Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.334/2023/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- május
- napján tartott tanácsülés alapján meghozta a következő ítéletet A lopás bűntette és más bűncselekmények miatt Terhelt1 és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék által Terhelt2 II. rendű vádlott tekintetében
- október
- napján meghozott és kihirdetett 15.B.43/2023/
- számú ítéletét megváltoztatja. A vádlott tanú1 magánfél részére – helyesen – 63.570,- (hatvanháromezer-ötszázhetven) forintot köteles megfizetni. Egyebekben a törvényszék ítéletét helybenhagyja. A vádlott anyjának családi neve vezetéknév1, érvényes lakcíme nincs, tényleges tartózkodási helye cím26 szám. Az ítélőtábla határozata ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: törvényszék) a
- október 26-án tartott előkészítő ülésen meghozott és kihirdetett 15.B.43/2023/
- számú ítéletében Terhelt2 II. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli lopás bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés bb), bd), be) alpont,
(3)bekezdés b) pont], 2 rendbeli lopás vétségében [Btk. 370. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
- b)pont, bb), bd),
- be)alpont], valamint 3 rendbeli információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettében [Btk. 375. §
(5)bekezdés,
(1)bekezdés]. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.334/2023/
- 2 [2] Halmazati büntetésül a vádlottat 8 hónap szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. [3] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban állapította meg. [4] A vádlott által előzetes fogvatartásban (őrizetben) töltött időt beszámította a kiszabott szabadságvesztésbe. [5] Kötelezte a vádlottat, hogy a jogerős ítélet közlésétől számított 15 napon belül fizessen meg tanú1 magánfél részére 30.000,- forintot, tanú4 magánfél részére 92.728,forintot, tanú2 magánfél részére 10.000,- forintot, továbbá sértett2 magánfél részére 13.632,forintot. [6] Az elsőfokú bírósági eljárásban felmerült 52.956,- forint bűnügyi költség viselését a vádlottra terhelte. [7] Az ítélet ellen – amelyet az ügyészség tudomásul vett – Terhelt2 II. rendű vádlott és a védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. [8] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség (a továbbiakban: fellebbviteli főügyészség) a felterjesztett ügyiratokkal együtt megküldött BF.808/2023/
- számú átiratában – a vádlott javára bejelentett fellebbezéseket alaptalannak értékelve – az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Álláspontja szerint a törvényszék az enyhítő és súlyosító körülményeket feltárta és értékelte, majd olyan tartamú végrehajtandó szabadságvesztést és közügyektől eltiltást szabott ki, amely összhangban áll a büntetéskiszabási elvekkel, illetőleg alkalmas a büntetési célok elérésére. A vádlott és a védő által indítványozott enyhébb büntetéssel a generális és speciális prevenciós célok nem lennének elérhetőek. Rámutatott arra is, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozatával, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjával, az előzetes fogvatartás beszámításával, a vádlottnak a sértettek polgári jogi igényének megfizetésére kötelezésével és a bűnügyi költség viselésével kapcsolatos ítéleti rendelkezések törvényesek. [9] Az enyhítést célzó fellebbezések nem alaposak. [10] Az ítélőtáblának a Be.
- §
(3)bekezdés a) pontjára alapított jogorvoslat esetében – figyelemmel a Be. 590. §
(3)bekezdésében foglaltakra – az elsőfokú ítéletnek a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezéseit, illetve részét kellett felülbírálnia. Az ily módon korlátozott felülbírálat a Be. 590. §
(5)bekezdés a)-d) pontjaiban írtak szerint kiterjedt egyrészt a törvényszék eljárására és az eljárási szabályok megtartásának vizsgálatára, másrészt a bűnösség megállapítására, a bűncselekmények minősítésére, valamint a büntetés kiszabására vonatkozó ítéleti rendelkezésekre is. A Be. 590. §
(7)bekezdése alapján hivatalból kell felülvizsgálni azokat az ítéleti rendelkezéseket, amelyek kapcsán a Be. XCIV. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.334/2023/
- 3 Fejezetében szabályozott rendkívüli jogorvoslatnak, egyszerűsített felülvizsgálatnak lenne helye, ha azokról a törvényszék a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. E jogszabályi előírásnak megfelelően az ítélőtábla hivatalból bírálta felül a szabadságvesztés végrehajtási fokozatával, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjával, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításával és a bűnügyi költség viselésével kapcsolatos ítéleti rendelkezéseket. [11] Az ítélőtábla – a Be.
- §
(5)bekezdés
- a)pont
- aa)alpontja értelmében eljárva – megállapította, hogy az elsőfokú bírósági eljárásban nem történt olyan abszolút eljárási szabálysértés, amely megalapozná az elsőfokú ítéletnek a Be. 607. §
(1)bekezdése vagy a 608. §
(1)bekezdése szerinti feltétlen hatályon kívül helyezését, és a büntetőeljárás megszüntetését, illetve a törvényszék új eljárásra utasítását. [12] A Be. 607. §
(1)bekezdés szerinti, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a büntetőeljárás megszüntetését megalapozó, a Be. 567. §
(1)és
(2)bekezdéseiben felsorolt okok egyike sem áll fenn: az ügy a magyar büntető joghatóság alá tartozik, a vádemelésre jogosult ügyészség által benyújtott vádirat hiánytalanul és a vád érdemi elbírálására alkalmas módon tartalmazta a Be. 422.
(1)bekezdésében írt törvényes elemeket, az ügyészség a vádat nem ejtette, a vádlott büntethetősége nem szűnt meg, a cselekményeket más büntetőeljárásban jogerősen nem bírálták el [Be. 567. §
(1)bekezdés a), b), c) pont,
(2)bekezdés c), d), f) pont]. [13] A Be. 608. §
(1)bekezdése szerinti, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárásra utasítását megalapozó ok sem állapítható meg. A törvényszék – figyelemmel a vádlott-társ, Terhelt1 I. rendű vádlott testi épség elleni cselekményének a vádtól eltérő, súlyosabb minősülésének lehetőségére – a Be. 20. §
(1)bekezdés
- pontja szerint a hatáskörébe tartozó ügyet bírált el, a Be.
- §-ban írt illetékességi szabályokat nem sértette meg, az ügy tárgyára tekintettel a Be.
- §
(1)bekezdése alapján törvényesen járt el egyesbíróként, a Be.
- §-a szerinti kizárt bíró az ítélet meghozatalában nem vett részt, az előkészítő ülésen az ügyész, Terhelt2 II. rendű vádlott és a védő jelen voltak, továbbá az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel nem volt ellentétes [Be.
- §
(1)bekezdés a), b), c),
- d)és
- f)pont]. [14] A törvényszék törvényesen járt el, amikor az előkészítő ülésen a Be. 504. §
(3)bekezdése szerint meghozott végzésében a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát elfogadta, őt a Be. 504. §
(4)bekezdése alapján a büntetéskiszabási körülményekre kihallgatta, majd a perbeszédek után ítéletet hozott. A Be. 608. §
(1)bekezdés h) pontja szerinti ok vizsgálata során az ügyiratok tartalma alapján megállapítható, hogy a vádlott a bűnösséget beismerő nyilatkozat természetét és elfogadásának következményeit megértette, beszámítási képessége és beismerése önkéntessége iránt észszerű kétely nem mutatkozott, nyilatkozata egyértelmű volt és azt az eljárás ügyiratai alátámasztották, tehát a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásának a Be. 504. §
(2)bekezdés a),
- b)és
- c)pontjaiban meghatározott feltételei fennálltak. Az írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben nem tértek el a vádirati tényállástól. [15] Az ítélőtábla – a Be. 590. §
(5)bekezdés
- a)pont
- ab)alpontjában írtak vizsgálatakor – megállapította, hogy az elsőfokú bírósági eljárásban nem történt olyan, a Be. 609. §
(1)bekezdésében meghatározott relatív, de a büntetőeljárás lefolytatására, a bűnösség Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.334/2023/
- 4 megállapítására, a bűncselekmények minősítésére és a büntetés kiszabására lényeges hatással járó eljárási szabálysértés, amely ugyancsak az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolná. [16] A törvényszék helyesen alkalmazta a Be.
- §
(1)bekezdését, amikor a vádlott bűnösségét a bűnösség beismerésére, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására és az eljárás ügyirataira alapította. A bűnösség beismerésére vonatkozó nyilatkozat elfogadására tekintettel a törvényszék nem vizsgálhatta a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését [Be. 500. §
(2)bekezdés b) pont]. [17] A másodfokú felülbírálat során sem merült olyan ok, amely a vádlott felmentését vagy az eljárás megszüntetését indokolná [Be. 566. §
(1)bekezdés, 567. §
(1)-
(2)bekezdés, 590. §
(5)bekezdés b) pont]. [18] Az ítélőtábla a Be. 591. §
(2)bekezdés a) pontja szerint a határozatát az első fokon eljárt törvényszék által megállapított tényállásra alapította, ahhoz kötve volt, figyelemmel arra is, hogy a fellebbezéseket a Be. 583. §
(3)bekezdésében meghatározott körben jelentették be. [19] Nem volt azonban akadálya annak, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítélet indokolásának a vádlott személyi körülményeire és korábbi büntetéseire vonatkozó megállapításait kiegészítse. [20] A vádlottat a jelen ügy tárgyát képező cselekmények elkövetését követően a Pesti Központi Kerületi Bíróság a
- február 18-án kihirdetett és ugyanazon a napon jogerőre emelkedett 20.B.11.261/2020/
- számú ítéletében a
- augusztus 16-án elkövetett lopás vétsége miatt 1 év szabadságvesztésre (e büntetésből a vádlott
- augusztus 15-én kitöltve szabadult), illetőleg ugyanez a bíróság a
- június 16-án kihirdetett és ugyanazon a napon jogerőre emelkedett 12.B.VII.21.074/2020/
- számú ítéletében a
- december 30-án elkövetett lopás vétsége miatt 40 nap elzárásra ítélte. [21] A vádlott ellen további büntetőeljárások indultak: a BRFK Bűnügyi Főosztályán 1968/2020.bü. számon pénzmosás bűntette (elkövetési idő:
- október 9.) miatt indult ügyben
- február 23-án, a BRFK Bűnügyi Főosztályán 4725/2022.bü. számon információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntette (elkövetési idő:
- október 30.) miatt indult ügyben
- április 14-én, a BRFK VI. kerületi Rendőrkapitányságon 532/2023.bü. számon lopás vétsége (elkövetési idő:
- március 13.) miatt indult ügyben
- március 30-án gyanúsítottként hallgatták ki. [22] A vádlott bűnösségére levont következtetés okszerű, a tényállásban leírt cselekmények jogi minősítése megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. [23] A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el [Btk.
- §]. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.334/2023/
- 5 [24] A büntetést a törvényben meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez [Btk.
- §
(1)bekezdés]. [25] Bűnhalmazat esetén egy büntetést kell kiszabni [Btk. 81. §
(1)bekezdés]. A halmazati büntetést a bűnhalmazatban lévő bűncselekményre megállapított büntetési nemek, illetve büntetési tételek közül a legsúlyosabbnak az alapul vételével kell kiszabni [Btk. 81. §
(2)bekezdés]. Ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettő határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, a büntetési tétel felső határa a legmagasabb büntetési tétel felével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát [Btk. 81. §
(3)bekezdés]. Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó, a középmérték a büntetési tétel alsó és felső határa összegének fele [Btk. 80. §
(2)bekezdés]. Ha a törvény a büntetés kiszabása esetén a Különös Részben meghatározott büntetési tételek emelését írja elő, a
(2)bekezdésben írt számítást a felemelt büntetési tételkeretekre tekintettel kell elvégezni [Btk. 80. §
(3)bekezdés]. [26] Miként azt a törvényszék az ítélete indokolásában helyesen megállapította, a vádlottal szemben halmazati büntetésként – figyelemmel a Btk.
- §-ára – három hónaptól négy év hat hónapig terjedő szabadságvesztés szabható ki, a középmérték 2 év 4 hónap 15 nap. [27] A büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló
- Büntető Kollégiumi vélemény (a továbbiakban:
- BK vélemény) szerint a bíróság által megállapított minősítéshez kapcsolódó büntetési keret – figyelembe véve a Btk. Általános Része rendelkezéseit is – büntetést meghatározó alapvető tényező. Ez jelöli ki azokat a határokat, amelyek között a súlyosító és enyhítő körülmények a büntetést alakíthatják. A büntetést befolyásoló körülményeket nem elvont általánosságban, nem mechanikusan, hanem a konkrét ügy tényeire vonatkoztatva, egymással egybevetve, összefüggésükben kell értékelni, és a határozatban megindokolni. Nem az enyhítő és súlyosító körülmények száma, hanem az adott esetben meglévő hatásuk a döntő a büntetés meghatározásánál [28] A törvényszék a büntetéskiszabás során irányadó bűnösségi tényezőket túlnyomórészt feltárta, azok csak kisebb mértékben szorultak kiegészítésre. A vádlott javára nem csak az időmúlást, hanem – a 2/
- (II.10.) AB határozatban és az
- BK vélemény III.
- pontjában foglaltakra figyelemmel – a büntetőeljárás vádlottnak fel nem róható elhúzódását is enyhítő körülményként kell értékelni, mely tényre az ügydöntő határozatnak a Be.
- §
(4)bekezdése szerinti korlátozott indokolásában is utalni kell. Súlyosító körülmény a kettőnél több bűncselekményből álló bűnhalmazat is (
- BK vélemény III.
- pont]. Ezen túlmenően a törvényszék helyesen vette figyelembe enyhítő tényezőként az elkövetett bűncselekmények vádlott általi beismerését, továbbá azt, hogy a vádlott a saját háztartásában egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Ugyanakkor csakugyan a terhére kellett értékelni a többszörösen büntetett előéletét, a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetést, valamint a vagyon elleni bűncselekményeknek az összes bűncselekményeken belüli folyamatosan magas számát. Itt jegyzi meg az ítélőtábla, hogy az elsőfokú ítélet indokolásának [23] pontja – nyilvánvalóan elírás folytán, miután a büntetés kiszabása körében helyesen a különös és többszörös visszaesőkre vonatkozó anyagi jogi szabályokat nem alkalmazta az elsőfokú bíróság – Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.334/2023/
- 6 helytelenül tartalmazza a vádlott többszörös és különös visszaesői minőségére utalást, így azt az ítélőtábla mellőzte az indokolásból. [29] Az ítélőtábla az enyhítő és súlyosító körülmények ismételt összevetése során úgy ítélte meg, hogy a vádlottal szemben kiszabott 8 hónap tartamú szabadságvesztés – figyelemmel a vádlott kifejezetten kedvezőtlen előéletére, a többszörös halmazatra – inkább enyhének tekinthető. Ezért a kiszabott szabadságvesztés helyett más büntetés alkalmazására, illetőleg a szabadságvesztés tartamának mérséklésére nem látott okot, ugyanis az már nem igazodna a büntetéskiszabási elvekhez, a halmazati büntetési tételkerethez, de nem lenne alkalmas a büntetési célok, különösen a speciális prevenció (egyéni visszatartás) elérésére. [30] A szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt vádlott méltatlan a közügyek gyakorlására, így esetében a törvényszék a Btk.
- §
(1)bekezdése és a 62. §
(1)bekezdése alapján megalapozottan döntött a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazásáról, annak tartamának mérséklésére sem volt ok. [31] A törvényszék a Btk. 37. §
(2)bekezdés a) pontja alapján törvényesen határozta meg börtönben a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása is megfelel a Btk. 38. §
(2)bekezdés a) pontjában foglaltaknak. Az előzetes fogva tartásban (őrizetben) töltött időnek a szabadságvesztésbe történő beszámításáról hozott, a Btk. 92. §
(1)bekezdésén alapuló rendelkezés törvényes. [32] A törvényszék a büntetőeljárási jogszabály kötelező előírásának megfelelően járt el, amikor a magánfelek polgári jogi igényét a Be. 571. §
(1),
(2)és
(3)bekezdései alapján érdemben elbírálta, és a vádlottat a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére kötelezte. tanú4, tanú2 és sértett2 magánfelek esetében a kártérítésként fizetendő pénzösszegeket helyesen állapította meg 92.728,- forintban, 10.000,- forintban, illetőleg 13.632,- forintban. Ehhez képest, tanú1 magánfél esetében tévedett, amikor a vádlottat csak az e sértettől eltulajdonított 30.000,- forint készpénznek megfelelő összegű kártérítésre kötelezte, ugyanis a lopással okozott kár (a készpénz és pénztárca vagyoni értéke) 35.000,- forint volt, továbbá a vádlott a sértett bankkártyájával 28.570,- forint értékben eszközölt jogosulatlan vásárlásokat; ebből következően tanú1 teljes kára 63.570,- forint volt. Egyébként tanú1 sértett a
- január 21-én tett feljelentésében még csakugyan 30.000,- forintban jelölte meg a kárát, ugyanakkor a
- március 4-én történt tanúkihallgatása során már 68.000,- forintra vonatkozóan terjesztette elő a polgári jogi igényét. Ezért az ítélőtábla tanú1 magánfél esetében a vádlottat 63.570,- forint megfizetésére kötelezte. [33] Törvényes az elsőfokú bírósági eljárásban felmerült bűnügyi költség vádlott általi viselésével kapcsolatos ítéleti rendelkezés is, de a jogszabályi felhívás kiegészítendő a Be.
- §
(1)bekezdés a) pontjával. [34] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla – a Be. 598. §
(2)bekezdése szerint tanácsülésen – a fellebbezésekkel támadott elsőfokú ítéletet a Be. 606. §
(1)bekezdése alapján részben, a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezés tekintetében megváltoztatta, egyebekben a Be. 605. §
(1)bekezdése szerint helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet rendelkező részében írt személyi adatok között nyilvánvaló elírás miatt a Be. 453. §
(1)és
(6)bekezdései alapján ki kellett javítani a vádlott anyjának családi nevét, továbbá a lakcímnyilvántartási adatokra Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.334/2023/
- 7 tekintettel mellőzni kellett a lakcím megjelölését, egyidejűleg az eljárás során tett vádlotti nyilatkozat alapján a kapcsolattartást biztosító adatok között fel kellett tüntetni a tényleges tartózkodási helyet. [35] Az ítélőtábla határozata elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
- §
(1)és
(2)bekezdései zárják ki, mivel az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntés másodfokon nem született. Budapest,
- május
- Nagyné dr. Drahos Ibolya s.k. a tanács elnöke, Dr. Lőrinczy Attila István s.k. előadó bíró, Dr. Németh Nándor s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék
- október
- napján kihirdetett 15.B.43/2023/
- számú ítélete – a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.334/2023/
- számú határozata folytán –
- május
- napján jogerőre emelkedett. Budapest,
- május
- Nagyné dr. Drahos Ibolya s.k. a tanács elnöke