indoka, hogy törvénysértő határozat ne emelkedhessen jogerőre, másfelől anyagi jogi kérdésben a harmadfokon jogerősen befejezett ügyben nincs lehetőség felülvizsgálatra, ezért e rendkívüli jogorvoslat hiánya is indoka a felülbírálat kiterjesztésének, azaz a részleges revízió olyan bővítésének, mely a harmadfokú eljárás modern jogtörténeti fejlődése során nem vitásan folyamatosan bővül. Ez nem jelenti viszont azt, hogy a másodfellebbezésre jogosult a perorvoslati irányt a nem támadható részre terjessze ki, változtassa meg (olyan rendelkezésre, ahol nincs ellentétes döntés). Ettől függetlenül a védői érvelést annyiban osztani kell, hogy ugyan nem teljes, de bővített a felülbírálat (a teljesség hiányát az jelenti, hogy a későbbiekben kifejtettek szerint csak az ellentétes döntésre vonatkozó tények revíziójának van helye), ezért valamennyi bűncselekménynél vizsgálandó, hogy nincs-e büntethetőségi akadály, a védő pedig részben erre hivatkozott a vádelv sérelmére is utalva. [12] A felülbírálat tárgya először az eljárási szabályok megtartásának – ennek keretében az ún. abszolút, majd az ún. relatív eljárási szabálysértések – megvizsgálása volt. A harmadfokú bíróság nem észlelt olyan – a Be. 607. §

(1)bekezdése, illetve a 608. §

(1)bekezdése szerinti – perjogi hibát, mely a másodfokú, vagy mindkét előző ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. [13] A védői érvekre az ítélőtábla leszögezi, hogy a módosított vád

1. tényállása (az eredeti vád
2. számú, tanú14 sértettet érintő tényállási pontja) törvényes és érdemi elbírálás alapját képezi. A vád ugyanis körülírta azon tényeket, melyek megfeleltethetők – kísérleti szakot illetően is – a csalás törvényi tényállásának, igaz ez külső-objektív, valamint az elkövetőnek a cselekményhez fűződő érzelmi-akarati viszonyát leíró szubjektív tényekre is. A vád tartalmazza a megtévesztésre, annak célzatára, a jogtalan vagyoni haszonszerzésre, valamint a be nem következett eredményre és annak összegére vonatkozó tényeket is. Az ügyésznek, miként a bíróságnak is, nem a törvényi tényállás szövegét kell tényállásba foglalnia, hanem azon múltbeli eseményeket, melyek összevethetők a jogalkotó által büntetni rendelt cselekménnyel. E perjogi követelményeknek az alap vádirat és a módosított vád is megfelel. [14] Mindez irányadó a hamis magánokirat felhasználásával kapcsolatos vádiratrészekre, illetve tényekre az I. és III. tényállás tekintetében is. [15] Elsősorban utalni kell rá, hogy a Be.
3. §

(1)bekezdése szerint a bíróság vád alapján ítélkezik. A

(2)bekezdés értelmében a bíróságnak a vádról döntenie kell, a vádon túl valóban nem terjeszkedhet. A

(3)bekezdés ezen túlmenően azt is rögzíti, miszerint a bíróság csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet és csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz. Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.380/2024/11/II 5 [16] A Be. Alapvető Rendelkezései [Első Rész I. Fejezet] már nem rögzítik a törvényes vádra utalást, bár kétségtelen, hogy a jogalkotó a vádirat tartalma körében továbbra is törvényes elemként jelöli meg a vádlott azonosításra alkalmas megjelölését és a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírását [Be. 422. §

