A határozat elvi tartalma: Az elsőfokú bíróság bűnösnek mondta ki a vádlottat testi sértés bűntettében [Btk. 164. §
(1)bek.,
(3)bek.,
(8)bek.
- fordulat] és rablás bűntettének kísérletében [ Btk.
- §
(1)bek. a) pont 1. ford,
(3)bek. b) pont]. Az ügyész a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, a védő a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. A másodfokú bíróság a Be. 590. §
(5)bek. c) pontja alpján a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezés felülbírálata során a vád és az ítéleti tényállásban leírt cselekvőség tekintetében a vádlott további büntetőjogi felelősségét megállapítva a Btk. 221. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés szerint minősülő magánlaksértés büntettének is minősítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Szegedi Ítélőtábla Bf.III.557/2020/
- A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden,
- április
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő í t é l e t e t: A testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott1 ellen indított büntetőügyben a Kecskeméti Törvényszék
- október
- napján kihirdetett 8.B.341/2019/
- számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint: A vádlott cselekményét magánlaksértés bűntettének [Btk.
- §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés] is minősíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 14.400.- (tizennégyezer-négyszáz) forint bűnügyi költség megfizetésére, külön felhívásra az állam javára. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Kecskeméti Törvényszék
- október
- napján kihirdetett 8.B.341/2019/
- számú ítéletével a
- október
- napjától
- július
- napjáig, majd
- április
- napjától
- július
- napjáig előzetes fogvatartásban volt, ezt követően más ügyben szabadságvesztés büntetését töltő vádlott1 vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [Btk.
- §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés,
(8)bekezdés
- fordulat] és rablás bűntettének kísérletében [Btk.
- §
(1)bekezdés a) pont 1. fordulat,
(3)bekezdés b) pont]. Ezért a vádlottat halmazati büntetésül 10 év szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozata meg. A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelte a vádlott által
- október
- napjától
- július
- napjáig, majd
- április
- napjától
- július
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat 1.793.671,- forint bűnügyi költség viselésére. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.557/2020/15/II [2] 2 A törvényszék ítélete ellen ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor: [3] Az ügyészség a vádlott terhére súlyosítás, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása, míg a vádlott védője enyhítés, rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabása érdekében fellebbezett. [4] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.119/2020/
- számú átiratában az ügyészség fellebbezését azzal a kiegészítéssel tartotta fenn, hogy indítványozta a közügyektől eltiltás tartamának súlyosítását is. A védelmi fellebbezést nem tartotta alaposnak. [5] Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezések irányára tekintettel a Be.
- §
(3),
(5)bekezdés a-d) pontjai alkalmazásával, a Be. 591. §
(2)bekezdés a) pontjára figyelemmel, korlátozott terjedelemben bírálja felül az elsőfokú bíróság ítéletét. [6] A Be. 561. §
(3)bekezdés b), c) és a Be. 562. §
(2)bekezdés alapján a vádlott büntetett előéleti és személyi körülményei tekintetében a tényállás helyesbítésére tett indítványt. A testi épség és vagyon elleni erőszakos bűncselekmény tekintetében az ügyészség szerint a törvényszék helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és ezen cselekmények minősítése is törvényes. E körben csupán a minősítés jogi indokolásának a helyesbítésére tett indítványt, mert az elsőfokú bíróság e körben elmulasztott hivatkozni a Btk. 365. §
(1)bekezdés a) pontjára. [7] A minősítéssel összefüggésben kifejtette azt az álláspontját, mely szerint a vádlottnak a tényállásban szereplő magatartása körében vizsgálni kell, hogy az kimeríti-e a magánlaksértés bűncselekményét, illetőleg, hogy ezen bűncselekmény megállapíthatóságának törvényi feltételei jelen ügyben fennállnak-e. A magánlaksértés magánindítványra büntethető és megítélése szerint, a rendelkezésre álló adatok nem támasztják alá megfelelően az elkövető megbüntetésére irányuló sértetti akaratot, így tekintve, hogy a sértett elhalálozott, indítványozta, hogy az ítélőtábla keresse meg a sértett gyermekét és hívja fel arra, hogy kíván-e magánindítványt előterjeszteni. [8] Amennyiben a magánindítvány előterjesztésre kerül, ez esetben álláspontja szerint, a vádlott cselekménye magánlaksértés bűntetteként is minősül [Btk. 221. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés], mely bűncselekmény büntetési tétele egytől öt évig terjedő szabadságvesztés, így az irányadó büntetési tételkeret és a középmérték változatlan marad. A halmazati büntetés kiszabása körében indítványozta pótlólag felhívni a Btk. 81. §
(3)bekezdését. A bűnösségi körülmények helyesbítését és kiegészítését is indítványozta, érvei szerint a kiszabott szabadságvesztés a súlyosító körülmények nyomatékra is figyelemmel, a bűnösségi kör esetleges bővülésétől függetlenül is aránytalanul enyhe. A mellékbüntetés körében kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság ezen büntetés kiszabásához nem fűzött indokolást és elmulasztotta felhívni annak jogszabályi alapját, így ennek pótlására is indítványt tett. [9] Összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg akként, hogy a magánindítvány előterjesztése esetén, a vádlott bűnösségét Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.557/2020/15/II 3 állapítsa meg magánlaksértés bűntettében, a kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát súlyosítsa, egyebekben azt hagyja helyben. [10] A vádlott védője írásban indokolt fellebbezésében és a fellebbezési nyilvános ülésen az enyhítő körülmények túlsúlyára tekintettel a vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. [11] A kiszabott büntetés enyhítése, illetve súlyosítása érdekében bejelentett fellebbezések nem alaposak, a fellebbviteli főügyészség átiratában írtak nagyrészt helytállóak. [12] Tekintve, hogy a fellebbezések bejelentésére kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdés a) pontja alapján került sor, így a Be. 590. §
(3),
(5)és
(7)bekezdéseiben írt korlátozott felülbírálatnak volt helye. Ennek során a másodfokú bíróság a Be. 590. §
(5)bekezdés a), b),
- c)és
- d)pontjai alapján az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálta az elsőfokú bírósági eljárást, vizsgálta azon eljárási szabályok megtartását, amelyek megsértése esetén a Be. 607. §
(1)bekezdése, valamint a Be. 608. §
(1)bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni, továbbá a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, valamint a büntetés kiszabására, illetve intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseket egyaránt. [13] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárását a perrendi szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le, így olyan eljárási szabályt nem sértett, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. [14] A másodfokú bíróság a Be. 561. §
(3)bekezdés b) pontjára figyelemmel, a rendelkezésre álló iratok egybehangzó adati alapján az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását a vádlott személyi körülményei, illetve büntetett előéleti adatai tekintetében az alábbiak szerint, kiegészítette, illetve helyesbítette: [15] vádlott1 vádlott diszszociális személyiségzavarban szenved, ez azonban nem korlátozta és nem is zárta ki a cselekmény társadalomra veszélyességének felismerésében és a felismerésének megfelelő magatartás tanúsításában. A vádlottat tartásdíj fizetési kötelezettség nem terheli. [16] A büntetett előéleti adatok körében a [4] bekezdésében felhívott Kiskunhalasi Járásbíróság ítéletének száma helyesen 9.B.328/2012/
- Az [5] bekezdésben felhívott Kiskunhalasi Járásbíróság határozatának száma T/3.Bpk.1024/2015/
- A vádlott a Kiskunhalasi Járásbíróság 10.B.448/2018/
- számú ítéletével kiszabott 10 hónap fogházbüntetésből várhatóan
- április
- napján szabadul feltételes kedvezménnyel. [17] Fenti kiegészítések azért váltak szükségessé, mert egyrészt a büntetett előéleti adatokat az elsőfokú bíróság pontatlanul rögzítette, másrészt a vádlott elmeorvosszakértői megvizsgálására a nyomozati eljárás során sor került, ezt az elmeszakértői véleményt az elsőfokú bíróság a tárgyaláson ismertette is, elmulasztotta azonban a szakértői vélemény ténymegállapításait ítéletében rögzíteni. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.557/2020/15/II 4 [18] A Be.
- §
(2)bekezdés a) pontjában írt rendelkezés alapján, a másodfokú bíróság a korlátozott felülbírálat során nem vizsgálhatja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, és ítéletét az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdése alapján jelentették be. [19] A Be. 590. §
(5)bekezdés c) pontjában írtak szerint azonban, a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést ebben az esetben is felül kell bírálnia. [20] Ennek során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság kellő körültekintéssel vizsgálta a testi épséget sértő bűncselekmény tekintetében, hogy a vádlotti cselekmény emberölés bűntettének, vagy halált okozó testi sértés bűntettének minősül-e. E körben a 3/
- Büntető Jogegységi határozatban részletezetteknek megfelelően tért ki a vádlott tudattartalmára, kellő gondossággal vizsgálta az úgynevezett tárgyi és alanyi tényezőket és helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a sérülés okozására a vádlott szándéka kiterjedt, de az eredmény tekintetében, csupán hanyagság terheli. [21] A vádlotti védekezésre figyelemmel, megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során figyelembe vette azt a tényt, hogy a sértett korábban is elszenvedett fejsérülést, de a halálhoz vezető okfolyamatot az a sérülés indította el, amelyet a sértettnek a vádlott okozott. Az kétségtelen, hogy a halálhoz vezető kórfolyamatban szerepe volt a korábbi keményburok alatti vérzésnek, azonban az egész okfolyamatot a vádlott magatartása, bántalmazása indította el, így a vádlott cselekménye és a halálos eredmény bekövetkezése között közvetett ok-okozati összefüggés áll fenn. [22] E körben a jogi indokolás helyesbítésre szorul, mert a [40] bekezdésben tévesen került rögzítésre, hogy a nyolc napon túl gyógyuló sérülés okozására a vádlott eshetőleges szándéka terjed ki. Helyesen állapította meg ugyanis, a törvényszék az ítélet [32] bekezdésében, hogy a vádlott testi sérülés okozására irányuló egyenes szándékára vonható következtetés. A vádlott tudata az életveszély bekövetkezésének a lehetőségét is átfogta, így az eredmény tekintetében gondatlan bűnösség áll fenn. [23] A vagyon elleni erőszakos bűncselekmény tekintetében is helyesen minősítette az elsőfokú bíróság a vádlott által elkövetett bűncselekményt, jogi indokolásában azonban elmulasztott hivatkozni a Btk.
- §
(1)bekezdés a) pont
- fordulatára – holott ítéletének rendelkező részében ezt helyesen rögzítette – ezért azt a másodfokú bíróság pótolta, hiszen a vádlott erőszakot alkalmazott a jogtalan eltulajdonítás érdekében a sértettel szemben. [24] Az ítélőtábla – osztva a fellebbviteli főügyészség álláspontját – észlelte, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Be.
- §
(2)bekezdésében foglalt azon rendelkezést, mely szerint, a bíróságnak a vádról döntenie kell. Az ügydöntő határozatában ugyanis, a vád egy részéről nem rendelkezett. A vádirat tényállása szerint, a vádlott az éjszakai órákban a sértett által használt ingatlan udvarába bement a lezáratlan hátsó kapun keresztül, majd az általa keltett zajra felébredő sértett bántalmazása és annak a házba menekülése után, oda erőszakkal bement. Így megállapítható, hogy a vádirat a magánlaksértés bűntettének az elkövetési magatartását is tartalmazza, ezért emiatt is megtörtént a vádemelés, függetlenül attól, hogy a Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.557/2020/15/II 5 vádirat azt külön bűncselekményként nem jelölte meg. Az elsőfokú bíróság ítéleti tényállásában is rögzítette a magánlaksértés törvényi tényállási elemeit, amikor a [17] bekezdésben írtak szerint – az éjszakai órákban – a sértett az udvarról a házba menekült, ahova a vádlott követte, az ajtót rángatni kezdték, melynek eredményeként a bejártai ajtó üvege betört, majd a vádlott is bement az előszobába és a gereblyét letéve dulakodni kezdett az előszobában a sértettel. A sértett innen bemenekült az általa használt szobába, ahová a vádlott ugyancsak követte és továbbra is pénzt követelt. [25] Az irányadó tényálláshoz képest a vádlott bűnösségének a megállapítása az ítéletben nem volt teljeskörű. Az elsőfokú bíróság nem vonta jogi értékelési körébe a vádlottnak a sértett által használt lakásba történt erőszakos behatolását. [26] Következetes a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy a rablást és a magánlaksértést bűnhalmazatban kell megállapítani, ha az elkövető rablási szándékkal, erőszakkal hatol be más lakásába (BH.1996. 291.). Jelen esetben megállapítható, hogy a vádlott azért ment a sértett után a szobába, mert pénzt követelt tőle, majd a szobában értékek után is kutatott. [27] A magánlaksértés bűncselekménye megállapításának törvényi feltétele [Btk. 231. §
(2)bekezdés] a magánindítvány előterjesztése. [28] Nem osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészségnek azt az álláspontját, amely szerint, a rendelkezésre álló adatok nem támasztják alá megfelelően az elkövető megbüntetésére irányuló sértetti akaratot. A főügyészség véleménye az, hogy a sértett nyomozó hatóság számára tett nyilatkozatai, amelyekről feljegyzések, illetve jelentések készültek, nem minősülnek magánindítványnak. [29] A Be. 378. §
(2)bekezdésében részletezettek szerint, magánindítványnak kell tekinteni, a magánindítvány előterjesztésére jogosult feljelentését és bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint, az elkövető büntetőjogi felelőségre vonását kívánja. [30] A nyomozati iratok
- oldalán található feljelentés és a
- oldalán található feljegyzésben foglaltakból megállapítható, hogy a sértett feljelentést tett, a sérelmére elkövetett cselekmények miatt, ennek során, mind a testi sértés, mind a rablás, mind a magánlaksértés törvényi tényállási elemei mindegyikére kitért, amikor az eseményeket az őt meghallgató rendőrnek elmondta. Ezt követően a sértetett mentővel a kórházba szállították, majd a későbbiek során már nem volt kihallgatható állapotában. Ezen hivatkozott iratokból az ítélőtábla álláspontja szerint egyértelműen megállapítható, hogy azért tett feljelentést, mert a sérelmére bűncselekményt követtek el. A feljelentés ténye, és a történtek részletes előadása alapján, ezek a nyilatkozatai magánindítványnak minősülnek. [31] A Btk.
- §
(1)bekezdésében írtak szerint, aki más lakásába, egyéb helyiségébe, vagy ezekhez tartozó bekerített helyre erőszakkal bemegy, illetve ott bent marad, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A
(2)bekezdésben írtak szerint, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki másnak a lakásba az ott lakó, vagy azzal rendelkező akarata ellenére éjjel bemegy, vagy ott bent marad. A
(4)bekezdésben részletezettek szerint a büntetés bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.557/2020/15/II 6 szabadságvesztés, ha az
(1)bekezdésben meghatározott bűncselekményt a
(2)bekezdésben meghatározott módon követik el. Az ítéleti tényállásban részletezett az a vádlott magatartás, hogy a sértett lakásába éjjel, erőszakos módon behatolt, kimerítette a fent részletezettek szerinti magánlaksértés bűntettét. [32] A másodfokú bíróság így azt állapította meg, hogy a vádlott a tényállában leírt magatartásával több bűncselekményt valósított meg, mint amelyet terhére az elsőfokú bíróság megállapított. [33] A következetes bírói gyakorlat szerint, annak eldöntése, hogy a tényállás szerinti cselekmény több törvényi tényállást is kimerített-e és így a vádlott terhére megállapítható-e az alaki halmazat, valójában nem a bűnösségről, hanem a jogi minősítésről szóló állásfoglalást jelent (1/2007. BK. A/I/3. b., II/1.). [34] A Be. 590. §
(5)bekezdés c) pontja korlátozott felülbírálat esetén is megteremti a fellebbviteli bíróság számára annak a lehetőségét, hogy a vádirati és ítéleti tényállásban leíró jelleggel rögzített, ám a bíróság által nem értékelt cselekményt minősítse, mivel a bűnösséget az azt megalapozó tényálláshoz kell igazítani (IH.
- 11.). [35] Így a másodfokú bíróság úgy állapította meg a vádlott további büntetőjogi felelősségét magánlaksértés bűntettében, hogy a vád tárgyává tett és az elsőfokú bíróság által maradéktalanul elbírált tényeket illetően, az elsőfokú bíróság téves minősítését korrigálta és a vádlott által elkövetett bűncselekményt a Btk.
- §
(1)bekezdésbe ütköző és a
(2)bekezdés a) pont és
(4)bekezdés szerint minősülő magánlaksértés bűntettének is minősítette. [36] Ez ellen a rendelkezés ellen, figyelemmel a Be. 615. §
(2a)bekezdésére, fellebbezésnek helye nincs, mert nem tekinthető ellentétes döntésnek, ha a vádlott egy cselekménye több bűncselekményt valósít meg és erre figyelemmel, a másodfokú eljárásban az elsőfokú bíróság által megállapított minősítés megváltoztatásának van helye (BH.
- 73.). [37] A büntetés kiszabása során a büntetést befolyásoló tényeket az elsőfokú bíróság szinte maradéktalanul feltárta és értékelte, azt a másodfokú bíróság annyival egészítette ki, hogy további enyhítő körülményként értékelte a cselekmény óta eltelt időmúlást és mellőzte a vádlott két eltartásra szoruló kiskorú gyermekére történő hivatkozást, hiszen a vádlott a gyermekek tartásához nem járul hozzá, valamint helyesen a részbeni bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást értékelte enyhítő körülményként. [38] A súlyosító körülmények köréből mellőzte azt, hogy a sértettre éjszaka saját otthonában tört rá a vádlott, mert ez a magánlaksértés bűntettének tényállásbeli alapja, így ennek súlyosító körülményként történő értékelése a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. További súlyosító körülmény azonban a többszörös halmazat és az, hogy a vádlott kitartóan, gátlástalanul, garázda módon hajtotta végre a bűncselekményeket. [39] Az így helyesbített bűnösségi körülményekre is figyelemmel, az ítélőtábla álláspontja szerint, az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.557/2020/15/II 7 tartama arányos, arányban áll a vádlott által elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyával és az ő szermélyében rejlő társadalomra veszélyesség fokával, ezért az ítélőtábla a büntetésnek sem a súlyosítására, sem az enyhítésére törvényes lehetőséget nem látott. A középmértéknek megfelelő 10 év szabadságvesztés kiszabása, mind a speciális, mind a generális prevenció céljait biztosítja. Helyesen döntött az elsőfokú bíróság a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása tekintetében is, annak tartama is arányos, figyelemmel arra, hogy megközelíti a törvény szerint kiszabható maximális tartamot. E mellékbüntetés tekintetében az elsőfokú bíróság elmulasztott hivatkozni a Btk.
- §
(1)bekezdésére, mely szerint, a közügyek gyakorlásától el kell tiltani azt, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek és méltatlan arra, hogy azok gyakorlásában részt vegyen, valamint a Btk. 62. §
(1)bekezdésére, miszerint a közügyektől eltiltás határozott ideig tart, annak legrövidebb tartama egy év, leghosszabba tartama tíz év, ezért ezt a másodfokú bíróság pótolta. [40] A szabadságvesztés végrehajtási fokozata tekintetében, a törvényszék elmulasztott hivatkozni a Btk. 37. §
(3)bekezdés a) pontjára, továbbá a halmazati büntetés tekintetében a Btk. 81. §
(3)bekezdésére, ezért ezen jogszabályhelyekre történő hivatkozást a másodfokú bíróság ugyancsak pótolta. [41] A fent részletezettekre tekintettel, az ítélőtábla sem a kiszabott büntetés súlyosítása, sem enyhítése érdekében bejelentett fellebbezéseket nem ítélte alaposnak, azonban az elsőfokú bíróság ítéletét hivatalból is felülbírálva, azt a Be. 604. §
(1)bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta a rendelkező részben foglaltak szerint, egyebekben a Be. 605. §
(1)bekezdés alapján helybenhagyta. [42] A fellebbezési eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be. 613. §
(1)bekezdésén alapult, figyelemmel a Be. 574. §
(1)bekezdésére is. [43] nincs. Az ítélet ellen a Be. 615. §
(1)és
(2a)bekezdés alapján fellebbezésnek helye Szeged,
- április
- dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke dr. Katona Dorottya s. k. előadó bíró dr. Joó Attila s. k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.557/2020/
- számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 8.B.341/2019/
- számú ítélete jelen ítélet folytán jogerős. Szeged,
- április
- dr. Hegedűs István s. k. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.557/2020/15/II a tanács elnöke 8