Bf.24/2024/32 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő, társtettesként elkövetett kábítószerkereskedelem bűntettében. Ezért Terhelt1 I. r. vádlottat, mint többszörös visszaesőt, 14 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra, Terhelt2 II. r. vádlottat 8 év 6 hónap szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra, míg Terhelt3 III. r. vádlottat 7 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést – mindhárom vádlott vonatkozásában – fegyházban rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy Terhelt1 I. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, míg Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak tekintetében úgy rendelkezett, hogy legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Terhelt2 II. r. vádlottal szemben elrendelte a Pécsi Járásbíróság 3.Bpk.34/2020/2. számú határozatával kiszabott 6 hónap szabadságvesztés végrehajtását, illetve a Pécsi Törvényszék Gazdasági Hivatala által BL137/2022. szám alatt nyilvántartott 104.340 forintra és Terhelt1 I. r. vádlottal szemben 89.000 forintra vagyonelkobzást rendelt el, továbbá döntött a bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség viseléséről. Ezen túlmenően Terhelt1 I. r. vádlottal szemben a Btk. 184. §

(4)bekezdés II. fordulat a) pontjában meghatározott új pszichoaktív anyaggal visszaélés vétsége miatt indult eljárást megszüntette, illetve IV. rendű vádlott IV. r. vádlottat a Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő, társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének a vádja alól felmentette. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen Terhelt1 I. r. vádlott és védője eltérő minősítés, a cselekmény Btk. 178. §

(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő kábítószer birtoklásának bűntetteként történő értékelése, valamint a társtettesség mellőzése érdekében, illetve – ehhez kapcsolódóan – enyhítésért; Terhelt2 II. r. vádlott és védője – valamennyi rendelkezést sérelmezve – felmentés céljából, míg Terhelt3 III. r. vádlott és védője elsődlegesen a büntetőjogi felelősség megállapítása miatt, felmentés végett, másodlagosan eltérő minősítés, a cselekmény Btk. 178. §

(6)bekezdésében meghatározott kábítószer birtoklásának vétségeként történő értékelése érdekében, és – ehhez kapcsolódóan – enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelenlévő képviselője útján az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. A nyilvános ülésen előadott perbeszédekben a védők a bejelentett jogorvoslati kérelmekkel egyezően szólaltak fel. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 590. §

(1)és

(2)bekezdéseiben írtak szerint az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, oly módon, hogy vizsgálta a tényállás megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását. Ugyanakkor a Be. 590. §

(8)és

(9)bekezdése értelmében nem képezte a felülbírálat tárgyát Terhelt1 I. r. vádlott tekintetében az eljárást megszüntető, illetve IV. rendű vádlott IV. r. vádlott esetében a felmentő rendelkezés, minthogy azok ellen fellebbezést nem jelentettek be. Ezt meghaladóan a másodfokú bíróság – figyelemmel a Be. 590. §

(7)bekezdésében írtakra – hivatalból döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben. Ennek során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 592. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjaiban írt okokból részben megalapozatlannak találta, mert az Pécsi Ítélőtábla II.Bf.24/2024/32/II [9] [10] [11] [12] [13] [14] 3 a vádlottak személyi körülményeire és korábbi büntetéseire vonatkozó részében kismértékben hiányos, illetve ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást – a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjában írt rendelkezés alkalmazásával – az alábbiak szerint helyesbítette, illetve egészítette ki: Terhelt2 II. r. vádlottal szemben a határozat [19] bekezdésében írt – a Pécsi Törvényszék 13.B.286/2020/

1. számú ítéletével kiszabott 5 év 6 hónap tartamú – büntetést
2. november 9-én vették foganatba, Terhelt2 II. r. vádlott jelenleg azt tölti. Terhelt3 III. r. vádlottnak helyesen két kiskorú gyermeke van, akik
3. január 25-én, illetve
4. január 1-én születtek. Terhelt3 III. r. vádlott a határozat [28] bekezdésében írt – a Pécsi Járásbíróság 11.B.412/2022/
5. számú ítéletével kiszabott 1 év 2 hónap tartamú – büntetését
6. október 29-én töltötte ki. Ezt követően nem került szabadlábra, miután a Pécsi Járásbíróság 10.Bpk.63/2023/
7. számú ítéletével – kábítószer birtoklásának vétsége miatt – kiszabott 100.000 forint pénzbüntetést 100 nap szabadságvesztésre változtatták át. Mellőzi a másodfokú bíróság a határozat [23] bekezdését, annak megállapítását, hogy Terhelt3 III. r. vádlottat a Pápai Járásbíróság a
8. február 28-án jogerőre emelkedett 12.Bpk.435/2018/
9. számú határozatával orgazdaság vétsége miatt 80 óra közérdekű munkára ítélte. Mellőzi továbbá a határozat [100], [101], [103], [104], [107] és [113] bekezdéseiből a különösen jelentős mennyiségre történő utalást. Az ekként kiegészített és helyesbített tényállás most már mentes a Be.
10. §

(1)és

(2)bekezdéseiben felsorolt teljes, illetve részbeni megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlottak védekezésével szembenálló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. [15] II. [16] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le, oly módon, hogy az ügy ténybeli és jogi szempontból jelentőséggel bíró részleteiben megnyugtatóan állást lehetett foglalni. Nem vétett sem a Be. 607. §

(1)bekezdésében, illetve a Be. 608. §

(1)bekezdésében megfogalmazott ún. abszolút, sem pedig a Be. 609. §

(1)bekezdésében meghatározott lényeges hatással járó és a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető ún. relatív eljárási szabálysértést, ami az érdemi felülbírálatot kizárta vagy akadályozta volna. A büntetőeljárás megindítását – bűncselekmény gyanújának megállapítása céljából foganatosított – adatgyűjtés előzte meg, miután a rendőrségre több állampolgári bejelentés érkezett arról, hogy a cím31 utca közvetlen környezetében nagy számban jelentek meg kábítószerélvező, az illegális kereskedelemben biofű néven ismert, szintetikus anyagokat fogyasztó személyek. A fokozott közterületi szolgálat és az előállított fogyasztók kihallgatása rövid időn belül eredményre vezetett, oly módon, hogy a közelben, önkormányzati bérlakásban szívességi lakáshasználóként élő Terhelt1 I. r. vádlott került a nyomozó hatóság látókörébe. A bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatok végrehajtásának indokoltságát, illetve az eredményességét alátámasztotta az is, hogy Terhelt1 I. r. vádlottat

1. március 17-én [17] [18] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.24/2024/32/II [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] 4 tettenérték, amikor egy utcai ellenőrzés során 8 darab – növényi törmeléket tartalmazó alufólia csomagot találtak a kabátjának zsebében és az alsóneműjében. Hozzávetőlegesen egy hónappal később,
2. április 16-án pedig már összehangolt rendőri intézkedés történt, melynek alkalmával Terhelt1 I. r. vádlott tartózkodási helyén – a cím
3. szám alatti lakás rendezetlen, elhanyagolt lakószobájában – részben ömlesztett formában, részben értékesítésre előkészített, porciózott kiszerelésben növényi törmeléket foglaltak le. Ugyanezen a napon a cím
4. szám alatti épület előtt Terhelt2 II. r. vádlottat is ellenőrzés alá vonták, amikor a ruházatába rejtetten 8 darab alufóliás pakettel igyekezett a belváros irányába. Lényeges körülmény volt az is, hogy a szóban forgó önkormányzati bérlakásban foganatosított házkutatás olyan eszközök és készítmények megtalálásához vezetett, melyek 5F-MDMB-PICA vegyületet tartalmazó, pszichotróp hatású termékek házilagos előállítását, fogyasztásra való előkészítését tették lehetővé. Mindeközben a lefoglalt kábítószer – más megközelítésben – messze túlmutatott az elfogadható fogyasztói szokásokon, miután önmagában a cím
5. szám alatti épületben fellelt készítmények tiszta hatóanyag-tartalma meghaladta a jelentős mennyiség alsó határát. Ilyen előzmények után állították elő a vádlottakat, akik közül Terhelt2 II. r. vádlott a – Be.
6. §

(1)bekezdése szerint foganatosított – gyanúsítotti kihallgatásán a pszichotróp szerek értékesítésében való közreműködését elismerte, és mindössze azzal védekezett, hogy az eladások lebonyolításában a szívességi alapon biztosított lakhatásának ellentételezéseként vett részt. Később – védőjének jelenlétében – Terhelt1 I. r. vádlott is hasonló vallomást tett, amikor arra hivatkozott, hogy alkalmanként adott el a nála lévő készítményekből, mégpedig készpénzes fizetés ellenében. Ezt alátámasztotta az is, hogy Terhelt1 I. r. vádlott lakószobájában, egy jégkrémes dobozba rejtve, a nyomozó hatóság 42.000 forintot talált, döntően kisebb – ötszáz, ezer, illetve kétezer forintos – címletekben. Mindezeken túlmenően olyan tanúkat is sikerült felkutatni, akik az értékesítési mechanizmus teljes egészét feltárták, annak egybehangzó előadásával, hogy Terhelt1 I. r. vádlott távollétében vagy megbízásából a pszichotróp termékeket Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottól lehetett megvásárolni. Mindezt akár úgy, hogy a rendszeres fogyasztók körében ismert telefonszámon nem Terhelt1 I. r. vádlott jelentkezett be, hanem a lakótársai, melynek következtében Terhelt2 II. r., illetve Terhelt3 III. r. vádlott volt az, aki a találkozó részleteit közvetlenül megbeszélte és az adásvételt lebonyolította. A rendőri intézkedés alkalmával Terhelt1 I. r. és Terhelt3 III. r. vádlott – egy vásárlás céljából megjelent fogyasztó társaságában – a cím

1. szám alatti épületben tartózkodott, miközben Terhelt2 II. r. vádlott éppen értékesítési feladatokat végzett. A lakásban szerteszét heverő eszközök, a növényi törmeléket tartalmazó csomagok, illetve a hígítás után hátramaradt erősen szennyezett edények együttesen pszichotróp szerek porciózására, utcai forgalmazásának az előkészítésére utaltak, mely az életvitelszerűen ott tartózkodó személyek előtt nyilvánvalóan nem maradhatott rejtve. Így az összegyűjtött és feltárt bizonyítékok alapján okszerűen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak különböző mértékben ugyan, de mégis egymás tevékenységének az ismeretében, együttműködtek pszichotróp termékek – fogyasztói igényekhez illeszkedő – sorozatos eladásában. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mindössze a személyi körülményekre vonatkozóan kellett helyesbíteni. Így azzal, hogy Terhelt2 II. r. vádlott a [19] bekezdésben írt szabadságvesztés-büntetését tölti, míg a most már két kiskorú gyermekkel rendelkező Terhelt3 III. r. vádlottal szemben a [28] bekezdésben rögzített büntetés kitöltése után – pénzbüntetés meg nem fizetése miatt átváltoztatott – szabadságvesztést vettek foganatba. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.24/2024/32/II [26] [27] [28] 5 Az elkövetés időpontjában hatályos Btk.
2. §

(2)bekezdésében foglaltak szerint a büntetőjogi felelősség megállapítására, a kiszabott büntetésre és az alkalmazott intézkedésre vonatkozó adatokat közhiteles hatósági nyilvántartás tartalmazza a törvényben meghatározott időpontig, ezt követően hátrányos jogkövetkezmény az elítélés miatt már nem állapítható meg az elítélttel szemben. Ezért a nyilvántartásban már nem szereplő korábbi büntetés adatai – egy kivételes, de a jelen összehasonlítás szempontjából jelentőséggel nem bíró esettől eltekintve – sem tüntethetők fel, azok semmilyen vonatkozásban nem vehetők figyelembe (BH 2019.154.) Ez vezetett a [23] bekezdésben írt elítélés mellőzéséhez. Az egészséget veszélyeztető bűncselekmények dogmatikai rendszerében a törvényhozó a kábítószer-kereskedelem tényállásához a különösen jelentős mennyiséget, mint minősítő körülményt nem rendelte hozzá. Ezért az ilyen ügyekben megtévesztő és egyben indokolatlan az elkövetési tárgy tiszta hatóanyag-tartalmának a különösen jelentős mennyiséghez arányosított megjelenítése, így azokat a másodfokú bíróság a [100], [101], [103], [104], [107] és [113] bekezdéseiből mellőzte. Az elsőfokú bíróság tényállása tehát – figyelemmel a Be. 593. §

(3)bekezdésében írtakra – ezzel vált irányadóvá a másodfokú eljárásban. [29] III. [30] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak büntetőjogi felelősségére. Következésképpen a felmentést célzó jogorvoslati kérelmek megalapozatlannak bizonyultak. Az irányadó tényállás szerint az 5F-MDMB-PICA vegyületet tartalmazó növényi törmeléket Terhelt1 I. r. vádlott szerezte be, majd abból különböző készítmények – gyógyszertári alkohol és gyógynövényként kapható orvosi zilíz – hozzáadásával ún. biofüvet készített. A megvásárolt termékeket az általa életvitelszerűen használt önkormányzati bérlakásban tárolta, ahol a pszichotróp szer utcai forgalmazásához szükséges előkészítésnek és adagolásának a feltételei maradéktalanul adottak voltak. Kezdetben az így feldolgozott és összeállított, cigaretta formájában fogyasztható terméket Terhelt1 I. r. vádlott árulta, de később az ingatlanba szívességi lakáshasználóként beköltöző Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottakat is bevonta az értékesítés folyamatába. Ezzel a szóban forgó személyek között munkamegosztás és együttműködés alakult ki, oly módon, hogy Terhelt1 I. r. vádlott akadályoztatása vagy megbízása esetén Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak bonyolították le az adásvételeket. Így a kábítószernek tekintendő anyag árusítása, készpénz ellenében történő eladása végső soron közös tevékenységükre, egyeztetett megállapodásukra épült, még akkor is, ha abban pontosan meg nem állapítható mértékben, de egymáshoz viszonyítottan eltérő gyakorisággal vettek részt. Mindez pedig minimális szervezettséget, a folyamatosan jelentkező fogyasztói igényekhez igazodó összehangolt tevékenységet igényelt. A vádlottak tehát a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását – a pszichotróp készítményekkel kereskedést – egymás tevékenységéről tudva, közösen valósították meg, ezért törvényesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a cselekményüket a Btk. 176. §

(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószerkereskedelemnek minősítette, melyet Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak a Btk. 13. §

(3)bekezdése szerinti társtettesként követték el. [31] [32] [33] [34] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.24/2024/32/II 6 [35] Ugyanakkor e cselekmény elkövetése egyben bűnszövetség létesítését is jelentette, minthogy a Btk. 459. §

(1)bekezdésének

1. pontjában írt fogalmi elemek maradéktalanul megvalósultak: a három vádlott a kábítószer-kereskedelem törvényi tényállását egymás közötti megállapodásra épülő szervezettséggel valósította meg, hangsúlyozottan úgy, hogy köztük nem jött létre bűnszervezet. Ezt a büntetés kiszabása során kellett figyelembe venni, miután a jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kereskedésnek a bűnszövetség nem minősítő körülménye. [36] IV. [37] A cselekmény – ahogyan arra az elsőfokú bíróság is rámutatott – öt évtől húsz évig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, melynek a Btk.
2. §

(2)bekezdése szerinti középmértéke tizenkét év hat hónap. A többszörös visszaeső Terhelt1 I. r. vádlott esetében azonban – figyelemmel a Btk. 89. §

(1)bekezdésére – a büntetési tétel felső határa a felével emelkedett, mégis úgy, hogy az nem haladhatta meg a huszonöt évet. Ez okból vele szemben a középmérték is magasabb, az tizenöt év. A büntetőjogi jogkövetkezményeket befolyásoló tényezőket az elsőfokú bíróság túlnyomó részben helyesen vette számba. A bűncselekmény konkrét tárgyi súlyának meghatározásakor helytállóan indult ki az elkövetési tárgy, az 5F-MDMB-PICA vegyületet tartalmazó szer erősen toxikus, függőséget okozó tulajdonságából, illetve abból, hogy annak tiszta hatóanyagtartalma több mint tizenháromszorosan meghaladta a súlyosabb minősítés megállapításához szükséges jelentős mennyiség alsó határát. Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában valóban az súlyosító körülmény, hogy a többszörös visszaesés megállapításához szükséges mértéken túl is volt – számos alkalommal – büntetve. Ezt meghaladóan – a kábítószer fogyasztása mellett – a bűnszövetségben történő elkövetést kellett a terhére értékelni, melyben irányító, kezdeményező szerepet töltött be. Részbeni beismerő vallomásának nincs értékelhető súlya, nyomatéka, miután az a cselekményének egészére nem terjedt ki és döntően csak a lefoglalás, illetve a tettenérés folytán ismertté vált, a nyomozó hatóság eredményes felderítéséhez kötődő tényekhez igazodott. Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak visszaesőnek nem tekinthető bűnismétlők, aki a bűncselekményüket bűnszövetségben és büntetőeljárás hatálya alatt ([19] és [27] bekezdés) követték el. Ez értékelhető a terhükre, illetve Terhelt2 II. r. vádlott esetében az is, hogy az újabb bűncselekményét felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt valósította meg. Terhelt3 két kiskorú gyermekről gondoskodik, mely enyhítő körülmény. Ezen túlmenően a büntetés kiszabásakor figyelemmel kellett lenni a vádlottak cselekvőségének különbözőségére, közreműködésük és szerepvállalásuk eltérő arányaira. A többszörös visszaesőnek minősülő, számos elítélését összbüntetésként kitöltő Terhelt1 I. r. vádlott hosszabb időn keresztül követte el a tágabb lakókörnyezetében élők biztonságérzetét rendkívüli mértékben zavaró, a közterületi kábítószerfogyasztás gyakoriságához hozzájáruló bűncselekményét, melybe – teljesen gátlástalanul, morális fenntartások nélkül – másokat is bevont. Ezért vele szemben az elsőfokú bíróság által a középmértéket el nem érő tartamban megállapított szabadságvesztés megváltoztatására nincs törvényes indok és lehetőség. Ugyanakkor Terhelt2 II. és Terhelt3 III. r. vádlottak a szóban forgó bűncselekményben szűkebb időbeli keretek között és – nem utolsó sorban – eltérő mértékben vállaltak [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.24/2024/32/II [46] [47] [48] [49] [50] [51] 7 közreműködést, olyannyira, hogy ez utóbbi körülmény tekintetében még közöttük is további különbségtétel megállapításának volt helye. Ezért a másodfokú bíróság – szem előtt tartva az ún. belső arányossággal szembeni elvárásokat – úgy tett eleget az egyéniesítés követelményének, hogy a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát Terhelt2 II. r. vádlott vonatkozásában hét-hét évre, míg Terhelt3 III. r. vádlott esetében öt-öt évre enyhítette. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Btk. 79. §-ában megfogalmazott célok így érhetőek el. Az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezések tehát ennyiben eredményre vezettek. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság – a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján – az elsőfokú bíróság ítéletének Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak büntetésére vonatkozó részét megváltoztatta. Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, ezért azokat a Be. 605. §

(1)bekezdésében írtak szerint helybenhagyta. A kiszabott szabadságvesztés tartamába Terhelt1 I. r. vádlott tekintetében – a Btk. 92. §

(1)bekezdése értelmében – be kell számítani az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől letartóztatásban töltött időt. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be. 613. §

(1)bekezdésén alapul. P é c s,

1. november
2. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Eördögh Dávid s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 13.B.138/2022/
3. számú ítéletének Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottakra vonatkozó része a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.24/2024/
4. számú ítélete folytán – az abban írt változtatással – a
5. évi november hó
6. napján jogerőre emelkedett. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke