← Magyarország

Bf.358/2021/42 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A Bf.287/

  1. számú ítéletben írtakkal egyezően a bűnszervezetben elkövetés feltüntetése az ítélet rendelkező részében a büntetés kiszabásánál történik. A három részre elkülönített ügy kapcsán összegzésként megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság rendkívüli alapossággal lefolytatott eljárása eredményeként túlnyomó részt megalapozott tényállást rögzített. Nagyobb részt a minősítés is hibátlan, ami egy száz főt meghaladó ügyben önmagában is kiváló teljesítmény. A büntetési nemek megválasztása helytálló, általánosságban az enyhítő szakasszal kiszabott pénzbüntetések tételei számának emelése több esetben indokolt volt. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.358/2021/
  2. szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
  3. év április
  4. és
  5. napjain tartott nyilvános ülés alapján, a
  6. év május hó
  7. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt Terhelt2 és 14 társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
  8. év szeptember hó
  9. napján kihirdetett 22.B.752/2015/
  10. számú ítéletét megváltoztatja. Terhelt2 II. r., Terhelt85 LXXXV. r., Terhelt8 LXXXVI. r., Terhelt87 LXXXVII. r. és Terhelt89 LXXXIX. r. vádlottak cselekményeinél a társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntette tekintetében a bűnszervezetben elkövetést a büntetés kiszabásánál tünteti fel. Terhelt89 LXXXIX. r. vádlott amennyiben a pénzbüntetést nem fizeti meg, azt börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Terhelt88 LXXXVIII. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 400 (négyszáz) napra emeli, egy napi tétel összegét 1.000,- (egyezer) forintra mérsékli, a pénzbüntetés összegét 400.000,- (négyszázezer) forintra súlyosítja. Terhelt93 XCIII. r. vádlott pénzbüntetése napi tételeinek számát 200 (kettőszáz) napra emeli, a pénzbüntetés összegét 300.000,- (háromszázezer) forintra súlyosítja. Terhelt94 XCIV. r. vádlott terhére megállapított bűncselekményt kísérletnek minősíti. A vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek számát 200 (kettőszáz) napra emeli, a pénzbüntetés összegét 400.000,- (négyszázezer) forintra súlyosítja. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  11. 2 Terhelt104 CIV. r. vádlott pénzbüntetése egy napi tételének összegét 2.000,- (kettőezer) forintra emeli, a pénzbüntetés összegét 240.000,- (kettőszáznegyvenezer) forintra súlyosítja. terhelt114 (korábbi nevén Terhelt114) CXIV. r. vádlott terhére megállapított pénzmosás bűntettét társtettesként elkövetettnek minősíti. A szabadságvesztés kiszabásánál a hónap megjelölést mellőzi. A pénzbüntetés kiszabásánál a napi tételek számát 200,- (kettőszáz) napra emeli, az egy napi tétel összegét 2000,- (kettőezer) forintra mérsékli, a pénzbüntetés összegét 400.000,(négyszázezer) forintra enyhíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét e vádlottak, továbbá Terhelt90 XC. r., Terhelt92 XCII. r., Terhelt95 XCV. r., Terhelt106 CVI. r. és Terhelt107 CVII. r. vádlottak tekintetében helybenhagyja. A másodfokú eljárásban Terhelt95 XCV. r. vádlott védelmével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség az államot terheli. Terhelt85 LXXXV. r. vádlott korábbi tartózkodási helye (cím276) megszűnt. Terhelt87 LXXXVII. r. vádlott tartózkodási helycím277 Rákospatak utca
  12. szám. Terhelt93 XCIII. r. vádlott személyazonosító okmányának száma: okmányszám116 terhelt114 CXIV. r. vádlott személyazonosító okmányának száma: okmányszám117 Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S: [1] A Fővárosi Törvényszék a rendelkező részben megjelölt ítéletében Terhelt2 II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  13. 3 bűntettében [Btk.
  14. §

(1)bekezdés a) pont,
(5)bekezdés a) pont] és hivatali vesztegetés elfogadása bűntettében [Btk. 294.§
(2)bekezdés,
(3)bekezdés a/aa pontja], amiért őt halmazati büntetésül – 8 év 10 hónap szabadságvesztésre, 200 napi tétel - napi tételenként 15.000 forint – összesen 3.000.000 forint pénzbüntetésre, 9 év közügyektől eltiltásra ítélte és 20.742.687 forint vagyonelkobzás megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, amelyből Terhelt2 II. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt, ez utóbbit oly módon, hogy egy napi szabadságvesztésnek 4 napi házi őrizetet feleltetett meg. Rendelkezett az elsőfokú bíróság a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén követendő átváltozási eljárásról is, valamint arról, hogy a pénzbüntetés átváltoztatása esetén az annak helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó. [2] Terhelt85 LXXXV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(5)bekezdés a) pont], amiért őt 6 év szabadságvesztésre, 250 napi tétel – napi tételenként 6.000 forint – összesen 1.500.000 forint pénzbüntetésre, 6 év közügyektől eltiltásra ítélte és 17.867.328 forint vagyonelkobzás megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, amelyből Terhelt85 LXXXV. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt, ez utóbbit oly módon, hogy egy napi szabadságvesztésnek 4 napi házi őrizetet feleltetett meg. Rendelkezett az elsőfokú bíróság a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén követendő átváltozási eljárásról is, valamint arról, hogy a pénzbüntetés átváltoztatása esetén az annak helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó. [3] Terhelt8 LXXXVI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(5)bekezdés a) pont] és társtettesként elkövetett pénzmosás bűntettében [Btk. 399.§
(3)bekezdés b) pont], amiért őt - halmazati büntetésül - 7 év szabadságvesztésre, 300 napi tétel – napi tételenként 15.000 forint – összesen 4.500.000 forint pénzbüntetésre, 7 év közügyektől eltiltásra ítélte, 5 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségének gyakorlásától és 50.832.131 forint vagyonelkobzás megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, amelyből Terhelt8 LXXXVI. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt, ez utóbbit oly módon, hogy egy napi szabadságvesztésnek 4 napi házi őrizetet feleltetett meg. Rendelkezett az elsőfokú bíróság a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén követendő átváltozási eljárásról is, valamint arról, hogy a pénzbüntetés átváltoztatása esetén az annak helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó. [4] Terhelt87 LXXXVII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(5)bekezdés b) pont], amiért őt 5 év szabadságvesztésre, 200 napi tétel – napi tételenként 4.000 forint - összesen 800.000 forint pénzbüntetésre, 5 év közügyektől eltiltásra ítélte és 22.533.990 forint vagyonelkobzás megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, amelyből Terhelt87 LXXXVII. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett az elsőfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  1. 4 pénzbüntetés meg nem fizetése esetén követendő átváltozási eljárásról is, valamint arról, hogy a pénzbüntetés átváltoztatása esetén az annak helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó. [5] Terhelt88 LXXXVIII. r. vádlott bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 160 napi tétel – napi tételenként 2.000 forint - összesen 320.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett az elsőfokú bíróság a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén követendő átváltoztatási eljárásról is akként, hogy megállapította, hogy a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést fogház fokozatban kell végrehajtani. [6] Terhelt89 LXXXIX. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(5)bekezdés b) pont], amiért őt 3 év 10 hónap szabadságvesztésre, 100 napi tétel – napi tételenként 3.000 forint - összesen 300.000 forint pénzbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra ítélte és. és 7.851.844 forint vagyonelkobzás megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, amelyből Terhelt89 LXXXIX. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt, ez utóbbit oly módon, hogy egy napi szabadságvesztésnek 4 napi házi őrizetet feleltetett meg. [7] Terhelt90 XC. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(5)bekezdés b) pont], amiért őt 6 hónap szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett arról is az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetése kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. [8] Terhelt92 XCII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 150 napi tétel – napi tételenként 1.000 forint - összesen 150.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Az elsőfokú bíróság az ügydöntő határozatában engedélyezte, hogy a pénzbüntetést a vádlott 10 hónap alatt részletekben fizesse meg. Rendelkezett az elsőfokú bíróság a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén követendő átváltoztatási eljárásról is akként, hogy a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre rendelte átváltoztatni, amelyet fogház fokozatban kell végrehajtani. [9] Terhelt93 XCIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 150 napi tétel – napi tételenként 1.500 forint – összesen 225.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett az elsőfokú bíróság a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén követendő átváltoztatási eljárásról is akként, hogy a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre rendelte átváltoztatni, amelyet fogház fokozatban kell végrehajtani. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/42. 5 [10] Terhelt94 XCIV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396.§
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont], amiért őt 150 napi tétel – napi tételenként 2.000 forint - összesen 300.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett az elsőfokú bíróság a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén követendő átváltoztatási eljárásról is akként, hogy a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre rendelte átváltoztatni, amelyet fogház fokozatban kell végrehajtani. [11] Terhelt95 XCV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(4)bekezdés b) pont], amiért őt 10 hónap szabadságvesztésre és 120 napi tétel – napi tételenként 1.500 forint összesen 180.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy azt a végrehajtásának elrendelése esetén börtön fokozatban kell végrehajtani, és ez esetben a vádlott a szabadságvesztés büntetése kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett az elsőfokú bíróság annak átváltoztatásáról, valamint arról, hogy a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó. [12] Terhelt104 CIV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(5)bekezdés b) pont], amiért őt 10 hónap szabadságvesztésre és 120 napi tétel – napi tételenként 1.000 forint – összesen 120.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy azt a végrehajtásának elrendelése esetén börtön fokozatban kell végrehajtani, és ez esetben a vádlott a szabadságvesztés büntetése kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett az elsőfokú bíróság annak átváltoztatásáról, valamint arról, hogy a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó. [13] Terhelt114 (jelenlegi nevén: terhelt114) CXIV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont és
(4)bekezdés b) pont] és pénzmosás bűntettében [Btk. 399.§
(3)bekezdés b) pont és
(4)bekezdés b) pont], amiért őt – halmazati büntetésül 1 év szabadságvesztésre és 120 napi tétel, napi tételenként 3.500 forint, összesen 420.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetére rendelkezett arról, hogy azt börtön fokozatban kell végrehajtani és ez esetben a vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A törvényszék végezetül rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén követendő átváltoztatási eljárásról, valamint arról is, ha a szabadságvesztés végrehajtását elrendelik, abban az esetben a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó. [14] Terhelt106 CVI. r. vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont és a
(4)bekezdés b) pont] és társtettesként elkövetett pénzmosás bűntette [Btk. 399.§
(3)bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól – bizonyítottság hiányában – felmentette. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  1. 6 [15] Terhelt107 CVII. r. vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pont és a
(4)bekezdés
  1. b)pont] miatt emelt vád alól – szintén bizonyítottság hiányában – felmentette. [16] Az elsőfokú bíróság rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt tárgyak további sorsáról is akként, hogy azok közül számos bűnjel lefoglalását megszüntette és azokat a tulajdonosuknak kiadta, míg másokat az iratoknál rendelt kezelni. [17] Terhelt2 II. r. vádlott vonatkozásában a készpénzre elrendelt zár alá vételt fenntartotta, ugyanígy járt el Terhelt85 LXXXV. r. és Terhelt8 LXXXVI. r. vádlottak ingatlanai, valamint Terhelt87 LXXXVII. r. vádlott személygépkocsija vonatkozásában. [18] Az elsőfokú bíróság a Magyar Államkincstár által előterjesztett polgár jogi igényt elutasította. [19] A bűnösnek kimondott vádlottakat külön-külön – felmerülésük arányában – kötelezte a bűnügyi költség viselésére, míg annak egy részéről megállapította, hogy az az állam terhén marad. [20] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész: [21] Terhelt2 II. r. vádlott terhére további bűncselekményben – a Btk. 305. §
  2. c)pontjában meghatározott hivatali visszaélés bűntettében – történő bűnösség megállapítása végett, továbbá eltérő minősítés miatt és a büntetés súlyosításáért, [22] Terhelt85 LXXXV. r. és Terhelt8 LXXXVI. r. vádlott terhére a bűnszervezet megállapítása melletti súlyosabb minősítés megállapításáért és a büntetés súlyosításáért, [23] Terhelt87 LXXXVII. r., Terhelt88 LXXXVIII. r., Terhelt89 LXXXIX. r., Terhelt92 XCII. r., Terhelt93 XCIII. r., Terhelt94 XCIV. r., Terhelt95 XCV. r. és Terhelt104 CIV. r. vádlottak terhére kizárólag a büntetés súlyosításáért, [24] terhelt114 (korábbi nevén: Terhelt114) CXIV. r. vádlott terhére a bűnszervezet megállapítása melletti súlyosabb minősítés megállapításáért és a büntetés súlyosításáért, továbbá [25] Terhelt106 CVI. r. és Terhelt107 CVII. r. vádlottak terhére a bűnösségük megállapításáért és büntetés kiszabásáért, míg [26] Terhelt2 II. r. vádlott és védője felmentésért, Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/42. 7 [27] Terhelt85 LXXXV. r. vádlott elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, míg védője megalapozatlanság miatt elsősorban felmentésért, másodlagosan enyhítésért, [28] Terhelt8 LXXXVI. r. vádlott a pénzmosás bűntettének vádja alóli felmentésért, illetve téves minősítés miatt és enyhítésért, védője megalapozatlanság miatt, elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, [29] Terhelt87 LXXXVII. r. felmentésért, másodlagosan enyhítésért, [30] vádlott megalapozatlanság miatt elsődlegesen Terhelt88 LXXXVIII. r. vádlott és védője felmentésért, [31] Terhelt89 LXXXIX. r., Terhelt95 XCV. r. és Terhelt104 CIV. r. vádlottak és védőik elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, [32] ellen, Terhelt90 XC. r. vádlott védője kizárólag a bűnügyi költség viselésére kötelezés [33] Terhelt92 XCII. r. és Terhelt93 XCIII. r. vádlottak felmentésért, [34] Terhelt94 XCIV. r. vádlott védője téves minősítés miatt, elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést. [35] Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész Terhelt90 XC. r. vádlott tekintetében tudomásul vette és ugyancsak megnyugodott az elsőfokú bíróság ítéletében terhelt114 CXIV. r. vádlott és védője, valamint tudomásul vették a törvényszék ítéletét Terhelt106 CVI. r. és Terhelt107 CVII. r. terheltek, valamint védőik. [36] A Fővárosi Ítélőtábla a 2021. év november hó 25. napján kelt és ugyanekkor véglegessé vált 4.Bf.287/2021/28. számú végzésével Terhelt2 II. r. vádlott és előbbi 14 társára vonatkozó eljárást a vádlott társaikétól elkülönítette. A végzés indokolása értelmében a másodfokú felülbírálat tárgyát képező tényállásokban részt vevő vádlottak cselekményei két – egymástól jól elkülöníthető – részben szerepelnek. A jelen ítélettel elbírált vádlottak magatartásai (I., II. és V. tényállási pontok) – Terhelt2 II. r. vádlott magatartásai kivételével – jól elkülönülnek Terhelt1 és társai által megvalósított cselekményektől (III., IV. tényállási pontok). A másodfokú bíróság a fentieken túlmenően a jelenleg is hatályos, a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 192. §
(1)és
(2)bekezdései alapján hivatalból vizsgálta az eljárási cselekmény járványhelyzet miatti megtarthatóságát, továbbá az eljárási cselekmény megkezdése előtt ilyen okból figyelembe veendő körülményeket. Ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy bár a másodfokú nyilvános ülés megtartható, azonban a vádlottak száma még így is rendkívül nagy, amely a veszélyhelyzetre tekintettel nem indokolt. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a fent megjelölt végzésében a jelen ítélettel elbírált vádlottak tekintetében az ügy további elkülönítéséről határozott. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/42. 8 [37] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a Fővárosi Ítélőtáblához a 2021. év július hó 8. napján érkezett BF.190/2016/28. számú átiratában – a jelen ítélettel elbírált vádlottak tekintetében – az alábbi indítványt terjesztette elő: A fellebbviteli főügyészség a Be. 599. §
(1)bekezdésében írtak alapján nyilvános ülés kitűzését indítványozta. Álláspontja szerint a jelen ítélettel elbírált valamennyi vádlott tekintetében teljeskörű a felülbírálat a Be. 590. §
(1)bekezdése értelmében. Átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést nem vétett, a vád tárgyává tett cselekmények elbírálásához szükséges bizonyítást lefolytatta és valamennyi bizonyítékot az értékelési körébe vonta. Az elsőfokú bíróság ítélete tényállásának megalapozottságát illetően annak a jogi meggyőződésének adott hangot, hogy a Fővárosi Törvényszék által rögzített történeti tényállás túlnyomórészt megalapozott, azonban Terhelt2 II. r. vádlott esetében az ítélet részlegesen megalapozatlan, mert a tényállás hiányos és ebben a körben az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének sem tett eleget teljeskörűen. Az elsőfokon eljárt ügyészi fellebbezésben foglaltakkal egyezően arra mutatott rá, hogy a törvényszék az ítélete tényállásában az II. r. vádlott által megvalósított kötelességszegéseket, illetve a vonatkozó jogi normákat tételesen nem jelölte meg, ennélfogva az indokolás sem tartalmaz erre vonatkozóan megállapításokat. Az elsőfokú bíróság – az ügyészi álláspont szerint – nem mutatott rá, hogy a vádlottak konkrétan és ténylegesen mit tettek annak érdekében, hogy az sértett2 a földtámogatások tekintetében vagyoni rendelkezést tegyen. Az elsőfokú bíróság ítéletének hiányosságaként jelölte meg, hogy a törvényszék által nem pontosan megállapított ítéleti tényállás miatt, valamint a kellő részletességű indokolás hiányában nem lehet megállapítani, hogy a vádlottak által elkövetett kötelezettségszegések tekintetében a törvényszék a vádlottaknak a vádiratban részletezett, hivatali helyzetüket sértő magatartásait a hivatali vesztegetés elfogadása bűntettében történő büntetőjogi felelősségük megállapításával kimerítette-e, vagy azon túlmenően a vádlottak további hivatali bűncselekményt is megvalósítottak-e. [38] A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az elsőfokon eljárt Fővárosi Törvényszék abszolút hatályú eljárási szabálysértést nem vétett, a vád tárgyává tett cselekmények elbírálásához szükséges bizonyítást lefolytatta, és valamennyi bizonyítékot értékelési körébe vonta. [39] A teljeskörű felülvizsgálattal érintett vádlottak esetében az ítéleti tényállás megalapozottságát illetően a fentebb megjelöltek szerint kifogásolta, hogy Terhelt2 II. r. vádlott tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása részlegesen megalapozatlan, mert az hiányos és ezzel szoros összefüggésben a törvényszék az indokolási kötelezettségének sem tett eleget teljeskörűen. [40] Szintén nehezményezte a fellebbviteli főügyészség, hogy az elsőfokú bíróság terhelt114 CXIV. r. vádlott vonatkozásában nem állapította meg a bűnszervezeti elkövetést. E vádlottat illetően arra mutatott rá, hogy az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett, hogy a vádlottak egymás személyének és az egymás személye által betöltött funkciókból fakadó jogoknak és kötelezettségeknek az ismeretével valósították-e meg cselekményüket. Az ügyészi álláspont szerint terhelt114 CXIV. r. terheltnek is tudatilag átfogott és meghatározott feladatai voltak a bűncselekmény elkövetése során. Rámutatott, hogy az a nagyfokú szervezettség, amelyet a terheltek tanúsítottak a deliktum végrehajtása során, eleve feltételezi, Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  1. 9 hogy az abban szereplő személyek közül egy vagy több meghatározott irányítói, szervezői feladatokat lásson el, míg mások feladata ezek végrehajtása. Az ügyészi álláspont szerint a bűnszervezeti csoport működését és a feladatok teljesülését biztosító összetartó erő jelen esetben az anyagi érdekeltség, a kölcsönösen előnyös anyagi vagy gazdasági cél elérése, továbbá a személyi kapcsolatokon alapuló összefonodás volt. Amennyiben e szempontok alapján vizsgálta volna a törvényszék terhelt114 magatartását úgy helyesen arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a CXIV. r. vádlottnak a tényállásban megállapított szerepe a bűnszervezet törvényi ismérveinek mindenben megfelel. [41] Részletesen kifejtette álláspontját az elsőfokú bíróság által felmentett Terhelt106 CVI. r. és Terhelt107 CVII. r. vádlottak cselekményei vonatkozásában. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének okfejtése ellentétes a logika szabályaival, és a törvényszék a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. [42] Terhelt106 CVI. r. vádlott magatartását illetően azt emelte ki, hogy a Fővárosi Törvényszék lényegében a vádirati tényállással egyezően állapította meg az ítéleti történeti tényállást, amelyben rögzítette mindazokat a körülményeket, amelyek alapján egyértelmű következtetést lehetett és kellett volna vonni a terhelt bűnösségére. Felsorolta, hogy a CVI. r. vádlott a fia, Terhelt8 LXXXVI. r. vádlott kifejezett kérésére igényelt ügyfélkapu-hozzáférést, a bankszámlanyitást követően teljeskörű meghatalmazást adott a LXXXVI. r. vádlottnak, a sajátkezűleg aláírt regisztrációs lap alapján regisztrált az sértett2-nál, majd a fenti adatokat átadta a fiának, és mindezt úgy tette, hogy nem rendelkezett földhasználati jogosultsággal. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a törvényszék az egyébként általa is helyesen megállapított tényekből tévesen jutott arra a következtetésre, miszerint nem nyert bizonyítást, hogy Terhelt106 CVI. r. vádlott tudomással bírt arról, hogy fia, Terhelt8 LXXXVI. r. vádlott a megszerzett adatokkal jogosulatlan igénylés útján költségvetési támogatást kíván megszerezni. Ezzel szemben a CVI. r. vádlott fia valamennyi kérésének eleget tett, miközben tisztában volt azzal, hogy földhasználati jogosultsága nincs. Ennek ellenére ügyfélkapu igénylést terjesztett elő, bankszámlát nyitott, regisztrált az sértett2-nál, mindezt pedig annak tudatában tette, hogy Terhelt8 LXXXVI. r. vádlott a nevében, illetve az adatainak felhasználásával termőföld támogatás iránti jogosulatlan igényt fog benyújtani. Terhelt106 CVI. r. vádlott a fentiekből következően azzal is tisztában volt, hogy az bank4nál nyitott bankszámlára érkezett pénzösszegek bűncselekmények elkövetéséből származnak. [43] Terhelt107 CVII. r. vádlott vonatkozásában – szinte mindenben egyezően a CVI. r. vádlott bűnösségének alátámasztását igazoló bizonyítékok felsorolása mellett – szintén arra mutatott rá, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényekből további tényre helytelen következtést vont. A törvényszék a rendelkezésre álló bizonyítékokkal egyezően helyesen állapította meg, hogy Terhelt107 CVII. r. vádlott a veje, Terhelt8 LXXXVI. r. vádlott kérésére módosította a korábbi sértett2 regisztrációját, akként, hogy a regisztrációs adatlapon a regisztráció céljaként pénzügyi kapcsolattal rendelkező támogatást igénylőként jelölte meg. A regisztrációs lapon olyan lakóhelyet adott meg, ahol soha nem lakott, később az ügyfélkapu-hozzáférésének adatait átadta a LXXXVI. r. vádlottnak, tette mindezt úgy, hogy földhasználati jogosultsággal nem rendelkezett. A fellebbviteli főügyészség ez esetben is annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a CVII. r. vádlott a magatartását úgy valósította meg, hogy tisztában volt a cselekmények jogellenességével. Felhívta a másodfokú bíróság figyelmét arra is, hogy a törvényszék nem értékelte azt a körülményt, hogy Terhelt106 CVI. r. vádlott, illetve Terhelt107 CVII. r. vádlott által nyitott bankszámlákra az sértett2 által átutalt támogatási összegeken kívül más jóváírás nem érkezett. Figyelmen kívül hagyta az elsőfokú Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  2. 10 bíróság végezetül azt a körülményt is, hogy mindkét vádlott a bűncselekmények elkövetésében való közreműködésük mindhárom évében átvették az sértett2 által küldött valamennyi végzést, határozatot. Mindezekből következően tévedett az elsőfokú bíróság, amikor e két vádlott bűnös tudatállapotának hiányára vont következtetést, ezért a fellebbviteli főügyészség mindkét vádlott bűntetőjogi felelősségének megállapítását, és velük szemben büntetés kiszabását szorgalmazta. [44] Támadta az ügyészség a bűnszervezeti elkövetésben bűnösnek kimondott Terhelt85 LXXXV. r. és Terhelt8 LXXXVI. r. vádlottak bűnelkövetői minőségét is, mert álláspontja szerint a két terhelt Terhelt2 II. r. vádlottal szándékegységben, közös elhatározás alapján, abban a tudatban valósították meg a terhükre rótt bűncselekmény törvényi tényállását, hogy cselekményeik kiegészítették egymást, így a bűncselekményt nem bűnsegédként, hanem társtettesként valósították meg. [45] A büntetés kiszabása körében arra az álláspontra helyezkedett a fellebbviteli főügyészség, hogy a törvényszék a büntetés kiszabásánál a vádlottanként külön-külön figyelembe vehető enyhítő körülményeket értékelte, és ugyanígy járt el a súlyosító körülmények tekintetében. Ugyanakkor megjegyezte, hogy Terhelt2 II. r. vádlott vonatkozásában hiányosan, míg Terhelt85 LXXXV. r., Terhelt8 LXXXVI. r., Terhelt87 LXXXVII. és Terhelt89 LXXXIX. r. vádlottak esetében pedig egyáltalán nem tárta fel a terükre értékelhető súlyosító körülményeket. Mindez pedig oda vezetett az ügyészi álláspont szerint, hogy a törvényszék e vádlottak esetében eltúlzottan enyhe büntetéseket szabott ki. [46] Felhívta a figyelmet arra, hogy a vádlottak által bűnszervezetben elkövetett bűncselekményekkel ténylegesen okozott, illetve veszélyeztetett vagyoni hátrány mértéke, mintegy négyszeresen meghaladja a különösen nagy vagyoni hátrányt jelentő értékhatár alsó határát, mely körülményt Terhelt2 II. r., Terhelt85 LXXXV. r., Terhelt8 LXXXVI. r., Terhelt87 LXXXVII. r. és Terhelt89 LXXXIX. r. vádlottaknál nyomatékos súllyal kell értékelni a súlyosító körülmények körében. Ugyancsak indítványozta súlyosító körülményként értékelni Terhelt85 LXXXV. r., Terhelt87 LXXXVII. és Terhelt89 LXXXIX. r. vádlottak esetében azt a tényt, hogy ők hosszabb időn keresztül fejtették ki tevékenységüket és az elkövetésben tartósan részt vettek. [47] Terhelt8 LXXXVI. r. vádlottat érintően arra is rámutatott, hogy nem foghat helyt a Fővárosi Törvényszék abbéli értékelése, mely szerint a terhelt mindössze családtagjait, rokonait, ismerőseit vonta be az elkövetésbe, ezáltal magatartása nem volt annyira veszélyes a társadalomra, mint más vádlottaké. Ezzel szemben azt hangsúlyozta az ügyészség, hogy a terhelt teljesen közömbös volt az iránt, hogy saját haszonszerzése reményében milyen káros következmények érhetik a legközelebbi hozzátartozóit és ennek tudatában vitte véghez a cselekményét. [48] Mindezek alapján a fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a tényállást Terhelt2 II. r. vádlott esetében egészítse ki, Terhelt106 CVI. r. és Terhelt107 CVII. r. vádlottak bűnösségét állapítsa meg, terhelt114 CXIV. r. vádlott esetében a bűnszervezetben történő megállapításra vonjon következtetést és a büntetéseket ennek megfelelően súlyosítsa. Terhelt85 LXXXV. r. és Terhelt8 LXXXVI. r. vádlottak esetében indítványozta, hogy az elkövetési alakzatot – a bűnszervezeten belül – társtettesire Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  3. 11 helyesbítse, továbbá valamennyi, az ügyész által súlyosítás érdekében bejelentett fellebbezés esetében a vádlottak büntetését az ügyészi fellebbezésben bejelentettekkel egyezően súlyosítsa. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt a fellebbviteli főügyészség. [49] Terhelt2 II. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában annak a jogi meggyőződésének adott hangot, hogy a Fővárosi Törvényszék által rögzített történeti tényállás részben megalapozatlan, mert az felderítetlen és iratellenes, továbbá az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. E részleges megalapozatlanság azonban – a védői álláspont szerint – további bizonyítékok értékelésével és helyes logikai következtetésekkel kiküszöbölhető a másodfokú eljárásban. Utalt arra is, hogy ebben a körben az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének sem tett eleget teljeskörűen. Nehezményezte, hogy a törvényszék a hiányzó bizonyítékokat állításokkal helyettesítette, és az így kialakított tényállásból következtetett vissza Terhelt2 II. r. vádlott elkövetési magatartására, tudattartalmára és az ezekből adódó bűnösségére. Rámutatott, hogy a törvényszék által megállapított tények, illetve közvetlen bizonyítékok nem képeznek logikailag zárt láncolatot, azokból egy egészen eltérő tényállás is megállapítható. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a II. r. vádlott hivatali helyzetéből indult ki, de azzal már nem foglalkozott, hogy milyen – ezzel ellentétes tartalmú – bizonyítékok állnak rendelkezésre. Amennyiben pedig egy és ugyanazon tényből többféle következtetés vonható le, akkor azt a terhelt javára kell értékelni az in dubio pro reo elve alapján. Külön is kitért a fizikai ellenőrzések és a területalapú támogatások túligénylésének kérdésére. Az egyes kérelmeket érintően egyenként és tételesen is kimutatta az elsőfokú bíróság ítéletéből azokat a bizonyítékokat, valamint a tényállás körében tett bírói megállapításokat, amelyekből nézete szerint szükségszerűen következik a II. r. vádlott bűnös tudattartalmának hiánya és ekként védence ártatlansága. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy Terhelt2 II. r. vádlott belépési jogosultsággal csak az IIER rendszert illetően rendelkezett, amely azonban a sikeres igényléshez szükséges globális adatgyűjtésre, illetve adatok szűrésére nem alkalmas. Lényeges körülménynek nevezte, hogy a II. r. vádlott az IIER rendszerbe alkalmanként mindössze 30 másodpercre lépett be, amely időtartam alatt a rendszerben érdemi tevékenység nem végezhető. Felhívta a másodfokú bíróság figyelmét arra, hogy a jogosulatlan igényléshez, illetve a kérelem visszavonáshoz szükséges érdemi adatokat, információkat kizárólag az Adatbázisból lehetett volna kinyerni, ehhez azonban a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok és tanúvallomások alapján védence sem hozzáféréssel, sem pedig hozzáértő kompetenciával (programozói ismeretekkel) nem rendelkezett. Alaptalannak tartotta azt a következtetést, miszerint a II. r. vádlott a beosztottjait is utasíthatta a rendszerbe történő betekintésre, mivel az Adatbázishoz kizárólag az cég5 munkatársai tudtak hozzáférni. Megjegyezte továbbá, hogy az Adatbázisba történő belépés minden esetben naplózásra kerül, ezért a rendszer használata pontosan ellenőrizhető és nyomon követhető, erre azonban védencét illetően nem merült fel adat. Végezetül támadta a védő a bűnszervezeti elkövetés körében előadott elsőbírói okfejtést. A 3031/
  4. AB határozat felhívása mellett részletesen is kifejtette a bűnszervezet törvényi ismérveinek – a hierarchikus szervezettség és konspiratív jelleg – fennállását vitató érveit. Mindezek alapján a védő arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és Terhelt2 II. r. vádlottat az ellene emelt vád alól valamennyi bűncselekmény vonatkozásában mentse fel. [50] Terhelt85 LXXXV. r. vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében bejelentett fellebbezése indokolásában az elsőfokú ítélet részleges megalapozatlanságára hivatkozott. Érvelése szerint e részleges megalapozatlanság az iratok Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  5. 12 tartalma alapján kiküszöbölhető a másodfokú eljárásban. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az ügy szempontjából releváns bizonyítékok értékelésével adós maradt, valamint az általa megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. Aláhúzta, hogy az elsőfokú bíróság védence bűnös tudattartalmára vont következtetése a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésén alapul, a törvényszék az egyes vádlottak cselekvőségét összemosta, azt egyénileg nem vizsgálta. Nem értett egyet a védő azzal az elsőbírói állásponttal, mely szerint Terhelt85 tudta, hogy olyan személyek adatait továbbítja Terhelt2 II. r. vádlottnak, akik nem rendelkeznek a pályázathoz szükséges feltételekkel. Kiemelte, hogy tévesen foglalt állást a törvényszék, amikor nem látta indokoltnak beszerezni a terhelt1ügy kirobbanása előtti titkos információgyűjtés, illetve telefonlehallgatások adatait, amelyek alkalmasak lettek volna arra, hogy a vádlottak elkövetéskori tudattartalmát bizonyítsák. E körben hivatkozott tanú87 őstermelő vallomására, akinek a nyilatkozata – a védői álláspont szerint – Terhelt85 azon védekezését támasztja alá, miszerint nevezett vádlott olyan személyeket keresett, akiket érdekelt a földalapú támogatással kapcsolatos pályázati lehetőség. Részletesen is kitért a 2012-ben lehívott pályázati pénzekhez kapcsolódó II/4., II/5., II/6, II/
  6. számú tényállási pontokat érintő megalapozatlansági okokra és jogszabálysértésekre. Életszerűtlennek és logika szabályaival ellentétesnek tartotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, mely szerint Terhelt2 II. r. vádlottnak tájékoztatnia kellett Terhelt85 LXXXV. r. vádlottat a kérelmek módosításának szükségességéről, továbbá arról, hogy a 2011-es pályázattal érintett személyek 2012-ben is vállalták a pályázaton való részvételt. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a szóban forgó vádlottak közötti információ-áramlásnak semmilyen – bizonyítékokkal alátámasztott – ténybeli alapja nincsen. Kifejezetten sérelmesnek tartotta, hogy e körben mind az ügyészség, mind pedig az elsőfokú bíróság pusztán egy fikciót alkalmazott. Utalt arra, hogy Terhelt85 ugyan elismerte, hogy kapott a kérdéses pénzből, e tény azonban nem jelenti szükségszerűen védence büntetőjogilag értékelhető cselekvőségét. Nem látta bizonyítottnak a védő a LXXXV. r. vádlott törvényszék által megállapított bűnelkövetői minőségét sem. Véleménye szerint védence ítéleti tényállásban leírt cselekvősége – a pályázati kérelmek benyújtása, illetve azok visszavonása – önmagában nem minősül bűnsegédi magatartásnak, az mindössze bűnös közömbösség, ami jelen esetben nem nyerhet jogi értékelést. Ezért annak az álláspontjának adott hangot, hogy Terhelt85 bűnösségének megállapítására anyagi jogi jogszabályt sértő módon került sor. A védő részletesen is kifejtette a bűnszervezeti minősítés megállapíthatóságával kapcsolatos aggályait, melyek indokaként a hierarchikus szervezeti felépítés és a konspiratív elkövetési magatartás hiányát jelölte meg. Az enyhítő körülmények körében kérte figyelembe venni a vádlottnak nem felróható jelentős időmúlást, védence büntetlen előéletét, valamint azt a tényt, hogy Terhelt85 a bűncselekmény elkövetés óta eltelt 10 év alatt sem követett el újabb bűncselekményt. Végezetül hangsúlyozta védence integrációjának szükségességét, abban az esetben, ha a felmentésére nem kerülne sor. [51] Terhelt8 LXXXVI. r. vádlott védője enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta. Fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett, ezért a tényállás a Be.
  7. §
(2)bekezdés d) pontja szerinti részbeni megalapozatlanságban szenved, amely azonban a másodfokú eljárásban orvosolható. Emellett a törvényszék indokolási kötelezettségének sem tett eleget maradéktalanul. A jogi minősítés körében a védő arra mutatott rá, hogy védence a költségvetési csalás bűntettében a kezdetektől fogva elismerte a bűnösségét, a pénzmosás tekintetében azonban mindvégig tagadta az elkövetést. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy mi volt az a magatartás, amellyel Terhelt8 LXXXVI. r. vádlott a pénzmosás törvényi tényállását megvalósította. Hangsúlyozta, hogy a bűncselekményből eredő vagyon felhasználása adott esetben egy pénzügyi tranzakciót (banki átutalást) jelent, de nem feltétlenül valósít meg pénzmosást, e magatartás pusztán a költségvetési csalás büntetlen Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  1. 13 utócselekményeként értékelhető. Ezzel összefüggésben vitatta a leplezési szándékot, mivel az utalás nem offshore számlára vagy fiktív személy nevére történt. Tévesnek minősítette az elsőfokú bíróság bűnszervezet megállapítása körében tett ténymegállapításait is, mivel nézete szerint a hierarchikus szervezettséget és a konspiratív működést egyetlen bizonyíték sem támasztotta alá. A védő felhívta a 3031/
  2. AB határozat, a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) 4/
  3. számú Büntető Jogegységi Határozatát, valamint több hivatalosan is közzétett eseti döntést, amelyekből egyértelműen azt a következtetést vonta le, hogy Terhelt8 LXXXVI. r. vádlott nem bűnszervezetben követte el a költségvetési csalás bűncselekményét. Kifogásolta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság védence tudattartalmára, a bűncselekmény elkövetéséhez történő szándékos segítségnyújtásra, és így Terhelt8 LXXXVI. r. vádlott bűnsegédi minőségére vonatkozó megállapításait egyedi módon meghatározott bizonyítékokkal nem támasztotta alá. Aláhúzta, hogy Terhelt8 szándéka még eshetőleges formában sem terjedt ki a tettesi alapcselekmény tényállási elemeinek megvalósítására és tudata nem fogta át azt a szándékos bűncselekményt, amelyhez esetlegesen segítséget nyújtott, továbbá nem volt tisztában a magatartása tettesre gyakorolt hatásaival sem. Ily módon a törvényszék a LXXXVI. r. vádlott büntetőjogi felelősségét kétséget kizáróan nem bizonyította, megsértve ezzel az in dubio pro reo elvét. A védői álláspont szerint az elsőfokú bíróság ugyancsak adós maradt a bűncselekmények kísérleti minősítése mellőzésének magyarázatával, különös tekintettel arra, hogy Terhelt2 II. r. és Terhelt85 LXXXV. r. vádlottak teljes egészében visszavonták a kérelmüket, így vagyoni hátrány nem keletkezett. A büntetés kiszabási körülmények körében a védő sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tulajdonított kellő jelentőséget a jelentős időmúlásnak, védence idős korának, büntetlen előéletének és bűnsegédi minőségének, a cselekmény kísérleti szakban maradásának, a kényszerintézkedés elhúzódó tartamának, valamint annak, hogy Terhelt8 LXXXVI. r. vádlott a teljes vagyoni hátrányt megfizette. A jelentős számú enyhítő körülményre figyelemmel a védő Terhelt8 LXXXVI. r. vádlottal szemben a szabadságvesztés, illetve pénzbüntetés kiszabását indokolatlannak, azok mértékét törvénysértően súlyosnak tartotta. Meglátása szerint akkor is tévedett az elsőfokú bíróság, amikor védencét a foglalkozása gyakorlásától eltiltotta, mivel a LXXXVI. r. vádlott nem volt a gazdasági társaság ügyvezetője, illetve nem gazdasági társaság felhasználásával követte el a terhére rótt cselekményt. A kifejtettekre tekintettel a védő elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kiszabott büntetés enyhítését, továbbá az ügyészség által bejelentett fellebbezésnek, mint alaptalannak az elutasítását indítványozta. Másodlagos indítványában az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a Fővárosi Törvényszék új eljárásra utasítását kérte. [52] Terhelt87 LXXXVII. r. vádlott védője írásban jelentett be fellebbezést, melyet a
  4. április
  5. napján érkezett beadványában kiegészített. Az ebben foglaltak szerint az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része teljes mértékben ellentétes az indokolással és a bűncselekmények minősítését is hiányosan, illetve pontatlanul tartalmazza, ezért az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Abszolút hatályon kívül helyezésre okot adó körülménynek nevezte, hogy a törvényszék Terhelt87 LXXXVII. r. vádlott büntetőjogi felelősségét a Be.
  6. §
(5)bekezdés b) pontjába ütköző bűnszövetségben, illetve üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntettében állapította meg, jóllehet az ítéleti indokolás a fenti minősítő körülményeket még említés szintén sem tartalmazza. Állápontja szerint akkor is törvénysértő módon járt el az elsőfokú bíróság, amikor az üzletszerűség – mint minősítő körülmény – hiánya folytán a LXXXVII. r. vádlottat érintően egyidejűleg állapította meg a bűnszervezetben és bűnszövetségben történő elkövetést, és egyidejűleg alkalmazta mindkét bűnkapcsolati alakzat jogkövetkezményeit. Ugyancsak kifogásolta, hogy a törvényszék költségvetési csalás befejezett alakzatában mondta ki védence bűnösségét, holott az elsőfokú ítélet mind Terhelt1 I. r., mind Terhelt2 II. r. vádlott tekintetében azt rögzítette, hogy Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  1. 14 cselekményeik kísérleti szakban maradtak. Sérelmezte a védő azt is, hogy a törvényszék a bűnszervezet törvényi kritériumainak, nevezetesen a hierarchikus szervezettségnek és a konspiratív működési jellegnek a megvalósulását alátámasztó releváns bizonyítékok feltárását elmulasztotta. Nézete szerint a vádhatóság képviselőjének a bizonyítás kiegészítését kellett volna indítványoznia az elsőfokú eljárás során. Annak a jogi meggyőződésének adott hangot, hogy Terhelt116 CXVI. r., Terhelt85 LXXXVI. r. és Terhelt88 LXXXVIII. r. vádlottak védelmét ellátó tanú166 ügyvéddel szemben elrendelt titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés alkalmazására, illetve az abból nyert bizonyítékok felhasználására az engedélyezés időpontjában hatályos eljárási szabályok lényeges megsértésével és a büntetőeljárásban résztvevők jogainak korlátozásával került sor. Erre tekintettel az egyéb22 által törvénysértő módon beszerzett lehallgatási anyagok bizonyítékok köréből történő kirekesztését szorgalmazta. A védő álláspontja szerint szintén nem használható fel bizonyítékként a Terhelt85 LXXXV. r. vádlottnál végzett házkutatás eredményeként fellelt Excel táblázat, tekintettel arra, hogy a halaszthatatlan nyomozási cselekmények végrehajtását foganatosító nyomozó hatóság a szóban forgó ingóság lefoglalását elmulasztotta elrendelni. A bűnszervezet fogalmi ismérveinek hiányára, védence bűnsegédi magatartására, a felrótt cselekmény kísérleti szakban maradására és a belső arányosság követelményére tekintettel a büntetés kiszabása során az enyhítő szakasz alkalmazását tartotta indokoltnak. Az enyhítő körülmények körében nagyobb nyomatékkal kérte figyelembe venni az elsőfokú ítélet kihirdetése óta eltelt jelentős időt, Terhelt87 LXXXVII. r. vádlott idős korát, büntetlen előéletét és a cselekmény elkövetését követően tanúsított törvénytisztelő életmódját, valamint azt, hogy védence három kiskorú és egy nagykorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Külön is hangsúlyozta a LXXXVII. r. vádlott megromlott egészségi állapotát. Érvelése szerint a becsatolt orvosszakértői vélemény védence vonatkozásában olyan súlyos betegségeket igazol, amelyek megfelelő és hatékony orvosi ellátása a büntetés-végrehajtás egészségügyi intézményeinek keretei között nem biztosított. Mindezek alapján a védő elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a Fővárosi Törvényszék új eljárásra utasítását, másodlagosan az elsőfokú határozat megváltoztatását és Terhelt87 LXXXVII. r. vádlott felmentését, míg harmadlagosan a kiszabott büntetés lényeges enyhítését indítványozta. [53] Terhelt88 LXXXVIII. r., Terhelt92 XCII. r., Terhelt93 XCIII. r. és Terhelt90 XC. r. vádlottak védője írásban bejelentett fellebbezésében az elsőfokú ítélet Be.
  2. §
(2)bekezdés b),
  1. c)és
  2. d)pontjában írtak szerinti részleges megalapozatlanságára hivatkozott. A védő az ítéleti tényállást egyrészt felderítetlennek, másrészt a titkos adatszerzésből nyert információk tekintetében iratellenesnek nevezte. Harmadsorban arra mutatott rá, hogy a feltárt bizonyítékok alapján tényből tényre helytelenül következtetett az elsőfokú bíróság. Álláspontja szerint a megalapozatlanság helyes ténybeli következtetéssel, illetve eltérő tényállás megállapításával kiküszöbölhető. Kifejtette, hogy a Terhelt88 LXXXVIII. r. vádlottal szemben benyújtott vádirat nem felel meg a Be. 422. §-ában írtak szerinti törvényes vád követelményének, mivel az az eljárás tárgyát képező bűncselekmény vonatkozásában a bűnösség és a jogi minősítés szempontjából releváns adatokat nem tartalmazza. Ezért a LXXXVIII. r. vádlott tekintetében elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését és a büntetőeljárás megszüntetését szorgalmazta. A védő az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben nem látta bizonyítottnak, hogy Terhelt88 LXXXVIII. r. vádlott részesedés fejében megállapodott Terhelt85 LXXXV. r. vádlottal a költségvetési csalás bűntettének elkövetésében. Külön is sérelmezte, hogy a törvényszék Terhelt88 LXXXVIII. r. vádlottnak a feleségével folytatott telefonbeszélgetésében elhangzottakat, nevezetesen azt, hogy édesanyját nyugtatni próbálta, a vádlott büntetőjogi felelősségét megalapozó körülményként értékelte. Érvelése szerint e terhelti magatartás pusztán utólagos egyeztetésnek minősül, amely Terhelt88 tekintetében sem a tettesi, sem pedig a részesi minőséget nem támasztotta alá. Nem Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/42. 15 értett egyet a védő Terhelt88 LXXXVIII. r., Terhelt92 XCII. r. és Terhelt93 XCIII. r. vádlottak bűnsegédi minősége körében előadott elsőbírói okfejtéssel sem, mivel nézete szerint nem merült fel olyan titkos adatszerzésből származó bizonyíték, amelyből a felsorolt vádlottak bármelyikének bűnös tudattartalma következne. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság hibás logikai gondolatmenet eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy a vádlottak tudata átfogta a tettesi alapcselekmény szándékosságát, valamint azt, hogy ők ennek az alapcselekménynek az előmozdításában működnek közre, illetve ehhez nyújtanak segítséget. A Be. hatályos jogszabályi rendelkezéseinek felhívása mellett hangsúlyozta, hogy a terhelti figyelmeztetés vagy az arra adott válasz jegyzőkönyvbe foglalásának elmaradása esetén a terhelt közlése, illetve vallomása akkor vehető figyelembe, ha a terhelt az elhangzott figyelmeztetést követően a közlését fenntartja. Márpedig a vádlottak az eljárás során nem tettek vallomást, illetve semmilyen nyilatkozatot nem tartottak fenn, ezért a védői álláspont szerint Terhelt92 XCII. r. vádlottnál tartott házkutatásról készült jegyzőkönyvből származó bizonyítékok felhasználása során az elsőfokú bíróság olyan bizonyítékot értékelt a vádlott terhére, illetve olyan bizonyítékra alapította az ítéleti tényállást, amelyet – a Be. 167. §
(5)bekezdésébe ütköző módon – a terhelt eljárási jogainak lényeges megsértésével szerzett be. A fentiekre figyelemmel az elsőfokú ítélet alapjául szolgáló bizonyítékok kirekesztését, a tényállás megváltoztatását és az elsőfokú ítélet
  1. oldalának
  2. bekezdésében szereplő megállapítások mellőzését tartotta indokoltnak. Mindezek alapján azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletet változtassa meg, és Terhelt88 LXXXVIII. r. Terhelt92 XCII. r. és Terhelt93 XCIII. r. vádlottakat az ellenük emelt vád alól mentse fel. A védő írásban indokolt fellebbezését a nyilvános ülésen tartott perbeszédében kiegészítette. Előadta, hogy Terhelt92 XCII. r. és Terhelt93 XCIII. r. vádlottak tudata mindössze arra a tényre terjedt ki, hogy egy hektárnyi földterület után 69.900 forint földalapú támogatásra válhatnak jogosulttá. Az érintett vádlottak bűnösnek nyilvánítása esetén kérte annak figyelembevételét, hogy a 100.000 forintos értékhatárt el nem érő vagyoni hátrány kizárólag szabálysértési értékre elkövetett költségvetési csalás törvényi tényállásának megállapítására alkalmas. A kifejtettekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését is indítványozta. Terhelt90 XC. r. vádlott vonatkozásában kiemelte, hogy védence már az első tárgyaláson elismerte büntetőjogi felelősségét, fellebbezésében kizárólag a bűnügyi költség mérséklését kérte. A Be.
  3. §
(2)és
(5)bekezdésének felhívása mellett arra mutatott rá, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított bűnügyi költség mértéke aránytalanul súlyos, az nem áll összhangban a XC. r. vádlottat érintő tényállással kapcsolatban lefolytatott bizonyítás terjedelmével, illetve a kiszabott büntetés tartamával, ezért annak mérséklését indítványozta. [54] Terhelt89 LXXXIX. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában a Kúria eseti döntéseinek felhívása mellett az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságára hivatkozott. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok téves értékelése útján jutott arra a következtetésre, mely szerint védence a vádirat szerinti cselekményt elkövette. Kifejtette, hogy Terhelt89 büntetőjogi felelősségét a tanúvallomások, és a vádlottársak vallomásai sem támasztják alá, hanem éppen ellenkezőleg azok védence ártatlanságát igazolják. Hangsúlyozta, hogy a LXXXIX. r. vádlott feltáró jellegű, ténybeli beismerő vallomást tett ugyan, azonban az igénylésekkel kapcsolatos ügyletek bűncselekményi jellegéről nem volt tudomása. Véleménye szerint nem nyert bizonyítást, hogy védence az ügyben való közreműködését illetően valótlan nyilatkozatot tett volna. A védő vitatta Terhelt89 bűnsegédi minőségének megállapíthatóságát is, mivel a LXXXIX. r. a vádlott szándéka még eshetőleges formában Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  1. 16 sem terjedt ki a tettesi alapcselekmény tényállási elemeinek megvalósítására és tudata nem fogta át azt a szándékos bűncselekményt, amelyhez esetlegesen segítséget nyújtott. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy védence ítéleti tényállásban rögzített cselekvősége – a hierarchikus szervezeti felépítés és a konspiratív elkövetési magatartás hiánya miatt – nem feleltethető meg a hatályos jogszabályok szerinti bűnszervezeti minősítésnek. Az enyhítő körülmények körében hivatkozott a jelentős időmúlásra, valamint arra, hogy védence nagykorú gyermekének eltartásáról gondoskodik és a családját is támogatja. A leírtak alapján a védő elsődlegesen Terhelt89 LXXXIX. r. vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentését indítványozta. Másodlagosan arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla védencét kizárólag bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében mondja ki bűnösnek, egyben a bűnszervezeti elkövetés megállapítását mellőzze. Harmadlagos indítványában a LXXXIX. r. vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítését, illetve a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabásának mellőzését kérte. [55] Terhelt94 XCIV. r. vádlott védője írásban bejelentett fellebbezését fenntartotta. Kifejtette, hogy az eljárás során beszerzett bizonyítékok alapján nem állapítható meg kétséget kizáróan védence büntetőjogi felelőssége. Tévesnek és iratellenesnek nevezte azt a megállapítást, miszerint a XCIV. r. vádlott tudomással bírt arról, hogy az általa átadott adatokkal Terhelt85 – jogosulatlan igénylés útján – költségvetési támogatást kívánt megszerezni. Meglátása szerint védence bűnsegédi minősége nem állapítható meg, ehhez ugyanis az előfokú bíróságnak azt kellett volna bizonyítania, hogy Terhelt94 tudata átfogta alapcselekmény törvényi tényállási elemeit, és ennek ismeretében a tettessel szándékegységben cselekedett. Hangsúlyozta, hogy a beszerzett telefonlehallgatási anyagok és egyéb okirati bizonyítékok sem támasztják alá azt a következtetést, hogy védence a költségvetési csalás elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújtott volna. Kifogásolta továbbá, hogy a törvényszék költségvetési csalás befejezett alakzatában mondta ki a XCIV. r. vádlott bűnösséget, holott védence cselekménye kísérleti szakban maradt, hiszen a támogatás iránti kérelem visszavonásra került, és ennek alapján kifizetés sem történt. A súlyosítást célzó ügyészi fellebbezést az enyhítő körülmények túlsúlyára – különösen a cselekmény kísérleti szakban maradására és a bekövetkezett jelentős időmúlásra – tekintettel alaptalannak tartotta. Aláhúzta, hogy az eljárás tárgyát képező bűncselekmények kiemelkedő tárgyi súlya védence vonatkozásában nem értékelhető súlyosító körülményként. Minderre figyelemmel elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és Terhelt94 XCIV. r. vádlott felmentését, másodlagosan a helyes jogi minősítés megállapítását és védence büntetésének enyhítését indítványozta. [56] Rotschlid terhelt10 XCV. r. vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését változatlanul fenntartotta. Rámutatott, hogy a tényállás a Be.
  2. §
(2)bekezdés d) pontja szerint részben megalapozatlan, mert a Fővárosi Törvényszék az általa megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. A védői érvelés szerint a szóban forgó megalapozatlansági ok a másodfokú eljárásban helyes ténybeli következtetés útján kiküszöbölhető. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a XCV. r. vádlott bűnösségét kétséget kizáróan nem bizonyította. Lényeges körülménynek nevezte, hogy védence az eljárás során mindvégig következetesen tagadta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését. Kifejtette, miszerint a XCV. r. vádlott úgy nyilatkozott, hogy 2011-ben és 2013-ban egy általa meg nem nevezett személy kérésére a saját bankszámláján pénzügyi műveleteket végzett, miután azonban védence felismerte, hogy „mibe keveredett” az ügyfélkapu jelszavát megváltoztatta és elhatárolódott a cselekménytől. Kérte továbbá annak figyelembevételét, hogy védence az sértett2 regisztrációs lapján szereplő aláírását és Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  1. 17 kézírását ugyan a sajátjaként ismerte el, egyúttal azonban azt is kijelentette, hogy nem volt tudomása arról, hogy a pénzügyi műveletek pénzfelvétellel zárulnak majd. Aláhúzta, hogy védence a vallomásában elismerte, hogy a bankszámlaszerződést, és a számláról felvett pénzt az általa megnevezni nem kívánt személynek átadta, azonban a közreműködéséért anyagi előnyben nem részesült és ebben előzetesen nem is állapodott meg. Védence nem tagadta azt sem, hogy Terhelt87 LXXXVII. r. vádlottal a cselekmény elkövetése idején üzleti kapcsolatban állt. Végezetül nehezményezte a védő, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során számba vett enyhítő körülményeket, így a vádlottnak nem felróható időmúlást, nem értékelte kellő súllyal. [57] A Terhelt104 CIV. r. vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését írásban is megindokolta. Meglátása szerint a vádiratban és az elsőfokú ítéletben szereplő bűncselekmény elkövetése védence vonatkozásában nem nyert bizonyítást, erre utaló adat sem a nyomozati szakaszban, sem az elsőfokú eljárás során nem merült fel. Kifejtette, hogy a tárgyalás anyagává tett tanúvallomások egyértelműen cáfolták a vádirat azon hivatkozását, mely szerint Terhelt104 beszervezőként is szerepelt a támogatások igénylésekor. A védői álláspont szerint ezért a terhelt99t érintő I/4., a II/
  2. és az V/
  3. számú vádpontokban megfogalmazott vádakat védence terhére értékelni nem lehet. Tévesnek minősítette az elsőfokú bíróságnak a CIV. r. vádlott bűnsegédi minőségét érintő ténymegállapításait. Ennek kapcsán arra mutatott rá, hogy a bűnsegédnek a tettesi szándékról tudnia kell, és ennek ismeretében a tettessel megállapodva, szándékegységben kell elősegítenie a bűncselekmény sikerét. Hangsúlyozta, hogy a bűnsegéd tudatának ki kell terjednie a tettesi alapcselekmény tényállási elemeire, valamint arra, hogy a magatartása alkalmas az alapcselekmény megvalósításának elősegítésére. Ezzel szemben Terhelt104nek nem volt tudomása arról, hogy az adatai felhasználásával milyen nagyságú földterületek után, milyen összegű támogatásra irányuló kérelmet nyújtottak be a
  4. és
  5. évekre vonatkozóan. Ezen felül védence az elektronikus regisztrációhoz és a pályázatok elkészítéséhez szükséges tapasztalatokkal, illetve az ennek alapjául szolgáló informatikai ismeretekkel sem rendelkezett. Véleménye szerint az eljárás során egyértelműen bizonyítást nyert az is, hogy a
  6. évre vonatkozó visszavont kérelemről a CIV. r. vádlott nem tudott, erről csak a nyomozati eljárás során értesült, így esetében az V/
  7. szám alatti vádpont sem állhat meg. Kifogásolta továbbá, hogy az eljárás során a vádat többször is módosították, azonban vádirat egységes szerkezetbe foglalása elmaradt, így az nem felel meg a törvényes vád tartalmi elvárásainak. Rámutatott, hogy a törvényszék a büntetés kiszabása körében értékelhető tényezőket maradéktalanul feltárta ugyan, azonban az enyhítő körülményeket védence javára nem vette kellő súllyal figyelembe, ezért a védő a cselekmény eltérő minősítésének megállapítását és a kiszabott büntetés enyhítését szorgalmazta. Ebben a körben hivatkozott a jelentős időmúlásra, a vádlott beismerő vallomására, büntetlen előéletére, a cselekmény elkövetése óta tanúsított jogkövető magatartására és bűnsegédi minőségére. Külön is hangsúlyozta a CIV. r. vádlott személyi körülményeiben bekövetkezett kedvező változásokat, rendezett életvitelét, továbbá azt, hogy a vádlott külföldön vállalt munkát, keresményéből nagykorú gyermekének felsőfokú tanulmányait finanszírozza, őt eltartja, emellett súlyosan beteg, ágyhoz kötött volt házastársát is segíti anyagilag. Megjegyezte továbbá, hogy a NAV hivatalos tájékoztatása szerint, a bűncselekménnyel összefüggésben keletkezett – költségvetést érintő kárként nyilvántartott – adótartozást az adóhatóság a CIV. r. vádlottal szemben elengedte, így az már nem szerepel a végrehajtási eljárásban érvényesíthető összegként. Védence elkövetési magatartására és személyi körülményeire figyelemmel az ügyészség által indítványozott végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását eltúlzottan súlyosnak és a prevenciós célokon túlmutatónak minősítette. Hasonlóképpen indokolatlannak tartotta a pénzbüntetés kiszabását is, tekintettel arra, hogy védence a cselekményben való Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  8. 18 közreműködésért vagyoni előnyben nem részesült. Mindezekre tekintettel a védő elsődlegesen Terhelt104 CIV. r. vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentését indítványozta. Másodlagosan arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a CIV. r. vádlottat – a vádhatóság indítványától eltérően – a Btk.
  9. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és az
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnsegédként, üzletszerűen elkövetett, jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettének kísérletében mondja ki bűnösnek azzal, hogy vele szemben 10 hónap végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést szabjon ki, továbbá a kiszabott pénzbüntetést mellőzze. [58] Terhelt106 CVI. r. és Terhelt107 CVII. r. vádlottak védője írásban előterjesztett észrevételét a nyilvános ülésen tartott perbeszédében kiegészítette. Annak a jogi meggyőződésének adott hangot, hogy a törvényszék a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, helyesen döntött a vádlottak felmentéséről, ebben a körben indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az ügyészi fellebbezés éppen ezt a mérlegelést, tehát a tényekből további tényekre levont elsőbírói következtetést támadja, ami azonban a felülmérlegelés tilalmába ütközik, ezért az nem vezethet eredményre. Ténybelileg és jogilag is megalapozatlannak tartotta a védencei bűnösségének megállapítására és a büntetés kiszabására irányuló ügyészi indítványt. A védő egyenként és tételesen is cáfolta az ügyészi fellebbezésben felsorolt azon érveket, amelyekből a vádhatóság képviselőjének nézete szerint a CVI. r. és a CVII. r. vádlottak bűnös tudattartalma következik. Meglátása szerint védencei eljárása, nevezetesen az ügyfélkapu-hozzáférés igénylése, illetve az ügyfélkapu-újítás, a bankszámla-nyitás és az e fölötti meghatalmazás adása, valamint az sértett2 regisztráció teljesen hétköznapi és jogszerű magatartás, amelyből önmagában nem állapítható meg a jogosulatlan igénylés szándéka. Részletesen is kitért arra, hogy védencei idős koruknál és végzettségüknél fogva a fenti cselekménysorozat elvégzéséhez szükséges informatikai ismeretekkel sem rendelkeztek, melyről az elsőfokon eljárt törvényszék a közvetlenség elve szerint lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként is meggyőződhetett. Az enyhítő és súlyosító körülmények feltárásnak elmaradását sérelmező ügyészi hivatkozással szemben arra mutatott rá, hogy a vádhatóság figyelmen kívül hagyta azt a lényeges körülményt, mely szerint Terhelt106 CVI. r vádlott teljes mértékben megtérítette a bekövetkezett kárt, ezen felül pedig a fennmaradó követelés is elévült vele szemben. Mindezek alapján a védő a fellebbviteli főügyészség indítványának elutasítását és az elsőfokú bíróság ítéletének Terhelt106 CVI. r. és Terhelt107 CVII. r. vádlottak vonatkozásában történő helybenhagyását kérte. [59] terhelt114 CXIV. r. vádlott védője a nyilvános ülésen elhangzott perbeszédében elhibázottnak nevezte azt a kialakult joggyakorlatot, amely az officialitás elvének szűkítő értelmezése folytán lényegében a bűnsegéd bűnsegédjének büntetőjogi felelősségrevonását célozza, és ily módon a nyomozás évekre történő elhúzódását eredményezi. Felhívta a figyelmet a több vádlottas, nagy volumenű ügyek összetettségéből fakadó technikai, tárgyalásvezetési problémákra. Rámutatott arra, hogy az előkészítő ülés intézménye tipikusan az egy vádlottas modellre épül, ezért az egyéniesítés törvényi követelményének sok esetben már maga a vád sem felel meg. Kifejezetten sérelmesnek tartotta, hogy az ügyészség az egyéniesítést az adott ügyben szintén elmulasztotta, mivel a vádiratban a vádlottak cselekvőségét összemosta, és az erre irányuló bizonyítás felajánlása nélkül, pusztán feltételezésekre alapozva rögzítette azt, miszerint terhelt114 CXIV. r. vádlott „nyilvánvalóan” tudatában volt annak, hogy egy összehangoltan és konspiratívan működő bűnszervezetben vesz részt. Álláspontja szerint ezért az elsőfokú bíróság okszerűen járt el, amikor az Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  1. 19 ügyészség helyett az egyéniesítést elvégezte, és nem tévedett, amikor ennek eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy terhelt114 CXIV. r. vádlott vonatkozásában a bűnszervezeti minősítés megállapítására nincs törvényes mód és lehetőség. Kifejtette, miszerint kétségtelen ugyan, hogy terhelt114 – a volt férje Terhelt8 kérésének eleget téve – az adatai felhasználásával a saját aláírásával ellátott területalapú támogatás iránti kérelmet nyújtott be, azonban önmagában ebből a tényből egy hierarchikusan szerveződött és konspiratív jellegű szövetség fennállására alappal nem lehet következtetni. Ennek megállapítására az eredeti jogalkotói szándék sem terjedt ki. A védő részletesen is kitért a CXIV. r. vádlott I/5., I/
  2. I/
  3. II/12., II/19., II/
  4. és II/
  5. számú tényállási pontok által érintett cselekvőségére. Az elsőfokú bíróság álláspontjával egyezően arra mutatott rá, hogy a védence által igényelt és kifizetésre került területi támogatások összege teljes egészében megtérült az eljárás során. A II/
  6. számú tényállási pont kapcsán ugyanakkor az elsőfokú ítélet hiányosságára hívta fel a figyelmet. Eszerint a CXIV. r. vádlott Terhelt117 személyi adataival 2012-ben 12.486.643 forintot igényelt, amelyből 11.333.570 forint kifizetésre került, azonban az ítéleti tényállás nem tartalmazza, hogy az ezzel összefüggésben keletkezett kár teljes egészében megtérült. Ennek megfelelően az ítéleti tényállást annyival tartotta szükségesnek kiegészíteni, hogy terhelt114 CXIV. r. vádlott összesen 75.430.116 forint területalapú támogatás kifizetésére nyújtott be igényt, melyből a ténylegesen kifizetésre került 34.958.102 forint teljes egészében megtérült. Ezzel összefüggésben a védő kiemelte azt is, hogy védence cselekménye a 34 millió forint feletti támogatási összeg tekintetében kísérleti szakban maradt. Az enyhítő körülmények körében a védő hivatkozott a cselekmény elkövetése óta bekövetkezett jelentős – mintegy 10 éves – időmúlásra, valamint arra, hogy védence immáron 8 éve áll büntetőeljárás hatály alatt. Hangsúlyozta továbbá, hogy a kár teljes egészében megtérült, és a kísérleti szakban rekedt cselekményt védence bűnsegédként követte el, mely esetben a törvény kétszeres leszállást enged. Megítélése szerint ezért az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy terhelt114 CXIV. r. vádlottal szemben próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása indokolt. A kifejtettek okán a védő – az ítéleti tényállás kiegészítése mellett – az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyást indítványozta. [60] Fővárosi Ítélőtábla az ügyben nyilvános ülést tűzött ki a Be.
  7. §
(1)bekezdése alapján, melyet a fenti törvényhely
(2)bekezdés
  1. a)pontjában foglalt rendelkezés is indokolt. E szerint a másodfokú bíróság nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlansága esetén megállapíthatja a hiánytalan, illetve a helyes tényállást, ha az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés útján lehetséges. Ugyanezen bekezdés
  2. b)pontja értelmében a másodfokú bíróság az ügyben a vádlottat a büntetés kiszabási körülmények tisztázása érdekében meghallgathatja. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság álláspontja szerint – a későbbiekben részletesen kifejtendők értelmében – az imént megjelölt mindkét törvényi rendelkezés alkalmazása szükséges volt a jelen ügyben, mert az elsőfokú bíróság ítélete egyfelöl részben megalapozatlan volt, másfelől a másodfokú nyilvános ülésen több vádlott személyi körülményei tisztázódtak, amelyek érintették esetükben a büntetéskiszabási körülményeket is. [61] A jelenleg is fennálló járványhelyzetre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Átv.) 210. §
(6)bekezdése alapján – figyelembevéve a vádlottak, a nevükben eljáró védők és az ügyész hozzájárulását – tanácsülésen hozta meg az ítéletet. Tekintettel az Átv. 210. §
(7)bekezdésében foglaltakra a másodfokú bíróság teljes indokolást tartalmazó ítéletet kézbesít az érintetteknek. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  1. 20 [62] A másodfokú bíróság a
  2. év április hó
  3. napján is tartott nyilvános ülést, azonban ekkor Terhelt90 XC. r. vádlott védelme nem volt biztosított, ezért az ítélőtábla a
  4. év április hó
  5. napján a korábbi nyilvános ülést megismételte a lényegének ismertetésével a Be.
  6. §
(3)bekezdése alapján, figyelemmel a Be.
  1. §-ában írtakra is. [63] A másodfokú bíróság nyilvános ülésén a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője továbbra is annak az álláspontjának adott hangot, hogy az elsőfokú bíróság által lefolytatott eljárás törvényes volt, abszolút eljárási szabálysértésre okot adó körülmény nem merült fel, a törvényszék az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Az egyes vádlottakat illetően terhelt114 CXIV. r. vádlott elkövetői magatartására vonatkozóan arra hívta fel a figyelmet a fellebbviteli főügyészség képviselője, hogy a CXIV. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy a volt férje (Terhelt8 LXXXVI. r. vádlott) családtagok és ismerősök bevonásával területalapú támogatások iránti igényt nyújtott be jogosulatlanul, és azt is tudta, hogy az így megszerzett támogatás összegének egy részét bizonyos személyeknek vissza kell juttatni. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint terhelt114 CXIV. r. vádlott közreműködött a jogosulatlan igénylésekből származó pénzösszegek visszajuttatásában, illetve a Terhelt8 LXXXVI. r. vádlott által történt előzetes megállapodásban ő maga is szerepet játszott. Mindezekre figyelemmel az ügyész indítványozta, hogy az ítélőtábla a CXIV. r. vádlottról állapítsa meg, hogy a bűncselekményt bűnszervezetben valósította meg. [64] Terhelt106 CVI. r. és Terhelt107 CVII. r. terheltekre vonatkozóan az írásbeli indítványával mindenben megegyezően nyilatkozott és e terheltek bűnösségének megállapítását és velük szemben büntetés kiszabását indítványozta. Ugyancsak az eredeti indítványával egyezően kérte, hogy a másodfokú bíróság Terhelt85 LXXXV. r. és Terhelt8 LXXXVI. r. vádlottak elkövetői magatartását társtettesinek minősítse. Egyebekben az átiratban megjelölt vádlottakra vonatkozóan a súlyosítást célzó fellebbezését fenntartotta, míg Terhelt90 XC. r. terhelt esetében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. [65] A fellebbezések közül az ügyész súlyosítást célzó fellebbezését Terhelt88 LXXXVIII. r., Terhelt93 XCIII. r., Terhelt94 XCIV. r. és Terhelt104 CIV. r. vádlottak tekintetében részben találta alaposnak a másodfokú bíróság. Ugyanakkor a felmentést, illetve enyhítést célzó védelmi fellebbezéseket nem találta megalapozottnak. [66] A fellebbezések joghatályosságának és irányainak vizsgálatát követően azok terjedelmét vette górcső alá a másodfokú bíróság. Ennek során megállapította, hogy e tekintetben a Be.
  2. §-ának rendelkezései irányadóak, amelyek a fellebbezés terjedelmének szabályait részletezik. A fenti jogszabályhely
(1)bekezdése kimondja, hogy a másodfokú bíróság – ha e törvény kivételt nem tesz – a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálja. Az idézett törvényhely
(2)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. Kiemelendő továbbá a Be. 583. §
(3)bekezdése, amely a korlátozott felülbírálat, vagy köznapibb elnevezése szerint az úgynevezett „mértékes fellebbezés” szabályait tartalmazza, amely szerint a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett fellebbezését és részét bírálja felül, ha a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/42. 21 fellebbezést a fent megjelölt törvényhelyre hivatkozással terjesztették elő. Eszerint fellebbezésnek van helye kizárólag:
  1. a)a kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés neme és mértéke vagy tartama,
  2. b)az ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező rendelkezése, a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti indítványt, illetve a polgári jogi igényt érdemben elbíráló végzése, vagy
  3. c)a felmentő ítélet indokolásának 566. §
(4)bekezdése, valamint a megszüntető határozat indokolásának 567. §
(5)bekezdése szerinti tartalma ellen is. Mindez jelen ügyre vonatkoztatva azt jelenti, hogy a korlátozott felülbírálatnak kizárólag Terhelt90 XC. r. vádlott tekintetében lett volna helye, figyelemmel arra, hogy a perbeli felek a vádlott büntetőjogi felelősségét megállapító és őt marasztaló ítélet érdemi rendelkezéseit – ideértve természetesen az elsőfokú bíróság által megállapított történeti tényállást is – nem vitatták, azt tudomásul vették. Mindössze a vádlott védője jelentett be fellebbezést az Terhelt90 XC. r. vádlottat terhelő bűnügyi költség vonatkozásában. A Be. 671. § 15. pontja értelmében többek között egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a bűnügyi költségről. Összevetve immár az idézett jogszabályi helyet a korábban felhívott a Be. 583. §
(3)bekezdés b) pontjában rögzített rendelkezéssel, megállapítható, hogy jelen ügyben mindössze Terhelt90 XC. r. vádlott tekintetében merülhetett fel a korlátozott felülbírálat lehetősége, míg a többi vádlott esetében a Be. 590. §
(1),
(2)és
(10)bekezdései alapján teljeskörű felülbírálatra került sor. Kiemelést érdemel az imént hivatkozott
(10)bekezdés, amely kimondja: ha ugyanazon bűncselekmény vonatkozásában több fellebbezésre jogosult jelentett be fellebbezést, és legalább egy fellebbezés az elsőfokú bíróság ítéletének a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezését sérelmezi, a másodfokú bíróság a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a
(2)bekezdés szerint bírálja felül. A törvényi rendelkezés tehát egyértelmű abban a vonatkozásban, hogy több vádlott összefüggő bűncselekménye vagy bűncselekményei esetén – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – valamennyi vádlott vonatkozásában kötelezően alkalmazandó a főszabályként megfogalmazott teljeskörű felülbírálat. A jelen ítélettel elbírált vádlottak cselekvőségeiről megállapítható, hogy azok egymással ténybelileg és jogilag szorosan összefüggenek, ezért a teljeskörű felülbírálat a terheltek legnagyobb részére értelemszerűen vonatkozik. Megjegyzendő, hogy az idézett jogszabályi rendelkezések nélkül is szintén ugyanez a helyzet állna elő, mert a terheltek és védőik döntő többsége elsősorban felmentésért fellebbeztek, amelyből szükségszerűen következik, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított marasztaló történeti tényállást is vitatták. Ugyanakkor azonban az is megállapítható, hogy Terhelt90 XC. r. vádlott cselekménye (II/9., V/28., V/
  1. és V/
  2. tényállási pontok) sem választható el a fellebbezéssel érintett vádlott társai (Terhelt2, Terhelt87, Terhelt89 és Terhelt85) cselekményeitől, ezért tehát az ő esetében sem érvényesült a korlátozott felülbírálat. [67] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokon eljárt Fővárosi Törvényszék az ügyfelderítési kötelezettségnek eleget tett, a rendelkezésére álló és az általa beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességében is megvizsgálta, egybevetette, majd ennek eredményeként mérlegeléssel állapította meg a történeti tényállást. Az elsőfokú bíróság széles körű bizonyítást folytatott le, amelynek következtében lényegében valamennyi vádlott tekintetében döntően megalapozott tényállást rögzített. A jelen ügyben érintett vádlottak felmentésére mindössze eltérő tényállás megállapítása esetén kerülhetne sor, ami a Be.
  3. §
(1)bekezdése szerint a törvényben kizárt, ha a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja. Kivételt képez, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének felülbírálata során megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  1. 22 nem vétett olyan eljárási hibát, amely az elsőfokú ítélet feltétlen és szükségszerű hatályon kívül helyezését vonta volna maga után. A törvényszék rendkívül szerteágazó, terjedelmes, széles körben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként állapította meg a történeti tényállást, amely döntően megalapozott. A vádlottak tagadó vallomásaival szemben elsősorban más vádlottak ténybeli beismerő vallomásra, az együttműködő tanúk vallomásaira, a titkos adatszerzés és titkos információgyűjtés keretei között beszerzett bizonyítékokra és nem utolsósorban az okirati bizonyítékokra alapozva állapította meg a történeti tényállást. A bizonyítékokat igen alaposan és mélyrehatóan vizsgálta, melyeket egyenként és összegségükben is értékelt, majd ezek egybevetésével alakította ki a mérlegelt tényállást. Rögzíteni szükséges, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló valamennyi bizonyítékot gondosan és lelkiismeretesen, az eljárás anyagává tett tények valóságos mérlegelése alapján értékelte. Messzemenőkig érvényre juttatta a Be.
  2. §
(4)bekezdésében rögzített alapelvi szintű rendelkezést, amely szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. A fenti in dubio pro reo elv alkalmazásával valóban csak azokat a kétséget kizáróan bizonyított tényeket értékelte a vádlottak terhére, amelyekről büntetőjogi bizonyossággal meg lehetett állapítani, hogy azok a valóságban megtörténtek, lezajlottak. [68] A védelmi fellebbezésekre reagálva az ítélőtábla jelzi, hogy nem értett egyet azokkal az érvelésekkel, amelyek az elsőfokú bíróság ítéletének teljes megalapozatlanságára hivatkoztak. Ennek megállapítására kizárólag a Be. 592. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjaiban meghatározott okokból kerülhetne sor, azaz akkor, ha az elsőfokú bíróság nem állapított volna meg tényállást vagy a tényállás teljes egészében felderítetlen lenne. A törvényszék ítéletét részletesen vizsgálva ezzel szemben megállapítható volt, hogy a fenti, teljes megalapozatlansági okok a törvényszék ítéletében nincsenek jelen, ezért ez okból az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére sem ok, sem pedig törvényes lehetőség nem volt. Az elsőfokú bíróság minden vádlott valamennyi magatartása tekintetében rögzítette a tényállást, ennélfogva a tényállás teljes hiánya értelemszerűen fel sem merülhet. Ugyanígy nem kerülhet szóba a teljes felderítetlenség sem, mint hatályon kívül helyezési ok, hiszen az iratokból és az ítéletből az is megállapítható, hogy a Fővárosi Törvényszék beszerezte és felhasználta mindazon lehetséges relevanciával bíró bizonyítási eszközt, ami a megalapozott tényállás megállapításához szükséges és elengedhetetlen volt. [69] Az ítélőtábla megállapította azonban, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 592. §
(2)bekezdésének a) pontja értelmében részben megalapozatlan, tekintettel arra, hogy a törvényszék a tényállást hiányosan állapította meg. E részleges megalapozatlanság azonban az iratok tartalma alapján kiküszöbölhető a fellebbviteli eljárásban a Be. 593. §
(1)bekezdés a) pontjában írtakra figyelemmel. Az elsőfokú bíróság történeti tényállásának részleges megalapozatlansága és ebbéli hiányossága elsősorban Terhelt2 II. r. vádlottat érintően érhető tetten. A Fővárosi Törvényszék lényegében a vádirati történeti tényállással egyezően rögzítette az eseményeket, ugyanakkor a Terhelt2 II. r. vádlott terhére rótt minősítéssel szemben hivatali visszaélés bűntette helyett kötelességszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében állapította meg a terhelt felelősségét. Az ide vonatkozó történeti tényállási pontokban (I/1-14., II/1-26., III/A/
  1. és 4., valamint IV.) rögzített vádlotti magatartás nem értékelhető a vádirati történeti tényálláson való túlterjeszkedésnek, de az állandóan követett bírói gyakorlat értelmében a törvényszék által megállapított hivatali vesztegetés minősített esete tényállásának tartalmaznia kell azokat a vonatkozó jogi normákat is, amelyeket adott esetben a terhelt ténylegesen megszegett. E jogi normák megjelölésével válik tehát teljes egésszé az a tényállás, amelyből valóban a II. r. vádlott által elkövetett hivatali vesztegetés bűntette minősített esetének megállapítása következik. Nem mellőzhető Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  2. 23 ezért azoknak a jogszabályoknak a megjelölése, amelyekből kétséget kizáróan megállapítható, hogy milyen reá vonatkozó ágazati normákat és más jogszabályokat szegett meg a II. r. vádlott. Ennek értelmében tehát a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének az I. tényállási pontját megelőző, általános, bevezető megállapításait – az elsőfokú ítélet
  3. oldalán a hetedik bekezdést követően az alábbiakkal egészíti ki: [70] Terhelt2 II. r. vádlott – mint a sértett2 sértett2nak igazgatója – a többször módosított 35/
  4. (V.13.) FM rendelet, valamint a 11/
  5. (VI.12.) VM utasítás rendelkezései alapján irányította a sértett2t, valamint a Területalapú Közvetlen Támogatások Koordinációs Osztályát is. A fent megjelölt rendelet – mint az sértett2 Szervezi és Működési Szabályzata - IV. Fejezete az igazgatóságok feladatai cím alatt részletezi a sértett2nak feladatkörét, az
  6. §
(1)-
(4)bekezdéseiben. Eszerint az igazgatóság feladatkörébe tartozik – többek között az Uniós támogatásokból, valamint a nemzeti költségvetésből finanszírozott, a jogosult termőterület, állatlétszám, kvóta, a termelt mennyiség, illetve a történelmi bázis jogosultság alapján, az igénylőknek fizetett támogatásokkal, valamint az NVT. vidékfejlesztési intézkedésekkel kapcsolatos feladatok ellátása. Szintén az igazgatóság feladatkörét képezte – ugyancsak többek között – a támogatások végrehajtásával kapcsolatos feladatok, a támogatási kérelmek engedélyezése és az engedélyezési feladattal összefüggő nyilvántartási rendszerek kezelése. [71] Az SZMSZ. 7. §
(1)bekezdése értelmében az igazgató önállóan vezeti a rábízott igazgatóságot, amely során felelős az által vezetett szervezeti egység feladatainak elvégzéséért. A
(2)bekezdés értelmében az igazgató az elnök felhatalmazása alapján az igazgatóság ügyrendjének megfelelően dönt azokban az ügyekben, amelyek előkészítése a vezetése, irányítása alá tartozó osztályok feladatkörébe tartozik. A
(6)bekezdés rögzíti, hogy az igazgató gyakorolja a vezetése alá tartozó szervezeti egységek vezetői, illetve a közvetlen vezetése alá tartozó kormánytisztviselők vonatkozásában az utasítási és ellenőrzési jogot. A
(9)bekezdés az igazgató feladatává teszi, hogy a jogszabályok, a közjogi szervezetszabályozó eszközök és a belső szabályzatok az általa vezetett, illetve irányított szervezeti egységek munkájában érvényesüljenek. [72] A fenti tényállásbeli kiegészítésekkel, valamint a törvényszék által az elsőfokú ítélet 122-
  1. oldalain megállapított tényekkel az elsőfokú bíróság ítélete Terhelt2 II. r. vádlottnak hivatali vesztegetésre vonatkozó cselekvőségét illetően immár teljessé vált, tekintettel arra, hogy a háttér-jogszabályok ide vonatkozó rendelkezéseinek ismertetésével már megalapozottan állást lehet foglalni a korrupciós bűncselekmény megállapíthatóságában. [73] Szintén pontosításra szorult az elsőfokú bíróság ítélete Terhelt106 CVI. r. és Terhelt107 CVII. r. vádlottak magatartása, egészen pontosan elkövetéskori aktuális tudattartalma tekintetében. Az elsőfokú bíróság az említett két vádlottat az ellenük bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pont és
(4)bekezdés b) pont], valamint a CVI. r. vádlottat az ellene emelt társtettesként elkövetett pénzmosás bűntette [Btk. 399. §
(3)bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól – bizonyítottság hiányában – felmentette a Be. 566. §
(1)bekezdés c) pontja alapján. A I/
  1. tényállási pontban érintett Terhelt106 CVI. r. és I/
  2. tényállási pontban szereplő Terhelt107 CVII. r. vádlottakról az elsőfokú bíróság a terhelteket érintő konkrét tényállási pontoknál arra a következtetésre jutott, hogy személyüket illetően az eljárás során nem lehetett megállapítani, hogy tudomással bírtak arról, miszerint fiuk, illetve vejük, a megszerzett adataikkal jogosultaltan igénylés útján Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  3. 24 költségvetési támogatást kíván megszerezni. E történeti tényállást rögzítette a Fővárosi Törvényszék Terhelt106 CVI. r. vádlottat érintően I/
  4. tényállási pontban az elsőfokú ítélet
  5. oldalának második bekezdésében, míg Terhelt107 CVII. r. vádlottat érintően az I/
  6. tényállási pontban az elsőfokú ítélet
  7. oldalának utolsó bekezdésében. [74] A fentiekhez képest szintén a történeti tényállás tartalmazza – a I. tényállási pontra vonatkozó általános megállapítások között, az ítélet
  8. oldalának harmadik bekezdésében -, hogy a fenti két vádlottat, több társukkal egyetemben Terhelt8 LXXXVI. r. vádlott a beszervezés során tájékoztatta arról, hogy közreműködhetnek területalapú támogatások nyilvánvalóan jogosulatlan igénylésében, majd támogatásként a számlájukra érkező pénzek meghatározott részét át kell adniuk neki vagy átutalással továbbítani a részére. [75] A bemutatott ítéleti tények összevetéséből és elemző értékeléséből könnyen belátható, hogy az egyazon tényállás különböző részeiben leírt vádlotti magatartások közelebbről elkövetéskori aktuális tudattartalmak - tekintetében az elsőfokú bíróság egymással ellentétes, egymást kizáró megállapításokat tett. Az ítélet egészéből azonban - nem szem elől tévesztve a rendelkezésre álló bizonyítékokat, azok elsőfokú bíróság általi értékelését, továbbá az azokhoz fűzött indokolását sem - kétséget kizáróan az következik, hogy az elsőfokú bíróság nem állapította meg a vádlottak bűnösségét, éppen ellenkezőleg, a felmentésükről határozott. Ehhez képest tehát az elsőfokú bíróság ítéletének a Terhelt106 CVI. r. és Terhelt107 CVII. r. vádlottak bűnös tudattartalmára vonatkozó megállapításait kirekesztette a másodfokú bíróság a tényállásból az elsőfokú ítélet
  9. oldalának harmadik bekezdésében. Másként fogalmazva, az elsőfokú ítélet e részéből – a bűnös tudattartalommal rendelkező vádlottak felsorolásából – mellőzi a CVI. r. és CVII. r. terheltek megjelölését. [76] Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének előbbi ellentmondása nem jelenti azt az abszolút eljárási szabálysértést, amely a törvényszék határozatának szükségszerű hatályon kívül helyezésére vezetne e két vádlott tekintetében. A Be.
  10. §
(1)bekezdés f) pontja értelmében a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Jelen esetben azonban nem erről van szó, hiszen a két vádlottra vonatkozó egyes konkrét történeti tényállások egyértelműen azt rögzítik, hogy Terhelt106 CVI. r. és Terhelt107 CVII. r. vádlottakról nem lehetett megállapítani azt, hogy tudomással bírtak volna Terhelt8 LXXXVI. r. vádlott bűnös szándékáról. A konkrét történeti tényállásokhoz képest az események előzményeit rögzítő, illetve azokról általánosságban számot adó ténymegállapítások nyilvánvaló következetlenségként értékelhetők, mert a törvényszék az ítélete
  1. oldalának harmadik és negyedik bekezdésében, továbbá az
  2. oldal utolsó bekezdésében kétséget kizáróan, és e helyeken már következetesen azt indokolta meg, hogy a két vádlottat milyen tények alapján mentette fel az ellenük emelt vád alól, és ez összhangban van a felmentő rendelkezésekkel. A másodfokú bíróság természetesen a későbbiekben részletesen számot fog adni arról, hogy az elsőfokú bíróság vádlottakat felmentő határozatát miért találta helyesnek, különös tekintettel arra, hogy a vádhatóság fellebbezett a felmentő rendelkezések ellen és mindkét terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását, és velük szemben büntetés kiszabását szorgalmazta. [77] A fentieken túlmenően az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetését követően néhány vádlott személyi körülményeiben is változások következtek be, amelyek szükségessé Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  3. 25 tették az ez okból a Be.
  4. §
(2)bekezdés a) pontja értelmében a tényállás e részének a kiegészítését. Az ítélőtábla a másodfokú bíróság nyilvános ülésén elhangzottak alapján Terhelt2 II. r. vádlott személyi körülményei között feltünteti, hogy két kiskorú gyermeke 11 és 17 évesek. A vádlott és felesége a terhelt édesanyjának családi vállalkozásában dolgoznak. [78] Terhelt89 LXXXIX. r. vádlott személyi körülményei körében rögzíti, hogy jelenleg kőművesként dolgozik, amelyből havonta mintegy 260.000 forint nettó jövedelemre tesz szert. Az elsőfokú ítéletben feltüntetett lakáshitel tartozását időközben visszafizette. A felsőoktatásban hallgatói jogviszonnyal rendelkező felnőtt korú gyermekét támogatja anyagilag. [79] Terhelt114 CXIV. r. vádlott férjétől Terhelt8 LXXXVI. r. vádlottól két éve elvált, így neve most terhelt
  1. Tartásra szoruló gyermeke nincs, fodrász szakmájában már nem dolgozik, ehelyett a családi gazdaságban tevékenykedik, mely munkából havonta 150.000 forint jövedelme származik. [80] E vádlott tekintetében a történeti tényállás is kiegészítésre, pontosításra szorul az iratok tartalma alapján az alábbiak szerint: A II/
  2. tényállási pontban rögzíteni szükséges, hogy terhelt114 CXIV. r. vádlott a közreműködésével okozott vagyoni hátrányt e tényállási pont tekintetében is teljes egészében visszatérítette, melynek következtében azt is rögzíteni szükséges, hogy a terhelt közreműködésével benyújtott összesen 75.430.116 forint támogatási igényből ténylegesen 34.958.102 forint került kifizetésre, amelyet terhelt114 teljes egészében megtérített. Az elsőfokú bíróság ítélete a vádlottat érintő tényállási pontok legnagyobb részében feltüntette a terhelt kártérítését, azonban ez a II/
  3. tényállási pont tekintetében elmaradt. A vádlott védője a másodfokú bíróság nyilvános ülésén csatolta azt a banki igazolást, amely bizonyítja, hogy az ügyvédi iroda a jogosultnak az összeget átutalta a
  4. év február hó
  5. napján. [81] Terhelt87 LXXXVII. r. vádlott személyi körülményei – elsősorban egészségi állapotára vonatkozóan – kiegészítésre szorulnak. E körben a vádlott védője a
  6. év április hó
  7. napján tartott nyilvános ülésen indítványozta, hogy a másodfokú bíróság tárgyalásra térjen át és bizonyítást vegyen fel a vádlott egészségi állapotát illetően, amely álláspontja szerint döntően befolyásolja a terhelttel szemben alkalmazott szankció mértékét, hiszen a börtöntűrő képessége jelentősen megváltozott. A másodfokú bíróság a bizonyítási indítványt elutasította, azonban a védő által az iratokhoz csatolt magánszakértői véleményt [Be.
  8. §
(2)bekezdés a) pont] a terhelt személyi körülményeinek körében a Be. 599. §
(2)bekezdés b) pontjára tekintettel figyelembe vette. Az ítélőtábla megállapította, hogy Terhelt87 LXXXVII. r. vádlotton a
  1. évben göbös strúma műtétet hajtottak végre, strúmáját eltávolították, a szövettani vizsgálat rákbetegséget, a bal pajzsmirigylebenyben papilláris microcarcionomát igazoltak. Műtétje óta pajzsmirigyhormon pótlásra szorul. A
  2. év őszén hematológiai betegséget észleltek a vádlottnál, amelyet plazmaferezis-sel kezeltek a protokoll szerint, azóta szteroid kezelés alatt áll. Legutóbbi kontroll vizsgálata során véralvadási defektust diagnosztizáltak nála. A vádlott a hematológiai alapbetegségei miatt gondozásra szorul, pajzsmirigy betegsége miatt endokrinológiai, rákbetegsége miatt pedig onkológiai kezelése szükséges. Betegségeinek kimenetele bizonytalan, azok kontrollvizsgálatokat és folyamatos nyomon követést igényelnek. E betegségei a börtöntűrő képességét csökkentik, tekintettel arra, hogy vérképzőszervi, onkológiai, endokrinológiai megbetegedéseivel és ezek várható Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  3. 26 szövődményeivel a BV Egészségügyi Szolgálata csak együttműködésben tudja az egészségügyi ellátását biztosítani. polgári gyógyintézetekkel [82] A fenti kiegészítésekkel az elsőfokú bíróság ítélete immár teljesen megalapozottá és felülbírálatra alkalmassá vált, mert a másodfokú bíróság a Be.
  4. §
(1)bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlanságát kiküszöbölte. [83] Az ítélőtábla már utalt néhány olyan eljárásjogi problémára és anyagi jogi minősítési kérdésre, amelyeket a védelem vetett fel, melyek között volt olyan is, amelyet a fellebbviteli főügyészség nyilvános ülésen eljáró képviselője is osztott, de a védők álláspontjától eltérően arra az álláspontra helyezkedett, hogy azok érdemben nem befolyásolják a törvényszék ítéletének felülbírálhatóságát. [84] Az előbbiek kapcsán immár anyagi jogi kérdésként merült fel a bűnszervezeti elkövetés megállapíthatósága, illetve annak hiánya, amely értelmezésre szorul, különösen tekintettel arra a tényre, hogy az elsőfokú bíróság eljárásának időtartama alatt a bűnszervezet törvényszövegében változás következett be. Az elsőfokú ítélet megalapozatlanságával és a terheltek felmentésének indítványozásával együtt a bűnszervezeti elkövetés megállapításának törvényességét is vitatták ugyanis Terhelt2 II. r., Terhelt85 LXXXV. r., Terhelt8 LXXXVI. r., Terhelt87 LXXXVII. r., valamint Terhelt89 LXXXIX. r. vádlottak és védőik. Másfelől – a korábban már jelzettek szerint – a vádhatóság sérelmezte, hogy terhelt114 CXIV. r. vádlott tekintetében az elsőfokú bíróság nem állapította meg a bűnszervezeti elkövetést. [85] A büntetőeljárás megindulásakor a Btk. 459.§
(1)bekezdésének
  1. pontja értelmében bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése volt. A bűnszervezet fogalmát a Magyarország
  2. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló
  3. évi LXVI. törvény 107.§-a
  4. év július hó
  5. napi hatállyal módosította. E szerint bűnszervezet: a legalább három személyből álló, hosszabb időre, hierarchikusan szervezett, konspiratívan működő csoport, amelynek célja öt évi, vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények elkövetése. Az elsőfokú bíróságnak döntenie kellett arról, hogy - a Btk.
  6. §
(1)és
(2)bekezdéseiben írtakra figyelemmel - melyik anyagi jogi rendelkezést alkalmazza, melyik törvény szabályai kedvezőbbek a vádlottaknak. A törvényszék az ítélete
  1. oldalán úgy foglalt állást e kérdésben, hogy a
  2. évi C. törvény (Btk.) rendelkezéseit kell alkalmazni a bűnszervezetre vonatkozóan is. Ezen belül a 2019.év július hó
  3. napjától hatályos bűnszervezeti fogalom a hierarchikus szervezettség és a konspiratívan működő csoport új törvényi tényállási elemeire tekintettel további szűkítést eredményez, azonban - mivel több vádlott esetében még erre tekintettel is megállapítható a bűnszervezeti elkövetés - enyhébb elbírálást a legújabb szabály mégsem biztosít. [86] A bűnszervezet fogalmát módosító törvény indokolása szerint a módosítás célja az, hogy a korábbiaknál élesebben határolja el a bűnszervezet fogalmát a bűnszövetségétől, ezzel adjon támpontot a jogalkalmazás számára a bűnszervezetben történő elkövetés megállapíthatósága kérdésében. A bűnszervezet fogalmi meghatározása tehát a fentebb már említettek szerint kiegészült a hierarchizált szervezet és a konspiratív működés fogalmi elemeivel. Az egyes fogalmi elemek vizsgálata alapján látható, hogy az elkövetésben Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  4. 27 résztvevő személyek száma alapján a bűnszervezet megállapítása főszabály szerint nem ütközik akadályba, hiszen az irányadó történeti tényállás szerint a bűncselekmény elkövetésében csaknem százhúsz vádlott vett részt. Természetesen a bűnsegédi magatartást tanúsító és mindössze egy részcselekményt megvalósító terheltek vonatkozásában okszerűen és megalapozottan állapította meg a törvényszék, hogy e vádlottak értelemszerűen nem bűnszervezeti elkövetési formában hajtották végre a bűncselekményt. Jóllehet a Legfelsőbb Bíróság 4/
  5. BJE. számú jogegységi határozata értelmében a bűnszervezetben elkövetés megállapítható azzal szemben is, aki – eseti jelleggel – akár egyetlen cselekményt tettesként vagy részesként valósít meg, feltéve, ha az elkövető tudata a bűncselekmény elkövetésekor átfogta a bűnszervezet tárgyi ismérveit. Az elsőfokú bíróság a bűnsegédi magatartást tanúsító legtöbb vádlott esetében – akik mindössze egy-két részcselekmény elkövetésében vettek részt a jogosulatlan igénylés előterjesztéséhez rendelkezésre bocsátott adataikkal - helyesen járt el, amikor nem állapította meg a bűnszervezeti elkövetést, mert nem álltak rendelkezésére olyan adatok, amelyek a fent megjelölt tudati elemeket büntetőjogi bizonyossággal alátámasztották volna, másként fogalmazva, nem álltak rendelkezésre olyan bizonyítékok, amelyek azt igazolták volna, hogy a fenti jellegű bűnsegédi magatartást tanúsító elkövetők tudata az elkövetéskor ténylegesen átfogta a bűnszervezet tárgyi ismérveit. Ezzel szemben, ha csak a bűncselekményben résztvevő és legjelentősebb szerepet vállaló mintegy nyolc-tíz vádlott cselekvőségét vizsgáljuk, akkor az ő vonatkozásukban aggálytalanul megállapítható, hogy legalább ez a szűk elkövetői kör is megfelel a személyek minimális számára vonatkozó törvényi kritériumnak. Az elsőfokú bíróság ez utóbbi vádlottak tekintetében – a törvényi rendelkezésekkel összhangban – megkülönböztetést tett tettesi és részesi magatartások között és e magatartásokra tekintet nélkül állapította meg a bűnszervezeti elkövetést, mert a törvény helyes értelmezése szerint a bűnszervezetben elkövetés bármely elkövetési alakzatban megvalósulhat. [87] Az sem kétséges, hogy a bűnszervezet fogalmi ismérvei közül maradéktalanul megvalósult a csoport hosszabb időre szervezettsége is. E fogalmi elem nem kizárólag a bűncselekmény elkövetéséhez feltétlenül szükséges időt jelenti, hanem azt az időtartamot kell érteni, amely alatt a bűnszervezetet létrehozzák, vagyis amely elégséges a szándékos bűncselekmények elkövetése érdekében alakuló csoport kialakítására és működésének összehangolására. A fentiekből látható tehát, hogy a hosszabb időre szervezettség nem egyezik meg a bűncselekmény tényleges elkövetési idejével, hanem annál jóval hosszabb időtartamot ölel fel, mely alatt a bűnözésre alakult csoport szervezése és kialakítása zajlik. Az elsőfokú bíróság által helyesen és tényszerűen rögzített történeti tényállásból kiviláglik, hogy jelen ügyben már önmagában a bűncselekmény elkövetése is megközelítőleg három évig folyamatosan tartott, de ezen felül – ezt megelőzően – a szervezet kialakítása és felkészítése is megtörtént, mert a tényállásból és azt alátámasztó bizonyítékokból az is kiolvasható, hogy az elkövetésben résztvevő és a legjelentősebb részt vállaló vádlotti csoport lényegét tekintve vállalkozásszerűen és rendszerszerűen működött, miközben mindenki a saját részfeladatát teljesítette. [88] Természetesen az elkövetőknek nem kell ismeretekkel rendelkezni arról, hogy az által elkövetett bűncselekményt milyen büntetési tétellel fenyegeti a törvény, mert ez a tényállási elem egy objektív büntethetőségi feltétel, amely független az elkövető tudatától. [89] Az eddig kifejtettek értelmében tehát nem tévedett a Fővárosi Törvényszék, amikor a bűnszervezeti elkövetést az elsőfokú ítéletben meghatározott vádlottak tekintetében megállapította. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  6. 28 [90] Hivatkozik a Fővárosi Ítélőtábla a Kúria Bhar.III.571/2019/
  7. számú végzésének indokolására, amely szerint a Btk. nem tartalmaz törvényi értelmezést a „hierarchikusan szervezett” és a „konspiratívan működő” fogalmi elemekhez. Ezek értelmezése a jogalkalmazó, a bíróság feladata. A jogalkalmazó alkotmányossági kötelességének eleget téve értelmezéskor figyelembe veszi a jogszabályhoz fűzött indokolást, azonban annak kötőereje nincs, az nem anyagi jogi jogszabály. A törvényi indokolás az egyes fogalmi elemek törvényi megállapításához ad értelmezési segítséget. A bíróság feladata megvizsgálni minden ügyben, hogy megállapítható-e adott tényállás alapján a bűnszervezetben elkövetés. A bíróság számára e tekintetben mindig az alanyi oldal vizsgálata a lényeges. A terheltnek tudnia kell, hogy azt a bűncselekményt, aminek elkövetője, bűnszervezetben valósítják meg. [91] A Kúria a szóban forgó határozatában kiemelte, hogy a jogszabályi változás nem jelenti feltétlen a bűnszervezet fogalmának jogalkalmazói újragondolását. A hierarchikus szervezettség nem jelenti valamennyi bűnszervezetben résztvevő személy hierarchiában való elhelyezkedését. Ha olyan adat áll rendelkezésre, amely akár egy résztvevő szervezői, koordináló, irányító szerepére vonatkozik a feladatok megosztása során, akkor e körülmény olyan alá-fölérendeltséget jelentő személykapcsolatnak tekinthető, amely megalapozhatja a bűnszervezet megállapítását az új fogalom szerint is. A csoport konspiratív működése lényegében a korábbi összehangolt működés fogalmának feleltethető meg, amennyiben az a külvilág elől rejtve valósul meg, de nem jelenti a teljes szervezet minden tagjával való együttműködést, hanem az egyes cselekményekhez rendelt személyek összehangolt tevékenységét feltételezi (Kúria Bhar. III.571/2019/
  8. számú végzésének [154] – [155] bekezdései). [92] A Kúria fenti megállapításai a jelen ügy történeti tényállására és az abban szereplő terheltekre vonatkoztatva azt jelenti, hogy alapvetően helyesen járt el a Fővárosi Törvényszék, amikor még az elkövetésben jelentősebb szerepet vállaló vádlottak nem mindegyike esetében állapította meg a bűnszervezeti elkövetést. A kúriai határozat helyes értelmezése szerint önmagában az a körülmény, hogy a bűnelkövetői szervezet hierarchikus, alá-fölé rendeltségen alapuló szervezettség formájában működik még nem jelenti azt, hogy a bűnszervezetben résztvevő valamennyi személy feltétlenül részt vesz a hierarchiában, törvényszerűen annak valamelyik szintjén helyezkedik el. [93] Ebből a szempontból kiemelendő terhelt114 CXIV. r. vádlott cselekvősége, akinek esetében az ügyészség úgyszintén a bűnszervezeti elkövetés megállapítását szorgalmazta. Az elsőfokú bíróság a mérlegeléssel megállapított ítéletében arra a következtetésre jutott, hogy e terhelt vonatkozásában nincsenek meg azok a törvényi feltételek, amelyek a legsúlyosabb szervezett elkövetési magatartás megállapítását lehetővé tennék. A másodfokú bíróság a bűnelkövetői szervezet személyi kapcsolatainak és szervezeti hálójának áttekintését követően megállapította, hogy a CXIV. r. vádlott ténylegesen nem végzett olyan szervezői tevekénységet, amelynek eredményeként az ő személyén keresztül és közreműködésével kerültek volna a rendszerbe további elkövetők. Ezzel a körülménnyel részletesen foglalkozott az elsőfokú bíróság is, mert a vádlott tagadó nyilatkozatainak ismertetésén túl azokat az egyéb bizonyítékokkal is összevetette és megállapította, hogy a CXIV. r. vádlott – volt férjétől eltérően – ténylegesen nem végzett semmilyen beszervező tevékenységet. A mérlegelt tényállásból az is kitűnik, hogy terhelt114 CXIV. r. vádlott tagadó vallomásával szemben az elsőfokú bíróság számos olyan bizonyítékot tárt fel és értékelt, amelyek a terhelt bűnössége Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  9. 29 felől kétséget sem hagytak. Valóságos és tényeken alapuló mérlegelést végzett a Fővárosi Törvényszék, amikor úgy foglalt állást, hogy a bűnszervezeti elkövetés nem róható a vádlott terhére. Az elsőfokú ítélet
  10. oldalán – alulról a harmadik bekezdésben – az elsőfokú bíróság megállapította, hogy beszervezői tevékenységgel nem volt érintett terhelt114 CXIV. r. vádlott, míg az ítélet
  11. oldalának harmadik bekezdésében pedig azt állapította meg, hogy nem merült fel arra vonatkozó adat, hogy a vádlott Terhelt117 CXVII. r. vádlotton kívül más személynek is ajánlotta volna a volt férje által felkínált lehetőséget. Vizsgálva a vádlottak kapcsolatrendszerét, terhelt114 CXIV. r. vádlottnak a cselekmény elkövetésében játszott szerepét, valóban az állapítható meg, hogy bár több részcselekmény elkövetésében közreműködött, de elsősorban saját személyében, és más terheltek beszervezésében – Terhelt117 kivételével - nem vett részt. Ilyen körülmények között az ítélőtábla álláspontja szerint is helyesen döntött a törvényszék, amikor erre vonatkozó bizonyíték hiányában nem állapította meg a CXIV. r. vádlott tekintetében a bűnszervezeti elkövetést. Megvizsgálva immár terhelt114 CXIV. r. vádlott cselekvőségét az egyes részcselekményekben, azokról az állapíthatóak meg, hogy a I/
  12. tényállási pontban a terheltnek mindössze annyi cselekvősége volt, hogy a számlájára utalt összeget készpénzben felvette. Ez a magatartása bűnszervezeti elkövetői tevekénységnek nem értékelhető. A I/
  13. tényállási pontban a büntetőjogilag releváns magatartása kizárólag a saját személyét érintette, amely önmagában ugyan alkalmas lehetne a bűnszervezeti elkövetés megállapítására, azonban az elsőfokú bíróság tényeken alapuló mérlegelése e tekintetben megalapozottan és eredményesen nem támadható. Az I/14., II/
  14. és II/
  15. tényállási pontokban a vádlottnak nem volt cselekvősége, míg a II/25 és V/
  16. tényállási pontban azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a saját adatait adta meg a vádlott a támogatás igényléséhez. Egyedül a már említett Terhelt117 CXVII. r. vádlottat tájékoztatta terhelt114 CXIV. r. vádlott a II/26 és V/
  17. pontban a pénzszerzés ekkénti lehetőségéről. Összességében helyes döntést hozott a Fővárosi Törvényszék, amikor nem állapította meg terhelt114 CXIV. r. vádlott terhére a bűnszervezeti elkövetést. [94] A Fővárosi Törvényszék által rögzített tényállás alapján nem lehet kétséges a bűnszervezeti elkövetés Terhelt2 II. r., Terhelt85 LXXXV. r., Terhelt8 LXXXVI. r., Terhelt87 LXXXVII. r. és Terhelt89 LXXXIX. r. vádlottak tekintetében, hiszen esetükben mind a hierarchikus szervezeti felépítés, mind pedig a konspiratív működés megállapítható volt. A bűncselekmények elkövetése során kifejtett tevékenységük, azok összehangoltsága is megfelelt a törvényi feltételeknek. [95] A hirerarchikus szervezeti felépítést illetően kiemelkedő jelentősége van annak, hogy az elkövetők a végrehajtás során ténylegesen alá-fölé rendeltségi viszonyban vannak és a döntési szintek is meglehetősen jól elhatárolhatók egymástól. A hierarchikus, alá-fölé rendeltségi viszonyon alapuló tagozódás tehát vertikális tagozódást jelent és ez a tény egyértelműen megállapítható a történeti tényállásban rögzített egyes cselekményeknél. Ennek lényege szerint a szervezeti hierarchia csúcsán Terhelt1 I. r. vádlotton mellett Terhelt2 II. r. vádlott állt, míg a közvetlenül alatta elhelyezkedő szinten Terhelt85 LXXXV. r., Terhelt8 LXXXVI. r. és Terhelt87 LXXXVII. r. vádlottak voltak, akik egymással mellérendeltségi viszonyban álltak. Más szinten jelent meg Terhelt89 LXXXIX. r. vádlott, aki a hierarchizált szervezeti felépítésben közvetlenül Terhelt87 LXXXVII. r. terhelt alatt helyezkedett el. E vádlottak bűnszervezeti elkövetői minőségét már önmagában is – de nem kizárólagosan – jól mutatja az a körülmény, hogy milyen rendkívül nagyszámú részcselekmény elkövetésében vettek részt hosszú időn keresztül, három éven át. Említést érdemel, hogy Terhelt2 II. r. vádlott részcselekményeinek száma meghaladja a százötvenet, míg Terhelt85 LXXXV. r. vádlott esetében ez a szám meghaladja a negyvenet, Terhelt8 LXXXVI. r. vádlott esetében a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  18. 30 harmincat, Terhelt87 LXXXVII. r. vádlott esetében megközelítőleg húsz, de Terhelt89 LXXXIX. r. vádlott vonatkozásában is tizenöt. A helyesen megállapított ítéleti tényállásból a fenti tagozódás és az ennek megfelelő különböző döntési - végrehajtási szintek egyértelműen kiolvashatók. Az elsőfokú ítélet indokolása ennek megfelelően számos olyan bizonyítékot sorol fel és értékel, amelyek meggyőzőek az ítélőtábla számára is a tekintetben, hogy az elkövetők ténylegesen alá-fölé rendeltségi viszonyban voltak, és közöttük - éppen a szervezettség és a hierarchia okán – egyértelműen utasításos rendszer alakult ki. Így az is megállapítható volt, hogy az információk oda - vissza áramlása során minden szál Terhelt1 I. r. vádlott kezében összpontosult. Az I. r. terhelt volt az a személy, aki az alatta lévő szinten elhelyezkedő elkövetőket utasította, illetve látta el konkrét instrukciókkal, majd döntően ez a szint intézkedett az egy részcselekményben résztvevő névleges igénylők beszervezéséről, de esetenként az is előfordult, hogy ez a szint is további szervezőket vont be. A fenti módon jogosulatlanul megszerzett földalapú támogatások visszaosztása is ugyanezen aláfölérendeltségi rendszerben működött, mert a névleges igénylőknek a Magyar Államkincstár által kiutalt támogatások a beszervezőkön keresztül jutottak el a bűnszervezet felsőbb vezetőihez, végezetül pedig annak működtetőjéhez. [96] Ebben a szervezetben – a fentebb vázoltak szerint – kiemelkedő szerep jutott Terhelt2 II. r. vádlottnak, aki nemcsak szorosan együttműködött a már jogerősen marasztalt I. r. vádlottal, hanem önálló tevékenységet is végzett. Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás alapján nem kétséges, hogy az I. és II. r. vádlottak a jogosulatlan támogatási igények benyújtásában szorosan együttműködtek, és ennek érdekében egy apró részletekig kidolgozott rendszert építettek fel és működtettek. A törvényszék Terhelt2 II. r. vádlott bűnösségét illetően bizonyítékként értékelte a lehallgatási anyagokat és nem utolsósorban az együttműködő tanúk – köztük tanú4 – vallomásait. Az elsőfokú bíróság részletesen ismertette azokat a telefonbeszélgetéseket, amelyek a másodfokú bíróság számára sem hagytak kétséget afelől, hogy Terhelt2 II. r. vádlott a tagadása ellenére részt vett, mi több döntő szerepet vállalt a bűncselekmény sorozat kidolgozásában és megszervezésében, valamint a végrehajtásában. A törvényszék az ítélete indokolásának 495-
  19. oldalain részletesen elemezte egyfelől a lehallgatott telefonbeszélgetések tartalmát, másfelől értékelte tanú4 együttműködő tanú vallomásait, amely alapján helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a II. r. vádlott maga is aktívan részt vett a Terhelt1 által szervezett jogosulatlan igénylések benyújtásában. Az ítélőtábla mindenben osztotta az elsőfokú bíróság érvelését a II. r. terhelt bűnösségének megítélését illetően, hiszen a törvényszék a bizonyítékok összevetése alapján vont következtetést arra, hogy Terhelt2 II. r. vádlott részt vett a bűncselekmény elkövetésében, még abban az időszakban is, amikor már nem dolgozott a hivatalban. A törvényszék ebbéli indokolása nem kifogásolható, mert ésszerű az a megközelítés, hogy az I. r. vádlott nem bízta volna rá a kérelmek elektronikus beadását, ha a II. r. terhelt nem működött volna közre a cselekménysorozat megszervezésében. Fordítva is igaz az állítás, hiszen hivatali helyzeténél fogva Terhelt1 nem nyújthatta be az igényléseket, továbbá amúgy sem értett a bonyolult informatikai rendszerekhez. Az elsőfokú bíróság azt is helyesen értékelte, hogy a II. r. vádlott rendelkezett olyan széleskörű felhatalmazással és informatikai hozzáférési lehetőséggel, hogy személy szerint ő maga is dönthetett az igénylésekről akár pozitív, akár negatív értelemben, azaz lehetősége volt az igénylések beadására, módosítására vagy éppen azok visszavonására. Az elsőfokú bíróság ezen megállapításai ugyancsak tényadatokon alapultak, hiszen az sértett2-tól beszerzett dokumentáció alapján állapította meg a fenti tényeket, amelyből kétséget kizáróan vezette le azt is, hogy a vádlott hivatali helyzeténél fogva teljeskörű hozzáféréssel rendelkezett az IIER rendszer szinte valamennyi programjához. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  20. 31 [97] Ezeket a körülményeket az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárása során feltárta és nagy alapossággal értékelte. Ismételten hangsúlyozni szükséges, hogy nemcsak a bűncselekmény elkövetése, hanem annak bűnszervezetben történő megvalósítása is bizonyítékokkal alátámasztott. A már említett és az elsőfokú bíróság által aggálytalanul elfogadott együttműködő tanúk által elmondott vallomásokon túlmenően a titkos információ gyűjtés és titkos adatszerzés keretében szerzett bizonyítékok ugyancsak megerősítették a tanúk által elmondottakat, de ezek önmagukban is bizonyítékul szolgáltak a bűnszervezeti felépítés valóságos voltára. Az elsőfokú bíróság feltárta a Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlott közötti kapcsolattartás tényét, tartalmát és minőségét is, amely alapján azt is a valóságnak megfelelően állapította meg, hogy kapcsolatban maradtak a II. r. vádlottnak a Hivatalból történt távozását követően is, a bűncselekmény elkövetésének további folytatása érdekében. A vádlottak tevékenységének ilyen részletes összehangoltsága nem kizárólag az elkövetésre, hanem a bűncselekmény leleleplezésének elkerülésére is kiterjedt, mi több, egyértelmű bizonyítékok merültek fel arra is, hogy a szervezet komoly figyelmet fordított arra, hogy az időközben már megindult büntetőeljárásban valamennyi résztvevő lehetőség szerint tagadjon, illetve, hogy vallomásaik következetesek és a legnagyobb mértékben összehangoltak legyenek. [98] A fentiekből is a konspiratív elkövetési mód következik, mert látható, hogy az elkövetők közötti koordináció még a lebukás megelőzésére tett egyeztetett lépéseket is tartalmazta. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése körében figyelemmel volt arra is, hogy a deliktum elkövetésében vezető szerepet játszó vádlottak – köztük Terhelt2 II. r. vádlott – folyamatosan figyelemmel kísérték a kérelmek mikénti alakulását, és szükség szerint, akár napi rendszerességgel, intézkedtek a túligénylések megszüntetése tárgyában, amely a lebukás jelentős veszélyét hordozta magában. Szintén ebbe a körbe tartoznak azok a szervezett vádlotti magatartások, amelyek a már jogosulatlanul megszerzett támogatási pénzek meghatározott mértékű felosztására vonatkoztak, továbbá a lebukás elkerülésének céljából beszerzendő földhasználati jogosultságot igazoló hamis okiratok prezentálására tett intézkedések, valamint a bizalmi viszonyban álló névleges igénylők igénybevétele a tettesek, illetve szervezők személyének rejtve maradása érdekében. A felsorolt magatartások kivétel nélkül a bűnszervezeti elkövetést támasztják alá, és azon belül is egyértelműen bizonyítékul szolgálnak a terheltek által tanúsított konspiratív magatartásra. Ennek egyértelmű résztvevője volt Terhelt2 II. r. vádlott is. [99] Továbbra is bűnszervezeti elkövetés problémájánál maradva: Terhelt85 LXXXV. r. vádlott volt azon személyek egyike, akik a szervezeti hierarchiában igen magas szinten, közvetlenül Terhelt2 II. r. terheltnek alárendelve jelent meg. Tevekénységének jellemzője egyrészt magánszemélyek, illetve magánszemélyek által képviselt cégek beszervezése volt a jogosulatlan támogatás felvétele érdekében. A hálózati kapcsolatok rendszeréből és az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállásból is látható, hogy Terhelt85 legalább tíz további elkövetőt vont be a bűncselekmény sorozatba, hiszen egyértelműen neki tulajdonítható a korábban már jogerősen marasztalt Terhelt96 XCVI. r., Terhelt100 C. r., Terhelt102 CII. r., Terhelt103 CIII. r., Terhelt105 CV. r., Terhelt116 CXVI. r., illetve Terhelt94 XCIV. r. és nem utolsósorban Terhelt88 LXXXVIII. r. vádlott beszervezése, aki viszont bevonta az elkövetésbe Terhelt92 XCII. r. és Terhelt93 XCIII. r. vádlottakat. A bűnszervezeti elkövetésre, ezen belül a hierarchikus szervezeti felépítésre szolgál bizonyítékul Terhelt85 LXXXV. r. vádlott egyébként tagadó vallomása, amelyben egyértelműen terhelte Terhelt2 II. r. vádlottat, miszerint ő volt az, aki megkereste azzal a lehetőséggel, hogy az sértett2-nál Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.358/2021/
  21. 32 megjelent pályázatokra embereket kell szereznie. Ugyanebben a vallomásában a LXXXV. r. vádlott arra is kitért, hogy az emberek beszervezését anyagilag is honorálni fogja neki a II. r. vádlott. Ebből is látható, hogy a szervezettség magas szintű volt és olyan összegek megszerzéséről volt szó, amelyekért a bűncselekmény ötletgazdái még az anyagi javak befektetését sem sajnálták. [100] Az elsőfokú bíróság nemcsak az egyes vádlottak bűnösségének megítéléséhez használta fel a titkos eszközökkel rögzített telefonbeszélgetések tartalmát, a telefonok forgalmazásának adatait és a házkutatások során fellelt tárgyi bizonyítékokat, hanem ezek értelemszerűen és elválaszthatatlanul részét képezték magának a bűnszervezet létezése bizonyításának. A Terhelt2-terhelt85 kapcsolathoz hasonlóan a törvényszék elemezte a Terhelt2 II. r. és Terhelt8 LXXXVI. r. terheltek között fennálló kapcsolatot is, amelyből tényszerűen emelte ki azt, hogy e két vádlott között már a
  22. év szeptemberében kimutatható volt a kapcsolattartás, méghozzá egy támogatási ügyben, hiszen a LXXXVI. r. vádlott telefonjából nyerték ki azt a rövid szöveges üzenetet, amelyben a terhelt az apósa regisztrációs számát küldte el a II. r. vádlottnak. De ugyanilyen tartalmú szöveges üzeneteket találtak a nyomozóhatóság tagjai a LXXXVI. r. vádlott telefonjában a korábban már jogerősen marasztalt Terhelt113 CXIII. r. és Terhelt117 CXVII. r. vádlott adataival. A bűnszervezet működésének időbeli síkját az a bizonyíték világítja meg, amelyet a törvényszék az ítélete
  23. oldalának utolsó bekezdésében fejtett ki, és amely arról szól, hogy a LXXXVI. r. vádlott a
  24. év május-szeptember közötti időszakban számos olyan rövid szöveges üzenetet küldött a II. r. vádlottnak, amelyekben azoknak a személyeknek az adatai voltak, akik abban az évben kivétel nélkül jogosulatlan igénylőként szerepeltek. Mindezek a tények a másodfokú bíróság számára a vádlottak bűnösségén túlmenően arra is bizonyítékul szolgáltak, hogy a bűnszervezet korábban már kifejtett fogalmi elemei a szóban forgó terheltek mindegyikére maradéktalanul megállapítható volt. [101] Terhelt87 LXXXVII. r. vádlott bűnszervezeti elkövetői minőségének megállapítása során sem tévedett az elsőfokú bíróság, hiszen a szervezeti hierarchiában előkelő helyet betöltő vádlott közvetlenül a Terhelt1-Terhelt2 szint alatt helyezkedett el, egysorban Terhelt85 LXXXV. r. és Terhelt8 LXXXVI. r. vádlottakkal. Az elsőfokú bíróság nem részletezte, de a személyi kapcsolatok hálójából és az egyes történeti tényállásokból kiolvasható, hogy Terhelt87 LXXXVII. r. vádlott szervezte be azt a Terhelt89 LXXXIX. r. vádlottat, aki aztán további terhelteket vont be a cselekménybe. E vádlott azonban maga is közvetlenül bevont elkövetőket, így a korábban már jogerősen marasztalt Terhelt101 CI. r. vádlottat, valamint a jelen ítélettel elbírált Terhelt95 XCV. r. terheltet. A vádlott terhére megállapítható cselekmények nagy számán felül, a szervezetben elfoglalt szerepe is kiemelkedő, mert azon túl, hogy a közvetlen vezetők fölött a második szinten helyezkedett el, egyfelől ő is további szervezőt

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.