Bf.871/2025/9 – Szegedi Ítélőtábla

(1),

(3)és

(8)bekezdés

1. fordulat] miatt 2 év 2 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A törvényszék rendelkezett továbbá a vádlott által előzetes fogva tartásban és bűnügyi felügyeletben töltött idő beszámításáról, a bűnjelről és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor akként, hogy az ügyészség a vádlott terhére, súlyosításért, a kiszabott szabadságvesztés tartamának lényeges felemelése; míg vádlott vádlott védője a kiszabott büntetés lényeges enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. [3] A Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Főügyészség képviselője a fellebbezésének indokolásában kifejtette azon álláspontját, amely szerint az elsőfokú bíróság indokolatlanul jelentős mértékben tért el a büntetési tételkeret középmértékétől a vádlott javára, ennek következtében a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést lényegében súlytalannak tartotta, amely nem alkalmas sem a büntetés speciál-, sem pedig generálpreventív céljainak Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.871/2025/
2. 2 biztosítására. Felhívta a figyelmet az irányadó súlyosító körülményekre, amelyek megítélése szerint összességében jelentősebb nyomatékkal esnek latba, mint ahogyan azt a törvényszék értékelte, így a törvényi minimumot lényegesen meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabását tartotta indokoltnak. [4] vádlott vádlott védője a fellebbezésének írásbeli indokolásában kiemelte, hogy a szintén ittas állapotban lévő sértett sértett trágár stílusban beszélt a vádlottal, illetve a vádlott unokatestvérét bezárta az épület egyik helyiségébe. A védői okfejtés szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy vádbeli cselekményével vádlott vádlott jogellenes önhatalmat gyakorolt, e körben ugyanis a törvényszék nem értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat. vádlott vádlott védője rámutatott arra is, hogy megítélése szerint a sértetti közrehatást mindenképpen indokolt enyhítő körülményként értékelni, az egyéb – ugyancsak a vádlott javára figyelembe vehető – büntetéskiszabási körülményekre is figyelemmel pedig az ügyészség által a kiszabott büntetés súlyosítására irányuló fellebbezést alaptalannak ítélte. A védő összességében arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát enyhítse, a szabadságvesztés végrehajtását pedig próbaidőre függessze fel. [5] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.355/2025/
3. számú átiratában az ügyészség fellebbezését azzal a módosítással tartotta fenn, hogy a közügyektől eltiltás tartamának súlyosítását is indítványozta, a védelmi fellebbezést pedig nem tartotta alaposnak. Eljárási szabálysértést észrevételezett a sértetti jogutód értesítésének, illetve az ügydöntő határozat részére történt kézbesítésének elmaradásával összefüggésben. A fellebbviteli főügyészség képviselője további enyhítő körülményként indítványozta értékelni az időmúlást, emellett kifejtette azon álláspontját, amely szerint az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében nem valós súlyuknak megfelelően értékelte a vádlott terhére figyelembe vehető súlyosító körülményeket, amely aránytalanul enyhe büntetés kiszabását eredményezte. Összességében a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség képviselője arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg akként, hogy a kiszabott szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát súlyosítsa, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [6] vádlott vádlott védője a másodfokú fellebbezési nyilvános ülésen történt felszólalásában a fellebbezés írásbeli indokolásában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta azzal, hogy külön kiemelten is felhívta a figyelmet a sértetti közrehatás és a vádlott beismerő vallomásának jelentős nyomatékára, amelyek megítélése szerint összességében a kiszabott büntetés enyhítését indokolják. [7] Az ítélőtábla a fellebbezéseket egyik irányban sem tartotta alaposnak, míg a fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtettek túlnyomó részben helytállók. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.871/2025/
4. 3 [8] Tekintettel arra, hogy a fellebbezések bejelentésére a Be.
5. §

(3)bekezdés a) pontja alapján – kizárólag a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseket sérelmezve – került sor, ezért a másodfokú bíróság a Be. 590. §

(3)bekezdésére figyelemmel az ítéletnek csak a fellebbezéssekkel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül [korlátozott felülbírálat]. [9] A korlátozott felülbírálat azonban – a Be. 590. §

(5),

(5a)és

(7)bekezdéseiben rögzített keretek között – kiterjedt az elsőfokú bírósági eljárásra, illetve ennek körében azon eljárási szabályok megtartásának vizsgálatára, amelyek megsértése esetén az ítéletet a Be. 607. §

(1)bekezdése, a Be. 608. §

(1)bekezdése, valamint a Be. 609. §

(1)bekezdése alapján hatályon kívül kell helyezni; továbbá a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására, illetve az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre vonatkozó rendelkezésekre is. [10] Ennek eredményeként az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem vétett hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést. Miként azonban arra átiratában a fellebbviteli főügyészség képviselője mindenben helyesen hivatkozott, perrendi szabályt vétett a törvényszék egyrészt azáltal, hogy az időközben elhunyt sértett sértett jogutódját nem értesítette a tárgyalási határnapról, másrészt pedig az ügydöntő határozatot nem kézbesítette a részére. [11] Ha a sértett akár a büntetőeljárás megindítása előtt, akár azután meghal, helyébe hozzátartozója, törvényes képviselője vagy a sértett által jogszabály, illetve szerződés alapján eltartott személy léphet, és – a polgári jogi igény érvényesítését kivéve – gyakorolhatja a sértettet megillető jogokat [Be. 52. §

(1)bekezdés]. A sértett jogosult arra, hogy a tárgyaláson és a törvényben meghatározott eljárási cselekményeknél jelen legyen, és az e törvényben meghatározottak szerint kérdéseket tegyen fel [Be. 51. §

(1)bekezdés c) pont]. Az ügydöntő határozatot, valamint az ügy áttételéről, a bíróság kijelöléséről és az eljárás felfüggesztéséről hozott határozatot a sértettel is közölni kell. Az ügydöntő határozat közlésével egyidejűleg az 51. §

(5)bekezdésében foglalt jogáról a sértettet, illetve a sértett jogutódját tájékoztatni kell [Be. 454. §

(2)bekezdés]. A bíróság a tárgyalásról értesíti az ügyészséget, továbbá – ha e törvény kivételt nem tesz – a szakértőt, valamint azokat, akiknek a jelenlétét a tárgyaláson e törvény lehetővé teszi [Be. 510. §

(2)bekezdés]. [12] A hivatkozott jogszabályi rendelkezések egymással összevetett értelmezése alapján tehát az elsőfokú bíróság akkor járt volna el a perrendi szabályoknak megfelelően, amennyiben egyrészt az eljárás során elhunyt sértett sértett jogutódját értesítette volna a tárgyalás határnapjáról, másrészt pedig az ügydöntő határozatot kézbesítette volna a részére. A törvényszék ezen mulasztását ugyanakkor az ítélőtábla – a Be. 596. §

(1)bekezdés a) pontja alapján – orvosolta azáltal, hogy az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát a Be. 454. §

(2)bekezdésében írtaknak megfelelően megküldte a sértetti jogutód részére. [13] A korlátozott felülbírálatra figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát nem vizsgálta, és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította [Be. 591. §

(2)bekezdés a) pont]. Mivel azonban a vádlott korábbi Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.871/2025/

1. 4 releváns büntetéseire vonatkozó adatok – a Be.
2. §

(3)bekezdés

1. b)és
2. c)pontjainak egymással összevetett értelmezéséből következően – nem képezik a tényállás részét, ezért az ítélőtábla – Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja szerint eljárva, a rendelkezésre álló ügyiratok tartalma alapján – az e körben megállapított tényeket az alábbiak szerint kiegészítette, illetve helyesbítette. [14] A Tiszafüredi Járásbíróság 1.B.8/2024/

1. számú jogerős ítéletével elbírtált bűncselekmény elkövetésének időpontja helyesen
2. december
3. napja, ezen ügyben vádlott gyanúsítottként történt kihallgatására pedig
4. december
5. napján került sor. A szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje
6. február
7. napján eltelt {elsőfokú ítélet [5] bekezdés}. [15] A törvényszék az általa megállapított – megalapozottságát illetően a másodfokú bíróság által a fentiekben írtak szerint nem vizsgált – tényállás alapján helyesen következtetett vádlott vádlott bűnösségére, és a terhére megállapított bűncselekmény jogi minősítése is megfelelt a büntető anyagi jog szabályainak, az e körben adott jogi indokolás ugyanakkor kiegészítésre szorult az alábbiak szerint. Az elkövetés módjára és a támadott testtájékra figyelemmel a vádlott egyenes szándéka nyolc napon túl gyógyuló sérülés okozására irányult, az életveszélyes sérülés okozására ugyanakkor az eshetőleges szándéka terjedt ki [Btk.
8. §]. Ez a kiegészítés azért is indokolt volt, mivel az a büntetés kiszabása körében – a későbbiekben kifejtettek szerint – jelentőséggel bír. Ahogyan pedig arra átiratában a fellebbviteli főügyészség képviselője helytállóan hivatkozott, az elsőfokú ítélet részletesebb indokolásának mellőzése – helyesen – a Be.
9. §

(2)bekezdésén alapult. [16] Ami a büntetés kiszabásának felülbírálatát illeti, az elsőfokú bíróság által számba vett bűnösségi körülmények korrekcióra szorultak az alábbiak szerint. Az ítélőtábla nem értékelte a vádlott javára enyhítő körülményként a beismerő vallomását, mivel az nem párosult a bűnösség beismerésével, ennek hiányában viszont önmagában a beismerő vallomásnak nincs enyhítő hatása [56/

1. BK vélemény II/
2. pont]. A másodfokú bíróság további enyhítő körülményként vette figyelembe azt, hogy vádlott vádlott a bűncselekményt ún. fiatal felnőttként követte el [56/
3. BK vélemény II/
4. pont]; az időmúlást [56/
5. BK vélemény III/
6. pont]; azt, hogy az életveszélyes sérülés okozására a vádlott eshetőleges szándéka terjedt ki [56/
7. BK vélemény II/
8. pont]; továbbá azt, hogy a sértett által elszenvedett sérülés közvetett életveszélyes volt. Az ítélőtábla ugyanakkor mellőzte a sértett megromlott állapotának súlyosító körülményként történő értékelését, mivel annak semmiféle ténybeli alapja nem volt. [17] Az ítélőtábla nem osztotta a védő által a sértetti közrehatással összefüggésben kifejtett azon álláspontot, amely szerint a felróható sértetti közrehatást enyhítő körülményként indokolt figyelembe venni. Egyrészt kiemelést érdemel ezzel összefüggésben, hogy az irányadó tényállás ezt megalapozó megállapítást egyáltalán nem tartalmazott. Másrészt, a vádlott nem olyan jellegű cselekvőséget fejtett ki, amelynek az lett volna a célja, hogy bárkit is „kiszabadítson” a fogságból, ugyanis nem a védelem által hivatkozott bezárt ajtó előtti dulakodásból alakult ki a bántalmazás, hanem arra a vádlott ingatlanból történt távozása Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.871/2025/
9. 5 során, a bezárt helyiségtől jóval távolabb, a kertkapu közelében került sor, ami szintén nem arra utal, hogy a sértett ütlegelésének tényleges és valós célja a vádlott unokatestvérének „kiszabadítása” lett volna. [18] A fentiek szerint kiegészített és helyesbített bűnösségi körülményekre figyelemmel helytállóan jutott a törvényszék arra a következtetésre, hogy a büntetési célok vádlott vádlott esetében kizárólag végrehajtandó – az irányadó büntetési tételkeret minimumát alig meghaladó tartamú – szabadságvesztés büntetés kiszabásával biztosíthatók megfelelően. Ezzel összefüggésben ugyanis nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a fiatal felnőtt vádlott büntetőjogi felelősségét – ugyancsak erőszakos bűncselekmény miatt – már jogerősen megállapították; a jelen eljárásban terhére rótt bűncselekményt pedig egyrészt a korábbi jogerős elítélését követően viszonylag rövid időn – mintegy 7 hónapon – belül, másrészt pedig a vele szemben időközben megindult másik büntetőeljárásban történt gyanúsítotti kihallgatását követően három nappal később valósította meg. Mindezek alapján, az ítélőtábla álláspontja szerint a törvényi minimumot alig meghaladó tartamú szabadságvesztés semmiképp sem tekinthető olyan súlyosnak, amelynek a lényeges enyhítése indokolt lenne. Ugyanakkor a másodfokú bíróság a fiatal felnőtt vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát nem találta eltúlzottan enyhének sem, így a kiszabott büntetés súlyosítását célzó ügyészségi fellebbezést szintén nem tartotta alaposnak. Észlelte ugyanakkor az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés kiszabásával összefüggésben szükségtelenül hivatkozott a Btk.
10. és
11. §-ára, így azokat mellőzte, pótlólag viszont felhívta a Btk.
12. §

(1)bekezdését, a Btk. 80. §

(2)bekezdését és – a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban – a Btk. 38. §

(1)bekezdését. [19] Az ítélőtábla a közügyektől eltiltás tartamát ugyancsak arányosan tartotta, amelynek sem a lényeges súlyosítása, sem pedig a lényeges enyhítése nem indokolt. A törvényszék e körben adott jogi indokolása azonban szintén helyesbítésre szorult annyiban, hogy ténylegesen a Btk. 62. §

(1)bekezdése került alkalmazásra. [20] Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb – így az előzetes fogva tartásban és bűnügyi felügyeletben töltött idő beszámításával, a bűnjellel és a bűnügyi költség viselésével kapcsolatos – rendelkezései törvényesek voltak azzal, hogy miként arra átiratában a fellebbviteli főügyészség képviselője helyesen utalt, a törvényszék – az őrizetben töltött idő beszámítására figyelemmel – helyesen és ténylegesen a vádlott által előzetes fogva tartásban töltött időt számította be a vele szemben kiszabott szabadságvesztésbe {elsőfokú ítélet [25] bekezdés}. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a bűnjel lefoglalásának megszüntetésével összefüggésben hiányosan jelölte meg annak jogszabályi alapját, az ugyanis a Be. 320. §

(1)bekezdés a) pontja {elsőfokú ítélet [26] bekezdés}. [21] A fentiekben kifejtettekből következően az ítélőtábla a bejelentett fellebbezéseket egyik irányban sem tartotta alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét – a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján – helybenhagyta. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.871/2025/

1. [22] kizárt. 6 A végzés elleni fellebbezési jog a Be.
2. §

(1)-

(2a)bekezdéseiből következően Szeged,

1. március
2. dr. Nagy Erzsébet s.k. a tanács elnöke dr. Kóbor Jenő s.k. előadó bíró dr. Katona Dorottya s.k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.871/2025/
3. számú végzése és a Szolnoki Törvényszék 22.B.1029/2024/
4. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
5. március
6. dr. Nagy Erzsébet s.k. a tanács elnöke