← Magyarország

Pf.20114/2026/7 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A Ptk. 6:7. §

(3)bekezdésében foglalt rendelkezés a valódiság és hamisítatlanság követelményét nem szabályozza, és nem várja el a nyilatkozat abszolút hamisíthatatlanságát ahhoz, hogy az írásbeli nyilatkozatnak minősüljön. Ennek a követelménynek elvileg bármilyen fizikai formában megjelenített közlési forma megfelelhet. Ezért a nem hagyományos és nem az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló
  1. évi CCXXII. tv.
  2. §-ában (az eIDAS rendelet
  3. §-ában) szabályozott írásbeli alakszerűség mellett tett jognyilatkozatok alakiságának minősítése attól függ, hogy a vizsgált nyilatkozattételi és közlési forma az adott esetben alkalmas-e a tartalom változatlan visszaidézésére, továbbá a nyilatkozatot tevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Pf.20.114/2026/
  4. A felperes: felperes felperes címe A felperes képviselője: Dr. Kovács M. László Ügyvédi Iroda ügyvédi iroda Az alperes: alperes alperes címe Az alperes képviselője: Dr. Molnár Arnold ügyvéd ügyvéd címe A per tárgya: sajtó-helyreigazítás Az elsőfokú bíróság: Balassagyarmati Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 47.P.20.452/2025/
  5. A fellebbezést benyújtó fél: felperes végzés A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot az érdemi szaktól kezdődő új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A másodfokú perköltséget a felperes vonatkozásában 298.000 (kétszázkilencvennyolcezer) forintban, az alperes vonatkozásában 158.750 (százötvennyolcezer-hétszázötven) forintban határozza meg. A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az alperes által szerkesztett ipolyinfo.com internetes portálon
  6. október 16án „Kamuegyesületbe léptette be a polgármestereket” címmel jelent meg cikk az alábbi tartalommal: [2] „Nem létező civil szervezetbe lépett be több Nyugat-nógrádi polgármester, akik jóhiszeműségét egy diósjenői önkormányzati képviselő használta ki – állítja Drégelypalánk első embere. Név1 a Megafonnak mondta el, hogy megdöbbenve vette észre, felelős településvezetők bizalmával visszaélve egy fiktív szervezet nevében intézkedett felperes diósjenői helyi politikus. Név1 a rádió mai adásában ismertette: felperes idén év elején azzal kereste meg őt, valamint Ipolyság, Nógrád és Balassagyarmat vezetőit, hogy vegyenek részt a Balassagyarmat-Vác vasútvonal fejlesztéséért induló kezdeményezésben, amelynek első munkája egy hatástanulmány elkészítése lesz. Név1 visszaemlékezésében azt mondta: Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.114/2026/7 2 nemrégiben már készült egy ugyanilyen hatástanulmány, azonban az ügyre tekintettel bizalmába fogadta a Börzsönyi és Ipoly-völgyi Vasútbarátok Egyesületének elnökeként bemutatkozott felperest. Az országos médiavisszhangot is kiváltott témát követően a polgármesterek egymástól tudták meg, hogy nem létező egyesület nevében kampányolnak. A drégelypalánki polgármester szerint szerint a határozott fellépés és a hivatalosnak tűnő megkeresés vezette félre őket. Megjegyezte: a fiktív egyesület azóta meg is alakulhatott volna, de az sem történt meg.” [3] A felperes
  7. november 14-én e-mail formájában sajtó-helyreigazítás iránti kérelmet küldött az alperes e-mail címére, géppel szerkesztett aláírás nélküli levélben, a cikkben foglalt valótlan tényállítások miatt. [4] Az alperes
  8. november 18-án ugyancsak e-mailben válaszolt a felperesnek, amelyben tájékoztatta, hogy nem közölt valótlan tényeket. [5] A felperes
  9. december 4-én előterjesztett keresetében az alperes kötelezését kérte az alábbi – az előzetes kérelemmel egyező tartalmú – helyreigazító közlemény közzétételére: [6] „Helyreigazító közlemény az ipolyinfo.com weboldalon
  10. október
  11. napján »Kamuegyesületbe léptette be a polgármestereket« címmel közölt cikk valótlan állításai miatt: Az ipolyinfo.com weboldalon
  12. október
  13. napján megjelent, „Kamuegyesületbe léptette be a polgármestereket” címmel közölt cikkünk címe, miszerint felperes „Kamuegyesületbe léptette be a polgármestereket”, nem felel meg a valóságnak. [7] E cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy felperes diósjenői önkormányzati képviselő több nyugat-nógrádi polgármester jóhiszeműségét kihasználta, akik egy nem létező civil szervezetbe léptek be. [8] E cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy felperes diósjenői önkormányzati képviselő felelős településvezetők jóhiszeműségével visszaélve egy fiktív szervezet nevében intézkedett. A valóság a cikk címében és szövegében írtakkal szemben az, hogy nem volt, nem jött létre semmiféle egyesület, és így, mivel nem volt egyesület – amely ötletet az érintettek közösen elvetettek – abba nem is léphetett be senki, felperes nem léptetett be senkit semmilyen egyesületbe, sem más szervezetbe és nem intézkedett fiktív szervezet nevében.” [9] Keresetét a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló
  14. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.)
  15. §, a polgári perrendtartásról szóló
  16. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  17. §,
  18. § rendelkezéseire alapította. Perköltségét felszámította. [10] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Védekezése szerint a keresetet megelőző sajtó-helyreigazítási kérelemre vonatkozó felhívás nem felelt meg a jogszabályban foglaltaknak. [11] Az előzetes kérelem benyújtására nyitva álló 30 napos határidő anyagi jogi határidőnek minősül, ezért annak utolsó napján a kérelmet igazolható módon postára kell adni, vagy annak meg kell érkeznie a címzetthez. [12] A jelen esetben a felperes ajánlott, tértivevényes küldeményt nem küldött az alperes részére. A keresetben hivatkozott,
  19. november
  20. keltezésű elektronikus levél nem tartalmaz grafikus elemet és aláírást sem. Ezért az irat nem felel meg az írásbeliség követelményének, a Polgári Törvénykönyvről szóló
  21. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  22. §
(2),
(3)bekezdésében foglaltaknak; nem minősül írásba foglalt nyilatkozatnak. [13] Az írásbeliség követelményének való megfelelés esetén pedig fokozott biztonságú aláírással ellátott levélként lenne elfogadható. [14] A 30 napos határidőt a felperes elmulasztotta. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.114/2026/7 3 [15] Az alperes a kereset elkésettségére hivatkozással kérte az eljárás megszüntetését. Az előzetes eljárásban az alperes nyilatkozott, ebből nyilvánvalóvá vált a felperes számára, hogy nem kíván sajtó-helyreigazítást közzétenni; a felperesnek a nemleges válasz kézhezvételétől számított 15 napon belül kellett volna keresetét benyújtania. A
  1. november 18-i dátumot figyelembe véve a keresetindításra nyitva álló határidő
  2. december 3-án járt le, ám a felperes keresetét csak
  3. december 4-én iktatták. [16] Érdemben azért kérte a kereset elutasítását, mert a sérelmezett kijelentés véleménynek minősül a sajtóközlemény egészének értelmezése során. Kiemelte, hogy az írás közügyet érint, a felperes közszereplő. A cím tényekből levont okszerű következtetést tartalmaz; a szerző sarkos véleményének adott hangot. [17] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. A felperest kötelezte 342.900 forint perköltség megfizetésére az alperes részére. [18] Alkalmazott jogszabályként ismertette az Smtv.
  4. §
(1),
(2)bekezdését, a Pp. 495. §
(1)bekezdését, 496. §
(1),
(2),
(3)bekezdését. Azt vizsgálta, hogy az előzetes helyreigazítási kérelem megküldésére a jogszabálynak megfelelő módon került-e sor; teljesültek-e a Pp. 495. §
(1)bekezdésében foglalt feltételek. [19] A Pp. 495. §
(1)bekezdése alapján abból indult ki, hogy a pert megelőzően a sajtószerv felé irányuló helyreigazítási kérelem eredménytelensége a feltétele a keresetlevél előterjesztésének. A megelőző kérelem alapján van ugyanis a sajtószerv abban a helyzetben, hogy meggyőződhessen a kérelem alaposságáról, így mindenekelőtt arról, hogy rendelkezik-e azokkal az információkkal, amelyek alapján a perben sikerrel védekezhet. [20] A szükségképpeni előzetes eljárásban igényelt helyreigazítás formai követelménye a törvény által előírt írásbeliség. Ezért a törvényszék az alperes részére eljuttatott elektronikus levél joghatás kiváltására alkalmasságát vizsgálta. [21] Az ítélkezési gyakorlat alapján annak tulajdonított jelentőséget, hogy a jogosult azonosíthatósága érdekében szükséges a kérelem aláírása (BDT
  2. számú döntés). A kérelemnek legalább az okiratokra vonatkozó írásbeliség követelményének meg kell felelnie, figyelemmel a Ptk. 6:
  3. § szabályozására. A rendelkezés értelmében a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha azt a nyilatkozó fél aláírta. Írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére, a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor. Az egyszerű zárt rendszeren kívüli e-mail a nyilatkozattevő személyének a kétségkívüli azonosítására aláírás hiányában nem alkalmas, így az írásbeliség követelményét sem elégíti ki. [22] Az elektronikus levélben érkezett helyreigazítási kérelem esetében fontos garanciális követelmény az, hogy annak tartalma és a jogosulttól való származása kétséget kizáróan megállapítható legyen. A hitelesség hiánya azt jelenti, hogy a dokumentum nem alkalmas az akaratnyilatkozat megtételének, valódiságának és a tartalma változatlanságának, hamisítatlanságának, kétséget kizáró bizonyítására. [23] Az elektronikus okirat a digitális államról és a digitális szolgáltatások nyújtásának egyes szabályairól szóló
  4. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Dáptv.)
  5. §
(1)bekezdés a), b) pontjában foglaltak teljesülése esetén felel meg a valódiság és a hamisítatlanság követelményének. [24] Az adott esetben a helyreigazítási kérelem és a megküldés módja együtt alkot egységet; írásba foglaltnak csak a fokozott biztonságú aláírással ellátott elektronikus irat minősül. Emellett – a Dáptv. rendelkezései értelmében – a kézbesített elektronikus dokumentumnak meg kell egyeznie a nyilatkozattevő által jóváhagyott dokumentummal. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.114/2026/7 4 [25] A felperes előzetes kérelme azonban aláírást nem tartalmaz, ezért a felperestől származása egyértelműen nem azonosítható; az írásbeliség követelményének nem felel meg, így joghatás kiváltására nem volt alkalmas. [26] Ezért az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a per előfeltétele nem teljesült, és a keresetet elutasította. Az eljárás megszüntetése iránti kérelmet elutasította, mert a helyreigazítási kérelem megküldése nem volt joghatályos és annak pontos időpontja sem volt megállapítható. Az alperes védekezésének további érveit nem vizsgálta, a felperes bizonyítási indítványát pedig szükségtelenként mellőzte. [27] A perköltség megfizetésére a pervesztes felperest kötelezte a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján. Az alperes perköltségét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet (a továbbiakban: Ükr.) 2. §
(1)bekezdés a) pontja szerint határozta meg 150.000 forint + áfa, valamint két tárgyalás vonatkozásában összesen 120.000 forint + áfa összegben. [28] Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Perköltségét felszámította. [29] Jogorvoslati kérelmét eljárási és anyagi jogszabályok sérelmére alapította. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 263. §
(1)bekezdés, 279. §
(1)bekezdés, 346. §
(4),
(5)bekezdés, 495. §
(1)bekezdés, valamint a Ptk. 6:
  1. § rendelkezéseit. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp.
  2. §
(1)bekezdésében,
(3)bekezdés a), c), d) pontjában jelölte meg. [30] Nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak a per előfeltétel hiányára vonatkozó megállapításaival (elsőfokú ítélet indokolása, [21] bekezdés). [31] Az elsőfokú bíróság a pervezetés tekintetében következetlen is volt; ha következtetése szerint a helyreigazítási kérelem nem felel meg az írásbeliség követelményének, akkor szükségtelen volt a tárgyalások megtartása, az érdemi bizonyítás lefolytatása. Ez az eljárás nem felelt meg a perkoncentráció elvének, és sérti a pergazdaságosság szempontját is. [32] Az ítéleti indokolás [19], [20] bekezdésében az írásbeliség követelményével kapcsolatban megfogalmazott érvek megalapozatlanok. A sajtó-helyreigazítási kérelem alakiságára vonatkozó megállapítások helyessége esetén is jelentősége van annak, hogy az alperes a pert megelőzően, majd a peres eljárásban sem vitatta az előzetes helyreigazítási kérelem tartalmát, megismerését és felperestől származását. Ezt támasztja alá az is, hogy az email és mellékletének tartalmát a
  1. november 18-i cikkében szinte szó szerint közölte, kvázi helyreigazításként. [33] A törvényszék által hivatkozott „az akaratnyilatkozat megtételének, valódiságának és a tartalma változatlanságának, hamisítatlanságának, kétséget kizáró bizonyítására” vonatkozó követelmény nem elvont, általánosságban figyelembe veendő szabály, hanem az adott ügy egyedi jellemzőihez igazodóan alkalmazandó. [34] Az elsőfokú ítéletben foglaltakkal ellentétben nem csupán a fokozott biztonságú aláírással ellátott elektronikus irat minősül írásba foglaltnak. A felperes nem rendelkezik olyan technikai-informatikai feltételekkel, hogy fokozott biztonságú aláírással ellátott elektronikus iratot tudjon előállítani. Nem elvárható, és nem is jogszabályi kötelezettsége, hogy rendelkezzen ilyen feltételekkel; az ehhez szükséges feltételek hiánya miatt nem érheti hátrány. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.114/2026/7 5 [35] A Dáptv. rendelkezéseire hivatkozással a helyreigazítási kérelem azonosíthatatlanságára, az írásbeliség hiányára levont következtetés is téves. Az alperes a részére e-mailben küldött helyreigazítási kérelem megérkezését nem vitatta, az abban foglaltakat szinte szó szerint közölte a
  2. november 18-án közzétett cikkében, amellyel tartalmilag eleget tett a helyreigazítási kérelemnek. [36] A fellebbező a Kúria Gfv.30417/2014/
  3. számú határozatát ismertetve kiemelte, hogy a jelen esetben a helyreigazítási kérelmét elektronikusan, egyszerű e-mail formájában küldte meg; az kétséget kizáróan megérkezett az alpereshez; a felek közötti egyetlen kapcsolattartási forma az elektronikus út volt; az alperes a honlapján, impresszumában maga adta meg ezt az e-mail címet kapcsolattartás céljára; a levelezés a felek között zárt láncolatot alkotott, küldeményére az alperes válaszolt; további e-mailt az alperesnek nem küldött, ezért nem állt fenn a perbeli elektronikus üzenet azonosításának bizonytalansága. [37] Mindezekből nyilvánvaló, hogy a perbeli helyreigazítási kérelem a felperestől származónak azonosítható, annak megtörténte, tartalma, időpontja utólag rekonstruálható, ellenőrizhető. [38] Az ítélkezési gyakorlat alapján az előzetes kérelem joghatályos nyilatkozatként elfogadható; a törvényszék figyelmen kívül hagyta a hivatkozott eseti döntést. [39] A jogeset alkalmazhatóságát nem érinti az eltérő pertárgy, hiszen mindkét esetben jelentős kérdés a felek közötti elektronikus kapcsolattartás mibenléte, értékelése, minősítése és elfogadhatósága; ehhez mérten lényegtelen, hogy az elektronikus kapcsolattartásra mely jogterületen került sor. [40] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. [41] Álláspontja szerint a fellebbezésből nem állapítható meg, hogy az indokolásban kifejtettek mely jogsértés körében értékelhetők. A pervezetés, perkoncentráció tekintetében megfogalmazott állításokhoz a fellebbező nem jelölt meg jogsértést. A fellebbezés nem tartalmaz indokolást arra vonatkozóan, hogy az elsőfokú bíróság a Pp.
  4. §
(1)bekezdését és 346. §
(4),
(5)bekezdését milyen módon sértette meg. [42] A tényállás szabad megállapításának elve [Pp. 263. §
(1)bekezdése] és a bizonyítás eredményének mérlegelése [Pp. 279. §
(1)bekezdése] körében hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a per érdemi elbírálásához szükséges mértékben lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg, a rendelkezésre álló bizonyítékokat helytállóan mérlegelte és a jogszabályoknak megfelelő érdemi döntést hozott. Az ítéletnek a Pp. 279. §
(1)bekezdésébe ütköző jogszabálysértő volta csak akkor állapítható meg, ha az ügyben eljáró bíróság a bizonyítékok egybevetése során nyilvánvalóan okszerűtlen következtetéseket vont le. [43] A fellebbezés az elsődleges és a másodlagos jogorvoslati kérelemhez illeszkedő elkülönült indokolást nem tartalmaz; a felperes a Pp. 381. § rendelkezésére hivatkozása ellenére nem jelölte meg az elsőfokú bíróság által elkövetett lényeges eljárási szabálysértéseket. [44] A Pp. 495. §
(1)bekezdése egyértelműen írja elő, hogy a helyreigazítás közzétételét az érintett személy írásban kérheti; vita esetén a törvényi előírásoknak megfelelőség a vizsgálat és értékelés tárgya. [45] A törvény valóban nem követeli meg az elektronikus irat fokozott biztonságú aláírással történő ellátását, kizárólag csak az írásbeliséget írja elő. A felperes nem volt elzárva attól, hogy „hagyományos” írásbeli nyilatkozattal, levélben, kézírással ellátva, postai kézbesítés útján terjessze elő kérelmét. Az elektronikus út választása esetén azonban az Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.114/2026/7 6 elektronikus iratnak is meg kell felelnie az írásbeliség követelményének. Ennek mércéje objektív, a Ptk. 6:7. §
(2),
(3)bekezdésében meghatározottak szerint. [46] Az ítélkezési gyakorlat szerint az egyszerű e-mailben küldött jognyilatkozatok nem minősülnek írásba foglaltnak; a minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum kétséget kizáróan eleget tesz a Ptk. írásbeliségre vonatkozó követelményének, míg az alá nem írt elektronikus levél joghatás kiváltására nem alkalmas (BDT
  1. 3609., BDT
  3. számon közzétett döntések; a Kúria Pfv.21360/2017/
  4. számú határozata). [47] A felperes saját döntése volt, hogy az egyéb lehetőségek mellett az elektronikus levél formáját választja a kérelem előterjesztése során. Ebből következően az ő terhe és kötelezettsége az, hogy az elektronikus küldeménye az írásbeliség fogalmának megfeleljen. [48] Jelentősége van annak is, hogy a levélhez csatolt, a kérelmet tartalmazó melléklet ugyancsak aláírás nélküli (word file) volt; ebben az esetben a BDT
  6. számon közzétett döntés tartalma az irányadó. Az SMS és az egyszerű e-mail aláírás hiányában nem minősülhet a Ptk. 6:
  7. §
(3)bekezdése szerinti nyilatkozatnak; az aláírt és szkennelt dokumentum egyszerű írásban tett nyilatkozatnak minősíthető. [49] Mindezek alapján a felperes helyreigazítás iránti kérelme az írásbeliség követelményének nem felelt meg; ekként a jogszabályban előírt 30 napos jogvesztő határidőn belül érvényes igényérvényesítés az alpereshez nem érkezett. Ezen nem változtat az sem, hogy az e-mailen érkezett kérelem alapján újabb cikk született. A törvény ugyanis nem a laikus fogadó fél reakciójához köti a kérelem előterjesztésének a szabályszerűségét, hanem az írásbeliséghez és a határidő megtartottságához. [50] A Kúria Gfv.30417/2014/
  1. számú határozatában foglalt jogértelmezés a jelen eljárásban nem vehető figyelembe. A felek között nem állt fenn jogviszony, amelynek során kialakult volna egy „bevett elektronikus kapcsolattartási forma”. A felperes kifogásolt elektronikus levele volt az első küldemény, ami fogalmilag is kizárja, hogy kialakult és elfogadott gyakorlat lett volna. [51] Mindemellett a helyreigazítási kérelem és a kereset kapcsán is fenntartotta az elkésettségre történő hivatkozást is. [52] A fellebbezés alapos. [53] Az elsőfokú bíróság ítéletének nem volt fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezése [Pp.
  2. §
(5)bekezdése], ezért a másodfokú felülbírálat azt teljes terjedelmében érintette, a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között [Pp. 370. §
(1)bekezdése]. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést tárgyaláson kívüli eljárásban bírálta el a Pp. 376. §
(1)bekezdése értelmében. [54] A felperes elsődleges jogorvoslati kérelmét az elsőfokú bíróság téves eljárásjogi jogértelmezésére hivatkozással terjesztette elő, ezért az ítélőtábla a Pp. 369. §
(1)bekezdésében meghatározott felülbírálati jogkörében eljárva a fellebbezésben megjelölt eljárási szabályok megtartottságát vizsgálta. [55] A törvényszék ítéleti döntését az előzetes eljárásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések sérelmére alapította. [56] A Pp. 495. §
(1)bekezdése értelmében a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti helyreigazító közlemény közzétételét az érintett személy vagy szervezet az általa vitatott közlemény közzétételétől számított harminc napon belül írásban kérheti a médiaszolgáltatótól, a sajtótermék szerkesztőségétől vagy a hírügynökségtől (a továbbiakban együtt: sajtószerv). A határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a helyreigazítás iránti kérelmet legkésőbb e határidő utolsó napján a sajtószerv címére ajánlott küldeményként postára adták. E határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.114/2026/7 7 [57] Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a jogvita érdemi elbírálása során elsőként az előzetes eljárás esetleges szabályszerűtlensége, a kérelem határidőn túli jellege, egyéb hiányossága tekintetében vizsgálódott. A megelőző eljárás esetleges szabályszerűtlensége a per érdemi eldöntése során értékelendő. A bíróság jogi következtetéseivel azonban az ítélőtábla nem értett egyet. [58] Az eljárás irataiból megállapíthatóan a felperes helyreigazítási kérelmét az alperes impresszumában megadott, ipolyinfo@ipolyinfo.com elektronikus címre küldte meg. A levél e-mail formájú, a rajta feltüntetett, az elektronikus rendszer által generált adatok szerint a megküldés időpontja
  1. november 14., a feladó „felperes e-mail cím”. A levél kizárólag gépelt szöveget tartalmaz, annak küldője „felperes”. Az e-mail üzenet csatolmányként utal a helyreigazítási kérelemre. A mellékletként továbbított levél szintén nyomtatott formában tartalmazza a keltezést és a feladó személyét („Diósjenő,
  2. november
  3. Tisztelettel: felperes jogosult, érintett”). [59] Az alperes főszerkesztője, személy1 elektronikus levélben válaszolt a felperesnek
  4. november 18-án. Levelének tárgya „válasz helyreigazítási megkeresésre”, a címzett email cím e-mail cím. A küldemény utalást tartalmaz a felperes levelére, az ismételt válasz megküldését is az ipolyinfo@ipolyinfo.com címre kérve. Közli a felperessel, hogy az általa küldött helyreigazítási kérelmet nem tudja elfogadni, egyben felkéri a hamarosan megjelenő újabb cikk elolvasására. Ez utóbbi írás a
  5. november 18-án megjelent „felperes: valótlan, hogy valótlan egyesületbe léptette be a polgármestereket” című cikk. A sajtóanyag utal a felperes korábbi cikkhez kapcsolódó helyreigazítási kérelmére és részben annak tartalmát is szó szerint idézi. [60] Az elsőfokú bíróság a
  6. január 12-i tárgyaláson személyesen meghallgatta az alperes főszerkesztőjét, személy1t, aki törvényes képviselőként úgy nyilatkozott, hogy a cikk megjelenése után másfél órát beszéltek a felperessel; helyt kapott az ő véleménye, a másik cikk már ennek a megjelentetése (Balassagyarmati Törvényszék 47.P.20452/2025/
  7. számú jegyzőkönyv
  8. oldal). [61] A fenti peradatok értelmezése során az elsőfokú bíróság téves jogi következtetésre jutott; az előzetes kérelem megfeleltethető a Pp.
  9. §
(1)bekezdésében meghatározott törvényi feltételeknek, mert megállapítható, hogy a feladó az érintett, a kérelem benyújtására a jogszabályban előírt határidőben került sor, írásban. [62] A helyreigazítási kérelem értékelése során a Dáptv. rendelkezései nem voltak alkalmazhatóak, mert annak 9. §
(2),
(3)bekezdése nem nevesíti az alperest digitális szolgáltatás nyújtására kötelezett szervként; a Dáptv. hatálya a sajtószervekre nem terjed ki [Dáptv. 2. §
(1),
(2),
(3)bekezdése]. [63] A törvényszék a Ptk. 6:
  1. § rendelkezéseit is tévesen alkalmazta. A Ptk. 6:
  2. §
(1)bekezdése szerint, ha a jognyilatkozatot írásban kell megtenni, az akkor érvényes, ha legalább a lényeges tartalmát írásba foglalták. A
(2)bekezdés értelmében, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta. A
(3)bekezdés alapján írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor. [64] Az elsőfokú bíróság által is idézett, az új Ptk. tanácsadó testületének jogértelmezése szerint a jogszabály 6:7. §
(3)bekezdése technológia semleges feltételeket szab a hagyományos írásba foglalástól különböző módon megtett jognyilatkozatok írásbeli minőségének megállapításához. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.114/2026/7 8 [65] A kommunikációs technikák fejlődésével a mindennapi érintkezés szokásos formájává vált, maradandó eszközzel, írásjelek útján tett, a Ptk. 6:7. §
(3)bekezdésben foglalt rendelkezés követelményeinek vitathatóan megfelelő nyilatkozatok – ide értve az e-mailben, ahhoz csatolt file-ban elküldött közléseket – akkor minősülnek írásba foglaltnak, ha közlésükre, a bennük foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozatot tevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor. [66] E feltételek fennálltát a bíróságnak minden esetben meg kell vizsgálnia és meg kell állapítania, hogy az adott közlési forma az adott körülmények között megfelelt-e ezeknek az elvárásoknak. A Ptk. 6:7. §
(3)bekezdésében foglalt rendelkezés a valódiság és hamisítatlanság követelményét nem szabályozza, és nem várja el a nyilatkozat abszolút hamisíthatatlanságát ahhoz, hogy az írásbeli nyilatkozatnak minősüljön. Ennek a követelménynek elvileg bármilyen fizikai formában megjelenített közlési forma megfelelhet; a jognyilatkozatok alakiságának minősítése attól függ, hogy a vizsgált nyilatkozattételi és közlési forma az adott esetben alkalmas-e a tartalom változatlan visszaidézésére, továbbá a nyilatkozatot tevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására. [67] Az elsőfokú bíróság ezeket az általános megállapításokat szűkítően értelmezve csak azokat az elektronikus úton tett jognyilatkozatokat tekintette az írásbeli alakszerűség követelményének megfelelőként, amelyek a Dáptv. előírásaihoz illeszkednek, illetve – a tanácsadó testület tagjainak kisebbségi álláspontja szerint – elektronikusan aláírtnak minősülnek. Mindemellett a tanácsadó testület véleménye és az ítélkezési gyakorlatként bemutatott BDT2019. 3986. számú eseti döntés az eljáró bíróságot nem köti; utóbbi nem a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozata [Pp. 346. §
(5)bekezdése]. [68] Ugyanezen indokból mellőzte az ítélőtábla a fellebbező és az alperes által megjelölt döntések figyelembe vehetőségének vizsgálatát (Gfv.30417/2014/3., BDT
  1. 3609., BDT
  2. 4323.). A Kúria Pfv.21360/2017/
  3. számú BHGY-ban megjelent határozatának elvi tartalmával (a sajtó-helyreigazítási eljárásban az előzetes helyreigazítási kérelem e-mail formájában csak akkor minősül írásban előterjesztettnek, ha a kérelmet fokozott biztonságú elektronikus aláírással látják el) kapcsolatban a Fővárosi Ítélőtábla a következőknek tulajdonított jelentőséget. [69] A Kúria által a BHGY-ban megjelentetett Pfv.20321/2020/
  4. számú ítéletének indokolásában az írásbeliség követelményét értelmezte az elektronikusan küldött levél (email) vonatkozásában. A szerint megfelelően irányadónak tekinthető „az új Ptk. Tanácsadó Testületnek a Ptk. 6:
  5. §
(3)bekezdése vonatkozásában megfogalmazott azon véleménye, mely szerint az e-mailben, ahhoz csatolt file-ban, beszúrt aláírásképfájllal ellátott, szövegszerkesztővel szerkesztett, szerkeszthető vagy nem szerkeszthető formába konvertáltan elküldött, chat felületen, SMS-ben, a másik fél által rendelkezésre bocsátott platformon elektronikus úton tett írásbeli jognyilatkozatok is írásba foglaltnak minősülnek akkor, ha közlésükre, a bennük foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozatot tevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor. A Tanácsadó Testület tagjainak többségi álláspontja szerint a bíróságnak minden esetben meg kell vizsgálnia és meg kell állapítania, hogy az adott közlési forma az adott körülmények között megfelelt-e ezeknek a feltételeknek. A Ptk. 6:7. §
(3)bekezdésében foglalt rendelkezés ugyanis a valódiság és hamisítatlanság követelményét nem szabályozza, és nem várja el a nyilatkozat abszolút hamisíthatatlanságát ahhoz, hogy az írásbeli nyilatkozatnak minősüljön. Ennek a követelménynek elvileg bármilyen fizikai formában megjelenített közlési forma megfelelhet. Ezért a nem hagyományos és nem az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló
  1. évi CCXXII. tv.
