Bf.30/2024/14 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntette miatt 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte továbbá az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában és a nyilvános ülésen jogorvoslati kérelmét az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése érdekében is előterjesztette, továbbá bizonyítás felvételét és szakértő kirendelését indítványozta a bizonyítékként értékelt hanganyag megvizsgálása érdekében. II. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.30/2024/14/II [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] 2 A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott ítéletet – a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. §

(1)bekezdésében írtak szerint – az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek keretében a Be. 590. §

(2)bekezdése értelmében vizsgálta az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását. A Be. 590. §

(7)bekezdésében írtak szerint hivatalból döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is. A felülbírálat során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be. 592. §

(2)bekezdésében felsorolt részbeni megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az tehát hiánytalan, teljeskörűen felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság eljárása során nem vétett olyan, a Be. 607. §

(1)bekezdésében vagy a Be. 608. §

(1)bekezdésében felsorolt ún. abszolút, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdésében nevesített kihatással bíró és a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető ún. relatív eljárási szabálysértést, mely a határozat érdemi felülbírálatának akadályát képezte volna. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást az eljárási törvény rendelkezéseinek megtartásával, az ügy felderítéséhez szükséges mértékben folytatta le. Beszerezte, megvizsgálta és a logika szabályainak megfelelően, részletesen és körültekintően értékelte az ügy megnyugtató elbírálásához szükséges bizonyítékokat. A bizonyítás lehetőségét, a bizonyítékok körét illetően jellemzője volt az ügynek, hogy – szemben a hasonló jellegű bűncselekményekkel – több, bizonyító erejét tekintve is megnyugtató bizonyíték állt az elsőfokú bíróság rendelkezésére; olyan is, amely akár önmagában lehetőséget nyújthatott volna a büntetőjogi felelősség alapját képező tények kétséget kizáró megállapítására. A vádlott addiktív gyógyszer használata miatt kialakult emlékezetkiesésre hivatkozó érdemi védekezésével szemben a tényállás megállapítása során helyesen fogadta el tanú1 tanú vallomását és az általa készített – objektív bizonyítékként szolgáló – hangfelvétel tartalmát. Ezen két terhelő bizonyíték tartalma összhangban áll tanú2 tanú vallomásával, valamint a bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával. A védő érvelésével szemben az elsőfokú bíróság kellő részletességgel foglalkozott a hangfelvétel szerkesztett voltával és annak bizonyító erejével. Ezzel összefüggésben azt volt szükséges hangsúlyozni, hogy a vádlott elismerte, hogy ő a felvételen beszélget tanú1tel. Ilyen körülmények között pedig ez a beszélgetés önmagában is alkalmas volt a tényállás megállapítására, miután annak tartalma a másodfokú bíróság álláspontja szerint is csak egyféleképpen volt értelmezhető; úgy, ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette és ahogyan azt a tényállásában rögzítette. Az elsőfokú bíróság – a védelem érvelésével szemben – indokolási kötelezettségének teljeskörűen, magas színvonalon eleget tett. A bizonyítékokok mikénti mérlegeléséről ítéletének indokolásában meggyőző érveléssel adott számot, mind ténymegállapításai, mind pedig a vádlotti védekezés elvetése tekintetében. Helyesen járt el, amikor a vádlott védekezését nem fogadta el, hiszen az az egyéb bizonyítékokkal ellentétben állt. A rendelkezésre álló és az elsőfokú bíróság által részletesen elemzett bizonyítékokat áttekintve nyilvánvaló volt tehát, hogy a vádlottnak fel kellett ismernie cselekményének jogellenes célra irányultságát és valódi hátterét. Saját szerepének a valóságostól eltérő, kedvezőbb színben történő feltüntetése, valamint az emlékezetkiesésre történő ismételt és Pécsi Ítélőtábla III.Bf.30/2024/14/II 3 [15] visszatérő hivatkozása ugyanis nyilvánvalóan ellentétben áll az elsőfokú bíróság által helyesen értékelt bizonyítékok tartalmával. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság az ügyben beszerzett bizonyítékokkal nagy körültekintéssel és részletességgel foglalkozott szem előtt tartva az ügy ténybeli és jogi szempontból jelentőséggel bíró mozzanatait, így a megállapított és valónak elfogadott tényekkel szemben eltérő tényállás megállapítása szóba sem kerülhetett. [16] III. [17] A Be. 591. §

(1)bekezdése szerint a másodfokú eljárásban irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. A felmentést célzó fellebbezések tehát nem voltak megalapozottak. Nem értett egyet a másodfokú bíróság a védőnek az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését célzó indítványával sem, mely azon alapult, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 592. §

(1)bekezdés b) pontja alapján teljesen megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság az irányadó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően járt el, a bizonyíték értékelési, mérlegelési tevékenységének alapját ugyanis konkrét bizonyítékokból származó tényszerű adat, körülmény képezte (BH 2021.

1. számú eseti döntés). Tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezést eredményező, a Be.
2. és
3. §-ában meghatározott eljárási szabálysértést nem észlelt és a tényállás sem volt teljes egészében megalapozatlan, ezért a hatályon kívül helyezést célzó fellebbezés sem vezethetett eredményre. A vádlott védője az elsőfokú bíróság előtt igazságügyi hangtechnikai szakértő kirendelését indítványozta, melyet – miután indítványa az elsőfokú bíróság által elutasításra került – a másodfokú eljárásban is előterjesztett. A másodfokú bíróság az elutasítás indokaival maradéktalanul egyetértett. Az eljárás során nem volt vitás, hogy a nyomozati iratok 37-
4. oldalán leírt szöveg a vádlott és tanú1 között lezajlott beszélgetés 5 részre vágott nem teljes anyaga. Az 5 hangfájl önálló részeit tartalmilag megerősítik az ügy előzményét képező NAVeljárás adatai, de egybecsengenek tanú1 és tanú2 tanúvallomásával is. Ezen túlmenően, hogy a teljes hangfelvétel már nem áll rendelkezésre, a hangfelvételből kivágott részek tartalma pedig szakértői úton már nem azonosítható, így a szakértő kirendelése pusztán az eljárás elhúzódását eredményezné. Hangsúlyozni szükséges továbbá, hogy a Be.
5. §

(1)bekezdése értelmében a másodfokú bírósági eljárásban bizonyítás felvételének a részbeni megalapozatlanság, az eljárási szabálysértés kiküszöbölése érdekében vagy akkor van helye, ha a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak. Tekintettel arra, hogy ezen feltételek közül egyik sem állt fenn, ezért a védő által előterjesztett bizonyítási indítvány teljesítésére eljárásjogi tilalmazottság okán sem volt lehetőség. A bűncselekmény minősítése is a büntető anyagi jogszabályban foglaltaknak megfelelően történt. [18] [19] [20] [21] [22] [23] IV. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.30/2024/14/II [24] [25] [26] [27] 4 A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel, tényleges súlyuknak megfelelően is értékelve azokat. A bűncselekményt büntetőeljárás hatálya és felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt elkövető vádlott vonatkozásában kiszabott négy év szabadságvesztés tettarányos, szükséges továbbá a Btk.

1. §-ában meghatározott büntetési célok eléréséhez is. A büntetés kiszabása körében értékelhető tényezőkre és a bűncselekmény konkrét tárgyi súlyára is tekintettel a bűncselekménynek a büntetési tétel középmértékénél enyhébb, négy év tartamú szabadságvesztéssel szankcionálása tehát eltúlzottan szigorúnak nem tekinthető, annak lényeges enyhítésére törvényes lehetőséget a másodfokú bíróság sem látott. Törvényesek voltak az egyéb – a végrehajtási fokozatra, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározására és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó – rendelkezések is. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. P é c s,

1. június
2. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr. Hudvágner András s.k. bíró A Zalaegerszegi Törvényszék 5.B.89/2023/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.30/2024/
4. számú végzése folytán a
5. évi június hó
6. napján jogerőre emelkedett. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke