Kbf.30/2025/11 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő zaklatás bűntettét az követi el, aki félelemkeltés céljából házastársát személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyegeti. A vádlott azzal a magatartásával, hogy külön élő feleségét kezei eltörésével, fogai kitörésével megfenyegette azért, hogy őt megfélemlítse, megvalósította a zaklatás bűntettének törvényi tényállási elemeit. Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.30/2025/

1. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mint másodfokú bíróság Budapesten, a
2. szeptember
3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A házastárs sérelmére személy elleni erőszakos cselekménnyel fenyegetve elkövetett zaklatás bűntette miatt Terhelt1 őrmester vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa
4. március
5. napján kihirdetett 43.Kb.190/2024/
6. számú ítéletét megváltoztatja. A vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 1 (egy) év próbára bocsátás intézkedésre enyhíti. Kötelezi a vádlottat, hogy tanú1 sértett vagyoni érdekelt részére a sértett jogi képviselője költségeként felmerült további 37.085 (harminchétezer-nyolcvanöt) forint bűnügyi költséget az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül fizessen meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a
7. március
8. napján kihirdetett 43.Kb.190/2024/
9. számú ítéletével Terhelt1 őrmester vádlottat bűnösnek mondta ki zaklatás bűntettében [Btk.
10. §

(2)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés a) pont], ezért őt 200 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint pénzbüntetésre ítélte. Az így kiszabott 300.000 forint meg nem fizetése esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A bíróság kötelezte a vádlottat, hogy a sértett jogi képviselője díjaként felmerült 35.000 forint bűnügyi költséget az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül tanú1 sértett vagyoni érdekeltnek fizessen meg, rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelekről. Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.30/2025/11/II 2 [2] A kihirdetett ítéletet a katonai ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és a védője eltérő tényállás megállapítása és a vádlott felmentése érdekében fellebbezést jelentettek be. A sértett jogi képviselője a nyilatkozattételre 3 munkanapot tartott fent, majd törvényes határidőn belül a bűnügyi költség összegének elsődlegesen az okiratokkal igazolt, 260.000 forint összegben történő megállapítása, másodlagosan, a felmerült költségekre tekintettel, a megállapított 35.000 forinton túl további 37.656 forint bűnügyi költségként történő megállapítása végett fellebbezést jelentett be. [3] A védő a fellebbezése írásbeli indokolásában előadta, hogy álláspontja szerint a kihirdetett ítélet egyrészt iratellenes, másrészt helytelen logikai következtetést tartalmaz, így a Be. 592. §

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pontjai alapján részben megalapozatlan. A védő részletesen megjelölte, hogy a katonai tanács által megállapított tényállás mely pontjai, mely bizonyítékokkal ellentétesek, majd hangsúlyozta, hogy az, hogy a vád tárgyává tett kijelentések többször is elhangzottak és azokat az utolsó alkalmat leszámítva a sértett sem vette komolyan, azt jelzik, hogy a vádlott részéről a félelemkeltési célzat nem valósult meg. Ezek a – valóban kifogásolható – kijelentések egy házastársak közötti vita túlfűtött hangulatában tett meggondolatlan kijelentések, amelyeket a katonai tanács hibás logikai következtetéssel értékelt úgy, hogy céljuk a félelemkeltés volt. A védő érvelése alátámasztásul ismét hivatkozott a BH2011. 303. számú jogesetre a félelemkeltési célzat hiányával kapcsolatban. A védő a leírtakra figyelemmel azt indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a részleges megalapozatlanság Be 593. §

(1)bekezdésének b) pontja alapján történt kiküszöbölése után a vádlottat az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában mentse fel. [4] A sértetti jogi képviselő is írásban indokolta fellebbezését. Beadványában előadta, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jogszabályok helytelen értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a sértett által a jogi képviselőjének megfizetett 260.000 forint ügyvédi munkadíjból mindössze 35.000 forint megtérítésére kötelezte a vádlottat. Amennyiben a sértetti jogi képviselő a díjának a megállapítást a vonatkozó IM rendelet alapján kérte volna, számlák és díjmegállapodás csatolása nélkül, ez a bírói döntés helytálló lenne. Jelen ügyben azonban

1. március
2. napján becsatolásra került az ügyvédi megbízási szerződés mellékletét képező díjmegállapodás és a kiállított számlák is. A sértetti jogi képviselő kiemelte, hogy egy bántalmazó kapcsolat lezárásaként, „csupán” zaklatás bűntette miatt emelt vádat az eljáró ügyészség, de a beszerzett iratok igazolták és alátámasztották az előzményeket. A tárgyaláson a vádlott áldozathibáztató kijelentéseit kellett hallgatnia a sértettnek, majd az eljáró elsőfokú bíróság, bár elítélte a vádlottat a terhére rótt bűncselekményben, de sértettet ismét sértetti pozícióba helyezte, illetőleg megerősítette az áldozati pozícióját azzal, hogy az általa ténylegesen kifizetett összeg 13%-ának megfizetésre kötelezte a vádlottat. A sértetti jogi képviselő hangsúlyozta, hogy az ügyvédi tevékenységről szóló
3. évi LXXVIII. törvény 30.§-a szerint a felek a megbízási díjban szabadon állapodnak meg. Jelen ügyben a sértett és a jogi képviselő az Ügyvédi törvény és a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően ügyvédi megbízási szerződést kötöttek, amely szerződés alapján az ügyvédi munkadíjban megállapodtak, és ezt a megbízási díjat a sértett a jogi képviselő részére megfizette. A sértett a vádlott magatartása miatt kényszerült a büntető eljárásban sértetti pozícióba, emiatt vált szükségessé az, hogy a kitüntetett katona támogató közegével szemben jogi támogatást vegyen igénybe. A sértetti jogi képviselő érvelése szerint az Ügyvédi törvény, a Ptk., és a Be., mint magasabb rendű jogszabályok alapján ezen Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.30/2025/11/II 3 megfizetett megbízási díj megfizetésére a vádlottat teljes egészében kell kötelezni. A sértetti jogi képviselő utalt a Kúria Pfv.II.20.887/2023/
4. számú precedens képes határozatának indokolására is, azzal, hogy a megbízási jogviszony a sértett és a jogi képviselő között egy polgári jogügylet, amire a vádlott magatartása miatt került sor, így ezen határozat indokolásának szem előtt tartásával is megállapítható az, hogy a jelzett IM rendeletek rendelkezései nincsenek összhangban a való élettel, és legfőképpen a bűncselekmény áldozatának érdekeivel. A sértetti jogi képviselő másodlagos indítványát azzal indokolta, hogy az általa is felhívott IM rendelet

(2)bekezdése ellenére költséget a bíróság egyáltalán nem állapított meg, erre figyelemmel kérte, hogy a másodfokú bíróság a vádlottat további, a csatolt dokumentumokkal igazolt 37.656 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezze, amely az elsőfokú eljárásban történt részvételével kapcsolatban útiköltségként és parkolási díjként merült fel. [5] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.285/2025/

1. számú átiratában kifejtette, hogy a katonai tanács eljárása során a perrendi szabályokat megtartotta, az ügyfelderítési kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett, az ügy megítélése szempontjából releváns bizonyítékokat beszerezte és azokat értékelve állapította meg a történeti tényállást, mely megalapozott, mentes a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdéseiben írt hiányosságoktól, így felülbírálatra alkalmas és a másodfokú eljárásban irányadó. Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének is eleget tett, a logika szabályainak is megfelelő magyarázatát adta annak, hogy miért alapította a történeti tényállást a vádlott ténybeli beismerésére, a sértett és a tanú vallomásaira, a sértett által rögzített hanganyagra és szöveges üzenetekre, valamint az egyéb okiratokra. Érvelt azzal, hogy a vádlott felmentését célzó vádlotti és védői fellebbezés új bizonyíték, illetve tények hiányában a megalapozott ítélettel szemben a másodfokú eljárásban nem vezethet eredményre. Kifejtette, hogy a rögzített tényállás alapján a katonai tanács okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményét is törvényesen minősítette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség egyetértett az elsőfokú bíróságnak az ítélete 19. pontjában kifejtett azon álláspontjával, miszerint a vádirati tényállás kiegészítésével nem terjeszkedett túl az ügyészi vádon, miután a célzat vádirati megfogalmazása nem azt jelenti, hogy a bűncselekmény törvényi tényállásában írtakat szó szerint kell tartalmaznia a vádiratnak, a célzatnak a vádiratba foglalt releváns körülményekből kell kitűnnie. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság törvényesen helyezkedett arra az álláspontra is, hogy a vádlottal szemben a 3 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett bűntett esetében a Btk. 33. §

(4)bekezdésének alkalmazásával pénzbüntetés kiszabása is elegendő a Btk.

1. §ban írt büntetési célok elérésére. A bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezést is törvényesnek tartotta, ami összhangban áll a Be.
2. §

(1)bekezdés b) pontjával, valamint a terhelt és a meghatalmazott védő, valamint a büntetőeljárásban résztvevő egyéb személyek díjának és költségeiről szóló 19/

1. (VI.28.) IM. rendelet, valamint a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/
2. (XII.27.) IM. rendelet rendelkezéseivel, így mind a megállapított díj jogalapja, mind annak mértéke törvényes, ezért a sértett jogi képviselőjének a fellebbezése a másodfokú eljárásban nem foghat helyt. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit is helyesnek tartotta, ezért a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 43.Kb.190/2024/
3. számú ítéletének a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján történő helybenhagyását indítványozta. [6] A védő a fellebbviteli nyilvános ülésen bejelentett fellebbezése irányát és annak írásbeli indokolását változatlanul fenntartotta, annak lényegét ismertette. Azt azzal egészítette Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.30/2025/11/II 4 ki, hogy lehetséges, hogy a sértettben félelem alakult ki, de az eredmény a célzatot nem helyettesítheti, a vádirati tényállás pedig célzatot – mint a tárgyalt bűncselekmény törvényi tényállási elemét – nem tartalmazta. Álláspontja szerint ebből következően a törvényi tényállási elem hiánya a vád törvényességét kérdőjelezi meg. Utalt arra, hogy az elsőfokú katonai tanács az ítélet [19] bekezdésében a vádirati tényállást kiegészítette azzal, hogy a vádlott a fenyegető kijelentéseit azért fogalmazta meg a sértett irányába, hogy benne félelmet keltsen. Álláspontja szerint azonban a törvényszék a vádon túlterjeszkedett. Hangsúlyozta, hogy a félelemkeltés célzatának megállapítása hibás logikai következtetésen alapult, ezek a kijelentések a vádlott részéről több esetben is elhangzottak, azokat a sértett sem vette komolyan az utolsó, vád tárgyát képező esetet kivéve. Érvelése szerint ezek a kijelentések egy házastársak közötti vita túlfűtött hangulatában keletkezett meggondolatlan kijelentések voltak csupán, de semmiképpen nem voltak célzatosan félelemkeltők, a vádlott tudatában nem jelent meg a félelemkeltés célzata. Ismételten hivatkozott a BH2011. 303. számú jogesetre, mely szerint ha személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével való fenyegetés célja nem a félelemkeltés, hanem a bántalmazás (jelen ügyben vita) közbeni indulat levezetése, a zaklatás megállapítására nem kerülhet sor. Mindezekre tekintettel a vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta a Be. 593. §

(1)bekezdés b) pontja alapján. [7] A vádlott az utolsó szó jogán hangsúlyozta, hogy soha senkit nem bántalmazott fizikálisan, sem a gyermekeit, sem az édesanyjukat. Nyomatékosította, hogy a feleségével a kapcsolatuk azóta teljes mértékben megjavult, szinte idillinek mondható, mindketten megtalálták a számukra megfelelő társat, kiegyensúlyozott párkapcsolatban élnek. Ezzel együtt a gyerekekkel kapcsolatos teendőkből továbbra is kiveszi a részét. Előadta, hogy amennyiben a sértett meg is ijedt a telefonban elhangzott kijelentéseitől, azt bizonyosan nem vette komolyan, uszítás hatására tett feljelentést és utólag már azt is elmondta, hogy nem állt szándékában ennyire túlreagálni a történteket. [8] A vádlott és a védő, valamint a sértett jogi képviselője által bejelentett fellebbezés tartalmára figyelemmel az ügyben a felülbírálat a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljeskörű. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a felülbírálat során vizsgálta az eljárási szabályok megtartását, az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, továbbá az indokolás helyességét. [9] A fellebbviteli bíróság előzményként megállapította, hogy a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség 2.Nyom.892/

1. számú vádiratában büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárásra tett indítványt, azonban az elsőfokú katonai tanács álláspontja szerint – helyesen – a büntetővégzés meghozatalának törvényi feltételei nem álltak fenn. [10] A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa mind az előkészítő ülés, mind tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. A vádirat bíróságra érkezését követően a törvényes határidőben Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.30/2025/11/II 5 előkészítő ülést tűzött ki és a vádlottnak azon nyilatkozatára figyelemmel, hogy bűnösségét a váddal egyezően nem ismeri el, tárgyalásra tért át, amelyet nyomban meg is tartott. Mind a vádlottal, mind a tárgyaláson kihallgatott tanúkkal szemben törvényes figyelmeztetéseket, kioktatásokat alkalmazott és az ügy egyéb bizonyítékait is az előírt formában tette a bizonyítás anyagává. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amely hatályon kívül helyezést eredményezett volna és erre egyik érdekelt sem hivatkozott. [11] Megjegyzi a fellebbviteli bíróság, hogy egyetért az elsőfokú katonai tanács azon álláspontjával, hogy a vádirati tényállás kiegészítésével nem terjeszkedett túl az ügyészi vádon. Mint ahogy erre a fellebbviteli főügyészség is helyesen hivatkozott, maga a vádirat tartalmazza (
2. oldal utolsó előtti mondata), hogy a vádlott a sértett irányába megfogalmazott kijelentéseket fenyegetőleg tette. A büntetőjogi értelemben a fenyegetés a Btk.
3. §

(1)bekezdés 7) pontja szerinti megfogalmazásában a súlyos hátrány kilátásba helyezése, mely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Az ügyészi vád a fenyegetőleg kifejezés használatával egyértelműen a félelemkeltés céljából történő elkövetést fogalmazta meg, így a bűncselekmény elkövetésének célzata már a vádiratból kitűnik, hiszen a célzat vádirati megfogalmazása nem azt jelenti, hogy a bűncselekmény törvényi tényállásában írtakat szó szerint kell tartalmaznia a vádiratnak, annak a vádiratba foglalt releváns körülményekből kell kitűnnie. [12] Az elsőfokú bíróság a történeti tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a törvényszék katonai tanácsa a tényállás maradéktalan tisztázására törekedett, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a fellelhető bizonyítékokat számba vette. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta. A vádlott a tárgyaláson tett vallomásában azt nem vitatta, hogy a vád tárgyává tett kijelentés elhangzott a részéről, azonban hangsúlyozta, hogy ennek előzménye az volt, hogy túlélő tanfolyamról hazaérve azt tapasztalta, hogy a sértett korábbi megegyezésük ellenére közösen lakott albérletüket kipakolta. Emiatt hívta fel és vonta kérdőre, majd a sértett provokálására, és mert kinevette őt, hagyta el a száját a vádban megjelölt kijelentés. [13] Az vádlott érdemi védekezésének leellenőrzésére a bíróság kihallgatta a sértettet, valamint tanú2 tanút, lejátszotta a beszélgetés hanganyagát és ismertette az okirati bizonyítékokat, köztük a vádlott által küldött üzeneteket. [14] Az elsőfokú katonai tanács ítélete [11]-[18] bekezdésében ismertette és értékelte az általa megismert bizonyítékokat. Logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért a vádlott ténybeli beismerő és a sértett – tanúvallomással és hangfelvétellel alátámasztott – vallomását fogadta el a tényállás alapjául. Minderre figyelemmel a törvényszék ítélete [7] bekezdésében marasztaló történeti tényállást állapított meg. Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.30/2025/11/II 6 [15] A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, mentes a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. [16] Az eltérő tényállás megállapítására és a felmentésre irányuló vádlotti és védői fellebbezések nem megalapozottak. [17] A Be. 591. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. A vádlott és a védő a fellebbezésében új tényre, új bizonyítékra nem hivatkoztak, további bizonyítási indítványt nem tettek, ezért a bizonyítékok újraértékelésére, a tényállás felülmérlegelésére és ezen keresztül a felmentésre irányuló fellebbezésük eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság a ténybíróság, feladata és kötelessége, hogy a vád tárgyává tett tények szempontjából lényeges bizonyítékokat hiánytalanul, egyenként és összhatásában értékelje, amelynek eredményeként az ítéletben a vád tárgyává tett cselekmény történeti tényállását, valamint az elkövető személyével összefüggő, a cselekményére kiható, azt befolyásoló tényeket megállapítsa. Az ítélőtábla álláspontja szerint a törvényszék e kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. [18] Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és nem tévedett a cselekmény jogi minősítésekor sem. [19] A Btk. 222. §

(2)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő zaklatás bűntettét az követi el, aki félelemkeltés céljából házastársát személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyegeti. A vádlott azzal a magatartásával, hogy külön élő feleségét kezei eltörésével, fogai kitörésével megfenyegette azért, hogy őt megfélemlítse, megvalósította a zaklatás bűntettének törvényi tényállási elemeit. [20] A fellebbviteli bíróság nem osztotta a védő azon érvelését, hogy a vádlott tudatában nem jelent meg a félelemkeltési célzat, csupán az indulatait vezette le, mert fel volt háborodva és olyasmit mondott, amit nem úgy gondolt. A fellebbviteli bíróság osztja a katonai tanács, ítéletének [24] bekezdésében kifejtett jogi indokolását, amely szerint úgy foglalt állást, hogy a vádlott a fenyegetésében foglaltak megvalósítását a maga részéről képzett katonaként helyezte kilátásba, ezzel személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetésével fenyegette meg a sértettet, amely nem vita közbeni indulat levezetése volt, hanem nyilvánvalóan a félelemkeltésé. Ennek komolyságát, hitelességét támasztotta alá az a tény is, hogy több alkalommal megismételte a vádlott, hogy akár börtönbe is megy emiatt, illetve korábbi üzenetében is fogalmazott már úgy, hogy „amíg vannak fogaid”, továbbá tény, hogy a sértett ez alkalommal feljelentést is tett. Helyesen következtetett arra az elsőfokú Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.30/2025/11/II 7 bíróság, hogy a vádlott részéről elhangzott, testi épség ellen irányuló fenyegetés önmagában alkalmas volt a sértettben a félelem kialakítására. [21] A törvényszék ítélete [28] bekezdésében helytállóan tárta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket, azonban az enyhítő körülményeket nem a súlyuknak megfelelően értékelte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a cselekmény konkrét tárgyi súlyához képest a vádlott ténybeli beismerő vallomására, arra, hogy 2 kiskorú gyermek részbeni tartására köteles és a további időmúlásra is figyelemmel a kiszabott pénzbüntetés eltúlzott. Ezért a másodfokú katonai tanács az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 1 év próbára bocsátás intézkedésre enyhítette. A másodfokú katonai tanács álláspontja szerint az intézkedés igazodik úgy az elkövetett cselekmény tárgyi súlyához, mint a vádlott cselekményében és személyében rejlő társadalomra veszélyességhez, a bűnössége fokához és szolgálja megfelelően a Btk. 79. §-ában írt speciális és generális büntetési célokat egyaránt. [22] A sértett jogi képviselőjének eltérő bűnügyi költség megállapítása érdekében bejelentett fellebbezés részben alapos. [23] A fellebbviteli bíróság egyetértett az elsőfokú katonai tanács ítélete [39]-[43] bekezdésében a bűnügyi költség mértékének megállapításával és viselésével kapcsolatban írt jogi indokolással. Törvényesen kötelezte a vádlottat arra, hogy a sértett jogi képviselője díjaként felmerült 35.000 forintot, mint bűnügyi költséget a sértett részére fizessen meg. Ez a rendelkezés összhangban áll az elsőfokú katonai tanács által felhívott irányadó jogszabályokkal és a töretlen bírói gyakorlattal. Ugyanakkor a sértett jogi képviselője helyesen hivatkozott arra, hogy a 19/2018. (VI. 28.) IM rendelet 5. §-a értelmében jogosult az IM rendelet 1. §

(1)bekezdés a),

1. c)és
2. d)pontjában és a

(2)bekezdésében foglaltak szerint költségtérítésre. Miután a rendelet 7. §

(2)bekezdése szerint a bűnügyi költséggel kapcsolatos ítéleti rendelkezéssel szemben bejelentett fellebbezése mellékleteként tételes kimutatást és dokumentumokat csatolt felmerült költségeinek igazolására, ezért a másodfokú katonai tanács az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte a vádlottat, hogy tanú1 sértett vagyoni érdekelt részére a sértett jogi képviselője költségeként felmerült további – helyesen – 37.085 forint bűnügyi költséget fizessen meg az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül. (Az eltérés oka, hogy a felmerült parkolási díjat a tárgyalási jelenlét időtartamához kellett igazítani.) [24] A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság – helyes indokai alapján – helybenhagyta. [25] A Fővárosi Ítélőtábla ítélete a Be. 599. §

(1)bekezdésén és a Be. 606. §

(1)és

(4)bekezdésén alapszik. Fővárosi Ítélőtábla 6K.Kbf.30/2025/11/II 8 Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Szabó Éva hb. ezredes s.k. a tanács elnöke Dr. Belovai Henriette hb. százados s.k. előadó bíró Dr. Török Zsolt hb. dandártábornok s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának 43.Kb.190/2024/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.30/2025/
4. számú ítéletében írt változtatással
5. szeptember
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
7. szeptember
8. Dr. Szabó Éva hb. ezredes s.k. a tanács elnöke