Bf.290/2021/16 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés

1. fordulat] értékelt cselekményét foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségének [Btk.
2. §

(1)bekezdés

1. fordulat], zaklatás bűntetteként [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés a) pont] értékelt cselekményét zaklatás bűntettének [Btk. 222. §

(2)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés a) pont] minősíti. A szabadságvesztés tartamát 4 (négy) év 3 (három) hónapra súlyosítja. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által

1. július
2. napjától
3. május
4. napjáig, valamint a
5. július
6. napjától
7. december
8. napjáig előzetes fogva tartásban töltött időt számítja be. A Kecskeméti Törvényszék bűnjelkezelője által Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.290/2021/
9. 2 tételszám
10. számon nyilvántartott, bűnjelszám1, bűnjelszám2 tételszámok alatt bevételezett 2 db mikro anyagmaradvány lőpor letapogató korong megnevezésű bűnjelek lefoglalásának megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzi. Az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből 425.119,- (négyszázhuszonötezerszáztizenkilenc) forintot köteles a vádlott az állam részére megfizetni, 22.100,(huszonkettőezer-száz) forintot az állam visel. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy a vádlott jelenlegi tartózkodási helyére utalást mellőzi, a Kecskeméti Törvényszék Gazdasági Hivatalánál tételszám
11. szám alatt nyilvántartott bűnjelek közül a bűnjelszám3 tételszám alatti 1 db bűnjel márkája rövid ujjú inget, a bűnjelszám4 tételszám alatti 1 db bűnjel márkája2 44-es méretű cipőt, a bűnjelszám5 tételszám alatti 1db bűnjel márkája5 vászonnadrágot, a bűnjelszám6 számú papírtáskát, a bűnjelszám7 számú műanyag fellépőt, a bűnjelszám8 három darab műanyagdarabot, a bűnjelszám9 számú paprika (gáz)sprayt tekinti megsemmisíteni rendeltnek, és a bűnjelszám10 számú bűnjel márkája4 típusú mobiltelefont tekinti a vádlott részére kiadni rendeltnek. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlott bűnösségét emberölés előkészületének bűntettében [Btk.
12. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés], foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettében [Btk. 165. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés

1. fordulata] és zaklatás bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés a) pont] állapította meg. [2] Ezért halmazati büntetésül 3 év 6 hónap fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.290/2021/

1. 3 [3] Az elsőfokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezéseket jelentettek be: [4] Az ügyészség a vádlott terhére, súlyosításért, az élet elleni bűncselekmény eltérő minősítése miatt, a vád szerinti minősítés – a
2. évi C. törvény (Btk.)
3. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a) pontja szerinti emberölés bűntettének kísérlete – alkalmazása és erre tekintettel hosszabb tartamú, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és hosszabb tartamú közügyektől eltiltás kiszabása, a vádlottól lefoglalt ruházat megsemmisítésének elrendelése miatt, e bűnjeleknek a vádlott részére történő kiadása érdekében. [5] A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség B.735/2019/

1. számú fellebbezésének indokolásában – erre vonatkozó indítvány megtétele nélkül – részletesen kifejtette azon álláspontját, miszerint a törvényszék a helyes, megalapozott tényekből tévesen következtetett arra, hogy vádlott neve vádlott a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettét is megvalósította. [6] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.70/2020/
2. számú átiratában és a fellebbezési nyilvános ülésen jelen lévő ügyész a perbeszédében a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést azzal a módosítással tartotta fenn, hogy az élet elleni bűncselekmény eltérő minősítésére, a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatának fegyházban történő megállapítására, valamint a zaklatás bűntette esetében a jogi indokolás kiegészítésére vonatkozó részeket mellőzte, egyebekben azt az indokolással egyezően a büntetés súlyosítására irányuló részében – az általa részletezett helyesbítéssel – fenntartotta. Az ügyészség több úgynevezett relatív eljárási szabálysértést is észrevételezett, tovább indítványozta az elsőfokú ítélet tényállásának helyesbítését akként, hogy a lőfegyver az üzletbe történő belépéskor ki volt biztosítva. Erre figyelemmel a tényállás kiegészítésére is indítványt tett akként, hogy a vádlott, miután csőre töltötte az átalakított lőfegyvert, azt kibiztosította. [7] Az ügyészség álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottnak a lőfegyver használatával, illetve a használatra vonatkozó szabályok megsértésével kapcsolatos magatartását foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettének is minősítette. Az ügyészség érvelése szerint a vádlott szándéka nem irányult más vagy mások életének, testi épségének vagy egészségének közvetlen veszélyeztetésére. A vádlott szándéka az volt, hogy a sértettet sértett neve megölje, a lőfegyvert kifejezetten ezzel a céllal vitte magával az üzletbe. Az emberölés előkészületének bűntettével a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntette látszólagos alaki halmazatban áll, ezért az ügyészség a vádlott ezen bűncselekményben történt bűnössége megállapításának mellőzését indítványozta. [8] Egyebekben fenntartotta a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamának súlyosítására irányuló fellebbezést azzal, hogy a másodfokú bíróság helyesbítse az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámítására vonatkozó rendelkezést, mellőzze a Kecskeméti Törvényszék bűnjelkezelője által bevételezett kettő darab mikro anyagmaradvány lőpor letapogató korong megnevezésű bűnjelek lefoglalásának megszüntetésére vonatkozó rendelkezést, a vádlottól lefoglalt ruhaneműket a vádlott részére rendelje kiadni, valamint szakértő neve1 tárgyalási megjelenésével kapcsolatosan felmerült bűnügyi költségről akként rendelkezzen, hogy azt az állam viseli, és erre figyelemmel helyesbítse a vádlottat terhelő bűnügyi költség összegét. [9] A vádlott védője a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettében történt bűnösség megállapítása miatt, e tekintetben bűncselekmény hiányában történtő felmentés, egyebekben a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. A védő a fellebbezést írásban részletesen indokolta, azt a fellebbezési nyilvános ülésen is Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.290/2021/
3. 4 fenntartotta. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés esetében arra hivatkozott, hogy a vádlott terhére a közvetlen veszélyhelyzet létrehozása nem állapítható meg. [10] A büntetés enyhítésére irányuló fellebbezés esetében védence megbánására, megromlott egészségi állapotára hivatkozott. Nem értett egyet azzal az ügyészségi állásponttal, hogy a vádlott nem tanúsított megbánó magatartást. Álláspontja szerint az előzetes fogva tartásban töltött idő elegendő volt ahhoz, hogy a büntetés a célját elérje. A vádlott mindvégig következetesen azt vallotta, hogy a sértettet nem akarta megölni, abban érezte magát bűnösnek, hogy fegyverrel ment be a boltba. Emellett a sértettnek tízmillió forint sérelemdíjat is megfizetett. Nem értett egyet azzal az ügyészségi állásponttal sem, hogy kizárólag a biztonsági őr közbelépésének köszönhető, hogy a cselekmény nem jutott el a kísérleti szakaszba. Mindezekre figyelemmel elsősorban a szabadságvesztés tartamának oly mértékű enyhítését kérte, amely lehetővé teszi a büntetés végrehajtásának törvényi maximumban történő felfüggesztését. [11] Másodlagosan, az enyhítő körülményekre figyelemmel olyan tartamú szabadságvesztés kiszabását kérte, amelyet a vádlott az előzetes fogva tartásban töltött beszámításával és a büntetés fele részének letöltését követő feltételes szabadságra bocsátással már kitöltött. [12] Az elsőfokú ítélettel szemben a vádlott valamennyi terhére rótt bűncselekmény tekintetében bűncselekmény hiányában történő felmentés végett jelentett be fellebbezést, amelyet a fellebbezési nyilvános ülésen is fenntartott, ugyanakkor a védője által előadottakkal is mindenben egyetértett. Nyilatkozata szerint egészségi állapota tovább romlott, bal vállába protézis beültetése vált szükségessé. A terhére rótt bűncselekmény elkövetését megbánta, a sértettel rendeződött a viszonya. A tőle lefoglalt ruházatra nem tartott igényt. [13] Az ítélőtábla az ügyészség fellebbezését a büntetés súlyosítására irányuló részében ítélte részben alaposnak. [14] A bejelentett fellebbezések irányára tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a
4. évi XC. törvény (Be.)
5. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljeskörűen felülbírálta. [15] Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság több, úgynevezett relatív eljárási szabálysértést valósított meg, amelyek a következők: [16] A

1. május
2. napján megtartott előkészítő ülésen a törvényszék ismertette (
3. sorszámú jegyzőkönyv) a védelem által
4. és
5. sorszám alatt becsatolt iratokat (sértett neve1 sértett nyilatkozata és a védelem által felkért szakértő neve1 igazságügyi fegyverszakértő szakvéleménye). Az elsőfokú bíróság eljárásakor hatályban volt Be.
6. §

(3)bekezdése szerint: „a bíróság ezután a vádlottat a XXX. Fejezet szerint kihallgatja. A bíróság a kihallgatás megkezdésekor a terhelti figyelmeztetésen kívül figyelmezteti a vádlottat az 500. §

(2)bekezdésében foglaltakra.” [17] Ezt a rendelkezést a

1. évi XLIII. törvény
2. január 1-től akként módosította, hogy „a bíróság ezután a vádlottat – az előkészítő ülés jellegére figyelemmel – kihallgatja”. (A módosítás a bekezdés második mondatát nem érintette). [18] Az előbbi módosítás tehát érdemben nem érintette azt az eljárási szabályt, hogy az előkészítő ülésen csak korlátozott bizonyításnak van helye, és kizárólag oly módon, amelyet a Be. idézett rendelkezése lehetővé tesz. A vádlott kihallgatása mellett más bizonyítás nem vehető fel. [19] Eljárási szabályt sértett a törvényszék, amikor szakértő neve2 igazságügyi pszichiáter szakértő véleményét bizonyítékként értékelte. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.290/2021/
3. 5 [20] Az iratok szerint a nyomozó hatóság kirendelése alapján a vádlottról szakértő neve3 igazságügyi elmeorvos szakértő és szakértő neve4 igazságügyi orvosszakértők terjesztettek elő igazságügyi elmeorvos szakértői véleményt
4. augusztus
5. napján (nyomozati iratok III. kötet 499-
6. oldal). [21] Ezt követően a nyomozás során a vádlott védője indítványozta annak engedélyezését, hogy a terheltet a bv. intézetben szakértő neve2 igazságügyi pszichiáter szakértő megvizsgálja a védelemtől kapott megbízás alapján (nyomozati iratok IV. kötet
7. oldal). A védő az eljárás során már elkészült igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény egyes megállapításait vitatta, illetve további kérdések megválaszolását tartotta szükségesnek. [22] A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség
8. december
9. napján kelt B.735/2019/
10. számú átiratában a Be.
11. §

(5)bekezdése alapján engedélyezte, hogy a szakértő a büntetés-végrehajtási intézetben a vádlottat megvizsgálja (nyomozati iratok IV. kötet 691-

1. oldal). [23] szakértő neve2 igazságügyi pszichiáter szakértő a
2. december
3. napján elkészített szakvéleményét az iratokhoz csatolta (nyomozati iratok IV. kötet 695-
4. oldal) és azt az elsőfokú bíróság a
5. december
6. napján megtartott tárgyaláson, mint igazságügyi elmeorvos szakértői véleményt ismertette (
7. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
8. oldal első bekezdés). [24] E szakértői vélemény elkészítésére azonban a Be.
9. §

(1)–

(3)bekezdésében foglalt rendelkezésekkel ellentétesen került sor. A

1. december
2. napjáig hatályos Be.
3. §

(3)bekezdés

1. fordulata szerint, ha a terhelt vagy a védő indítványa olyan tény szakértő általi megállapítására vagy megítélésére irányul, amelyet az ügyészség vagy a nyomozó hatóság által kirendelt szakértő által készített korábbi szakvélemény már vizsgált, magánszakértői vélemény elkészítésére akkor adható megbízás, ha a terheltnek vagy a védőnek a
2. §

(1)–

(2)bekezdés szerinti eljárásra vonatkozó indítványát elutasították. A Be. 197. §

(1)és

(2)bekezdése a szakértőtől kérhető felvilágosítás, a szakértői vélemény kiegészítése, illetve a más szakértő kirendelésére vonatkozó szabályokat tartalmazza. [25] A már kifejtettek szerint a védő olyan időpontban kért és kapott engedélyt magánszakértői vélemény elkészítésére, amikor a nyomozás során már rendelkezésre állt a nyomozó hatóság által kirendelt szakértők által elkészített igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény. Ezért a hivatkozott rendelkezések alapján a védő, illetve a terhelt a szakértőtől felvilágosítás adását, a szakvélemény kiegészítését, vagy a feltételek fennállása esetén más szakértő kirendelését indítványozhatta volna, és csak ennek elutasítását követően nyílt volna meg a védelem számára a magánszakértői vélemény elkészítésének a lehetősége. [26] Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy szakértő neve2 igazságügyi pszichiáter szakértő véleménye nem felelt meg az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet 17. §

(1)bekezdésében foglaltaknak sem. E rendelkezés szerint: ha büntetőeljárásban elmeállapot orvosszakértői vizsgálatára kerül sor, a vizsgálatot végző szakértők közül az egyiknek igazságügyi pszichiátria (igazságügyi elmeorvostan), a másiknak pedig igazságügyi orvostan vagy igazságügyi pszichiátria (igazságügyi elmeorvostan) képesítéssel kell rendelkeznie. [27] A Be. rendelkezéseivel ellentétes módon beszerzett magánszakértői vélemény bizonyítási eszközként nem, kizárólag védői észrevételként értékelhető (BH 2020.99.). [28] Tekintettel arra, hogy szakértő neve2 által készített elmeorvos szakértői vélemény sem a Be. hivatkozott rendelkezéseinek, sem az igazságügyi szakértői működésről szóló alsóbb szintű jogszabály, a már hivatkozott rendelet előírásának sem felelt meg, azt az ítélőtábla a Be. 167. §

(5)bekezdése alapján a bizonyítékok köréből kirekesztette. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.290/2021/

1. 6 [29] A vádlott védője
2. május
3. napján becsatolt egy „magánszakértői véleményt”, amelyet a védelem felkérésére szakértő neve1 igazságügyi fegyverszakértő készített (elsőfokú iratok
4. sorszám). Ezt az elsőfokú bíróság – a már részletezettek szerint – a
5. május
6. napján megtartott előkészítő ülésen ismertette. A védelem indítványozta szakértő neve1 szakértőként történő bevonását és a nyomozó hatóság által kirendelt és a nyomozás során eljárt szakértő neve5 igazságügyi fegyverszakértő jelenlétében történő személyes meghallgatását. [30] A törvényszék szakértő neve1 szakértőkénti bevonásáról alakszerű határozatot nem hozott, ugyanakkor őt szakértőként a tárgyalásra megidézte, és a
7. december
8. napján megtartott tárgyaláson szakértőként meghallgatta és a tárgyaláson való megjelenésért díjat is utalványozott részére. szakértő neve1 által írásban és szóban előadottakra, mint szakvéleményre hivatkozott a bizonyítékértékelő tevékenysége során (elsőfokú ítélet
9. oldal utolsó bekezdése,
10. oldal első-hetedik bekezdései). [31] szakértő neve1 által előterjesztett szakvélemény azonban a Be.
11. §

(3)bekezdése alapján nem tekinthető magánszakértői véleménynek, az csupán védői észrevételnek minősül, ekképp az azt elkészítő személy az eljárásban sem szakértőként, sem pedig a szakkérdésre vonatkozóan tanúként nem hallgatható ki. Ezért a másodfokú bíróság szakértő neve1 által előadottakat a Be. 167. §

(5)bekezdése alapján a bizonyítékok köréből kirekesztette. [32] Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a

1. december
2. napján megtartott tárgyaláson a nyomozati iratokból olyan iratot is ismertetett és ily módon bizonyítékként értékelt, amelyek több személy tanúvallomását is tartalmazták (nyomozati iratok I. kötet 52-
3. oldal rendőri jelentés). [33] A Be.
4. §

(1)bekezdése szerint a nyomozó hatóság tagja az intézkedéséről feljegyzést készíthet. A jelenleg hatályos büntetőeljárási törvény a rendőri jelentés fogalmát már nem tartalmazza. [34] A Be. 361. §

(6)bekezdése szerint az ügyész vagy a nyomozó hatóság tagja jegyzőkönyv készítése helyett az eljárási cselekményről az

(1)–

(5)bekezdés alkalmazásával feljegyzést készíthet, ha az eljárási cselekményen terhelt, védő, tanú vagy vagyoni érdekelt nem volt jelen. E két rendelkezés egybevetéséből az következik, hogy ha az eljárás előbb felsorolt résztvevői jelen vannak az intézkedéskor, úgy arról feljegyzés nem, kizárólag jegyzőkönyv készíthető. Ezért a másodfokú bíróság az előbb megjelölt okiratokat a Be. 167. §

(5)bekezdése alapján a bizonyítékok köréből kirekesztette. [35] A Fellebbviteli Főügyészség által hivatkozott, a nyomozati iratok I. kötet

1. oldalán lévő, „Feljegyzés” megnevezésű irat közelebbről meg nem határozott módon történt kapcsolatfelvétel tényének dokumentálása volt sértett neve1 sértettel, a zaklatás miatt tett feljelentésének kiegészítésére vonatkozóan. Az irat – tartalma alapján – nem kizárható módon megfelelt a feljegyzés készítés szabályainak, ezért azt a bíróság nem rekesztette ki a bizonyítékok közül. [36] Ezen eljárási szabálysértések azonban összességükben sem voltak olyan érdemi kihatással az ítéletre, ami annak hatályon kívül helyezését tette volna indokolttá. A már hivatkozott bizonyítékok kirekesztésével a tényállás nem vált megalapozatlanná, ezért a másodfokú eljárásban nem volt szükség további bizonyítás felvételére. [37] A másodfokú bíróság a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontja szerint eljárva az elsőfokú ítélet tényállását a következőkkel helyesbítette, illetve egészítette ki: [38] A

1. oldal hetedik bekezdésében megjelölt jogszabályokra hivatkozást mellőzte, helyette azt állapította meg, hogy a vádlott azon magatartásával, hogy az engedéllyel tartott fegyverét azt átalakítva nyilvános helyre vitte azért, hogy a fegyver használatával a sértettet Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.290/2021/
2. 7 megölje, a fegyverekről és lőszerekről szóló 253/
3. (VIII. 31.) Kormány rendelet
4. §

(1)bekezdés a) pontjában és a

(4)bekezdésben foglaltakat szegte meg. [39] Csupán a teljesség érdekében jegyzi meg a másodfokú bíróság, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról az

1. évi LV. törvény rendelkezik. (Az elsőfokú bíróság a hivatkozott helyen a törvény évszámát nem jelölte meg.) [40] A
2. oldal utolsó két bekezdését a másodfokú bíróság az ítélet jogi indokolásába utalta azzal, hogy az utolsó bekezdés utolsó részmondata helyett a következőket állapította meg: „ezért a tényállásban írt tevékenységével mások életét, testi épségét gondatlanságból közvetlen veszélynek tette ki.” [41] A tényállást kiegészítette azzal, hogy sértett neve1 a vádlottnak megbocsájtott (elsőfokú iratok
3. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
4. oldal első bekezdés), és a vádlott a sértettnek 10.000.000,- forint sérelemdíjat fizetett (elsőfokú iratok
5. sorszám). Ezeket a körülményeket az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során enyhítő körülményként értékelte, de nem adta azok tényállásbeli alapját. [42] Egyebekben az elsőfokú ítélet tényállása hiánytalan, az az előbb írt kiegészítésekkel, helyesbítésekkel irányadó volt a másodfokú felülbírálat során. [43] Nem osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon indítványát, miszerint tényből tényre levont következtetéssel állapítsa meg azt a másodfokú bíróság, hogy a lőfegyver az üzletbe történő belépéskor ki volt biztosítva, és erre figyelemmel helyesbítse és egészítse ki a tényállást akként, hogy a vádlott, miután csőre töltötte az általa átalakított lőfegyvert, azt kibiztosította. [44] Megalapozatlanságot eredményező helytelen ténybeli következtetés esetében a hibás ténymegállapítás nem bizonyítási, hanem logikai természetű. A ténybeli következtetés valójában közvetett bizonyítás, amikor egy közvetlenül bizonyított és helyesen megállapított tényből a bíróság logikailag következtet további tény meglétére vagy hiányára. [45] A konkrét ügyben tényként volt megállapítható, hogy a vádlott az engedéllyel tartott vadászfegyverének csövét lefűrészelte, a fegyvert csőre töltötte és azzal a szándékkal kereste fel a sértettet a boltban, hogy megölje. Tény az is, hogy dulakodás közben a fegyver elsült. Nyilvánvaló, hogy ez csak abban az esetben történhetett meg, ha a két mozzanat közötti időben a fegyver kibiztosításra és az elsütő billentyű elhúzásra került. [46] Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg azt az ítélet tényállásában, hogy „a lőfegyver kibiztosítására a cselekménysor nem azonosítható pontján, nem azonosítható személy mozdulatának következtében került sor” (elsőfokú ítélet
6. oldal harmadik bekezdés). [47] Ettől eltérő tény megállapítása nem tényből tényre való következtetés, hanem a bizonyítékok felülmérlegelése lenne, ami megalapozott tényállás esetében a másodfokú eljárásban törvényileg tiltott. [48] Az ügyészség valójában a bizonyítékok átértékelése nyomán jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott volt az, aki kibiztosította a lőfegyvert. Az irányadó és megalapozott tényállás alapján nem állapítható meg olyan tény, amelyből ez a következtetés vonható le. [49] A már kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását az előzőekben írt helyesbítésekkel és kiegészítésekkel a másodfokú felülbírálat során irányadónak tekintette. [50] A tényállást a védelem nem támadta. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.290/2021/
7. 8 [51] A vádlott fellebbezése, ami teljeskörű felmentésre irányult, alaptalan. A felmentésre irányuló fellebbezés valójában a bizonyítékok mérlegelését támadta, ami megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban nem vezethetett eredményre. [52] Lényegében maga a vádlott sem vitatta a zaklatás bűntette esetében a gyakori telefonhívásokat és a rendszeres megjelenését a sértett boltjában. A telefonhívások tartalma egyre fenyegetőbbé vált, a sértett részben emiatt, részben a vádlott boltban történt fenyegető fellépései miatt fogadott biztonsági őrt. Lényegében a vádlottnak ez a magatartása vezetett odáig, hogy a csőre töltött vadászlőfegyverrel
8. július
9. napján azért jelent meg a sértett boltjában, hogy a sértettet megölje. [53] Az elsőfokú bíróság a vádlott tényállásban részletezett magatartását túlnyomórészt a törvénynek megfelelően minősítette, azok azonban – az élet elleni bűncselekmény kivételével – helyesbítésre szorultak. [54] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlottat ölési szándék motiválta az élettársa irányában, és az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban is, hogy a vádlotti magatartás nem jutott kísérleti szakba. Ezt utóbb az ügyészség fellebbezése sem támadta. [55] A Btk.
10. §

(1)bekezdése szerint, ha e törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik. [56] A vádlott az élet elleni bűncselekmény elkövetéséhez szükséges feltételeket teljeskörűen biztosította. A működőképes lőfegyver csövét lefűrészelte, azt csőre töltötte, a sértettre irányozta, ugyanakkor az elsütő billentyű meghúzására – bár erre a biztonsági őr közbeavatkozásáig lett volna lehetősége – nem került sor. Így cselekménye nem lépett a törvényi tényállás keretei közé, azaz nem valósított meg kísérletet, az előkészületi szakaszban maradt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság e körben kifejtett álláspontját mindenben osztotta. [57] A zaklatás bűntette esetében azonban elkerülte az elsőfokú bíróság figyelmét az, hogy a Btk. 222. §

(1)bekezdése szerinti zaklatás vétsége szubszidiárius bűncselekmény, vagyis abban az esetben állapítható meg, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. Jelen ügyben azonban a vádlott ugyanezen bűncselekmény bűntetti alakzatát is elkövette, amikor volt élettársát félelemkeltés céljából személy elleni erőszakos cselekmény elkövetésével fenyegette meg. Nem vitás, hogy a vádlott a gyakori telefonhívásokkal, a boltban való többszöri megjelenésével volt élettársa mindennapi életébe önkényesen beleavatkozott, azaz a tényállásban részletezett magatartásával a Btk. 222. §

(1)bekezdése szerinti törvényi tényállást is maradéktalanul kimerítette, ezt azonban a súlyosabb bűncselekmény megvalósulására tekintettel a büntetés kiszabása körében kell értékelni. Ezért a másodfokú bíróság a vádlott ezen cselekményét a Btk. 222. §

(2)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő zaklatás bűntettének minősítette. [58] A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést illetően elkerülte a fellebbezéssel élők figyelmét, hogy ezt a bűncselekményt a törvényszék tanú neve1 vonatkozásában állapította meg (legalábbis ez a következtetés adódik az elsőfokú ítélet

1. oldal ötödik bekezdéséből). [59] Az nyilvánvaló, hogy sértett neve1 sértett esetében ez a bűncselekmény nem állapítható meg, mert a vádlott az élet kioltására irányuló szándékkal tartotta magánál a lőfegyvert. Az úgynevezett sértő szándék mellett a veszélyeztetési szándékot külön nem lehet megállapítani. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.290/2021/
2. 9 [60] A Btk.
3. §

(1)bekezdése szerint, aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. [61] A Btk. 165. §

(3)bekezdése bűntettként rendeli büntetni azt, ha az elkövető a szándékos szabályszegés mellett a közvetlen veszélyhelyzetet is szándékosan idézi elő. [62] A tényállás kiegészítése alapján a vádlott a fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Kormány rendelet 38. §

