Kfv.35204/2021/8 – Kúria

(2)bekezdéséből fakadóan a gazdasági társaság vonatkozásában hozott első és másodfokú határozatok, valamint jegyzőkönyv és mellékleteinek megküldése csak akkor terheli az adóhatóságot, ha az adófizetési kötelezettség megállapítására utólagos ellenőrzés keretében került sor. A bevalláson alapuló fizetési kötelezettség érvényesítésekor elegendő a határozatban utalni a bevallás adataira. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.I. 35.204/2021/

1. A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke; Dr. Heinemann Csilla előadó bíró Huszárné dr. Oláh Éva bíró; A felperes: Felperes1 Cím2 A felperes képviselője: Temesvári Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Temesvári Zoltán) Cím3 Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatala Fellebbviteli Igazgatósága Cím1 Az alperes képviselője: jogtanácsos Cím4 A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
2. szám alatt Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Szegedi Törvényszék 101.K.700.075/2020/
3. számú ítélete Rendelkező rész Kúria I.Kfv.35.204/2021/8 2 A Kúria a Szegedi Törvényszék 101.K.700.075/2020/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak- külön felhívásra- 470.698 (négyszázhetvenezer-hatszázkilencvennyolc) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a Bt. (a továbbiakban: Bt.)
5. február 13-i megalakulásától
6. június 1-i jogutód nélküli megszűnéséig beltagja, a felszámolási eljárás kezdetéig önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselője volt. A Szegedi Törvényszék Cégbírósága
7. február 10-i kezdőnappal elrendelte a Bt. felszámolását, annak során a Bt.t
8. május 20-án megszüntették, a Cégnyilvántartásból
9. június 1-vel törölték. A felszámolási eljárás során az adóhatóság a törvényes határidőn belül 6.745.952, -Ft, a Bt. adóés járulékbevallásain alapuló hitelezői igényt jelentett be, mely hitelezői igényt a felszámoló visszaigazolta. A felszámolási eljárás során az adóhatóság követelése nem térült meg. [2] Az elsőfokú adóhatóság a felperest, mint a Bt. volt beltagját, mögöttes felelősségére tekintettel a felszámolási eljárás során érvényesített, de meg nem térült követelés el nem évült része tekintetében összesen: 4.706.982, -Ft – a határozatban BAR kódszám, adónemkód, az esedékesség időpontja és az adótartozás összegének megjelölésével részletezett – adótartozás megfizetésére kötelezte. [3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
10. január
11. napján kelt
12. számú határozatával az elsőfokú határozatot, annak helyes indokolására tekintettel, helyben hagyta. [4] Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú hatóság a tényállást teljeskörűen feltárta, határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes az adótartozás keletkezésekor a Bt. beltagja volt, a felszámolási eljárás során az adóhatóság hitelezői igényt jelentett be, amely a felszámolási eljárás során nem térült meg. A felperesi fellebbezési érvekre reagálva közölte, hogy a mögöttes kötelező határozat azért nem rendelkezett mellékletekkel, mert az adóigazgatási rendtartásról szóló
13. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.)
14. §

(2)bekezdése utólagos adómegállapítás esetére írja elő az adómegállapítás tárgyában kiadott határozatok, valamint az utólagos adómegállapításról felvett jegyzőkönyv megküldését, a Bt. adótartozása pedig nem ezen, hanem a bevallásokon alapult. A felperesnek joga volt az iratok megismerésére, másolatok készítésére, iratbetekintési jogát azonban nem gyakorolta. Ezen Kúria I.Kfv.35.204/2021/8 3 túlmenően a felperesnek, mint a Bt. törvényes képviselőjének tudomással kellett bírnia az adóbevallásokon, önellenőrzési pótlékon, valamint a Bt. tartozásai után felszámított késedelmi pótlékon alapuló adótartozás alapjáról és összegszerűségéről. A mögöttes felelősség érvényesíthetőségének mindhárom konjunktív feltétele teljesült, a Bt. a végrehajtható okiratokon alapuló adót nem fizette meg, azt tőle behajtani nem lehetett és a Gt. és a Ptk. szabályai szerint a felperes mögöttesen kötelezhető személynek minősült. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] A felperes pontosított keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályú megsemmisítését és az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. [6] A felperes a mögöttes felelősségének jogalapját ugyan nem vitatta, de azt állította, hogy az adóhatóság a követelés összegszerűségét nem bizonyította megfelelően. [7] Előadta, hogy az adóhatóság részletesen ismertette ugyan, de nem igazolta a követelése jogcímét és összegszerűségét, valamint azt sem, hogy nyújtott-e be hitelezői igényt a felszámolási eljárásban, a felszámolás során volt-e megtérülés, kapott-e nemleges igazolást, illetve a felszámolási eljárás befejezése után mennyi tartozása maradt fenn a Bt.-nek. A bizonyítatlanság terhe az Air. 58. §

(1)bekezdése alapján az alperes terhére esik. Hivatkozott a BDT 2010/

1. számú eseti döntésre, mely szerint a betéti társaság beltagjának mögöttes felelőssége csak a felszámolási eljárásban bejelentett, a felszámolási eljárás alatt kielégítést igazoltan nem nyert követelésekre terjedt ki, ennek hiányában a tartozás fő kötelezettől való behajthatatlansága nem állapítható meg a mögöttes felelőssel szemben, a követelés nem érvényesíthető. [8] Az iratmegismerési jog gyakorlása nem válthatja ki az alperes bizonyítási terhét, ezért az alperes alaptalanul hivatkozott az Air.
2. §-a alapján az iratok megismerhetőségére. Az iratmegismerés lehetőségéről pedig a határozatok nem adtak tájékoztatást. [9] Alaptalan az az alperesi állítás is, hogy a felperesnek, mint volt képviselőnek tudnia kellett a követelés jogalapjáról és összegszerűségéről, miután a Bt.-t
3. júniusában törölték a cégnyilvántartásból, a felperesnek iratai nem maradtak. A felperes az őt kötelező határozatot a Bt. törlése után 3 és fél évvel kapta meg, iratokkal nem rendelkezett, adatok hiányában nem volt elvárható tőle, hogy emlékezzen a tartozás mibenlétére, és az elsőfokú határozatban részletezett tételek helyességére. [10] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, hivatkozva arra is, hogy az egységes bírói gyakorlat szerint a tájékoztatási kötelezettség megsértése csak rendkívül súlyos esetben minősülhet az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértésnek. Az elsőfokú ítélet [11] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak. Kúria I.Kfv.35.204/2021/8 4 [12] Hangsúlyozta, hogy abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes határozatában indokolási kötelezettségének eleget tett-e, megfelelően bizonyította a felperes, mint mögöttes kötelezett kötelezettségének összegszerűségét, vagy további adatokat kellett volna a felperes rendelkezésére bocsátani annak érdekében, hogy a felperes azt vitatni tudja. [13] Kitért arra, hogy az adózás rendjéről szóló
4. évi L. törvény (a továbbiakban: Art.)
5. §-a alapján a mögöttes felelősség felperessel szembeni érvényesíthetőségének három konjunktív feltétele volt: az esedékes adót a Bt. nem fizette meg, azt tőle behajtani nem lehet, s a vonatkozó anyagi szabályok szerint a felperes mögöttesen kötelezhető személynek minősült. Mivel a felperes nem vitatta, hogy mögöttes felelősséggel tartozik, ezért a bíróság az előbbi két feltétel tekintetében vizsgálta az adóhatóság határozatainak jogszerűségét. [14] Kiemelte, hogy az adóhatóság határozatában az egyes adóbevallásokra lebontva adónem esedékesség, összeg és bárkód szerint beazonosítható módon tartalmazta a Bt. felszámolási eljárás kezdetéig el nem évült adótartozásait. Az alperes a per során valamennyi érintett adóbevallást becsatolta, amelyből a bíróság megállapította, hogy azok darabszámra egyeznek az alperes határozatában felsorolt bevallásokkal, azok egyértelműen beazonosíthatók és az elsőfokú határozat az adóbevallások minden releváns adatát helyesen tartalmazta. A határozat azt is részletesen ismertette, mely tartozások tekintetében évült el a végrehajthatóság, amelyek alapján a felperes ellenőrizni tudta, hogy mely követelések végrehajthatósága nem évült el. [15] A képviselő tudott a felszámolási eljárás megkezdéséről, annak eredményéről, az adatok egy részét közhiteles nyilvántartásból is ellenőrizhette. Igazolást nyert, hogy az alperes a felszámolási eljárás során igényét bejelentette, ez egyértelműen kiderül az eljárást befejező végzésből is. Miután az kézbesítésre került a felperesnek, így erről a tényről a felperes tudomást szerezhetett. Iratbetekintési jogának gyakorlása mellett megbizonyosodhatott volna arról, hogy összegszerűség tekintetében is helytálló az alperes határozata. A felperes nem mutatott rá, hogy az iratbetekintésről való tájékoztatás esetén az adóhatóság eljárása mennyiben vezethetett volna eltérő eredményre. [16] Egyetértett azzal az alperesi indokolással, hogy a Bt.-nél nem utólagos adómegállapítás következményeként, hanem az adóbevallásain alapuló meg nem fizetett adótartozásai miatt került sor a kötelezésre, és az Air.
6. §-a erre az esetre vonatkozóan nem ír elő olyan kötelezettséget, hogy a határozathoz mellékletként csatolni kellene az alapul fekvő bevallásokat, vagy egyéb iratot. A felperes, mint a Bt. törvényes képviselője, a felszámolási eljárás kezdetéig jogosult volt a Bt. bevallásainak önellenőrzéseire, azokba történő betekintésre. Hangsúlyozta azt is, hogy a Bt. felszámolására többek között azért került sor egyszerűsített eljárásban, mert a felperes az iratokat nem tudta a felszámoló rendelkezésére bocsátani, tehát a Bt. adókötelezettségének esetleges vitatásához szükséges iratokkal már a felszámolási eljárás kezdete előtt sem rendelkezett. A felperes önhibájából került abba a helyzetbe, hogy nem tudta a Bt. bevallásainak adatait a Bt. könyveivel Kúria I.Kfv.35.204/2021/8 5 összevetni, azokat módosítani. A felperes a perben beszerzett bevallások birtokában sem hivatkozott azonban arra, hogy a Bt. adóbevallásai hibásak lennének, azok tartalmát nem vitatta. [17] Az elsőfokú bíróság az elsőfokú határozatban szereplő adatokat összevetette az adóhatóság által csatolt bevallások és mellékletek kimutatásaival, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a határozatban szereplő tételek egyértelműen beazonosíthatók a csatolt bevallásokkal. A bevallásokhoz mellékletként csatolt kimutatás, a bárkódok kivételével egyezik az elsőfokú határozatban szereplő táblázat adataival. A felperes állítását, miszerint az iratbetekintési jogról való tájékoztatás elmaradása jogorvoslati jogának gyakorlásában bármilyen mértékben akadályozta volna, nem tudta alátámasztani. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [18] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozathozatalára történő utasítása érdekében. Kérelmét arra alapozta, hogy a bíróság nem az adóigazgatási eljárásban a felperes rendelkezésére bocsátott iratok alapján hozta meg döntését, hanem olyan iratok, bevallások felhasználása alapján, amelyeket a felperes nem kapott meg. Ez álláspontja szerint sérti a Kp.
7. §

