A határozat elvi tartalma: A munkáltató egyoldalú utasítási jogával a kinevezés szerinti beosztás (munkakör) keretein belül határozhatja meg a munkaköri leírásban a felperes által ténylegesen ellátandó feladatokat. Amennyiben a hivatásos szolgálati viszonyban álló hosszabb időn át a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, többletdíjazásra jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 5.Kf.700.548/2023/
- Felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (eljáró kamarai jogtanácsos: dr. Oláh Tamás; felperesi képviselő címe) Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság (8000 Székesfehérvár, Deák Ferenc utca 2.) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Ozsváth Zsolt kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díjjal kapcsolatos közszolgálati jogviszonyból származó közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
- sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Veszprémi Törvényszék 1.K.700.213/2023/
- számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 28.000 (huszonnyolcezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.548/2023/
- 2 [1] A felperes a
- november
- napjától
- január
- napjáig tartó időszakban az alperes hivatásos állományú tagjaként a helység1i Rendőrkapitányságon (baleseti) helyszínelő és balesetvizsgáló beosztásban teljesített szolgálatot. A perbeli időszakban a kinevezése szerinti beosztásába nem tartozóan rendszeresen látott el közrendvédelmi járőri, sebességmérési és egyéb feladatokat ellentételezés nélkül. Az emiatt benyújtott szolgálati panaszát az alperes vezetője a határozatszám1 számú határozatával elutasította. A felperes keresete, az alperes védirata [2] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a
- november
- napjától
- január
- napjáig terjedő időszakban – 39 többletfeladatellátással érintett hónapra – bruttó 1.130.532 forint megbízási díj és késedelmi kamata megfizetésére. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
- §
(1)bekezdés c) pontjaira és
(5)bekezdésére, továbbá a közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett más bűncselekmények esetén követendő rendőri eljárás szabályairól szóló 60/
- (OT 34.) ORFK utasításra (továbbiakban: 60/
- ORFK utasítás) és a belügyminiszter irányítása alatt álló, a rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
- (VI. 16.) BM rendeletre (a továbbiakban: 30/
- BM rendelet) alapította. A megbízási díj havi mértékét a rendvédelmi illetményalap 75%-ában határozta meg. [3] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét is vitatta. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.130.532 forint megbízási díjat és annak késedelmi kamatát. Döntését a Hszt.
- § 4., 24.,
- és
- pontjaiban, 60-
- §-ban,
- §
(1)bekezdés c) pontjában,
(2)-
(3)és
(5)-
(6)bekezdéseiben, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/2015. BM rendelet) 35. §
(1)és
(6)bekezdéseiben, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
- (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 33/
- BM rendelet)
- §-ban, a Járőr- és Őrszolgálati szabályzatról szóló 13/
- (III. 24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Járőr szabályzat) 79.a) pontjában, a 60/
- ORFK utasításban és az általános rendőrségi feladatok ellátásra létrehozott szerv tevékenységirányítási központjai, egyes rendőri szervek ügyeletei, valamint a segélyhívásokat fogadó központok egységes működéséről szóló 57/
- (XII. 21.) ORFK utasításban (a Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.548/2023/
- 3 továbbiakban: TIK utasítás) foglaltakra alapította. Rögzítette, hogy a felperesi feladatellátás nem vitatottan megvalósult; a felperes által megjelölt feladatok pedig – az azokra vonatkozó és a felperes beosztásába tartozó feladatokat meghatározó ORFK utasítások szerint – nem tartoztak a beosztásához, így azokat többletfeladatként látta el. Az irányadó bírói gyakorlat megállapításaira utalva rögzítette, hogy a felperest abban az esetben illeti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezés szerinti beosztásához tartozó feladatkört lát el többletfeladatként; a ténylegesen végzett feladatokat ugyanis a beosztásához igazodóan kell meghatározni, és az nem fedhet le több másik beosztást. A végzett többletfeladatok ellátásáért ellentételezést, megbízási díjat kell fizetni. Rögzítette, hogy a Hszt.
- § és
- § szerinti átrendelés és ideiglenes átrendelés szabályaira – a más rendőrkapitányság területén végzett feladatok kapcsán – az alperes alaptalanul hivatkozott, azok feltételei nem teljesültek és az alperes az átrendelésre vonatkozó szabályszerű parancsot nem hozott, azt nem pótolják a a TIK küldések során történt feladatmeghatározások sem. A felperes a baleseti helyszínelő és balesetvizsgáló beosztása mellett folyamatosan, rendszeresen a beosztásához nem tartozó többletfeladatokat látott el, amelyek a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdése alapján a megbízási díjra való jogosultságát megalapozták. Az ellátott többletfeladatok mennyiségére, rendszerességére, folyamatosságára, a többletfeladat-ellátás huzamosabb időn át tartó voltára tekintettel a megbízási díjnak az illetményalap 75%-ban történő megállapítását arányosnak találta. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [5] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontját, a Rendőrségről szóló
- évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.)
- §
(1)bekezdését, továbbá a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(1)és
(2)bekezdéseit, 84. §
(2)bekezdését és a polgári perendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdését és 346. §
(4)és
(5)bekezdéseit jelölte meg. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen tárta fel, azonban téves jogértelmezésre jutott a felperes megbízási díjra való jogosultságának megállapítása során. A felperes által ellátott átfedő szolgálatok és TIK küldéses járőrfeladatok jogilag nem ismert fogalmak, tartalmukat tekintve rendőri intézkedések; nem a közlekedésrendészeti és nem a közrendvédelmi járőrfeladatok körébe tartoznak. A sebességmérési feladatokkal összefüggésben hivatkozott Járőr szabályzat 79.a) pontjában és a sebességméréssel összefüggő feladatokról szóló 6/
- (II. 4.) ORFK utasítás (a továbbiakban: 6/
- ORFK utasítás) 8.,
- és
- pontjaiban foglaltakra, melyek szerint a felperes – beosztásához kapcsolódóan – kezelői jogosultsága alapján a sebességmérő kezelését elláthatta. A Járőr szabályzat 15.,
- és
- pontjai alapján a járőr feladatai közé nem tartozik a sebességmérő készülék alkalmazása, ezért az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperes közrendvédelmi járőri feladatok ellátása okán megbízási díjra lenne jogosult. Tévesen állapította meg azt is az elsőfokú bíróság az ítélet [29] bekezdésében, hogy a balesethelyszínelő feladatait a 60/
- ORFK utasítás rögzíti, mivel az csupán a balesetek esetén követendő eljárásról rendelkezik és nem az egyes beosztásokhoz tartozó feladatokat határozza meg. [6] Álláspontja szerint a felperes által ellátott feladatok az Rtv.
- §
(1)bekezdése szerinti rendőri intézkedések voltak, a felperes az általa ellátott feladatokat e jogkörében és nem beosztásában eljárva – utóbbitól függetlenül, általános intézkedési kötelezettsége alapján Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.548/2023/
- 4 – látta el. Erre már védiratában is hivatkozott, azonban az elsőfokú ítélet nem tért ki rá; e körben analógiaként hivatkozott az Rtv. szerinti kényszerítő eszközöknek a beosztásba tartozó feladatok ellátása során történő alkalmazására és az ezzel kapcsolatos bírói gyakorlatra is. [7] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az Rtv.
- §
(1)bekezdése szerinti általános intézkedési kötelezettségből nem vezethető le az, hogy a rendőr saját beosztásától függetlenül köteles megbízási díj nélkül ellátni minden intézkedést. Hangsúlyozta, hogy a sebességmérés a járőr beosztásba tartozó feladat, ezért, ha azt a megfelelő tanúsítvány birtokában más beosztásba tartozó személy végzi, az alapján megbízási díjra jogosult. Hivatkozott a Járőr szabályzat 63.e) pontjára, amely a járőr feladataként nevesíti az ún. TIK küldéseket. Hangsúlyozta, hogy a baleseti helyszínelő feladatait a 60/2010. ORFK utasítás kódex jelleggel, kimerítően tartalmazza; e tekintetben hivatkozott a Kúria Mfv.I.10.751/2016/4. számú ítéletében foglaltakra. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [8] A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos. [9] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet Kp. 108. §
(1)bekezdése alapján, a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor az ítélőtábla figyelembe vette, hogy az alperes a marasztalási összeg mértékére vonatkozó bírói mérlegelést nem támadta, eljárásjogi felvetések mellett elsősorban az ítélet – jogalapra vonatkozó – anyagi jogi álláspontjának felülvizsgálatát kérte a másodfokú bíróságtól. A felülvizsgálat felülbírálati jogkörét illetően a másodfokú bíróság rögzíti, hogy az alperes fellebbezésében hivatkozott kifejezetten a Kp. 84. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. §
(4)és
(5)bekezdéseinek megsértésére is, azonban ezzel összefüggően a jogszabálysértés konkrét indokait nem adta elő. Az egységes bírói gyakorlat szerint önmagában a Pp. 346. §
(4)és
(5)bekezdéseinek megjelölése nem teremt lehetőséget arra, hogy a felek között felmerült vitás kérdésekben elfoglalt bírói álláspont jogszerűsége, valamely jogszabály alkalmazhatósága, vagy értelmezésének helyessége a jogorvoslati eljárásban vizsgálható legyen (Kf.VII.39.231/2021/5.), ezért az indokolási kötelezettség megsértése körében erre vonatkozó konkrét jogsértés-állítások hiányában – a Kp. 99. §
(1)bekezdésére, 100. §
(2)bekezdés b) pontjára és 104. §
(1)bekezdésére figyelemmel – az ítélőtábla nem vizsgálódhatott. Az ORFK utasítás szolgálati viszonyra vonatkozó szabály [Hszt.
- §
- pont], de nem jogszabály, a TIK utasítás, a 60/
- ORFK utasítás, a 6/
- ORFK utasítás és a Járőr szabályzat egyes rendelkezéseinek (vagy egészének) helytelen értelmezésére történő hivatkozás ezért önmagában fellebbezésre nem adott alapot [Kp.
- §
(1)bekezdés], így a másodfokú bíróság az ORFK utasítások fellebbezésben felhívott részletszabályaival kapcsolatos álláspontját csak az eldöntendő jogkérdés (a kereseti igény jogalapjának fennállása) megítéléséhez szükséges mértékben ismertette. Mindezek alapján a fellebbezés keretei között eljárva a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket megfelelően alkalmazta, ítéletének indokolásában e döntése indokait részletesen kifejtette, amellyel a másodfokú bíróság az alábbiak szerint értett egyet. Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.548/2023/
- 5 [10] Az alperes ellentmondásosan hivatkozott a tényállás téves feltárására, fellebbezésében rögzítette azt is, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Tekintettel arra, hogy az alperes állította ugyan az elsőfokú ítéletnek a tényállásra vonatkozó megállapításai, valamint a bizonyítékok értékelésének helytelenségét, ám fellebbezésében nem jelölte meg konkrétan, hogy a tényállás mely részét, mely megállapításait vitatja; ugyanígy azt sem, hogy ezzel szemben mit tart helyes ténynek és milyen bizonyíték támasztja alá az állítását; az pedig nem az eljárási szabályszegések vizsgálatára tartozó kérdés, hogy e feladatellátás értékelhető-e a megbízási díjat megalapozó többletfeladatként, ezért az alperes a tényállás helytállóságát alaptalanul vitatta, a másodfokú bíróság pedig az alperes által e vonatkozásban sérelmezett felperesi többletfeladat-ellátást az állított anyagi jogi jogszabálysértések körében értékelte. Tehát az elsőfokú bíróság a Kp.
- §
(1)és
(2)bekezdései, valamint a Pp. 268. §
(1)bekezdése körében értékelhető jogszabálysértést nem követett el. [11] A Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjának megsértésére hivatkozással az alperes azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság a felperes megbízási díjra való jogosultságát ezen jogszabályi rendelkezés téves értelmezésével állapította meg. A másodfokú bíróság kiemelten utal arra, hogy a megbízási díjra való jogosultság kapcsán az elsőfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes által ellátott feladatok a baleseti helyszínelői beosztásába tartoztak-e vagy sem. [12] A Hszt. 71. §
(1)bekezdésének c) pontja szerint a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként. Erre figyelemmel az alperes jogszerűen utasíthatta a felperest olyan feladatok elvégzésére, melyek a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódtak és ahhoz igazodtak. Ugyanakkor hangsúlyozandó: az alperesnek az a joga, hogy a felperest a baleseti helyszínelői beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását, továbbá az utasítás teljesítése esetén az érintett ellenszolgáltatásra való jogosultságát. Ha a felperes a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért díjazásra jogosult [Hszt. 71. §
(5)bekezdés]. [13] Alaptalanul hivatkozott az alperes a fellebbezésében arra, hogy a felperes mindazon feladatokat – beosztásába tartozóként – köteles volt ellátni, amelyek az Rtv. 13. §
(1)bekezdése szerinti általános intézkedési kötelezettség körébe vonhatók, mert önmagában a rendőri intézkedések általános kategorizálása alapján valamely beosztáshoz tartozó konkrét munkaköri feladatok köre nem határozható meg. A munkaköri leírás azoknak a feladatoknak a körét jelöli ki, amelyeket a munkavállaló a jogviszonya fennállása alatt általában – külön utasítás nélkül is – végezni jogosult és köteles. A munkakörre vonatkozó előírások azonban csak bizonyos mélységig rögzítik a munkavégzés kereteit, a munkavállaló általános munkavégzési kötelezettségét konkrét tartalommal a munkáltató utasításai töltik meg; ez azonban csak akkor szabályszerű, ha az utasítás a munkakör kereteit nem lépi túl. Amennyiben jogi norma (akár közjogi szervezetszabályozó eszköz), így a felperes Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.548/2023/
- 6 vonatkozásában a 60/
- ORFK utasítás egyértelműen, kógens módon meghatározza az ellátandó feladatok körét, a munkaköri leírás elkészítésekor a munkáltatónak ahhoz kell igazodnia, az abban foglaltak korlátlanul nem bővíthetők, és a többletfeladatok ellátásáért a hivatásos állomány tagja ellenszolgáltatásra jogosult (Mfv.II.10.304/2017/15., BH2018.259., Mfv.I.10.751/2016/4., Kf.III.39.053/2021/8.). A munkáltató tehát esetenként valóban utasíthatja a felperest a beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére is – így közrendvédelmi járőri, illetve TIK küldések alapján járőri, vagy éppen a Járőr szabályzat
- pontja szerinti, a közlekedési forgalomellenőrző járőrszolgálat részét képező feladatok (akár sebességellenőrzés) ellátására is –, ezzel azonban nem sértheti a beosztását és a beosztástól eltérő feladat tartós ellátása következtében a díjazásra (ellenszolgáltatásra) való jogosultságát. [14] Az alperesnél a felperes baleseti helyszínelői beosztása az állománytáblában rendszeresített és a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás (munkakör). A következetes bírói gyakorlat (Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4., Kf.VII.39.523/2021/4.) szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, így ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását. Az alperes csak a kinevezés szerinti munkakörön, tehát beosztáson belül határozhatja meg szabadon a munkaköri leírásban nevesített feladatokat, a munkaköri leírásba más munkakörbe tartozó feladatokat jogszerűen nem építhet be. [15] Az irányadó bírósági gyakorlatból az következik, hogy a felperes beosztásához igazodóan kell meghatározni a ténylegesen végzett feladatokat, és az nem fedhet le több másik beosztást. E nélkül teljesen kiüresedne a besorolásra, az illetményre és a megbízásra vonatkozó szabályozás. Az alperes tehát szabadon csak egy adott beosztáson (munkakörön) belül határozhatja meg a felperesi munkaköri feladatokat, a jogszabály által szabályozott besoroláshoz és illetményhez kötve van (a Kúria Mfv.II.10.179/2011/4.). [16] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes által a perbeli időszakban a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett feladatok nem a beosztásához tartoztak. A Kúria korábbi határozataiban (Kf.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) leszögezte, hogy a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, melyből következően a felperest megbízási díj illeti meg, amennyiben rendszeresen nem a beosztásához tartozó feladatkört lát el többletfeladatként, ahogyan ez a perbeli esetben megvalósult. [17] Alaptalanul érvelt az alperes azzal, hogy a felperes a baleseti helyszínelői beosztásán kívüli sebességmérési és egyéb feladatok teljesítésével a beosztásába tartozó és többletfeladatnak nem minősülő tevékenységet látott el. Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy a 60/
