A határozat elvi tartalma: Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át rendszeresen a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat lát el, az többletfeladatnak minősül, amelynek ellentételezésére jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Kf.700.225/2025/
- felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (eljáró kamarai jogtanácsos: dr. Oláh Tamás) (felperesi képviselő címe) vármegyei1 Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Kurcsics Gerda kamarai jogtanácsos A per tárgya: közszolgálati jogviszonyból származó megbízási díjjal kapcsolatos közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
- sorszám alatt) Győri Törvényszék 6.K.700.439/2025/
- számú ítélete A fellebbezéssel támadott határozat: Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 26.000 (huszonhatezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.225/2025/
- 2 [1] A felperes a helység1Rendőrkapitányság hivatásos állományú tagjaként körzeti megbízott beosztásban teljesített szolgálatot; munkaköréhez rendelt működési körzete település1 településre terjedt ki. A
- december
- és
- december
- napjai között –
- július hónap kivételével – (a továbbiakban: perbeli időszak) rendszeresen, havonta visszatérően végzett a körzeti megbízotti beosztásához nem tartozóan a körzeti megbízotti működési körzetén kívül is járőri, járőrszolgálati és egyéb (átkísérési, kísérőőri, őrzési, rendezvénybiztosítási, határszolgálati) feladatokat, amelyek ellátásáért megbízási díj megfizetését kérte. Szolgálati panaszát az alperes vezetője megalapozatlanság miatt elutasította. A kereset és a védirat [2] A felperes a keresetében a perbeli időszak vonatkozásában 1.043.568 forint megbízási díj és annak
- június
- napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A megbízási díj iránti igényét a perbeli időszak 36 hónapjára terjesztette elő, miután egy hónap kivételével minden hónapban ellátott a beosztásától eltérő feladatot. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
- §
(1)bekezdés a)-c) pontjaira,
(2)-
(5)bekezdéseire, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
- (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
- BMr.) rendelkezéseire, valamint a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
- (XII. 9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB Szabályzat) 2., 21-22.,
- és 44-
- pontjaira alapította. A díj havi összegét – a többletfeladat-ellátás jelentős mértékére hivatkozással – a rendvédelmi illetményalap 75%-ának megfelelően kérte megállapítani. [3] Az alperes a védiratában elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díj mértékének a rendvédelmi illetményalap 50%-ára történő mérséklését kérte. A mintaper [4] Mivel az elsőfokú bíróság előtt több mint tíz, a jelen perrel azonos jogi és ténybeli alapon nyugvó per indult, ezért azok egyikét (6.K.700.002/2023.) mintaperként bírálta el, a további eljárásokat annak jogerős befejezéséig felfüggesztette. A bíróság a mintaperben hozott 6.K.700.002/2023/
- számú ítéletében a keresetet alaposnak találta, annak jogalapját érintő ítéleti indokolásában megállapította, hogy a felperes a körzeti megbízotti beosztásához nem tartozó, az állománytábla szerinti más munkakörbe sorolt feladatok ellátásáért – az alperesnél betöltetlen járőri státuszokra is figyelemmel – a Hszt.
- §
(1)bekezdés
- a)és
- c)pontjai alapján megbízási díjra jogosult. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.225/2025/5. 3 [5] A Fővárosi Ítélőtábla a 4.Kf.700.268/2023/5. számú ítéletével a mintaperben hozott elsőfokú ítéletet részben – a megbízási díj összegszerűsége tekintetében – hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította, egyebekben helybenhagyta. [6] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során hozott 6.K.700.132/2024/7. számú ítéletében a keresetet alaposnak találta. A megbízási díj összegszerűsége körében megállapította, hogy a felperes által ellátott, több elkülönült munkakörhöz tartozó feladatok a szolgálatteljesítésének legalább 50%-át tették ki, azok jelentős többletfelelősséggel és ismeretanyagot igénylő feladatellátással jártak. Mindezekre tekintettel az illetményalap 50200%-a között megállapítható díj törvényi minimumhoz közeli, 75%-os mértékét nem tekintette eltúlzottnak. [7] A Fővárosi Ítélőtábla a 7.Kf.700.340/2024/5. számú ítéletével a megismételt eljárásban hozott elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítélete [8] Az elsőfokú bíróság a mintaper eredményére figyelemmel az alperest késedelmi kamattal növelt 1.043.568 forint megbízási díj megfizetésére kötelezte. Ítéletének jogalapjaként a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontját,
(5)bekezdését, a 30/
- BMr.
- mellékletét, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/
- (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/
- BMr.)
- §
(6)bekezdését, valamint a KMB Szabályzat
- és
- pontjait hívta fel. Kifejtette, hogy az alperes munkáltatóként – a tilalmazott feladatokat kivéve – jogszerűen utasíthatta a felperest a képzettségének, végzettségének, szakmai tapasztalatának megfelelő feladatok ellátására, ezen utasítási joga azonban nem sérthette a felperes kinevezés szerinti beosztását. A Kúria következetes ítélkezési gyakorlatára (Kf.II.39.247/2020/4., Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.625/2012/4.) hivatkozva rögzítette, hogy jogellenes az a gyakorlat, amely egy másik munkakör feladatainak ellátását a munkakör részének tekinti. [9] Tényként állapította meg, hogy a felperes a perbeli időszakban – az alperes által sem vitatottan – 36 hónap alatt összesen 213 esetben, havi átlagban 5,9 szolgálatteljesítésnek megfelelő mértékben látott el a beosztásához nem tartozó, rendszeres és tartós jellegű többletfeladatot. Erre figyelemmel a Hszt.
- §
(1)bekezdés
- c)pontja szerinti jogosultságot megalapozottnak találta, az
- a)pontra alapított jogcím tekintetében azonban azt állapította meg, hogy a felperes nem rendelte hozzá a hivatkozott betöltetlen beosztásokat az egyes többletfeladatokhoz, így ezen a jogcímen a jogosultság nem volt megállapítható. [10] A megbízási díj havi összegét a kereseti kérelemmel egyezően a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában határozta meg, figyelemmel a feladatellátás mértékére, az alapfeladatok ellátására gyakorolt hátrányos következményekre és a többletteherre, külön kiemelve, hogy a felperes több beosztáshoz tartozó feladatot is ellátott. A releváns bírói gyakorlatra (Kf.700.043/2024/4.) hivatkozva rögzítette, hogy a díj mértékének kiindulási alapja az illetményalap 125%-a volt. Ehhez viszonyítva a felperes által ellátott, több beosztáshoz tartozó feladatokra is figyelemmel a törvényi minimum közelében meghatározott 75%-os díjmérték nem tekinthető eltúlzottnak. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.225/2025/5. 4 A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [11] Az alperes fellebbezésében – a megbízási díjra való jogosultság jogalapját és összegszerűségét egyaránt vitatva – az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Jogszabálysértésként a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontját és
(5)bekezdését jelölte meg, arra az álláspontra helyezkedve, hogy az elsőfokú bíróság jogértelmezési tévedést követett el akkor, amikor a felperes által ellátott feladatokat tévesen a körzeti megbízotti beosztás körén kívül eső, más munkakörhöz tartozó többletfeladatként értékelte. Érvelése szerint a felperes a járőr jellegű feladatait nem más beosztáshoz tartozó többletfeladatként, hanem – a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet 67. §
(1)
(2)bekezdéseire és 69-
- §-aira figyelemmel – a körzeti megbízotti munkakörének részeként látta el a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/
- (II. 24.) ORFK utasítás alapján, járőr szolgálati formában, a szervezeti egység, sőt a rendvédelmi szerv teljes illetékességi területén. Kifejtette, hogy a körzeti megbízotti és a járőri beosztás feladatai érdemben nem különböznek, és a felperes a szolgálatteljesítési idejének legalább 70%-ában egyébként is közterületi tevékenység ellátására köteles, így a hivatkozott feladatok nem róttak rá érdemi többletterhet. [12] Rámutatott, hogy a felperest a feladatellátással járó esetleges többletterhelésért a Hszt.
- §
(1)bekezdése szerinti hivatásos pótlék és a beosztási illetménye már kompenzálta, így további díjazás nem illeti meg. [13] Az összegszerűség körében vitatta az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelésének helytállóságát, különösen azt a megállapítást, amely szerint a többletfeladatok ellátása hátrányosan befolyásolta a felperes alapfeladatainak teljesítését. Kiemelte, hogy a felperes által benyújtott kimutatás 213 szolgálati alkalmat rögzített többletfeladatként, amely havi átlagban 2-8 alkalomnak felel meg, amit a rendes, 12 órás szolgálatteljesítési időkeretben látott el. Ebből következően túlszolgálat nem keletkezett, és a körzeti megbízotti alapfeladatok ellátása sem szenvedett csorbát. A felperes a körzeti megbízotti feladataitól eseti jelleggel, rövid időre került elvonásra, a járőr jellegű feladatok ellátásához széleskörű, komplex szaktudásra nem volt szüksége. Mindezek alapján állította, hogy a 75%-os mértékű díjazás eltúlzott, sőt az ügy egyedi körülményeire tekintettel a megbízási díj minimumösszege iránti jogosultság sem állapítható meg. [14] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást nem vitatta, és új, az ügy érdemére kiható körülményt sem adott elő. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [15] A fellebbezés nem alapos. [16] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §
(1)bekezdése alapján, a fellebbezés és a Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.225/2025/
- 5 fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az irányadó jogszabályokat helyesen alkalmazta, és döntését részletes, okszerű indokolással támasztotta alá, amellyel a másodfokú bíróság is egyetértett. A fellebbezésben előadottakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. [17] Az alperes fellebbezésében a megbízási díj jogalapját és összegszerűségét a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontjának és
(5)bekezdésének megsértésére hivatkozva vitatta. E körben az ítélőtábla rámutat, hogy a perben irányadó jogkérdést a Fővárosi Ítélőtábla a 4.Kf.700.268/2023/
- számú ítéletével elbírált mintaperben már jogerősen eldöntötte. A bíróság ezen eljárásban – amelynek eredményéhez a jelen per a felfüggesztő végzés jogerőre emelkedésével kötve volt – kimondta, hogy a hivatásos állomány tagja a beosztásába nem tartozó, rendszeres többletfeladatok ellátásáért a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontja alapján megbízási díjra jogosult. A megbízási díj mértékét a Hszt. 71. §
(5)bekezdése az illetményalap 50-200%-a közötti sávban határozza meg, a mérlegelés szempontjait pedig a 31/2015. BMr. 35. §
(6)bekezdése rögzíti, amely a mérlegelés körébe vonja a munka bonyolultságát, időigényét, gyakoriságát és a szükséges többlettudást is. A Kúria konzisztens ítélkezési gyakorlata szerint ezen szempontok összességének egyedi mérlegelése alapján dönthető el, hogy a ténylegesen ellátott többletfeladat milyen mértékű megbízási díjat alapoz meg. [18] Az ítélőtáblának a felülbírálat során elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a mintaper keretében hozott ítélet milyen jogi kötőerővel bír a jelen fellebbezési eljárásban; erről a Kp. expressis verbis nem rendelkezik. Ugyanakkor a Kp. 33. §
(2)bekezdése szerint, amennyiben egy később elbírálandó jogvita a mintaperrel tény- és jogkérdésben azonos, a közigazgatási bíróság azt a mintaper eredményének megfelelően tárgyaláson kívül bírálhatja el. A Kúria a 7/
- JEH (Jpe.IV.60.056/2023/
- számú) határozatában e kérdéskört dogmatikailag egyértelműsítve rámutatott, hogy a mintaperben hozott ítélet nem minősül ítélt dolognak (res iudicata) egy másik, akár eltérő felek között folyamatban lévő ügyben. A mintaper intézményével elérni kívánt perhatékonysági és perökonómiai szempontok nem írhatják felül a felek Alaptörvényben biztosított jogorvoslathoz való jogát, ennélfogva a mintaper eredményétől eltérő döntés meghozatalának lehetősége a további eljárásokban nem zárható ki. Ezen jogegységi határozatból azonban nem következik a fellebbező fél korlátlan jogorvoslati joga. Az ítélőtábla álláspontja szerint a fellebbező felet – éppen a jogorvoslati jogának hatékony érvényesülése és a bíróság megalapozott döntéshozatala érdekében – fokozott indokolási kötelezettség terheli. A fellebbezésben a félnek tételesen, konkrét jogi és ténybeli érvekkel kell alátámasztania, hogy a mintaperben hozott jogerős ítélettől való eltérést milyen körülmények indokolják, és az eltérés szükségessége miben nyilvánul meg. Ezen eljárásjogi elvárás különösen indokolt abban az esetben, ha – ahogyan az a jelen ügyben is történt (6.K.700.439/2025/
- számú végzés) – az elsőfokú bíróság a mintaperben hozott első- és másodfokú ítéleteket a felek rendelkezésére bocsátotta. [19] Az ítélőtábla a megbízási díj jogalapja körében a mintaperben hozott – felülvizsgálattal nem támadott – jogerős döntést a jelen perre is irányadónak tekintette. Ennek az indokát az képezte, hogy az alperes a per során nem vitatta a két ügy közötti ténybeli és jogi azonosságot, és fellebbezésében sem hivatkozott olyan releváns körülményre, amely az Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.225/2025/
- 6 eltérés megállapítását megalapozta volna. Az alperes fellebbezésében nem jelölt meg olyan tényállási elemet vagy jogkérdést, amelyet az elsőfokú bíróság a mintapertől eltérően, tévesen értékelt volna, és e körben eljárási jogsértésre sem hivatkozott. Mindezek következményeként az ítélőtábla a megbízási díj jogalapját érintő, a mintaperben már elbírált jogértelmezést – annak megismétlése nélkül – a jelen perre is irányadónak tekintette. [20] Ugyanakkor, mivel az alperes a fellebbezésében a mintaperben nem vizsgált, általa a jogalap körébe tartozóként megjelölt új kifogást is előterjesztett, az ítélőtáblának ezen érvelés érdemi vizsgálatát el kellett végeznie. [21] E körben az alperes a Hszt.
- §
(1)bekezdését felhívva arra hivatkozott, hogy a felperes megbízási díjra a hivatásos pótlékára tekintettel sem vált jogosulttá. A hivatásos állomány tagjának hivatásos pótléka az eredeti és a kinevezése szerinti szolgálati beosztáshoz tartozó feladatellátás alapján jár; míg megbízási díj az érintettet a munkaköri feladatokon felül teljesített többletfeladat-ellátás esetén illetheti meg, azaz a két juttatás az alperes által kifejtett módon nem mosható össze, egymást nem váltja ki. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság az alperesnek a hivatásos pótlék megfizetéséből származó megbízási díj alóli mentesülésre hivatkozását sem találta megalapozottnak. [22] A megbízási díj összegszerűsége tekintetében az alperes az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörben hozott döntését támadta, azonban elmulasztotta megjelölni az ehhez a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontja által megkövetelt eljárási jogszabálysértést. E mulasztás következtében az ítélőtábla felülbírálati jogköre kizárólag arra terjedhetett ki, hogy az elsőfokú bíróság a díj összegének megállapítása során megsértette-e az alperes által felhívott anyagi jogi rendelkezéseket: a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontját és
(5)bekezdését. A fellebbezés azonban e körben sem volt megalapozott, miután nem fejtette ki, hogy az általa előadottak ezen jogszabályhelyek megsértését miként és milyen oksági összefüggés mentén támasztják alá. Az ítélőtábla rögzíti, hogy a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladat ellátásának ténye önmagában, a törvény erejénél fogva (ex lege) megalapozza a megbízási díjra való jogosultságot, legalább annak törvényben rögzített minimumösszegében. A díj konkrét mértékének meghatározása – a törvényi keretek között – az irányadó ítélkezési gyakorlat (Kf.VII.37.780/2020/5.) szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, amelyet a bíróság csak a mérlegelés jogszerűségének szempontjából vizsgálhat felül. [23] Miután az alperes a megbízási díj összegét nem állapította meg és nem fizette meg, annak mértékéről a bíróság volt jogosult mérlegelési jogkörében dönteni. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 75%-ában meghatározott díjjal a mérlegelés törvényi kereteit nem lépte túl és a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket sem sértette meg. Az ítéleti mérlegelés vitatása esetén az alperesnek – a megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése mellett – konkrét tényekkel és érvekkel kellett volna alátámasztania, hogy az összegszerűség megállapítása milyen okból jogellenes. E körben ki kellett volna munkálnia, hogy az elsőfokú bíróság hol vétett mérlegelési hibát, és melyek azok a figyelmen kívül hagyott körülmények, amelyek más összegszerűségi eredményre vezettek volna. Az alperes érvelése, amely szerint az ellátott többletfeladatok nem jelentettek tényleges többletterhelést, jogtani szempontból Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.225/2025/5. 7 téves. A többletfeladat-ellátás rendszeres jellege és a körzeti megbízotti alapfeladatok beosztásba nem tartozó egyéb feladatokkal együtt történő változatlan ellátása nem az összegszerűség, hanem – a korábban már jogerősen elbírált – jogalap körében értékelendő. A jogalkotó a megbízási díjat a beosztásba nem tartozó többletfeladat ellátásához, nem pedig a többletteher felmerüléséhez kötötte; ennek megfelelően a juttatásra az a személy válik jogosulttá, aki a munkakörén kívüli feladatot ellátja. Nincs továbbá olyan törvényi feltétel sem, amely a megbízási díjra való jogosultságot a magasabb beosztáshoz tartozó vagy komplexebb szaktudást igénylő feladatok ellátásához társítaná. A megbízási díj megállapítása és összege szempontjából a túlszolgálat alperes által hivatkozott hiányának nincs jelentősége. [24] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján – helyes indokainál fogva – helybenhagyta. [25] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése értelmében a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, annak mértékét a Pp. 81. §
(1)
(2)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint a fellebbezés mint másodfokú eljárást megindító beadvány benyújtási időpontjához igazodóan – a felperes által megjelölt, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)bekezdése és 3. §
(2),
(5)-
(6)bekezdései helyett – a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §
(3)bekezdés a) pontjára és 3. §
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel a felszámított összeggel egyezően állapította meg, annak a 3. §
(2)bekezdésben foglalt minimális munkadíjhoz igazítására – az összegszerű felszámítást meghaladó mértékben – nem volt lehetőség. [26] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott összegű (83.485 forint) fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Kp. 99. §
(3)bekezdése értelmében a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 96. §
(1)bekezdés b) pontja és 102. §
(1)és
(6)bekezdései alapján az állam terhén marad. [27] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó
- §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [28] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
- §
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.225/2025/
- 8 Budapest,
- február
- dr. Antal Regina s. k. dr. Józsa Ágnes s. k. dr. Koós Szabolcs s. k. bíró a tanács elnöke előadó bíró