(1)bekezdés

1. a)pont,
2. b)pont], melynek – előzetes felhívás ellenére való – elmulasztását az eljárás megszüntetését eredményező okként is szabályozza. [17] A vádirat tartalmi legitimációja tehát túlnyomórészt továbbra is a törvényes vád fogalmával korábban is érvényesülő tartalmi követelményeket jelenti, ezért az ítélőtábla arra a felsőbírósági gyakorlatra kíván utalni, mely szerint a vád perjogi rendeltetése elsősorban az, hogy a bíróság számára a büntetőjogi felelősség kérdésében való érdemi vizsgálat ténybeli kereteit rögzítse (EBH2013. B.10.). [18] Ki kell térni rá, hogy a vádelv és annak fontos része, a tettazonosság a vád és az ítélet tényállása közötti teljes történeti azonosságot nem követeli meg. Amennyiben a vád keretei megállapíthatók, azon belül kétségtelenül lehetőség van olyan pontosításokat elvégezni, amely a vádhoz kötöttséget nem érinti (BH2005. 242.). Elégséges, ha a történeti tények leírása oly mértékben konkrét, amelyből – bebizonyítottságot feltételezve – büntető törvénybe ütköző cselekményre lehet következtetni (BH2011. 219.). A bíróság által a bizonyítás eredményeként megállapított tényállás rendszerint egyébként is bővebb, részletesebb, mint vádbeli tények, ami nyilvánvalóan nem jelenti a tettazonosság sérelmét, ha a ténybeli alapok azonosak. Jelen esetben pedig erről van szó. A bírósági eljárás eredménye nem lehet még bizonyítottság esetén sem a vád interpretációja, szöveghű másolata, hiszen a bizonyítás tölti meg tartalommal azon részleteket az ún. átkötő, részlettényekkel, melyek összekapcsolják a büntetőjogilag releváns fő tényeket. [19] A konkrét ügyben a Debreceni Járási Ügyészség B.7615/2013/44-I. számú vádiratának bevezető tényállásrésze (2. oldal 5-6. oldal) az egyes tényállásokra is kihatóan egyértelműen és félreérthetetlenül rögzíti, hogy a vádlottak a sértettek bizalmának megnyerése, fenntartása érdekében fiktív szerződéseket kötöttek, és ezen okiratok célja éppen a sértettek megtévesztése volt. Ehhez az ügyész jogi-vádlói akaratot is fűzött. A valótlan tartalmúnak bizonyuló okiratok elkészítése és felhasználásának minősülő tények a vádirat 22. és 38. pontjaiban (módosított vádirat I. és III. tényállás) is nevesítve lettek, miként a vádmódosítás sem tartalmaz arra nézve adatot, hogy az ügyészség mellőzni kívánta a vádemelést az okiratra elkövetett cselekményekre. Az elsőfokú bíróság nagyrészt a váddal egyezően állapította meg az ítéleti tényeket, melyek még az egyébként valóban indokolt kiegészítés nélkül is a 2 rendbeli hamis magánokirat felhasználása vétségének megvalósulását jelzik. A vádirat tehát az okiratra elkövetett cselekmények kapcsán is törvényes, nem szenved olyan kellékhibában, mely a büntetőjogi felelősségre vonást kizárja. A másodfokú bíróság eljárásjogi tévedését e részben az eredményezte, hogy a felhasználást helytelenül értelmezte. Erről részletesebben az ítélőtábla a minősítés felülbírálata kapcsán ad bővebb indokolást annak megjegyzésével, hogyha a bűnösség megállapítását a vád alaki hibája zárja ki, úgy helyesen az eljárás Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.380/2024/11/II 6 megszüntetésének és nem felmentésnek van helye, mely döntés anyagi jogerőhatállyal sem bír, ezáltal az ügyészség e kérdéses cselekmény miatt ismét vádat emelhet. [20] A fellebbviteli főügyészség által a másodfokú ügydöntő határozat szóbeli indokolásának jegyzőkönyvbe foglalásával kapcsolatban a harmadfokú bíróság álláspontja a következő. A Be. 445. §

(2)bekezdés g) pontja szerint a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az ügydöntő határozat szóbeli indokolását. Ez értelemszerűen azon esetet érinti, amikor a jegyzőkönyvvezető írásban készíti a jegyzőkönyvet, mert kép-és hangfelvétel jegyzőkönyvként használatakor értelemszerűen minden eljárási cselekményt, így az ügydöntő határozat szóbeli indokolását is technikai eszköz rögzíti, sőt még a telekommunikációs eszköz használata esetén akkor is felveszi a rendszer a történteket az általános beállítás szerint, ha csak a részvételt biztosítja távkapcsolat és nem rendeli el a tanács elnöke a jegyzőkönyvezés olyan módját, mely kiváltja a jegyzőkönyvvezető részvételét. [21] A Be. 445. §

(4)bekezdés értelmében, ha kizárólag írásbeli jegyzőkönyv készül, a Be. 445. §

(2)bekezdésében foglaltakat, ideértve a g) pont szerinti szóbeli indokolást is, röviden, a szükséges részletességgel kell leírni. Ilyen kötelezettség nem áll fenn, ha az elsőfokú vagy a másodfokú határozat jogerőre emelkedik, mert a Be. 445. §

(8)bekezdése lehetővé teszi ad a rövidített jegyzőkönyv készítését, melynek nem kötelező tartalmi eleme a szóbeli indokolás. [22] A szóbeli indokolás lényegét, fő pontjait kell jegyzőkönyvbe foglalni, mely lehetőséget ad arra, hogy később bármely vitás kérdésben összevethető legyen a szóbeli indokolás és az írásba foglalt ügydöntő határozat indokolása. Az érdemi eltérés ugyanis a Be. 608. §

(1)bekezdés g) pont szerint korlátozott fellebbezésnél és felülbírálatnál abszolút hatályon kívül helyezési okot képezhet, de a szóbeli indokolás hiányos, vagy ellenőrizhetetlen jegyzőkönyvezése teljes felülbírálatnál is (relatív) perjogi hibának minősül. Jelen esetben a másodfokú bíróság valóban igen sommásan, vázlatosan foglalta jegyzőkönyvbe a szóbeli indokolást, ebben a harmadfokú ügyészségi eljárásjogi észrevétel alapos, viszont mindez nem érintette az eljárás törvényességét, másfelől a harmadfokú eljárásban csak abszolút hiba eredményezhet kasszációt, ez természetesen fel sem merülhet. A

1. január 1-jétől hatályos, viszonylag új jogintézmény kapcsán a harmadfokú bíróság kiemeli, hogy a szóbeli indokolás jegyzőkönyvezése során a lényeget kell leírni, melyből nyomon követhetők az eljárásjogi, a ténybeli és a jogkérdések is. Ez irányadó az elsőfokú és a másodfokú ügydöntő határozatra is. Ez nem jelent viszont szó szerinti jegyzőkönyvezést, vagy az írásbelihez hasonló részletezettségű szerkesztést (BH
2. 293., Kúria Bhar.III.614/2023/26.). A szóbeli indokolástól ilyen kidolgozottság nem várható el, másfelől a jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvvezető készíti, aki rendszerint nem rendelkezik olyan szintű jogi ismeretekkel, melyet egy fellebbezett ítélet írásba foglalása megkíván. Összegezve: a törvényszék a szóbeli indokolást valóban hiányosan foglalta jegyzőkönyvbe, de érdemi eltérésre az írásbeli indokolással semmilyen adat nem merült fel és arra a fellebbezők sem hivatkoztak. Fellebbezett ügydöntő határozatnál viszont azt biztosítani kell, hogy az elbírálás lényegi pontjai felismerhetők legyenek a jegyzőkönyvből és ezáltal összehasonlíthatók a felülbírálatnál az írásbeli indokolással. Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.380/2024/11/II 7 [23] A harmadfokú eljárásban az előbbiekben idézettek szerint alaki okból kizárólag a feltétlen eljárási szabálysértések vezethetnek a másodfokú, vagy az elsőfokú és másodfokú ítélet megsemmisítéséhez, ilyen hiba pedig nem történt. [24] Ami a ténybeli felülbírálatot illeti. A Be.
3. §

(1)bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. E részben kell utalni rá, hogy a Be. 619. §

(4)bekezdésének megfelelően a harmadfokú bíróság nem vizsgálta, nem vizsgálhatta a tényállás megalapozottságát a fellebbezéssel nem érintett, azaz joghatályosan nem támadható bűncselekmények, így a csalásokat megvalósító tények tekintetében, mert e körben nem volt ellentétes döntés. Az ügyben ezért valójában részben korlátozott a felülbírálat, mert a teljes revízió csak az ellentétes döntésre és az ezzel összefüggő rendelkezésekre terjedt ki, valamint értelemszerűen a joghátrányra. A 618. §

(3)bekezdése szerint viszont a fellebbezéssel nem érintett cselekményeknél is sor került revízióra a Be. 590. §

(5)bekezdés a-c) pontja szerint abban a körben, hogy a bűnösség megállapítása törvényes-e, illetve a cselekmények minősítésére, és szükségszerűen főszabályként az ellentétes döntéshez kapcsolódó büntetéskiszabásra (korlátozott felülbírálati rész). E körben a harmadfokú bíróság majd a ténykérdések revíziója után foglal állást. [25] Az ellentétes döntésre, a magánokiratok készítésére és felhasználására vonatkozó tényekkel kapcsolatban a másodfokú bíróság ítélete hiányosság miatt részben megalapozatlan [Be. 592. §

(2)bekezdés a) pont], mely ténybeli hibát a harmadfokú bíróság a Be. 619. §

(3)bekezdés a) pontja alapján, a tényállás részleges kiegészítésével orvosolta. A megalapozatlansághoz részben az a téves perjogi álláspont vezetett, hogy az okiratok felhasználására nézve nincs törvényes vád. E kérdésben a harmadfokú bíróság már részletes indokolást adott, itt annyit rögzít, hogy az egyébként elfogadott bizonyítékok alapján a vád keretei között a tettazonosság elvének sérelme nélkül szükséges a következő ténybeli kiegészítés. [26] I. tényállási pont (az elsőfokú ítélet

1. bekezdését érintve): A
2. január 21-i keltezésű kölcsönszerződést benyújtó1 mellett tanú13 sértett is aláírta kölcsönadóként. [27] III. tényállás (az elsőfokú ítélet
3. bekezdésével kapcsolatban): A
4. március 2-án,
5. március 5-én és
6. március
7. napján a kölcsönvevő adós, benyújtó1 mellett tanúk előtt a kölcsönszerződéseket kölcsönadóként tanú12 sértett is aláírásával látta el. [28] Mindkét tényállára nézve: A sértettekhez ezáltal az okiratok eljutottak, az abban foglaltakat megismerték. Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.380/2024/11/II 8 [29] A tényállást a harmadfokú bíróság mindkét tényállásnál a nyomozás során beszerzett és a nyomozási irathoz csatolt kölcsönszerződések alapján egészítette ki. [30] Az ellentétes döntés kapcsán a tényállás, melyre a másodfokú bíróság a határozatát alapította, az elvégzett kiegészítést követően megalapozott, így a Be.
8. §

(1)bekezdése értelmében a harmadfokú ítélkezés alapját képezte. [31] Az ellentétes döntés tekintetében helyesbített tényállás alapján a vádlott bűnösségét a váddal és az elsőfokú ítélettel egyezően – az ügyészségi fellebbezés alaposságára is figyelemmel – meg kellett állapítani a 2 rendbeli, részben folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében, melynek Terhelt1 bűnsegédi részese [Btk. 345. §, 14. §

(2)bekezdés, a III. tényállásnál 6. §

(2)bekezdés]. [32] Mindkét tényállásnál valótlan tartalmú, azaz hamis magánokirat készült benyújtó1 közreműködésével, mely elkövetéshez Terhelt1 szándékosan segítséget nyújtott. Az I. és a III. tényállást illetően is benyújtó1 Terhelt1 szándékerősítő segítségnyújtásával jog, illetve kötelezettség létezésének bizonyítására használt fel valótlan tartalmú, azaz hamis magánokiratot, a III. tényállásnál több szerződést, mely részcselekmények az adott egy jogviszonyra tekintettel a Btk. 6. §