(1)bekezdés a) pontjában és

(4)bekezdésében írt rendelkezéseket sértette meg szándékosan. A jelen ügyben más vagy mások életének, testi épségének vagy egészségének közvetlen veszélye akkor jött létre, amikor a lőfegyver elsült. A viszonylag kis alapterületű, zárt helyen ekkor a vádlott mellett két ember tartózkodott, és csak a szerencsén múlott, hogy egyikük sem sérült meg. A vádlott azzal is tisztában volt, hogy az élettársa külön biztonsági őrt szerződtetett, kifejezetten abból a célból, hogy őt a bolttól távol tartsa. Ezért a vádlottnak számolnia kellett azzal, hogy felbukkanása esetén ellenállásba ütközik, és azzal is, hogy a dulakodás során a fegyver elsülhet. A vádlott azonban cselekménye lehetséges következményeit azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta [Btk. 8. §], azaz az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben a közvetlen veszélyhelyzet előidézésére a vádlott hanyag gondatlansága terjedt ki. [63] Ezért a másodfokú bíróság a vádlottnak a veszélyeztető cselekményét a Btk. 165. §

(4)bekezdésére is figyelemmel, a Btk. 165. §

(1)bekezdés

1. fordulata szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségének minősítette. [64] Itt jegyzi meg az ítélőtábla a következőket: [65] A Btk.
2. §

(4)bekezdését a

1. évi XLX. törvény
2. január 1-től – a minősítésre nem kiható módon – módosította. E bekezdésbe beiktatta a „működőképes” jelzőt. [66] Annak vizsgálatát, hogy a vádlottra az elkövetéskori vagy elbíráláskori Btk. alkalmazása a kedvezőbb, az tette szükségessé, hogy a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezések lényegesen módosultak az elkövetéskor hatályban volt rendelkezésekhez képest. [67] Az elsőfokú elbíráláskor a
3. november
4. napjától hatályos Btk.
5. §

(4)bekezdés

1. e)pont
2. eb)alpontja szerint nem bocsátható feltételes szabadságra, akit tettesként emberölés [Btk. 160. §

(1)és

(2)bekezdés] miatt ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre. A Btk. 38. §

(5)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja szerint nem bocsátható feltételes szabadságra az sem, akit a

(4)bekezdés e) pontjában meghatározott bűncselekmény elkövetése esetén előkészület miatt ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre. Az elbíráláskori Btk. alkalmazása tehát lényegesen kedvezőtlenebb a vádlottra nézve. A Btk. 2. §-a főszabályként azt tartalmazza, hogy a bűncselekményt – a

(2)–

(3)bekezdésben foglaltak kivételekkel – az elkövetése idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni. Ugyanezen rendelkezés

(2)bekezdése alapján, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni. [68] Ezért az ítélőtábla a Btk.

1. §-a alapján az elkövetéskori Btk.-t alkalmazta. [69] A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket vizsgálva az ítélőtábla további súlyosító körülményként értékelte, hogy a tényállásban részletezett magatartásával a vádlott a Btk.
2. §

(1)bekezdése szerinti zaklatás vétségét is megvalósította. [70] Ugyanakkor, tekintettel arra, hogy a bűncselekmény elkövetése óta két év eltelt, további enyhítő körülmény az időmúlás. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.290/2021/

1. 10 [71] A tényállás kiegészítésével vált megalapozottá a sértetti megbocsátás és a sérelemdíj megfizetése, mint enyhítő körülmény. [72] Az így kiegészített büntetés kiszabási körülmények alapján az ítélőtábla álláspontja az, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben eltúlzottan enyhe szabadságvesztés büntetést szabott ki. [73] Kétségtelen, hogy az enyhítő körülmények száma meghaladja a súlyosító körülményekét, de nem hagyható értékelés nélkül az, hogy a vádlott gyakorlatilag majdnem minden feltételt biztosított ahhoz, hogy a bűncselekmény legalább kísérleti szakba lépjen. Az élet elleni bűncselekmény elkövetésében, illetve megkísérlésében, csak a biztonsági őr gyors reagálása akadályozta meg. [74] A Btk.
2. §-a alapján a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. [75] A büntetésnek tehát kettős célja van: mind az elkövető, mind a társadalom bármely tagjának megakadályozása, visszarettentése attól, hogy bűncselekményt kövessen el. A konkrét ügyben elsősorban az általános megelőzés tette indokolttá a büntetés súlyosítását. Ezért a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát négy év három hónapra súlyosította. [76] A négy évet meghaladó szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése a Btk.
3. §

(1)bekezdése alapján törvényben kizárt. [77] A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a védőnek a szabadságvesztés tartamának enyhítésére, illetve végrehajtásában próbaidőre felfüggesztésére irányuló fellebbezését alaptalannak találta. [78] Az előzőekben az ítélőtábla rámutatott, hogy az elkövetéskor hatályos törvényi rendelkezéseket alkalmazva a vádlott a Btk. 38. §

(2)bekezdés a) pontja alapján a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. [79] A Btk. 38. §

(5)bekezdése szerint öt évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén – különös méltánylást érdemlő esetben – a bíróság az ügydöntő határozatában akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. [80] Nincs olyan különös méltánylást érdemlő körülmény, ami e rendelkezés alkalmazását indokolná. Az eset összes körülményét figyelembe véve, a vádlottnál számba vett enyhítő körülmények – így az idős kor, megromlott egészségi állapot – sem tekinthetők ilyeneknek. [81] A vádlott hónapokon keresztül telefonhívásokkal zaklatta a sértettet, amelynek során olyan fenyegetések is elhangzottak részéről, ami miatt a sértett már az életét féltette. Többször megjelent a sértett boltjában is, ami miatt a sértett kezdetben arra kényszerült, hogy a nyitvatartási időben is bezárja a bolt ajtaját. Később biztonsági őrt fogadott, hogy a vádlottat távol tartsa. Az egyre agresszívabbá váló vádlott

1. július
2. napján egy csőre töltött fegyverrel jelent meg ölési szándékkal a sértett boltjában. Erre a magatartására napközben, délután négy órakor, lényegében az egyik leglátogatottabb időpontban került sor egy üzletközpontban. Ezek mind olyan körülmények, amelyek kizárják a már hivatkozott rendelkezés alkalmazását. [82] Alaptalannak tartotta azonban a bíróság a mellékbüntetés súlyosítására irányuló ügyészségi fellebbezést. Az elsőfokú bíróság által megállapított három év időtartam kellően arányos a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel és a bűncselekmények jellegével. [83] Osztotta azonban az ügyészség álláspontját abban, hogy az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámítására vonatkozó rendelkezés helyesbítésre szorult. Az iratok Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.290/2021/
3. 11 alapján a vádlott jelen ügyben
4. július
5. napjától
6. május
7. napjáig, majd
8. július
9. napjától
10. december – helyesen –
11. napjáig volt előzetes fogva tartásban. Ezért a másodfokú bíróság a Btk.
12. §

(1),

(2)bekezdése alapján ezeket az időtartamokat számította be a kiszabott szabadságvesztésbe. [84] A vádlott a fellebbezési nyilvános ülésen úgy nyilatkozott, hogy a tőle lefoglalt ruházatra nem tart igényt, ezért a lefoglalás megszüntetése mellett az elsőfokú bíróság helyesen rendelkezett azok megsemmisítéséről. [85] A két darab mikro anyagmaradvány lőpor letapogató korongokat az eljárás során a nyomozó hatóság nem foglalta le, azok lefoglalásáról határozatot nem hozott, ezért a lefoglalás megszüntetésre vonatkozó rendelkezést a másodfokú bíróság mellőzte. [86] Az elsőfokú iratok

1. sorszáma szerinti, a Kecskeméti Törvényszék bűnjelkezelőjétől érkezett megkeresés szerint a tételszám. szám alatt nyilvántartott bűnjelek sorszáma időközben megváltozott, ezért azokat a másodfokú bíróság az ítélet rendelkező részében feltüntette. [87] Tekintettel arra, hogy szakértő neve1 igazságügyi fegyverszakértő meghallgatása bizonyítási eszközként nem használható fel és azt a másodfokú bíróság a bizonyítékok köréből kirekesztette, a tárgyaláson való megjelenésével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség sem terhelhető a vádlottra. Ezért a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült és a vádlottat terhelő bűnügyi költség összege 425.119,forint, amelyet a vádlott a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján köteles az államnak megfizetni, míg szakértő neve1 megjelenésével kapcsolatban felmerült 22.100,- forintot a Be. 576. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az állam viseli. [88] Tekintettel arra, hogy a vádlott letartóztatását az elsőfokú bíróság az elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetésekor megszüntette, és a vádlott jelenleg sincs büntetésvégrehajtási intézetben, a másodfokú bíróság mellőzte az BV intézet neve, mint jelenlegi tartózkodási hely megjelölését. [89] A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezését ítélte részben alaposnak, az elsőfokú ítéletet hivatalból felülbírálva a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [90] Az ítélet ellen a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. Szeged,

1. szeptember
2. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke Dr. Cserháti Ágota sk. előadó bíró Sefta Márta dr. sk. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.290/2021/
3. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 2.B.104/2020/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.290/2021/
5. Szeged,
6. szeptember
7. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke 12