- ORFK utasítás kógens módon meghatározza a baleseti helyszínelő által ellátandó feladatok körét, amelyek között a keresetben megjelölt feladatok nem szerepelnek. Míg a baleseti helyszínelő beosztásához tartozó feladatok meghatározásánál a 60/
- ORFK utasítás az irányadó, az alperes által hivatkozott 6/
- ORFK utasítás Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.548/2023/
- 7 kizárólag a sebességmérők rendőrségi alkalmazásának szabályait fekteti le, a fellebbezésben hivatkozott rendelkezésekből pedig nem következik, hogy a jogalkotó e feladatellátást a baleseti helyszínelő beosztás részévé kívánta tenni. Mindezek alapján nem állítható, hogy a felperes a sebességmérési és egyéb feladatok teljesítésével a saját beosztásába tartozó tevékenységet végzett; nem kétséges, hogy speciális képesítése alapján jogosult volt e feladatokat ellátni, ez azonban – amennyiben többletfeladat-ellátásra került sor – nem zárja ki a felperes megbízási díjra való jogát. [18] A másodfokú bíróság kiemelten utal arra, hogy a hivatásos állomány tagjának többlettevékenységéért járó megbízási díj jogalapja körében a kiforrott ítélkezési gyakorlat szerint a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontja alapján a szolgálati beosztáson kívüli tevékenység bír jelentőséggel. Ahogyan arra az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott, a hivatásos állomány tagjának a szolgálatteljesítése során a munkaköri leírásban rögzített és a munkáltató rendelkezése alapján a beosztáshoz tartozó, illetve a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is végre kell hajtania, a beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátása azonban többletszolgálatnak minősül, amelyért – amennyiben az az adott szolgálati beosztáshoz nem tartozó rendszeresen elvégzett további tevékenység – a hivatásos állomány tagja ellenszolgáltatásra jogosult (Mfv.II.10.304/2017/15., BH2018.259., Mfv.I.10.751/2016/4.). A munkáltató utasítási joga az alperesi állásponttal szemben nem korlátlan, ezért csak olyan feladatot határozhat meg egy adott munkakörhöz rendelten, amely annak keretei közé tartozik. Egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós ellátása – nem tekinthető az adott munkakör részének (Kfv.VII.37.193/2020/8., Kf.VII.39.246/2020/4., Kf.VIII.39.804/2021/4.). [19] Mindezekre tekintettel az előfokú bíróság a helyesen feltárt tényállás alapján okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes rendszeresen, visszatérően beosztásába nem tartozó többletfeladatokat végzett, amelyek a megbízási díjra való jogosultságát megalapozták. Az alperes a jogalap körében tévesen hivatkozott a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjának sérelmére: a megbízási díjra való jogosultság elsőfokú ítéletben történt megállapítása – az alperes álláspontjával szemben – az irányadó jogszabályi rendelkezések helyes értelmezésén és alkalmazásán alapult. [20] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [21] A pervesztes alperes a Kp. 35. §-a alapján alkalmazandó Pp. 83. §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)bekezdés a) pontja és 3. §
(5)bekezdése alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez igazodó, és a jogi képviselő által kifejtett munkával arányosan számított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.548/2023/4. 8 [22] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért az Itv. 39. §
(1)bekezdés és 46. §
(1)bekezdés alapján meghatározott (90.443 forint) összegű fellebbezési eljárási illetéket a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [23] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp.
- §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [24] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
- §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
- szeptember
- dr. Bicskei Ildikó s.k. dr. Németh Andrea s.k. dr. Rácz Krisztina s.k. a tanács elnöke, előadó bíró bíró bíró