(2)bekezdése szerint a folytatólagosság törvényi egységébe olvadtak. Az okirat egyértelműen joghatás kiváltását célozta (BH

1. 70) és a felhasználás is megvalósult a szerződések sértettek rendelkezésére bocsátásával, akik maguk is aláírták az okiratot (BH
2. 320). A követett ítélkezési gyakorlat szerint az elkövetői körön kívül joghatás céljából az okirat másnak bemutatása, átadása, megismerhetővé tétele felhasználásnak minősül. Az adott esetben a sértettek az elkövetői körön kívül estek, az okiratok valótlan tartalmáról nem tudtak, ezért kötötték meg az ügyletet, az elkövetői felhasználás mind a vádirati, mind az ítéleti (kiegészített) ítéleti tények alapján egyértelműen rögzíthető. [33] A hamis magánokirat felhasználása a csalás büntetendő és jelen esetben a vagyoni elleni bűntettekkel valódi anyagi bűnhalmazatot alkotó eszközcselekmény, hasonlóan a költségvetést károsító cselekményekhez BH
3. 176, EBH
4. B.
5. IV). [34] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a másodfokú ítéletet fenti részben megváltoztatta és a vádlottat bűnösnek mondta ki a közbizalmat sértő bűncselekményekben, figyelemmel a Be.
6. §

(1)bekezdésére. [35] Az ellentétes döntést nem jelentő ítéleti rendelkezések fellebbezéssel nem voltak támadhatók, de a már felhívott kiterjesztett felülbírálat során vizsgálni kellett, hogy nincs-e helye a vádlott felmentésének, vagy az eljárás megszüntetésének a vagyon elleni bűncselekmények, azaz a többrendbeli csalás bűntette esetén. A válasz nemleges. A másodfokú bíróság büntethetőségi akadályt nem észlelt egyik tényállásnál sem. Emellett Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.380/2024/11/II 9 rögzíthető, hogy a bűncselekmények minősítése is törvényes, a másodfokú bíróság (és egyben az elsőfokú ítélet) e részben a törvényi rendelkezéseknek megfelel. [36] Az eljárt bíróságok, így a másodfokú bíróság is Terhelt1 vádlottal szemben tettarányos, a büntetési céloknak megfelelő büntetést szabtak ki. Az időmúlásra és az elsőfokú bírósági eljárás elhúzódására tekintettel a büntetés súlyosítására nem volt megfelelő indok a másodfokú eljárásban a bűnösség körének bővülése ellenére sem. E részben megjegyzendő, hogy a vádlott ugyan nagymértékben hozzájárult az eljárás elhúzódásához, azonban nem csak a magatartása volt ennek az oka, mert nem szökött és rejtőzött el és egészségi állapota valóban megromlott. Az elsőfokú bíróságnak lett volna perjogi lehetősége megakadályozni a per ilyen mérvű elhúzódását. Az objektív időmúlás nem vitásan nyomatékos enyhítő tényező, erre és a vádlott tényszerűen igazolt betegségeire tekintettel ezért a harmadfokú bíróság a büntetés súlyosítására az elkövetéstől ennyi idő elteltével már nem látott megfelelő indokot, ezért az ügyészségi fellebbezés e részben nem volt alapos. [37] Az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott szabadságvesztés és ahhoz igazodó közügyektől eltiltás enyhítésére sem kerülhetett sor, figyelemmel a bűncselekmények jelentős tárgyi súlyára és az elkövető társadalomra veszélyességére, ezért az enyhítésre irányuló védelmi perorvoslatok sem vezethettek eredményre. [38] A másodfokú ítélet egyéb rendelkezései megfelelnek a törvénynek. [39] A kifejtettekre tekintettel a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a szükséges részben – az ellentétes döntés kapcsán – a Be. 624. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be.

1. § alkalmazásával helybenhagyta. Debrecen,
2. július
3. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila s.k. előadó bíró, Dr. Bakó József s.k. bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék 18/A.Bf.59/2023/
4. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bhar.I.380/2024/
5. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
6. július
7. Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.380/2024/11/II 10 Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke