A határozat elvi tartalma: Mivel a felperes hivatásos szolgálati viszonya a teljesítményjuttatás megállapítására előírt határidőt megelőzően szűnt meg, ezért az alperesnek nem kellett rendelkeznie a teljesítményjuttatás kifizetéséről. A Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Kf.700.106/2022/
- felperes (felperes címe) Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (felepres képviselőjének címe, eljáró: felepres képviselője kamarai jogtanácsos) alperes (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: alperesi képviselő jogi előadó A per tárgya: teljesítményjuttatás kifizetésével kapcsolatos közszolgálati jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: felperes (
- sorszám) A fellebbezéssel támadott határozat: Szegedi Törvényszék 101.K.700.259/2022/
- ÍTÉLET A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes hivatásos szolgálati jogviszonya az alperesnél
- március
- napján megszűnt. A felperes
- évi teljesítményét kiválóra értékelték, azonban az állományilletékes parancsnok
- április 15-ig nem rendelkezett a teljesítményjuttatás Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.106/2022/
- 2 megállapításáról. A alperes parancsnoka a felperes teljesítményjuttatás megfizetésére irányuló szolgálati panaszát a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagja illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
- (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet)
- §
(1)bekezdése, 9/A. §
(1)bekezdése, valamint a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 158. §
(3)bekezdése alapján elutasította. [2] Az ügyben az elsőfokú bíróság által hozott korábbi ítéletet a Kúria hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására, valamint új határozat hozatalára utasította. A felperes keresete, az alperes védirata [3] A megismételt eljárás során a felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság a Hszt. 158.§
(3)bekezdése és 99.§
(1)bekezdése alapján kötelezze az alperest 327.150 forint teljesítményjuttatás megfizetésére. A BM rendelet 9/A. §
(1)bekezdése kapcsán kiemelte, hogy az alperesnek nincs mérlegelési jogköre, mivel a teljesítményjuttatásra való jogosultságot törvény állapítja meg, amikor a teljesítmény kiváló volt. [4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nézete szerint a felperes akkor lett volna jogosult a
- évi teljesítményjuttatásra, amennyiben hivatásos szolgálati jogviszonya a teljesítményjuttatás megállapítására előírt határidőt, vagyis
- április
- napját követően szűnt volna meg. Ezzel összefüggésben utalt a Hszt.
- január
- napjától hatályos
- §
(3a)bekezdésére. Az elsőfokú bíróság ítélete [5] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A Hszt. 158. §
(3)bekezdésére és a BM rendelet 9. §
(1)bekezdésére figyelemmel kifejtette, hogy a felperes
- évi teljesítményjuttatása folyósításának konjunktív feltétele egyrészt a kivételes teljesítményű teljesítményértékelési eredmény (mely a felek által sem vitatottan fennállt); másrészt a tárgyévre vonatkozó teljesítményjuttatás teljesítményértékeléssel érintett évet követő év április 15-ig történő megállapítása, mely a felperes esetében nem történt meg figyelemmel arra, hogy a szolgálati jogviszonya
- március
- napján megszűnt. Rámutatott: a Hszt.
- január 1-től hatályos
- §
(3a)bekezdése tette csak lehetővé a kivételes teljesítményfokozattal értékelt hivatásos állományú teljesítményjuttatásra való jogosultságát az esetben, ha szolgálati viszonya a kifizetés évében, de a teljesítményjuttatás megállapítását megelőzően szűnik meg. E körben idézte a módosítás bevezetéséről szóló
- évi XXXI. törvény (Módtv.)
- §-ához fűzött indokolásban foglaltakat. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.106/2022/
- 3 A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [6] A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte oly módon, hogy a másodfokú bíróság a keresetének adjon helyt. A kereseti kérelemben foglaltakkal megegyező érvelése szerint az elsőfokú bíróság a jogszabályi rendelkezéseket nem megfelelően értelmezte, mivel a BM rendelet
- §
(1)bekezdése pusztán azt állapítja meg, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló vezető mely végső határidőig köteles intézkedésében rendelkezni a teljesítményjuttatás egyénre szabott összegéről; azonban ez kiterjesztően nem értelmezhető akként, hogy amennyiben az állomány tagjának szolgálati jogviszonya ezen időpont előtt megszűnik, úgy részére a kivételes teljesítmény alapján járó juttatás nem jár. A Hszt. 158. §
(3)bekezdése kifejezetten erről rendelkezik kimondva, hogy ez esetben nem az általános szabályok szerint, hanem a Hszt. 99. §
(1)bekezdése szerinti elszámolási kötelezettség alapján kell a teljesítményjuttatást megfizetni. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a jogi érvelése körében a Módtv. indokolásában foglaltakra is hivatkozott, mivel az a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. tv. (Jat.) 18. §
(4)bekezdése értelmében kötelező erővel nem bír. [7] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, továbbá a felperes másodfokú perköltségében történő marasztalását kérte, melynek összegét 50.000 forintban jelölte meg. Az ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [8] A fellebbezés – az alábbiak szerint – megalapozatlan. [9] Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §
(1)bekezdése szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján helyesen rögzítette a tényállást, helytálló az abból levont jogi következtetése és érdemi döntése is. Ítéletét az irányadó jogszabályok megfelelő alkalmazásával kellően részletesen megindokolta, amivel a másodfokú bíróság is egyetértett. A fellebbezéssel összefüggésben az alábbiakat emeli ki. [10] A felperes helyesen utalt arra fellebbezésében, hogy a BM rendelet 9/A. §
(1)bekezdése értelmében a kivételes teljesítmény fokozatú hivatásos állományút teljesítményjuttatásban kell részesíteni; ám arra már tévesen hivatkozott, hogy e tekintetben a felperessel a szolgálati jogviszony megszűnése esetén irányadó Hszt. 99. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján kellett volna elszámolni. Helyes jogértelmezéssel állapította meg ugyanis az Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.106/2022/
- 4 elsőfokú bíróság, hogy a felperes
- évi teljesítményjuttatásának folyósítása két konjunktív feltételtől függött: egyik a felek által sem vitatottan fennállt kivételes teljesítményű értékelési eredmény, a másik a tárgyévre vonatkozó teljesítményjuttatás teljesítményértékeléssel érintett évet követő év április
- napjáig történő megállapítása. [11] Az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a hivatásos állomány tagjaira vonatkozó jogszabályi rendelkezések kógensek (EBH
- 2259.), ami azt jelenti, hogy az abban foglaltaktól semmilyen értelmezéssel nem lehet eltérni. A BM rendelet
- §
(1)bekezdése szerint az állományilletékes parancsnok a teljesítményjuttatás összegéről a tárgyév április 15ig kiadott munkáltatói intézkedésben rendelkezik. A perben irányadó Hszt. 158. §
(3)bekezdése értelmében a hivatásos állomány azon tagja, akinek szolgálati viszonya a kifizetési év közben megszűnik, teljesítményjuttatásra csak azon esetben jogosult, ha az részére a tárgyévre vonatkozóan megállapításra került. Helytállóan mutatott rá ezért az elsőfokú bíróság, hogy mivel a felperes szolgálati jogviszonya a BM rendelet 9. §
(1)bekezdésében előírt, teljesítményjuttatás megállapítására rendelkezésre álló határidőt megelőzően,
- március 31.-én szűnt meg, az alperesnek nem kellett rendelkeznie a teljesítményjuttatás megállapításáról, kifizetéséről. [12] Az elsőfokú bíróság akkor sem vétett hibát, amikor utalt a Hszt.
- január
- napjától hatályos
- §
(3a)bekezdésében foglaltakra, valamint az azt bevezető Módtv.
- §-ához fűzött indokolásra; mindezekkel pusztán azt kívánta alátámasztani, hogy
- január
- előtt nem volt lehetőség munkáltatói megállapítás hiányában a teljesítményjuttatás kifizetésére, ennek lehetőségét a Hszt.
- január
- napjától hatályos
- §
(3a)bekezdése vezette be. Az elsőfokú bíróság mindezek okán helytállóan állapította meg, hogy a jelen jogvita elbírálása körében irányadó Hszt. 158. §
(3)bekezdésében előírt megállapítás (megállapító határozat) hiányában a felperes igénye megalapozatlan volt. [13] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [14] A másodfokú bíróság mellőzte a pervesztes felperes másodfokú perköltség megfizetésére való kötelezését figyelemmel arra, hogy a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 1. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a rendelet hatálya az egyéni ügyvéd, európai közösségi jogász, ügyvédi iroda és kamarai jogtanácsos munkadíjának, valamint készkiadásainak felszámítására és megállapítására terjed ki; melyből az következik, hogy az alperest a fellebbezési eljárásban képviselő jogi előadó részére másodfokú perköltség megállapítása kizárt. [15] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. §
(1)bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illetéket a felperes munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel a polgári Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.106/2022/4. 5 perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. tv. (továbbiakban: Pp.) 102. §
(6)bekezdése értelmében az állam viseli. [16] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 77. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [17] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
- október
- dr. Szőke Mária s.k. dr. Németh Andrea s.k. dr. Bendli Attila József s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró