A határozat elvi tartalma: A Be. 451. §
(4)bekezdésében, 549. §
(4)bekezdésében, 452. §
(2)bekezdésében, 455. §
(4)bekezdésében és
- §-ában foglaltakra figyelemmel a jelenlét jogáról lemondott, a kihirdetéskor távollévő vádlottnak szóló ügydöntő határozat is szükségszerűen kizárólag rendelkező részből és jogorvoslati részből állhat. Indokolást nem tartalmazhat. A vádlottnak szóló ügydöntő határozat kézbesítése a kézbesítési megbízotton keresztül történik, így, ha a kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával megbízott védő személyesen jelen van, akkor a bíróság az ügydöntő határozat kihirdetése után a Be.
- §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyesen kézbesítheti részére, amelyet a jegyzőkönyv igazolhat, így a vádlott tekintetében a kézbesítés hatálya a Be. 136. §
(7)bekezdésére figyelemmel a kihirdetést követő
- napon is beállhat, ami egyúttal a jogorvoslat bejelentésére nyitva álló, a Be.
- §
(3)bekezdése szerinti 8 napos határidő kezdetét is jelenti. . Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.34/2025/
- A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- október
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntette és más bűncselekmény miatt Terhelt1 volt őrvezető vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa
- március
- napján kihirdetett 42.Kb.165/2023/39-I. számú ítéletét megváltoztatja. A vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 400 (négyszáz) napi tétel, napi tételenként 1.500 (ezerötszáz) forint pénzbüntetésre súlyosítja. A 600.000 (hatszázezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Ebben az esetben egynapi tétel összegének helyébe egynapi szabadságvesztés lép. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott testi épség elleni bűncselekményének helyes jogszabályi megjelölése a Btk.
- §
(1)és
(3)bekezdése. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a
- március
- napján kelt 42.Kb.165/2023/39-I. számú ítéletével Terhelt1 volt őrvezető vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.
- §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés d) pontja szerint minősülő garázdaság bűntettében, valamint a Btk. 165. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének kísérletében, ezért – halmazati büntetésül – 300 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 300.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására, és kötelezte a vádlottat, az eljárás során felmerült 203.768 forint bűnügyi költség megfizetésére. Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.34/2025/9-II. 2 [2] Az ügyész a nyilatkozattételre három munkanap gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül fellebbezést jelentett be a vádlott terhére súlyosítás, börtön fokozatú, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabása érdekében. A védő a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. [3] Az ügyész előterjesztette fellebbezése írásbeli indokolását, amelyben kifejtette, hogy a jelen ügyben a sértettet ért sérülésen kívül hátrányos következményként értékelendő az is, hogy a vádlott a bűncselekményeket katonaként több személy – különösen katonák – jelenlétében követte el, így sérült a honvédség társadalmi megítélése. A katonai tanács helyesen állapította meg az értékelhető súlyosító és enyhítő körülményeket, azonban tévesen döntött, amikor a Btk. 82. §
(1)és
(3)bekezdései alkalmazásával a törvényben előírtnál enyhébb büntetési nemet alkalmazott. Az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetésnek generális prevenciós hatása nincs, a katonai életviszonyok által megkövetelt szigorú fegyelem megőrzéséhez nem elegendő. Ezért a büntetési célok elérése érdekében a vádlottal szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtön fokozatú szabadságvesztés kiszabását indítványozta. [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.339/2025/
- számú átiratában a katonai ügyészi fellebbezést fenntartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú katonai tanács a büntetőeljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, és hatályon kívül helyezést eredményező abszolút vagy relatív hatályú eljárási szabálysértést nem vétett. Utalt arra, hogy az ítéleti tényállás megalapozottsága a Be.
- §
(2)bekezdés a) pontja alapján nem vizsgálható, ugyanakkor a korlátozott felülbírálat esetén is lehetőség van a történeti tényállásban történt elírások kijavítására. Erre figyelemmel indítványozta az ítélet történeti tényállásában a vádlott név elírásának helyesbítését. Utalt arra, hogy az elsőfokú katonai tanács indokolási kötelezettségét a Be. 562. §
(2)bekezdésében foglaltakon túlmenően teljesítette, és szükségtelenül kitért a bizonyítékok értékelésére. [5] A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a törvényszék okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmények jogi minősítése is. Megjegyezte, hogy helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor halmazatban állapította meg a garázdaság bűntettét és a súlyos testi sértés bűntettének kísérletét, amely megfelel a Kúria
- Büntető kollégiumi véleményében kifejtett álláspontnak. Kifogásolta azonban, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket hiányosan tárta fel és nem a valós súlyuknak megfelelően értékelte. Indítványozta további súlyosító körülményként figyelembe venni, hogy a vádlott cselekménye a Magyar Honvédség tekintélyét súlyosan rombolta, hiszen azt mind bajtársai, mind kívülálló személyek is észlelték, továbbá, hogy a jelen eljárásban terhére rótt bűncselekmények elkövetése miatti megalapozott gyanú közlését követően 2 nappal újabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény elkövetése miatt hallgatták ki gyanúsítottként, majd került sor vádemelésre vele szemben. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés eltúlzottan enyhe szankció, melynek súlyosítása, szabadságvesztés büntetés kiszabása szükséges és indokolt, azonban a vádlott javára értékelhető enyhítő körülmények nyomatékára figyelemmel alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.34/2025/9-II. 3 is elérhető. Felhívta a figyelmet arra, hogy próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabása esetén kötelezően vizsgálni kell az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét. Kifejtette ezzel összefüggésben, hogy a Magyar Honvédség tekintélyét súlyosan sértő bűncselekményt elkövető vádlott esetében nem lát lehetőséget előzetes mentesítés alkalmazására. Összességében arra tett indítványt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mint másodfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítéletét a Be.
- §
(1)bekezdése alapján változtassa meg, és a vádlottal szemben a Btk.
- §-a alapján – a pénzbüntetés mellőzésével – szabjon ki határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetést, melynek végrehajtási fokozatát börtönben határozza meg. A kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását a Btk.
- §
(1)és
(2)bekezdései alapján próbaidőre függessze fel. A Btk. 38. §
(2)bekezdés a) pontja alapján állapítsa meg – végrehajtás esetére – a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. [6] A védő a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsánál előterjesztette az ügyészi fellebbezéssel kapcsolatos észrevételeit, melyben indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítéletét védence vonatkozásában hagyja helyben. Kifejtette azon álláspontját, hogy az elsőfokú katonai tanács a perrendi szabályokat betartotta, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértést nem vétett, megalapozott tényállást állapított meg, és a cselekmény jogi minősítése is törvényes. Helyesen vette számba a büntetéskiszabási körülmények között enyhítő körülményként, hogy szolgálati viszonyát megszüntették, a bekövetkezett időmúlást, és azt is, hogy a cselekmény másik résztvevőivel szemben az ügyészség nem emelt vádat, továbbá védence büntetlen előéletét. Álláspontja szerint téves az az ügyészi megállapítás, mely szerint az elsőfokú bíróság hiányosan tárta fel a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket és azokat nem valós súlyuknak megfelelően értékelte. Utalt arra, hogy a cselekmény további résztvevői még jelenleg is a Magyar Honvédség állományába tartoznak, pedig az ítéleti tényállás szerint is elfogadták a vádlott kihívását, de nem indult velük szemben eljárás. Kifogásolta a védő, hogy a vádhatóság valamilyen ismeretlen szempontrendszer szerint válogatott a jogellenes cselekményt elkövető személyek között. Kifejtette továbbá, hogy az a körülmény, hogy védencével szemben utóbb ittas járművezetés vétsége miatt eljárás indult nem értékelhető súlyosító körülményként, az ártatlanság vélelmére figyelemmel, mert nem lehet tudni, hogy abban a cselekményben a bűnössége megállapításra kerül-e. Egyetértett azzal, hogy helyesen, az elsőfokú bíróság nyomatékos enyhítő körülményként vette figyelembe az időmúlást, mert a vádlottnak nem felróhatóan a cselekmény elkövetésétől már három és fél év eltelt, továbbá arra is, hogy a vádlott jelenleg külföldön hitéleti misszióban vesz részt, tehát a társadalom tagjait pozitív magatartásra ösztönzi. Ezért arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítéletét hagyja helyben. [7] A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az írásbeli beadványában foglaltakat tartotta fenn, kiegészítve azzal, hogy az abban hivatkozott időmúlás tovább hosszabbodott. [8] Az ügyész által bejelentett fellebbezés tartalmára figyelemmel az ügyben a felülbírálat a Be. 590. §
(3)és
(5)bekezdésében foglaltakra figyelemmel korlátozott. Ebből következően a másodfokú bíróság a felülbírálat során vizsgálta, hogy az elsőfokú katonai Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.34/2025/9-II. 4 tanács nem vétett-e olyan eljárási szabálysértést, amely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné, valamint az elsőfokú ítéletnek a bűncselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit. [9] A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács tárgyalása során nem követett el olyan a Be. 607. §
(1)bekezdésében a Be. 608. §
(1)bekezdésében, valamint a Be. 609. §
(1)bekezdésében írt eljárási szabálysértést, amely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. Eljárási szabályok megsértésére az érdekeltek nem hivatkoztak. A másodfokú katonai tanácsnak azonban vizsgálnia kellett, hogy a távollévő vádlott kézbesítési megbízottja, védője útján megismerte-e az elsőfokú bíróság által vele szemben hozott ítéletet. A vádlott a
- július 2-i tárgyalási nap végén lemondott a tárgyaláson való jelenlét jogáról és a védőjét kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával bízta meg, melyet ő elfogadott. A katonai bíró kellő részletességgel kioktatta az érdekelteket a vonatkozó szabályokról. A
- március
- napján tartott tárgyaláson a vádlott nem volt jelen, és az ítélet kihirdetését követően a védő többes számot használva úgy nyilatkozott, hogy tudomásul vesszük az ítéletet. Megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a védő nyilatkozatát mindkettőjük nevében tett nyilatkozatként elfogadva nem vizsgálta, hogy az ítéletet mikor kell kézbesítettnek tekinteni. A Be.
- §
(4)bekezdésében, 549. §
(4)bekezdésében, 452. §
(2)bekezdésében, 455. §
(4)bekezdésében és
- §-ában foglaltakra figyelemmel a jelenlét jogáról lemondott, a kihirdetéskor távollévő vádlottnak szóló ügydöntő határozat is szükségszerűen kizárólag rendelkező részből és jogorvoslati részből állhat. Indokolást nem tartalmazhat. A vádlottnak szóló ügydöntő határozat kézbesítése a kézbesítési megbízotton keresztül történik, így, ha a kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával megbízott védő személyesen jelen van, akkor a bíróság az ügydöntő határozat kihirdetése után a Be.
- §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyesen kézbesítheti részére, amelyet a jegyzőkönyv igazolhat, így a vádlott tekintetében a kézbesítés hatálya a Be. 136. §
(7)bekezdésére figyelemmel a kihirdetést követő
- napon is beállhat, ami egyúttal a jogorvoslat bejelentésére nyitva álló, a Be.
- §
(3)bekezdése szerinti 8 napos határidő kezdetét is jelenti. A tárgyalási jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a katonai bíró kizárólag a három munkanap gondolkodási időt fenntartott ügyész figyelmét hívta fel a fellebbezési határidőre, a vádlott felé kézbesítési megbízottja útján nem intézkedett. Az indokolással ellátott ítélet nem tartalmaz a vádlott jogorvoslati lehetőségére vonatkozó kioktatást. A másodfokú bíróságnak nem volt más lehetősége, mint az, hogy a védőt, a kézbesítési megbízottat a nyilvános ülésen nyilatkoztatta arra, hogy védence részére az ítélet kézbesítése megtörtént, megismerte, annak tartalmát. A védő úgy nyilatkozott, hogy az elsőfokú ítélet kézbesítése a vádlott részére megtörtént. [10] Az ügyész a Be. 583. §
(3)bekezdés a) pontja alapján terjesztett elő fellebbezést, az kizárólag a büntetés kiszabására vonatkozó ítéleti rendelkezést támadta. A Be. 590. §
(3)bekezdéséből következően így a felülbírálat csak az ítélet fellebbezéssel sérelmezett rendelkezéseit érinti, és nem vizsgálta a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben írt tényállás megalapozottságát. A bűnösség megállapítása és a jogi minősítés helyessége vizsgálatának során tehát az elsőfokú ítéletben írt történeti tényállás képezte a felülbírálat alapját. Helyesen utalt azonban arra a fellebbviteli főügyészség, hogy az elsőfokú bíróság által rögzített történeti tényállás névelírásokat tartalmaz. Az elsőfokú ítélet történeti tényállása [5] bekezdés első és utolsó előtti sorában is a katonai tanács a vádlott nevét tanú8ként jelölte meg. A BH 2022. 34. eseti döntés III. pontjában írtak szerint korlátozott felülbírálat esetén a Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.34/2025/9-II. 5 történeti tényállás kizárólag a kijavításra vonatkozó szabályok szerint érinthető. Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság részéről kifejezetten a Be. 453. §
(1)bekezdésében írt elírás történt, a másodfokú bíróság a Be. 453. §
(6)bekezdése alapján a vádlott nevét Terhelt1ra javította. [11] Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor Terhelt1 volt őrvezető vádlott bűnösségét a váddal egyezően a Btk. 339. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés d) pontja szerint minősülő garázdaság bűntettében, valamint súlyos testi sértés bűntettének kísérletében megállapította. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék ítélete rendelkező részében a vádlott testi épség elleni bűncselekményét helyesen nevezte meg, de tévedett, amikor jogszabályi hivatkozásként a Btk. 165. §
(1)és
(3)bekezdéseit jelölte meg. A nyilvánvaló elírást a másodfokú bíróság annyiban javította ki, hogy ezen bűncselekmény helyes jogszabályi megjelölése a Btk. 164. §
(1)és
(3)bekezdése. A törvényszék ítélete [17] bekezdésében fejtette ki a bűnösség megállapításával és a jogi minősítéssel kapcsolatos álláspontját, mellyel a másodfokú bíróság egyetértett. Azt csupán annyiban egészítette ki, hogy a Kúria
- számú Büntető kollégiumi véleményében foglaltak szerint bűnhalmazat létesül, ha az elkövető egy cselekménnyel a garázdaság, valamint a testi sértés vagy a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja, feltéve, hogy a testi sértés vagy a rongálás törvényi büntetési tétele nem súlyosabb, mint a garázdaságé. Figyelemmel arra, hogy a rendelkező részben írt bűncselekmények büntetési tétele egyaránt három évi szabadságvesztés, így halmazatban történő megállapításuknak volt helye. [12] Az ügyészi fellebbezés részben alapos. [13] Az elsőfokú bíróság ítéletében alapvetően helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket, csupán a súlyosító körülmények szorulnak kiegészítésre azzal, hogy a vádlott magatartása a Magyar Honvédség tekintélyét rombolta. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Btk.
- §
(4)bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásával a vádlottal szemben a törvényben írt szabadságvesztés helyett pénzbüntetést szabott ki. A vádlott szolgálati viszonya már megszűnt, és az ügyben olyan jelentős időmúlás következett be, hogy az a halmazatban álló mindkét bűncselekmény büntetési tételének felső határát meghaladja. Megállapítható ugyanakkor, hogy a katonai tanács által kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek száma nem arányos a cselekmények tárgyi súlyával, valamint a törvényi minimumban megállapított napi tétel összeg eltúlzottan enyhe, nem tükrözi a vádlott vagyoni és jövedelmi viszonyait. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítéletét megváltoztatta, és a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 400 napi tétel, napi tételenként 1500 Ft, összesen 600.000 Ft pénzbüntetésre súlyosította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint megváltoztatott napi tételszám és napi tétel összeg tükrözi megfelelően a cselekmény tárgyi súlyát, és a vádlott egyéni anyagi teherbíró képességét. Ez a büntetés szolgálja megfelelően a Btk. 79. §-ában írt büntetési célokat. Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.34/2025/9-II. 6 [14] A Fővárosi Törvényszék ítélete egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság helyes indokai alapján helybenhagyta, a vádlott testi épség elleni bűncselekményének jogszabályi megjelölése helyesbítésével. [15] alapszik. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 606. §
(1)bekezdésén Budapest,
- október
- Dr. Török Zsolt hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. Dr. Szabó Éva hb. ezredes s.k. előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának 42.Kb.165/2023/39-I. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának 6.Kbf.34/2025/
- számú ítélete folytán
- október
- napján a rendelkező részben írt változtatással jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
- október
- Dr. Török Zsolt hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke ..