Mfv.10020/2023/4 – Kúria

(1)bekezdés szerinti bizonyítási érdeknek megfelelően a felperes bizonyította a joggal való visszaélést. Ezt pedig nem alkalmas cáfolni annak bizonyítása, hogy az alperes jogszerűen megszüntethette volna a felperes munkaviszonyát létszámleépítés hiányában is. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.VIII.10.020/2023/

1. A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró Dr. Hajdu Edit bíró Dr. Tánczos Rita bíró Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: felperes cím1 A felperes képviselője: Dr. Kiss Gábor H. ügyvéd cím2 Az alperes: alperes cím3 Az alperes képviselője: Dr. Szabó S. Attila ügyvéd cím4 A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.210/2022/
2. Az elsőfokú bíróság határozata Fővárosi Törvényszék 11.M.71.121/2021/
3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.210/2022/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 200.000 (kettőszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kúria VIII.Mfv.10.020/2023/4-II 2 Kötelezi az alperest, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg az államnak az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára 146.760 (száznegyvenhatezer-hétszázhatvan) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség ezen határozat jogerőre emelkedésétől számított
5. napon esedékes. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás [1] A felperes
6. június 3-tól tartálykihordó (később tartályszállító) munkakörben állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesi jogelődnél. A felperes a munkaviszonya fennállása alatt a nem megfelelő tartályürítési gyakorlat és a rosszul beállított gépek miatt több alkalommal panasszal és bejelentéssel élt, kritikai észrevételei a sajtóban is megjelentek. [2]
7. június 1-től a ... Csoport átkerült a ... Üzemhez. A felperes felett a munkáltatói jogkört üzemvezető gyakorolta, közvetlen felettese a csoportvezető volt.
8. júniusában az üzemvezető a hulladékszállítási tevékenység költséghatékonysági szempontból történő felülvizsgálatára kapott megbízást. Ekkor a ... Csoportban 16 fő tartályszállító dolgozott. [3] Az alperes jogelődjének menedzsmentje költségcsökkentési célzattal
9. október 28-án úgy döntött, hogy 20 fős létszámcsökkentést hajt végre, amelyből 6 fő a ... Főosztály létszámát érintette. A kiválasztás szempontjait a munkáltató nem határozta meg, azt az üzemvezető döntésére bízta, aki
10. november végén a ... Csoportból 2 fő tartályszállító és 1 fő adminisztrátor munkaviszonyát szüntette meg. [4]
11. december 16-án az alperesi jogelődre nézve egy kedveztőlen tartalmú cikk jelent meg a sajtóban, amelyet
12. december 21-én egy újabb követett. Még aznap késő este (21:54:44, 21:55:04, 21:55:37 és 21:57:31 időpontokban) az üzemvezető többször is hívást kezdeményezett a felperes irányába, amelynek során a hívószám-kijelzést letiltotta. A
13. december 23-ai újságcikket követően a felperest újabb, hívószám-kijelzés nélküli hívásokkal keresték 18:20 és 18:30 közötti időtartamban, egy ízben a felperes a telefont felvette, de az üzemvezető nem szólt bele. [5] A felperes
14. december 22-én zaklatás miatt feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, a nyomozóhatóság azonban az eljárást bűncselekmény hiányában megszűntette. [6] A munkáltatóra nézve
15. december 29-én,
16. január 11-én, január 18-án és január 21-én újabb újságcikkek jelentek meg. [7] A ... Főigazgató a megbízott vezérigazgatóhoz címzett levelében
17. január 15-én a ... Csoport megszüntetésére és a ... munkakörben foglalkoztatott munkavállalók számának további csökkentésére tett javaslatot. Az alperesi jogelőd és a szakszervezet
18. február 5én megkötött megállapodása szerint az átszervezés miatt megszűnő munkaviszonyok esetén a munkáltató törekszik arra, hogy az érintett munkavállalók részére egy másik munkakört ajánljon fel. Az alperes azt is vállalta, hogy az érintett munkavállalók esetleges foglalkoztatása érdekében a vállalatcsoport más tagvállalataival is felveszi a kapcsolatot. [8] Az üzemvezető mint a munkáltatói jogkör gyakorlója
19. február 8-án közölt felmondással,
20. március 25-i hatállyal a felperes munkaviszonyát létszámcsökkentésre hivatkozással megszüntette. Az alperesi jogelőd a felperesnek másik munkakört nem ajánlott fel, a
21. február 15-én kelt e-mailben a vállalatcsoporthoz tartozó cég1 azonban figyelmébe ajánlotta a felperest, mint lehetséges munkaerőt. Kúria VIII.Mfv.10.020/2023/4-II 3 A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [9] A felperes a keresetében a munka törvénykönyvéről szóló
22. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
23. §

(2)bekezdésére alapítottan a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként 1.467.608 forint elmaradt jövedelemből eredő kára megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Nem vitatta a létszámcsökkentés tényét és azt sem, hogy a munkáltató döntése érintette a munkakörét. Keresetében az alperes joggal való visszaélésére hivatkozott és azt állította, hogy elbocsátása mögött az üzemvezetővel való konfliktusa, illetőleg a munkáltatói jogkörgyakorló vélt sérelmei miatti megtorlás állt. [10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Vitatta, hogy a munkaviszony megszüntetésének jogát visszaélésszerűen gyakorolta. Utólagos tényállításként előadta, hogy a felperes összeférhetetlen magatartása, több munkatársával történő konfliktusa alapján döntött a felperes létszámcsökkentés keretében történő kiválasztásáról. Az első- és másodfokú bíróság határozata [11] A Fővárosi Törvényszék a 11.M.71.121/2021/

1. számú ítéletével kötelezte az alperest a munkaviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel 1.467.608 forint elmaradt jövedelemből eredő kártérítés megfizetésére. A felperes megállapításra irányuló keresetét elutasította. Kötelezte az alperest 88.827 forint eljárási illeték megfizetésére és megállapította, hogy a fennmaradó 92.453 forint eljárási illeték az állam terhén marad. Kötelezte az alperest a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala felhívására 1298 forint állam által előlegezett költség megfizetésére és megállapította, hogy a fennmaradó 1350 forint állam által előlegezett költség az állam terhén marad. [12] Az elsőfokú bíróság a felmondást – kereset hiányában – jogszerűnek tekintette, annak indoklása valóságát és okszerűségét nem vizsgálta. Elfogadta az alperes védekezését, amely szerint létszámcsökkentés esetén lehetősége volt az érintett munkavállalók kiválasztására, ugyanakkor rámutatott arra, hogy a munkáltató ebben az esetben sem gyakorolhatja a munkaviszony megszüntetési jogát visszaélésszerűen. [13] A törvényszék a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy az üzemvezető az átszervezésről és annak mértékéről nem volt jogosult dönteni, ugyanakkor a konkrét személyek kiválasztása és annak szempontja tekintetében egyedüli döntéshozó volt. Mindezek miatt kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, hogy az üzemvezetőt mi motiválta a döntés meghozatalakor és ennek keretében értékelés alá vonta a felperes és a munkáltatói jogkört gyakorló közötti viszonyt is. A döntéshozó üzemvezető tanúvallomása alapján az elsőfokú bíróság az érzelmi motivációra következtetett, továbbá megállapította, hogy többször önmagával és egyéb bizonyítékokkal is ellentmondásosan nyilatkozott, a felperes kiválasztásával összefüggésben vallomását többször módosította. [14] A törvényszék a perben kiemelt jelentőséget tulajdonított a telefonhívásoknak és azok sajátos körülményeinek. Rámutatott arra is, hogy az alperest munkakör felajánlási kötelezettség ugyan nem terhelte, azonban a joggal való visszaélést igazolta a munkáltatói jogkörgyakorló azon kijelentése is, amely szerint amennyiben tudomása lett volna a munkáltató ezirányú vállalásáról, akkor sem biztos, hogy élt volna ezzel a lehetőséggel, éppen a cikkekkel kapcsolatos gyanúja miatt. Álláspontja szerint a joggal való visszaélés megállapítását már önmagában az is megalapozza, hogy egy gyanú alapján történt meg a felperes kiválasztása, amely egyet jelent az erre alapított szankcionálással. Az átszervezés Kúria VIII.Mfv.10.020/2023/4-II 4 során a munkáltató széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a kiválasztási szempontok tekintetében, de ezen szabadabb mozgástér rendeltetésével sem összeegyeztethető, ha emiatt csorbul a munkavállalói érdekérvényesítés lehetősége. [15] Az elsőfokú bíróság a bizonyítás eredményét együttesen értékelve arra a következtetésre jutott, hogy az alperes visszaélésszerűen gyakorolta a munkaviszony megszüntetéséhez való jogát, ezért a joggal való visszaélés tilalmába ütköző felmondás jogellenességét megállapítva, az alperest a kereset szerint marasztalta. [16] A peres felek fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Ítélőtábla az 1.Mf.31.210/2022/
2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest 200.000 forint + áfa másodfokú perköltség, valamint 117.048 forint fellebbezési illeték megfizetésére. [17] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
3. §

(4)bekezdése alapján annak helyes indokai szerint hagyta helyben. [18] Az alperes fellebbezésére reagálva rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság több alkalommal teljeskörű anyagi pervezetést adott a felek részére, amelyben tájékoztatta őket, hogy a felperes érdekében áll annak bizonyítása, hogy az alperes visszaélt a munkaviszony megszüntetés jogával. A tárgyalásokon rendkívül részletesen kioktatta a feleket a bizonyítási teherről, ezért az alperes alaptalanul hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 237. §-ának megsértésére. [19] Az ítélőtábla megállapította, hogy az alperes másodfokú eljárás során előterjesztett bizonyítási indítványai ellenkérelem változtatásnak minősültek, amelyet a Pp. 373. §

(1)-

(3)bekezdései alapján elutasított. Megalapozatlannak ítélte az alperes munkáltatói jogkörgyakorló személyével szemben felhozott állítását is és rámutatott arra, hogy a munkaszerződés

1. pontja, a felek között létrejött tanulmányi szerződés és az üzemvezető saját vallomása is azt támasztotta alá, hogy a felmondás jogát az üzemvezető volt jogosult gyakorolni. [20] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perben meghallgatott tanúk egybehangzó nyilatkozata szerint a létszámleépítés során konkrét kiválasztási szempontok nem voltak, a munkáltató a döntést az üzemvezetőre bízta. A joggal való visszaélést elsődlegesen az üzemvezető által a felperes irányába kezdeményezett hívószám nélküli hívások és a felperessel szemben vélelmezett gyanúja – melyet a felperes nem ismert el – támasztották alá. A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem [21] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú bírósági ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását, valamint a felperes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. [22] Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Mt.
2. §

(1)bekezdésébe, a Pp. 237. §

(1)-

(5)bekezdéseibe, a Pp.

1. §-ába, a Pp.
2. §

(1)bekezdésébe, a Pp. 214. §

(3)-

(5)bekezdéseibe és a Pp. 341. §

(5)bekezdésébe ütközően jogszabálysértő. [23] Az alperes sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a joggal való visszaélés megállapítását lényegében az üzemvezető tanúvallomására alapították, ezzel megsértették a bizonyítékok egyenként és összességében történő mérlegelését előíró Pp. 263. § és 279. §

(1)bekezdésének rendelkezéseit. Az alperes a tanúvallomásokkal bizonyította, hogy a létszámleépítésnél a kiválasztási szempontot a munkához való általános hozzáállás, a munkatársakkal és felettesekkel való együttműködés és egyáltalán a munkáltató iránti lojalitás, bizalom és szervezeti hierarchia tiszteletben tartásának hiánya képezte. A Kúria VIII.Mfv.10.020/2023/4-II 5 bizonyítékok ugyan nem támasztották alá, hogy a munkatársak a felperessel nem kívántak együtt dolgozni, azonban az összeférhetetlenségnek vannak olyan kevésbé súlyos fokozatai is, ami alapján nem várható el a munkáltatótól, hogy egy kiválasztási folyamat során továbbra is állományban tartsa a személyi konfliktusokkal terhelt munkavállalót. A jogi mérce ebben az esetben nem olyan súlyos, mintha az összeférhetetlenség lenne a felmondási ok, ez a magatartás csupán a kiválasztás folyamatánál játszott szerepet. [24] Az EBH2004.

1. számú eseti döntésben a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) kimondta, hogy az együttműködési kötelezettség megsértésének minősül, ha a munkavállaló a véleménynyilvánítás jogával élve a munkáltatója fontos érdekét és a mértéktartás követelményét mellőzve jár el. [25] A felperesi véleménynyilvánításban a mértékletesség hiányát az üzemvezető tanúvallomása mellett még a felperessel jó viszonyban lévő tanúk vallomásai is alátámasztották, akik szerint a felperesnek mindig voltak észrevételei, javaslatai, az elmúlt 30 évben több akta gyűlt össze a bejelentéseiből. [26] Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet iratellenesen hivatkozott arra, hogy a kiválasztás egyetlen szempontja az üzemvezető személyes bosszúja és a felperes véleménynyilvánításának elfojtása volt, mert az üzemvezető tanúvallomása szerint döntése hátterét egyértelműen a felperesi összeférhetetlenség és kezelhetetlenség képezte. [27] A bejelentések, panaszok megtételéhez fűződő munkavállalói alanyi jognak van egy tűrésküszöbe. Fontos eldönteni, hogy mi számít építő jellegű észrevételnek és mi az, ami már „mániákus” zaklatás. Mindezek ellenére az alperes a felperes valamennyi panaszát kivizsgálta, így szó sem volt a véleménynyilvánítás elfojtásáról, a felmondás nem erre irányult és nem is erre vezetett. Az A/
2. szám alatt becsatolt jelentésből jól tetten érhető a felperes saját munkáltatóját sorozatosan negatív színben feltüntető, rágalmazó magatartása, az ügyfélszolgálaton tett kéretlen bejelentése, amelyekkel folyamatosan zavart keltett az alperes mindennapi működésében és tulajdonosi köreiben. [28] Az alperes sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság tájékoztatása szerint a joggal való visszaélés bizonyítása a felperest terhelte, ugyanakkor végső soron a „joggal vissza nem élés” bizonyítatlanságát terhelte az alperesre. A felek között vitás volt a bizonyítás módja és sikertelenségének következménye, így Pp.
3. §

(2)bekezdésének feltétele állt fenn, ennek ellenére az alperes a bizonyításról nem kapott megfelelő tájékoztatást. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak tanú1 tanúvallomását követően a Pp.

1. § és
2. § szerinti anyagi pervezetési körben egyediesített és teljeskörű tájékoztatást kellett volna adnia az ellenbizonyításra szoruló tényekről. [29] Az alperes további érvelése szerint a jogerős ítélet a Pp.
3. §

(5)bekezdése szerinti teljességi elv megsértése miatt felülbírálhatatlan, mert az abban foglalt, a felperes kis számú panaszbejelentését megállapító indokolása nem felel meg a KGD2016.

1. és a KGD2016.
2. számú kúriai döntésnek. A jogerős ítéletben foglaltakkal szemben az üzemvezető és a csoportvezető tanúvallomása is alátámasztotta, hogy a kiválasztási szempont a felperes munkahelyi konfliktusokat generáló viselkedésformája volt, továbbá a munkáltató mérlegelte, hogy az érintett egyedülálló vagy családfenntartó-e. A kiválasztás tekintetében a személyes retorzió, egyéni bosszú bizonyítása elmaradt, álláspontját szerinte a Kúria Mfv.I.10.612/2013., az az Mfv.II0.680/2012/8., az Mfv.III.10.504/2012/
3. és az Mfv.III.10.704/2012/
4. számú ítélete is alátámasztja. [30] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a BH2002.
5. számú, az EB2005.
6. számú, továbbá a BH2009.
7. számú, a Kúria Mfv.10.018/2022/
8. számú, valamint a Kúria Mfv.10.144/2020/
9. számú határozataiból levont következtetése szerint a jogerős ítélet tévesen tulajdonított jelentőséget a tényállás szerinti események és a létszámcsökkentéssel Kúria VIII.Mfv.10.020/2023/4-II 6 érintett munkavállalók kiválasztása között eltelt rövid időnek. Utalt arra, hogy a bemutatott jogesetek szerint a munkáltató idővel jóval távolabbi, már elévült fegyelmi intézkedésre is okot adó kötelezettségszegést és régi konfliktusokat is mérlegelés alá helyezhet a munkavállalók együttműködésének megítélésében. Ezért jelentősége van az üzemvezető tanúvallomása mellette tanú1 vezetési időszakában tanúsított felperesi magatartásnak is. Álláspontja szerint a felperes az üzemvezető személyes bosszúját nem tudta igazolni, a saját konfliktusainak és a bejelentéseinek mértékét, mennyiségét pedig az anyagi pervezetési hiányosságok miatt az alperesnek nem volt lehetősége bizonyítania. [31] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. [32] Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelemben nem adta indokát annak, hogy a jogerős ítélet pontosan mely rendelkezésekbe ütközően és miért jogszabálysértő, továbbá, hogy a jogsértés mennyiben van kihatással az ügy érdemére. A felülvizsgálati kérelem a korábbi fellebbezéshez hasonlóan a bíróságok mérlegelési tevékenységét támadja, ugyanakkor erre a felülvizsgálati eljárásban már nem volt lehetőség. E körben azonban csupán tanúvallomásokat idéz és elemez, amely a bizonyítékok mérlegelése szempontjából nem releváns. [33] Nem megalapozott az alperes Pp.
10. §

(2)bekezdésére alapított érvelése sem. A felek között a bizonyítási teher kapcsán nem volt vita, az elsőfokú eljárásban pedig a bíróság mindenre kiterjedő, részletes tájékoztatást nyújtott az anyagi pervezetés körében, ennek során kiosztotta a bizonyítási terhet is. Összességében megállapítható, hogy az alperes a felülvizsgálati kérelmében lényegében a fellebbezésben előadott érvelését ismételte meg. A Kúria döntése és annak jogi indokai [34] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [35] A felülvizsgálat a megelőző eljáráshoz kapcsolódó rendkívüli, korlátozottan igénybe vehető perorvoslat, amelynek kizárólag jogszabálysértésre hivatkozásra alapítottan van helye. A felülvizsgálat funkciója a kérelmet előterjesztő fél által állított jogsérelem elbírálása és megalapozottsága esetén annak orvoslása. A Kúria kizárólag azt bírálhatja el, hogy a felülvizsgálati kérelemben előadott okból a megjelölt jogszabályokat megsértette-e a jogerős ítélet. Az alperes az Mt. 7. §

(1)bekezdésének megjelölése mellett eljárási jogszabálysértésekre hivatkozott, a felhívott jogszabályhelyeket azonban nem sértették meg az eljárt bíróságok, az anyagi pervezetés, a tényállás megállapítása és a jogerős ítélet indokolása is megfelel a Pp.-ben előírtaknak. [36] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a tényállás megállapítását és a bizonyítékok értékelését vitatva a Pp. 279. §

(1)bekezdése megsértését kifogásolta. [37] A mérlegelési szabadság a felülvizsgálati eljárásban korlátozott. A Kúria a bizonyítékok felülmérlegelésére, a tényállás megváltoztatására kivételesen abban az esetben jogosult, ha a felülvizsgálni kért határozat iratellenes vagy kirívóan okszerűtlen, logikátlan, ellentmondásos megállapításokat tartalmaz. Önmagában tehát a bizonyítékok mérlegelésének a kérelmezőre sérelmes eredménye nem lehet a felülvizsgálati kérelem alapja. Akkor sincs lehetőség a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna, kizárólag az minősíthető kirívóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.21.474/2011., megjelent: BH2013.119.II.). Kúria VIII.Mfv.10.020/2023/4-II 7 [38] A perben nem volt vitatott a felmondásban foglalt létszámleépítési indok világossága, valósága és okszerűsége sem, amely ezért nem volt a bizonyítási eljárás tárgya. A felperes ugyanakkor keresetében az alperes joggal való visszaélésére hivatkozott, amelynek bizonyítása – az elsőfokú bíróság helytálló anyagi pervezetése szerint – a Pp. 265. §

(1)bekezdése alapján a felperes érdekében állt [5/2017. (XI. 28.) KMK vélemény a joggal való visszaélés tilalmának megsértésével kapcsolatos munkaügyi perekben felmerült egyes kérdésekről (1.pont)]. [39] Az Mt. általános magatartási követelményként írja elő, hogy tilos a joggal való visszaélés (Mt. 7.§

(1)bekezdése). Ez valamely alanyi jog gyakorlásának a jog elvárásaival szembehelyezkedő módját jelenti. A jogalany magatartása ilyenkor formálisan nem sérti valamely munkaviszonyra vonatkozó anyagi jogszabályi rendelkezést, ez azonban mégsem tekinthető jogszerűnek. A jogviszonyban álló munkavállalók és a munkáltatók részére biztosított jogok és kötelezettségek nem öncélúak, hanem a törvényben meghatározott céloknak az elérése érdekében illetik meg, illetve terhelik őket (Kúria Mfv.10.144/92020/4.). [40] A rendelkezésre álló bizonyítékok – különösen tanú2 munkaügyi osztályvezető vallomása alapján – megállapítható, hogy a létszámleépítésre vonatkozó felsővezetői döntést követően a kiválasztási szempontok nem kerültek meghatározásra az egyes munkáltatói jogkörgyakorlók számára. Ekként az üzemvezető az átszervezésről és annak mértékéről ugyan nem volt jogosult dönteni, ugyanakkor a meghozott munkáltatói döntést

1. január 11-én ő kezdeményezte és a döntés alapján a kiválasztás szempontjait egyedül határozta meg. A felperes keresete alapján ezért nem volt mellőzhető annak vizsgálata, hogy a munkáltatói jogkör gyakorló és a felperes kapcsolata a felmondást közvetlenül megelőző időszakban hogyan alakult. [41] E körben a bizonyítási eljárás adatai ítéleti bizonyossággal alátámasztották a fennálló személyes konfliktust. Az eljárt bíróságok helytállóan tulajdonítottak kiemelkedő jelentőséget a munkáltatói jogkörgyakorló tanúvallomásainak, amelyben tetten érhető volt a felperessel szembeni ellenszenve. Nyilatkozata szerint „nem volt köteles tűrni, hogy valaki ilyen volumenben dehonesztálja”, később azt állította, hogy „mindenkinek felállt a szőr a hátán, ha meghallotta a nevét”. A fennálló konfliktus tényét az is igazolta, hogy az üzemvezető vallomása szerint – bár nem tudott a munkakör felajánlási lehetőségről - avval állítása szerint a felperes esetén nem is élt volna. [42] A joggal való visszaélés bizonyítása körében az első-és másodfokú bíróság megalapozottan értékelte az üzemvezető – újságcikkek megjelenését követő – sorozatos névtelen, és ezért fenyegetően ható telefonhívásait a felperes irányába. A hívószám-kijelzés nélküli hívások, azok munkaidőn túli, esti időpontja (
2. december
3. és december 23.) és a létszámleépítés kezdeményezése (
4. január 11.), valamint az érintett munkavállalók kiválasztásának (
5. február eleje) időbeli közelsége olyan, a munkavégzéssel együtt járó konfliktuson túlmutató szubjektív körülményt igazolnak, amely döntő szerepet játszott a felperes kiválasztása során. [43] Az alperes felülvizsgálati érvelésével szemben a perben meghallgatott tanúk csupán azt a felperes által sem vitatott állítást támasztották alá, mely szerint a felperes nagy számban élt a panaszbejelentés eszközével, amelyet a munkáltatón belül és azon kívül is alkalmazott. Ennek a magatartásnak ugyanakkor a munkavégzésre és a munkatársakkal való együttműködésre gyakorolt hatását a bizonyítási eljárás adatai nem támasztották alá. A csoportvezető és tanú3 tanúvallomása alapján csupán azt lehetett megállapítani, hogy a felperesnek nem voltak az átlagot meghaladó konfliktusai a munkatársaival, ez az ellentét kizárólag a munkáltatói jogkört gyakorló üzemvezetővel szemben állt fenn. Kúria VIII.Mfv.10.020/2023/4-II 8 [44] Mindezen bizonyítékok alapján az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül vontak le következtetést arra, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetését az alperes visszaélésszerűen gyakorolta, ezért a munkaviszony megszüntetése jogellenes volt. [45] A Kúria szükségesnek tartja kiemelni: a munkáltatói felmondásnak nem a felperes összeférhetetlensége volt az indoka. Ezért a perben nem volt kiemelt jelentősége annak, hogy ez bizonyított vagy sem. A bizonyítási eljárást nem az alperes hivatkozásai alapján kellett lefolytatni, hanem abban a körben, amit a felperes a joggal való visszaélés tekintetében előadott. A Pp.
6. §

(1)bekezdés szerinti bizonyítási érdeknek megfelelően a felperes bizonyította a joggal való visszaélést. Ezt pedig nem alkalmas cáfolni annak bizonyítása, hogy az alperes jogszerűen megszüntethette volna a felperes munkaviszonyát létszámleépítés hiányában is. Hiszen ezt nem tette, nem vállalta fel az ehhez kapcsolódó bizonyítási terhet, és az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a

1. decemberi eseményeket megelőzően a felperes még nem esett a létszámleépítéssel érintett munkavállalók körébe. [46] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul kifogásolta a Kúria Mfv.I.10.612/
2. számú döntés figyelmen kívül hagyását, figyelemmel arra, hogy az adott ügyben a munkavállaló kifogásolható magatartását a munkatársak által kitöltött kérdőív és a teljesítményértékelés is alátámasztotta. [47] Ugyancsak nem foghat helyt az Mfv.II.10.680/2012/
3. számú ítélet megállapítása az adott ügyben, figyelemmel arra, hogy a perbeli esetben a felperes kiválasztására nem a korábbi kötelezettségszegésére hivatkozva, hanem az üzemvezetővel fennálló konfliktusa miatt került sor, amely a hivatkozott perben nem volt megállapítható. [48] A fent kifejtettek szerint a felperes esetében a munkatársakkal való konfliktus sem nyert bizonyítást, ezért alaptalan a Kúria Mfv.III.10.704/2012/
4. számú ítélete és az EBH2005.
5. számú döntés körében tett alperesi hivatkozás is. [49] A kifejtettekre figyelemmel, az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül értékelték a bizonyítási eljárás adatait és megalapozottan következtettek arra, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésére az üzemvezető szubjektív gyanúja és a felperessel fennálló konfliktusa miatt került sor, vagyis a munkáltató a munkaviszony megszüntetésének jogával visszaélt. [50] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
6. §

(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [51] A pervesztes alperes a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, amelynek összegét a bíróság a kifejtett ügyvédi tevékenységgel és pertárgyértékkel arányban, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §

(2)bekezdése alapján állapította meg. [52] Az alperes illetékfizetési kötelezettsége a Pp. 102. §

(1)bekezdésén alapul, amelynek mértékét a Kúria az illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
2. §

(1)bekezdése alapján állapította meg. [53] A Kúria tájékoztatja a feleket az Itv. 2023. január 1-től hatályos 78. §

(4)bekezdése és a 30/

1. (XII. 27.) IM rendelet
2. §

(2)bekezdés

1. a)-
2. e)pont alapján, hogy - az illetéket az állami adó és vámhatóság 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetnie, Kúria VIII.Mfv.10.020/2023/4-II 9 - az illeték megfizetése a határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé, - a megfizetés során közleményként fel kell tüntetni: a Kúria megnevezését, a kúriai ügyszámot, és a fizetésre kötelezett adóazonosító számát. [54] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 376. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a

1. május 10-én megtartott tárgyaláson bírálta el. [55] Az ítélet ellen a Pp.
2. §

(1)bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. Budapest,

1. május
2. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró