← Magyarország

Pf.20308/2023/7 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.308/2023/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Dula Béla ügyvéd ügyintézése mellett eljáró Dr. Dula Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt 'felperes neve' (cím) felperesnek a Dr. Dobrossy István ügyvéd ügyintézése mellett eljáró Dobrossy és Társai Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt 'I. rendű alperes neve' (cím) I. rendű, Dr. Fekete Zoltán (cím) II. rendű, 'III. rendű alperes neve (cím) III. rendű és a Dr. Istvándi Zsuzsa ügyvéd (cím) által képviselt 'IV. rendű alperes neve' (cím) IV. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perében a Debreceni Törvényszék 10.P.20.908/2022/
  2. szám alatti ítélete ellen a felperes által
  3. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részében helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I., II. és III. rendű alpereseknek fejenként az általános forgalmi adót is tartalmazó 6350 (hatezer-háromszázötven) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Állam javára 30 480 (harmincezernégyszáznyolcvan) forint fellebbezési illetéket – az állami adó- és vámhatóság 1003200001070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára – legkésőbb ezen ítélet meghozatalának keltétől számított 60 (hatvan) napon belül. Az illeték megfizetése során a Debreceni Ítélőtábla megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát közleményként fel kell tüntetni. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A felperes
  4. november
  5. napján elhunyt házastársa 'örökhagyó neve' (a továbbiakban: örökhagyó), akinek az előző házasságból származó gyermekei a II. és a III. rendű alperesek. Az örökhagyó a felperessel fennállt házastársi vagyonközösség időszaka alatt szerezte meg az I. rendű alperes üzletrész tulajdonának 100%-át, melyből a II. rendű alperesnek ajándékozott 51%-ot. Az örökhagyó
  6. szeptember
  7. napján végrendeletében az I. rendű alperesben fennálló üzletrész tulajdonának 40%-át a felperesnek, 20%-20%-át a II. és a III. rendű alpereseknek, míg 20%-át a perben nem álló 'örökhagyó lánya' leányának juttatta. A felperes az örökhagyó halálát követően az I. rendű alperes cégnyilvántartáson kívüli tulajdonosa. [2] Az I-III. rendű alperesek eladóként, a IV. rendű alperes vevőként kötöttek
  8. február
  9. napján adásvételi szerződést, mellyel egyéb ingatlanok mellett a 'város hrsz1' helyrajzi szám alatti ingatlan tulajdonjogát is átruházták. Az ingatlanon lévő felülépítményt a felperes tartja birtokban. Az adásvételi szerződés IV/I. pontjában a felülépítményre vonatkozóan a birtokba adás időpontját
  10. július
  11. napjában határozták meg; ennek elmaradása esetére a II. és III. rendű alpereseket terhelő, napi 33 333 forint kötbért kötöttek ki, amely a hátralékos vételárból volt levonható. Az adásvételi szerződést az ingatlanügyi hatósághoz nem nyújtották be. [3] A felperes módosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az adásvételi szerződés a ny.-i 'hrsz2', 'hrsz3', 'hrsz5' és 'hrsz4' helyrajzi szám alatti Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.308/2023/7 2 ingatlanok adásvételére vonatkozóan feltűnő értékaránytalanság miatt részlegesen érvénytelen, és kérte az érvénytelenség jogkövetkezményeként az értékaránytalanság kiküszöbölését és a szerződés érvényessé nyilvánítását. Másodlagosan a teljes szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte feltűnő értékaránytalanság miatt és szintén kérte az érvénytelenség jogkövetkezményeként az értékaránytalanság kiküszöbölését és a szerződés érvényessé nyilvánítását. Harmadlagos keresetében az adásvételi szerződés IV/
  12. és II.1.b. pontjai érvénytelenségének megállapítását jóerkölcsbe ütközés, negyedlegesen uzsora miatt kérte, és kérte a részleges érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása körében az érdeksérelem kiküszöböléseként a kötbér napi 3 500 forintra mérséklését. [4] Az I-III. rendű alperesek kérték a módosított kereset elutasítását, perköltséget felszámítottak. Álláspontjuk szerint a felperesnek nincs kereshetőségi joga, hiszen az adásvételi szerződés megkötésében nem vett részt, az rá nézve kötbérfizetési kötelezettséget nem tartalmaz. Vitatták, hogy az örökhagyóval való házastársi életközössége alatt házastársi közös vagyon címén tulajdonjogot szerzett volna az I. rendű alperes üzletrészén. Nem vitatták ugyanakkor az örökhagyó végrendeletét. [5] A IV. rendű alperes alaki védekezés mellett érdemi ellenkérelmében szintén kérte a kereset elutasítását, perköltséget felszámított, mivel álláspontja szerint a felperes perbeli kereshetőségi joggal nem rendelkezik. [6] Az elsőfokú bíróság 30-I. számú jogerős végzésével a pert a felperes az elsődleges és másodlagos kereseti kérelme körében megszüntette. [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest az I-III. rendű alperesek javára fejenként 317 500, a IV. rendű alperes javára 400 000 forint perköltség, az állam javára 653 342 forint kereseti illeték megfizetésére. [8] A Polgári Törvénykönyvről szóló
  13. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  14. §

(3)bekezdésére, valamint a Kúria 2/
  1. (VI.28.) PK vélemény 10/b. pontjára utalva megállapította, hogy a felperesnek nincs kereshetőségi joga. A Ptk. 6:
  2. § nem vonatkozhat a felperesre, hiszen nem szerződő fél. A szerződésben részt nem vevő, nem kötelezett fél nem hivatkozhat továbbá a szerződés jogerkölcsbe ütközésére; akkor sem, ha a szerződésben részt vevő felek a piacinál esetlegesen magasabb összegű kötbért kötöttek ki. A felperes üzletrész tulajdonosként sem jogosult a társaság gazdasági döntéseinek megtámadására. Mindezen indokokkal a keresetet elutasította. [9] A per tárgyának értékét a polgári perrendtartásról szóló
  3. évi CXXX. törvény (a továbbiakban Pp.)
  4. § a) pontja és
(3)bekezdés a) pontja alapján állapította meg a kötbér kért csökkentésének egy éves összegében, azaz 10 889 045 forintban. A Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperesi oldalon a Pp. 81. §
(1)bekezdése szerint felszámított perköltség megfizetésére, melyet a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 2. §
(1)bekezdés a) pontja és 3. §
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja alapján állapított meg azzal, hogy azt az I-III. rendű alperesek esetében a Rendelet 2. §
(2)bekezdése alapján 250 000 forint + áfa, a IV. rendű alperes esetében 400 000 forint összegre mérsékelte. [10] A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával az I-III. rendű alperesek javára fejenként megítélt elsőfokú perköltséget személyenként az általános forgalmi adót is tartalmazó 190 500 forintra leszállítani. Fellebbezése indokaként hivatkozott arra, hogy az I-III. rendű alperesek képviseletében ugyanaz az ügyvédi iroda járt el; perbeli védekezésük megegyezett. Az alperesi jogi képviselő egy lényegében hat oldalas – de az alperesek nyilatkozatát három oldalban összefogó - érdemi ellenkérelmet és egy négy oldalas viszontválaszt szerkesztett. A IV. rendű alperes képviselője ugyanakkor magas szakmai színvonalú, 14 oldalas ellenkérelmet és
  1. oldalas viszontválaszt nyújtott be. Az I- Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.308/2023/7 3 III. rendű alperesek javára megállapított összesen 952 000 forint ügyvédi munkadíj nem áll arányban sem a jogi képviselő által végzett tevékenységgel, sem a IV. rendű alperes részére megállapított perköltséggel. [11] Az I-III. rendű alperesek fellebbezési ellenkérelmükben kérték az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségükben történő marasztalását. Érvelésük szerint a perköltség meghatározása során nem szolgálhat mérceként a benyújtott beadványok oldalszáma. Az elsőfokú bíróság az elvégzett ügyvédi tevékenységre figyelemmel a Rendelet
  2. §
(2)bekezdése alapján megállapítható ügyvédi munkadíjat már 41,66%-kal mérsékelte. [12] A felperes a fellebbezési ellenkérelemre tett észrevételében fenntartotta, hogy a perköltség mérséklését személyenként 150 000 forint + áfa összegre kéri, a fellebbezett összeg ekként 381 000 forint. Kiemelte, hogy az azonos jogi pozícióban lévő alperesek képviseletével kapcsolatos tevékenység nem igényelt többletmunkát, a jogi képviselő tevékenységre nem volt kihatással az általa képviselt felek száma. [13] Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. §
(3)bekezdés b) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és azt megalapozatlannak találta. [14] Az ítélőtábla az érdemi döntésre is kiható, a másodfokú eljárásban nem orvosolható lényeges eljárási szabálysértést vagy olyan téves anyagi pervezetést, amely a per eldöntésére kihatna, nem észlelt, ezért az elsőfokú ítéletet a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül [Pp. 370. §
(1)bekezdés], azaz csak azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság a perköltség összegét a jogszabályoknak megfelelően határozta-e meg. [15] Az I-III. rendű alperesek ellenkérelmükben kérték a felperes perköltségben való marasztalását, megbízási szerződést nem csatoltak, ezért perköltségüket a Rendelet 3. §
(2)bekezdése alapján kellett megállapítani. Ezen jogszabályhely ugyanakkor csak a megállapítható munkadíj alsó és felső határát szabja meg, e határok között a bíróság a körülmények mérlegelése alapján határozhatja meg az ügyvédi munkadíj összegét (BDT2022.4568.). A munkadíj mérséklésére ez esetben a Rendelet 3. §
(6)bekezdése irányadó, melynek értelmében a mérséklés akkor indokolt, ha a megállapítható munkadíj nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A mérséklés azonban soha nem kötelezettség, hanem minden esetben a bíróság egyedi mérlegelésén alapul (Kúria Pfv.21.845/2018/9., BDT2023.4651.). [16] A Rendelet és a töretlen bírói gyakorlat szerint is az ügyvédi munkadíj meghatározásában kiemelkedő jelentősége van a pertárgy értékének, mivel a magas pertárgyérték magasabb ügyvédi felelősséggel jár, amelynek az ügyvédi munkadíjban is kifejezésre kell jutnia (BDT2019.3965.). A pert indító, jogi képviselővel eljáró felperesnek már a kereset benyújtásakor is számolnia kellett azzal, hogy pervesztessége esetén a pertárgy értékéhez igazodó, a jogszabályban meghatározott összegű perköltséget köteles megtéríteni (Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.676/2022/16.) valamennyi alperesnek, akik valamennyien jogi képviseletről kötelesek gondoskodni a Pp. 72. §
(1)bekezdése alapján. A felperes fellebbezésében maga sem tette vitássá, hogy az I-III. rendű alpereseket az ügyvédi munkadíjból álló perköltség személyenként illeti meg. Az elsőfokú bíróság által meghatározott – és a felek által nem vitatott, ekként a perköltség számításának alapjául szolgáló – pertárgyértékhez igazodóan az I-III. rendű alpereseket a Rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja szerint 526 670 forint + áfa összegű munkadíj illette volna, amelyet az elsőfokú bíróság igen jelentősen mérsékelt, amikor azt 250 000 forint +áfa összegben állapította meg, ennek további mérséklését az ítélőtábla nem találta indokoltnak az elvégzett ügyvédi tevékenység alapján. Figyelembe vette ugyanakkor, hogy a felperes az alperesekkel közölt keresete szerint a per tárgyának értéke meghaladta a 150 000 000 forintot, az elsőfokú bíróság Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.308/2023/7 4 csupán az alperesek érdemi ellenkérelmét követően rendelkezett az első- és másodlagos kereset vonatkozásában a per megszüntetéséről a Pp. 240. §
(1)bekezdés a) pontja szerint. [17] Kétségtelen, hogy az I-III. rendű alperesek a perben azonos jogi képviselővel jártak el, védekezésük ténybeli és jogi alapja is azonos volt, ezen körülményt azonban az elsőfokú bíróság a mérséklet összegű munkadíjban megfelelően értékelte. Az, hogy az egyébként külön jogi képviselő megbízására is jogosult alperesek azonos jogi képviselővel jártak el, nem jelenti, hogy a részükre megállapítható perköltséget az egy alperest illető perköltség összegére lehetne csökkenteni (megjegyzi az ítélőtábla, hogy a felperes fellebbezésében meghatározott összeg a fenitek szerint még ezt sem éri el). Az ügyvédi munkadíj megállapítása során valóban figyelemmel kell lenni arra, ha az ügyvéd több fél képviseletét látta el: ez az azonos védekezésre tekintettel a kifejtett tevékenységhez kapcsolódóan lehetőséget ad a munkadíj mérséklésére, azonban az terméseztszerűleg magasabb, több személlyel szemben fennálló felelőséggel is jár, amelyet a munkadíj megállapítása körében szintén értékelni kell. [18] Az I-III. rendű alperesek jogi képviselője részt vett továbbá három tárgyaláson, emellett valóban csak érdemi ellenkérelmet és viszontválaszt szerkesztett a perben, azonban azokban valamennyi olyan hivatkozást felsorolt, amellyel alappal védekezett a felperes keresetének teljesítése ellen. Nem értékelhető a terhére, hogy a felperes keresetét a védekezése alapján további eljárás, bizonyítás nélkül el lehetett bírálni. Az ügyvédi munkadíj megállapításánál figyelembe kell venni az előterjesztett beadványok, a megtartott tárgyalások számát, illetve időigényességét, azonban azt is értékelni kell, ha ezek amiatt igényelnek kevesebb időt, mert a felek beadványai tartalmaznak minden, az ügy eldöntése szempontjából lényeges hivatkozást, azokat egyszerre adják elő, nem nyújtanak be felesleges, ismétlést tartalmazó előkészítő iratokat (Debreceni Ítélőtábla Pf.IV.20.228/2022/7.). [19] A felperes hivatkozásával szemben a kifejtett ügyvédi tevékenység mértéke és minősége szempontjából nem a beadványok terjedelme irányadó; az egyes alperesek jogi képviselőinek tevékenysége nem hasonlítható össze az általuk szerkesztett beadványok oldalszáma alapján. Mind az I-III. rendű, mind a IV. rendű alperes jogi képviselője érdemi ellenkérelmet és viszontválaszt szerkesztett csupán a perben, az elvégzett ügyvédi tevékenység közötti különbséget az elsőfokú bíróság értékelte a IV. rendű alperes részére megállapított magasabb munkadíjban. [20] Az ítélőtábla rámutat továbbá, hogy a jogi képviselő az eljárás során az ügyfél, vagy ügyfelek teljes körű perbeli és peren kívüli, az eljárással összefüggő képviseletére köteles. A munkadíj meghatározása során ezért nem kizárólag a perben tartott tárgyalások számára és a benyújtott előkészítő iratok terjedelmére kell figyelemmel lenni. A képviselet szerződésszerű ellátásához időt kell fordítani egyfelől a tényállás felderítése érdekében a megbízó ügyféllel történő egyeztetésre (mely több képviselt esetén értelemszerűen hosszabb), a releváns adatok összegyűjtésére, másfelől azok összevetésére, értékelésére, és ezek alapján a szakmai álláspont kialakítására. [21] Mindezeket mérlegelve az ítélőtábla nem találta indokoltnak az elsőfokú bíróság által megállapított elsőfokú perköltség összegének további mérséklését; az elsőfokú bíróság ítéletét annak fellebbezett rendelkezése tekintetében a Pp. 383. §
(2)bekezdése szerint helybenhagyta. [22] A Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján a felperes viselni köteles saját, eredménytelen fellebbezésé-vel felmerült költségeit, valamint köteles megtéríteni az I-III. rendű alperesek másodfokú eljárással felmerült költségét, melyet az ítélőtábla személyenként Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.308/2023/7 5 a Rendelet 3. §
(2)bekezdés a) és
(5)bekezdése szerint határozott meg a fellebbezéssel támadott értékhez igazodva. [23] A felperest az elsőfokú bíróság
  1. sorszám alatti végzésével teljes költségfeljegyzési jogban részesítette, az erre tekintettel le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte az ítélőtábla a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján az illetékekről szóló
  1. évi XCIII. törvény (Itv.)
  2. §
(4)bekezdése, valamint a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII.27.) IM rendelet 3. §
(2)és
(2a)bekezdése által meghatározott módon. Debrecen,
  1. október
  2. Dr. Pribula László s.k. a tanács elnöke, Dr. Gárdosi Judit s.k. előadó bíró, Dr. Répássy Árpád s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.