Mf.30017/2024/11 – Pécsi Ítélőtábla

(2)–

(5)bekezdésekben írt kivételes szabályai sem állnak fenn. Ezért a másodfokú bíróság a meg nem engedett keresetváltoztatást a Pp. 373. §

(1)bekezdése szerint elutasította. A felperes a ténylegesen felmerült költségei megtérítésére jogosult 2024-től havonta, költségpótló járadék formájában. Hogy az ennek alapját képező költségek az infláció miatt hogyan alakulnak, csak utólag állapítható meg, ezért előzetesen a kívánt mértékű emelésre nem tarthat igényt a felperes. A költségpótló járadék összegébe annak eltérő céljára és rendeltetésére figyelemmel a baleseti járadék címén kapott összeg nem számítható be. Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.017/2024/11/I.szám A felperes: felperes1 (cím1) Az alperes: alperes1 (cím2) Az alperes képviselője: Név ügyvéd (cím3) A fellebbezést benyújtó fél: alperes

1. sorszám alatt felperes
2. és
3. sorszám alatt A per tárgya: munkáltató egészségsértése miatti kárfelelőssége Az elsőfokú bíróság: Pécsi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 1.M.70.057/2023/
4. szám Ítélet A másodfokú bíróság a felperes keresetváltoztatását és az alperes ellenkérelem-változtatását elutasítja. Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 111.900 (egyszáztizenegyezer-kilencszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által figyelembe vett tényállás szerint az
5. december 29-én született felperes
6. január
7. napjától
8. december
9. napjáig állt munkaviszonyban az alperesnél gazdasági adminisztrátor munkakörben.
10. április 28-án az iskola lépcsőházában elesett, és bokaszalag-sérülést szenvedett, amely miatt különböző igényei keletkeztek. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.017/2024/11/I. [2] [3] [4] [5] [6] 2 A Pécsi Törvényszék M.70.046/2020/
11. számú
12. január
13. napján kelt, a Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.010/2022/
14. számú részítéletével
15. április 28-án jogerőre emelkedett részítéletével munkahelyi balesete miatt a felperes testi épséghez fűződő személyiségi joga sérülése okán 1.000.000 forint sérelemdíj és késedelmi kamata megfizetésére kötelezte a munkáltató alperest. Név1 igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján megállapította, hogy a felperes üzemi balesetből eredő mozgásszervi össz-szervezeti egészségkárosodása 20 % mértékű, amely
16. augusztus
17. napja előtt 16 % mértékű rész-szervezeti egészségkárosodásnak felelt meg. Azóta fájdalomcsillapítót és porcerősítőt szed, hialuron injekciót, karmankót és talpbetétet használ, Városre jár kezelésekre évente több alkalommal, kúraszerűen. A Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.006/2023/10/I. számú részítéletével a Pécsi Törvényszék M.70.153/2022/
18. szám alatt meghozott ítéletét a nyugdíjkiegészítést elutasító részében helybenhagyta; míg a cafeteria juttatás, valamint a gyógyszer- és gyógyászati költségek tárgyában hozott döntést hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a perfelvételi szaktól kezdődő hatállyal új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a felperes többször módosított keresetében (utolsó kereseti kérelmei: Pécsi Törvényszék M.70.057/2023/7., /
19. és /63.) 1.368.973 forint lejárt gyógyszer- és gyógyászati költség – amelyből számla nélküli költség 389.054 forint, míg számlával igazolt
20. áprilistól
21. december 31-ig 979.919 forint –,
22. január 1-től havi 135.265 forint gyógyszer- és gyógyászati költségpótló kártérítési járadék,
23. január 1-től havi 172.289 forint gyógyszer- és gyógyászati költségpótló kártérítési járadék, valamint a
24. január 1-től
25. december 23-ig terjedő időszakra vonatkozóan elmaradt cafeteria juttatás címén 191.333 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A számlával igazolt költségei közül a gyógyászati- és gyógyszerköltség igénye 349.204 forintot, az orvosi betegállátás (injekció) költsége 369.070 forintot, míg a Városi gyógyfürdőkezelések díja 261.645 forintot tett ki, amelyen belül az utazás költsége 228.645 forint volt. A gyógyszer- és gyógyászati költségpótló kártérítési járadék iránti igénye a következő tételekből és azok egész évi költségeiből tevődött össze
26. január 1-től kezdődően: Cartinorm+D3 porcerősítő 12 doboz x 12.732 = 152.784 forint Hialuron injekció 2 x 130.000 = 260.000 forint Hialuron injekció beadása 2 x 32.000 = 64.000 forint Fájdalomcsillapítók Xilox 2 x 1.027 = 2.054 forint Aflamin Rapid 36 x 1.279 = 4 6.044 forint Aflamin kenőcs 12 x 1.579 = 15.790 forint Xefo 12 x 1816 = 21.797 forint Antiflogisztikus kenőcs 6 x 1.816 = 10.896 forint Szendvicsszerkezetű talpbetét 2 x 3.600 = 7.200 forint Karmankó 3.000 forint A gyógyszer- és gyógyászati kiadások összesen: 583.565 forint Kezelések: A Városi gyógyfürdő TB támogatott kezelés évi térítési díja 2 x 15 alkalom, azaz 2 x 22.500 = Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.017/2024/11/I. [7] [8] [9] [10] [11] 3 45.000 forint Gyógyfürdőben 2x 15 alkalom TB támogatott kezelés kiegészítő térítés, iszappakolás, orvosi masszázs, vízalatti gyógytorna 30 x 4.400 = 132.000 forint A Városi Kórházban térítési díj 21 x 5.900 = 123.900 forint Utazási költségtérítésként a személygépkocsi üzemanyagköltsége 2 x 15 alkalom kezelés és 2 alkalom a Városi Kórházba és vissza Pécsre: 32 x 314 km x 9,5 l x 616 forint + 314 forint x 15 forint/km = 738.720 forint A gyógyszer- és gyógyászati költségek, a kezelések költsége egész évben 1.039.620 forint Együtt összesen 1.623.185 forint, 2023-ban a kártérítés havi összege: 135.265 forint. 2024-ben a járadékigényét a Cartinorm+D3 helyett Cartinorm+Biocollagen nevű szer árával, (20 szemes kiszerelés, évi 18 darab x 17.300 =) 311.400 forinttal növelte; továbbá a KSH
27. évi 17,6% inflációs indexével felszorozta a
28. évi járadék havi összegét: 135.265 x 1,176 = 159.071 forint, amihez hozzáadta a porcerősítő havi különbözetét, a 13.218 forintot 2024-ben a havi járadék 172.289 forint Az alperes módosított ellenkérelmében a felperes cafeteria juttatás iránti igényét nem vitatta, azzal szemben azonban beszámította a Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.006/2023/10/I. számú részítéletében részére jogerősen megállapított 180.000 forint perköltséget; további 35.226 forintot megfizetett, amelyből 11.333 forint volt a tőke és 23.893 forint a
29. január
30. napjától számított késedelmi kamat. A gyógyszer- és gyógyászati költségekre vonatkozó igényt kérte elutasítani és a felperest perköltségben marasztalni. Egyrészt azért, mert számlával nem igazolta a költségeit a
31. április előtti időszakra, másrészt vitatta az egyes tételek indokoltságát – a felperes tömegközlekedési eszközzel képes utazni, ami 65 éves korától (
32. december 29.) számára ingyenes. A Városi gyógykezelés a társadalombiztosítás által támogatott, azért fizetni nem kell, a porcerősítőt kúraszerűen kell szedni, és a társadalombiztosítás által nem támogatott injekciót ingyenesen be tudja adni állami intézményben a szakorvos –, harmadrészt kérte levonni az üzemi baleset okán nyújtott társadalombiztosítási ellátásokat. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben alaposnak találta, és gyógyászati költségek címén 1.010.274 forint és ennek
33. április
34. napjától számított törvényes mértékű kamata, valamint 1.007.141 forint és ennek
35. augusztus
36. napjától számított törvényes mértékű kamata lejárt költség, valamint
37. március
38. napjától kezdődően minden hónap
39. napjáig havonta 80.436 forint kártérítési járadék megfizetésére kötelezte az alperest a felperes javára. Kötelezte továbbá a felperest az alperes részére 276.000 forint perköltség megfizetésére, és kötelezte az alperest az állam javára 78.865 forint állam által előlegezett költség megfizetésére. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az e perben kirendelt Név2 igazságügyi orvosszakértő a felperes által felsorolt és részletezett gyógyszerek szedését indokoltnak tartotta, azok összegére azonban véleményt adni nem tudott, mivel az nem tartozik orvosszakértői kompetenciába. A gyógyszer- és gyógyászati költségekkel összefüggésben
40. év elejéig felmerült kárát a felperes számlával igazolni ugyan nem tudta, de a 389.054 forintban megjelölt kárt mérlegeléssel, kétharmad mértékben, 259.000 forint összegben megítélte az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló
41. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
42. §

(3)bekezdése, valamint a munka törvénykönyvéről szóló

1. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
2. §

(1)bekezdése és a 167. §

(1)bekezdése alapján, figyelemmel a munkáltatónak a Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.017/2024/11/I. [12] [13] [14] [15] [16] [17] 4 munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló felelőssége egyes kérdéseiről szóló 1/

1. (VI. 25.) KMK vélemény I/
2. pontjára. A
3. áprilistól
4. év végéig felmerült 979.919 forint összegű kiadásából, amelyeket a felperes számlával tudott igazolni, 751.274 forintot tartott alaposnak az elsőfokú bíróság, amelyből gyógyászati és gyógyszerköltség 349.204 forint, hialuron injekciózás 369.070 forint és 33.000 forint a Városi gyógyfürdő-kezelésekből. Nem fogadta el a Pécs-Város-Pécs viszonylatában kért 228.645 forint gépjármű utazási költséget, mivel Név2 igazságügyi orvosszakértő nem erősítette meg, hogy tömegközlekedési eszközzel nem képes utazni a felperes, és 65 éves korától közforgalmi személyszállítási eszközt díjmentesen vehet igénybe. A kártérítési járadékigényből a fájdalomcsillapító, a hialuron injekció, a szendvicsszerkezetű talpbetét, illetőleg a karmankó, valamint évi 2x15 alkalommal a gyógyfürdő és gyógyászati kezelés indokoltságát alaposnak tekintette. Ugyanakkor a porcerősítőt évi három kúrában, 9 hónap időtartamban tartotta csak indokoltnak a felperes által igényelt folyamatos szedés helyett az igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján, így 157.784 forint helyett 114.588 forintot minősített alaposnak a Cartinorm+D3 gyógyszerből egy évre. Ezért
5. évre – a Városi autós utazás költségét és a 3 havi porcerősítő árát levonva – a felperes által igényelt 1.623.185 forintból 846.269 forint költséget ítélt meg az elsőfokú bíróság. Kifejtette, hogy a gyógyszer- és kezelési költségek összege számlák alapján pontosan meghatározható, visszamenőleg érvényesíthető, a jövőbeli infláció becsült mértékét azonban figyelembe venni nem lehet.
6. évre is levonásba helyezte a személygépkocsival történő Városi utazás költségét, valamint a porcerősítőt 12 hónap helyett 9 hónapra számolta el, amelynek alapján
7. március
8. napjától havi 80.436 forint gyógyászati költségpótló járadék megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélettel szemben mindkét fél fellebbezést terjesztett elő. A felperes az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Indokként arra hivatkozott, hogy a szakvélemény hiányos, homályos és ellentmondásos, ezért aggályos, emiatt új szakértő perbevezetését indítványozta. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban kirendelt Név2 szakértőhöz intézett kérdései is iratellenesek voltak, mivel kizárólag a bokasérülésére vonatkoztak, és nem vették figyelembe a térdkárosodását. Emellett a korábbi szakértői vélemény óta eltelt idő és az állapotrosszabbodása okán keletkezett újabb orvosi dokumentumok miatt szükséges lett volna az újabb személyes vizsgálata, erre azonban nem került sor. A tárgyaláson nem volt elegendő ideje az elhangzottakat értelmezni, és az elsőfokú bíróság nem biztosította számára, hogy az észrevételeit utóbb írásban tehesse meg. Előadta, hogy a
9. januártól részére rendelt Cartinorm BioCollagen nevű szert a leírása szerint minden nap kell szednie, nem csak kúraszerűen – a szakvéleménnyel ellentétben. Vitatta Név2 igazságügy orvosszakértőnek azt a véleményét, hogy a térdízület állapota és a bokasérülése között csekély és nem bizonyítható az összefüggés. Másodlagosan az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását kérte a keresetével egyező tartalommal. Amennyiben a személygépkocsi költségét a bíróság mégsem ismeri el, a tömegközlekedési eszköz igénybevételének költségét kérte elfogadni. Pécs-Város-Pécs viszonylatában a viteldíj egy útra 3.130 forint, amely 15x2 alkalomra 93.900 forint, amelyet a 65 éves életkora betöltése előtti időre kért megítélni. Kifogásolta, hogy nem vette figyelembe az elsőfokú bíróság az inflációt, mert a gyógyszerekhez és gyógyászati termékekhez nem fog hozzájutni ez évben a
10. évi árakon. Kiemelte, hogy a cafeteria tárgyában pernyertes lett, de ezt nem számolta hozzá az elsőfokú bíróság a pernyertességének arányához. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.017/2024/11/I. [18] [19] [20] [21] [22] [23] 5 Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú határozat helybenhagyására irányult a saját fellebbezésével nem érintett részében. Fellebbezésében az elsőfokú határozat részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását, valamint a felperes első- és másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. Állítása szerint nem vette figyelembe az elsőfokú bíróság azt a
11. január
12. napján előterjesztett kérelmét, amely szerint az Mt.
13. §-a alapján a kártérítés összegéből le kell vonni a társadalombiztosítás által nyújtott ellátásokat (Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.86/2018/21.). Levonásba kell tehát helyezni a baleseti járadékot, továbbá a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
14. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 22., 29., 64., 65.,
15. és
16. §-ai, valamint a végrehajtására kiadott 217/
17. (XII. 1.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Ebtv.vhr.) 11., 32.,
18. §-ai szerint a gyógyszer- és gyógyászati, valamint útiköltségeket, mivel ezek társadalombiztosítási ellátás keretében járó ellátásnak minősülnek. Az Ebtv.
19. §

(2)bekezdése értelmében az egészségbiztosítóhoz benyújtott kérelemmel kellett volna ezt érvényesíteni, ha ezt nem tette meg a felperes, utóbb a munkáltatótól nem igényelheti. Kérte levonni a hialuron injekciók beadásának költségét, valamint a karmankók árát is, hiszen nyilvánvalóan nincs minden évben új mankóra szükség. Álláspontja szerint figyelemmel kell lenni az 1/

1. (VI. 25.) KMK vélemény alapján a természetes kórokú betegségekre és ezeknek a munkahelyi eredetű egészségkárosodással való arányára: ezek alapján ugyanis nem terheli őt kártérítési felelősség. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az alperes fellebbezése tekintetében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Sérelmezte továbbá, hogy a
2. február
3. napján megtartott tárgyalásról felvett jegyzőkönyv hanganyagát nem hallgathatta meg, és a jegyzőkönyvet a kérése ellenére nem javította ki az elsőfokú bíróság. Sem a felperes, sem az alperes fellebbezése nem alapos. A felperes fellebbezésében elsősorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte, amit a másodfokú bíróság a Pp.
4. §-a szerint értelmezett. Ebben a körben a felperes az orvosszakértői véleményt támadta, amikor azt állította, hogy az kiegészítésre szorul, ellentmondásos, mert a Pp.
5. §

(1)bekezdése szerinti hibákban szenved, így az aggályos szakvéleményt a bíróság ítélkezése alapjául el sem fogadhatta volna. A másodfokú bíróság rámutat, hogy a felperes egészségi állapotának vizsgálata, egészségkárosodásának mértéke a megismételt eljárásnak nem képezte részét, mert e vonatkozásban a peres eljárás során Név1 igazságügyi orvosszakértő korábban beszerzett véleménye rendelkezésre áll (M.70.046/2020/

1. és /37.), amelynek megállapításai továbbra is irányadók a felek közötti jogvitában. A megismételt eljárásban a felperes kereseti kérelme folytán kizárólag arról kellett dönteni, miután a cafeteriával kapcsolatos igényről a felek egymás között megállapodtak, hogy a felperest a
2. április 28-ától kezdődő időben az alperesnél elszenvedett munkahelyi balesete folytán az azzal összefüggésben keletkezett egészségkárosodása miatt szükséges gyógyszerek, gyógyászati eszközök és kezelések költségei, a költségeket pótló járadék megilleti-e, ha igen, mekkora összegben. Név2 orvosszakértő kirendelésére ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása érdekében került sor, akinek azt kellett megállapítania, hogy a felperes gyógyszer, gyógyászati kezelések és eszközök, gyógyhatású szerek szükségszerű használata iránti igényei alaposak-e. A szakértő ezekre a kérdésekre megfelelő válaszokat adott, és a véleményét szóbeli meghallgatásakor megindokolta (M.70.057/2023/47., M.70.057/2023/72.). A szakvélemény kiegészítésére vagy újabb vélemény beszerzésére a Pp.
3. §-a értelmében nincs szükség, mert a szakvélemény nem aggályos, a Pp.
4. §

(1)bekezdésében írt egyik hibában sem szenved, hanem a bíróság ítéletének alapjául szolgálhatott. A felperes által állított okból tehát az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezésére a Pp.

1. §-a alapján nem volt indok. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.017/2024/11/I. [24] [25] [26] [27] [28] [29] 6 Az elsőfokú ítélet Pp.
2. §

(1)bekezdése szerinti érdemi felülbírálata során a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a mérlegelésével, hogy a felperes által a

1. április 28-tól
2. áprilisig terjedő időre számla nélkül 389.054 forint összegben előterjesztett követelésből 259.000 forint alapos. Az orvosszakértő véleményében alátámasztotta, hogy a felperes indokoltan vette igénybe a munkahelyi balesettel összefüggő egészségi állapota miatt az általa megjelölt gyógyszereket, gyógyhatású szereket és kezeléseket. Ezek összegét ugyan okiratokkal vagy egyéb módon nem igazolta, de a felmerülésük szükségszerűsége okán a teljes követelésből mérlegeléssel megállapított 259.000 forint nem eltúlzott összegű, ugyanakkor ennél több megítélése sem volt indokolt. Helyesen mellőzte az elsőfokú bíróság a gépkocsi útiköltség igény teljesítését a Pécs-VárosPécs útvonalon. Az orvosszakértő ugyanis az orvosi leletei alapján nem állapította meg, hogy a felperes tömegközlekedési eszközt nem tud igénybe venni a munkahelyi baleset következményeként, mozgásszervi egészségkárosodása miatt. A felperes által hivatkozott, a Baranya Megyei Kormányhivatal Szakértői Bizottság
3. november 8-i szakvéleménye (M.70.057/2023/58/2.) az igazságügyi orvosszakértő véleményének nem mond ellent, azt nem teszi aggályossá, hiszen nem vonatkozik a tömegközlekedési eszközön való utazás képességére. Erre tekintettel elvárható lett volna a felperestől, hogy a személygépkocsival történő költséges közlekedés helyett tömegközlekedési járművet vegyen igénybe, különös tekintettel arra, hogy
4. életévének betöltésével térítési díj nélkül utazhat a közösségi járműveken. A felperes az általa igényelt gépkocsi útiköltséget így jogszerűen nem háríthatja át az alperesre. A felperes fellebbezésében hozta fel először, hogy elszámolható gépkocsiköltség hiányában az autóbusz közlekedés díját számítja fel az alperessel szemben, amely a Pp.
5. §

(1)bekezdés

1. pont b) pontja szerint minősülő keresetváltoztatás, mivel kérelme e részének összegszerűségét és tartalmát is megváltoztatta. A Pp.
2. §-ának főszabálya szerint a fellebbezésben és a másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet, és a felperes keresetváltoztatásának a

(2)–

(5)bekezdésekben írt kivételes szabályai sem állnak fenn. Ezért a másodfokú bíróság a meg nem engedett keresetváltoztatást a Pp. 373. §

(1)bekezdése szerint elutasította. Az elsőfokú bírósággal egyezően nem emelte fel a másodfokú bíróság a

1. január 1-től megállapítható költségpótló járadék havi összegét sem a felperes által évi 17,6%-ban megjelölt infláció mértékével. A felperes ugyanis a ténylegesen felmerült költségei megtérítésére jogosult 2024-től havonta, költségpótló járadék formájában. Az, hogy az ennek alapját képező költségek az infláció, illetőleg más, tényleges árváltozás miatt hogyan alakulnak, csak utólag állapítható meg. Így előzetesen a kívánt mértékű emelésre nem tarthat igényt a felperes – különös figyelemmel arra, hogy az infláció éves mértéke előzetesen csak egy kalkulált, bizonytalan mutatószám, ami év közben számos tényező hatására változhat, mint ahogy az egyes termékek, szolgáltatások árában történő megjelenése is eltérő lehet; és ez a bizonytalanság kizárja, hogy a felperes költségalapú igényét
2. január 1-től a keresete szerint megalapozottan teljesíteni lehessen. Az, hogy 2024-ben a felperesnek ténylegesen mennyivel kerülnek többe a gyógyszerek, a gyógyhatású szerek, illetőleg a kezelések, csak utólag állapítható meg bizonyossággal. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a porcerősítő szer alkalmazására kúraszerűen van szükség, ezt megerősítette az igazságügyi orvosszakértői vélemény. Ezzel ellentétes bizonyíték a perben nem merült fel, így helyes az, hogy ennek a költségét nem 12, hanem 9 hónapra számolta el egy évben. Az alperes, jóllehet M.86/2018/
3. szám alatti beadványában
4. január 9-én már hivatkozott arra, hogy megítélése szerint a felperest megillető kártérítés megállapításánál le kell vonni a társadalombiztosítás által nyújtott ellátást, az ezzel kapcsolatos érveit nem fejtette Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.017/2024/11/I. [30] [31] [32] [33] [34] 7 ki, és számszaki levezetést később, a társadalombiztosítási ellátások ismeretében sem nyújtott be. A fellebbezésében viszont sérelmezte, hogy a baleseti járadék összege a felperesnek járó kártérítési járadék megállapításánál figyelmen kívül maradt. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság rámutat, hogy az Ebtv. baleseti járadékra vonatkozó rendelkezéseiben foglaltakból kitűnően ez a társadalombiztosítási ellátás az arra jogosult egészségi állapotában bekövetkezett változáshoz kötődik, az egészségkárosodáshoz kapcsolódik, az emiatt elvesztett jövedelem részleges pótlásaként. Abba a fajta kártérítésbe, amit a felperes a perben az Mt.
5. §

(1)bekezdésére alapítottan, az Mt.

1. §-a folytán alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló
2. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
3. §

(2)bekezdés c) pontja alapján az őt ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségekként részben egy összegben, részben járadék formájában az Mt. 173. §

(1)bekezdése szerint érvényesített, eltérő céljára és rendeltetésére figyelemmel a baleseti járadék címén kapott összeg nem számítható be az Mt. 172. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében. Az alperesnek azt a fellebbezésében újként felhozott anyagi jogi kifogását, hogy a felperes a gyógyszer és a gyógyászati eszközök, a kezelések kapcsán keletkezett költségeit a társadalombiztosítási ellátások keretében az Ebtv. szerint érvényesíthette volna, ezért vele szemben a perben ilyen követelést nem támaszthat, a Pp. 7. §

(1)bekezdés

1. pont a) pont szerinti ellenkérelem-változtatásnak kell tekinteni, ami a fellebbezésben és a másodfokú eljárásban a már hivatkozott Pp.
2. § szerint nem megengedett, különös figyelemmel arra, hogy a

(2)–

(5)bekezdésekben írt kivételes szabályok itt sem alkalmazhatók. Ezért a másodfokú bíróság ezt a meg nem engedett ellenkérelem-változtatást a Pp. 373. §

(1)bekezdése alapján elutasította. Ugyanez vonatkozik az alperesnek a karmankóval kapcsolatos költség felszámolásához fűződő fellebbezési érvelésére, mert ezt korábban nem hozta fel, így ez is az előbbiekben kifejtettek szerinti ellenkérelem-változtatás, ami elutasításra került. A másodfokú bíróság a felperesnek megítélhető költségek összegét nem csökkentette a hialuron injekciók beadásához fűződően külön felszámított orvosi költségek összegével. Ugyanis ha elfogadható, márpedig ez már nem volt vitás, hogy szakorvos felírására kerülhet sor az injekció kiváltására, ennek a szakorvosnak kell a beadásáról is gondoskodni, nem hárítható át mindennek a felelőssége egy másik szakorvosra, csak azért mert ez utóbbi a társadalombiztosítási ellátás keretében végez munkát. A szakmai felelősség kizárja e két tevékenység különválasztását, tehát ez az összeg nem volt levonható a felperesnek járó egyösszegű kártérítés, illetőleg később a járadék összegéből. Név1 igazságügyi orvosszakértő véleményében megállapította, hogy a felperes munkahelyi balesetből eredő mozgásszervi össz-szervezeti egészségkárosodása 20% mértékű. Ez a szakértői megállapítás az alperes Mt. 166. §

(1)bekezdésén alapuló kártérítési felelősségének az alapja. Név2 igazságügyi orvosszakértő a felperes gyógyszer, gyógyászati és az igénybevett kezelések költségigényei alapossága kapcsán határozta meg, hogy az alperesnél elszenvedett balesettel ok-okozati összefüggésben merültek-e fel. Az eljárt bíróságok ítéleteinek alapját képező orvosszakértői vélemények kizárólag a balesettel közvetlenül, illetőleg következményesen összefüggő egészségkárosodást vették figyelembe; ezáltal a felperes részére csak az ezekkel kapcsolatos tényleges gyógyászati, illetve kezelési költségeket ítélte meg a bíróság. A felperes sérelmezte még az elsőfokú bíróság eljárását a jegyzőkönyvezéssel, illetőleg a szakértő személyes meghallgatásával összefüggésben. A jegyzőkönyv kapcsán az elsőfokú bíróság a felperes ezzel kapcsolatos kérelméről alakszerű határozatot hozott. Az orvosszakértő pedig a szakvéleményét írásban terjesztette elő a bíróság kirendelése alapján, a tárgyaláson a személyes meghallgatására sor került, arról részletes jegyzőkönyvet vett fel a bíróság, mind az elhangzott kérdésekről, mind az azokra adott válaszokról. Ennek a Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.017/2024/11/I. [35] [36] [37] [38] 8 tárgyalásnak az elhalasztására sem eljárásjogi, sem pedig egyéb indok nem volt, ugyanis a hosszú idő óta zajló perben nem volt az elsőfokú bíróságnak az eljárási szabályok által megengedett lehetősége, illetőleg egyéb indoka sem, hogy a tárgyalást elhalassza és új határnapot tűzzön ki a perben. A tárgyalásra való felkészülés – még akkor is, ha a felperes nem vett igénybe jogi képviseletet – az orvosszakértői vélemény kézbesítésével megfelelően adott volt. A perköltségre vonatkozó részében sem találta a felperes fellebbezését alaposnak a másodfokú bíróság, ugyanis a pernyertesség-pervesztesség arányát helyesen számította az elsőfokú bíróság, és a perköltség összege vonatkozásában is – a kerekítés szabályának az alkalmazásával – helyes volt a döntése. A perben vitatott érték első fokon 5.595.537 forint volt, amelyből a felperes 3.173.980 forintban, azaz 57 %-ban lett pernyertes, az alperes pernyertessége tehát 43 %-ot tett ki, vagyis 2.406.080 forintra vonatkozott, amely után a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 2. §

(1)bekezdése alapján számított 240.600 forint perköltség illette meg. Ehhez hozzáadódik a Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.006/2023/10/I. számú részítéletében a hatályon kívül helyezés folytán csupán megállapított, az alperes részéről felmerült 78.000 forint perköltség 43 %-a, amelynek viseléséről az elsőfokú bíróságnak a Pp. 383. §

(3)bekezdése értelmében a határozatában kellett rendelkeznie, amelyet helyes számítással meg is tett. Ezekre az indokokra figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Mindkét fél fellebbezése sikertelen volt, de a felperesnek nem volt a Pp.

1. §-a szerint felszámított perköltsége, ezért ő köteles megfizetni az alperesnek a Pp.
2. §

(1)bekezdése értelmében az IM rendelet 2. §

(1)bekezdése alapján számított 111.900 forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget a 2.237.851 forint pertárgyértékű fellebbezése után. A másodfokú eljárásban le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli a Pp. 102. §

(6)bekezdése értelmében, részben a felperes Pp.

1. §-a szerinti munkavállalói költségkedvezménye, részben az alperesnek az illetékekről szóló
2. évi XCIII. törvény
3. §

(1)bekezdés m) pontja szerinti személyes illetékmentessége folytán. Pécs,

1. június
2. Dr. Tolnai Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró