Pkf.20456/2024/2 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdésére alapított kérelme szerint az alapügy 1370 napig tartott, és a teljes időszakra megilleti a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel mértékéről és a kifizetendő összeg számításának szabályairól szóló 372/2021. (VI. 30.) Korm. rendelet 1. §ának

(2)bekezdése szerinti napi 400 Ft. [3] A kérelmezett az elleniratában kérte a kérelem elutasítását. Az eljárás 1370 nap számított időtartamából 417 nap levonását kérte, így az eljárás figyelembe vehető időtartama (953 nap) nem haladta meg az észszerűnek minősülő időtartamot. Ebből a Pevtv. 15. §-ának

(3)bekezdésére alapítottan kérte levonni azt az időtartamot, amely amiatt telt el szükségtelenül, mert a kérelmező késedelmesen terjesztette elő a fellebbezését és a szakértőnek feltenni indítványozott kérdéseit, volt, amikor nem rendelkezett jogi képviselővel, a hiányos nyilatkozatai miatt kellett újból megnyitni a már berekesztett Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.456/2024/2 2 tárgyalást, nem, illetve hiányosan csatolt egyes okiratokat, továbbá a perelhúzó szándékkal terjesztett elő utólagos bizonyítás iránti indítványt. A Pevtv. 15. §-ának

(4)bekezdése alapján kérte figyelmen kívül hagyni azt az időtartamot, amikor a kérelmező nem terjesztett elő az eljárás szabálytalansága elleni kifogást a járványügyi veszélyhelyzet során tett bírósági intézkedés miatt. [4] Az elsőfokú bíróság a fellebbezett végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy fizessen meg a kérelmezőnek 548 000 Ft-ot és megállapította, hogy az eljárás során meg nem fizetett 16 440 Ft illeték az állam terhén marad. [5] A végzés – fellebbezés szempontjából jelentőséggel bíró – indokolása szerint az alapügy számított időtartalma 1370 nap volt, amellyel szemben a kérelmező (a végzésben részletesen megindokoltak szerint) alaptalanul kért levonni 13 + 5 napot (2020. augusztus 5. és 13., illetőleg 2022. január 28. és február 1. között) a Pevtv. 15. §-ának

(3)bekezdése alapján azért, mert a kérelmező késedelmesen terjesztette elő egy végzéssel szemben a fellebbezését és a szakértőnek feltenni indítványozott kérdéseit. [6] A kérelmezett alaptalanul kérte levonni a következő időtartamokat is a Pevtv. 15. §-ának

(3)bekezdése alapján arra hivatkozással, hogy ezen időtartamok a kérelmező érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt teltek el szükségtelenül. [7] A

1. augusztus
2. és szeptember
3. napjai között eltelt 12 nap levonását azért kérte, mert a kérelmező ekkor nem rendelkezett jogi képviselővel. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság – a részletes pertörténet ismertetése mellett – azt állapította meg, hogy a
4. július 18-án tűzte ki a folytatólagos érdemi tárgyalást
5. szeptember 22-re, és a kérelmező jogi képviselője e közben jelentette be
6. augusztus 9-én a képviselet megszűnését, azonban
7. augusztus 22-én már csatolta az új jogi képviselője részére adott meghatalmazást. Ez az időtartam tehát nem telt el szükségtelenül, ráadásul a döntő része az ítélkezési szünetre esett. [8] A
8. május
9. és október
10. napjai között eltelt 177 nap levonását azért kérte, mert a kérelmező hiányos nyilatkozatai miatt kellett újból megnyitni a már berekesztett tárgyalást
11. május 2-án, és ezért csak
12. október 26-án hozták meg az elsőfokú ítéletet. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság – a részletes pertörténet ismertetése mellett – arra a megállapításra jutott, hogy a tárgyalás berekesztése az alapügyben eljárt bíróság diszkrecionális jogköre volt a polgári perrendtartásról szóló
13. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
14. §-ának

(1)bekezdése alapján, mint ahogy – a bíróság érdekkörében felmerült okból az is – hogy a berekesztett tárgyalást újból megnyissa azért, mert az álláspontja szerint további kérdés tárgyalása vált szükségessé. A jogvita elbírálása a bíró közjogi kötelezettsége, ezért téves az a hivatkozás, hogy ez az időtartam a kérelmező érdekkörében merült fel és telt el szükségtelenül, hiszen a kérelmezetti bíróság a saját meggyőződése alapján a megalapozott döntés meghozatala érdekében nyitotta meg újra a tárgyalást és hívta fel a feleket a további nyilatkozatok megételére. [9] A kérelmezett ezzel átfedésben kérte figyelmen kívül hagyni a

1. március
2. és május
3. napjai között eltelt 64 napot azért, mert a kérelmező „nem csatolta maradéktalanul” az alapügy szempontjából releváns gyámhatósági döntést; a
4. május
5. Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.456/2024/2 3 és június
6. között eltel 36 napot azért, mert a kérelmező hiányosan terjesztette elő a V. Kórház kezelőlapját; a
7. szeptember
8. és
9. közötti 14 napot, mert a felek perelhúzó szándékkal előterjesztett utólagos bizonyítása miatt kellett elhalasztani a
10. szeptember 14-i tárgyalást. Mindezekkel szemben az elsőfokú bíróság – a részletes pertörténet ismertetése mellett – a következőket állapította meg. Az első esetben a kérelmező
11. május 17-én határidőben teljesítette a bíróság felhívását, amelynek részeként nem kapott felhívást gyámhatósági döntés csatolására. A második esetben tény, hogy a kérelmező hiányosan csatolta be V. Kórház kezelőlapját
12. sorszám alatt, de azt az alperes eredetiben felmutatta a
13. június 14-i tárgyaláson, és amelynek hiánytalan becsatolására nem is a kérelmező, hanem az alperes kapott felhívást. A kérelmező továbbá határidőben teljesítette az e tárgyalás
14. szeptember 14-re történő halasztásával egyidejűleg adott felhívást a
15. június 21-én benyújtott beadványával (és bejelentette a pedagógiai szakszolgálat nevét és címét). A harmadik esetben pedig a kérelmező a
16. szeptember 1-jén benyújtott beadványában élt utólagos bizonyítási indítvánnyal és utólagos bizonyítékként kizárólag okiratokat csatolt, valamint kérte az elhúzódó perben az ítélet meghozatalát is. Ehhez képest csak a
17. szeptember 14-i tárgyaláson kézbesítették a részére egy hónapokkal korábban csatolt pendrive-ot, valamint az alperes részére az alapügy bírósága a „tárgyalást követően” rendelte megküldeni a kérelmező 13 nappal korábban benyújtott beadványát, azaz a tárgyalás
18. szeptember 28-ra történő halasztását a bíróság késedelme indokolta, ahol ráadásul nem a kérelmező, hanem az alperes késedelmesen előterjesztett utólagos bizonyítási indítványait kellett figyelmen kívül hagyni. [10] A kérelmezett szerint ezek az időtartamok esetlegesen a Pevtv.
19. §-ának

(4)bekezdése alapján is értékelhetőek, azonban ezt az elleniratában nem tüntette fel és nem is jelölt meg konkrétan – a Pevtv. 14. §-a

(2)bekezdésének

1. f)és
2. g)pontjai ellenére – az előző időszakok tekintetében olyan a bíróság érdekkörében felmerült, elhárítható okot, mulasztást, amely miatt bármelyik időtartam szükségtelenül telt volna el és a kifogás elmulasztása miatt esetlegesen figyelmen kívül kell hagyni. Ezért – megfelelő kérelmezetti hivatkozás és konkrét érvelés hiányában – a Pevtv. 15. §-ának

(4)bekezdése szempontjából külön nem vizsgálta ezen időszakok levonhatóságát. [11] A kérelmezett alaptalanul kérte levonni ugyanezen jogszabályhely alapján a

1. március
2. és június
3. között eltelt 96 napot arra hivatkozással, hogy a bíróság megsértette a veszélyhelyzeti perrend szabályait, amelyet a kérelmező nem támadott az eljárás szabálytalansága elleni kifogással. A Pevtv.
4. §-ának

(4)bekezdésének alkalmazása szempontjából ugyanis a bírósági eljárás inaktív időszaka miatti sérelemnek van jelentősége, és e jogszabályhely az eljárás elhúzódása miatt pénzbeli szankciót érvényesítő féltől azt kéri számon, hogy igénybe vette-e azt a jogi eszközt, amelyet a jogalkotó kifejezetten az észszerű idő sérelmének az elhárítására vezetett be (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.345/2022/2. számú végzés). A Pp. 157. §-ának

(1)bekezdése a határidőn vagy észszerű időn belüli intézkedés hiánya esetén teszi lehetővé az eljárás elhúzódása miatti kifogás alkalmazását, míg a fél a Pp.

1. §-a alapján kifogásolhatja a nem perrendszerű eljárást. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a bíróság
2. március 18-án, akár az eljárási szabályok megsértésével is, de intézkedett, tehát nem állt fenn inaktív időszak, nem volt határidős késedelem és mulasztás, ezért valóban csak a Pp.
3. §-a szerinti, az eljárás szabálytalansága miatti kifogás lett volna előterjeszthető, amely azonban a Pevtv. alkalmazása körében közömbös. E vonatkozásban is hangsúlyozta, hogy kötve volt az elleniratban részletezett jogi érveléshez, a kérelmezett pedig következetesen az eljárás szabálytalansága miatti kifogás elmulasztása miatt kérte ezen időtartam levonását a Pevtv.
4. §-ának

(4)bekezdésére hivatkozással. A Pevtv. 15. §-ának

(5)Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.456/2024/2 4 bekezdésében a kérelem és ellenirat tartalmának korlátaira vonatkozóan szabályozottak alapján a bíróság nem veheti figyelembe a kérelmezett által nem hivatkozott tényeket és jogalapot. [12] Mindezek miatt a kérelemnek megfelelően marasztalta a kérelmezettet, utalva arra is, hogy az alapügy személyi állapotot érintő per volt, amelynek figyelembe vehető időtartama (mintegy 46 hónap) messze meghaladta az elsőfokú eljárási szakaszra irányadó 18 hónapot és a teljes per észszerű időtartamára irányadó 36 hónapot is. Kérelmezői perköltségigény hiányában csak az eljárás tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett illeték állam általi viseléséről rendelkezett (a kérelmezett személyes illetékmentessége miatt). [13] A kérelmezett a fellebbezésében kérte az elsőfokú végzés megváltoztatását, és a kérelem elutasítását. Hivatkozása szerint az alapügy figyelembe vehető időtartama (1085 nap) nem haladta meg a 36 hónapot (1096 napot). Megsértett jogszabályhelyként a Pevtv. 7. §ának

(1)és

(2), valamint 15. §-ának

(3),

(4)és

(5)bekezdéseire hivatkozott. A fellebbezés indokaként hangsúlyozta azt az elsőfokú végzésben is megállapított tényt, hogy a kérelmező

1. augusztus
2. és
3. augusztus
4. között nem rendelkezett jogi képviselővel, amely 12 nap tehát a kérelmező érdekkörében értékelendő a Pevtv.
5. §-ának

(3)bekezdése értelmében. A tárgyalás újbóli,

1. május 2-i megnyitása és az ezt követő 177 nap kapcsán az elsőfokú bíróság nem a kérelmező érdekkörében értékelte, hogy a tényállás feltáratlan maradt az alapügyben, és azért hívták fel a kérelmezőt hogy „a gyerektartásdíj iránti igényével kapcsolatban részletesen, gyermekenként munkálja ki, hogy a gyermekekkel kapcsolatban milyen jogcímen, milyen összegű rendszeres kiadások merülnek fel, feltüntetve a kiadások jellegét, összegszerűségét és a felmerülésének gyakoriságát”. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy erre nem került volna sor, ha a kérelmező hiánytalanul kidolgozza a korábbi beadványait, keresetváltoztatásait, és
2. május 2-án ítéletet lehetett volna hirdetni, ezért a szükségtelenül eltelt 177 nap időtartam levonandó a Pevtv.
3. §-ának

(3)bekezdése alapján. Az ezzel átfedésben lévő

1. március
2. és
3. május
4. közötti időszak amiatt telt szükségtelenül, mert a kérelmező csak külön bírói felhívásra
5. május 17-én csatolta be a
6. március 13-án véglegessé vált, a peres eljárás szempontjából releváns gyámhatósági döntést; az ugyancsak átfedésben lévő
7. május
8. és
9. június
10. közötti időszak amiatt telt szükségtelenül, mert a bíróság a
11. június 14-i tárgyaláson iratcsatolásra hívta a kérelmezőt, amelynek csak
12. június 22-én tett eleget; a harmadik átfedésben lévő,
13. szeptember
14. és
15. napjai közötti időtartam pedig amiatt telt szükségtelenül, mert a bíróság a felek tárgyalást megelőzően előterjesztett utólagos bizonyítási indítványaira figyelemmel halasztotta el a tárgyalást
16. szeptember 28-ra, és a felek perelhúzó szándékkal terjesztették elő az utólagos bizonyításokat a per e szakaszában, amelyek szintén a Pevtv.
17. §-ának

(3)bekezdése körében értékelendőek. Az elsőfokú bíróság a Pevtv. 15. §-ának

(5)bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére nem értékelte, hogy a kérelmező több alkalommal (

1. december 8.,
2. április
4. május 17.) közvetlenül a tárgyalást megelőzően terjesztette elő a beadványát, több beadványa hatálytalan volt (
5. április 4.,
6. július 18.) vagy határidőn túl tartalmazott bizonyítási indítványokat (
7. március 17.,
8. június
10. szeptember 1.), amelyek szintén akadályozták az eljárás akadálymentes folytatását, és amelyek elkerülhetőek lettek volna a kérelmező gondos pervitele esetén. Ezért ennek az értékelését is kérte a Pevtv.
11. §-ának

(3)és

(5)bekezdései, másodlagosan a

(4)bekezdés alapján. Megismételve az elleniratában előadottakat sérelmezte azt is, hogy a bíróság a veszélyhelyzeti perrend során arról tájékoztatta a feleket

1. március 18-án, hogy perfelvételi tárgyalás mellőzésével folytatja le a perfelvételt, azonban miután az alperes
2. április 7-én elzárkózott az elektronikus úton Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.456/2024/2 5 tartandó meghallgatástól, nem írásban szerezte be a felek perfelvételi nyilatkozatait, hanem személyes meghallgatásra idézte a feleket
3. június 22-re. A kérelmező pedig nem nyújtott be az eljárás elhúzódásával szemben – az elleniratban tévesen eljárás szabálytalansága elleni kifogásnak megjelölt — kifogást. Az elsőfokú bíróság azonban a kifogás téves megjelölése miatt nem vonta le az alapügyben szükségtelenül telt időtartamot, holott az ellenirat [14] pontjában tévesen megjelöltekkel szemben a [13] pont helyesen rögzíti az eljárás elhúzódása miatti kifogást, azaz alapvetően helytálló hivatkozást tett. Az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a per az eljárási szabályok megsértésével telt ebben az időtartamban, amelyet azonban a Pevtv.
4. §-a

(4)bekezdésének keretei között nem értékelt, holott e szabályok megsértése önmagában az eljárás elhúzódását eredményezte, és amellyel szemben — a bíróság által sem vitatottan — a kérelmező eljárási kifogással élhetett volna. A kérelmező akár a Pp.

1. akár a
2. § szerinti kifogást terjeszti elő, úgy azt a perbíróságnak — a kérelem tartalma alapján — eljárás elhúzódása miatti kifogásként kellett volna értékelnie és elbírálnia. Előadta azt is, hogy nem él jogorvoslattal a fellebbezéssel nem érintett rendelkezésekkel szemben, egyebekben azonban fenntartja az elleniratban foglaltakat is. [14] A kérelmező a fellebbezésre tett észrevételében kérte az elsőfokú végzés indokai alapján történő helybenhagyását. Kiemelte, hogy a fellebbezés szó szerint ismétli az elleniratot, amellyel a kérelmezett nem tett eleget a fellebbezéssel szemben támasztott tartalmi követelményeknek. Mivel a fellebbezés nem támadja a határozat egészét, az ellenirat és a fellebbezés tartalmi ellentmondásban is állnak a levonni kért és a figyelembe vehető napok számát illetően. Ettől függetlenül hangsúlyozta, hogy a vagyoni elégtétel az alapügy teljes időtartamára megilleti, de önmagában amiatt is jogosult rá, mert a per elsőfokú szakasza meghaladta a 18 hónapot (ezért a fellebbezés alapossága esetén is megilleti 375 600 Ft). Hivatkozott továbbá arra is, hogy az alapügyben a jogi képviselet nem volt kötelező, a berekesztett tárgyalás újbóli megnyitását pedig az indokolta, hogy a bíró nem ismerte az iratokat, ezért csak utóbb észlelte, hogy álláspontja szerint további peradatok szükségesek, amelyek csatolása azonban nem akasztotta meg a pert, és az alapügy bírósága sem tekintette perelhúzó magatartásnak. Álláspontja szerint továbbá a bírói és az EJEB gyakorlata szerint az eljárás elhúzódása miatti kifogás nem hatékony jogorvoslat, az elbírálása általában 3-4 hónapig tart. Egyebekben pedig a fellebbezés tartalma alkalmatlan a végzés megváltoztatására. [15] A fellebbezés megalapozatlan. [16] Az ítélőtábla a Pp.
3. §-a szerint alkalmazandó
4. §-ának

(1)bekezdése alapján fellebbezés hiányában nem érintette az elsőfokú végzés azzal összefüggő megállapításait, hogy az alapügy időtartamába beleszámítható a

1. augusztus
2. és 13., valamint
3. január
4. és február
5. közötti időtartam is. Ezt meghaladóan pedig az elsőfokú bíróság feltárta a tényállást és helytálló döntést hozott a kérelmezett marasztalásáról, amelynek indokaival az ítélőtábla egyetértett, ezért a szükségtelen ismétlések elkerülése érdekében csak az alábbiakat hangsúlyozza. [17] Előre kell bocsátani, hogy a másodfokú eljárás nem az elsőfokú eljárás megismétlése, mivel az ítélőtáblának a másodfokú eljárás során a fellebbezést és az elsőfokú határozatot kell elbírálnia, nem pedig az elleniratot. Ezért a már az
6. évi Pp. rendelkezései alapján is kialakult (pl. BH
7. 173.), de a Pp. hatálya alatt is következetes bírói gyakorlat szerint (pl. Kúria Pfv.VI.24.583/2022/
8. számú határozat) a fellebbező félnek Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.456/2024/2 6 a fellebbezésben kell feltüntetnie – egyebek mellett – a Pp.
9. §-a

(1)bekezdésének

1. b)és
2. d)pontjai körében, hogy a másodfokú bíróság milyen okból változtassa meg az elsőfokú határozat kifogásolt rendelkezését, illetőleg melyek azok az anyagi és/vagy eljárási jogszabálysértések, amelyekre a fellebbezést alapítja. A Pp. 370. §-a

(1)bekezdésének

1. mondata értelmében ugyanis a másodfokú bíróság felülbírálati jogköre korlátainak minősülnek a Pp.
2. §-a

(1)bekezdésének a)-d) pontjaiban megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. Ezért a fellebbező félnek az a fellebbezésben tett előadása, hogy fenntartja az elsőfokú eljárás során tett nyilatkozatait, nem pótolja annak az anyagi vagy eljárási szabálysértésnek a megjelölését, amelyre a fellebbezését alapítja (pl. BDT

1. 4397.). Mindezek miatt a kérelmezett fellebbezésben hivatkozott ellenirata nem része a fellebbezésnek, ezért az ítélőtábla kizárólag a fellebbezésben feltüntetettek alapján bírálhatta el a fellebbezést A fellebbezésben megjelöltek alapján pedig az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pevtv.
2. §-ának

(1)és

(2), valamint 15. §-ának

(3)-

(5)bekezdéseit. [18] A Pevtv. 15. §-ának

(3)bekezdése szerint a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz időtartamába nem számítható bele az az eljárás előrehaladását nem szolgáló időtartam, amely a kérelmező érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül telt el. [19] A kérelmezett ezzel összefüggésben a fellebezésben csak tényszerűen ismételte meg azt az elsőfokú végzésben is rögzített megállapítást, hogy a kérelmező

1. augusztus
2. és
3. augusztus
4. között nem rendelkezett jogi képviselővel, ugyanakkor nem terjesztett elő semmilyen érvelést az elsőfokú végzés azzal összefüggő indokaira, hogy az egyébként is 1 nap kivételével az ítélkezési szünetre eső időtartam miért nem vonható le. Az ítélőtábla ennek ellenére rögzíti, hogy az elsőfokú végzés helytáló indokával egyezően a kialakult bírói gyakorlat szerint (pl. Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.412/2024/
5. számú végzés) a Pevtv.
6. §-ának

