← Magyarország

Pf.20065/2021/6 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Amennyiben az egészségügyi szolgáltató (alperes) felróható magatartása hiányában van esély a gyógyulásra, akkor az alperes teljes kártérítési felelőssége fennáll a maradandó egészségkárosodással összefüggésben a felpereseknek okozott kárért. A gyógyulási esély elvesztése és azon egészségkárosodás szétválasztására, amelyre az esélyelvesztés vonatkozik nincs lehetőség, az esély elvesztése önmagában személyiségi jogként nem értelmezhető. Győri Ítélőtábla Pf.III.20.065/2021/

  1. szám A Győri Ítélőtábla a Dudás Hargita Zavodnyik Ügyvédi Iroda (cím13) által képviselt Felperes1 (cím4) I.r., Felperes2 (cím3) II.r., Felperes3 (cím4) III.r. és Felperes4 (Cím5) IV.r. felperesnek - a Dr. Lakos Júlia Ügyvédi Iroda (Cím11 I/1.) által képviselt Alperes1 (cím1) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében – amelybe az alperes pernyertessége érdekében a Nagy Péter Ügyvédi Iroda (cím14) által képviselt Alperesi beavatkozó1 (cím15) beavatkozott – a Győri Törvényszék
  2. február
  3. napján kelt P.20.102/2018/
  4. számú közbenső ítéletével szemben a felperesek által
  5. szám alatt előterjesztett fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül - meghozta a következő k ö z b e n s ő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet indokolását a megfellebbezett részében megváltoztatva mellőzi annak megállapítását, hogy a gyógyulási esély csökkentésével okozati összefüggésben keletkezett felperesi károk köre nem azonos azon károk körével, amely a felpereseket akkor érte volna, ha az alperes által késedelmesen elvégzett műtét az I.r. felperes egészségkárosodását okozza. A feljegyzett 8.000,- (nyolcezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Köteles az alperes 15 napon belül megfizetni a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 15.240,- (tizenötezer-kétszáznegyven) forint másodfokú perköltséget. Ezzel a közbenső ítélettel szemben fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az irányadó tényállás szerint az I.r. felperes a II.r. és III.r. felperesek
  6. február
  7. napján született gyermeke, és a IV.r. felperes unokája. [2] Az I.r. felperest
  8. október
  9. napján 12:43 órakor vették fel a kórház1 Csecsemő-Gyermekgyógyászati Osztályára hányás és hasi görcsök miatt, majd 21:40 órakor átszállították az alperes Gyermekgyógyászati Szakambulanciájára. [3] A vizsgálatát követően 22:50 órakor gyermeksebészeti konzíliumot tartottak: megállapították, hogy a korábbi laborvizsgálaton gyulladásra utaló jel, a mellkasröntgenen kóros elváltozás nem tapasztalható, az I.r. felperes hasát betapinthatónak érzékelték, kóros Győri Ítélőtábla III.Pf.20.065/2021/6 2 rezisztenciát, izomvédekezést, hashártya izgalmi jelet, invaginációs tumort nem észleltek. Az UH nem mutatott invaginátumot, a gyomorszájat megítélni nem tudták, a gyomorszájnál szövetszaporulat nem volt észlelhető. Akut sebészeti teendőt nem találtak, reggelig null diétát, infúziót írtak elő. [4] Az I.r. felperest
  10. október
  11. napján 8:05 órakor vették fel az alperes Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Központjába. A hasi UH vizsgálat leírása alapján 08:39 a máj körül mintegy 10-12 mm, a kismedence mindkét oldalán bő 2 cm vastagságú tiszta jellegű szabad folyadékgyülem volt, invaginációra utaló UH jel nem volt kimutatható, a felszálló és a haránt vastagbél teltebbnek tűnt, bennük béltartalom nem volt látható. [5] A gyermeksebészeti vizsgálat alkalmával 09:10 órakor a has puha, betapintható volt, hashártya izgalmi jelet nem érzékeltek, egyszer hányt, kevés nyákos széklet ürült, akut sebészeti teendőt nem találtak, infúzió mellett itatták. [6] 11.30 órakor az I.r. felperesnél továbbra is görcsös hasi tünetek jelentkeztek. Az infúziót folytatták, 14:00 órakor gyomorszondát vezettek le. A mellkas és natív hasi röntgen alapján 14:06 órakor a rekeszívek éles kontúrt mutattak, a tüdőkben kóros árnyék, beszűrődés nem volt látható, a rekesz alatt szabad levegőt nem láttak, mérsékelten gázosabb bélkacsok voltak, nívóképződés nem mutatkozott. [7] A hasi UH vizsgálat alapján 16:15 órakor a hasban több, kb. 10-15 mm nagyságú nyirokcsomót találtak, a féregnyúlvány nem ábrázolódott, az ismert bélkacsok körüli kismedencei folyadékgyülem változatlan volt, invaginációra utaló UH jel nem volt kimutatható. Az I.r. felperes hasi görcsös tünetei változatlanul fennálltak, a szájon át történő táplálását a gyermekgyógyász nem javallotta. 20:50 órakor sima izomgörcsoldót kapott intravénásan. [8] 22:00 órakor – a gyermeksebésszel való telefonos konzultációt követően - akut sebészeti teendőt nem tartottak indokoltnak. 22:23 órakor az I.r. felperes hasa puha, betapintható volt, kismennyiségű barnás színezetű hányás jelentkezett. A gyermekgyógyász személyes vizsgálatát követően, 22:30 órakor gyomorszondát helyeztek el, és a beteg gyomortartalmát leszívták, gyomorsavlekötőt kapott, majd fájdalomcsillapítást, káliumpótlást rendeltek el, és hajnalra vérvételt írtak elő. [9]
  12. október
  13. napján 03:00 órára az I.r. felperes tünetei erősödtek (a sírás gyakoribb lett, ismét hányt), ezért rezidens1 rezidens telefonon egyeztetett a gyermeksebésszel, a gyermekgyógyász szakorvos azonban az I.r. felperest személyesen nem vizsgálta meg. [10] 03:09 órakor az I.r. felperes hasa betapintható volt, közepesen élénk bélhangokat észleltek, a sírás miatt nehezebben volt vizsgálható. Az UH vizsgálat alapján invaginációra utaló UH kép nem volt látható, a bélfal nem lett vastagabb, a hasi és kismedencei szabad folyadékgyülem változatlan volt, a nyirokcsomók továbbra is ábrázolódtak, egyebekben hasi státusza nem változott. A 06:00 órakor készült laboreredmények továbbra is alacsony káliumés nátrumszintet, és alacsony fehérvérsejt számot mutattak. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.065/2021/6 3 [11]
  14. október 8-án 08:45 órakor az I.r. felperes már elesett állapotú, bágyadt volt, súlyos betegnek tűnt, hasa feszes, nem betapintható volt, a bélhangok nem voltak hallhatóak, bélelzáródás mellett „akut has” tünetegyüttes jelentkezett. [12] Az I.r. felperest 11:17 órakor műtéti előkészítés végett a gyermek intenzív osztályra helyezték át, majd kombinált antibiotikum terápiát indítottak. Az I.r. felperes műtétére 13:00 órakor került sor. A hashártya megnyitását követően jelentős mennyiségű folyadék ürült, előre emelték a nehezen mozgatható beleket, mély betapintáskor érezhető volt a bélcsavarodás (volvulus). Óvatosan kifejtették a vékonybél kacsokat, majd a lividen elszíneződött, tág vénákkal rendelkező vastagbeleket óvatosan az óramutató járásával ellentétesen csavarva megszűntették a bélcsavarodást, a beleket a hasfal előtt kiterítették. A livides elszíneződés a vékonybél és vastagbél találkozásánál lévő szájadéktól a gyomor felé 10 cm-ig volt észlelhető, elhalásra utaló jel nem látszott, számtalan megnagyobbodott nyirokcsomót észleltek. A vékonybél a vakbéltől kb. 15 cm-re egy 6-8 cm-es szakaszon jelentős mértékben kitágult, a béltartalom abból nehezen volt kipasszálható, ezért ezt a bélszakaszt eltávolították és szövettani vizsgálatát írták elő. [13] A vékonybél szakaszok között – előbb a hátsó fal, majd az elülső fal elvarrásával – összeköttetést készítettek. A beleket visszahelyezték úgy, hogy a vastagbelek a has bal oldalára, a vékonybelek a has jobb oldalára kerültek, rétegesen zárták a hasfalat. Jelentős vérzést nem észleltek. [14] A műtétet követően centrális vénás kanült vezettek be (combvéna) és az I.r. felperest intubált, lélegeztetett állapotban szállították vissza az osztályra. Lélegeztetést, fájdalomcsillapítást, fekély elleni profilaxist és folyadékpótlást kezdtek. A vérszegénysége miatt 120 ml választott vörösvértestet kapott transzfúzióban, alacsony fehérvérsejt szám és szepszis gyanúja miatt antibiotikumot váltottak, és immunglobulin terápiát indítottak. [15]
  15. október 10-én reggelre - átmeneti javulás után - az I.r. felperes állapota romlott, csak magas oxigén szinttel tudták oxigenizálni, súlyos vérlemezke-hiányt, vérszegénységet, INR megnyúlást igazoltak, és ún. súlyos metabolikus acidosis lépett fel. A sebészeti konzíliumot követően a hasüregbe draincsövet helyeztek, ezáltal az I.r. felperes lélegeztethetősége javult. A véralvadási zavar, az acidosis, a vérszegénység rendezését megkezdték, újabb műtét vált szükségessé. [16]
  16. október
  17. napján 12:00 órakor az I.r. felperest megműtötték. Az UH vizsgálat jelentős szabad hasi folyadékot mutatott, ezért a bélelhalás terjedésének gyanúja merült fel. A hasüreg megnyitásával sötét színű, véresen megtört váladék ürült. A korábbi összeköttetéstől a végbélnyilás felé lévő 10 cm-es vékonybél szakasz, valamint a vakbéltől a végbélnyílás irányában néhány cm-es bélszakasz látszott életképesnek, a vastagbél leszálló szára és a szigmabél határáig terjedő része elhalt. [17] A vastagbél hashártya kettőzetében mindenhol trombózist észleltek. Az elhalt bélszakaszt kivágták, a vakbéltől a gyomor felé lévő 10 cm-es, még életképesnek tűnő Győri Ítélőtábla III.Pf.20.065/2021/6 4 bélszakaszt külön szájazták a hasfalra. A korábbi összeköttetés szintjében az ileumot kettéválasztották, a hasüreget kiöblítették és a sztomákat kivarrták a hasfalra. [18] Az I.r. felperes állapota a beavatkozást követően tovább romlott, négy alkalommal 50 ml térfogatcsökkentett vérlemezke koncentrátumot, illetve vörösvértest koncentrátumot kapott. Éjféltől vizeletkiválasztási zavar alakult ki, tudati állapota romlott. Nephrológiai konzíliumot követően folyadékmegszorítást kezdtek, az infúziós oldatot a laborparamértereinek megfelelően változtatták. A vérnyomása nem igényelt beavatkozást, de csak magas oxigénnyomással volt oxigenizálható. Az elvégzett EEG vizsgálat jó agyműködést valószínűsített. Az I.r. felperesnél kialakult septicus shock és a mellékvese elégtelensége miatt gyógyszeres terápiát kezdtek. [19]
  18. október
  19. napján az I.r. felperes véralvadási zavara mérséklődött, az elvégzett dializáló kezelés hatására a gázcseréje javult, acidosisa megszűnt, tudati állapota jelentősen javult. További vérkoncentrátumok adagolása mellett keringéstámogatását fokozatosan csökkentették, majd elhagyták. [20]
  20. október
  21. napján ismételten dializáló kezelést kapott, ödémája nagymértékben csökkent. A szteriod terápiát leépítették. A korábban levett hasűri váladékból enterococcus faecalis nevű baktérium tenyészett ki. Az altató fájdalomcsillapító terápia mellett ingerekre könnyen ébredt, a reakciói, mozgásai célzottak voltak. [21]
  22. október
  23. napján az I.r. felperest további sebészeti ellátás céljából a kórház2 Intenzív Osztályára szállították. [22] A felperesek a módosított kereseti kérelmükben vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest. [23] A keresetük ténybeli alapjaként arra hivatkoztak, hogy az alperes az I.r. felperes kezelése során az Eütv. 77.§

(3)bekezdését sértő módon, nem a szakmai szabályok és a tőle elvárható gondosság szerint járt el, amikor
  1. október
  2. napján hajnali 3 órakor nem szakorvos vizsgálta meg az I.r. felperest, aminek következtében a helyes diagnózist (bélcsavarodás, bélelhalás), és a műtéti indikációt csak 8 óra 45 perckor, késedelmesen állították fel, majd a beavatkozást sem haladéktalanul, hanem csak 13 órakor kezdték meg. Az alperes ezen eljárásával az I.r. felperesnek súlyos egészségkárosodást, azaz rövidbél szindrómát okozott (P.20.102/2018/29.). [24] Kiemelték, hogy az alperesi magatartás felróhatósága abban áll, hogy az éjszaka folyamán nem biztosította mindvégig a szakorvos jelenlétét és a személyes vizsgálatokat (P.20.102/2018/32.). Az alperes nem a fejlődési rendellenességből az I.r. felperesnél kialakult bélcsavarodásért tartozik felelősséggel, hanem a már kialakult bélcsavarodás kezelése körében tanúsított felróható magatartást. Kifejtették, hogy az I.r. felperes fejlődési rendellenessége (malrotatio) a bélcsavarodásra hajlamosító tényező, ami azonban önmagában nem vezet súlyos egészségromlásához. A fejlődési rendellenesség és a kár bekövetkezte között tehát olyan távoli az oksági kapcsolat, amely jogilag már relevánsnak nem tekinthető. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.065/2021/6 5 [25] A bélcsavarodás és a bélelzáródás azonban a nem kellő időben történő ellátás esetén bélelhalással jár.
  3. október
  4. napján még semmilyen adat nem utalt arra, hogy a bélelhalás bekövetkezett, amiből az a következtetés vonható le, hogy az I.r. felperesnél a bélelhalás folyamata az alperes által nyújtott kezelés alatt zajlott le, azaz az alperesnek lehetősége volt a károsodást elhárítani, csökkenteni. Az I.r. felperesnek reális esélye volt az egészségromlás elkerülésére, az egészségromlás bekövetkezése kizárólag az alperes magatartásán múlt (P.20.102/2018/29.). [26] Az I.r. felperes gyógyulásának esélyét az alperes által nyújtott kezelés alatti késedelem vette el, függetlenül attól, hogy a bélcsavarodás konkrét időpontja és a bélelhalás mértéke nem volt megállapítható. [27] A felperesek álláspontja szerint az alperes megsértette valamennyi felperesnek az élethez, testi épséghez, a társadalmi életben való részvételhez fűződő jogát. [28] Kifogásolták, hogy az alperes elkésetten terjesztette elő a gyermekorvosi vizsgálatra vonatkozó bizonyítékait, ezért azok figyelmen kívül hagyását indítványozták. [29] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. [30] Állította, hogy az I.r. felperes ellátása a szakma szabályai szerint történt, az alperest mulasztás nem terheli. Az I.r. felperesnél a bélcsavarodás nem a szokványos életkorban, és nem a típusos klinikai és radiológiai képpel jelentkezett, ez magyarázza, hogy csak előrehaladott állapotban került sor a műtétre. Az alperes álláspontja szerint a veleszületett bélrendellenesség okozta a bélcsavarodást, majd a bélelhalást, amely az I.r. felperes egészségkárosodásához vezetett. [31] Az alperes azzal érvelt, hogy
  5. október
  6. napján 22:30 órakor a gyermekgyógyász szakorvos is megvizsgálta az I.r. felperest (P.20.102/2018/30.), ekkor még sem a manuális vizsgálat, sem a röntgen- és az ultrahang-vizsgálat nem utalt bélcsavarodásra. a műtéti javallat még nem volt felállítható. Utalt arra, hogy e körben a szakértő és a szakkonzulens véleménye között is ellentmondás van. (P.20.102/2018/36.) [32] A gyermek
  7. október 7-i esti szakorvosi vizsgálatát követően pedig az éjszaka folyamán nem következett be olyan állapot-rosszabbodás, ami indokolta volna az ismételt szakorvosi vizsgálatot. [33]
  8. október 8-án 8:45 órakor a has már nehezen betapintható volt, az I.r. felperes a napok óta tartó folyamatban először mutatta az „akut has” tüneteit, a bélelhalás ezen tüneteinek jelentkezését követően pedig az alperes haladéktalanul a műtéti beavatkozás mellett döntött. [34] Az aneszteziológus nyilatkozata alátámasztotta, hogy az I.r. felperes nem volt azonnal műthető, (P.20.102/2018/53.) mivel az ionháztartását is stabilizálni kellett. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.065/2021/6 6 [35] Kiemelte az alperes, hogy a bélelhalás pontos időpontja nem állapítható meg, így nem róható az alperes terhére, hogy azt nem ismerte fel időben. A teljes vagy részleges bélelhalás akár már az I.r. felperes alpereshez érkezésekor is fennállhatott. [36] A szakvélemény nem bizonyította kétséget kizáróan azt, hogy az I.r. felperes egészségkárosodása az alperes felróható magatartásának következményeként alakult ki. (P.20.102/2018/67.) A perben eljárt szakértő feltételezésekre alapította a szakvéleményét. [37] Kifogásolta az alperes, hogy a közjegyzői nemperes eljárásban nem kapott lehetőséget arra, hogy kérdést tegyen fel a szakértőnek, noha a beszerzett szakértői vélemény és szakkonzultáns véleménye ellentmondást tartalmaz. (P.20.102/2018/21.) [38] Az alperes úgy nyilatkozott, hogy az I.r. felperes teljes egészségügyi dokumentációja becsatolásra került. (Győri Törvényszék P.20.102/2018/11.) [39] Az alperesi beavatkozó a kereset elutasítását kérte, nyilatkozataiban az alpereshez csatlakozott (P.20.102/2018/8.). [40] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes felelősséggel tartozik mindazon károkért, amely a felpereseket abból érte, hogy az I.r. felperes gyógyulási esélyét az alperesi ellátás csökkentette azzal, hogy az alperes az I.r. felperes hasi műtétjét késedelmesen,
  9. október
  10. napján hajnali 3 óra után rendelte el. [41] A határozatának indokolása szerint a törvényszék - a közjegyzői eljárásban, majd a perben beszerzett és kiegészített szakértői vélemény és a tanúvallomások együttes mérlegelése alapján – azt állapította meg, hogy az alperes az I.r. felperes kezelése során
  11. október
  12. napján hajnali 3 órától nem a szakmai szabályok és az elvárható gondosság szerint járt el, mivel az I.r. felperest ekkor nem - a megfelelő gyakorlattal rendelkező, és az atipikus tünetek felismerésére alkalmas - szakorvos vizsgálta, és a hasi műtét elrendelésére ekkor nem kerülhetett sor. Ugyanakkor a műtéti beavatkozások kivitelezése során szakmai hibát nem vétett. [42] A felperesek elsődleges hivatkozása szerint az alperes ezen mulasztása vezetett az I.r. felperes egészségkárosodásához, a nála kialakult ún. rövidbél-szindrómához: vagyis az alperes ezen mulasztása okozati összefüggésben áll a bekövetkezett egészségkárosodással. Ezt azonban a beszerzett és többször kiegészített szakértői vélemény nem támasztotta alá. [43] A szakvélemény szerint a bélelhalás pontos időpontja nem határozható meg. Abból a körülményből azonban, hogy az I.r. felperes csak a későbbiek folyamán került súlyos állapotba, arra lehet következtetni, hogy a bélelhalás nagy valószínűséggel már az alperesi intézménybe felvétel (
  13. október
  14. napján 21:40 perc) után következhetett be, azonban a korábban (megfelelő gondossággal) elvégzett műtét esetén sem lehetett minden kétséget kizáróan megállapítani azt, hogy a bélkárosodás megelőzhető lett volna. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az I.r. felperest
  15. október
  16. napján 13 óra Győri Ítélőtábla III.Pf.20.065/2021/6 7 előtt műteni kellett volna, azonban az alperes bármilyen korán végezte volna el ezt a műtétet, a bélelhalás az I.r. felperesnél akkor is bekövetkezhetett volna. [44] Nem nyert igazolást tehát a felperesek közvetlen okozati összefüggésen alapuló elsődleges jogalapi hivatkozása, miszerint amennyiben az alperes
  17. október
  18. napján hajnali 3 órakor a szakorvosi vizsgálat alapján elrendeli az I.r. felperes hasi műtétjét, úgy az I.r. felperes egészségkárosodása, a bélelhalás és az ún. rövidbél-szindróma nem következett volna be. [45] A törvényszék ugyanakkor alaposnak ítélte a felperesek másodlagos – a gyógyulási esély elvételére alapított – jogalapi hivatkozását. [46] A vonatkozó joggyakorlatra hivatkozással ( Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.494/2009/
  19. számú közbenső ítélete, a Győri Ítélőtábla Pf.I.20.058/2015/7/
  20. számú végzése, a Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.329/2007/
  21. számú ítélete, a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.209/2015/
  22. számú közbenső ítélete, a Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.047/2012/
  23. számú közbenső ítélete, a BDT 2017.3649., a BDT 2013.
  24. számú eseti döntések) kifejtette, hogy a gyógyulási esély csökkenésére/elvesztésére alapított igény esetében az egészségügyi szolgáltató felróható magatartása, mulasztása és az egészségkárosodás között okozati összefüggés nem állapítható meg (nem a késedelem miatt következik be az egészségromlás), ugyanakkor a felróható magatartás/mulasztás időpontjában az egészségromlás elkerülésére, mértékének csökkentésére (a beteg gyógyulására) orvosilag értékelhető, ún. reális esély volt, így a felróható magatartás/ mulasztás a beteg gyógyulási esélyének csökkentésével/elvesztésével áll okozati összefüggésben (a késedelem a beteg gyógyulási esélyének csökkenését/elvesztését okozta). [47] Ez esetben az okozati összefüggés körében vizsgálandó az, hogy a beteg egészségkárosodása az egészségügyi szolgáltató általi kezelés során következett-e be. A gyógyulási esély elvesztése pedig a felróhatóság körében vizsgálandó: azt kell vizsgálni, hogy az egészségügyi szolgáltató részéről volt-e olyan tevékenység vagy mulasztás, amely sértette a gondos magatartás követelményét, és ez okozati összefüggésben állt-e a beteg egészségkárosodásában megnyilvánuló eredménnyel. [48] Amennyiben az egészségügyi szolgáltató a tőle elvárható gondosságot nem tanúsította, úgy csak akkor mentesülhet a felelősség alól, ha az egészségkárosodás elkerülésére, vagy csökkentésére akkor sem lett volna esély, ha a tőle elvárható gondosságot tanúsítja. Amennyiben azonban valószínűsíthető, hogy az elvárható gondosság mellett végzett kezelés mellett akár minimális, de orvosilag értékelhető - és ezért reális - esély lett volna az egészségkárosodás bekövetkeztének elmaradására, úgy az egészségügyi szolgáltató magatartása felróható, így kártérítési felelőssége fennáll. [49] Amennyiben a beteg gyógyulási esélye kellően gondos kezelés esetén is csak kis mértékű lett volna, úgy ezt a körülményt nem a felelősség megállapítása során kell figyelembe venni, hanem a kártérítés összegének meghatározása során. A hivatkozott gyógyulási esély személyhez kötődő érték, s a minimális, de reális gyógyulási esély elvesztése vagy csökkenése kártérítési felelősséget alapoz meg. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.065/2021/6 8 [50] Az eljárás során lefolytatott szakértői bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy amennyiben az alperes az I.r. felperes kezelése során a kellő gondosság mellett elrendeli a műtétet, amelyre megfelelő felkészítést követően és a megfelelő időpontban(haladéktalanul) sor kerül, úgy az I.r. felperesnek akár a gyógyulásra is reális esélye lehetett volna. [51] Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság megalapozottnak ítélte a felperesek másodlagos érvelését, miszerint az alperes azzal, hogy a hasi műtétet késedelmesen,
  25. október
  26. napján hajnali 3 óra után rendelte el, az I.r. felperes gyógyulási esélyét csökkentette. Ezért az alperes a gyógyulási esély csökkentésével okozati összefüggésben a felpereseknél keletkezett károkért felelősséggel tartozik. [52] A törvényszék ezzel kapcsolatosan rögzítette azt is, hogy ezen károk köre nem azonos azon károk körével, amely a felpereseket akkor érte volna, ha az alperes által késedelmesen elvégzett műtét az I.r. felperes egészségkárosodását okozza. (Figyelemmel pl. a BDT. 2017.
  27. számú eseti döntésre.) [53] Az elsőfokú bíróság nem látta bizonyítottnak az alperes azon védekezését, hogy a műtéti indikáció felállítását követően – a szükséges előkészítést követően – az I.r. felperest haladéktalanul megműtötték. A szakértő és a szakkonzultáns egyező nyilatkozata szerint a
  28. október 8-i előzetesen programozott műtéteket halasztva az I.r. felperest soron kívül műteni kellett volna (P.20.102/2018/
  29. sz. jkv. 3.o. 6-
  30. bekezdés). Nem nyert bizonyítást az alperes azon állítása sem, hogy az I.r. felperes káliumszintjének stabilizálása a műtétet megelőzően több órát vett igénybe (P.20.102/2018/77.). Bizonyítatlan maradt a műtők foglaltságára vonatkozó alperesi védekezés is. [54] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes felelősséggel tartozik mindazon károkért, amely a felpereseket abból érte, hogy az I.r. felperes gyógyulási esélyét az alperes csökkentette azzal, hogy az I.r. felperes hasi műtétjét késedelmesen,
  31. október
  32. napján hajnali 3 óra után rendelte el. [55] A felperesek a fellebbezésükben a közbenső ítélet indokolásának részbeni megváltoztatását kérték akként, hogy az ítélőtábla az ítélet indokolásának [49] bekezdéséből mellőzze az elsőfokú bíróság azon megállapítását, amely szerint a gyógyulási esély csökkenése miatti károk köre nem azonos azon károk körével, amely a felpereseket akkor érte volna, ha az alperes által késedelmesen elvégzett műtét az I.r. felperes egészségkárosodását okozza. [56] Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett megállapításával az okozati összefüggés körében tévesen, és a kialakult bírói gyakorlattól eltérően foglalt állást. [57] Hangsúlyozták, hogy a törvényszék által felhívott döntésekben – köztük a BDT. 2017.
  33. számú jogesetben – kifejtettekkel szemben a jelenlegi bírói gyakorlat a teljes Győri Ítélőtábla III.Pf.20.065/2021/6 9 kártérítés elve alapján a gyógyulási esély csökkenése és az egészségkárosodás miatt megállapítható kártérítés mértéke között már nem tesz éles különbséget. [58] Utaltak a Kúria Pfv.III.20.883/2019/
  34. számú ítéletének [42] bekezdésére, amely szerint a kártérítési kötelezettség terjedelmére nem lehet kihatása annak, hogy a felelősség a gyógyulási esély csökkenésén, elvesztésén alapul. A teljes kártérítés elve alapján a károkozó ilyen esetben is köteles a Polgári Törvénykönyvről szóló
  35. évi IV. törvény
  36. §
(4)bekezdésében felsorolt kárelemek megtérítésére (BH. 2020.109., Kúria Pfv.IV.22.354/2017/4., Pfv.III.20.597/2018/6.). [59] A Kúria Pfv.VIII.20.465/2019/
  1. sz. ítéletének [49] bekezdése rögzíti, hogy a teljes kártérítés elve alapján a károkozó az esély csökkenéséből eredő teljes kár megtérítésére köteles. [60] Kúria Pfv.III.22.375/2016/
  2. sz. ítéletének [16] és [17] bekezdései értelmében nem tehető olyan általános érvényű megállapítás, hogy a gyógyulási esély elvesztésén vagy csökkenésén alapuló kártérítési felelősség esetén a károsult csak a maradandó egészségkárosodás számbavételénél alacsonyabb mértékű nem vagyoni kártérítésre lehet jogosult. A nem vagyoni kártérítés iránti kereset elutasítását – a felhívott döntésben - a bíróságok azzal indokolták, hogy az I.r. felperes egészségromlása nem az alperes mulasztásának eredménye, nem azzal áll okozati összefüggésben, csupán esélycsökkenésről van szó a gyógyulással összefüggésben. Ilyen szétválasztás azonban a fentiek szerint az adott tényállás mellett nem tehető, és az alperesnek a gyógyulási esély elvesztésében álló felróható magatartása nem értékelhető olyan tényezőként, amely az alperest akár csak részben is mentesíthetné a kártérítési felelősség alól. [61] A felperesek fellebbezésben kifejtett álláspontja szerint a megítélhető kártérítés összegszerűsége, mértéke és az okozati összefüggés tekintetében önmagában nem lehet jelentősége annak, hogy az alperes felelőssége az egészségkárosodás, vagy a gyógyulási esély csökkenése, vagy elvétele miatt áll-e fenn. [62] Kitértek a felperesek arra is, hogy a közbenső ítélet helyesen állapítja meg az indokolás [47] bekezdésében, hogy a gyógyulási esély elvesztése a felróhatóság körében vizsgálandó. Elismerték, hogy nem volt megállapítható, hogy az alperes mulasztása hiányában az I.r. felperes egészségkárosodása nem következett volna be. Vitatták ugyanakkor a törvényszék azon álláspontját, hogy ebből következően a közvetlen okozati összefüggés hiánya miatt az alperes nem tehető felelőssé a felpereseket ért teljes kár tekintetében. Ennek a kérdésnek ugyanis nem az okozati összefüggés körében, hanem kizárólag az alperesi magatartás felróhatósága és az ezzel összefüggő kimentési kötelezettség kapcsán lehet jelentősége. Ebből következően nem a felpereseknek kellett bizonyítaniuk, hogy az I.r. felperes egészségkárosodása a felróható alperesi magatartás miatt állt elő, hanem az alperesnek kellett volna azt igazolnia, hogy a felróható magatartása ellenére az I.r. felperes egészségkárosodása mindenképpen, a megfelelő kezelés mellett is bekövetkezett volna. Ennek hiányában az alperes a teljes kárért felel. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.065/2021/6 10 [63] A
  3. szeptember 29-én kelt kiegészítő szakértői vélemény a
  4. kérdésre adott válaszában egyértelműen kifejti, hogy amennyiben az I.r. felperes műtétjét
  5. október
  6. napján 3 órakor elrendelik, úgy reális esély lehetett volna akár a teljes gyógyulásra is. [64] A közbenső ítélet szerinti különbségtétel nem indokolt, mivel így a törvényszék az okozati összefüggés és a kártérítés összegszerűsége tekintetében lényegében a felperesek terhére értékelné az orvosi műhibaperekben jellemzően felmerülő bizonyítási nehézségeket és bizonytalanságokat annak ellenére, hogy az alperes mulasztása hiányában akár az I.r. felperes teljes gyógyulása is reálisan bekövetkezhetett volna. [65] Az alperes fellebbezési ellenkérelme a közbenső ítélet indokolása támadott megállapításának helybenhagyására irányult. [66] A BDT.2017.
  7. számú eseti döntésre utalással kifejtette, hogy amennyiben a maradandó egészségkárosodás és az egészségügyi intézmény részéről a szükséges vizsgálatok és a műtét késedelmes elvégzése, azaz a felróható magatartás között az okozati összefüggés nem állapítható meg, úgy a hátrány a gyógyulásra való esély elvesztésében, csökkenésében és nem a maradandó egészségkárosodás bekövetkeztében áll. A gyógyulási esély elvesztése vagy csökkenése esetén a károsultat kompenzációként arányos, de a maradandó egészségkárosodás számbavételénél alacsonyabb mértékű nemvagyoni kártérítés illetheti meg. [67] A gyógyulási esély elvesztése (csökkenése) miatt a sérelmet szenvedett a vagyoni kárigényét is érvényesítheti, de csak azokat, amelyek a gyógyulási esély csökkenésével állnak oksági kapcsolatban. Alaptalan az olyan vagyoni kártérítési igény, amely kifejezetten a maradandó egészségkárosodással, mint végeredménnyel áll okozati összefüggésben, és nem az egészségügyi intézmény gyógyulási esélyt csökkentő mulasztásával. A vagyoni kárigények tekintetében az életben maradási vagy gyógyulási esély csökkenése képezheti a kártérítés jogalapját, ezért a halál vagy a tényleges egészségromlás a vagyoni kártérítési igény szempontjából figyelmen kívül marad. A teljes kártérítés elvén túlmutat, ha az egészségügyi intézménynek olyan károkat is meg kell térítenie, amelyek nem az esélycsökkenéssel, hanem magával az egészségkárosodással vagy halállal okozati összefüggésben keletkeztek. [68] Az alperes álláspontja szerint helytálló a törvényszéknek a fellebbezés által megváltoztatni kért megállapítása. [69] A felperesek fellebbezése az alábbiak szerint alapos. [70] Az ítélőtábla mindenekelőtt kiemeli, hogy a felperesek fellebbezésükben kizárólag a közbenső ítélet indokolásának fellebbezésben megjelölt megállapítását kérték megváltoztatni, így a másodfokú eljárás nem terjedt ki a közbenső ítélet ezt meghaladó – a rendelkező részben, illetve indokolásában foglalt – megállapításainak felülbírálatára. [71] Az elsőfokú ítélet fellebbezésben támadott megállapítása azon a BDT.2017.
  8. számú eseti döntésben megnyilvánuló, a kártérítési jogi szakirodalomban is Győri Ítélőtábla III.Pf.20.065/2021/6 11 képviselt jogi állásponton alapul, amely szerint abban az esetben, ha az egészségromlás és az egészségügyi intézmény felróható magatartása között az okozati összefüggés orvosszakmai szempontból nem állapítható meg, de másfelől nem is zárható ki, a beteg kimutatható hátránya kizárólag a szakszerű kezelés pozitív hatása esélyének elvesztésében áll. Eszerint az ítélkezési gyakorlat helyes törekvése, hogy az orvosi műhiba perekben a bizonyítási teher szabályait nem kezeli mereven, hanem az adott jogviszonyhoz, az ezzel kapcsolatos sajátos tényállásokhoz igazítja, ellentétes ugyanakkor a kártérítési jog törvényi szabályaival és dogmatikájával, ha a bíróság az egészségügyi intézményt pusztán a felróható kötelezettségszegésének ténye folytán a sérelmet szenvedett olyan vagyoni kártételeinek a megfizetésére kötelezi, amelyekre nézve részben sem állapítható meg az okozati összefüggés a felróható kötelezettségszegéssel. [72] Ezen álláspont szerint amennyiben az egészségkárosodás, illetve az egészségügyi intézmény részéről a szakmailag szükséges vizsgálatok és kezelés elmaradása vagy késedelmes elvégzése, azaz a felróható mulasztás között az okozati összefüggés nem állapítható meg, de nem is zárható ki, a hátrány a gyógyulásra való esély elvesztésében, csökkenésében és nem az egészségkárosodás bekövetkeztében áll. Az esély elvesztése vagy csökkenése esetén a sérelmet szenvedett kompenzációként arányos, de az egészségkárosodás – mint eredmény – számbavételénél alacsonyabb mértékű sérelemdíjra tarthat igényt. Nem kizárt, hogy a sérelmet szenvedett vagyoni kárigényt is érvényesíthet, de csak olyan kártételek tekintetében, amelyek valóban a gyógyulási esély csökkenésével állnak oksági kapcsolatban. A kifejezetten az egészségkárosodással, mint végeredménnyel okozati összefüggésben álló vagyoni kártérítési igények alaptalanok. (Kemenes István: Az esély elvesztése, mint vagyoni és nem vagyoni hátrány, MJ, 2018/
  9. 657-
  10. o.) [73] A felperesi fellebbezés ugyanakkor – az e körben irányadó eseti döntések megjelölésével és releváns tartalmuk ismertetésével – helytállóan mutatott rá, hogy sem a Kúria korábbi, sem pedig a jelenlegi gyakorlatában nem vált elfogadottá a fentebb ismertetett jogi álláspont. [74] Az ítélőtábla kiemeli, hogy a felhívott BDT.2017.
  11. számú eseti döntést a Kúria a –fellebbezésben hivatkozott – Pfv.III.22.375/2016/
  12. sz. ítéletében éppen az e körben elfoglalt ellentétes jogi álláspontjára alapítva helyezte részben hatályon kívül, az elsőfokú ítélet megfellebbezett rendelkezésének részbeni megváltoztatása mellett. [75] A fellebbezésben megjelölt döntések részletes indokolásában kifejeződő és a fellebbezés által ismertetett jogi álláspont szükségtelen megismétlését az ítélőtábla mellőzi. Csupán kiemeli, hogy a kártérítési kötelezettség terjedelmére nem lehet kihatása annak, hogy a felelősség a gyógyulási esély csökkenésén, elvesztésén alapul. A teljes kártérítés elve alapján a károkozó ilyen esetben is köteles a Polgári Törvénykönyvről szóló
  13. évi IV. törvény
  14. §
(4)bekezdésében felsorolt kárelemek megtérítésére, a nem vagyoni kárigényt pedig nem önmagában a gyógyulási esély elvesztése, csökkenése alapozza meg, hanem az a személyiségi jogsértés, ami az egészségkárosodásból fakad. A gyógyulási esély csökkenését, elvesztését nem az okozatosság, hanem a felróhatóság körében kell értékelni. Amennyiben van orvosi hiba, az egészségügyi szolgáltató csak annak bizonyításával mentesülhet a felelősség alól, hogy hiba nélkül sem maradt volna esély a gyógyulásra (Kúria Pfv.III.20.597/2018/6., Pfv.III.20.883/2019/
  1. számú határozata). Győri Ítélőtábla III.Pf.20.065/2021/6 12 [76] A Kúria tehát a gyógyulási esély elvesztését, mint a felelősség alapját a felróhatóságnál értékeli akként, hogy ha az alperes felróható magatartása hiányában van esély a gyógyulásra, akkor az alperes teljes kártérítési felelőssége fennáll a maradandó egészségkárosodással összefüggésben felperesnek okozott károkért. A Kúria következetes joggyakorlatában megnyilvánuló álláspontja szerint az esély elvesztése és azon egészségkárosodás szétválasztására, amelyre az esélyelvesztés vonatkozik, nincs lehetőség, az esély elvesztése önmagában személyiségi jogként nem értelmezhető. [77] Normatív szabályozás hiányában az esélyelvesztés a kár önálló típusának sem tekinthető. Az esélyelvesztés annak a valószínűségi állapotnak a leírása, ahol egy alacsonyabb bizonyítottsági szinten fogadható el a károkozó magatartás és a károsultnál bekövetkező hátrány, azaz az egészségkárosodás közti okozati összefüggés. Ezen alacsonyabb bizonyítottsági szint a „reális esély” (Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.032/2020/
  2. számú eseti döntés [86] bekezdése). [78] A perbeli esetben a lefolytatott szakértői bizonyításon alapuló nem vitatott elsőfokú ítéleti megállapítás szerint az I.r. felperesnek az alperes felróható magatartása hiányában reális esélye lehetett volna akár a teljes gyógyulásra is. Ezen körülményre tekintettel az ítélőtábla – osztva a Kúria következetes jogi álláspontját – egyetértett azon fellebbezési érveléssel, hogy a perbeli esetben az alperes teljes kártérítési felelőssége fennáll az I.r. felperes maradandó egészségkárosodásával összefüggésben a felpereseknél bekövetkezett károkért. [79] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a Pp.
  3. §
(2)bekezdése alapján a közbenső ítélet indokolását a fellebbezésben támadott megállapítás mellőzésével megváltoztatta. [80] A fellebbezési eljárásban pervesztesnek minősülő alperes személyes illetékmentességére figyelemmel a feljegyzett – az Itv. 48. §-a szerinti mértékű – fellebbezési illetéket az állam viseli. [81] Az alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak a 32/2003 (VIII. 22) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdése szerint megállapított – az áfát is magában foglaló – ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. Győr,
  1. július
  2. k Dr.Maurer Ádám s.k. Dr.Mészáros Zsolt s.k. a tanács elnöke bíró Dr.Sarmon Hedvig s. előadó bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.