A határozat elvi tartalma: Az Altkománybíróság 2417/
- (XI. 28.) AB határozatából eredő teendők meghatározása (felülvizsgálat iránti kérelem visszautasítása vagyonjogi perben) A Kúria végzése Az ügy száma: Kpk.IV.39.244/2024/
- A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt előadó bíró, Dr. Farkas Attila bíró A kérelmező: hivatalból Az ügy tárgya: a Kúria Gfv.I.30.107/2023/
- számú végzésének – az Alkotmánybíróság 3417/
- (XI. 28.) AB határozata által történő – megsemmisítését követő eljárás meghatározása Az Alkotmánybíróság határozatának száma: 3417/
- (XI. 28.) AB határozat (belső ügyszám: IV/1402-22/2023.) Rendelkező rész A Kúria az Alkotmánybíróság 3417/
- (XI. 28.) AB határozata alapján a Kúria polgári ügyekben eljáró tanácsát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye. Indokolás Az ügy alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes elsődlegesen az általa kötött faktoring keretszerződés alapján 27.622.500 forint, másodlagosan utaló magatartásból eredő kártérítés miatt 24.860.250 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [2] A Kúria a Gfv.I.30.107/2023/
- számú végzésével a felperes felülvizsgálati kérelmét visszautasította. A Pp.
- §
(2)bekezdése értelmében nincs helye felülvizsgálatnak vagyonjogi perben, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi Kúria IV.Kpk.39.244/2024/3 2 rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben. A Pp. törvényjavaslata
- oldalán írtak szerint a „jogalkotó ezzel a szabályozással figyelembe veszi azt, hogy ezekben az esetekben a két fokon eljárt bíróság jogi álláspontja megegyezik.” A felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/
- (VII. 12.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény)
- pontja és annak indokolása szerint a Pp.
- §
(2)bekezdésén alapuló helybenhagyó ítélet akkor is megfelel a Pp. 408. §
(2)bekezdése szerinti döntési kritériumnak, ha a másodfokú bíróság az ítélet indokolásában értékeli a fél másodfokú eljárásban megtett perbeli cselekményeit, illetve ha az elsőfokú bíróság általa is helyesnek tartott és a döntését megalapozó érveit további érvekkel egészíti ki. [3] A konkrét ügyben az elsőfokú bíróság az elsődleges keresetet azért ítélte alaptalannak, mert az eladó teljesítésének hiányában az alperes nem köteles vételár megfizetésére, amit a másodfokú bíróság is helyesnek tartott. A másodlagos keresettel kapcsolatos indokolásával, miszerint a felperes jóhiszeműsége kizárt, valamint a kárt nem az alperes okozta felperesnek, a másodfokú bíróság szintén egyetértett. Mindezek alapján a másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással. [4] A felülvizsgálat Pp. 408. §
(2)bekezdése szerinti kizártságára figyelemmel a felperesnek felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet kellett volna előterjesztenie, és azt a felülvizsgálati kérelemhez kellett volna csatolnia. Mivel a felperes a felülvizsgálati kérelemmel együtt nem nyújtott be engedélyezés iránti kérelmet, azt a Kúria visszautasította a Pp. 415. §
(1)bekezdés e) pontja alapján. [5] A Kúria végzésével szemben a felperes mint indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő arra hivatkozással, hogy az ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk
(1)bekezdésével (tisztességes bírósági eljáráshoz való jog) és a 25. cikk
(3)bekezdésével (jogegység követelménye). Az Alkotmánybíróság határozata [6] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk
(1)bekezdéséből fakadó indokolási kötelezettség sérelme miatt megállapította a Kúria Gfv.I.30.107/2023/
- számú végzésének alaptörvény-ellenességét, ezért azt megsemmisítette. [7] Az Alkotmánybíróság idézte az indokolási kötelezettséggel kapcsolatos gyakorlatát. Hangsúlyozta, hogy a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza a bírói döntésekkel szemben, hogy „a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. [7/
- (III.1.) AB határozat, Indokolás
(34)]. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint Kúria IV.Kpk.39.244/2024/3 3 az ügyben eljáró bíróságot nem terheli részletes indokolási kötelezettség a felek valamennyi érvelése tekintetében. Ugyanakkor a bíróságnak az ügy lényegi részeit a szükséges alapossággal meg kell vizsgálnia és erről a vizsgálatáról az indokolásában számot kell adnia. [7/2013. (III.1.) AB határozat, Indokolás
(31)], Az alkotmányossági vizsgálat arra terjed ki, hogy „az indokolási kötelezettséget előíró eljárási jogszabályokat a bíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk
(1)bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelően alkalmazta-e [7/2013. (III.1.) AB határozat, Indokolás
(33)]. [8] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete indokolásában úgy fogalmazott: „az elsőfokú bíróság ezen tényállásból a jogszabályok helyes alkalmazásával helyes jogi következtetést vont le, amelyekkel a törvényszék is túlnyomórészt egyetértett, a fellebbezés tartalma alapján az alábbiakra utal.” A „túlnyomórészt” minősítés azt fejezi ki, hogy a másodfokú bíróság nem értett egyet maradéktalanul az elsőfokú ítéletben foglaltakkal. [9] A Kúria az alkotmányjogi panasszal támadott végzést felülvizsgálati eljárásban hozta. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk
(7)bekezdéséből kényszerítően nem következik a rendes jogorvoslati formákon felüli, egyéb jogorvoslati lehetőségek biztosítása. Amennyiben a jogalkotó mégis megteremti a további jogorvoslat lehetőségét, annak hatékony és tényleges érvényesülését a jogalkalmazó biztosítja [14/2015. (V. 26). AB határozat, Indokolás
(43), 3285/2017. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás
(27)]. [10] Az Alkotmánybíróság szerint a Kúria alkotmányos – az Alaptörvény XXVIII. cikk
(1), illetve
(7)bekezdéséből fakadó – kötelezettsége, hogy világosan, a lényegi kérdésekre kiterjedően, nem sematikusan, hanem a konkrét ügy sajátosságai által szükségessé tett mélységben adjon számot arról, hogy mire vonatkozó vizsgálat eredményeként, milyen szempontok alapján, mely tények figyelembevételével levont következtetések szerint milyen okokból jutott el a felülvizsgálat megengedhetőségét kizáró döntéshez. [11] A másodfokú bíróság „túlnyomórészt” értett egyet az elsőfokú ítéletben foglaltakkal, és a polgári törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény 6:
- §-a szerinti utaló magatartás kapcsán az első fokon eljárt bíróság indokolásához képest attól eltérő elemeket emelt ki. A másodfokú bíróságnak ez – a két ítélet egymáshoz való viszonyát kifejező – minősítése mindenképpen különbségekre utal a két ítélet jogi érvelése között, és alapos kételyt támaszt a két ítélet teljeskörű azonosságát illetően. A Kúria a támadott végzésben utal arra, hogy „a másodlagos keresettel kapcsolatban az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes jóhiszeműsége kizárt, valamint a kárt nem az alperes okozta a felperesnek, amely indokokkal a másodfokú bíróság is egyetértett.” Azt azonban nem fejtette ki, hogy a másodfokú bíróság minősítéséből következő különbözőségek ellenére miért állítható mégis, hogy a két ítélet „azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással” született. Mindaddig tehát, amíg a másodfokú ítélet indokolása a két bírói döntés teljeskörű egyezősége tekintetében alapos kételyeket ébreszt, addig a Kúria végzésében kifejtett indokolás és gondolatmenet nem oszlatja el ezeket a kételyeket, és nem ad választ Kúria IV.Kpk.39.244/2024/3 4 arra, hogy a Kúria a másodfokú bíróság minősítése ellenére miért, és mennyiben, milyen érvek alapján értékelte a két ítéletet teljesen egyezőnek, a felülvizsgálatot kizáró jogszabályi rendelkezés által megkívánt „azonos”-nak. [12] Ugyan az indítványozó nem terjesztett elő a Pp. 409-
- §-ai szerinti felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet, a Kúriának – ettől függetlenül – a tiszteséges bírósági eljáráshoz való jogból, illetve az ennek részét képező indokolt bírósági döntéshez való jogból fakadó alkotmányos kötelezettsége, hogy a Pp.
- §
(2)bekezdése szerinti feltétel fennállásáról vagy fenn nem állásáról kellő alapossággal, az ügy lényegi kérdésében fennálló kétely észleléséről, azonosításáról és annak feloldásáról adjon számot. Ennek keretében a szükséges mélységű érvekkel cáfolatát kellett volna adnia a törvényszék – az irányadó jogi normának való megfelelés tekintetében – bizonytalanságot és alapos kételyt okozó értékelésének, illetve aggálymentes magyarázatát kellett volna adnia az azonosság kérdésében kialakult saját álláspontjának. [13] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria Gfv.I.30.107/2023/2. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. A döntés indokolása [14] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. §
(1)bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panaszorvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg. [15] A Pp. 427. §
(2)bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. §
(2)bekezdése szerint ebben az esetben az eljáráshivatalból indul, s a Pp. 428. §
(1)bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el. [16] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Kúria végzését megsemmisítette, így a felperes felülvizsgálati kérelme elbírálatlan maradt. A fentiekre tekintettel a Kúria elrendelte, hogy a Kúria polgári ügyekben eljáró tanácsa a felülvizsgálati kérelem tárgyában hozzon új határozatot. Az új eljárásra a Kúria azt az iránymutatást adja, hogy a döntése jogi indokairól az Alkotmánybíróság 3417/2024. (XI. 28.) AB határozata alapján adjon számot. Kúria IV.Kpk.39.244/2024/3 5 Záró rész [17] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. Budapest,
- december
- Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Attila s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,