(3)bekezdése alapján nem önmagában a kérelmező mulasztása alapján, hanem kizárólag az amiatt szükségtelenül eltelt időtartamot kell levonni a számított pertartamból. Ezért a kérelmezettnek nem elég csupán arra hivatkoznia, hogy a kérelmező mulasztást követett el, hanem a Pevtv. 14. §-a

(2)bekezdésének f) pontja alapján azt is igazolnia kell, hogy e mulasztás szükségtelenül megnövelte a pertartamot. [20] A

1. május
2. és október
3. napjai között eltelt 177 nap kapcsán a fellebbezés jobbára szó szerint megismételte az elleniratban foglaltakat, amellyel szemben az elsőfokú végzés részletes és helyes indokolást tartalmaz. A fellebbezés állításától eltérően pedig értékelte a kérelmezett azon hivatkozását is, hogy a kérelmezőnek kellett volna hiánytalanul előterjesztenie a tárgyalás berekesztését megelőző nyilatkozatait, amelyek esetén a tárgyalás újbóli megnyitása nem vált volna szükségessé. Ezzel szemben valójában a kérelmezett hagyta figyelmen kívül az elsőfokú végzés – helytálló – érveit az alapügy bíróságának pervezetési kötelezettségével kapcsolatban. E helytálló indokok szükségtelen megismétlése nélkül az ítélőtábla ezért csak a teljesség kedvéért utal arra, hogy a bíróságoknak a perindítástól kezdődően, leginkább a perfelvételi szakban áll fenn a közrehatási kötelezettsége a kereset(levél) hiányosságai/következetlenségei esetén [pl. Pp.
4. §-ának

(2)bekezdése, 183. §-ának

(1)bekezdése], és nyilvánvalóan nem a fél érdekkörében kell értékelni, ha e kötelezettségét csak a tárgyalás berekesztését követően teljesíti. [21] Az ezzel átfedésben lévő három időtartam (

1. március
2. – május 17.,
3. május
4. – június 22.,
5. szeptember
6. – 28.) kapcsán pedig a kérelmezett a Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.456/2024/2 7 fellebbezésben szintén csak megismételte az elleniratában előadottakat, azonban teljességgel figyelmen kívül hagyta az elsőfokú végzés ezzel szemben megfogalmazott, a részletes pertörténeten alapuló indokolását (a kérelmező vagy nem kapott felhívást, vagy határidőben teljesítette azt; a tárgyaláson a másik fél felmutatta a kérelmezett által hiányolt okiratot; a kérelmező utólagos bizonyítása nem volt akadálya az érdemi döntésnek, ellenben az alapügy bíróságának mulasztása igen). A fellebbezésben feltüntetettek alapján pedig az ítélőtábla csak azt állapíthatta meg a, hogy az elsőfokú bíróság végzése az itt megjelölt okokból nem jogszabálysértő. [22] Az ehhez kapcsolódóan a fellebbezésben (illetőleg az elleniratban) is megjelölt további dátumok (a kérelmező
7. december 8-án,
8. április 3-án és
9. május 17-én közvetlenül a tárgyalást megelőzően terjesztette elő a beadványát,
10. április 4-én és július 18-án hatálytalan beadványt terjesztett elő,
11. március 17-én, június 2-án és szeptember 1jén pedig határidőn túl terjesztett elő bizonyítási indítványt) kapcsán szintén nem tette vitássá érdemben az elsőfokú végzés indokolását. A végzés indokolása szerint ugyanis a kérelmezett – akár a Pevtv.
12. §-ának

(3), akár

(4)bekezdése szerinti elbírálhatóságához – nem teljesítette a Pevtv. 14. §-a

(2)bekezdésének

1. f)és
2. g)pontjai szerinti kötelezettségeit. E jogszabályhelyek ellenére nem tüntette fel ugyanis az elleniratban a kérelmező azon eljárási cselekményét, illetve szükséges eljárási cselekménye elmulasztását alátámasztó tényeket, amelyek a kérelmezett álláspontja szerint megalapozzák – a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz vonatkozásában – meghatározott időtartam figyelmen kívül hagyását és az e szerinti eljárási cselekményre, illetve mulasztásra tekintettel figyelmen kívül hagyandó időtartamot. Amellett, hogy az elleniratban és a fellebbezésben sem figyelmen kívül hagyandó időtartamként [Pevtv. 14. §-a

(2)bekezdésének g) pontja] hivatkozott ezekre, hanem (annak ellenére, hogy e dátumok csak részben esnek az előzőek szerinti időtartamokra) „a fenti időszakok levonásának indokoltságához emelte ki” és kérte figyelembe venni a Pevtv. 15. §ának

(3)és

(5)bekezdései alapján, az ítélőtábla utal arra is, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint a Pevtv. 15. §-ának

(5)bekezdése nem teremt önálló, a Pevtv. 15. §-ának

(3)és

(4)bekezdéseiben foglaltaktól elkülönült, önálló levonási okot (pl. Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.169/2024/

1. számú végzés), az elsőfokú bíróság pedig részletes okát adta annak, hogy a ténylegesen megjelölt időtartamok levonásának miért nincs helye a
2. §

(3)bekezdése alapján. [23] A fellebbezés alaptalanul támadta a

1. március
2. és június
3. között eltelt 96 nap időtartammal összefüggő megállapítást is a Pevtv.
4. §-ának

(4)bekezdése alapján. E jogszabályhely szerint a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz időtartamába nem számítható bele az a bírósági eljárás előrehaladását nem szolgáló időtartam, amely a bíróság érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül telt el, ha a kérelmező – habár arra jogszabályban biztosított lehetősége volt – nem nyújtott be kifogást az eljárás elhúzódása miatt. [24] Az ezt érintő fellebbezés eleve már azért is megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság indokát adta annak is a végzésében, hogy az eljárás elhúzódása miatti kifogás a bíróság inaktív magatartásával szembeni jogorvoslati eszköz, a – részletesen ismertetett pertörténet szerint ugyanakkor – a bíróság eljárása ebben az időszakban nem volt inaktív, azaz nem volt helye az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésének ([44] bekezdés). A kérelmezett azonban ezt az indokolást sem tette vitássá a fellebbezésben, és amelynek kapcsán az ítélőtáblának szintén nincs hivatalból felülbírálati kötelezettsége. Ehhez kapcsolódóan pedig nem volt érdemi jelentősége az elsőfokú bíróság által az eljárás Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.456/2024/2 8 szabálytalansága elleni kifogás körében tett megállapításoknak, amellyel ugyanakkor az ítélőtábla mindenben egyetértett, ezért szükségtelenül nem is ismétel meg, hanem ugyancsak a teljesség kedvéért rögzíti az következőket. A fellebbezés érvelésével szemben nem annak van jelentősége, hogy az ellenirat egyik pontja ([13] pont) még helyesen rögzítette „eljárás elhúzódás miatti kifogás” kitételt, ugyanis a kérelmezett az elleniratának e pontjában a Pevtv. 15. §-ának

(4)bekezdését idézte, és amelynek körében a kifejezett jogi érvelése volt (mégpedig kifejezetten a Pp. 156., nem pedig

1. §-ára hivatkozással és szövegesen is megjelölve), hogy álláspontja szerint az eljárás szabálytalansága elleni kifogás hiánya indokolja a Pevtv.
2. §-a

(4)bekezdésének alkalmazását. Ez ugyanakkor az elsőfokú végzés helytálló jogértelmezésének megfelelően kívül esik e jogszabályhely hatályán. [25] Az ítélőtábla mindezek alapján helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 383. §-ának

(2)bekezdése alapján. [26] A másodfokú eljárás során pernyertesnek minősülő kérelmező nem támasztott költségigényt, ezért arról nem kellett határozni. [27] Az állam a Pp. 102. §-ának

(1)és

(6)bekezdései alapján viseli az eljárás tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett fellebbezési illetéket az illetékmentes kérelmezett helyett. Debrecen,

1. december
2. Dr. Bakó Pál s.k. a tanács elnöke, Dr. Árok Krisztián s.k. előadó bíró, Dr. Molnár Tibor Tamás s.k. bíró