Bf.241/2024/21 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettében, ezért 3 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg és megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte akként, hogy egynapi előzetes fogvatartás egynapi szabadságvesztésnek felel meg. Az eljárás során lefoglalt kamerafelvétel bűnjelnek az iratok közti kezelését rendelte el, továbbá kötelezte a vádlottat, hogy 559.684 forint bűnügyi költséget fizessen meg az államnak. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.241/2024/21 2 [2] Az ítélettel szemben a kihirdetését követően a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. [3] A vádlott védője a fellebbezés írásban előterjesztett indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést védence bűnösségére, azonban a büntetés mértéke eltúlzott, mert a törvényszék nem kellő súllyal értékelte a vádlott javára az enyhítő körülményeket. Kérte nyomatékosabban figyelembe venni védence bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomását, őszinte megbánását, a cselekményt élete nehezebb időszakában követte el, amelyet szeretne jóvá tenni, továbbá, hogy 2 kiskorú gyermek eltartásáról köteles gondoskodni. Mindezekre tekintettel indítványozta enyhébb joghátrány alkalmazását, így szabadságelvonással nem járó büntetés, vagy a kényszerintézkedés tartalmával azonos hosszúságú szabadságvesztés kiszabását, amelynek eredményeként büntetése kitöltöttnek lenne tekinthető. [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.500/2024/

1. számú átiratában a védelmi fellebbezést nem tartotta alaposnak. [5] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, így törvényesen járt el, amikor elfogadta a vádlott bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomását. A vádiratban foglaltakkal azonos tényállás alapján Terhelt1 vádlott bűnösségének megállapítása és cselekménye minősítése is törvényes. [6] A büntetéskiszabás körében irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság helytállóan feltárta és megítélése szerint az alkalmazott joghátrány is megfelel a büntetési céloknak, ezért sem a szabadságvesztés, sem a mellékbüntetés tartamának enyhítésére nincs törvényes alap. A törvényszéki ítélet egyéb rendelkezéseit ugyancsak törvényesnek találta, azonban jelezte, hogy az előéleti adatok és az ügydöntő határozat ügyszáma pontosításra szorulnak. Mindezek alapján indítványozta az elsőfokú ítélet helybenhagyását. [7] A vádlott és védőjének fellebbezése nem alapos. [8] Az iratok alapján az ítélőtábla megállapította, hogy az ügyészség a vádlott terhére nem jelentett be fellebbezést és nyilvános ülés kitűzését a törvényes határidőben sem a vádhatóság, sem a fellebbező vádlott és védője nem indítványozta, ezért a másodfokú bíróság a Be.
2. §

(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét tanácsülésen bírálta felül. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.241/2024/21 3 [9] A Fővárosi Ítélőtábla az iratanyagból megállapította, hogy az elsőfokú bíróság törvényesen alkalmazta a bűnösséget beismerő vádlott esetében a tárgyaláshoz való jogáról lemondás intézményét. [10] A törvényszék a vádlott előkészítő ülésen tett beismerő nyilatkozatára tekintettel helytállóan vette figyelembe a Be. 504. §

(1)-

(3)bekezdését, melynek keretében a Be. 504. §

(3)bekezdése alapján törvényesen fogadta el a bűnösséget beismerő nyilatkozatát. A korlátozott felülbírálatra tekintettel a másodfokú bíróságnak kizárólag a Be. 590. §

(5)bekezdés a) pontjában írt eljárási szabálysértések vizsgálatára volt törvényes lehetősége, melynek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta. [11] Az elsőfokú ítéletnek a Be. 504. §

(6)bekezdésének alkalmazásával történt meghozatalára tekintettel az ítélőtábla a bejelentett fellebbezések alapján eljárva – utalva a Be. 580. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára – nem vizsgálta az elsőfokú ítélet megalapozottságát, így jelen határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [12] A fellebbviteli főügyészség helytállóan mutatott rá arra, hogy az elsőfokú ítéletben a vádlott előéleti adatai több helyen is pontosításra szorulnak az alábbiak szerint: a [4] bekezdésben az elkövetett bűncselekmény helyes megnevezése testi sértés bűntettének kísérlete, az [5], [8] és [9] bekezdésben hivatkozott bűncselekményeket társtettesként követte el, a [6] bekezdésben írtakat az ítélőtábla mellőzi, mert az abban foglaltak az előző két sor szó szerinti megismétlése, végezetül a [10] bekezdés második sorában az elkövetési idő helyesen 2021. augusztus 2. napja, valamint az utolsó előtti sorban az elkövetési idő helyesen 2023. március 25. napja. [13] A tényállásból a törvényszék okszerűen vont következtetést Terhelt1 vádlott bűnösségére és cselekményének minősítése is megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek. [14] A joghátrány megválasztása körében az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56. BK véleményben írtakat szem előtt tartva hiánytalanul vette számba a vádlott terhére és javára szóló alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket. [15] Az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket súlyuknak megfelelően értékelte, amikor úgy ítélte meg, hogy a vádlottal szemben a cselekmény kiemelt tárgyi súlyára és többszörösen büntetett előéletére, valamint ezzel összefüggésben a fokozatosság elvére is figyelemmel hosszabb, azonban együttműködő magatartására tekintettel, a büntetési tételkeret alsó határához közelebbi tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása indokolt. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.241/2024/21 4 [16] A törvényszék által meghatározott szabadságvesztés tartama arányban áll a vádlott személyében és cselekményében megnyilvánuló társadalomra veszélyességgel. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy Terhelt1 vádlottal szemben szükséges, de egyben elégséges 3 év szabadságvesztés kiszabása, így annak enyhítésére nem látott lehetőséget. [17] Az ítélőtábla a szabadságvesztés büntetésre ítélést megalapozó törvényhelyet kiegészíti a Btk. 34. § I. fordulatára és a Btk. 36. §-ára hivatkozással. [18] A szabadságvesztés büntetés börtön fokozata, a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezés, valamint a fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztésbe való beszámítása is törvényes, az elsőfokú bíróság azt is helyesen rögzítette ítéletében, hogy ezen rendelkezések mely törvényi előírásokon alapulnak. [19] A másodfokú bíróság a közügyektől eltiltás tartamát ugyancsak megfelelőnek találta, azonban a mellékbüntetés törvényhelyeként a Btk. 33. §

(2)bekezdését is feltünteti. [20] Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek. [21] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be. 598. §

(2)bekezdése alapján megtartott tanácsülésen, a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [22] Az ítélőtábla észlelte, hogy az elsőfokú ítélet 2.,

1. és
2. oldala hibásan tartalmazza az ügyszámot, ezért azt a törvényszéki ítélet
3. oldalán helytállóan feltüntetett ügyszámmal megegyezőre kijavította. [23] A központi személynyilvántartás adatai alapján a rendelkező részben írtak szerint rögzítette a vádlott új személyazonosító igazolványának számát, valamint érvényes lakcímét. [24] Az elsőfokú bíróság az ítélete kihirdetését követően a
4. június
5. napján meghozott és ugyanezen a napon véglegessé vált 18.B.90/2024/12-II. számú végzésével Terhelt1 vádlott letartóztatását megszüntette, amely tényadatot az elsőfokú ítélet még nem tartalmazhatott, ezért az ítélőtábla rögzítette a vádlott letartóztatásának befejező napját. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.241/2024/21 5 [25] A másodfokú eljárás során a kirendelt védő felkészülési díjával felmerült bűnügyi költség megállapításáról és viseléséről a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/
6. (XII. 27.) IM rendelet
7. §

(2)bekezdése és a Be. 613. §

(1)bekezdése értelmében a Be. 574. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,

1. év január hó
2. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Patassy Bence s.k. előadó bíró Dr. Kováts Katalin s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 18.B.90/2024/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.241/2024/
4. számú végzése által
5. év január hó
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. év január hó
8. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke