Bf.42/2021/6 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntette és a Btk. 221. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjai szerint minősülő magánlaksértés bűntette miatt – halmazati büntetésül – 4 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben, míg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről, valamint kötelezte a vádlottat a büntetőeljárás során felmerült 282.504 forint bűnügyi költség megfizetésére. A törvényszék fenti ítélete ellen az ügyészség a vádlott terhére súlyosítás céljából, míg a vádlott a felmentése iránt, védője elsődlegesen a testi sértés bűntette vonatkozásában a vádlott felmentése, másodsorban pedig a magánlaksértés bűntette tekintetében a cselekménynek a Btk. 221. §

(1)bekezdésében meghatározott magánlaksértés vétségekénti minősítése, valamint a büntetés enyhítése végett fellebbezett. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.42/2021/6/II [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] 2 A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában, valamint a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján – az ügyészségi fellebbezést fenntartva – a vádlott büntetésének súlyosbítására tett indítványt. A védő a nyilvános ülésen a jogorvoslati nyilatkozatával megegyező tartalommal szólalt fel. A másodfokú bíróság a kölcsönös fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. §

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, mely a

(2)bekezdés értelmében kiterjedt a tényállás megalapozottságára, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseire, valamint az indokolás helyességére és az eljárási szabályok megtartására, illetve – a Be. 590. §

(7)bekezdésében írtak szerint, hivatalból – az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is. Ennek során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 592. §

(2)bekezdésének c) pontjára tekintettel részben megalapozatlannak találta, mivel ellentétes az iratok tartalmával. Ezért azt – figyelemmel a Be. 593. §

(1)bekezdésének a) pontjára is – az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján, valamint ténybeli következtetés útján az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: A vádlott megelőző büntetései kapcsán mellőzi az ítélet

1. oldal [4] bekezdésének utolsó mondatát. Terhelt1 vádlott és házastársa két közös kiskorú gyermeküket, valamint házastársa korábbi kapcsolatából származó gyermekét nevelik együtt; a vádlott így összesen három gyermek eltartásáról gondoskodik. sértett1 sértett koponyát ért sérülései maradandó fogyatékossággal gyógyultak, mely állapot végleges, abban javulás a jövőben nem várható. sértett1 sértett a magánlaksértés bűntette vonatkozásában magánindítványát
2. május
3. napján terjesztette elő a vádlottal szemben. Mellőzi továbbá az ítélet [11] bekezdéséből a feltehetőleg kifejezést, és megállapítja, hogy a vádlott a sértett bántalmazását boxerrel a kezén követte el. [12] II. [13] Az ekként kiegészített tényállás immár mentes a Be.
4. §

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: teljeskörűen felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, az a vádlott védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. A vádlott és a védő a testi sértés bűntette vonatkozásában a vádlott felmentését indítványozták. A védő álláspontja szerint a beszerzett bizonyítékokból kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani, hogy sértett1 sértettet a vádlott bántalmazta volna; e vonatkozásban ezért bizonyítottság hiányában történő felmentésének van helye. A másodfokú bíróság azonban nem osztotta a védői érveket e tekintetben. A törvényszék a tényállásnak a testi sértés bűntettére vonatkozó részét sértett1 sértett vallomására alapította annak ellenére, hogy az nem volt következetes az eljárás során. Ennek [14] [15] [16] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.42/2021/6/II [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] 3 azonban a sértett megfelelő indokát adta; az elsőfokú bíróság pedig kellően megindokolta azt, hogy a sértett nyilatkozatai közül miért a vádlottra terhelőt fogadta el. A sértett nyilatkozatai közül ugyanis az objektív bizonyítékok – így különösen a vádlott által a sértettnek írt fenyegető hangvételű Messenger-üzenetek, valamint a helyszíni szemle adatai – kétséget kizáróan a vádlott általi bántalmazásra utaló tényállításokat támasztották alá. A vádlott a felesége mobiltelefonjáról küldött üzenetekben pontosan leírta, hogy milyen sérülést fog okozni a sértettnek, melyet a későbbiekben véghezvitt. Emellett pedig a helyszíni szemlén fellelt vérmaradványok is azt támasztották alá, hogy a sértett sérülését nem a lépcsőn vagy annak közelében, hanem a teraszon szenvedte el. Mindezt alátámasztja a sértett lányának, tanú1nak az a nyilatkozata is, hogy vérszennyeződést kizárólag a teraszon észlelt, a lépcső környékén vérfoltot nem talált. Ez is arra utal, hogy a sértett sérülései a teraszon keletkeztek. A lépcsőn történő elesés okán bekövetkezett koponyasérülés kialakulását emellett kétséget kizáróan megcáfolta az igazságügyi orvosszakértői vélemény, mely szerint teljességgel kizárt, hogy a sértett a koponyasérülését ilyen módon szenvedte volna el. Mindezek arra utalnak, hogy a sértett a sérüléseit kizárólag a vádlott általi bántalmazás útján szerezte. Helyesen járt el a törvényszék a vádlott házastársa nyilatkozatának mellőzésekor is. A másodfokú bíróság tanú2 tanúvallomásának vizsgálata során az elsőfokú bírósággal azonos álláspontra helyezkedett. Eszerint a tanú a férjét próbálta menteni; erre figyelemmel azonban vallomását a tényállás kialakításánál nem lehetett felhasználni. Emellett súlyosan életszerűtlen a vádlottnak az az állítása, hogy ő a késő éjszakai órán először a sértett testi épségét fenyegető üzenetet küld, ezt követően megjelenik a sértetti ingatlanban, oda hívás nélkül bemegy, majd miután a házastársát és a sértettet megtalálja, a telefonjának megszerzését követően minden további nélkül eltávozik a sértett házából. Ezzel szemben – különösen az általa írt elektronikus üzenetek tartalmából – arra lehetett kétséget kizáró következtetést levonni, hogy a házastársa iránt érzett féltékenységből ment be éjjel 01 óra után a sértetti ingatlanba. Mindezek alapján megalapozottan helyezkedett az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a vádlott védekezése nem állja meg a helyét, így törvényesen került sor annak elvetésére. Ezzel szemben a sértetti vallomás elfogadására törvényesen került sor. A bizonyítékok bíróság által történt értékelésének ugyanis megszokott módja az, hogy a bíróság a vallomás egyes – általában más bizonyítékokkal is megerősített – részeit fogadja el irányadónak a történeti tényállás megállapítása során, míg a vallomásnak olyan részeit, amelyek más bizonyítékokkal ellentétesek, figyelmen kívül hagyja (BH 1998.418. számú eseti döntés III. pontja). Ennek ellenére az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás néhány vonatkozásban mégis kiegészítésre, illetve helyesbítésre szorult. A vádlott büntetett előéletével kapcsolatos adatok közül mellőzni kellett a pénzbüntetés – meg nem fizetése okán – szabadságvesztésre történő átváltoztatásával kapcsolatos adatokat. Ennek ugyanis sem a büntetőjogi felelősség elbírálása, sem pedig a joghátrány meghatározása szempontjából nincs jelentősége, ekként annak tényállásban való feltüntetése szükségtelen. Pontosításra szorultak a vádlott személyi körülményeivel kapcsolatos tények az eltartott gyermekek számát illetően is; e körben az volt megállapítható, hogy a vádlott házastársával közös két kiskorú gyermekét, valamint házastársa előző kapcsolatából származó gyermekét is eltartja. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.42/2021/6/II [29] [30] [31] [32] 4 Az igazságügyi szakértői vélemény kiegészítéséből pedig az volt megállapítható, hogy a sértett sérülése nemcsak maradandó fogyatékossággal gyógyult, hanem az is, hogy ez egy végleges állapotot jelent; abban javulás a jövőben nem várható. Elmaradt annak a tényállásban történő rögzítése is, hogy a magánlaksértés bűntette vonatkozásában a sértett mikor tett magánindítványt a vádlottal szemben. Ezt a másodfokú bíróság pótolta. Ezen túlmenően pedig a sértett vallomása, valamint az igazságügyi orvosszakértői véleménynek a bántalmazás módjával kapcsolatos kategorikus megállapítása alapján nem csak feltételezés szintjén, hanem ténylegesen meg lehetett állapítani azt, hogy a vádlott a kezére rögzített boxerrel bántalmazta a sértettet. Ennek hiányában ugyanis a sértett sérülései másképpen következtek volna be. Erre figyelemmel mellőzte a másodfokú bíróság az ítélet [11] bekezdéséből a feltehetőleg kifejezést és megállapította, hogy a vádlott boxerrel bántalmazta a sértettet. A fentebb kiegészített, illetve helyesbített tényállás a Be. 593. §

(3)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [33] III. [34] [39] E tényállás alapján az elsőfokú bíróság helytállóan vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére. Következésképpen a felmentés iránt bejelentett fellebbezések nem voltak megalapozottak. A védő emellett vitatta a magánlaksértés bűntetteként értékelt cselekmény jogi minősítését is. Álláspontja szerint kétséget kizáróan nem volt bizonyítható, hogy a vádlott eszközzel bántalmazta volna a sértettet, ekként a Btk. 221. §

(2)bekezdésének c) pontjában meghatározott felfegyverkezve elkövetési mód nem állapítható meg a terhére. A vádlott e cselekménye ezért a Btk. 221. §

(1)bekezdése szerinti magánlaksértés vétségének minősül. A védői állásponttal szemben a másodfokú bíróság a tényállás helyesbítése folytán kétséget kizáróan azt állapította meg, hogy a vádlott boxert használt a sértett megtámadásakor. Erre figyelemmel azonban – miután ennek az eszköznek az élet kioltására alkalmas voltát az igazságügyi orvosszakértő is valószínűsítette – a Btk. 459. §

(1)bekezdésének

1. pontjában meghatározott felfegyverkezve történő elkövetés a vádlott terhére megnyugtatóan megállapítható volt. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a vádlott 01 óra 30 percet követően – éjjel – ment be a sértett ingatlanára, ezáltal a Btk.
2. §

(2)bekezdésének a) pontjában meghatározott minősítő körülmény is megállapítható; erre figyelemmel a magánlaksértés bűntettének jogi minősítése a törvényi rendelkezéseknek mindenben megfelel. Erre figyelemmel a védőnek az eltérő minősítést célzó fellebbezése sem volt megalapozott. [40] IV. [41] Az elsőfokú bíróság a vádlott terhére rótt bűncselekményekre irányadó halmazati büntetési tételt, valamint annak középmértékét helyesen határozta meg. [35] [36] [37] [38] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.42/2021/6/II [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] 5 A büntetés kiszabásánál irányadó tényezőket túlnyomórészt feltárta, és azokat a tényleges súlyuknak megfelelően értékelte. E körben mindössze azt volt szükséges hangsúlyozni, hogy a vádlott visszaesőnek nem minősülő bűnismétlő; megelőző büntetése a jelen ügyben terhére rótt bűncselekményeknél jóval kisebb tárgyi súlyú delictum volt, mely ekként a büntetett előéletét hangsúlytalan tényezővé tette. A vádlott terhére rótt körülmények kapcsán pedig nem a sértett munkaképesség-csökkenése, hanem a maradandó fogyatékosság kialakulása értékelhető súlyosítóként. Megjegyzendő, hogy a vádlott cselekményének motívumaként méltányolható indok volt feltárható; a házastársát egy idegen férfi házában éjszaka, a sértettel kettesben találó vádlott vonatkozásában e körülmény a cselekményt enyhítő hatással bír. Mindezek alapján a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által alkalmazott joghátrány nemével és mértékével; a 4 év tartamban meghatározott szabadságvesztés-büntetés szükséges, de egyben elégséges is a büntetésnek a Btk. 79. §-ában meghatározott céljai eléréséhez; emellett pedig messzemenően méltányosnak is mondható. A másodfokú bíróság ekként a kiszabott szabadságvesztés tartamának felemelésére vagy csökkentésére nem látott törvényes lehetőséget. Következésképpen az ügyészség által súlyosítás, míg a védő által a büntetés enyhítése végett előterjesztett jogorvoslati kérelmek sem bizonyultak megalapozottnak. Helytállóan került sor emellett a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazására is. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb – a szabadságvesztés végrehajtási fokozatával, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjával, a bűnjelekkel, valamint a bűnügyi költség megfizetésével kapcsolatos – rendelkezései törvényesek voltak. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezésekkel megtámadott ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján – helyes indokainál fogva – helybenhagyta. A Be. 613. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat a kirendelt védőjének fellépésével összefüggésben a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. P é c s,

1. október
2. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Túri Tamás s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 7.B.53/2020/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.42/2021/
4. számú végzése folytán a
5. évi október hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke