A határozat elvi tartalma: Területátcsatolási szerződés teljesítése Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: Gf.IV.40.024/2019/6. szám A felperesek: Helység2 Község Önkormányzata (cím2.) I. rendű felperes Helység3 Város Önkormányzata (cím3.) II. rendű felperes A felperesek képviselője: Jogi_képviselő1 (cím6.) aki az I. rendű felperest képviseli Jogi_képviselő2 (cím7.) aki a II. rendű felperest képviseli Az alperes: Helység1 Város Önkormányzata ( cím1.) Az alperes képviselője: Ügyvédi Iroda1 (cím8., ügyintéző: Jogi_képviselő3 ügyvéd) Fellebbezést előterjesztő fél: alperes (9. sorszám alatt) A per tárgya: szerződésből eredő követelés Az elsőfokú bíróság: Zalaegerszegi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 1.G.40.074/2019/8. szám Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 1.418.000 (egymillió-négyszáztizennyolcezer) forint, a II. rendű felperesnek 952.500 (kilencszázötvenkettőezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az I. rendű felperes és alperes között 1991. október 29. napján szerződés jött létre, melyet felek 1992. május hó 6. napján kiegészítettek. A kiegészített szerződés 1. pontja szerint az I. rendű felperes képviselő-testülete hozzájárult Helység2 Község területéből 10 ha 3.554 m2 területű, 4 ingatlan Helység1 Nagyközség területéhez átcsatolásához. Az alperes képviselőtestülete a területeket közigazgatási területéhez átvette. A 2. pont értelmében a közigazgatási terület átcsatolásáért alperes 10.000.000 Ft-ot fizet az
- a)és
- b)pontban részletezett feltételek szerint. A 3. és 4. pont szerint alperes képviselő-testülete a területen a Helység1 Gyógy- és Sportközpont Rt. által üzembe helyezett teljes beruházást követő 13. hónap első napjától a létesítmény területén képződő, az intézmény és az ott telephellyel rendelkező vállalkozók által fizetett és beszedett minden helyi adó 20 %-át, és ezután a 20% után járó állami Pécsi Ítélőtábla IV.Gf.40.024/2019/6/II. 2 támogatást biztosítja az I. rendű felperes képviselő-testülete részére, meghatározatlan ideig azzal, hogy a részesedés átutalására félévenként, a félévet követő hó 30. napjáig kerül sor. [2] [3] [4] [5] [6] [7] A II. rendű felperes és alperes között 1991. szeptember hó 13. napján jött létre szerződés, melyet a felek 1992. május hó 6. napján kiegészítettek. A kiegészített megállapodás 1. pontja szerint a II. rendű felperes képviselő-testülete hozzájárul 3 db, összesen 10 ha 2.350 m2 területű ingatlannak Helység1 Nagyközség területéhez csatolásához, az alperes képviselőtestülete a területeket közigazgatási területéhez átvette. A 2. pont értelmében a közigazgatási terület átcsatolásáért alperes 12.000.000 Ft-ot fizet, a 3., 4. pontok szerint pedig a területen bárki által megvalósított bármely beruházásból és működtetésből a beruházás üzembe helyezését követő hónap első napjától kezdődően az ott képződő helyi adó 15 %-át és a 15% után járó állami támogatást biztosítja a II. rendű felperes részére, a részesedés átutalására félévenként a félévet követő hónap 30. napjáig kerül sor. A 8. pont értelmében a Megállapodás határozatlan időre szól. Az átadott területeken ötcsillagos szálloda - mai nevén ... Hotel - épült. Alperes 1997. évtől 2015. évig a szerződések 3., 4. pontja szerinti fizetési kötelezettségének eleget tett. Ezt követően - 2018. április 26. napján - az I. rendű felperesnek 24.153.861 Ft-ot, a II. rendű felperesnek 18.115.404 Ft-ot utalt át. Felperesek módosított keresetükben a közigazgatási terület átcsatolása tárgyában kötött szerződések alapján az I. rendű felperes javára 56.720.757 Ft és kamatai, a II. rendű felperes javára 37.874.623 Ft és kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alperest az A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban 1959. évi IV. törvény) 98. §
(1)bekezdése és 277. §
(1)bekezdése alapján. Kereseti tényállításként arra hivatkoztak, hogy az alperes a szerződések 3.,
- pontjában foglalt kötelezettségének
- január hó 31 napjától nem tett eleget. Az alperes alaki védekezése az eljárás megszüntetésére irányult három okból. Hivatkozott arra, hogy a felperesi és alperesi önkormányzatoknak nincs perbeli jogképessége, perbeli jogképességgel a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló
- évi CLXXXIX. törvény (Mötv.)
- §-a alapján az önkormányzatok képviselő-testületei rendelkeznek, hogy a felpereseknek nincs kereshetőségi joguk, figyelemmel arra is, hogy a perbeli szerződéseket a képviselő-testületek kötötték, valamint, hogy a a jogvita közjogi, közigazgatási szerződésből ered, az ügy a közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik, ezért a Pp.
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján, a Pp.
- § ára figyelemmel az eljárás megszüntetésének volna helye. Hivatkozott arra is, hogy a felperesek a közigazgatási bírósági eljárás megindítására rendelkezésre álló 30 napos perindítási határidőt elmulasztották. Az alperes érdemi védekezésében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint közte és a felperesek között létrejött közigazgatási, közjogi tartalmú megállapodás üdülőhelyi támogatás átadásáról szóló rendelkezése
- január hó
- napjától a Mötv.
- §
(1)bekezdés a) pontjára és a 118. §
(1)bekezdésére figyelemmel – a feladat alapú finanszírozás folytán – semmis, az 1959. évi IV. törvény 312. §
(1)bekezdése értelmében jogi lehetetlenülés miatt nem alkalmazható. Álláspontja alátámasztásaként utalt a 2013.- 2014., 2015.-
- évi költségvetési törvények
- és
- számú mellékletében foglaltakra, az államháztartásról szóló
- évi CXCV. törvény (Áht.)
- §
(3)bekezdésére, 60/A. §
(1)bekezdés b) pontjára,
(2)bekezdésére, 57/A. §
(1)bekezdés b) pontjára,
(2)bekezdés 2013., január hó
- napjától
- december hó
- napjáig hatályos rendelkezéseire. Az alperes beszámítást tartalmazó iratot is előterjesztett, beszámítási kifogását arra alapította, hogy 2013.év első féléve és 2015.év első féléve között tartozatlanul megfizetett az I. rendű felperesnek 26.165.303 forintot, a II. rendű felperesnek pedig 19.623.977 forintot. Pécsi Ítélőtábla IV.Gf.40.024/2019/6/II. [8] [9] [10] [11] [12] 3 Az elsőfokú bíróság 4.G.40.022/2018/
- számú végzésével az eljárást a Pp.
- §
(1)bekezdés i) pontja alapján hivatalból megszüntette, megállapította hatásköre hiányát, és a keresetlevelet a Pp. 24. §
(1)bekezdése szerint áttenni rendelte a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz hivatkozással arra, hogy a felek között létrejött közigazgatási szerződéses jogviszonnyal kapcsolatos jogvita a közigazgatási perrendtartásról 2017. évi I. törvény (Kp) 4. §
(2)bekezdése szerint közigazgatási jogvita, melyet a bíróság a Kp. 5. §
(1)bekezdése alapján közigazgatási perben bírál el. A Pécsi Ítélőtábla Gpkf.IV.45.164/2018/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, az eljárás megszüntetését és a keresetlevél áttételét mellőzte. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 56.720.757 Ft-ot, a II. rendű felperesnek 37.874.623 Ft-ot, valamint és ezen összegek késedelmi kamatát. Alaptalannak találta az alperes alaki védekezését, és
- sorszámú végzésével az eljárás megszüntetése iránti kérelmet elutasította. Kiemelte, hogy az Alaptörvény
- cikk
(1)bekezdés 33. cikk
(1)bekezdés, Mötv. 41. §
(1)és
(2)bekezdése,
- §-a szerint a perbeli önkormányzatok anyagi jogi értelemben vett jogképessége fennáll, ezért a Pp.
- §-a értelmében – szemben a képviselő-testülettel – perbeli jogképességgel rendelkeznek. Álláspontja szerint nem volt helye az eljárás megszüntetésének a Pp.
- §
(1)bekezdés g) pontja alapján sem, mert a jelen per megindítására jogszabály kifejezetten, nevesített egyetlen személyt sem jogosít fel. Kifejtette, hogy az alperes ténylegesen a kereshetőségi jog hiányát állította, a felperesek és az általuk érvényesített igény közötti anyagi jogi kapcsolat (kereshetőségi jog) azonban a per érdemére tartozik, ez okból az eljárás nem szüntethető meg. Kiemelte, hogy a felperesek kereshetőségi joga fennáll, mivel a település közigazgatási területének átengedésével, más település területének átvételével kapcsolatos hatáskörök a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 56. §, 2. §
(2)bekezdés, 9. §
(1)és
(2)bekezdése, az Mötv.
- § és
- § együttes értelmezésével a helyi önkormányzatot illetik meg, és az ebből származó igényeket is az önkormányzat, és nem annak különböző szervei – amelyek útján az önkormányzata a feladatait ellátja – érvényesítheti. A Pécsi Ítélőtábla végzésében foglaltakra hivatkozással kifejtette, hogy a per tárgyát képező szerződések nem közigazgatási szerződések, azok megkötésével a peres felek gazdasági célt kívántak megvalósítani, amely a területátadásból származó haszon megosztásában, az abból való részesülésben ragadható meg, a szerződéseket az a tény sem teszi közfeladat ellátására kötött szerződésekké, hogy a szerződő felek az ellenszolgáltatást részben a helyi adók, illetve támogatások meghatározott százalékában határozták meg, ezért a jogvita elbírálása a törvényszék hatáskörébe tartozik. Utalt arra, hogy közigazgatási szerződés hiányában a közigazgatási perrendtartás alkalmazása, és így a közigazgatási per megindítására rendelkezésre álló határidő elmulasztása fel sem merülhet. Az ügy érdemében kifejtette, hogy a felek között magánjogi (polgári jogi) szerződéses, atipikus jogviszony jött létre a felperesi települések közigazgatási területéhez tartozó területek alperes közigazgatási területéhez való átcsatolása tárgyában. Kifejtette, hogy a felek szerződése nem közigazgatási hatósági jogkörben eljáró szervek, hanem a települések közigazgatási területe felett rendelkezni jogosult helyi önkormányzatok között, és nem közfeladat, nem közszolgáltatás ellátására jött létre, hanem abból a célból, hogy a beruházó kikötésének megfelelően lehetővé váljon a turisztikai célú beruházás, szállodaépítés Helység1-i területen történő megvalósítása. A szerződéses szolgáltatás ellenértékére vonatkozó rendelkezéseket az
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdésére figyelemmel, a kihallgatott tanúk vallomása alapján úgy értelmezte, hogy a szerződő felek nem a megvalósult beruházás működtetéséből származó helyi adó 15%-a, illetve 20 %-ának, valamint az utána járó állami támogatás 15%-ának, illetve 20 %-ának átengedésében, hanem abban állapodtak Pécsi Ítélőtábla IV.Gf.40.024/2019/6/II. [13] [14] [15] [16] [17] 4 meg, hogy az alperesnek az ennek megfelelő összeget kell félévente átutalni. A szerződés tartalmának, a teljesítendő ellenértéknek az értelmezése alapján megalapozatlannak találta a teljesítés jogi lehetetlenülésére történt alperesi hivatkozást, ezért az üdülőhelyi állami támogatás célhoz rendelt felhasználásával kapcsolatban kifejtett alperesi jogi indokokat nem vizsgálta. Ugyanezen indokokkal alaptalannak találta az alperes beszámítási kifogását is. Utalt azonban arra, hogy a turizmussal kapcsolatos feladatok az Mötv. 13. §
(1)bekezdésére figyelemmel nem az önkormányzat által kötelezően ellátandó feladatok, kötelezően ellátandó feladat hiányában a feladat alapú finanszírozás, és ezért az Mötv. 117. §
(1)bekezdés a) pontja,
- §-a nem merülhet fel, a perbeli szerződések teljesítésének jogi lehetetlenülése nem következett be. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az eljárás megszüntetését, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását, harmadlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként az alábbiakra hivatkozott: a Pp.
- §
(1)bekezdés, 240. §
(1)bekezdés a) pont, Kp. 4. §
(2)bekezdés,
(1)bekezdés, 12. §
(1)bekezdés, 98. §
(4)bekezdés,
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés, 312. §
(1)bekezdés. Kiemelte, hivatkozással a BDT
- 1076., BH
- 57., BDT
- számú eseti döntésekre, hogy a felek közötti jogviszony nem sorolható az
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdése szerinti vagyoni viszonyok körébe, a település részt átadó és az azt átvevő önkormányzat konszenzusa törvényi felhatalmazás alapján kötött közjogi, közigazgatási megállapodás, az ebből eredő jogvita a Kp. 12. §
(1)bekezdés alapján a közigazgatási munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik. Álláspontja szerint - a Kp.4. §
(7)bekezdés
- pontjára figyelemmel - közigazgatási szervek között, közfeladat ellátására kötött közigazgatási szerződés jött létre átadott- átvett közigazgatási terület önkormányzati feladatkörben történő fejlesztése, rendezése tárgyában. Álláspontja szerint a szerződések közigazgatási szerződésnek minősülnek, közfeladat ellátásáról rendelkeztek az Ötv.
- §
(2)bekezdése, 8. §
(1)bekezdése, 10. §
(1)bekezdése, az Mötv. 4. §-a, 13. §
(1)bekezdés
- pontja és
- pontja alapján három vonatkozásban is. Egyrészt a közigazgatási határ megváltozása, annak a felek szerződési akarata szerinti meghatározott projekttel történő beépíthetővé tétele szükségképpen beletartozik a településrendezés fogalmába, másrészt a felek szerződési feltételként megfogalmazott célja az átadott terület fejlesztése volt a meghatározott projekt megvalósulása érdekében, harmadrészt pedig a közigazgatási terület átadásának ellentételezését a fejlesztés eredményeként létrejött projektből befolyó helyi adó és üdülőhelyi támogatás feletti rendelkezéssel, annak megosztásával rendezték. Kifejtette, hogy az Mötv.
- §-a,
- §
(4)bekezdéséből és a 98. §
(10)bekezdéséből következően a megállapodásokat a törvény is közigazgatási szerződésnek minősíti. Továbbra is hivatkozott arra, hogy az Ötv. 56. §
(1)bekezdése, Mötv.
- § a képviselőtestületet jogosítja fel a területrész átadására, az ebből eredő igény érvényesítésére perképessége és kereshetőségi joga a képviselő-testületnek van, és arra is, hogy felperesek a Kp.
- §
(1)bekezdése szerinti perindítási határidőt elmulasztották. Hangsúlyozta, hogy - a szerződések egyértelmű rendelkezéseivel szemben - tévesen és kiterjesztően értékelte az elsőfokú bíróság a kihallgatott tanúk vallomását, ellenszolgáltatásként nem az adó és támogatás összegének megfelelő összeget, hanem az adó és a támogatás 15, illetve 20 százalékát kellett átadnia. Kifejtette, hogy a turizmussal kapcsolatos feladatok az Mötv. 13. §
(1)bekezdése értelmében kötelező önkormányzati feladatok, ezért az Mötv. 117. §
(1)bekezdés a) pontja és
- §-a szerint az alperes az Pécsi Ítélőtábla IV.Gf.40.024/2019/6/II. [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] 5 üdülőhelyi támogatást nem használhatta fel szabadon, saját céljaira, hanem kizárólag idegenforgalmi célra fordíthatta, így az üdülőhelyi támogatás átadása tekintetében az
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdése szerint a jogi lehetetlenülés bekövetkezett. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta érdemben az üdülőhelyi támogatás célhoz rendelt felhasználásával kapcsolatos alperesi jogi álláspontot, mivel a jogvita alapja a támogatás Áht. rendelkezésein alapuló célhoz kötöttsége. A másodfokú eljárásban hivatkozott arra is, hogy az Mötv. 102. §
(1)bekezdése és a Kp. 5. §
(5)bekezdése módosítására tekintettel
- január hó
- napjával a területátcsatolási szerződés a törvény szerint is közigazgatási szerződésnek minősül, így a bíróság hatásköre a jogvita elbírálására megszűnt. Az I-II. rendű felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a helyesen megállapított tényállásból helyesen vonta le azt a jogkövetkeztetést, hogy az alperes a felperesekkel kötött szerződések teljesítésére köteles, és ennek megfelelően helyesen kötelezte az alperest a módosított keresetek szerint a szerződésben meghatározott ellenszolgáltatás megfizetésére, az ítélet nem sérti az alperes által megjelölt jogszabályi rendelkezéseket, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Mindenben egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak az alperes alaki védekezése körében kifejtett indokaival, a perbeli esetben az alperes által megjelölt okokból az eljárás megszüntetésének nincs helye. A Pécsi Ítélőtábla Gpkf.IV.45.164/2018/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság hatáskör hiányára alapított végzését megváltoztatta, az eljárás megszüntetését és a keresetlevél áttételét mellőzte, az elsőfokú bíróság pedig a másodfokú bíróság határozatához a hatáskör kérdésében kötve volt, attól nem térhetett el. A másodfokú bíróság fenntartja a Gpkf. IV.45.164/2018/
- számú végzésben kifejtett álláspontját. A peres felek által megkötött szerződés nem minősül a Kp. 4.§
(2)bekezdése alapján közigazgatási szerződésnek, mivel egyrészről a szerződés megkötésének időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések a közigazgatási szerződés fogalmát nem ismerték, így a szerződéseket törvény vagy kormányrendelet nem minősíthette közigazgatási szerződésnek, másrészről pedig a peres felek a kereset alapjául szolgáló szerződést nem közfeladat ellátására kötötték. A perbeli szerződések célja az volt, hogy a külső beruházó által felépítendő beruházás Helység1 közigazgatási területén valósuljon meg, a beruházáshoz szükséges terület biztosítása a beruházó céljait szolgálta, nem közfeladat teljesítését, nem a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását. Nem érinti a bíróság hatáskörét az alperes által hivatkozott Mötv. 102. §
(1)bekezdésének
- január hó
- napjától hatályos, és a Kp. (helyesen
- december hó
- napjától hatályos)
- §
(5)bekezdésének módosítása sem. Az Mötv. 102. §
(1)bekezdése a módosítása folytán kiegészült a közigazgatási szerződésre utalással. Az érintett képviselő-testületek a területrész átadását előkészítő bizottság javaslata alapján közigazgatási szerződésben állapodhatnak meg előzetesen az átadandó területrész területéről, határairól, a vagyon megosztásáról. Az idézett rendelkezés nem hatásköri szabály és a módosítást beiktató 2019. évi CXXVII. törvény eltérő rendelkezése hiányában a jogalkotásról szóló CXXX. törvény 15. §
(1)bekezdése alapján a hatálybalépését követően keletkezett tényekre, jogviszonyokra, megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. A hatálybalépést -
- január hó
- napját – követően a területrész átadása tárgyában közigazgatási szerződést kell kötni, de a módosított rendelkezés a már megkötött szerződéseket visszamenőleg nem minősíti közigazgatási szerződésnek. A perbeli esetben a keresetlevél időpontjában hatályos Pécsi Ítélőtábla IV.Gf.40.024/2019/6/II. [25] [26] [27] [28] 6 rendelkezések alapján kell állást foglalni a hatáskör kérdésében, a Kp.
- december hó
- napjáig hatályos rendelkezései –
- §
(1)bekezdés, 4. §
(2)bekezdés 4. §
(7)bekezdés
- pontja – értelmezésével pedig a jogvita nem minősíthető közigazgatási jogvitának. Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ügy érdemében kifejtett jogi indokaival is. A szerződő felek szándéka nem a helyi adóbevétel, állami támogatás meghatározott százalékának átengedésére irányult, hanem a szerződéses ellenérték egy részét kötötték viszonyítási alapként az említett bevételekhez. A szerződés értelmezése alapján megalapozatlan az alperes jogi lehetetlenülésre hivatkozása, szükségtelen ezért az Mötv.
- §
(1)bekezdés, 118. §
(1)bekezdése alkalmazása körében a kötelezően ellátandó önkormányzati feladatok értelmezése, mellőzi ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásából az 5.3 pontban kifejtetteket. Helyesen mérlegelte az elsőfokú bíróság a szerződések értelmezése körében a szerződések szövegét, a szavak és a megfogalmazás általánosan elfogadott tartalmát és a meghallgatott tanúk vallomását. Az alperes a szerződések
- és
- pontjaiban pénzszolgáltatásra vállalt kötelezettséget. A pénztartozás pénzben fennálló, mégpedig pénz bizonyos mennyiségének fizetésére irányuló tartozás (Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény
- §-ához, www. ujjogtar.hu). A pénzszolgáltatás a pénz általános egyenértéki szerepéből adódóan a legáltalánosabb és legfajlagosabb szolgáltatás, ezért kötelezettje – eltérő kikötés hiányában – nem meghatározott számú és címletű pénzérme vagy bankjegy szolgáltatására, ugyanannak a pénznek az átadására, hanem meghatározott értékű pénzmennyiség szolgáltatására köteles. Az alperes a másodfokú tárgyaláson maga is úgy nyilatkozott, hogy az állami támogatás, mint minden más bevétel a bevételi számlára érkezik, és az alperesnek a bevételi számlára érkezett főösszeggel megegyező összegről kell elszámolnia a célhoz kötött felhasználás körében. Az alperes saját nyilatkozata igazolja azt, hogy nem magát az állami támogatást, hanem az ennek megfelelő pénzmennyiséget kellett a felpereseknek utalnia, ez pedig jogszabályi tilalomba nem ütközik. Ettől független és a perben irreleváns kérdés, hogy az alperest a
- §,
- §-a értelmében a felhasználási kötöttséggel kapott állami támogatás tekintetében elszámolási kötelezettség terheli. A Pp.
- §
(1)bekezdése értelmében kötelezte az eredménytelenül fellebbező alperest a felperesek Pp. 81. §
(5)bekezdése szerint költségjegyzék útján felszámított másodfokú perköltsége megfizetésére. A peres felek illetékmentessége folytán a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján a feljegyzett fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Pécs,
- január
- Dr. Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. előadó bíró Dr. Berki Csilla s.k. bíró