(2)-

(3), valamint 2. §

(6)bekezdését. [19] A felperes felülvizsgálati eljárásban nem vitatta mögöttes felelősségének fennállását, azonban változatlanul állította, hogy az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy milyen összegben terheli a helytállás. Utalt arra is, hogy a mögöttes felelősség kérdésében nem annak volt jelentősége, hogy a felperes vezető tisztségviselő volt, hanem a beltagi viszonynak. Így annak sincs jelentősége, hogy mit tudott, vagy tudhatott a felperes beltagként, vagy akár tisztségviselőként a társaság adótartozásáról, hanem az alperes bizonyítási kötelezettségének volt meghatározó jelentősége. [20] Állította, hogy a bírósági felhívásra becsatolt bevallások sem fedték le az alperesi követelés összegét, mely eltéréseket az elsőfokú eljárásban részletesen tételezte. Kifogásolta, hogy az ítélet nem adott magyarázatot a felperes által jelzett hiányosságokra és eltérésekre, és felülvizsgálati kérelmében számszakilag is megjelölte az általa felfedezett különbségeket. Nézete szerint a felperes részére és a bíróság részére megküldött alperesi iratok eltérnek egymástól, a bíróság azt állítja, hogy az alperes 126 mellékletet csatolt, ezzel szemben a felperesnek elküldött csatolmányok száma kevesebb. Ezzel összefüggésben a Kp. 2. §

(6)bekezdésének megsértésére hivatkozott, amely garanciális jellegű normaként mondja ki, hogy a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden az eljárás során benyújtott kérelmet, nyilatkozatot, bizonyítékot megismerhessenek és azokra megfelelő határidőn belül nyilatkozhassanak. A felperes önhibáján kívül nem volt, nem lehetet birtokában minden olyan ténynek, amelyen az ítélet alapult. A felperes részére megküldött iratok alapján megalapozottan ki lehet jelenteni, hogy az alperes a perben nem igazolta a követelés összegszerűségét, ami pedig eldöntendő kérdés volt. Kúria I.Kfv.35.204/2021/8 6 [21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte. Egyrészről arra hivatkozott, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében a bíróság mérlegelési jogkörben hozott döntését támadja és a bizonyítékok felülmérlegelését kéri. Nem helytálló az a felperesi érvelés, ami az alperes rosszhiszemű pervitelére utal, miután az OBH átvételi értesítője szerint az iratokteljes terjedelmében megküldésre kerültek a felperesnek. Nézete szerint a felülvizsgálati kérelem e körben ellentmondásos is, hiszen egyrészt a felperes a számára az alperes által vélelmezett iratmegküldést sérelmezi, másrészt ezután a bíróság általi hiányos iratmegküldésre hivatkozással a Kp. 2. §

(6)bekezdésének sérelmét kifogásolja. [22] Az alperes arra is rámutatott, hogy a felperes legkésőbb a megelőző közigazgatási eljárás során megtekinthette volna a Bt. adóbevallásait, olyan indokra nem is hivatkozott, ami az önhiba hiányát kizárta volna, ezért a felperes a Kp. 78. §

(4)bekezdése alapján a közigazgatási perben már nem is hivatkozhatott volna az adóbevallások valóságtartamával kapcsolatos kifogásaira. A Kúria döntése és jogi indokai [23] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan. [24] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. (Kp.) 115.§

(2)bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108.§

(1)bekezdésének, továbbá a Kp. 120.§

(5)bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre állt iratok és bizonyítékok alapján vizsgálhatta felül. A Kúria az eljárásban nem a kereset ismételt elbírálását, illetve a közigazgatási döntés ismételt felülbírálatát végzi, ezért nincs helye bizonyítás felvételének, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján vizsgálja, hogy a jogerős ítélet megfelel-e a kérelemben megjelölt jogszabályoknak [Kp. 120. §

(5)bekezdés]. [25] A perbeli jogvita elbíráláshoz a Kúria szükségesnek vélte az önadózáson alapuló rendszer áttekintését, mert álláspontja szerint ennek figyelembevételével lehet a felperes által kifogásolt határozat jogszerűségét eldönteni. [26] Az adómegállapítás az Art. 9. § b.) pontjából fakadó eljárási adókötelezettség. Az Art. 46. §

(1)bekezdése szabályozza, hogy az anyagi jogszabályokban előírt adót, költségvetési támogatást ki, mikor, hogyan állapítja meg. Az Art. 46. §

(1)bekezdés a.) pontja értelmében az adót az adózó önadózással állapítja meg. Az önadózás azt jelenti, hogy amennyiben ezt törvény előírja, az adózó az adót, a költségvetési támogatást köteles megállapítani, bevallani, megfizetni, illetve igényelni a hatóság közvetlen részvétele nélkül. Az önadózás lényegében gyűjtőfogalom, amelyet három fő nevesített részkötelezettség – megállapítás, bevallás, megfizetés – alkot. Kúria I.Kfv.35.204/2021/8 7 [27] A perbeli esetben a Bt. mint gazdasági társaság önadózás útján volt köteles az állammal elszámolni, melynek a társaság képviseletében eljáró személyként a felperes eleget tett. A tényállásból kitűnőleg azonban befizetési kötelezettségét a Bt. nem teljesítette, ebből adódott tartozása, melyet az adóhatóság a felszámolási eljárás során érvényesíteni a gazdálkodó szervezet vagyona híján nem tudott. A Bt. mint társasági forma lényegéből fakadóan a beltag felelőssége korlátlan és egyetemleges – saját vagyonával is felel a társasággal szembeni követelésekért. Ezt a felelősséget testesíti meg az Art. 59. §

(1)bekezdés e.) pontja, melynek fennállását maga a felperes sem vitatta. [28] Az adóhatóság minden egyes adózóra vonatkoztatva adószámlát vezet, melyen a kötelezettségek, valamint a befizetések és kiutalások adónként (közteher-nemenként), költségvetési támogatásonként kerülnek kimutatásra. A Bt. felszámolása előtt már létező Ebev portálon keresztül a Bt. folyószámlája bármikor ellenőrizhető volt, a felperes, mint képviselő meggyőződhetett bevallások felkönyveléséről és tartozások összegéről. Ezért nem elfogadható az a felperesi érvelés, hogy a felperes iratok hiányában nem tudott meggyőződni arról, hogy a Bt.-nek milyen összegű tartozása állt fenn. Ezen túlmenően a felperes, mint képviselő bármikor kezdeményezhette volna az adóhatóságnál a Bt. folyószámlájának egyeztetését, ha bármilyen a bevallástól eltérő számla vezetést észlelt volna. Mindezekből következően nem elfogadható az a felperesi érvelés mely a Bt. adótartozásainak kimutatásával kapcsolatos felelősséget az adóhatóságra hárít, mert egyrészről azok a Bt. bevallásai alapján került felkönyvelésre és a felperest, mint képviselőt bármikor megillette az adószámla egyeztetési lehetősége mellyel a Bt. fennállása alatt nem élt, ilyenre nem hivatkozott. Ebből eredően az alperest nem terhelte a mögöttes felelősség megállapításakor semmilyen irat megküldési kötelezettség, hiszen a tartozás a Bt. folyószámláján a bevallások alapján könyvelt tételekből tevődött össze, melynek nyomon követésére a felperesnek bármikor lehetősége volt. [29] Helytállóan utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy az Air. 123. §

(2)bekezdése a társaságnál lefolytatott utólagos ellenőrzésről készült jegyzőkönyv és határozatok esetében ír elő irat megküldési kötelezettséget, a Bt.-nél azonban ilyen ellenőrzés lefolytatására nem került sor, hiszen bevallásai alapján munkálták ki a tartozás összegszerűségét. [30] Téves a felperesnek a keresetében és felülvizsgálati kérelmében levezetett megközelítése, mely valamennyi bevallás megküldését, bemutatását várta el az alperestől. A már fentebb részletezett önadózás rendszeréből fakadóan ilyen kötelezettség az adóhatóságot nem terhelte. Az elsőfokú határozat kellő részletességgel, beazonosítható módon tartalmazta a Bt. által benyújtott bevallások adatait, melyből a felperest terhelő fizetési kötelezettség kiszámítható volt. Az elsőfokú bíróság ezt az összevetést maga is elvégezte, abban hibát nem lelt fel. A felperes a felülvizsgálati kérelmében továbbra is csak állította, de tényszerűen nem bizonyított az eltérést. [31] Nem sérült a Kp. 2. §

(6)bekezdésében a bizonyítékok megismertetésére vonatkozó bíróságot terhelő előírás sem, hiszen a bíróság hiánytalanul megküldte a felperesi képviselőnek az alperes által benyújtott iratokat. Kúria I.Kfv.35.204/2021/8 8 [32] A Pp. 279.§

(1)bekezdését a Kp. 78.§

(2)bekezdése a közigazgatási jogvitákra akként pontosítja, hogy a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben, a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetve értékeli. Az bizonyítékok értékelése ekkor felel meg a Pp. 346.§

(4)-

(5)bekezdéseinek is. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének és felülértékelésének nincsen helye, de a bizonyítékok hiányos, kirívóan okszerűtlen vagy logikátlan mérlegelése jogszabálysértő. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság bizonyíték értékelése a fenti szabályoknak megfelelt, a bevallások határozati megjelenítését kellő alapossággal ellenőrizte, számszakilag összevetette és jogszerűen állapította meg, hogy az adóhatóság helytállóan rögzítette a felperest terhelő fizetési kötelezettség összegét. [33] A fentiekben kifejtettek alapján a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kp. 121. §

(2)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [34] A mögöttes felelősség adóhatósági érvényesítésekor az Air. 123. §

(2)bekezdéséből fakadóan a gazdasági társaság vonatkozásában hozott első és másodfokú határozatok, valamint jegyzőkönyv és mellékleteinek megküldése csak akkor terheli az adóhatóságot, ha az adófizetési kötelezettség megállapítására utólagos ellenőrzés keretében került sor. A bevalláson alapuló fizetési kötelezettség érvényesítésekor elegendő a határozatban utalni a bevallás adataira. Záró rész [35] A Kúria a Kp. 35.§

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 83.§

(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes felülvizsgálati perköltségének viselésére. [36] A felperes költségmentesség iránti kérelmét a Kúria

1. számú végzésével elutasította. Erre tekintettel kötelezte a Kúria a felperest felülvizsgálati illeték viselésére, mely kötelezés az illetékekről szóló
2. évi XCIII. törvény (Itv.)
3. §

(1)bekezdésén és a Kp. 35. §

(1)bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 102. §

(1)bekezdésén alapul. [37] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. §

(2)bekezdése alapján alkalmazandó 107. §

(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. [38] Az ítélet ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116.§ d) pontja zárja ki. Budapest,

1. június
2. Dr. Hajnal Péter s.k. a tanács elnöke; Dr. Heinemann Csilla s.k. előadó bíró; Huszárné dr. Oláh Éva s.k. bíró Kúria I.Kfv.35.204/2021/8 9