A határozat elvi tartalma: A közszereplőt a közügyek szabad vitatása során fokozott tűrési kötelezettség terheli. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, kritika szabadságát foglalja magában, a tények meghamisítására a védelem nem vonatkoztatható. Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.II.20.106/2024/
- A felperes: (felperes neve) ((lakcíme).) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Kummer Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Kummer Ákos ügyvéd; iroda címe) Az alperes: (alperesi neve) ((székhelye).) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Kovács Loránd Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Kovács Loránd; iroda
- címe.) A per tárgya: személyiségvédelmi igény érvényesítése Az elsőfokú bíróság neve és a megfellebbezett határozatának a száma: Szolnoki Törvényszék 6.P.20.706/2023/
- A fellebbezést benyújtó fél és a fellebbezés száma: alperes 6.P.20.706/2023/
- ÍTÉLET Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 19 500 (tizenkilencezerötszáz) Ft másodfokú perköltséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az esedékesség napjáig az államnak a Nemzeti Adóés Vámhivatal illetékbevételi számlájára 48 000 (negyvennyolcezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.106/2024/4 2 Az illetékfizetési kötelezettség a határozat meghozatalát követő
- napon válik esedékessé. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A tényállás [1] A felperes annak megalapításától
- év elejéig a (párt neve) Magyarországért Mozgalom pártigazgatója volt, jelenleg az Országos Választmány elnöke. A (párt neve) Magyarországért Mozgalom
- májusában tisztújító kongresszust tartott, amelyen az elnöki pozícióért (politikus
- neve) és (politikus
- neve) is indult. Az elnöki tisztséget végül (politikus
- neve) nyerte el. [2] Az alperes, amely Magyarországon a médiapiac meghatározó szereplője, kiadója a (vármegye
- neve) vármegyében megjelelő (napilap neve) napilapnak. Az újság
- december 4-i számában „Újabb (párt neve)os felvétel” főcímmel jelent meg írás. A cikk foglalkozik az elnökválasztás körülményeivel, amellyel összefüggésben egyebek mellett a következőket tartalmazza: „Még nyáron került nyilvánosságra egy hangfelvétel, amelyen egy (párt neve)os vezető a pártigazgató nevében pénzt ajánl a küldötteknek, hogy (politikus
- neve)t támogassák a tisztújításon”. Beszámol arról, hogy a felperes a pártigazgatói poszt elvállalását az elnökválasztás eredményétől tette függővé. Majd pedig részletezi (személy neve) frakcióvezető-helyettes lemondásának a körülményeit. [3] Az alperes
- június 26-án és
- június 30-án lényegét tekintve a fentivel megegyező tartalmú közleményeket jelentetett meg ugyancsak az általa kiadott internetes portálon. A Fővárosi Ítélőtábla a ( 2 db ítélet ügyszáma) számú ítéleteiben helyreigazítás közzétételére kötelezte a jelen per alperesét, mert a cikkekben a felperesre tett fenti állítást valótlannak találta. A kereset és az ellenkérelem [4] A felperes keresetében kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette a jóhírnévhez való jogát az általa kiadott (napilap neve)
- december 4-i számában „Újabb (párt neve)os felvétel” címmel megjelent cikkben azon valótlan állításával, hogy a (párt neve) 2018-as tisztújító kongresszusa előtt egy (párt neve)os vezető az ő nevében ajánlott pénzt a küldötteknek azért, hogy (politikus
- neve)t támogassák. Kérte, kötelezze az alperest 400 000 Ft sérelemdíj és annak
- december
- napjától járó késedelmi kamata megfizetésére. Kérte az alperes perköltségben való marasztalását, amelyet a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM r.)
- §
(2)bekezdés a) pontja alapján 30 000 Ft + áfa összegben és 8210 Ft útiköltségben számított fel. [5] A kereset jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 2:42. §
(2)bekezdését, 2:
- § d) pontját, 2:
- §
(2)bekezdését, 2:51. §
(1)bekezdés a) pontját, 2:52. §
(1)–
(3)bekezdését, valamint 6:48. §
(1)bekezdését jelölte meg. [6] Állította, a sérelmezett közlés tényállítás, amely valótlan és sértő. Azt tartalmazza, hogy a párt tisztújító kongresszusán a demokratikus szavazást akarta befolyásolni azzal, hogy pénzért Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.106/2024/4 3 vásárolt voksokat, pénzt ajánlott fel a szavazásra jogosultaknak azért, hogy az általa preferált jelöltet támogassák, illetve ezzel más személyt megbízott. Ennek állítása a társadalmi, azon belül a politikai megítélését súlyosan rombolja. Nem vitatta közszereplői minőségét, azonban közszereplőként sem köteles tűrni hamis tények közlését. Pártvezetőként különösen sérelmes számára a valótlan tényállítás, mert a közbizalom megléte alapvető feltétel és alapvető joga fűződik ahhoz, hogy a közvélemény a tettei, megnyilvánulásai, a tényleges hibái, meglévő hiányosságai alapján ítélje meg. [7] A sérelemdíj iránti igénye kapcsán hangsúlyozta, a kért összeg alkalmas az őt ért nemvagyoni sérelem kompenzálására, figyelemmel annak repressziós funkciójára is. Az alperes többször jelentetett meg ugyanilyen tartalmú közléseket tett, ennek ténye rosszhiszeműségét igazolja. Álláspontjának alátámasztására az e tárgyban hozott jogerős bírósági határozatokat csatolt. [8] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perrel felmerült költségeiben való marasztalását kérte annak felszámítása nélkül. Védekezése szerint a perbeli cikk nem tartalmazott sem valótlan, sem sértő állításokat. Az tartalmilag nem azonos a felperes keresetlevelében hivatkozott két (internetes hírportál neve)-féle cikkel. Az írás első része arról számolt be, hogy a korábbi tisztújításon (személy neve) frakcióvezető-helyettes még a szavazás előtt felsorolta a leendő alelnökök neveit, és hogy nagyjából mennyi voks fog érkezni rájuk. A másik része pedig (személy neve) lemondását eredményező botrányt ismerteti, amelyre az erről készült hangfelvétel nyilvánosságra kerülése után került sor. A cikk ebben a kontextusban utal vissza egy pár hónappal korábbi szintén a (párt neve)ból kiszivárgó hangfelvételre, amelyen a párt (vármegye 2. neve) megyei elnöke hallható. Ismertette annak tartalmát. Ebből következően a sérelmezett állítás egy sajtó által levont következtetésen alapuló közlés, amelynek egyértelmű valótlan voltát a rendelkezésre álló adatokból nem lehet megállapítani, illetve a köztudomású tények, a józan ész és a logika szabályai alapján inkább a valósághoz közel állónak értékelhető. [9] Hivatkozott arra, hogy a (párt neve) 2018-ban módosított alapszabálya VII. cím 119. §., d), g),
- h)és
- i)pontjaiból megállapíthatóan a pártigazgató és a megyei elnök között egyértelműen olyan bizalmas kapcsolat állt fenn abban az időszakban, ahol a felperes volt a domináns fél. A hangfelvétel alapján tény, hogy a megyei elnök pénzt ajánlott az egyik jelölt támogatásáért cserébe a küldötteknek, és kitűnik az is, hogy a (vármegye 2. neve) megyei elnök és a felperes azonos érdekkel rendelkeztek az elnökválasztás kapcsán. Mindebből a cikk szerzője logikusan és megalapozottan vonhatta le azt a következtetést, hogy a hangfelvételen szereplő megyei elnök nem pusztán a saját körében jár el. [10] A sértő jelleg hiányával kapcsolatban hivatkozott arra, hogy a pártigazgató a rendelkezésre álló minden eszközzel igyekszik a pártja számára fenyegető veszélyt jelentő elnökjelölt győzelmét megakadályozni, ez pedig az olvasóközönségben aligha vált ki megütközést. A cikk publikálása idején már megtörtént a (párt neve) pártszakadása. A felperes félelme utóbb megalapozottnak bizonyult a másik elnökjelölttel kapcsolatban. A közlést decemberben olvasók szemében nem sérülhetett a felperes jóhírneve. [11] Önmagában a személyiségi jogsértés ténye nem vonja maga után a sérelemdíj iránti igény megalapozottságát, a nemvagyoni sérelem bekövetkezte a sérelem megítélésének feltétele, és a jogszabály csak a hátrány bizonyításának eljárásjogi kötelezettsége alól mentesíti a felperest. A cikk közel 5 éve jelent meg, a felperes helyreigazítás iránti kérelmet nem nyújtott be, ez is cáfolja a nemvagyoni hátrány bekövetkeztét. A cikk tárgya nem a felperes személye volt. Annak publikálása idején egy több hónapos, előtte gyakorlatilag a teljes magyar sajtón végig vonuló hangfelvételre utalt vissza a cikkíró pár mondatban a felperes nevének említése nélkül. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.106/2024/4 4 Az elsőfokú bíróság ítélete [12] Az elsőfokú bíróság ítéletében a jogsértés megállapítása és az alperes sérelemdíj fizetésére kötelezésre irányuló keresetnek teljes egészében helyt adott. Kötelezte az alperest 46 310 Ft perköltség és 36 000 Ft eljárási illeték megfizetésére. [13] A felperes által csatolt, a tényállásban írt jogerős bírósági határozatok alapján megállapította, hogy a sérelmezett közlés valótlan. Utalt arra, hogy a korábbi perek és a jelen perben sérelmezett cikkek tartalmi azonossága megállapítható függetlenül attól, hogy az említett perek alperese az (internetes hírportál neve).hu Szerkesztősége volt. Az említett határozatok bizonyítékként történő figyelembevételének a Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján nem volt eljárásjogi akadálya. [14] Osztotta a felperes álláspontját, hogy közszereplőként sem köteles a valótlan és sértő tényállítások tűrésére. A tényállítás sértő valódiságának megállapíthatósága esetén bűncselekmény elkövetésére utal, arra, hogy a felperes lényegében vesztegetéssel, illegálisan kívánta a tisztújító szavazást befolyásolni. E tényállítás pedig rá, mint pártvezetőre nézve különösen sérelmes. [15] Megalapozottnak találta a felperes sérelemdíj iránti igényét is. A felperes által csatolt határozatok alapján elfogadta azt a felperesi érvelést, hogy az alperes magatartása a felperes lejáratását célozta, hiszen az azonos tartalmú valótlan tényállítást az általa működtetett több sajtóorgánumban is közzétette, azok kapcsán a felperes több esetben perindításra kényszerült. Külön bizonyítást nem igénylő tényként fogadta el, hogy a felperes emberi tisztességét és politikai hitelességét egyaránt csorbító hamis állítás immateriális hátrányt eredményez. [16] Kiemelte, hogy a perbeli cikk nem csupán az (napilap neve) nyomtatott változatában, hanem az azzal azonos tartalmú interneten megjelenő szoljon.hu hírportálon is megjelent. Nem foghat helyt tehát az a védekezés, hogy széles közönséghez a valótlan állítás nem jutott el. A sérelemdíj összegének meghatározása szempontjából nem találta értékelhetőnek a cikk megjelenése és az igényérvényesítés között eltelt időt. [17] Mindezeket értékelve a felperes által igényelt sérelemdíj mértékét megállapíthatónak találta, a Ptk. 6:48. §
(1)bekezdés alapján kötelezte az alperest késedelmi kamat megfizetésére, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. tv. (a továbbiakban: Pp.) 83. §
(1)bekezdése alapján marasztalta a felperes felszámított perköltségében. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [18] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte a Pp. 369. §
(3)bekezdés
- c)és
- d)pontja szerinti felülbírálati jogkör gyakorlásával. Érvelése szerint a sérelmezett közlés a felperesre nézve tényállítást nem tartalmaz, így az elsőfokú ítélet sérti a Ptk. 2:45. §
(2)bekezdését. A perbeli igény érvényesítése szempontjából annak van jelentősége, hogy a sérelmezett kijelentés a felperes személyét érintően fogalmazza-e meg a mondanivalóját, az ő cselekvőségét írja-e le. Ebben az esetben a sérelmezett közlés egy felperestől teljesen független cselekvőséget, a vezető (párt neve)os cselekvőségét írja le. [19] Fenntartotta a közlés sértő jellege hiányával kapcsolatos érveit, úgy hogy az nem okozott a felperesnek olyan mértékű sérelmet, amelyre alapítottan jóhírneve sérelmének megállapítását alappal kérhetné, mert a (párt neve) széthullása és zavaros pénzügyei miatt a sérelmezett közléssel érintett ügyek fokozott közérdeklődésre tartottak számot, amely miatt a Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.106/2024/4 5 felperesnek pártigazgatóként fokozott tűrési kötelezettsége van a rávonatkozó közlésekkel szemben. Álláspontjának alátámasztására hivatkozott a 7/2014. (III. 7.) AB határozat, továbbá – helyesen – a 3111/2022. (III. 23.) AB határozat ezzel összefüggésben tett megállapításaira. [20] Alapvető jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes közszereplőként élt, fokozott mértékben tűrni köteles a személyét érintő kritikus megállapításokat, ahogyan azt az Alkotmánybíróság a 7/2014. (III. 07.), a 13/2014. (IV. 18.), 3217/2020. (VI. 19.) határozataiban is kifejezésre juttatta. [21] A megítélt sérelemdíj eltúlzott, ezért sérti a Ptk. 2:52. §
(3)bekezdését, mert nem áll összefüggésben a politikai közszereplő felperest ért sérelemmel, a köztudomású tényekből megállapítható hátrány kompenzációjával. Amennyiben nem állapítható meg, hogy a felperes oldalán nemvagyoni hátrány keletkezett, és a megállapított jogsértés tárgyi súlya sem kiemelkedő, a sérelemdíj iránti igény elutasítható. Ezzel kapcsolatos álláspontját a Kúria Pfv.IV.20.954/2022/
- számú ítéletére alapította. [22] Hangsúlyozta, a felperes a jogsértésből eredő köztudomású hátrányokon túl további hátrányok bekövetkeztére nem hivatkozott, ilyet nem bizonyított. Az értékelt állítás közös jellemzője, hogy nem a felperes személyiségét minősítik, hanem kifejezetten politikai tevékenységére vonatkoznak. A közvélemény pedig a felperes vonatkozásában újra megjelenő állításokat már eleve fenntartásokkal kezeli, így az átlagosnak mondható olvasót a felperesről alkotott benyomásában már nem befolyásolta. Kiemelte, a nemvagyoni sérelmet okozó jogellenes magatartások szankciója esetén a kompenzáció és megelőző funkció nem különíthető el élesen, ugyanakkor csak kivételesen, speciális tényállási elemek megléte esetén kerülhet előtérbe a preventív funkció. A perbeli nem kiemelkedő súlyú jogsértés esetében a sérelemdíj megállapítása során annak másodlagos, preventív funkciója nem érvényesülhet hangsúlyozottan. Megítélése szerint az a tény, hogy a felperes igényét a cikk megjelenését követően öt év elteltével terjesztette elő, igazolja, hogy a közlés a felperesnek semmilyen sérelmet nem okozott és egyéb lépést nem tett. [23] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes IM r.
- §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alapján 15 000 Ft+áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. [24] Valótlan az a fellebbezési előadás, amely szerint a sérelmezett közlés nem rá vonatkozik, a PK
- számú állásfoglalás szerinti kereshetőségi joga fennáll. [25] A sértőjelleg hiányával kapcsolatban kiemelte, az alperes súlyos, egy szervezeten belüli demokratikus választási folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységgel vádolta. Az állítás kirívóan sértő, amely még a hazai közéletben sem szokványos, az ilyen súlyú jogsértés bűncselekmény elkövetését is jelentheti. Az alperes nem a politikai életben betöltött szerepre való alkalmasságát kérdőjelezte meg, hanem alapvető emberi tisztességét vonta kétségbe. Ez az állítás mint közszereplőre nézve is különösen sérelmes. A bírói gyakorlat szerint közszereplőként sem köteles a közvélemény szerint bűncselekménynek minősülő valótlan tényállítások tűrésére, álláspontjának alátámasztására eseti döntéseket jelölt meg. [26] A Ptk. 6:
- §
(1)bekezdése szerint a követelések 5 év alatt épülnek el, annak hogy a törvény által biztosított elévülési időn belüli igényét mikor érvényesíti, nincs jelentősége. [27] Hivatkozott a BH
- számú eseti döntésre, amely szerint a sérelemdíj összegének mérlegeléssel történő meghatározása körében figyelembe vehetők a fizetésre kötelezett vagyoni viszonyai. Az évente több milliárdos adózás utáni eredményt elkönyvelő alperes esetében nem lehet kérdés, adekvát-e az általa a széles nyilvánosság előtt elkövetett jogsértés esetén annak szankciójaként 400 000 Ft sérelemdíj. Kiemelte, a felperes profitorientált gazdálkodó szervezet minden egyes cikket azért tett közzé, hogy ezáltal olvasottságot érjen el. Tevékenysége tehát arra irányul, hogy ezáltal bevételre és ezen keresztül haszonra tegyen Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.106/2024/4 6 szert. Mindezek alapján megalapozatlan a sérelemdíj összegének mérséklésére irányuló fellebbezés is. Az ítélőtábla döntése és annak indokai [28] A fellebbezés alaptalan. [29] Az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből helyes következtetést vont le és megfelelően mérlegelte a sérelemdíj összege meghatározásának szempontjait is. Ezért az ítélőtábla döntésével és annak kifejtett indokaival is egyetért. A fellebbezésben megjelölt anyagi jogi felülbírálati jogkört gyakorolva nem látott lehetőséget az elsőfokú ítélet fellebbezés szerinti megváltoztatására, azt a Pp.
- §
(2)bekezdése és 386. §
(4)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán az alábbiakat emeli ki. [30] A Pp. 370. §
(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét – a
(2)-
(4)bekezdésben foglalt eltéréssel – az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a 371. §
(1)bekezdés a)-d) pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. A fentiekből következően a másodfokú bíróság a fellebbezésben megjelölt eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértéseket, valamint a fellebbezési kérelem és ellenkérelem alapjául előadott tényeket vizsgálja. A Pp.
- § értelmében a fellebbezésre és a másodfokú eljárásra főszabályként az ellenkérelem-változtatás tilalma érvényesül. Az írásbeli ellenkérelem az alperesnek a keresettel szembeni védekezést tartalmazó perfelvételi irata, az érdemi védekezés – a jogvita érdemi eldöntésének tárgyában tett – olyan anyagi jogi védekezés, amely a perbeli igény megalapozottságának teljes, vagy részleges hiányára hivatkozással a kereset teljes, vagy részbeni elutasítására irányul. A Pp.
- §
(2)bekezdés
- b)pont
- ab)alpontja az érdemi ellenkérelem kötelező elemévé teszi – a beszámítás kivételével – az anyagi jogi kifogás feltüntetését a jogalap megjelölése útján. A Pp. 7. §
(1)bekezdés
- pontja szerint az anyagi jogi kifogás a keresettel – ideérve a viszontkeresetet és beszámítási kifogást is – érvényesített jog érvényesíthetőségét kizáró megszüntető, vagy gátló anyagi jogi rendelkezésre történő hivatkozás. Az anyagi jogi kifogás tehát az alperes érdemi védekezésként felhozott jogállítása a keresettel érvényesített joggal, azaz a felperesi jogállítással szemben. Mindebből következően az érdemi ellenkérelemben hivatkozott anyagi jogi kifogás alperesi jogállításnak minősül. A Pp.
- §
- pont a) alpont szerint ellenkérelemváltoztatás, ha a fél az ellenkérelmével – ide érve a viszontkeresettel és beszámítással szembeni ellenkérelmét is – összefüggésben előadott korábbi jogállításához képest eltérő, vagy további anyagi kifogásra hivatkozik. Az alperesnek az a fellebbezési hivatkozása, hogy a sérelmezett közlés nem a felperesre vonatkozik, a fentiek szerint ellenkérelem-változtatás, mert a kereset elutasítását tartalmilag a felperes kereshetőségi joga hiányára alapítja, az ellenkérelem-változtatásnak pedig a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján – a
(2)-
(5)bekezdésben foglalt kivételek megállapíthatóságának hiányában – nincs helye, ezért azt az ítélőtábla elutasította. [31] A Ptk. 2:44. §
(1)bekezdése akként rendelkezik, hogy a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja. A perben nem volt vitatott a felperes közszereplői minősége. [32] Arra helytállóan hivatkozott az alperes fellebbezésében, hogy a fenti rendelkezés alapján a felperest mint közszereplőt fokozott tűrési kötelezettség terheli, amely fokozottan érvényesül a közügyek vitatása körében. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.106/2024/4 7 [33] A szabad véleménynyilvánításhoz való jog magát a véleménynyilvánítás lehetőségét védi, függetlenül a kifejtett vélemény tartalmától. Az Alkotmánybíróság értékelése szerint a közügyekkel összefüggő vélemény kinyilvánításának szabadsága a szólás- és sajtószabadság legbensőbb védelmi köréhez tartozik. A véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletreméltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. A véleménynyilvánítás fokozott védelme mind a közügyekben megfogalmazott értékítéletre, mind pedig a közügyek körébe tartozó tényállításokra vonatkoznak. Egyfelől a demokratikus jogállam intézményeinek és a demokratikus közéletet hivatásszerűen alakító politikusoknak a szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája, a társadalom tagjainak, az állampolgároknak, valamint a sajtónak olyan alapvető joga, amely a demokrácia lényegi eleme. Másfelől a tények közlése tipikusan a vélemények alapja, ezért még az alkotmányos értékkel egyébként nem bíró, utóbb hamisnak bizonyult tények esetében is indokolt, hogy a jogi felelősségre vonás során a felróhatóság és az esetleges joghátrányok mértékének meghatározása körében figyelembe vegyék a közéleti viták minél szabadabb folyásának érdekét [7/
- (III.7.) AB határozat indokolás [49] és [50] bekezdés]. [34] A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, kritika szabadságát foglalja magában, a tények meghamisítására a védelem nem vonatkoztatható. A közügyeket érintő, de hamisnak bizonyuló tényállításokat már csak abban az esetben oltalmazza a véleményszabadság, ha a tényt állító vagy híresztelő jóhiszemű volt (PJD2016.8.II.). [35] A hamis tényállításokkal szemben a közszereplő igényelhet jogi védelmet, különösen, ha nyilatkozó személy tudatában van a közlés valótlanságának, vagy foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztotta [7/
- (III. 7.) AB határozat [62] bekezdés, 13/
- (IV. 18.) AB határozat [41] bekezdés]. [36] A véleményt is kifejező értékítélettel terhelt tényállításnak minősülő közlés esetén is szükséges, hogy azt elegendő ténybeli alap támassza alá. Minél konkrétabb, erőteljesebb a megfogalmazás, annál szorosabb ténybeli kötődése kell, hogy legyen. A közügyekkel összefüggően tehát kizárólag a vékony ténybeli alapon nyugvó, nem okszerűtlen értékítéletek állnak a véleménynyilvánítás szabadságának védelme alatt (hasonlóan: Kúria Pfv.IV.21.056/2019/3.). [37] A felperesre nézve a cikk nem bírálatot kifejező értékítéletet, hanem egyértelmű tényállítást tartalmaz, amely valótlan. Az erre vonatkozó ítéleti megállapítást az alperes fellebbezésében maga sem tette vitássá. Ezért jelen közlés tekintetében a felperes közszereplői minősége a jogsértés megállapítása szempontjából relevanciával nem bír. [38] A jóhírnévhez való személyiségi jog megsértése megvalósulásának tényállási eleme a tényállítás sértő jellege, azaz az objektíve valótlan tényállítást kifejező közlésnek a közmegítélés szerint alkalmasnak kell lennie arra, hogy a sértett társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja. Az alperes érvelésével szemben az általános közfelfogás szerint az érintett közlés ilyennek minősül. Az elsőfokú bíróság annak tartalmát helyesen állapította meg és helytállóan foglalt állást e kérdésben, az ítélőtábla kifejtett indokait megismételni nem kívánja, csupán visszautal arra. [39] Az ítélőtábla a sérelemdíj Ptk. 2:
- §
(3)bekezdésében írt körülmények mérlegelésével meghatározott összegével is egyetért. [40] Arra helytállóan hivatkozott a fellebbezés, hogy önmagában a személyiségi jogsértés ténye nem vonja maga után a sérelemdíj fizetési kötelezettséget, a sérelemdíj megítélésének Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.106/2024/4 8 feltétele a nemvagyoni hátrány bekövetkezése. Osztja ugyanakkor az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint köztudomású tényként fogadható el, hogy a sérelmezett valótlan állítás nemvagyoni hátrányt okozott a felperesnek. Helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy az alperesi jogsértés felróhatósága súlyos, ezért a sérelemdíj reparatív és represszív funkcióinak érvényesülése érdekében nem indokolt az igényeltnél alacsonyabb összegű sérelemdíj megállapítása. Az elsőfokon megítélt sérelemdíj az alperesi jogsértés súlyával, annak a felperesre és környezetére gyakorolt hatásával arányos, összhangban áll a hasonló jogsértések esetén a bírói gyakorlatban alkalmazott mértékekkel is. Egyben eleget tesz a 7/
- (III. 07.) AB határozatban megfogalmazott elvárásnak, nevezetesen, hogy a sérelemdíj mértéke ne gyakoroljon bénító hatást a közéleti viták folytatására. Az alperes álláspontjával szemben az igényérvényesítés időpontjából nem lehet következtetést levonni a köztudomásúnak tekintett hátrányok hiányára. [41] A felperes megalapozott igényérvényesítését nem befolyásolja az a tény sem, hogy a perbeli közlés kapcsán helyreigazítás iránti igényt nem érvényesített. A sajtóhelyreigazítás és személyiségvédelem eltérő jogintézménye így eltérő jogkövetkezmények alkalmazását vonják maguk után, ugyanakkor a sajtóhelyreigazítás iránti igény megalapozottsága nem zárja ki, hogy a sérelmet szenvedett fél személyiségi joga megsértése miatt pert indítson és nemvagyoni sérelme esetén a jogsértőtől sérelemdíjat követeljen. De nem is feltétele a személyiségvédelmi per megindításának. Adott esetben ugyanis a helyreigazítási igény megalapozottsága nem feltétlenül teszi eredményessé a személyiségvédelmi igény érvényesítését. [42] Az alperes fellebbezése eredménytelennek bizonyult, ezért a Pp.
- §
(1)bekezdése értelmében köteles a felperes jogi képviseletével felmerült és felszámított perköltségének a megfizetésére azzal, hogy az ítélőtábla annak összegét az IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdése alapján határozta meg, tekintve, hogy a jelen per tárgyának az értéke az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(3)bekezdés c) pontja szerinti meg nem határozható perérték. Ennek alapján a felperes által felszámított perköltség öt munkaóra és a 4/A. §
(1)bekezdésén alapuló általános forgalmi adót magában foglaló összeg. [43] Az alperes pervesztességére tekintettel köteles megfizetni a Pp. 101. §
(1)bekezdés és 102. §
(1)bekezdése alapján a feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az államnak. [44] Tájékoztatja az ítélőtábla az alperest, hogy a másodfokú eljárási illetéket a Nemzeti Adóés Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetnie. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni adóazonosító számát, valamint az illetékfizetési kötelezettséget megállapító jogerős határozatot hozó bíróság megnevezését és a bírósági ügyszámot. Figyelmezteti az alperest, amennyiben az illetéket az esedékességkor nem fizeti meg, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint késedelmi pótlékot kell fizetnie. [45] Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Szeged,
- október
- Dr. Béri András sk. a tanács elnöke Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. előadó bíró Dr. Lengyel Nóra sk. táblabíró Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.106/2024/4 9