  2. §-ában (az eIDAS Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.114/2026/7 9 rendelet
  3. §-ában) szabályozott írásbeli alakszerűség mellett tett jognyilatkozatok alakiságának minősítése attól függ, hogy a vizsgált nyilatkozattételi és közlési forma az adott esetben alkalmas-e a tartalom változatlan visszaidézésére, továbbá a nyilatkozatot tevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására” (Indokolás
  4. bekezdés). [70] Az idézett határozat a BHGY-ban későbbiként jelent meg, ezért az ítélőtábla a későbbi jogértelmezést tekintette irányadónak. [71] Az írásbeliség követelményének Ptk. 6:
  5. §
(3)bekezdésében meghatározott feltételeinek a már ismertetett, a Ptk. tanácsadó testületének jogértelmezéséhez illeszkedően a másodfokú bíróság az adott ügy tényállási elemeihez mérten, a konkrét, egyedi körülmények vizsgálata alapján bizonyítottnak találta a hamisítatlanság, valódiság és a közlési időpont azonosíthatóságát. [72] A vizsgált elektronikus levél és a mellékletét képező kérelem egyaránt a felperes nevét tünteti fel, a küldeményt a felpereshez rendelt, az ő személyes adataival megjelölt email címről továbbították. Az alperes válaszát ugyanerre a címre küldte meg. személy1 nyilatkozata és a
  1. november 18-án megjelent cikk tartalma alapján nem kétséges, hogy a kérelmet – a kereseti előadással egyezően – a felperestől érkezettnek tekintette a sajtószerv, arról szóban is egyeztettek, majd a
  2. november 18-i írásban is a felperes véleményeként ismertették a kérelem tartalmát. Ezekkel a peradatokkal szemben nem merült fel olyan körülmény, amely kétségessé tette volna az előzetes kérelem felperestől származását; ezért a személyes aláírás hiányában is megállapítható volt a jognyilatkozat eredete, hamisítatlansága. [73] Az előzetes kérelem tartalmának egyértelmű visszaidézhetősége is megvalósult. Az elektronikus levél és mellékletének tartalma a periratok alapján megismerhető volt, azt megkérdőjelező körülmény nem merült fel. Az alperes
  3. november 18-i válaszában és a per során sem vitatta az előzetes kérelem tartalmát; azt a
  4. november 18-i cikkben szó szerint is idézte, a megküldött irat tartalmával egyezően mutatta be. [74] Az előzetes kérelem elküldésének időpontját az elektronikus levél rendszeradatként tartalmazza; az alperes válasza ehhez az időponthoz képest 5 napon belül, az Smtv.
  5. §
(2)bekezdésében szabott határidőben érkezett meg. Az alperes a
  1. november 18-i válaszlevelében nem hivatkozott az előzetes kérelem elkésettségére, a Pp.
  2. §
(1)bekezdésében foglaltak sérelmére. Nem volt azonosítható olyan körülmény, amely az előzetes kérelem megküldésének okiraton szereplő időpontját kétségessé tette volna. [75] Tévesen értelmezte az alperes a Pp. 496. §
(3)bekezdésében foglaltakat. E rendelkezés értelmében a keresetlevelet a közlési kötelezettség utolsó napjától számított tizenöt napon belül kell benyújtani; e határidő elmulasztása esetén igazolásnak van helye. Ennek alapján a keresetindítási határidő kezdő időpontja egyértelműen a közlési kötelezettség utolsó napja (jelen esetben
  1. november 19.); azt a helyreigazítás esetleges teljesítése, az arra adott válasz időpontja nem érinti. Az adott ügyben a keresetindítási határidő utolsó napja
  2. december 4., amikor a felperes keresetét benyújtotta. Ezért helyesen határozott az elsőfokú bíróság az eljárás megszüntetése iránti kérelem elutasításakor. [76] Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság az eljárás lényeges szabályait sértette meg [Pp.
  3. §
(1)bekezdése], az az ügy érdemi eldöntésére kihatott, a hiba orvoslása a másodfokú eljárásban nem lehetséges. Ezek a körülmények indokolttá teszik az elsőfokú eljárás megismétlését az érdemi szaktól kezdődően. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp.
  1. §-a alapján rendelkezett az érdemi döntés hatályon kívül helyezéséről és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította a Pp.
  2. §
(2)bekezdés d) pontja szerint meghatározva a lefolytatandó új eljárás szakaszait. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.114/2026/7 10 [77] Az előzetes eljárás megtartottságának téves értékelése folytán a jogvita érdemi elbírálása elmaradt; a megismételt eljárásban a keresetet az Smtv. 12. §, a Pp. 495. § - 501. § rendelkezései és az ügyben értékelendő alkotmányossági szempontok alapján kell az elsőfokú bíróságnak elbírálnia. [78] Az ítélőtábla a Pp. 386. §
(3)bekezdése alapján határozta meg a felek másodfokú perköltségét. A felperes részére értékelte a jogi képviselőjével kötött megbízási szerződéssel igazolt 250.000 forint ügyvédi díjat és az előzetesen megfizetett 48.000 forint fellebbezési illetéket, az alperesnél pedig a megbízási szerződés alapján felszámított 125.000 forint + áfa ügyvédi munkadíjat, figyelemmel az Ükr. 2. §
(1)bekezdés a) pontjára, valamint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(3)bekezdés c) pontjára és a 46. §
(1)bekezdésére. Budapest,
  1. május
  2. Dr. Kovács Helga s.k. a tanács elnöke Dr. Stecbauer Anita s.k. előadó bíró Dr. Kovács Éva s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.