← Magyarország

Pf.20832/2021/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Kifejezésmódjában sértő, lealacsonyító kifejezések hiányában a becsületsértés kizárt; emellett a közéleti szereplőnek a kizárólagosan intézményvezetői tevékenységét érintő véleménynyilvánításokkal szemben fokozott tűrési kötelezettsége áll fenn. A valóságnak megfelelő tényállítások okán a jóhírnév megsértése sem valósulhat meg. Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.832/2021/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla dr. Tantics Attila ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes (felperes címe.) felperesnek – dr. Nehéz-Posony Katinka ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes (alperes címe) alperes ellen személyiségi jogsértés megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék
  2. október
  3. napján kelt 62.P.21.374/2020/
  4. számú ítélete ellen a felperes
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles a felperes az alperesnek 15 napon belül 50.000 (Ötvenezer) forint összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget megfizetni. Köteles a felperes a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 80.000 (Nyolcvanezer) forint fellebbezési illetéket az államnak külön felhívásra megfizetni. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az alperes által üzemeltett portál internetes portálon
  6. december
  7. napján „cikk címe” címmel az alábbi cikk jelent meg: „Egyre nagyobb bajban van a igazgatóság (igazgatóság) központi vezetése és megyei kirendeltsége. Az minisztérium (minisztérium) ugyanis lényegében saját intézményeit jelentette fel, mivel a gyanújuk szerint ezekben régóta tudtak a hajdúsági kirendeltség szociális intézményeinek visszaélésgyanús ügyeiről – derítette ki lapunk. Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.832/2021/5/II 2 A Központi Nyomozó Főügyészség érdeklődésünkre azt írta, jelenleg korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztása és vesztegetés elfogadása miatt nyomoznak. Előbbiben a települési Regionális Nyomozó Ügyészség, utóbbiban a megyei Főügyészség jár el. Az ügyekben június óta vizsgálódnak. Azóta egymást érik a tanúmeghallgatások. Ezek miatt az igazgatóság főigazgatója, felperes és személy1 „település2i helytartó” is nyugtalankodhat. Gyanúsított jelenleg nincs. Az eljárások a lapunk által az előző hetekben feltárt ügyeket is érintik. Mint megírtuk, a sérült gyerekeket ellátó település2i Szociális Szolgáltató Központ (központ) vezetője készpénzt kért egy beszállítótól azért, hogy továbbra is tőle vásárolják a pelenkát. A tárgyalást hangfelvétel rögzítette, a beszállító végül nem fizetett. Egy másik ügyben pedig eltűnt az idős emberek letétbe helyezett pénze. A 13 millió forintot költségvetési csalás gyanúját felvetően pótolták a központ büdzséjéből. A történtekkel csak azért a nyáron kezdett foglalkozni a nyomozó hatóság, mert addig sminisztériumt sem tudtak róla. Hiába jelentette a visszaélésgyanús eseteket több intézmény dolgozója is a közvetlenül a minisztérium alá tartozó főigazgatóságnak – az intézményt ekkor még személy2 vezette –, a bejelentések a felső szinteken elhaltak. Ezért sokáig el sem jutottak az igazgatóság-nek arra a főosztályára – integritásmenedzsment főosztály –, amelyet az ilyen bejelentések, panaszok, korrupciós kockázatok feltárására hoztak létre. Sőt, ennek éppen az ellenkezője történt: nem csak a panaszokat adták ki a megyei kirendeltségnek, azt is elárulták, kik tették a bejelentést. Közben a problémák csak halmozódtak, de az ügyeket az új igazgató, felperes érkezése után is a szőnyeg alá seperték. Végül kerülőúton jutottak az iratok az minisztériumhoz. Itt éppen egy olyan emberhez kerültek, aki feldolgozhatta azokat, így a minisztérium feljelentést tett a saját intézményeivel szemben. Figyelemre méltó, hogy az ügyeket jelentők közül ma már senki sem dolgozik a megyei kirendeltség intézményeiben. A hatóságokhoz – és birtokunkba – került iratok szerint az esetekről az igazgatóság-et 2018 óta vezető felperes főigazgatónak és személy1 kirendeltségigazgatónak is volt tudomása. Két héttel ezelőtt mindkettejüket szembesítettük az intézményüket érintő eljárásokkal. Úgy tudjuk, hogy az igazgatóság-nél – miként korábban a központ-nál – értekezletet tartottak, és a hallgatás mellett döntöttek. felperestől többek között azt tudakoltuk, érzi-e a bizalmat az minisztérium részéről, miközben éppen az általa vezetett intézményt dobták fel a hatóságoknál, de hiába. Az erős politikai kapcsolatokkal rendelkező személy1t a fpárt képviselőből kormánymegbízottá kinevezett személy3t köréhez sorolják. személy1 irodája – akárcsak személy3té – a település2i megyeházán működik. személy1 így éppen ráláthat arra a felesége nevén szereplő trafikra – összesen kettő van neki –, amely a település2i név utca túloldalán működik, húsz méterre a párt-irodától. Mivel úgy értesültünk, hogy személy1 gyakran a trafikban időzik, pénteken magam is betértem. Távozáskor az ajtóban éppen belebotlottam az érkező személy1ba. Amikor arról érdeklődtem nála, mikor válaszolja meg a nyomozásra vonatkozó kérdéseimet, az igazgató idegesen, keresetlen szavakkal küldött el melegebb éghajlatra. Írásbeli kérdéseinkben többek között arról érdeklődtünk, beidézték-e már; illetve hogy a kirendeltsége és az intézmények körüli botrányok, valamint a nyomozások miatt szükségesnek látja-e lemondását. Ám két hét is kevés volt ezek megválaszolására.” Ugyanezen cikk eltérő címmel („Intézményi visszaélés: feljelentést tett az minisztérium – A település2i gyanús ügyek a minisztérium alá tartozó igazgatóság-ig érnek) nyomtatásban is megjelent
  8. december
  9. napján az alperes által kiadott hetilap című hetilap II. évfolyam
  10. számában. Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.832/2021/5/II 3 [2] A felperes az Alaptörvény VI. cikk

(1)bekezdésére, a Ptk. 2:42. §
(1)--
(2)bekezdésére, 2:
  1. § d) pontjára, 2:
  2. §
(1)-
(2)bekezdésére, 2:51. §
(1)bekezdésének a)-b) pontjára, 2:
  1. §-ára, valamint az Smtv.
  2. §-ára alapított keresetével kérte a bíróságtól, hogy állapítsa meg, hogy az alperes a cikkekben közölt alábbi közlésekkel megsértette a felperes becsülethez fűződő személyiségi jogát: „Egyre nagyobb bajban van a igazgatóság (igazgatóság) központi vezetése (...)” (a továbbiakban:
  3. sérelmezett közlés); „Az minisztérium (minisztérium) ugyanis lényegében saját intézményeit jelentette fel, mivel a gyanújuk szerint ezekben régóta tudtak a hajdúsági kirendeltség szociális intézményeinek visszaélésgyanús ügyeiről (...)” (
  4. sérelmezett közlés); „A Központi Nyomozó Főügyészség érdeklődésünkre azt írta, jelenleg korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztása és vesztegetés elfogadása miatt nyomoznak.” (
  5. sérelmezett közlés); „Ezek miatt az igazgatóság főigazgatója, felperes és személy1 „település2i helytartó” is nyugtalankodhat.” (
  6. sérelmezett közlés); „Közben a problémák csak halmozódtak, de az ügyeket az új igazgató, felperes érkezése után is a szőnyeg alá seperték.” (
  7. sérelmezett közlés); „A hatóságokhoz — és birtokunkba — került iratok szerint az esetekről az igazgatóság-et 2018 óta vezető felperes főigazgatónak és személy1 kirendeltségigazgatónak is volt tudomása.” (
  8. sérelmezett közlés); „Úgy tudjuk, hogy az igazgatóság-nél — miként korábban a központ-nál — értekezletet tartottak, és a hallgatás mellett döntöttek.” (
  9. sérelmezett közlés). Kérte továbbá a bíróságtól annak megállapítását is, hogy az alperes az
  10. és
  11. számú közlésekkel becsülete mellett a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát is megsértette. Mindezek mellett kérte megállapítani azt is, hogy az alperes az alábbi közléssel megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát: „Hiába jelentette a visszaélésgyanús eseteket több intézmény dolgozója is a közvetlenül a minisztérium alá tartozó főigazgatóságnak - az intézményt ekkor még személy2 vezette -, a bejelentések a felső szinteken elhaltak. Ezért sokáig el sem jutottak az igazgatóság-nek arra a főosztályára — integritásmenedzsment főosztály —, amelyet az ilyen bejelentések, panaszok, korrupciós kockázatok feltárására hoztak létre. Sőt, ennek éppen az ellenkezője történt (...)” (
  12. sérelmezett közlés). A felperes kérte azt is, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a további jogsértéstől, kötelezze 1.000.000 forint összegű sérelemdíj, valamint perköltsége megfizetésére. [3] Értékelése szerint a sérelmezett közlések tényállítások és bántók, sértők, ekként alkalmasak a felperes társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására, azt a látszatot keltik, hogy a felperes az általa vezetett szervezet irányítása alatt álló intézményeket érintő visszaélések ügyében tétlen volt, sőt aktívan megpróbálta eltussolni azokat, s ez részéről a korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztása, mint bűncselekmény gyanúját veti fel. A becsületsértés mellett a jóhírnév megsértése kapcsán arra hivatkozott, hogy a közlések önértékelését és közmegítélését egyaránt rombolják. Az alperesi közlések összességükben a felperes intézményi visszaélésekben való érintettségét és azt sugalmazzák, hogy olyan Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.832/2021/5/II 4 bűncselekmény elkövetése miatt folyik nyomozás, melyek miatt a felperesnek komoly félnivalója lehet. [4] Az alperes a kereset elutasítását és felperes perköltségben való marasztalását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes által kifogásolt közlések a valóságnak megfelelnek, dokumentumokkal alátámaszthatók, továbbá a levont következtetések véleménynyilvánításnak minősülnek, melyek kifejezésmódjukban nem indokolatlanul bántók, így nem sértette meg a felperesnek sem a becsülethez, sem a jó hírnévhez fűződő személyiségi jogait. Hivatkozott arra is, hogy a felperes közéleti szereplő, a igazgatóság (igazgatóság) vezetője, mely központi költségvetési szerv, közpénzből, közügyekben jár el. A közlések nem érintették a felperes magánéletét, családját, kizárólag a feltárt szabálytalanságokkal kapcsolatos intézményvezetői magatartását, mulasztásait emelték ki. Utalt arra is, hogy a Fővárosi Törvényszék 64.P.20.995/2020/
  13. számú jogerős ítéletében az igazgatóság ugyanezen cikk vonatkozásában sajtó-helyreigazítás iránt előterjesztett keresetét elutasította azzal az indokolással, hogy az alperes nem közölt valótlan tényeket. [5] Az elsőfokú bíróság az Alaptörvény B. cikkének
(1)bekezdése, R. cikkének
(2)bekezdése, I. cikk
(1)bekezdésére, II. cikkére, IX. cikk
(1)-
(2)bekezdésére, az
  1. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Európai Emberi Jogi Egyezmény
  2. cikk
  3. pontjára, az
  4. évi
  5. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség Okmányának
  6. cikk
(2)bekezdésére, a
  1. évi CIV. törvény (Smtv.)
  2. §
(3)bekezdésére,
  1. §-ára,
  2. §
(1)bekezdésére, továbbá a Ptk. 2:42. §
(1)-
(2)bekezdésére, 2:
  1. § d) pontjára, 2:
  2. §
(1)-
(3)bekezdésére, a 2:45. §
(1)-
(2)bekezdésére, továbbá a 2:51. §
(1)bekezdés a)-e) pontjaira és 2:52. §
(1)bekezdésére, továbbá a PK 12.,
  1. és
  2. számú állásfoglalásokra alapított ítéletével a keresetet elutasította és a felperest 54.000 forint alperesi perköltség, valamint 60.000 forint feljegyzett eljárási illeték viselésére kötelezte. [6] A 30/
  3. (VI. 26.), a 36/
  4. (VI. 24.), a 7/
  5. (III. 7.), a 13/
  6. (IV. 18.), és a 3145/
  7. (V. 7.) számú alkotmánybírósági határozatok nyomán kialakult bírói gyakorlat, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatának ismertetése mellett kifejtette, hogy a peresített cikket a PK
  8. számú állásfoglalás alapján, annak teljes szövegösszefüggésében értelmezve a felperes közszereplőnek tekintendő, az igazgatóság vezetőjeként a közpénzből végzi a közfeladatait, és cikk is kizárólag a felperes ezen szerv főigazgatójaként tanúsított magatartásával kapcsolatos álláspontot ismertette. A felperes fokozott tűrési kötelezettsége kizárólag a véleménynyilvánításhoz kapcsolódik, a közszereplőkről alkotott kedvezőtlen véleménynyilvánítás pedig önmagában akkor sem alapoz meg személyiségi jogi védelmet, ha túlzó, avagy felfokozott érzelmeket tükrözne. [7] Ennek előrebocsátása után részletesen kifejtette a felperes által sérelmezett közlések vonatkozásában a jogi álláspontját, ami szerint a felperesnek bizonyos kitételek esetében nincs kereshetőségi joga, a továbbiak pedig nem valósítanak meg jogsértést. Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.832/2021/5/II 5 [8] Az
  9. sérelmezett közlés („Egyre nagyobb bajban van…”) kapcsán megállapítása szerint a felperesnek van kereshetőségi joga, a PK
  10. számú állásfoglalás alapján a sajtóközlemény reá – nevének megjelölésével vagy egyéb módon – utal, személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető: a közlés az igazgatóság központi vezetését említi, amelybe a felperes, mint főigazgató nyilvánvalóan beletartozik. A közlést az újságíró által feltárt információkból, tényekből levont okszerű következtetésnek, azaz véleménynek minősítette, amire a források alapján jutott az újságíró és az kifejezésmódjában nem volt indokolatlanul sértő, bántó, megalázó, vagy lealacsonyító. [9] A
  11. sérelmezett közlésre vonatkozóan („Az minisztérium ugyanis lényegében saját intézményeit jelentette fel…”) az elsőfokú bíróság a felperesi kereshetőségi jog hiányát állapította meg, mivel a közlés nem a felperes személyére, hanem az minisztériumra vonatkozik, csupán azt közli, hogy az minisztérium feljelentést tett visszaélésgyanús ügyek miatt. Hozzáfűzte, hogy a közlés nem sért személyiségi jogot sem, mert valós tényállítást tartalmaz. Ezt támasztja alá Központi Nyomozó Főügyészség által a hetilap újságírójának
  12. november
  13. napján küldött válasz. Irreleváns, hogy később az igazgatóság is tett feljelentést, hiszen a cikk csak az minisztérium feljelentéséről ad tájékoztatást, ami a valóságnak megfelel. [10] A
  14. sérelmezett közlés („A Központi Nyomozó Főügyészség érdeklődésünkre azt írta…”) kapcsán az elsőfokú bíróság a felperes kereshetőségi jogának hiányát állapította meg, ugyanakkor a tényállást valósnak minősítette a Központi Nyomozó Főügyészség által a hetilap újságírójának küldött, fent hivatkozott elektronikus levél alapján. [11] A
  15. sérelmezett közlést („Ezek miatt az igazgatóság főigazgatója, felperes és …”) az ítélet az újságíró véleményének minősítette, amely megfogalmazásában nem volt indokolatlanul bántó, sértő, megalázó, így nem sértette meg a közszereplő felperes becsülethez fűződő személyiségi jogát, hiszen kizárólag a felperes közszereplői minőségét megalapozó tevékenységével kapcsolatos kritikáról van szó. [12] Az
  16. sérelmezett közlést („Közben a problémák csak halmozódtak…”) az elsőfokú bíróság a közlést tényekből levont következtetésnek, véleménynek minősítette. Bizonyítottnak találta, hogy az újságíró megkísérelte a felperesi intézkedésekre vonatkozó információkat beszerezni, azonban a felperes a
  17. november 22-én küldött újságírói levélre nem válaszolt, s a Központi Nyomozó Főügyészség fent hivatkozott válaszlevele szerint az minisztérium feljelentése alapján folyik a nyomozás. Az ügyészségi tájékoztatás szerint a feljelentés más bűncselekményt is érintett, ezért a feljelentésnek gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által elkövetett vesztegetés bűntettét érintő része megyei Főügyészséghez került áttételre. Az elsőfokú bíróság értelmezése szerint nem azt állítja a cikk, hogy az igazgatóság-en belül nem történt vizsgálat, hanem azt, hogy annak ellenére, hogy tudtak a korrupciógyanús ügyekről, nem vontak le megfelelő személyi konzekvenciákat. A „szőnyeg alá söprés” kifejezés azt jelenti, hogy valakinek tudomása van valamilyen problémáról, azonban azt nem megoldani kívánja, hanem elrejteni. Kiemelte a felperes személyes előadását, mely szerint belső vizsgálatot folytatott le, amely miatt Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.832/2021/5/II 6 feljelentést tettek, ám a sérelmezett közlés ezt nem is vitatja. Az újságírói következtetés az ügyészi tájékoztatáson, valamint azon alapul, hogy a felperes nem válaszolt a megkeresésre. Emellett a közlést kifejezésmódja okán sem minősítette sértőnek. [13] A
  18. sérelmezett közlés („A hatóságokhoz — és birtokunkba — került iratok szerint az esetekről…”) vonatkozásában kiemelte, hogy a felperes sem vitatta, hogy a visszaélésgyanús esetekről volt tudomása. Az ítélet szerint a közlés nem tartalmaz valótlan tényállítást és indokolatlanul bántó véleményt sem. A felperes szubjektív érzete nem alapozza meg a jogsértés megállapítását. [14] A
  19. sérelmezett közlés („Úgy tudjuk, hogy az igazgatóság-nél…) kapcsán az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az nem a felperes kérdéses ügyben tanúsított magatartására vonatkozik, hanem arra, hogy a felperes az alperesi megkeresésre nem adott választ. Az újságíró eljárásának gondosságát a
  20. november 22-i megválaszolatlan levéllel látta igazoltnak. Ebből – értékelése szerint – okszerűen jutott arra a következtetésre az alperes, hogy a felperes „a hallgatás mellett döntött”. A logikus, kifejezésmódjában nem bántó véleménynyilvánítás tehát nem fejez ki burkolt, valótlan tényállítást, így a felperesnek sem a becsülete, sem a jóhírneve nem szenvedett sérelmet. [15] A
  21. sérelmezett közlés („Hiába jelentette a visszaélésgyanús eseteket…”) vonatkozásában arra az álláspontra jutott, hogy a felperesnek nincs kereshetőségi joga. A cikk ebben a részben nem a felperesre vonatkozóan tartalmaz tényállításokat, hanem arra az időszakra, amikor a szervezet vezetője személy2 volt. [16] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést a 32/
  22. (VIII. 22.) IM rendelet
  23. §
(2)bekezdés a) pontja szerint 50.000 forint perköltségigény mellett. Kérte, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 365. §
(2)bekezdés a) pontja,
  1. §-a, valamint
  2. §
(3)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet változtassa meg és a keresetnek adjon helyt, továbbá a Pp. 83. §
(1)alapján a szerkesztői felelősséget viselő személyen keresztül kérte az alperes perköltségben való marasztalását. [17] Fenntartotta azon álláspontját, hogy a felperes nem minősül közéleti szereplőnek. A cikk egészét figyelembe véve a PK
  1. számú állásfoglalásra hivatkozással állította, hogy az a őt úgy állítja be, mintha korrupciós bűncselekményhez lenne köze, abban részt vett volna. Értelmezése szerint a valótlan állítások már a felperes magánéletét érintik, hiszen a cikk egésze alapján az olvasók a felperes egyéni büntetőjogi felelősségét valószínűsíthetik – ennélfogva a közéleti szereplőkre vonatkozó magasabb tűrési kötelezettségét is vitatta. [18] Az
  2. sérelmezett közlés vonatkozásában egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a felperesnek van kereshetőségi joga, azonban értelmezése szerint a közlés azt sugallja, hogy félnivalója van, s azért van bajban, mert büntetőjogi Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.832/2021/5/II 7 következménnyel járó cselekményt követett el, s ez reá nézve indokolatlanul bántó. A
  3. számú közléssel kapcsolatosan a PK
  4. számú állásfoglalásra hivatkozással a közlést úgy értelmezte, hogy az a felperesre vonatkoztatható, ennélfogva kereshetőségi joga is megállapítható. A
  5. közlés kapcsán ugyancsak állította, hogy kereshetőségi joga fennáll, s vitatta azon elsőfokú bírói álláspontot, hogy a közlés valós tényállítás, arra hivatkozva, hogy a felperes nem a jóhírneve, hanem a becsülete megsértését állította. Ismét felhozta, hogy a közlés azt sugallja, hogy a felperesnek valamely korrupciós bűncselekményhez van köze. A
  6. közlés értelmezése szerint azt sugallja, hogy a felperesnek köze van valamely büntetőjogi felelősségre vonással járó cselekményhez, ezért „oka van nyugtalankodni”, így a kifejezés is indokolatlanul bántó. [19] Az
  7. közlés vonatkozásában arra hivatkozott, hogy elsődlegesen jóhírnevéhez fűződő személyiségi joga megsértését állította és amennyiben az elsőfokú bíróság a közlést nem tényállításként értékeli, úgy a becsülethez fűződő joga megsértésének megállapítását kérte. A „szőnyeg alá seperte” kifejezést akként értelmezte, hogy azzal az alperes azt kívánta kifejezni, hogy a problémákat seperte a felperes a szőnyeg alá, az elsőfokú bíróság indokolása azonban – értelmezése szerint tévesen – az újságírói megkeresésére vonatkozott. Állítása szerint a perben igazolta és bizonyította, hogy az ügy kivizsgálása érdekében mindent megtett, tehát sminisztériumt sem sepert a szőnyeg alá, így a reá vonatkozó tényállítás valótlan sértő. [20] A
  8. közlés értelmezése szerint bántó módon sugallja, hogy a cikkben jelzett ügyekről a felperesnek tudomása volt és nem tett sminisztériumt, holott az eljárási rendet betartva járt el, és haladéktalanul elrendelte a vizsgálatot, a büntető feljelentés megtételét. A felperesnek tehát nem az „esetekről”, hanem a bejelentés tényéről volt tudomása, és annak ismeretében el is rendelte a fentiekben részletezett vizsgálatot. [21] A
  9. közlés vonatkozásában megismételte, hogy elsősorban jóhírneve megsértését sérelmezte, és amennyiben az elsőfokú bíróság a közlést nem tényállításként értelmezi, úgy a becsülethez fűződő személyiségi joga megsértésének megállapítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását akként értelmezte, hogy az ítélet szerint a közlés nem a felperes tárgybeli ügyben tanúsított magatartására vonatkozott, hanem arra, hogy a sajtó megkeresésére nem adott választ, ám álláspontja szerint ezzel szemben a helyes értelmezés az, hogy az alperes a jelzett ügyekkel kapcsolatos felperesi magatartást minősítette, s az alperes tényként állította, hogy a felperes hallgatott a cikkben jelzett ügyekről. Ezért a közlés a bizonyíthatósági teszt alapján sértő tényállítás. Megjegyezte, hogy az alperes már a felperes
  10. december 13-án kelt sajtó-helyreigazítási kérelméből is értesült a tényszerű folyamatokról, a lefolytatott vizsgálatokról és a
  11. július
  12. napján megtett rendőrségi feljelentésről. [22] A
  13. közlés esetében azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság téves következtetésre jutott akkor, mikor a felperesi kereshetőségi jog hiányát állapította meg, hiszen a cikk ezen része is a felperesre vonatkoztatható. A „felső szinteken” kifejezés értelmezése szerint a felperes személyére utal, hiszen a felperes vezetője volt az igazgatóság-nek. A PK
  14. számú Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.832/2021/5/II 8 állásfoglalás alapján a cikk egészét értelmezve azt sugallja, hogy a közlés nemcsak a korábbi főigazgatói feladatellátásra, hanem a felperesi tevékenységre is vonatkozik. [23] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokaira tekintettel, s a hivatkozott IM rendelet alapján ugyancsak 50.000 forint ügyvédi munkadíjból álló perköltség viselésére kérte kötelezni a felperest. [24] Az ítéleti tényállást teljesnek tekintette és az ítélet indokaival is egyetértett. Fenntartotta az elsőfokú eljárás során előadott azon álláspontját, miszerint a felperes közszereplő, így fokozott tűrési kötelezettsége van, hiszen a cikk a közintézményben feltárt visszásságokkal foglalkozik, s a felperes magánszféráját érintőlegesen sem említi. A sérelmezett közlések vonatkozásában részletesen kifejtve megismételte, hogy azokban sem valótlan tényállítás, sem becsületsértő kijelentés nincs. A becsületsértés törvényi tényállásából, az ott írt második konjunktív feltételből, az indokolatlanul bántó, lealacsonyító kifejezésmódból arra következtetett, hogy a felperes szubjektív sértettsége helyett az objektív mérték szerinti sértő mivolt alapján kell a bíróságnak a közléseket értékelnie. Így a személyiségi jogi jogsértés kizárt, amennyiben a közlések nem valótlan tényállítások, s azokban nincs öncélúan bántó kifejezés sem. [25] A fellebbezés nem alapos. [26] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben foglalt döntéssel – az egyes kifogásolt közlések vonatkozásában esetenként eltérő jogi indokolás mellett – egyetértett. [27] A PK
  15. számú állásfoglalásnak megfelelően, az alperes kiadásában megjelenő internetes és nyomtatott sajtótermékben közölt cikkeket szövegösszefüggésükben értelmezve a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1-
  16. számú közlések vonatkozásában megállapítható a felperes kereshetőségi joga, hiszen mindazon személyek, akik tudomással bírtak arról, hogy a felperes az igazgatóság vezetője volt, az intézményt érintő összes közlést egyúttal a vezetőre is vonatkoztathatták. A cikk témája az intézményt érintő „visszaélésgyanús ügyek” ismertetése: egyrészt korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztása és vesztegetés elfogadása miatt folyó nyomozás, mely az intézmény beszállítójával is kapcsolatos; a másik ügy az idős emberek letétbe helyezett pénzének eltűnése. A
  17. számú közlés vonatkozásában a felperesi kereshetőségi jog hiánya azért állapítható meg, mert a kifogásolt közlés kiemeli, hogy az abban körülírt események (miszerint a bejelentések a felső szinteken elhaltak) még Báthory Zsolt intézményvezetése alatt történtek. A kereshetőségi jog részben eltérő megállapítása azonban nem eredményezte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, mivel a törvényszék valamennyi közlést érdemben is vizsgált és annak alapján helyes elutasító döntést hozott. Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.832/2021/5/II 9 [28] A másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy a fellebbezésben foglaltakkal szemben az
  18. és
  19. közlés vonatkozásában a felperes keresetlevelében nem a fellebbezés szerinti eventuális keresethalmazatként került előterjesztésre becsület és a jóhírnév megsértésének megállapítása iránti kereset, hanem valóságos tárgyi keresethalmazatként, így az elsőfokú bíróság ítélete helyesen a keresetlevélben foglaltakhoz igazodott. [29] Az 1-
  20. számú közlések vonatkozásában osztja a másodfokú bíróság azt az elsőfokú ítéleti és alperesi álláspontot, miszerint azok kizárólag a felperes közszereplői, azaz az igazgatóság főigazgatójaként kifejtett tevékenységére vonatkoznak, sminisztériumlyen tekintetben nem érintik magánéletét, sőt egyéb elfoglaltságát, tevékenységét sem. Egy vezető esetében az általa vezetett intézménnyel kapcsolatos visszaélésgyanús ügyek ismertetése, elemzése, az azokról, valamint a vezető ebbéli mulasztásaiból fakadó véleménynyilvánítás, valamint a PK
  21. számú állásfoglalás II. pontja szerinti tájékoztatás kétségkívül érinti a vezető személyével kapcsolatos véleményformálást – akár a közéleti szereplésén kívül eső élethelyzetekben is – , azonban ezen következmény, valamint a közlések szubjektíve bántó jellege mellett a közéleti szereplő tűrési kötelezettsége a Ptk. 2:
  22. §-a, valamint a kapcsolódó bírói gyakorlat helyesértelmezése alapján épp a közéleti szereplőnek az ebbéli tevékenységét érintő tevékenységével kapcsolatos kritikára, véleménynyilvánításra terjed ki. [30] A közéleti szereplői minőségből fakadó tűrési kötelezettség a véleménynyilvánításokra vonatkozik, s ezen felül a 2., a 3., a
  23. és a
  24. számú közléseket érintő, a büntetőeljárásról történő valós tájékoztatás a PK
  25. számú állásfoglalás nyomán ugyancsak kizárja a jogsértés megállapítását. [31] A fellebbezésben foglaltak miatt a Fővárosi Ítélőtábla a becsület és jóhírnév megsértésének elhatárolása kapcsán arra mutat rá, hogy a Ptk. 2:
  26. §
(1)és
(2)bekezdése alapján becsület sérelmét az ott körülírt kifejezésmóddal megvalósuló véleménynyilvánítás, s az ugyancsak sértő, bántó, lealacsonyító kifejezésekkel közölt tényállítás is eredményezheti. A cikk azonban egészében mellőzi az indokolatlanul sértő, bántó és lealacsonyító kifejezések használatát. Ettől eltérően, a kifejezésmódtól függetlenül a tényállítás valótlansága és annak sértő, azaz az adott személy szubjektív sértettségétől független, negatívan formálódó társadalmi értékítélet vezet a jóhírnév sérelméhez, azonban ez egyetlen kiemelt tartalom által sem valósult meg. [32] A sérelmezett közléseket a PK
  1. számú állásfoglalás szerint, a cikk a kontextusában értelmezve a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság helyes következtetéseihez az alábbiakat fűz. [33] A fellebbezésben foglaltakkal szemben az, hogy az igazgatóság központi vezetése és a megyei Kirendeltség „bajban van”, nem utal arra, hogy a szerv vezetője (azaz a felperes) büntetőjogi következménnyel járó cselekményt követett el: a szöveg további tartalma, hogy ismerteti a nyomozásra vonatkozóan a gyanúsítás alapjául szolgáló cselekményeket, majd Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.832/2021/5/II 10 kiemeli, hogy gyanúsított jelenleg nincs. Ehhez kapcsolódik a
  2. számú közlés értelmezése, miszerint az abban használt „nyugtalankodhat” kifejezés a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem a vezetők gyanúsítására utal, hanem arra, hogy a vezetésük alatt álló intézményekben a nyomozás alapjául szolgáló cselekmények miatt a vizsgálat, nyomozati cselekmények folynak. [34] Alaptalanul kifogásolta a felperes fellebbezésében a
  3. számú közléssel kapcsolatos azon elsőfokú bírói megállapítást, hogy a közlést valós tényállításnak minősítette, hiszen a felperes által csatolt feljelentés, az azok nyomán leírt eljárások valóban a központ és annak beszállítójával kapcsolatos ügynek tekinthetők, s a cikk ezen ügy tényeiről ad tájékoztatást. [35] Az 5.,
  4. és
  5. számú közlések tartalmukban a felperes személyéhez kapcsolódóan, a felperes vezetése alatt álló intézményben feltárt visszaélésekkel kapcsolatos valós tényállításokat tartalmaznak. A felperes által csatolt bizonyítékokat időrendi sorrendben értelmezve a másodfokú bíróság megállapította, hogy a
  6. július 22-én kelt vizsgálati jelentésben foglaltak szerint a felperes vezetése alatt álló igazgatóság Integritás Menedzsment Főosztálya
  7. január
  8. és
  9. február
  10. napja közötti időszakra vonatkozóan a bejelentések alapján megvizsgálta a cikk által érintett mindkét témakört: egyrészt a beszállítói szerződésekkel kapcsolatos visszaéléseket, másrészt a
  11. oldal II.
  12. pontjában foglaltak szerint a hajdúszoboszlói intézmény letéti pénzkezelésével kapcsolatosan felmerült problémákat. A felperes, mint vezető a
  13. július
  14. napján a vizsgálati jelentést elfogadta és kérte a rendőrségi feljelentés elkészítését, mely
  15. július 25-i keltezéssel megtörtént. A peres iratok között elfekvő feljelentés tárgya azonban kizárólag az ismeretlen tettes ellen a megyei Kirendeltség intézményeit érintő beszerzések nyomán felmerülő bűncselekmény gyanúja. A feljelentés nem tesz említést az ellátottak letéti pénzének kezelésével kapcsolatos visszaélésekről. Ezt követően - a cikkben foglaltakkal azonosan - valóban nem nyert bizonyítást sminisztériumlyen főigazgatói tevékenység, intézkedés. A felperes csupán a
  16. augusztus
  17. napján kelt, az minisztérium Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztálya által a részére megküldött levelet csatolta, az arra adott igazgatóság-15361-5/
  18. számú, a perirathoz töredékesen csatolt válaszlevél azonban azt bizonyítja, hogy az ügyhöz tartozó dokumentumok bekéréséről, vizsgálatáról és a személyes meghallgatásokról adott tájékoztatást az igazgatóság főosztályvezetője a minisztérium felé, de a vizsgálat elvégzésén és a jelentés elkészítésén felül sminisztériumlyen érdemi felperesi intézkedés nem történt. Az újságírói kérdésre történő válaszadás elmulasztásából azonban az alperes alappal jutott arra a következtetésre, hogy az újságcikkek tárgyát képező ügyekkel kapcsolatosan a felperes nem intézkedett. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a vizsgálat következtében csak az egyik visszaélés tárgyában tettek feljelentést, így miután a visszaélésgyanús esetekről valóban tudomása volt, nem okszerűtlen az a következtetés, hogy a felperes a problémákat szőnyeg alá seperte. [36] Jogsértés hiányában a sérelemdíj megfizetése iránti kereset elutasítása tárgyában hozott ítéleti rendelkezés is helytálló. [37] A kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla
  19. §
(1)bekezdése és 383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.832/2021/5/II 11 [38] Figyelemmel arra, hogy a fellebbezés nem vezetett eredményre, a Pp. 81. §
(1)és 83. §
(1)bekezdése, valamint az
  1. évi XCIII. törvény (Itv.)
  2. §
(1)bekezdés f) pontja alapján az alperes köteles viselni a felperes 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti ügyvédi munkadíjból álló perköltségét, valamint az Itv. 42. §
(1)bekezdése szerint, 1.000.000 forint pertárgyérték alapján számított, a 46. §
(1)bekezdése alapján meghatározott fellebbezési illetéket. Budapest,
  1. január
  2. Dr. Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke Dr. Karaszi Margarita s.k. előadó bíró Dr. Mózsik Tímea s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.