Bf.548/2023/20 – Debreceni Ítélőtábla

(2)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés], Terhelt3 III. r. vádlottat pedig emberkereskedelem bűntettében [Btk. 192. §

(2)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés VI. fordulat,

(4)bekezdés] mondta ki bűnösnek. Ezért Terhelt1 I. r. vádlottat – mint többszörös visszaesőt – 5 év 6 hónap fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra, Terhelt2 II. r. vádlottat 3 év 6 hónap fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra, Terhelt3 III. r. vádlottat – mint visszaesőt – 5 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra, IV.r. terhelt r. és terhelt V. r. vádlottakat 2-2 év, végrehajtásában 4-4 év próbaidőre felfüggesztett, börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte. Terhelt1 I. r. vádlottnál megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, a többi vádlottnál pedig rögzítette a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontját. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. Terhelt1 I. r. vádlottal szemben 60 000 Ft, Terhelt2 II. r. vádlottnál 4000 Ft erejéig vagyonelkobzást Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.548/2023/20/III 2 rendelt el. Határozott a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottakat részben egyetemlegesen, részben külön a bűnügyi költség viselésére. [2] Az elsőfokú ítélet ellen védelmi fellebbezések bejelentésére került sor. Terhelt1 I. r. vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében, Terhelt2 II. r. vádlott és védője felmentésért és másodsorban enyhítésért, Terhelt3 III. r. vádlott és védője a tényállás téves megállapítására is hivatkozva a cselekmény enyhébb minősítése, illetve a büntetés enyhítése céljából éltek jogorvoslattal (

1. számú elsőfokú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal). Terhelt2 II. r. vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában elemezte a vádlott-társak előadását, észrevételeit, utalt a tanúvallomások tartalmára, és értékelte a sértett személyiségét az igazságügyi pszichológus szakvélemény tükrében, kiemelve, hogy a vádlott mindvégig következetesen tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Mindezek alapján a felmentését indítványozta, mert álláspontja szerint nem ő követte el a terhére megállapított bűncselekményt, másodlagosan azért, mert ez nem nyert bizonyítást. A bűnösség megállapítás esetére a büntetés jelentős enyhítését tartotta indokoltnak (
3. és
4. sorszámú másodfokú iratok). Terhelt3 III. r. vádlott védője perorvoslata indokolásában azt a jogi álláspontját fejtette ki, hogy védence esetében nem állapítható meg tényállásszerű elkövetési magatartás, semmilyen kényszert, erőszakot, fenyegetést nem alkalmazott a sértettel szemben. Elsődlegesen a vádlott felmentésére, másodsorban cselekménye enyhébb minősítésére [a Btk.
5. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti rábírással elkövetett prostitúció elősegítése, vagy a Btk. 200. §

(1)bekezdésében meghatározott kerítés bűntette] és a büntetés enyhítésére tett indítványt (

1. sorszámú másodfokú irat). [3] Az ügyészség, valamint IV.r. terhelt r. és terhelt V. r. vádlottak, továbbá a védőik tudomásul vették az elsőfokú bíróság ítéletét, így a határozat a IV-V. r. vádlottakkal szemben kihirdetésekor jogerőre emelkedett. [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.140/2023/
2. számú észrevételében a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartva az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt a jogorvoslattal érintett vádlottak tekintetében. [5] A védelmi jogorvoslatokat az ítélőtábla a büntetőeljárásról szóló
3. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
4. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el, melyen Terhelt1 I. r. vádlott esetében az ügyet elkülönítette és Terhelt2 II. r., valamint Terhelt3 III. r. vádlottakkal szemben hozott határozatot. [6] A nyilvános ülésen az ügyész az átiratában foglaltakat, a II-III. r. vádlottak védői a fellebbezésüket és indokaikat fenntartották. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.548/2023/20/III 3 [7] A részbeni felmentést, illetve az enyhítéseket célzó védelmi perorvoslatok nem alaposak. [8] A másodfokú bíróság – a fellebbezések okára és irányára figyelemmel – a Be. 590. §

(1),

(2)és

(9)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt teljeskörűen bírálta felül Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottakra nézve, figyelemmel az elkülönítésre és a IV-V. r. vádlottakat érintő részjogerőre. A revízió kitért az eljárási szabályokra, az ítélet megalapozottságára, a bűnösségre, a cselekmények jogi minősítésére, a büntetés kiszabására, az indokolás helyességére és az egyéb rendelkezésekre is. [9] A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék a jelen határozat kapcsán revízióval érintett vádlottaknál a bizonyítási eljárást a perrendi szabályokat betartva folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. §

(1)bekezdés

1. a)-
2. h)pont], sem olyan relatív eljárási hibát [Be. 609. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)-
2. d)pont], ami az eljárás törvényességét befolyásolva az érdemi döntéshozatalt kizárta volna, és az ítélet hatályon kívül helyezését, így az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezné. [10] Az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megalapozott tényállást állapított meg, mely a Be. 591. §

(1)bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban irányadó. A tényállást sérelmező fellebbezésekkel szemben nem volt észlelhető ténybeli hiba. [11] A törvényszék az ügy eldöntése szempontjából lényeges személyi és tárgyi jellegű, közvetlen és közvetett bizonyítékokat megvizsgálta, azokat egyenként és összességében, hibátlanul, a logika szabályait betartva értékelte. sértett1 sértett vallomásait nagy gondossággal elemezte és összevetette a terhelti vallomásokkal. Kétségtelen, hogy a sértett előadása sem volt egységes a nyomozás során, azonban az elsőfokú bíróság megindokolta részletesen, hogy milyen okok folytán tartja hitelt érdemlőnek a vádlottakat terhelő vallomását (feljelentését). A sértetti vallomást érdemi részeiben a pszichológus szakértői vélemény is megerősítette. Az elsőbírósági bizonyíték-értékelés törvényes, az abban foglaltakkal a másodfokú bíróság egyetértett. [12] Megalapozatlansági ok hiányában a tényálláshoz kötöttség elvéből adódóan a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, miként erre utalt az ítélőtábla a korábbiakban. Ennek pedig az elvi indokát a Be. 167. §

(3)-

(4)bekezdése adja, mely szerint a bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott ereje, a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességében szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. Ezáltal biztosított a bizonyítékok hitelt érdemlőségének meggyőződés szerinti, szabad értékelése, és védett mikénti értékelése (Kúria Bhar.III.1201/2018/10.). Megjegyzi az ítélőtábla, különös tekintettel a magyar büntetőeljárásban is hatályos részleges precedens jellegre, hogy a Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.548/2023/20/III 4 közzétett eseti döntésekre hivatkozás indokolt, e döntések az egységes bírói gyakorlat kialakítását, a vitás kérdésekben való eligazodást, és ebből következően a jogbiztonságot szolgálják (BH2020. 94, Kúria Bfv.I.486/2019.). [13] A tényálláshoz kötöttség a másodfokú eljárás egyik legfontosabb ténykérdést rendező szabálya, a védelmi fellebbezések lényegében a bizonyítékok értékelésén keresztül támadták a megalapozott tényállást, mely az idézett elv folytán eredményre nem vezethetett a Be. 593. §

(1)-

(3)bekezdéséből adódóan. [14] Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak bűnösségére és a bűncselekményeik minősítése is megfelel a büntető anyagi jogi szabályoknak. Az elsőfokú bíróság e részben is alapos indokolást adott az ítélet 14-

1. oldalán, melyben foglalt érveket a másodfokú bíróság is osztotta. A törvényszék kitért arra is, hogy mely okok folytán nem minősíthető a vádlottak cselekménye – így Terhelt3 III. r. vádlott cselekménye sem – kerítés bűntettének. [15] Terhelt2 II. r. vádlott cselekménye valóban a Btk.
2. §

(2)bekezdés a) pont és a

(4)bekezdése szerint minősül. A vádlott ugyanis kétségtelenül rendszeres haszonszerzés céljából bírta rá a vele szándékegységben eljáró Terhelt1tel kilátástalan helyzeténél, kiszolgáltatottságánál, életvitelénél fogva kiszolgáltatott helyzetű passzív alanyt a szexuális cselekmény elvégzésére. [16] Terhelt3 III. r. vádlott pedig önálló tettese a Btk. 192. §

(2)bekezdés a) pont, a

(3)bekezdés 6. fordulat (a sértett elcserélése) és a

(4)bekezdés szerinti emberkereskedelem bűntettének. Nála ugyan vagyonszerzés nem igazolható a bűncselekmény által, ez viszont nem is feltétele a bűnösség megállapításának, a terhelt szándéka ugyanis erre irányult, az ő magatartását is a haszonszerzési célzat vezérelte. [17] Mindkét érintett vádlottnál a sértett kiszolgáltatott helyzete egyértelműen bizonyított, vele mintegy tárggyal, „tulajdonosként” rendelkeztek s kihasználták e helyzetét jövedelemszerzés érdekében (BH

1. 30, BH
2. 90). [18] A sértett kizsákmányolása, a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés a szexuális cselekményre rábírás során jóval túlmutat a prostitúció elősegítésén és a kerítésen, a felelősséget az emberkereskedelem bűntettében alapozva meg. Az emberkereskedelem és kényszermunka bűntette tényállásszerű, ezért enyhébb minősítésre nem kerülhetett sor. [19] A törvényszék a büntetés kiszabásakor irányadó szempontokat feltárta és a II-III. r. vádlottakkal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.548/2023/20/III 5 összhangban álló, tettarányos büntetést szabott ki, mely kifejezi az egyéniesítést és az ítélet belső arányait is. [20] Terhelt2 II. r. vádlott esetében a törvényi minimum (5 év) alatt, enyhítő szakasz alkalmazásával szabta ki az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés büntetést, míg a visszaesőnek minősülő Terhelt3 III. r. vádlott vonatkozásában a törvényi minimumban került a büntetés meghatározásra. Mindkét vádlottnál törvényes a közügyektől eltiltás alkalmazása és mértéke igazodik a kiszabott szabadságvesztések tartamához. A büntetések túl szigorúnak nem tekinthetők, ezért lényeges enyhítésükre a másodfokú bíróság nem látott alapot. [21] A szabadságvesztések végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjára, az előzetes fogvatartás beszámítására, a vagyonelkobzásra és az egyéb járulékos kérdésekre vonatkozó rendelkezések is megfelelnek a törvénynek a felülbírálattal érintett vádlottaknál. [22] A kifejtettek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak vonatkozásában a Be.
3. §

(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. [23] A másodfokú eljárásban Terhelt2 II. r. vádlottal kapcsolatban felmerült bűnügyi költségről szóló rendelkezés a Be. 613. §

(1)bekezdésén alapszik. [24] A másodfokú ítélet ellen a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdésére figyelemmel nincs helye másodfellebbezésnek. Debrecen,

1. november
2. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila s.k. előadó bíró, Dr. Bakó József s.k. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 7.B.67/2022/
3. számú ítélete Terhelt2 II.r. és Terhelt3 III. r. vádlottakkal szemben a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
4. november
5. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.548/2023/20/III Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke 6