Bf.19/2022/8 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés] miatt 1 év 3 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a végrehajtás elrendelése esetén a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. 50 000 Ft erejéig a vádlottal szemben vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a lefoglalt CD felvétel iratok mellett történő kezeléséről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen egyrészt az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a végrehajtás felfüggesztésének érintetlenül hagyása mellett a szabadságvesztés tartamának felemelése érdekében. Indokai szerint a bíróság az enyhítő tényezőknek túl nagy nyomatékot tulajdonított és enyhe büntetést szabott ki, melynek súlyosítása, a büntetés tétel középmértékéhez közelítő, de a felfüggesztésre még lehetőséget adó felemelése indokolt (

1. sorszámú elsőfokú irat). [3] Másrészt a vádlott és a védő enyhítés és a vagyonelkobzás mellőzése céljából terjesztettek elő jogorvoslatot. A védő a fellebbezését írásban részletesen indokolta (
2. sorszámú másodfokú irat), melyben az enyhítő rendelkezés alkalmazásával közérdekű munka, vagy pénzbüntetés alkalmazására, továbbá a törvényi előfeltételek hiányára hivatkozva a Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.19/2022/8 2 vagyonelkobzás mellőzésére tett indítványt. Felfüggesztett szabadságvesztés esetén pedig a felfüggesztés tartamának törvényi minimumban való meghatározását, és a törvényben írtnál eggyel enyhébb, fogház fokozat megállapítását látta indokoltnak. [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.432/2021/
3. és Bf.432/2021/
4. számú észrevételeiben a vádlott terhére bejelentett ügyészségi fellebbezést fenntartva a szabadságvesztés és a próbaidő tartamának felemelését indítványozta. [5] A másodfokú bíróság az ügyészség, valamint a vádlott és a védő perorvoslatát a büntetőeljárásról szóló
5. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
6. §

(2)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el. A tanácsülésen való elbírálásnak a törvényi előfeltételei maradéktalanul fennálltak, mert az ítéletet csak szankciós, illetve a vagyonelkobzást érintő fellebbezések támadták és a jogosultak nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését nem indítványozták. [6] A fellebbezések nem alaposak. [7] Tekintettel arra, hogy a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja alapján jelentették be (mértékes, illetve egyszerűsített felülvizsgálat tárgyára vonatkozó fellebbezés), a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül. [8] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút hatályon kívül helyezési okok, vagy a megalapozatlanság vizsgálata nélkül is megítélhető súlyos relatív perjogi hibák esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés a-c) pont,

(5a)bekezdés]. Értelemszerűen szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból döntött a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben. [9] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. A mértékes fellebbezésnél az első fokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.19/2022/8 3 [10] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárást a valóban lényeges perjogi szabályok megtartásával folytatta le, nem vétett sem abszolút, sem olyan súlyú relatív hibát, mely az érdemi felülbírálatot kizárná. [11] A vádlott bűnösségének megállapítása törvényes, nem merült fel olyan körülmény, mely a felmentést vagy az eljárás megszüntetését indokolná, hiszen büntethetőségi akadály nem valósult meg. A vádlott cselekménye valóban a Btk. 293. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés I. fordulata szerint minősülő kötelességszegésre irányuló hivatali vesztegetés bűntettének törvényi tényállását merítette ki. [12] A büntetés kiszabása során irányadó szempontokat az elsőfokú bíróság döntően helyesen feltárta. További lényeges enyhítő körülmény a vádlott büntetlen előélete. Ettől függetlenül a bíróság a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elveknek megfelelő, tettarányos büntetést szabott ki. [13] A szabadságvesztés tartama megfelelő és indokoltan került sor a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére is. A büntetlen, a cselekményt beismerő vádlottnál e büntetés túl enyhének nem tekinthető, lényeges súlyosítására nem kerülhetett sor, de túlzottan szigorúnak sem értékelhető, ezért enyhítésére sem volt alap. Mindezen okok miatt a két irányú, a büntetés kiszabását sérelmező fellebbezések alaptalanok. [14] Az ítéletnek a végrehajtási fokozatra, a feltételes szabadságra bocsáthatóságra, a beszámításra, a vagyonelkobzásra, a lefoglalt bűnjelre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezései is megfelelnek a törvénynek. [15] A védelmi fellebbezés kapcsán az ítélőtábla kiemeli, hogy az elsőfokú bíróság a Btk. 74. §

(1)bekezdés f) pontja alapján, figyelembe véve a Kúria

1. BK véleményében meghatározott iránymutatást is, törvényesen rendelkezett a vesztegetés során ígért 50 000 Ft vagyonelkobzásáról. E pénzösszeg a tényállás szerint az ígért vagyoni előny tárgya volt. A tényállásból is kitűnően e pénzösszeg rendelkezésre állt és nincs arra adat, hogy a vádlott tulajdona ne terjedt volna ki rá. A vagyonelkobzás alkalmazása ezért megfelel a törvénynek. [16] Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel a fellebbezések alaptalansága miatt az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. [17] Felhívja az ítélőtábla az elsőfokú bíróságot, hogy az eljárásában keletkezett 21 600 Ft bűnügyi költséget a költségjegyzékbe vezesse be, mert erre nem került sor. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.19/2022/8 4 Debrecen,

1. március
2. Dr. Háger Tamás s.k.a tanács elnöke-előadó bíró, Dr. Nagy Éva s.k. bíró, Dr. Bakó József s.k.bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék 24.B.374/2021/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.19/2022/
4. számú végzése által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. március
6. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke