← Magyarország

Kf.700204/2024/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.204/2024/

  1. szám A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Független Rendőr Szakszervezet (ügyintéző: jogi képviselő1 kamarai jogtanácsos, cím2) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: jogi képviselő2 kamarai jogtanácsos A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: alperes
  2. sorszám alatt A per tárgya: megbízási díj megfizetése Az elsőfokú bíróság: Győri Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat: 5.K.700.077/2024/
  3. számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] [2] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes hivatásos szolgálati jogviszonyban áll az alperessel, a helység1i Rendőrkapitányság állományában az helység2, helység3, helység4, helység5 településekre kiterjedő működési körzetben körzeti megbízott beosztásban teljesít szolgálatot. A felperes a
  4. július
  5. napjától
  6. július
  7. napjáig terjedő időszakban rendszeresen látott el a körzeti megbízotti működési körzetében, és a körzetén (illetékességi területén) kívül is járőri beosztási feladatokat, járőrszolgálatot, átkíséréseket, kísérőőri beosztási feladatokat, Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.204/2024/5 [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] 2 csapatszolgálati feladatokat és rendezvénybiztosításokat. A megbízási díj megfizetése iránt benyújtott szolgálati panaszát az alperes elutasította. A felperes a törvényes határidőben előterjesztett keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a
  8. július
  9. napjától
  10. július
  11. napjáig terjedő időszakra 1.072.556 forint megbízási díj és ennek
  12. március
  13. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére. Keresetének jogalapját a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  14. évi XLII. törvény (Hszt.) 71.§

(1)bekezdés a),
  1. b)és
  2. c)pontjára alapította. A keresetleveléhez F/5. szám alatt mellékelt kimutatásában szolgálati napokra lebontva megjelölte, hogy mely napokon látott el a körzeti megbízotti beosztása mellett, a működési körzetén belül nem körzeti megbízotti, illetve a működési körzetén kívül szolgálati feladatokat. A megbízási díj mértékét havonta az illetményalap 75%-os mértékében érvényesítette arra hivatkozva, hogy több különböző beosztás feladatait látta el, amelyek a szolgálatteljesítési ideje jelentős részét tették ki. Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a felperes vonatkozásában a Hszt. 71.§
(1)bekezdésében hivatkozott megbízás esetei nem álltak fenn, mert a felperes a körzeti megbízotti körzetéből elvonható volt, az elvonás nem eredményezett az adott szolgálatban töltött munkaórák felénél nagyobb mértékben más beosztáshoz tartozó feladatellátást. A felperes a körzetén kívüli járőr jellegű szolgálati feladatokat nem az eredeti szolgálati beosztása mellett többletfeladatként, hanem a körzeti megbízotti beosztásához tartozó munkaköre helyett hajtotta végre, egyebekben pedig körzeti megbízottként a szolgálatteljesítési idejének legalább 70%-ában közterületi tevékenységet volt köteles végezni. Az összegszerűséget illetően az illetményalap 50%-os mértékét meghaladó részében vitatta a keresetet azzal az indokkal, hogy a körzeti megbízotti feladatoktól való elvonás többségét a TIK-küldések tették ki, melyek egyszeri, a szolgálati idő elenyésző hányadát igénylő feladatok voltak. Az elsőfokú bíróság az alperest a keresettel egyezően 1.072.556 forint megbízási díj és ennek 2021. március 6. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint 53.628 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában utalt a Győri Törvényszék mintaperben hozott 5.K.701.208/2022/10. számú, a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.436/2023/5. számú ítéletével helybenhagyott döntésére, felhívta a Hszt. 71.§
(1)és
(5)bekezdését. Az irányadó kúriai határozatok (Kfv.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.525/2021/3.) alapján rögzítette, hogy a felperest a megbízási díj akkor illeti meg, ha a kinevezés szerinti beosztásához nem kapcsolódó feladatkört többletfeladatként látta el. Jelentősége így annak a kérdésnek van, hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak tekinthető-e. Amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az többletfeladatként értékelhető és külön ellentételezésre, megbízási díjra jogosít. Rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy a felperes szolgálati beosztásához a fenti jogszabályi rendelkezések értelmében az általa ellátott működési körzeten kívüli járőr és egyéb feladatok elvégzése nem tartozik, a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. A felperes e feladatokat az eredeti szolgálati beosztása mellett végezte, az alól nem mentesítették. A munkáltatónak az a joga, hogy a felperest a beosztásához tartozó feladatok ellátása mellett más feladat elvégzésére utasíthatja, a felperes díjazásra való jogosultságát nem sértheti, a felperes a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontja,
(5)bekezdése alapján így megbízási díjra jogosult. Arra is figyelemmel, hogy a rendszeres többletfeladat-ellátás a felek egyező Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.204/2024/5 [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] 3 előadása szerint a felperes napi szolgálatteljesítési ideje közel felét érintette és a körzeti megbízotti feladatai háttérbe szorultak, a rendvédelmi illetményalap 75%-os mértékében meghatározott megbízási díj iránti igényét az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte, másodlagosan részbeni megváltoztatás mellett a megbízási díj mértékének leszállítását a rendvédelmi illetményalap 50%-ára. Megsértett jogszabályhelyként a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontját, 71.§
(5)bekezdését, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/2015. BM rendelet) 35.§
(6)bekezdését, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 33/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 33/2015. BM rendelet) 10.§
(12)bekezdését jelölte meg. Kifejtette, hogy a Hszt. 71.§
(1)bekezdésében meghatározott megbízás a felperes esetében nem állhat fenn, mert a járőr jellegű szolgálati feladatokat a körzeti megbízotti beosztásához tartozó munkaköre helyett és nem mellett végezte. A felperes többletszolgálatot, többletfeladatot azért sem teljesíthetett, mert nem állapítható meg olyan magasabb felelősségi kör, amely a Hszt. 71.§-a szerinti megbízási díjra való jogosultságot megalapozná. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a felhívott BM rendeletek rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva a felperes által ellátott feladat mértékével arányban nem állóan határozta meg a megbízási díj mértékét. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Rámutatott, hogy az alperes a jogi álláspontjának kifejtését elmulasztotta, így a fellebbezés hiányos. Az elsőfokú bíróság ítélete helyesen tartalmazza azokat a körülményeket, melyek a jogszabályi minimumnál magasabb összegű megbízási díjat indokolttá teszik. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 108.§
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között vizsgálta felül. Az alperes a teljes megváltoztatás iránti fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének alapjául szolgáló Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontját és
(5)bekezdését jelölte meg jogszabálysértésként, ezért a másodfokú bíróság az erre vonatkozó fellebbezési hivatkozásokat vizsgálta. A Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontja szerint a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként. A Hszt. 71.§
(2)bekezdésének rendelkezései alapján az
(1)bekezdés szerinti szolgálati beosztás ellátására vagy helyettesítésre szóló megbízás történhet az eredeti szolgálati beosztás ellátása mellett vagy az eredeti szolgálati beosztás ellátása alóli mentesítéssel. A Hszt. 71.§
(5)bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a hivatásos állomány tagja a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért a rendvédelmi illetményalap 50-200%-áig terjedő mértékű díjazásra jogosult. Az alperes a fellebbezésében nem tette vitássá, hogy a felperesnek a körzeti megbízotti működési körzeten kívül végzett tevékenysége a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkörbe tartozott, kizárólag arra hivatkozott, hogy e tevékenységeket a felperes a körzeti megbízotti beosztásához tartozó munkaköre helyett, és nem mellette végezte. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.204/2024/5 [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] 4 A Kúria következetes gyakorlata szerint (Kfv.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3., Kf.45.033/2022/6) a szolgálati beosztáshoz tartozó feladatok alóli mentesítést nem lehet az egyes szolgálati napokra lebontva vizsgálni, az csak a szolgálatellátás egésze vonatkozásában értelmezhető, a felperest pedig a körzeti megbízotti szolgálat ellátása alól az alperes nem mentesítette a peresített időszakban. Ebből pedig az következik, hogy mentesítés hiányában a többletfeladatokat a felperes a körzeti megbízotti feladatok ellátása mellett végezte. A Hszt. 71.§-a szerinti megbízási díjra való jogosultságnak az alperes fellebbezésében írtakkal ellentétben a többletfeladattal járó magasabb felelősségi kör nem feltétele, a Hszt. 71.§-a szerinti megbízási díjra való jogosultságot nem szünteti meg az a tény, ha a szolgálati beosztáshoz nem tartozó többletfeladat alacsonyabb besorolásúnak minősíthető beosztáshoz tartozik. Nem sértette meg az elsőfokú bíróság a 31/2015. BM rendelet 35.§
(6)bekezdését, és a 33/2015. BM rendelet 10.§
(2)bekezdését sem, ezek ugyanis egyrészt az 1.§
(1)bekezdésből következően a rendvédelmi feladatokat ellátó szerv kötelezettségeit határozzák meg, másrészt a megbízási díj mértékének meghatározásánál irányadó szempontokra vonatkozó szabályozásból a megbízási díj kizártsága bizonyosan nem következik. Az alperes a megbízási díj aránytalanságát is állította, a másodfokú bíróság ezért utal arra, hogy a Hszt. 71.§
(5)bekezdése szerint a rendvédelmi illetményalap 50-200 százalékáig terjedő díjazás a Hszt.
  1. §-a alapján havonta illeti meg a hivatásos állomány tagját, így a megbízási díj mértékét indokolt havonta a többlet szolgálat ellátásával érintett szolgálati napok száma alapján megállapítani (Mfv.II.10.507/2015/4.). Az ítélkezési gyakorlat szerint a havi 1-3 alkalommal történő többletfeladat ellátásának ellentételezésére elegendő általában a megbízási díj minimális mértéke (Szegedi Ítélőtábla 1.Mf.40.087/2020/
  2. szám). A felperes az igényével érintett időszakokban minden hónapban ennél lényegesen több alkalommal látta el eredeti munkaköre mellett a szolgálattal járó többletfeladatokat, ezért az alsó határt meghaladó, de ahhoz közelítő, a rendvédelmi illetményalap 75%-át kitevő díjazást megállapító elsőfokú bírósági mérlegelés felülmérlegelésére nem volt indoka a másodfokú bíróságnak. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítélete nem sérti a fellebbezésben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Kp. 35.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 83.§
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 81.§
(1)-
(2)bekezdéseire, 82.§
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése alapján, a 4.§
(1)bekezdés a) pontjának alkalmazásával állapította meg. Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5.§
(1)bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentesség folytán a fellebbezési illeték a Pp. 102.§
(1)és
(6)bekezdései értelmében az állam terhén marad. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Kp. 99.§
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 77.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.204/2024/5 5 Pécs,
  1. november
  2. Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács János s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.