← Magyarország

Mf.50032/2024/9 – Debreceni Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az azonnali hatályú felmondás rendeltetéséből adódóan nincs helye annak, hogy a jogviszony későbbi feltétel bekövetkezése esetén szűnjön meg, így semmis az a kikötés, mely szerint a munkaviszony a munkavállaló keresőképtelenségének megszűnésével szűnik meg. Ha a munkáltató az érvénytelen rész nélkül is megtette volna a jognyilatkozatát, akkor az csak abban részében érvénytelen. Debreceni Ítélőtábla Mf.I.50.032/2024/

  1. A Debreceni Ítélőtábla a dr. Bardi Béla ügyvéd ügyintézése mellett a Bardi Ügyvédi Iroda (Cím8.) által képviselt Felperes1 (Cím6) felperesnek, a dr. Juhász Barnabás ügyvéd ügyintézése mellett a Juhász Ügyvédi Iroda (Cím9) által képviselt Alperes (Cím7) alperessel szemben munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék 5.M.70.184/2023/
  2. számú ítélete ellen az alperes
  3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése és a felperes Mf.
  4. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezése folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja. Mellőzi az alperes kötelezését a perköltség és a feljegyzett kereseti illeték megfizetésére, s kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 1 168 400 (egymillió-százhatvannyolcezer-négyszáz) Ft perköltséget. Megállapítja, hogy további 184 212 (száznyolcvannégyezer-kétszáztizenkét) Ft feljegyzett kereseti illeték is az állam terhén marad. Kötelezi az ítélőtábla a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 228 600 (kétszázhuszonnyolcezer-hatszáz) Ft fellebbezési eljárási költséget. Megállapítja, hogy az állam viseli a meg (száznegyvennégyezerkétszázötvennyolc) Ft fellebbezési hatszázkilencven) Ft csatlakozó fellebbezési illetéket. nem fizetett 144 258 és 55 690 (ötvenötezer- Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
  5. február
  6. napjától létesített az alperessel határozatlan időtartamú munkaviszonyt teljes munkaidejű általános munkarendben történtő foglalkoztatásra adminisztrátori munkakörben, mely munkaviszony az alperes
  7. november
  8. napján kelt és még aznap közölt azonnali Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.032/2024/9 2 hatályúnak nevezett felmondásával került megszüntetésre
  9. február
  10. napján, ugyanis a felperes eddig táppénzen volt. [2] Az alperes (cégtulajdonos 1) és felesége (cégtulajdonos 2) egyenlő arányú tulajdonában álló gazdálkodó szervezet, melynek ügyvezetését (cégtulajdonos 1) látja el. A társaság egyrészt online-pénztárgépek szervizelésével és üzemeltetésével foglalkozik, melyet az ügyvezető végez, másrészt (cégtulajdonos 2) vezetésével könyvelési szolgáltatást nyújt. [3] Az alperes a fenti tevékenységekkel összefüggő adminisztrációs munkakörbe tartozó feladatok elvégzésére 1 fő munkavállalót foglalkoztatott egyidejűleg; a működésének teljes időtartama alatt 5 főt. [4] A társaság operatív működési helyszíne a (cím10) alatti üzlethelyiség, ami a társaság telephelye, a felperes is itt került foglalkoztatásra. Az üzlethelyiség kívülről 1, belülről 2 kamerával megfigyelt, melyet piktogrammok is jeleznek. A kamerák felszerelésére a (közterület neve)i üzletsoron történt köztudomású késeléses támadást követően, az élet- és vagyonbiztonság megóvása miatt került sor. A belső kamerák látószöge az ügyfélteret és a pénztárgépet veszi, a kamerakép átmenetileg kerül tárolásra. A pultban dolgozó munkavállaló, azaz a felperes is kamerával megfigyelt területen dolgozott. A kamerahasználattal összefüggésben az alperes írásos tájékoztatót nem készített. [5] A felperes foglalkoztatását megelőzően az adminisztrátori munkakört tanú3 töltötte be, akinek az elődje és utódja is (munkavállaló - adminisztrátor 1) korábbi munkavállaló volt. Mindkettejük munkaviszonya – munkavállalói érdekkörben felmerült okból – közös megegyezéssel került megszüntetésre; mindketten a várandósságuk alatt döntöttek úgy, hogy az alperes tulajdonosaival fennálló jó munkakapcsolat ellenére vállalkozni szeretnének, és a szülést követően nem kívánnak a jelentős kötöttséggel járó munkaviszonyba visszatérni. [6] Mindkét munkavállaló jelezte a felmondási szándékát a szülést megelőzően az alperes tulajdonosainak irányába, de végül (cégtulajdonos 2) – gyermekgondozási ellátások bérszámfejtési tapasztalatára alapított – tanácsát elfogadva a közös megegyezéssel történő jogviszony megszüntetési módot választották. A felek kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy a munkaviszony megszűnésének a napja ne előzze meg a szülés napját, így volt biztosítható az, hogy a szülési szabadság idejére járó ellátást követhesse a GYED jogosultság is. [7] (munkavállaló - adminisztrátor 1) gyermekének megszületését követő depressziós epizód nyomán azonban – férje kérésére és a munkáltatói jogkör gyakorlójának támogató hozzájárulásával – ismételten munkaviszonyt létesített az alperessel, így ő volt a felperes foglalkoztatását közvetlenül megelőző munkavállaló. Ismételt munkaviszonya is közös megegyezéssel került megszüntetésre, mert a munkavállaló jobban fizető állást talált. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.032/2024/9 3 [8] A felperes munkakörébe tartozó feladata – egyezően a munkaköri leírásnak is minősülő írásos tájékoztatással lényegében abból állt, hogy az ügyvezető által elvégzett pénztárgépekkel kapcsolatos műszerészi tevékenységet követő saját nyilvántartási rendszerek adattartalmát (excel táblázatokat, ügyfélnyilvántartásokat) naprakészen és pontosan vezesse; a NAV részére megküldendő adminisztrációs kötelezettségeket teljesítse és azok megtörténtét visszakereshető módon dokumentálja, az üzletbe érkező ügyfeleket és partnereket kiszolgálja és részükre a szükséges tájékoztatásokat megadja, kezelje a pénztárt, elvégezze a szükséges számlázási műveleteket. Ezek mellett ellátta a könyvelési szolgáltatással összefüggő adatrögzítési feladatokat is (munkavállaló 2) eseti utasításai alapján. [9] A könyvelési munka mennyiségének növekedése miatt
  11. tavaszán született döntés az alperesnél egy új, második munkavállaló foglalkoztatásának szükségességéről, az irodahelyiség átalakítását és az irodabútor kétszemélyessé alakítását a felperes és az alperes tulajdonosai közösen tervezgették, az új irodabútor gyártása
  12. július végén történt meg. [10] A felperes
  13. március
  14. és
  15. napjai közötti időszakban első várandósságával összefüggésben keresőképtelen állományban volt, azonban ez a várandóssága spontán vetéléssel végződött. Az alperes tulajdonosai támogatóan álltak a felpereshez, tudott volt részükről az, hogy a felperesnek a gyermekvállalási szándéka a jövőben is fennáll. A munkahelyi légkör a felperes irányába ezt követően sem változott meg hátrányosan, az kifejezetten közvetlen és baráti maradt. [11] A felperes az ismételt várandósságának tényét saját állítása szerint
  16. július
  17. napján, az alperes által elismerten
  18. augusztus 11-én jelentette be a munkáltatónak. [12] A felperes az éves rendes szabadságát
  19. július
  20. és
  21. napjai között töltötte, mialatt az alperes tulajdonosai áttekintették a felperes munkakörébe tartozó feladatokat, és egy könnyed, baráti hangvételű és közvetlenségről árulkodó, a perbeli szóhasználattal élve „hibalistát” készítettek a felperes részére, melyben a következő munkahéten teljesítendő feladatok elvégzését kérték. [13] Az alperes tulajdonosainak szabadságról történő visszaérkezését követően a felperes úgy nyilatkozott, hogy elvégezte a hibalistán szereplő feladatokat, melyek közül a munkaviszony megszüntetése kapcsán az bír relevanciával, hogy „a pénztárgépes, taxaméteres papírokat elrendezni és a helyükre tenni; a gépen a táblázatokat átnézni és ha kell, rendbe tenni; az iratokat és az irattartókat elrendezni (a belső irodából is), hogy a
  22. íróasztal üres legyen (ha szükséges, alá kerülhet irattartó úgy, hogy a mellett elférjen az ember és dolgozni lehessen)”. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.032/2024/9 4 [14] A munkáltató a teljesítés megtörténtét (az excel táblázatok adattartalmának helyességét)
  23. augusztus hónapban nem ellenőrizte, ugyanakkor észlelte az irathalmaz lefűzetlenségét, ezért ismételten kérte a felperestől annak rendbetételét. A munkáltató
  24. augusztus hónapban tudomással bírt tanú2 Attila partnerük által elmondottakból arról, hogy a szabadságuk ideje a felperes az üzletben a telefonját nyomkodta, amiért a partnernek több esetben is várnia kellett az ügyintézésre. [15] Az alperes tulajdonosai
  25. augusztus 10-én 15 óra körüli időben észlelték, hogy a felperes ülve elaludt székében a munkavégzési helyén, akit felkeltettek és számonkérés nélkül hazaengedtek. [16] (cégtulajdonos 1 testvére) – az alperes ügyvezetőjének könyvelő végzettségű testvére –
  26. júliusában, megváltozott magánéleti helyzete okán munkahelyváltás miatt ajánlkozott munkavégzésre az alperesnél. Az alperes tulajdonosai arról tájékoztatták, hogy augusztusi szabadságukat követően fognak dönteni az állásról.
  27. augusztus közepén döntés született arról, hogy (cégtulajdonos 1 testvére)t alkalmazni kívánják könyvelési feladatok végzésére
  28. szeptember
  29. napjától második munkavállalóként. [17] A felperes veszélyeztetett terhessége miatt
  30. augusztus
  31. napjától
  32. szeptember
  33. napjáig volt keresőképtelen (táppénz 9-es kóddal), majd
  34. szeptember
  35. napjától
  36. október
  37. napjáig ismételten keresőképes volt. [18] Az ügyvezető jelezte ez idő alatt a felperes és az új munkavállaló irányába is, hogy az augusztusi „hibalistán” szereplő feladatok közül továbbra is vannak el nem végzett feladatok, ugyanis a lefűzendő iratok (ÁNYK-s iratok, EBEV nyugták) továbbra is rendezetlenek, továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy a telefonozás kerülendő munkavállalói magatartás. A felperes nem tagadta a munkáltató jelzése nyomán, hogy vannak elvégzettlen feladatok. [19] A felperes feladatává volt téve egyebek mellett ez időszak alatt az új munkavállaló betanítása is. Az új munkavállaló és az alperes tulajdonosai a közel egyhónapos felperesi munkavégzés során figyelmesek lettek arra is, hogy a felperes jelentős időt fordít telefonálásra és különböző csevegésre használható platformok használatára, és több esetben előfordult az is, hogy a mosdóhelyiségben való tartózkodás látszatát keltve használta hosszabb ideig (20 percekig) a telefonját, miközben a sziluettje látszódott az áttetsző mosdóajtón keresztül. [20] Az új munkavállaló a napi munkavégzése során fokozatosan szembesült azzal, hogy a belső nyilvántartások adattartalma (excel táblázatok) több esetben hibás, téves felülvizsgálati dátumok vannak rögzítve, elírások vannak az adatkapcsolati leállításokat és visszaállításokat dokumentáló okiratokban, melyeket jelzett is az ügyvezetőnek. Az Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.032/2024/9 5 ügyvezető amikor ez tszóvá tette, a felperes pedig akként nyilatkozott, hogy a hibákat kijavította. [21] A felperes
  38. szeptember közepén egyeztetett (cégtulajdonos 2)val a gyermek jogán járó jövőbeni anyasági ellátások tekintetében, aki azt javasolta neki, hogy a CSED lejártát követően anyagilag jobban járnának, ha a felperes férje venné igénybe a GYED ellátást, s ezalatt a felperes legyen fizetés nélküli szabadságon, és fizesse meg maga után az egészségügyi szolgáltatási járulékot. Az alperes tulajdonosai nem presszionálták a felperest arra, hogy közös megegyezéssel kerüljön megszüntetésre a munkaviszonya a várandósság okán, nem hivatkoztak arra, hogy a korábbi munkavállalóik esetében is ez volt a bevett szokás. [22] A felperes
  39. október
  40. napjától
  41. október
  42. napjáig egyéb okból (8as kód) keresőképtelen állományba került, majd
  43. október
  44. napjától
  45. február
  46. napjáig veszélyeztetett terhessége miatt (9-es kóddal) volt keresőképtelen. [23] A felperes szülésének várható időpontja
  47. március
  48. napja volt, így emailben kérte a munkáltatót, hogy a táppénz
  49. február
  50. napi megszüntetésével és pontosan 4 héttel a szülés várható napját megelőzően, azaz
  51. február
  52. napjától a szülési szabadsága kiadásra kerüljön, ezzel egyidejűleg a CSED ellátás iránti kérelmet is előterjesztette a munkáltatónál. Az alperes erre figyelemmel – a korábban már közölt azonnali hatályúnak nevezett felmondás záró rendelkezése alapján –
  53. február
  54. napjával megszüntette a felperes munkaviszonyát, őt kijelentette, majd a szükséges igazolásokat a részére kiadta. [24] A felperes gyermeke a vártnál hamarabb:
  55. március
  56. napján született meg. A felperes 168 napig –
  57. február
  58. napjától
  59. augusztus
  60. napjáig – volt jogosult CSED ellátásra, melynek lejártát követően előterjesztett GYED ellátás iránti kérelmét a kormányhivatal elutasította arra hivatkozással, hogy
  61. február
  62. napján már nem állt fenn munkaviszonya. [25] A felperes munkavégzésének pontatlanságával összefüggő hibák fokozatosan derültek ki a napi munkavégzések során
  63. október
  64. napjától kezdődően, amikor a felperes már keresőképtelen állományban volt. A munkáltató nem végzett soron kívüli, minden adatbázis tartalmát érintő átfogó ellenőrzést a felperes által esetlegesen vétett hibák mihamarabbi feltárása érdekében, pedig ekkorra már szembesült azzal, hogy azok látensen előfordulhatnak és esetlegesen NAV adóbírsággal is fenyegetett alperesi mulasztásokhoz vezethetnek. [26] A munkáltató – az új munkavállalója munkavégzésének eredményeképpen
  65. október
  66. napján észlelte és pótolta egy PTGTAX_A adatlap kinyomtatásának Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.032/2024/9 6 hiányát, amikor is a ÁNYK adatlapok rendezését végezte. A felperes ugyan teljesítette a NAV irányába az online adatszolgáltatási kötelezettségét naprakészen, azonban annak belső dokumentáltsága (irattározása) az augusztus ”hibalista” ellenére és a szeptember közepétől október közepéig tartott munkavégzés ellenére elmaradt, mert a beküldött ÁNYK adatlapokhoz a felperes nem szerelte az EBEV nyugtákat és a PTGTAX_A adatlapot. Ezek rendezett megléte egy esetleges NAV ellenőrzésnél bír jelentőséggel az iratmegőrzési kötelezettség teljesítése keretében, mely az alperesi tevékenységi engedély megvonásával is fenyegetett mulasztásnak minősülhet. [27] Az alperes
  67. szeptemberében észlelte, hogy a (cég) előfizetői szerződésében, továbbá egy „Nyilatkozat szünetelésből történő visszakapcsoláshoz” megnevezésű
  68. április
  69. napján kelt nyomtatványban a felperes által vétett elírások találhatóak. [28] Az alperes
  70. november
  71. napján szembesült azzal, hogy tanú1 partnerének éves pénztárgépfelülvizsgálati időpontja is tévesen szerepel a saját excel formátumú nyilvántartásban, mert a korábbi felülvizsgálatot követő + 365 napos időpontot nem vezette át a felperes, így a partner megkérdezésének hiányában az alperes nem tudott volna arról, hogy mikor kell a pénztárgép éves kiolvasását és az ezzel kapcsolatos NAV adatszolgáltatást teljesíteni, aminek elmaradása a partner adóbírságolásához és az alperes szerződésszegéséhez vezetett volna. [29] Ezt az esetet értékelte úgy a munkáltató, hogy nem kívánja tovább foglalkoztatni a felperest a sorozatos hibák és mulasztások miatt, különösen azért nem, mert az augusztusi hibalista és szeptemberi ismételt kérése nyomán a felperes mindig akként nyilatkozott, hogy el vannak végezve a feladatok, így a munkavállalóban a bizalma helyrehozhatatlanul megingott. [30] Az alperes telefonon kért és kapott tájékoztatást a kormányhivatal munkaügyi és munkavédelmi ellenőrzési osztályától arról, hogy a munkaviszony várandósság okán fennálló keresőképtelenség alatt is megszüntethető, ha az azonnali hatályú felmondás indokai fennállnak. [31] Az alperes ezen tájékoztatás birtokában – azt rosszul végrehajtva –
  72. november
  73. napján kelt és aznapi átvétellel közölt azonnali hatályúnak nevezett felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát, és minden olyan korábbi munkavállalói hibát felsorolt annak indokaiként, mellyel döntése megalapozottságát kívánta alátámasztani. Az alperest kifejezetten a várandós felperes irányába tanúsított méltányosság és az anyasági ellátásokhoz való hozzájutás biztosításának szándéka vezette akkor, amikor úgy rendelkezett, hogy a munkaviszony a táppénzes állomány megszűnésekor szűnik meg. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.032/2024/9 7 [32] Az azonnali hatályúnak nevezett felmondás utalt az Mt.
  74. §-ának

(1)bekezdésére és 30 napos jogorvoslati tájékoztatót tartalmazott. [33] A felperest az általa állított személyiségi jogsértésekkel összefüggő immateriális sérelem nem érte; a munkaviszonyának megszüntetésére nem a várandósságával és anyaságával összefüggő okból került sor. [34] A felperes a megváltoztatott keresetében a
  1. november
  2. napján közölt azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként a munkaviszony helyreállítását, valamint a
  3. augusztus
  4. napjától
  5. március
  6. napjáig terjedő időszakra figyelemmel bruttó 1 803 224 Ft elmaradt munkabérének és ennek középarányos időponttól számított törvényes mértékű késedelmi kamatának megfizetését kérte. Kérte továbbá az alperest hátrányos megkülönböztetés miatt 200 000 Ft, a becsület és jóhírnév megsértése miatt 50 000 Ft, továbbá a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése miatt 200 000 Ft sérelemdíj megfizetésére is kötelezni. A jogi képviselettel felmerült perköltségét 620 000 Ft-ban határozta meg. [35] Az alperes megváltoztatott ellenkérelmében a kereset elutasítását és jogi képviselettel felmerült perköltségének megtérítését kérte, amelyet bruttó 1 168 400 Ft-ban határozott meg. Az elmaradt munkabérigény tekintetében a kereset összegszerűségét, az időbeliségét és a késedelmi kamatigényt nem tette vitássá. [36] Az elsőfokú bíróság a
  7. sorszám alatt meghozott ítéletében a felperes munkaviszonyát helyreállította és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabér jogcímén bruttó 1 803 224 Ft-ot és ennek
  8. december
  9. napjától járó késedelmi kamatát, valamint 369 624 Ft perköltséget, amelyet meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy 29 988 Ft feljegyzett kereseti illeték az állam terhén marad, míg az alperest kötelezte 184 212 Ft feljegyzett kereseti illeték megfizetésére az állam részére. [37] Határozatának indokolásában hivatkozással az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos munkaügyi perek egyes kérdéseiről szóló 4/
  10. (XI.28.) KMK vélemény
  11. pontjára elsőként azt vizsgálta, hogy az anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő volt-e az azonnali hatályú felmondás, illetőleg az egyáltalán azonnali hatályú felmondásnak tekinthető-e. [38] Az Mt.
  12. §-ának
(1)-
(2)bekezdéseit idézve kifejtette: a felmondás jogintézményének lényege, hogy az a munka törvénykönyvében meghatározott felmondási idő leteltét követően szünteti meg a munkaviszonyt, míg az azonnali hatályú felmondás a közlés pillanatában szünteti meg a munkaviszonyt. A BH.
  2. számú eseti döntésben is Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.032/2024/9 8 így foglaltak állást: a rendkívüli felmondás azonnali hatállyal vagy az intézkedést követő, a törvényben meghatározott határidőn belül szünteti meg a munkaviszonyt. [39] A munkajogban ismert az úgynevezett függő hatályú jogintézmény, amikor is a felmondási idő nem a közléskor, hanem csak egy bizonyos időtartam elmúltával kezdődik meg. Ezt az Mt.
  3. §-ának
(2)bekezdésébe szabályozza, aminek a) pontja szerint a munkáltató felmondása esetén a felmondási idő legkorábban a betegség miatti keresőképtelenség lejártát követő napon kezdődik. A felperes a munkáltatói jognyilatkozat közlésekor keresőképtelen volt, amiért a munkáltató annak megszűnésével léptette hatályba az azonnali hatályú felmondását, azonban ennek nem volt jogszabályi alapja, amihez a felperes sem adta hozzájárulását. [40] Az Mt. 15. §-a szerint egyoldalú jognyilatkozatból csak munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott esetben származhatnak jogok vagy kötelezettségek. Az Mt. 19. §-ának
(1)bekezdése alapján a felek a megállapodás létrejöttét, módosítását vagy megszűnését jövőbeli, bizonytalan eseménytől (feltétel) is függővé tehetik. Nem köthető ki olyan feltétel, amelynek alapján a munkaviszony a munkavállaló hátrányára módosulna vagy a munkaviszony megszűnését eredményezné. [41] A fentiek miatt a munkáltatói azonnali hatályú felmondása csak felmondásként volt figyelembe vehető. [42] Az Mt. 65. §-a
(3)bekezdésének a) pontja értelmében a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt a várandósság tartama alatt; a
(4)bekezdés alapján a
(3)bekezdés szerinti védelem alkalmazása szempontjából a felmondás közlésének időpontja az irányadó. [43] A munkáltatói felmondás
  1. november
  2. napi közlésekor a felperes várandós volt, melynek tényéről a munkáltató
  3. augusztus
  4. óta tudott, ezért az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. [44] A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit szabályozó – a felmondás közlésekor hatályos – Mt.
  5. §-a
(1)bekezdésének
  1. a)és
  2. b)pontjai szerint a munkavállaló kérelmére a bíróság a munkaviszonyt helyreállítja, ha a munkaviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe vagy az Mt. 65. §-ának
(3)bekezdésébe ütközött. Az elsőfokú bíróság ez utóbbi alapján állította helyre a felperes munkaviszonyát, aminek következtében a munkaviszony jogellenes megszüntetésének és a munkaviszony helyreállításának időpontjai közötti időtartamot munkaviszonyban töltött időnek kell elismerni. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.032/2024/9 9 [45] Az elsőfokú bíróság a fentebb hivatkozott KMK vélemény alapján vizsgálta az egyenlő bánásmód megtartottságának kérdéskörét, s e körben – a munkáltatót terhelő kimentéses bizonyítás keretében – a felmondásban hivatkozott indokok valóságosságának bizonyítására is sor került. [46] Az Mt. 12. §-át, az Ebktv. 8. §-ának l) pontját, a 12. §-át, a 19. §-ának
(1)-
(2)bekezdéseit felhívva az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a perrel érintett időszakban várandós volt, így teljesítette a védett tulajdonságával összefüggő valószínűsítési kötelezettségét. Ezzel szemben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy nem folytatott egyenlő bánásmódot sértő gyakorlatot, és a felperesnek nem az anyasága miatt, hanem a kötelezettségszegései és a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása miatt mondott fel, amely bizonyítási kötelezettségnek az alperes eleget tett, ezért ez a jogcím nem lehetett a munkaviszony helyreállításának indoka. [47] Az elsőfokú bíróság a sérelemdíj iránti igényeket alaptalannak találta, mert a felperes nem bizonyított, de még csak nem is állított olyan személyiségi jogsérelmet, ami a társadalmi környezetének a megváltozásával vagy testi és lelki egészségének sérelmével járt, ahogy azt sem, hogy az alperesi magatartás és a felperesnél bekövetkező személyiségi jogsérelem között ok-okozati összefüggés áll fenn. [48] Az elsőfokú bíróság a 3 570 000 Ft pertárgyérték és a felek által felszámított perköltség alapulvételével kötelezte a 86 %-ban pervesztes alperest perköltség fizetésére a Pp. 83. §-ának
(2)bekezdése alapján. A kereseti illeték pervesztességére jutó részét a Pp. 102. §-a
(1)bekezdésének első mondata alapján az alperes köteles megfizetni, míg a fennmaradó részt a felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán fennálló személyes költségmentességre tekintettel az állam viseli a Pp. 102. §-ának
(6)bekezdése szerint. [49] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, valamint a felperes perköltségében való marasztalását. [50] Fellebbezése indokolásában rámutatott, hogy az Mt. 83. §-a
(1)bekezdésének b) pontja szerinti keresetváltoztatás visszautasítását és elutasítását követően már nem álltak fenn a Pp.
  1. §-a szerinti anyagi pervezetés feltételei. A
  2. sorszámú jegyzőkönyv
  3. oldalán megjelölt jogalapi hivatkozás és jogi érvelés között ugyanis nem állt fenn olyan ellentmondás, amely az elsőfokú bíróság részére a perfelvétel lezárását és a keresetváltoztatás visszautasítását, majd elutasítását követően törvényes lehetőséget biztosított volna a Pp.
  4. §-a szerinti anyagi pervezetés gyakorlására. Az elsőfokú bíróság a Pp.
  5. §-ának megsértésével gyakorolta az anyagi pervezetését, ezért a
  6. február
  7. napján Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.032/2024/9 10 előterjesztett keresetváltoztatást a Pp.
  8. §-ának
(1)bekezdése alapján hatálytalannak kell tekinteni, s ebből következően annak helyt adó ítéletet sem lehet hozni. [51] Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben a jognyilatkozat értelmezése alapján nem állapítható meg, hogy az azonnali hatályú felmondás nem felelt meg jogszabályi rendelkezéseknek. A Ptk. 6:8. §-ának
(1)bekezdése szerint az alperesi jognyilatkozatból nyilvánvaló volt a felperes számára, hogy a munkaviszonyát azonnali hatállyal kívánta megszüntetni. Az Mt. 19. §-ának
(1)bekezdésére és az Mt. 43. §-ának
(1)bekezdésére figyelemmel továbbra is kitart azon álláspontja mellett, hogy a munkavállaló javára el lehet térni a törvény szabályaitól. [52] Az elsőfokú bíróság meglátása szerint a munkáltató hozzá nem értése vezette az események láncolatát, amit inkább a munkáltató jóindulatának tekinthető, hiszen ha a munkaviszony az azonnali hatályú felmondás közlésének a napján szűnt volna meg, akkor a felperes nem lett volna jogosult semmilyen állami támogatásra a gyermeke születésével kapcsolatban, míg ha a táppénzes állománya a szülés napján szűnt volna meg, akkor minden állami támogatást igénybe tudott volna venni a gyermeke születését követően. [53] Az azonnali hatályú felmondás megfogalmazásakor az alperes figyelembe vette a felperes érdekeit, akinek nem származott volna hátránya abból, ha a munkaviszonya a szülés napján, a táppénzes állománya megszűnésével szűnik meg, amikor miden állami ellátásra jogosult lett volna. A felperes számára az okozott hátrányt, hogy a táppénzes állományát a szülés előtt szüntette meg. Munkáltatói oldalról semmilyen előnyt nem jelentett a felperes táppénzes állományának a fenntartása, ellenkezőleg: kiadással járt, mert az alperesnek kellett fizetni a táppénz egyharmadának összegét az Egészségbiztosítási Pénztár részére. Az azonnali hatályú felmondás abból a szempontból atipikus nyilatkozat, hogy a munkaviszonyt nem a közlés napiával szüntette meg, ugyanakkor a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelt, mivel a munkavállaló javára tért el. [54] Kúria MK.
  1. számú állásfoglalása a III. pontjához fűzött indokolásra tekintettel jelentősége volt a felperes által elkövetett azon hibáknak is, amelyekről az alperes csak a munkaviszony megszüntetését követően hónapokkal később szerzett tudomást. [55] A lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésére azért került sor, mert nem megfelelően látta el a munkakörét, a kötelezettségeit nem teljesítette maradéktalanul. Az alperesnek sikerült igazolnia a felmondási indok valóságosságát a munkaköri feladatok elmulasztásával kapcsolatban. Azok a mulasztások, amelyek az azonnali hatályú felmondás közlését megelőző 15 napon belül derültek ki, megalapozzák a legsúlyosabb munkáltatói intézkedést a miattuk járó súlyos bírságolásra, tevékenységi engedély visszavonására, az ügyfelekkel szembeni szerződésszegésre és az ügyfél bizalomvesztés miatti várható elvesztésre tekintettel. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.032/2024/9 11 [56] Az azonnali hatályú felmondás is tartalmazza, hogy a felperes többszöri figyelmeztetés ellenére sem javította ki az ügyfélnyilvántartást, a hibajegyzéket több hónapon keresztül nem vezette, amelyeket többszöri figyelmeztetés és a hiányosság pótlására felhívás után sem pótolt, ezért a felperes magatartása megvalósította az Mt.
  2. §-a
(1)bekezdésének
  1. a)és
  2. b)pontjaiban megfogalmazott felmondási okokat: a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte. A határidőben közölt indokok megfelelnek a világosság, valóság, okszerűség követelményének, ezért a felperes munkaviszonyának megszüntetésére jogszerűen került sor. [57] Az ítélet nem tartalmaz indoklást arra vonatkozóan, hogy az elsőfokú bíróság miért kötelezte az alperest az elmaradt munkabér megfizetésére, és min alapul annak összegszerűsége, ezért az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 346. §-ának
(4)és
(5)bekezdéseit. Álláspontja szerint az alperes még a munkaviszony helyreállítása esetén sem kötelezhető elmaradt munkabér fizetésére, mert a munkaviszony helyreállítása következtében a felperes munkaviszonya
  1. február
  2. napjától folyamatosan fennállónak tekintendő, ami azzal a következménnyel jár, hogy a felperes jogosult a gyermeke születésével kapcsolatos minden állami juttatás igénybevételére. Az állami támogatásokra való jogosultság kizárja az elmaradt munkabér megállapíthatóságát, ezért az ennek megfizetésére kötelező ítéleti rendelkezés jogszabálysértő. [58] Az elsőfokú bíróság Pp.
  3. §-át sértő anyagi pervezetése, az ezen alapuló hatálytalan keresetváltoztatás és az ítélet indokolásának részleges hiányossága miatt a Pp.
  4. §-a alapján indítványozta az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását abban az esetben, ha az ítélőtábla nem lát lehetőséget az elsőfokú ítélet megváltoztatására. [59] Az elsőfokú ítélet helybenhagyása esetére is eltúlzottnak tartja a felperes részére megítélt perköltséget, ezért annak mérséklését kéri. Ennek oka, hogy álláspontja szerint a felperes pernyertességének mértéke nem éri el a 86%-os mértéket, ugyanis az elsődleges kereseti kérelmét az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt az Mt.
  5. §-a
(1)bekezdésének b) pontjára alapította, amit az elsőfokú bíróság megalapozatlannak tartott. [60] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte lényegében annak helyes indokai alapján, egyúttal vitatva azt, hogy az alperes által állított okból helye lenne az ítélet hatályon kívül helyezésének. Csatlakozó fellebbezést is előterjesztett az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően esedékessé vált követelésre:
  1. április
  2. napi esedékességgel 184 516 Ft
  3. május
  4. napi esedékességgel 260 000 Ft,
  5. június
  6. napi esedékességgel 260 000 Ft,
  7. július
  8. napi esedékességgel 260 000 Ft,
  9. augusztus
  10. napi esedékességgel 260 000 Ft és
  11. szeptember
  12. napi esedékességgel 167 740 Ft – összesen 1 392 256 Ft –, valamint ezen összegek után járó kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.032/2024/9 12 [61] Álláspontja szerint a felperes a még jogi képviselő igénybevétele nélkül előterjesztett keresetlevelében az igényét az Mt.
  13. §-ának
(3)bekezdésére is alapította, sérelmezve, hogy az alperes a várandósság ideje alatt szüntette meg a munkaviszonyát; erre az alperes jogi képviselője reagált is azzal, hogy a felmondás jogalapja nem az Mt. 65. §-ának
(3)bekezdése, hanem az Mt.
  1. §-a. A Pp. jogi képviselő nélkül eljáró félre rendelkezéseket tartalmazó
  2. §-ának
(1)-
(2)bekezdéseinek a felperes keresete megfelelt, amelyben foglalt jogállítást a felperes utóbb igénybe vett jogi képviselője is következetesen fenntartott. Ebből következően a felperes a kezdetektől vitatta, hogy az alperesi jognyilatkozat azonnali hatályú felmondás lenne, amellyel kapcsolatos ellentmondás tette indokolttá az elsőfokú bíróság anyagi pervezetését. [62] Megismételte azt a véleményét, hogy az alperes azért választotta az azonnali hatályú felmondást, mert így akarta kikerülni a felperest a várandóssága okán megillető fokozott munkajogi védelmet. A felmondás valós oka az volt, hogy az alperes mindig csak egy alkalmazottat foglalkoztatott, s (cégtulajdonos 2) alkalmazásával a felperes munkaviszonyának megszüntetése tervezett volt; emiatt megkérdőjelezte a felmondás indokait is, amelyek egy része tekintetében az alperes nem is tartotta be a 15 napos szubjektív határidőkre vonatkozó szabályokat. [63] Az azonnali hatályú felmondás a legsúlyosabb hátrányos jogkövetkezmény, ezért a jogszabály által támasztott követelmények fennállása nem értelmezhető a felek által rugalmasan. A hatályos jogrendszerünk nem rendkívüli, hanem azonnali hatályú felmondásnak nevezi, amivel szemben a perbeli jognyilatkozat hatályosulása annak megtételekor sem úgy lett meghatározva, ahogy az Mt.
  1. §-a megkívánná. [64] A fellebbezéssel szemben az elsőfokú ítélet indokolását megfelelőnek tartotta, a javára megítélt elmaradt munkabérrel összefüggésben pedig rámutatott: a felperes az alperes felróható és jogellenes magatartása miatt nem volt jogosult a gyermeke után gyermekgondozási díjra, amelyről szóló határozatot csatolta. A felperesi követelés az elsőfokú ítélet meghozataláig amúgy is azon elmaradt munkabérre terjedt ki, amely
  2. augusztus
  3. napjától kezdődően merült fel, mivel nem volt jogosult ellátásra. Vitatta az alperes kérelmét a javára megítélt perköltség leszállítására. [65] Az alperes a csatlakozó fellebbezési ellenkérelmében ellenezte az elmaradt munkabér címén történt marasztalás összegének felemelését, megismételve a fellebbezésében már előadott érveit. [66] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett része tekintetében pedig hivatalból észlelt olyan tényt, ami az ügy Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.032/2024/9 13 megítélését befolyásolta, s az alperes fellebbezését megalapozta, ezért erről a Pp.
  4. §-ának
(5)bekezdése alapján tájékoztatta a feleket. [67] Ennek oka, hogy az azonnali hatályú felmondásnak semmis az a kikötése, amely szerint a felperes munkaviszonya a keresőképességének megszűnésével szűnik meg, azaz akkor lépne hatályba az azonnali hatályú felmondás. Az Mt. 27. §-ának
(3)bekezdése alapján a bíróságnak hivatalból kell észlelnie a semmisséget, amiről a Pp 237. §-a
(3)bekezdésének b) pontja alapján az anyagi pervezetés körében a feleket tájékoztatni kell. [68] E tájékoztatás elmaradása miatt az elsőfokú bíróság anyagi pervezetése az érintett kérdéshez kapcsolódóan nem volt megfelelő, amit az ítélőtábla a Pp. 370. §-ának
(4)bekezdése alapján a felek tudomására hozott és az alperes kérelmére figyelembe vett, és amiért a Pp. 369. §-ának
(4)bekezdése értelmében elvégezte a saját anyagi jogi álláspontja szerint helyes anyagi pervezetést, egyúttal pedig ugyanezen törvényhely a) pontja alapján lehetőséget adott az alperesnek az ehhez kapcsolódó perfelvételi nyilatkozat megtételére. [69] A semmisség oka a következő: az Mt. 27. §-ának
(1)bekezdése alapján semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre; az Mt. 15. §-ának
(3)bekezdése alapján ez érvényes az egyoldalú jognyilatkozatra is. Az azonnali hatályú felmondás az elnevezéséből következően a közléssel hatályossá válik és megszünteti a munkaviszonyt, abban pedig a jogintézmény rendeltetéséből adódóan nincs helye annak, hogy a jogviszony későbbi feltétel bekövetkezése esetén szűnjön meg. Ezzel összefüggésben téves volt az az alperesi értelmezés, hogy az Mt. 43. §-ának
(1)bekezdésében rögzített szabály – nevezetesen az, hogy a munkaszerződés jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a Második Részben foglaltaktól, valamint munkaviszonyra vonatkozó szabálytól a munkavállaló javára eltérhet – alkalmazható a munkaviszony megszüntetésére irányuló egyoldalú nyilatkozatra, így az azonnali hatályú felmondásra is, ezért annak a munkaviszony későbbi időpontban való megszüntetésére irányuló feltétele érvényes, mivel az kizárólag a felperes érdekét szolgálta, míg az alperes oldalán anyagi terhet jelentett. igaz ez azért is, mert a hivatkozott jogszabályhely kizárólag a munkaszerződésnek az Mt.-től való eltérés lehetőségére utal, a per tárgya pedig a munkaviszony megszüntetésére irányuló alperesi jognyilatkozat. [70] Itt szükséges megjegyezni azt, miszerint az elsőfokú bíróság az ítélete [67] bekezdésében maga is megállapította, hogy ennek a kikötésnek nem volt jogszabályi alapja, ám ahelyett, hogy a semmisség esetén követendő eljárást folytatta volna, az alperes szándékával ellentétesen a rendkívüli felmondást rendes felmondásnak minősítette. Az alperes szándéka egyértelműen megállapítható volt a Ptk. 6:8. §-ának
(1)bekezdésében rögzített értelmezési szabályra figyelemmel, hiszen az egyoldalú nyilatkozatát azonnali hatályú felmondásként címezte, amiben utalt az Mt. azonnali hatályú felmondást szabályozó
  1. §-ára, továbbá a munkaviszony megszüntetésének okaként a felperes kötelezettségszegését és az emiatti bizalomvesztést jelölte meg – az alperes egyoldalú nyilatkozata ezért megnevezésében és tartalmában is azonnali hatályú felmondásnak tekintendő. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.032/2024/9 14 [71] Annak az a kikötése, ami később léptette volna azt hatályba, az Mt.
  2. §-ának
(4)bekezdésébe ütközik, eszerint ugyanis az egyoldalú jognyilatkozat a címzettel való közléssel válik hatályossá, s miként ezt a jogintézmény megnevezése is tartalmazza, az a munkaviszonyt azonnali hatállyal szünteti meg, amelytől eltérő kikötés ellentétes ezen törvényi rendelkezés céljával. Az Alaptörvény
  1. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik, amelynek megfelelően akkor járt volna el helyesen az elsőfokú bíróság, ha nem minősíti át alap nélkül az azonnali hatályú felmondást rendes felmondássá, hanem hivatalból észleli a semmisséget, és ennek megfelelő anyagi pervezetést folytat. [72] Az Mt.
  2. §-ának
(3)bekezdése szerint, ha a megállapodás – miként az Mt. 15. §-ának
(3)bekezdése értelmében az egyoldalú jognyilatkozat – valamely része érvénytelen, helyette a munkaviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, kivéve, ha a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg. Ez a perbeli jognyilatkozat esetében azt jelenti, hogy az azonnali hatályú felmondásnak csak az a része érvénytelen, amelyben a megszűnés időpontját a jogszabályi rendelkezéstől eltérően kötötte ki a munkáltató, kivéve abban az esetben, ha ezen kikötés hiányában az alperes nem szüntette volna meg azonnali hatállyal a felperes munkaviszonyát. Erre tekintettel biztosította az ítélőtábla az alperesnek a fellebbezési tárgyaláson végzett anyagi pervezetés okán a perfelvételi nyilatkozat megtételének lehetőségét, s az alperes a törvényes képviselője útján azt adta elő, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésére mindenképpen sor került volna, így ha tisztában van a fentiekkel és nem értelmezi tévesen a kapott tájékoztatást, akkor már az azonnali hatályú felmondás közlésével megszüntette volna a munkaviszonyt. [73] Az elsőfokú bíróság ugyan rendes felmondásnak minősítette az azonnali hatályú felmondást, azonban az abban írt okokkal összefüggő bizonyítást az egyenlő bánásmód követelményének megtartásával kapcsolatban lefolytatta, s a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű értékelésével megállapította a megjelölt kötelezettségszegések megtörténtét (az elsőfokú ítélet [91]-[97] bekezdései), amely megállapítást a felperes nem vitatta, azzal szemben nem terjesztett elő fellebbezést. [74] Az ítélőtábla megállapította, hogy a felmondásban megjelölt és a szubjektív 15 napos határidőn belüli kötelezettségszegés és az emiatti bizalomvesztés megfelel az Mt. 78. §a
(1)bekezdésének a) pontjában írt feltételek, mert a felperes a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal megszegte, ami annak a lehetséges következményére figyelemmel jelentős mértékűnek számít, ezért az azonnali hatályú felmondás – az érvénytelen kikötés kivételével – jogszerű volt. A felperes álláspontjával ellentétben ilyen esetben nincs kötelező sorrendiség, s az azonnali hatályú felmondást nem kell enyhébb szankcióknak megelőznie. Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.032/2024/9 15 [75] Az azonnali hatályú felmondás következménye, hogy a felperes munkaviszonya annak közlésével: 2022. november 11. napján megszűnt, ami miatt a munkaviszony helyreállítására és az elmaradt munkabér megfizetésére irányuló kereset is alaptalan volt. [76] A felperes csatlakozó fellebbezése a fentiek miatt is alaptalan lenne, azonban az alaptalanságának elsődlegesen más oka van. [77] A munkajogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye iránti perrel összefüggésben a Pp. 521. §-ának
(2)bekezdése kimondja: ha a felperes az igényét az Mt. 82. §-ának
(1)bekezdésére vagy az Mt. 83. §-ának
(3)bekezdésére alapította, a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően keletkezett kár vagy elmaradt munkabér, egyéb járandóság érvényesítése esetén a keresetváltoztatás iránti kérelem előterjesztésének határideje a követelés esedékességétől számított harminc nap. Az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően esedékessé vált követelés tekintetében a keresetváltoztatás a fellebbezésben, míg a fellebbezés előterjesztését követően esedékessé vált követelés esetében az esedékességétől számított tizenöt napon belül terjeszthető elő. [78] Az idézett törvényhelyből következően a munkavállaló felperes a keresetét a másodfokú eljárásban csak a fellebbezésében változtathatja meg (emelheti fel), vagyis akkor, ha az elsőfokú bíróság ítéletének van olyan rendelkezése, amelynek megváltoztatását kívánja (Pp.
  1. §-a). Ezért abban az esetben, ha a munkavállaló felperes az elsőfokú eljárásban pernyertes lett, vagyis az elsőfokú tárgyalás berekesztéséig előterjesztett igényének az elsőfokú bíróság teljes egészében helyt adott, nincs olyan elsőfokú ítéleti rendelkezés, amelyet jogorvoslattal – fellebbezéssel vagy csatlakozó fellebbezéssel – támadhatna. Az ezzel ellentétes álláspont ellentétes a törvény egyértelmű rendelkezésével, s az a jogszabály contra legem értelmezését eredményezné. [79] Mivel a perbeli esetben a munkavállaló felperes az elsőfokú eljárásban az elmaradt munkabér iránti keresete vonatkozásában teljesen pernyertes lett, hiszen az elsőfokú bíróság az alperest a tárgyalás berekesztéséig esedékessé vált követelése összegében marasztalta, a felperes esetében nem értelmezhető a csatlakozó fellebbezés benyújtása sem, mert hiányzik annak törvényi feltétele, hogy a fellebbezéssel megtámadott ítélet megváltoztatását maga is kívánja (Pp.
  2. §-ának
(1)bekezdése), így ennek hiányában a felemelt kereset szerinti igény csatlakozó fellebbezésben nem terjeszthető elő. [80] A teljesség érdekében megjegyzendő: a Pp. 521. §-a
(2)bekezdésének a másodfokú eljárásra irányadó rendelkezése ugyanakkor nem zárja el a pernyertes munkavállalót attól, hogy az elsőfokú ítéletet követően esedékessé vált igényét érvényesítse. A Pp. 521. §-ának
(4)bekezdése ugyanis az anyagi jogerőhatás feloldásával lehetővé teszi, hogy a később keletkezett igényét a munkavállaló az elévülési időn belül újabb munkaügyi perben érvényesítse, tehát ha alapos lett volna a felperes ezirányú keresete, akkor az elmaradt jövedelemből eredő kártérítési igényét a pernyertességére figyelemmel a másodfokú Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.032/2024/9 16 eljárásban nem, viszont egy újabb munkaügyi perben érvényesíthette volna. (Kúria Mfv.VIII.10.012/2022/5.) [81] Az ítélőtábla a fellebbezéssel ellentétben nem látott okot az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére az alábbiak miatt: [82] A kezdetben jogi képviselő nélkül eljáró felperes már a keresetlevélben is hivatkozott az Mt. 65. §-ának
(3)bekezdésére, bár kétségtelenül a munkaviszony helyreállítását a munkaviszony egyenlő bánásmód követelményébe ütköző megsértése miatt kérte. [83] A jogi képviselő nélkül eljáró félre irányadó Pp. 247. §-ának
(1)-
(2)bekezdései szerint a félnek többek között a keresetlevélben az e törvény szerint kötelező tartalmi elemek közül nem kell feltüntetni a jogalapot, a jogi érvelést és jogszabályhelyet, továbbá az érvényesíteni kívánt jogot, illetve az anyagi jogi kifogást úgy kell megjelölni, hogy a jogalap beazonosítható legyen. [84] Ennek a követelménynek a felperes keresetlevele megfelelt, amin nem változtat az a körülmény, hogy a felperes utóbb már jogi képviselővel járt el, aki egyébként következetesen fenntartotta a felperes kereseti hivatkozását. [85] Erre tekintettel helye volt az elsőfokú bíróság részéről az ezzel összefüggő anyagi pervezetésnek (Pp.
  1. §-a), amely megalapozta a felperes keresetváltoztatását, így a fellebbezéssel ellentétben nem egy hatálytalan(ul megváltoztatott) kereseten alapult az elsőfokú bíróság ítélete. [86] Az összegszerűséggel kapcsolatban az elsőfokú ítélet indokolásának hiányossága valóban fennáll, azonban ez önmagában nem hatályon kívül helyezési ok, különösen nem az ítélőtábla által elfoglalt eltérő anyagi jogi álláspont miatt. [87] A leírtak miatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp.
  2. §-ának
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét teljesegészében elutasította és ebből következően mellőzte az alperes kötelezését a perköltség és a feljegyzett kereseti illeték megfizetésére [88] A megváltoztatott döntés miatt a felperes teljesen pervesztes lett, ezért ő köteles a pernyertes alperesnek perköltséget fizetni a Pp. 83. §-ának
(1)bekezdése értelmében. Annak összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
  1. (VIII. 22.) Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.032/2024/9 17 IM rendelet
  2. §-a
(1)bekezdésének a) pontja alapján állapította meg az ítélőtábla bruttó 1 168 400 Ft-ban, melynek alapja a kereseti ellenkérelem mellékletét képező 5.M.70.145/2022/8-
  1. szám alatti ügyvédi megbízási szerződés és az 5.M.70.184/2023/29-
  2. szám alatt csatolt költségjegyzék. A feljegyzett kereseti illeték a felperes teljes pervesztessége miatt egészben marad az állam terhén a felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosultsága folytán (a munkavállalói költségkedvezmény megállapításáról és érvényesítésének szabályairól szóló 73/
  3. (XII. 22.) IRM rendelet
  4. §-a). [89] A fellebbezés eredményre vezetett, ezért az ítélőtábla a pervesztes felperest kötelezte a Pp.
  5. §-ának
(1)bekezdése értelmében a pernyertes alperes másodfokú perköltségének megfizetésére, amelyet a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §-a
(1)bekezdésének a) pontja alapján állapított meg a fellebbezéshez csatolt ügyvédi megbízási szerződésnek és költségjegyzésnek megfelelően 228 600 Ft összegben. [90] A költségmentesség és költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény 3. §-a
(1)bekezdésének d) pontja alapján a per tárgyi költségfeljegyzési jogos volta folytán feljegyzett, s az Itv. 46. §ának
(1)bekezdése szerinti mértékű fellebbezési és az Itv. 46. §-ának
(4)bekezdése szerinti mértékű csatlakozó fellebbezési illeték a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam terhén marad a pervesztes felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosultsága miatt (a munkavállalói költségkedvezmény megállapításáról és érvényesítésének szabályairól szóló 73/
  1. (XII. 22.) IRM rendelet
  2. §-a). Debrecen,
  3. szeptember
  4. Dr. Tass Edina sk. a tanács elnöke, Dr. Bakó Pál sk. előadó bíró, Dr. Répássy Árpád sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.