← Magyarország

Kf.700026/2023/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át rendszeresen a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat lát el, az többletfeladatnak minősül, amelynek ellentételezésére jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Kf.700.026/2023/

  1. felperes (felperes címe) felperesi képviselő (eljáró kamarai jogtanácsos: képviselője; felperesi képviselő címe) alperes (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: felperes Az alperes képviselője: alperesi képviselő kamarai jogtanácsos A per tárgya: közszolgálati jogviszonnyal közigazgatási jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  2. sorszámon) A fellebbezéssel támadott határozat: Budapest Környéki Törvényszék 24.K.702.079/2021/
  3. számú ítélete kapcsolatos Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.026/2023/
  4. 2 [1] A felperes
  5. december
  6. napján kelt napján kinevezése alapján az alperes hivatásos állományú tagjaként a szolgálati hely állományában, község1 és község2 településeket magába foglaló működési körzetben, körzeti megbízotti beosztásban teljesít szolgálatot. A
  7. július
  8. napjától
  9. július
  10. napjáig terjedő időszakban (a továbbiakban: a perrel érintett időszak) a felperes a működési körzetén és a körzeti megbízotti csoport (a továbbiakban: KMB csoport) működési körzetén kívül, a szolgálati hely1 teljes illetékességi területén járőri, járőrszolgálati és egyéb szolgálati (átkísérési, kísérőőri, előállított őrzési, határszolgálati, rendezvénybiztosítási, vasútbiztonsági, kézbesítési, gépjármű ügyintézési, karanténellenőrzési) feladatokat rendszeresen ellátott. A kinevezése szerinti beosztása mellett ellentételezés nélküli feladatok ellátása miatt – a rendvédelmi illetményalap 100%-ának megfelelő mértékű megbízási díj megfizetése iránt – előterjesztett szolgálati panaszát az alperes vezetője elutasította. A felperes keresete, az alperes védirata [2] A felperes keresetében a perbeli időszakra – az általa meghatározott 37 hónapra – 1.072.556 forint megbízási díj és annak
  11. január
  12. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  13. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  14. §

(1)bekezdés a)-c) pontjaira,
(2)-
(5)bekezdéseire, a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  1. (XII. 9.) ORFK utasításra (a továbbiakban: KMB Szabályzat), a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/
  2. (III. 24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Járőr Szabályzat) egyes rendelkezéseire alapította. Állította, hogy rendszeresen látott el a körzeti megbízotti beosztásába nem tartozó járőri, járőrvezetői és egyéb szolgálati feladatokat, továbbá a körzeti megbízotti működési körzetén, azaz az illetékességi területén kívüli szolgálatot. A hivatkozott szolgálati feladatok ellátásáról tételes kimutatást csatolt. Indokai szerint a KMB Szabályzat rendelkezései alapján megállapítható, hogy olyan napi szolgálatok elvégzésére kötelezték, amely feladatok nem tartoztak a beosztásába, adott esetben tiltottak is voltak. A megbízási díj havi mértékét a rendvédelmi illetményalap 75%ában határozta meg. [3] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét is vitatta. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság ítéletében a kereseti kérelem szerinti – késedelmi kamattal növelt – 1.072.556 Ft megbízási díj megfizetésére kötelezte az alperest. Döntését a Hszt.
  3. §
  4. pontjában,
  5. §
(1)-
(6)bekezdéseiben, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.026/2023/
  1. 3 szükséges követelményekről szóló 30/
  2. (VI.16.) BM rendelet
  3. számú mellékletében, a KMB Szabályzat 2.,
  4. d), 15., 20-22., 24-25.,
  5. és
  6. pontjaiban, továbbá a Járőr Szabályzat 4-5., 10., 60-
  7. pontjaiban foglaltakra alapította. [5] Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a KMB Szabályzat kógens módon határozza meg az ellátandó feladatok körét, az abban foglaltak korlátlanul nem bővíthetők. Rögzítette, hogy a körzeti megbízott és a járőr külön beosztás; a Tevékenység-irányítási Központ (a továbbiakban: TIK) általi küldések végrehajtása a járőrök feladata; a felperes működési körzete a csoportkörzet létrehozásától függetlenül változatlan maradt. A felperes nyilatkozata, a perben meghallgatott tanú vallomása, az alperes által csatolt menetlevelek és a TIK küldés iratai alapján megállapította, hogy a felperes a perrel érintett időszakban a szolgálati hely2 illetékességi területéhez tartozó valamennyi településen – a működési körzetén kívül – a munkaidejének jelentős részében ellátott a beosztásába nem tartozó, közterületi jelenlét biztosításával járó – többnyire nem is járőrrel közösen végzett – járőri és egyéb (nemzetközi vasútellenőrzési, határrendészeti, rendezvénybiztosítási, migrációs ellenőrzési, covid ellenőrzési, büntetés-végrehajtási) feladatokat. Nem fogadta el az alperes azon hivatkozását, amely szerint a felperes működési körzete a körzeti megbízotti csoport működési körzetére bővült, ezáltal a szolgálatteljesítési helye a körzeti megbízotti csoport keretébe tartozott. Kiemelte, hogy a körzeti megbízotti csoport létrehozása esetén annak működési körzet leírását olyan módon kell elkészíteni, hogy az a csoportba besorolt körzeti megbízott működési körzetét elkülönítve tartalmazza. Ez a felperes esetében a tárgyi időszakban dokumentálható módon nem történt meg; a perrel érintett időszak kezdete
  8. július
  9. napja, amikor a alperes, – fenti tárgykörben hozott – 6/
  10. (IV. 3.) számú munkáltatói intézkedése (a továbbiakban: alperes rövid neve munkáltatói intézkedés) még nem volt hatályban. Rögzítette, hogy a felperes a körzeti megbízott fogdaőri és kísérőőri szolgálatba a KMB Szabályzat
  11. a) pontja értelmében nem osztható be, számára az tiltott tevékenység; a határrendészeti feladatellátása nem a KMB Szabályzat
  12. pontjában foglaltaknak megfelelően történt, a munkaköri leírásában szereplő vasútbiztonsági feladat az általa rendszeresen elvégzett nemzetközi vonatellenőrzési feladatnak nem feleltethető meg. Rámutatott, hogy az alperes a KMB Szabályzat
  13. pont c) és d) alpontjaiban előírtakat, az eseti jellegű elvonás feltételeit – a fokozott ellenőrzésekkel, a TIK küldésekkel és a veszélyhelyzettel összefüggésben – nem tudta alátámasztani. Az irányadó ítélkezési gyakorlatra utalással megállapította, hogy az ellátott feladatok a felperes szolgálati beosztásához nem tartozó többletfeladatoknak minősülnek, amelyek ellátásáért a Hszt.
  14. §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdése alapján megbízási díj jár. Rögzítette továbbá, hogy a rendőrkapitányságon a perbeli időszakban folyamatosan több járőri, járőrvezetői státusz betöltetlen volt, ezért az alperes a rendelkezésre álló járőri létszámmal a járőrszolgálati feladatokat nem tudta ellátni, így a felperes igénye a Hszt. 71. §
(1)bekezdés a) pontja alapján is megalapozott. A megbízási díj havi összegét a kereseti kérelemnek megfelelően a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában határozta meg, mert azt a többletszolgálat (3 éven keresztül folyamatosan, a munkaidő jelentős részében kifejtett tevékenység) ellátásával érintett napok számára és a feladat jellegére tekintettel a felperes által végzett többletfeladatokkal arányban állónak találta. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.026/2023/
  1. 4 [6] Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díj mérséklését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból téves következtetést vont le, a jogszabályokat helytelenül alkalmazta, tévesen állapította meg, hogy a felperes az eredeti beosztása mellett más beosztáshoz tartozó feladatokat is ellátott. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogsértő módon értelmezte és alkalmazta a Hszt.
  2. §
(1)-
(6)bekezdéseiben foglaltakat, a KMB Szabályzat egyes rendelkezéseit, különösen annak 21. pontját és az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv tevékenység-irányítási központjai, egyes rendőri szervek ügyeleti, valamint a segélyhívásokat fogadó központok egységes működéséről szóló 57/2013. (XII. 21.) ORFK utasítás (a továbbiakban: TIK utasítás) rendelkezéseit. A felperes saját működési körzetében a közterületen a beosztásához tartozó feladatokat látta el; a körzeti megbízotti és a körzeti megbízotti csoport működési körzetén kívül pedig a TIK küldéseket a TIK utasítás 24. és 46/A. pontjában foglaltak, valamint a KMB Szabályzat 21. pont
  1. c)és
  2. d)alpontjai alapján eseti jelleggel, a különleges jogrendhez, valamint késedelmet nem tűrő rendőri intézkedésekhez kapcsolódóan végezte. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem indokolta azon megállapítását, miszerint a felperes rendszeresen és nem eseti jelleggel járőr feladatokat hajtott végre, illetve olyan feladatok ellátására kötelezték, amelyek a működési körzetén kívül estek. Kifogásolta, hogy az ítélet az eseti jelleg és a rendszeresség elhatárolásáról indokolást, valamint a rendszeresség alátámasztására konkrétumokat nem tartalmaz. A KMB Szabályzat 15. pontja, valamint alperesnél a körzeti megbízotti működési körzetek és székhelyek kijelöléséről, valamint a rendőrkapitányságokon belül létrehozandó körzeti megbízotti csoportokról szóló 6/2019. (IV.3.) Pest MRFK intézkedés alapján a körzeti megbízotti csoport kialakításával a felperes körzeti megbízotti működési körzete a csoport működési körzetére bővült, e körben az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a KMB Szabályzat 72. pont
  3. c)alpontját. A saját működési körzetén kívül, de a körzeti megbízotti csoport működési területén teljesített feladatellátás nem alapozza meg a megbízási díj kifizetését. A Rendőrség Normaalkotási Szabályzatáról szóló 23/2006. (XII.29.) ORFK utasítás 83. pontjára utalva nem értett egyet az elsőfokú ítélet [61] bekezdésében foglalt megállapítással sem, mivel a területi szervek vezetői a norma közzétételének és elosztásának módjáról a saját hatáskörükben rendelkeznek. A belső norma mindenki számára elérhető módon egy közös, belső meghajtóra is feltöltésre kerül, továbbá annak tartalmát a parancsnokok az állomány tagjainak eligazítás keretében ismertetik és elektronikus úton megküldik. [7] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kiemelte, hogy az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást nem, csupán a jogkövetkeztetést vitatta; nem adott elő olyan körülményt, amelyet az elsőfokú bíróság nem vizsgált. A Kúria Kf.VII.39.549/2021/4. számú döntésére hivatkozással rámutatott, hogy a tárgykörben (a körzeti megbízott által ellátott járőrszolgálat kapcsán) kiforrott bírói gyakorlat alakult ki, a bíróságok következetesen helyt adnak a kereseteknek, elutasító ítélet nem ismert. A TIK küldések a munkaköri leírások, körzetleírások alapján járőrfeladatnak, és általa ellátott többletfeladatnak minősülnek. A csatolt kimutatások adatai alapján megállapítható, hogy a járőr- és egyéb szolgálatai során nagy számú TIK küldésnek tett eleget, amelyek rendszeresek, nem eseti jellegűek voltak. A különleges jogrendre hivatkozást – az azzal összefüggő feladatvégzés megjelölése, továbbá az eseti jelleg hiánya miatt – vitatta. A bírói gyakorlat következetes abban, hogy a munkáltató csak adott beosztáson belül határozhatja meg a munkaköri feladatokat. Kiemelte, hogy a körzeti megbízotti és a járőri szolgálatok különbözőek, általában egymás mellett, egyidőben hajtják végre a feladataikat. A felperes rendszeresen körzeti megbízotti működési körzetén Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.026/2023/4. 5 kívül is látott el rendőri feladatokat, jellemzően járőrszolgálatot, melynek szabályozása teljesen hiányzik a rá irányadó KMB Szabályzatból. A bírói gyakorlat a körzeti megbízotti csoport működési körzetére való hivatkozás kapcsán is kikristályosodott, ebből következően nincs jelentősége annak sem, hogy az alperes szabályszerűen kihirdette-e a körzeti megbízotti csoport létrehozásáról szóló normáját. Előadta, hogy átkísérési feladatokat valóban csekély számban végzett, azonban ez a körzeti megbízottak számára kifejezetten tiltott feladat, így azt a megbízási díj körében értékelni kell; kimutatásában csak azokat az eseteket tüntette fel, amikor fogvatartottak kísérését végezte, nem értette bele az előállításokat, előállítottak őrzését, őrizetesek kísérését; ezt az alperes kifejezetten nem is vitatta. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [8] A fellebbezés nem alapos. [9] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108. §
(1)bekezdése szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket megfelelően alkalmazta, ítéletének indokolásában a döntése indokait részletesen kifejtette, amelyekkel a másodfokú bíróság egyetértett. A fellebbezésben előadottakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. [10] Az alperes fellebbezésében a tényállás tisztázottsága és a bizonyítékok értékelése tekintetében állított eljárásjogi jogszabálysértést, illetőleg az elsőfokú ítélet anyagi jogi megállapításainak felülvizsgálatát kérte. [11] Az alperes hivatkozott egyrészt a KMB Szabályzatban és a TIK utasításban foglalt rendelkezések megsértésére, másrészt a megsértett jogszabályhely pontos megjelölése nélkül részletesen érvelt az elsőfokú ítélet jogszabálysértő jellegének altámasztására. A másodfokú bíróság az alperes ilyen irányú érvelésére az alábbi indokolást adja: [12] A fellebbezés elbírálása során annak van jelentősége, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezéssel támadott határozatot a Kp. 108. §
(1)bekezdésének megfelelően a fellebbezés keretei között, az abban felhozott indokok alapulvételével vizsgálhatja felül. A Kp. 99. §
(1)bekezdése, 100. §
(2)bekezdés b) pontja és 104. §
(1)bekezdése alapján a közigazgatási bírósági eljárásban a fellebbezési kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél milyen bírósági döntést kér. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A tartalmi elemek hiánya vagy fogyatékossága esetén a másodfokú bíróság szintén nem kerül Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.026/2023/4. 6 abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Emellett a fellebbezési kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a fellebbezési eljárás tartalmi és perjogi kereteit (Kf.VII.39.673/2020/7.). A pontos jogszabályhely megjelölése, ekként a felülbírálat kereteinek meghatározása a fellebbező fél kötelezettsége. A Kp. 2. §
(2)bekezdésében foglalt tisztességes, koncentrált és költségtakarékos eljárás követelményéből sem vezethető le a bíróság olyan kötelezettsége, hogy a támadott határozat jogszerűségéről pusztán a fellebbezésben előadott indokok alapján a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely fél által történő megjelölése hiányában döntsön (Kpkf.X.38.049/2019/2.). Nem a bíróság feladata annak kitalálása, hogy a fellebbező fél mit sérelmez, mit kíván megfellebbezni és milyen okból. (Kpkf.VI.39.905/2021/2.). [13] Magyarország Alaptörvénye T. cikk
(2)bekezdése taxatíve rögzíti mely normák minősülnek jogszabálynak; ekként jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. [14] Az alperes fellebbezésében az általa állított anyagi jogszabálysértéseket a jogszabályhely pontos megjelölésével részben határolta be. Az általa hivatkozott ORFK utasítások (KMB Szabályzat, TIK utasítás) nem minősülnek az Alaptörvényben rögzített jogszabályoknak. Az ORFK utasítás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 1. §
(1)bekezdése és a 23. §
(4)bekezdése alapján nem jogszabály, hanem közjogi szervezetszabályozó eszköz, ahogyan ezt a Kúria több korábbi határozatában (Kf.VII.45.188/2021/2; Kf.VII.39.052/2021/4; Kf.VII.39.890/2021/4; Kf.VII.40.247/2021/4.) kifejtette. Így a másodfokú bíróság a fellebbezésben állított indokolási hiányosságokkal kapcsolatos, valamint a felperes beosztásához nem tartozó feladatokkal összefüggésben tett ítéleti megállapításokat támadó érvelést érdemben nem vizsgálhatta. [15] Az alperes azt sem fejtette ki pontos jogszabályhely megjelölése mellett, hogy az elsőfokú ítélet mely okból és mennyiben sértette meg a KMB Szabályzat és a TIK utasítás rendelkezéseit, így a másodfokú bíróság e körben a vizsgálatot a jelen ítéletben írt tartalmi érvelés hiányára figyelemmel sem tudta lefolytatni és e körben a fellebbezést elbírálni. [16] A perbeli esetben a fellebbezésben az elsőfokú bíróság által megsértettként megjelölt egyetlen jogszabályhely a Hszt. 71. §
(1)-
(6)bekezdései. [17] Az ítélőtábla rögzíti, hogy megalapozatlan volt az elsőfokú bíróság azon megállapítása, miszerint a pertárgyi időszakban a szolgálati hely1on rendszeresített járőri, járőrvezetői, járőrparancsnoki státuszok 35-70%-a betöltetlensége miatt a meglévő járőrállománnyal a járőrszolgálati feladatokat nem lehetett ellátni. A másodfokú bíróság rámutat, hogy a Hszt. 71. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti esetkör vizsgálata legfeljebb annak az alperes által sem vitatott, azonban ezen jogalap megállapításához nem elegendő ténynek a Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.026/2023/
  1. 7 megállapítását tette lehetővé, hogy a szolgálati hely1on a perbeli időszakban rendszeresen több járőri és járőrvezetői státusz időszakosan nagyobb számban betöltetlen volt; az ezt meghaladóan tett megállapítás olyan – az alperes működési körébe tartozó – munkaszervezéssel kapcsolatos kérdés, amely a per tárgyán túlmutat. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolásban ezzel összefüggésben szereplő [69] bekezdést mellőzte; mivel a felperes által ellátottként hivatkozott ideiglenesen megüresedett vagy betöltetlen szolgálati beosztások konkretizálásra és valamennyi felperesi többletfeladathoz hozzárendelésre nem kerültek, így további bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül a Hszt.
  2. §
(1)bekezdés a) pontjában foglaltak fennállása a státuszok huzamos betöltetlenségéből okszerűen nem következett. Figyelemmel azonban arra, hogy a törvényszék a megbízási díj jogalapja körében a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjára is alapította döntését, amikor a huzamosabb időn át, rendszeresen, nem eseti jelleggel a működési körzetén kívül ellátott, a felperes szolgálati beosztásába nem tartozó járőri és egyéb feladatokat hangsúlyozta, így az a körülmény, hogy emellett a Hszt. 71. §
(1)bekezdés
  1. a)pontja szerinti esetkört kellő mélységben nem vizsgálta, és e körben téves következtetésre jutott, az ügy érdemére nem hatott ki. [18] Nem volt vitatott, hogy a körzeti megbízott és a járőr két külön beosztást jelent. A Kúria a körzeti megbízott által működési körzetén kívül végzett járőri feladatokkal összefüggésben több határozatában kimondta, hogy amennyiben a körzeti megbízott hosszabb időszakon át rendszeresen a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, a járőrfeladatokat a saját és a körzeti megbízotti csoport működési körzetén kívül nem eseti, hanem napi rendszerességgel végzi, az többletszolgálatnak minősül és annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.45.176/2021/4., Kf.VII.45.184/2021/4.). Az elsőfokú bíróság ezzel egyezően helytállóan mutatott rá, hogy a KMB Szabályzat egyértelműen meghatározza, hogy a körzeti megbízott járőrfeladatokat milyen szűkítésekkel hajthat végre, vagyis csak járőrvezetői feladatot láthat el a szolgálat végrehajtására beosztott járőrrel közösen, a körzeti megbízotti körzetén belül. Ebből az következik, hogy amennyiben ettől eltérően teljesíti a járőri feladatokat, ellentételezésre jogosult. Az pedig, hogy az ellátott többletfeladatok mennyisége miként alakul, nem a helyettesítési díjra való jogosultság, hanem annak mértéke megítélésénél vehető figyelembe. [19] Az alperes a megállapított tényállás körében nem vitatta a felperes feladatait tartalmazó kimutatást, azonban azzal érvelt, hogy a felperes kísérőőri feladatot nem látott el, továbbá a rendszeresen ellátott járőri feladatok és járőrszolgálat, valamint a csekély számban előforduló átkísérési feladatok elvégzéséért nem tarthat igényt megbízási díjra, mivel azok a szolgálati beosztásába tartoztak. A felperes által ellátott feladatokkal kapcsolatosan az elsőfokú bíróság az alábbiak szerint helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a körzeti megbízotti működési körzetén és a KMB csoport működési körzetén kívüli járőri, járőrszolgálati feladatok ellátása, az elvégzett átkísérések a beosztásához képest olyan többletfeladat-ellátást jelentettek, amely alapján a felperes megbízási díjra vált jogosulttá. [20] Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a felperes járőrfeladatokat a saját körzeti megbízotti és a KMB csoport működési körzetén kívül nem eseti jelleggel, hanem visszatérő rendszerességgel látta el, amelyre nem adott alapot a KMB Szabályzat 24. pontja, valamint 21. b)-
  2. c)alpontjai, mert ezek a feladatok nem a felperes kinevezés szerinti Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.026/2023/4. 8 beosztásához tartoznak. A 21.
  3. d)alpont vonatkozásában az alperes a fellebbezésében előadott azon állítását, miszerint a TIK küldésekre késedelmet nem tűrő rendőri intézkedések miatt került sor, semmivel nem támasztotta alá, ezért azt a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta. A munkáltató az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni, ez a felperes esetében a körzeti megbízotti beosztás volt. A következetes bírói gyakorlat szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, így ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör feladatainak ellátását; erre a Kúria egységesen és következetesen már több határozatában rámutatott (Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). [21] Az alperes megalapozatlanul hivatkozott arra is, hogy a különleges jogrend időszakában a körzeti megbízott működési körzetén kívüli járőri tevékenysége a megbízási díjra nem ad alapot. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a veszélyhelyzet miatti személyi átcsoportosítások a felperes eredeti szolgálati beosztása mellett ellátott többlettevékenysége ellentételezése alóli mentesülésre nem alkalmasak. A Kúria e tekintetben kialakított gyakorlatát az ítélőtábla is irányadónak tekintette (Kf.VII.45.184/2021/4., Kf.VII.45.176/2021/4.). Az ítélőtábla hangsúlyozza, önmagában az a körülmény, hogy valamely időpontban és területre vonatkozóan különleges jogrend van kihirdetve, nem lehet kellő indoka annak, hogy a körzeti megbízottat egyébként azzal össze nem függő feladatra igénybe vegyék. A felperest a peresített időszakban rendszeresen, nem eseti jelleggel osztották be a körzeti megbízotti működési körzetén kívül járőri feladatokra, ezért a működési körzeten kívüli járőri tevékenysége a különleges jogrend időszakában is megbízási díjra jogosította. Ezzel összefüggésben egyetértett az ítélőtábla a törvényszék ítéletében kifejtettekkel abban is, hogy a határrendészeti feladatok ellátása nem felelt meg a KMB Szabályzat 57. pontjában foglaltaknak, az alperes ezen érvelése sem foghatott helyt. [22] A Kúria korábbi döntéseiben (Kf.VII.39.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) kimondta, hogy a Hszt. 71. §
(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezés szerinti beosztásához tartozó feladatkört látott el többletfeladatként. Amennyiben nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz a rendszeresen végzett további tevékenység, az többletfeladatként értékelendő. A rendvédelmi szerveknél, így az alperesnél ellátandó beosztások kógensek, azok besorolása jogilag rendezett; ugyanígy azt is, hogy a felperes által felsorolt, a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett feladatok nem a felperes kinevezése szerinti beosztásához tartozóak voltak. Alaptalanul érvelt az alperes azzal, hogy a KMB csoport tagjaként a felperes körzeti megbízotti működési körzete a KMB csoport körzeti megbízottjainak összeadódott működési területére bővült, mert helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy a felperesnek a munkaköri leírásban szereplő feladatait a saját működési körzetében kellett ellátnia, nem pedig a KMB csoport működési körzetében. [23] A Kúria következetes gyakorlata szerint a munkáltató utasítása alapján a hivatásos állomány tagja esetenként köteles ellátni a beosztása szerinti tevékenységhez nem tartozó feladatokat, ugyanakkor az ilyen jellegű feladat tartós ellátása nem maradhat ellentételezés nélkül (Kf.VII.39.525/2021/3.). Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.026/2023/4. 9 [24] Mindezekre tekintettel az előfokú bíróság a feltárt tényállás alapján okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes, rendszeresen visszatérően jelentkező, a beosztásába nem tartozó többletfeladatokat végzett, amelyek a megbízási díjra való jogosultságát – a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja alapján – megalapozták. [25] Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg (Kf.VII.37.780/2020/5.). Az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért a megbízási díjat a bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 75%-ában történő meghatározással a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl. Amennyiben az alperes az elsőfokú bíróság ítéleti mérlegelését nem tartotta megfelelőnek, fellebbezésében – eljárásjogi szabálysértésre hivatkozással – be kellett volna mutatnia, hogy az ítélet ezen álláspontja (az összegszerűségi meghatározás), milyen konkrét érvek és igazolt tények alapján minősül jogszerűtlennek. Azt kellett volna kimunkálnia, hogy az elsőfokú bíróság hol vétett mérlegelési hibát, melyek azok az elemek, körülmények, amelyeket nem vett figyelembe és amelyek – az értékelt körülmények figyelembevételével – más összegszerűségi eredményre vezettek volna. Mindezek hiányában a jogsértés tényének (a fellebbezésben felhívott jogszabályi rendelkezésből beazonosíthatóan a megbízási díj aránytalan mértékének) alperes általi kategorikus, általános tartalmú állítása az elsőfokú bíróság ítéletét (mérlegelését) jogszerűtlenné nem tehette. [26] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [27] A másodfokú bíróság a határozat bevezető részében az alperes
  1. január
  2. napjával megváltozott megnevezését az Alaptörvény – tizenegyedik módosítását követően hatályos – F) cikk
(2)bekezdésére és a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 4/A. §
(1)bekezdésére figyelemmel tüntette fel. [28] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése értelmében a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 81. §
(1)-
(2)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)és 3. §
(2),
(5)-
(6)bekezdéseire figyelemmel állapította meg, amelynek során a felperes által felszámított költség összegét a pertárgy értékére, az ügy bonyolultságára, a felperes által benyújtott fellebbezési ellenkérelem elkészítésének munka- és időigényére, valamint a tárgyaláson kívüli elbírálásra tekintettel a felszámított összeggel arányban állónak ítélte. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.026/2023/4. 10 [29] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért az Itv. 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési illetéket a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 102. §
(1),
(6)bekezdéseire figyelemmel az állam viseli. [30] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp.
  1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [31] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. július
  2. dr. Rácz Krisztina s. k. a tanács elnöke dr. Kincsesné dr. Szalai Kornélia s. k. előadó bíró dr. Bíró Péter s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.