A határozat elvi tartalma: Jogi képviselővel szemben a bírói gyakorlat fokozottabb elvárást támaszt: a professzionális képviseletre, valamint a perhatékonyságra is figyelemmel a keresetlevélben a közigazgatási cselekménnyel okozott jogsérelem megjelölését a konkrétan megsértett jogszabályhelyekre hivatkozással kell megtenni. Az ügy száma: A tanács tagjai: A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Igazgatósága A Kúria mint másodfokú bíróság végzése Kpkf.V.35.468/2021/
- Dr. Márton Gizella a tanács elnöke Ságiné dr. Márkus Anett előadó bíró Dr. Drávecz Margit Gyöngyvér bíró felperes1 (cím1) Dr. Gáspár Daniella egyéni ügyvéd (cím2) Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli (cím3) Az alperes jogtanácsos képviselője: Dr. Kereszturi-Farkas Adrián kamarai (Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága Dél-dunántúli Hatósági Főosztály; cím4) A per tárgya: adóügyi jogvita A fellebbezést benyújtó fél: a felperes A fellebbezéssel támadott határozat: Fővárosi Törvényszék 39.K.704.576/2021/
- számú végzése Rendelkező rész A Kúria az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja. A végzés ellen további perorvoslatnak nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás és az ügy előzménye Kúria V.Kpkf.35.468/2021/2-I 2 [1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) megismételt eljárásban meghozott 6482167759 iktatószámú határozatával a felperesnél a
- július 1.–
- december
- időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó adónemre kiterjedően lefolytatott adóellenőrzés eredményeként a felperes terhére 26.607.000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, 53.214.000 forint adóbírságot szabott ki és 739.000 forint késedelmi pótlékot számított fel. [2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
- május
- napján kelt 6413067505/2021/NAV iktatószámú határozatával az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta. [3] Az alperesi határozattal szemben előterjesztett keresetlevelében a felperes elsődlegesen az alperes és az elsőfokú adóhatóság határozatának megváltoztatását, az adóhiány, az adóbírság törlését, másodlagosan a határozatok megsemmisítését és az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Kereseti kérelmében - többek között előadta, hogy a felperes egyes beszállítóinál indult nyomozóhatósági eljárás iratait felhasználva járt el az adóhatóság a felperes adóellenőrzése során, de a felperes javára szolgáló bizonyítékokat nem vette figyelembe, az adóügyben a hatóságot terhelő bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Ezen kívül a nyomozással kapcsolatos kijelentéseket is tett. A keresetlevelében az alperes által elkövetett jogszabálysértésekre nem hivatkozott, a megsértett jogszabályhelyeket nem jelölte meg. [4] Az alperes a védiratában a keresetlevél visszautasítását kérte a közigazgatási perrendtartásól szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(1)bekezdés k) pontja alapján, figyelemmel a Kp. 37. §
(1)bekezdés f) pontjára és 46. §
(4)bekezdésére. Az elsőfokú bíróság végzése [5] A Fővárosi Törvényszék a
- szeptember
- napján kelt 39.K.704.576/2021/
- számú végzésével a felperes keresetlevelét visszautasította, mert megállapította, hogy a keresetlevél nem tartalmazza az alperesi határozattal okozott jogsérelmet, a megsérteni vélt jogszabályi rendelkezéseket, illetve a jogsérelem alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait. Végzésének indokolásában - hivatkozva a Kp.
- §
(1)bekezdés k) pontjára, 37. §
(1)bekezdés f) pontjára és 46. §
(4)bekezdésére - kiemelte, hogy a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelem megjelölése a keresetlevél kiemelkedően fontos tartalmi eleme, hiszen a per kereteit, a bíróság jogszerűségi vizsgálatának terjedelmét határozza meg, amelynek az eljárás koncentrált befejezése érdekében a keresetindítási határidőn belül ki kell derülnie, és amennyiben ez nem teljesül, a keresetlevél érdemben nem bírálható el. Rögzítette, hogy a keresetlevélben pontosan és határozottan le kellett volna a felperesnek írnia, hogy milyen okból tartja számára sérelmesnek az alperes keresettel támadott 6413067505/2021/NAV iktatószámú határozatát, amelynek a felperes nem tett eleget. Mivel a Kúria V.Kpkf.35.468/2021/2-I 3 30 napos határidő 2021. június 30. napján járt le, és a felperes ezen a napon terjesztette elő az elsőfokú adóhatóságnál a keresetlevelet, az okozott jogsérelem megjelölésének a keresetindítási határidőn belüli pótlása [Kp. 46. §
(4)bekezdése] már nem volt lehetséges. Mindezek miatt a keresetlevél visszautasításának volt helye a Kp. 48. §
(1)bekezdés k) pontja alapján. Megjegyezte, hogy a keresetlevél a Kp. 37. §
(1)-
(4)bekezdéseiben meghatározott további kötelező tartalmi elemeket is hiányosan, illetve tévesen tartalmazza. A fellebbezés és az észrevétel [6] A felperes a végzés elleni fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének megsemmisítését (helyesen: hatályon kívül helyezését) és az elsőfokú bíróság eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Kp. 2. §
(1),
(3)-
(4)bekezdéseit. Arra hivatkozott, hogy a Kp. 37. §
(1)bekezdés f) pontja – illetve más pontja sem sorolja fel a keresetlevél kötelező tartalmi elemei között a jogszabályi rendelkezések felsorolását, ugyanakkor a Kommentár is jogsérelem fogalmát tartalmazza, mellyel - álláspontja szerint – arra kíván utalni, hogy a jogi helyzet pontos körülírása helyettesítheti a megsértett jogszabályhely megjelölést. A jogsértést viszont a felperes konkrétan megjelölte, így többek között: felperes bankszámláját zárolták, likviditása megszűnt, működését ellehetetlenítették, amelyek közül egy is kimeríti a jogsérelem mindkét jelentéstartalmát (jogalany jogainak sérelmét és a jogsértő hatóság által a jogszabálysértéssel okozott sérelmet), figyelemmel arra, hogy az alperes konkrét bizonyíték nélkül alkalmazta a joghátrányokat, egy büntetőeljárás fikcióit ismételgetve. A fellebbezésében a továbbiakban tételesen megjelölte a jogsérelemhez a jogszabályi hivatkozásokat, az adóigazgatási rendtartásról szóló
- évi CLI. törvény (Air.), az adózás rendjéről szóló
- évi CL. törvény (Art.), az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (régi Art.) és az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/
- (XII. 28.) Korm. rendelet (Air. vhr.), a számvitelről szóló
- évi C. törvény (Sztv.), az általános forgalmi adóról szóló
- évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) rendelkezéseit, hivatkozott közzétett eseti döntésekre, és az egyik döntésben felhívott joggyakorlat-elemző csoporti véleményre. [7] Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte, annak jogszerűségére tekintettel. Kiemelte, hogy a felperes sem formálisan, sem tartalmilag nem tett eleget a Kp.
- §
(1)bekezdés f) pontja által előírt követelménynek. A keresetlevélben a közigazgatási cselekménnyel okozott jogsérelem mibenlétének kellően pontosan körülhatároltnak kell lennie, amely követelményt a perbeli esetben a felperes nem teljesítette, lényegében a büntetőeljárással kapcsolatos felperesi kifogások összegzéseként volt csak értelmezhető a beadványa. A Kúria döntése és jogi indokai [8] A fellebbezés - az alábbiak szerint - alaptalan. Kúria V.Kpkf.35.468/2021/2-I 4 [9] A Kúria az elsőfokú bíróság végzését a Kp. 112. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó 108. §
(1)bekezdése szerint a fellebbezés és az észrevétel keretei között bírálta felül. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján helytállóan döntött a keresetlevél visszautasításáról, döntésével, annak indokaival a Kúria egyetért. A fellebbezésben foglaltakra pedig a következőket emeli ki. [10] A Kúria hangsúlyozza, hogy a Kp. 37. §
(1)bekezdés f) pontja alapján a keresetlevélben pontosan meg kell jelölni azt a jogsérelmet, amelyet a közigazgatási cselekmény (közigazgatási tevékenység) a felperesnek okozott, és - miként arra az elsőfokú bíróság helyesen utalt - a jogsérelem alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait is fel kell tüntetni. A jogi képviselő nélkül eljáró fél esetében meríti csak ki ezt a követelményt az olyan eljárás, hogy a felperes a jogszabálysértést tartalmilag körülírja, azonban ebben az esetben is szükséges, hogy a jogsérelem megjelölésének konkrétan a közigazgatási cselekményre kell vonatkoznia. Jogi képviselővel szemben a Kp. és bírói gyakorlat fokozottabb elvárást támaszt a professzionális képviseletre tekintettel, valamint a perhatékonyságra is figyelemmel (a közigazgatási perek lehetőség szerint egy tárgyalás alapján befejeződjenek) a keresetlevélben a közigazgatási cselekménnyel okozott jogsérelem megjelölését a konkrétan megsértett jogszabályhelyekre hivatkozással kell megtenni. [11] A perbeli esetben ennek a követelménynek a jogi képviselővel eljáró felperes a keresetlevelében nem tett eleget. A keresetlevél középpontjában a hivatkozott büntetőeljárás és az annak következtében előálló hátrányok álltak, magára az adóügyi jogvitára vonatkozóan a felperes konkrét eljárásjogi jogsértést, vagy anyagi jogi jogsértést nem nevezett meg, és ezáltal nem jelölte meg azokat a jogszabályhelyeket sem, amelyek tükrében az alperesi határozat jogszerűsége vizsgálható lenne. Nem általában vizsgálja ugyanis a közigazgatási bíróság a hatóság vagy a közigazgatási szerv eljárását, nem hivatalból jár el, hanem a kereseti kérelemhez kötötten, az abban írt jogszabálysértések körében, azok keretei között bírálhatja felül a határozat törvényességét, figyelemmel arra is: a felperest terheli annak bizonyítása, hogy a közigazgatási cselekmény milyen okból, miért jogsértő. A Kp. Kommentár [Kommentár a közigazgatási perrendtartáról szóló 2017. évi I. törvényhez – Új Jogtár, Wolters Kluwer] is kiemeli a Kp. 2. §-ához fűzött magyarázatában: „A Kp. - helyes megközelítése, hogy a felperesnek kell tudnia, hogy a közigazgatási tevékenység pontosan miért és mennyiben sérti a jogát, és nem a bíróság feladata a jogsérelem konkrét körbeírása. Ugyanígy nem a bíróságnak kell kitalálnia az alperes helyett, hogy mit, miért és milyen bizonyítékok alapján kívánt elérni a közigazgatási tevékenységgel. A bíróság a közigazgatás bírája és egyik félnek sem tanácsadója.” [12] Hangsúlyozza a Kúria továbbá azt is, hogy az elsőfokú bíróság a Kp. 2. §
(1)bekezdését, illetve a 2. §
(3)-
(4)bekezdését nem sértette meg. Egyrészt a hatékony jogvédelem biztosítása - a Kp. 2. §
(1)bekezdésének szövegezéséből is következően megalapozott kérelem esetén merülhet fel, míg a jelen esetben a kereseti kérelem keretei sem voltak adottak. Másrészt a fentiek alapján a tartalom szerinti elbírálás elvére sem hivatkozhat alappal a jogi képviselővel eljáró felperes, mert a perbeli esetben nem a kérelem minősítése, hanem az érdemi elbírálás akadálya volt a döntő. A Kp. 2. §
(3)bekezdése sem sérült az elsőfokú bíróság eljárása során, az eljárásjogi kötelezettségek teljesítésének elősegítése mint bírósági feladat nem volt azonosítható a perbeli helyzetben. Kúria V.Kpkf.35.468/2021/2-I 5 [13] A fellebbezésben hivatkozott két közzétett eseti döntés nem támasztja alá az elsőfokú bíróság végzésének jogszabálysértő voltát, tekintettel arra, hogy azok alapja polgári per volt, míg a jelen esetben a Kp. sajátképi szabályát, a keresetlevél közigazgatási perben kötelező tartalmi elemét előíró Kp. 37. §
(1)bekezdés f) pontját kellett alkalmazni, és azt értelmezni, hogy mi felel meg a közigazgatási cselekménnyel okozott jogsérelem megjelölésének. [14] Megjegyzi a Kúria, hogy a felperes csak a fellebbezésében jelölte meg a közigazgatási cselekménnyel megsértett jogszabályhelyeket, de e körben hiánypótlásra nem kerülhet sor, a jogsérelem hiánya nem pótolható a másodfokú eljárásban. A jogi képviselővel rendelkező fél esetén a keresetlevél benyújtásának joghatásai fennmaradása sem lehetséges, a Kp. 49. §
(1)bekezdés a) pontja csak a jogi képviselő nélkül eljáró félnek teszi ezt lehetővé. [15] A fentiekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság végzését a Kp. 114. §
(5)bekezdése alapján helybenhagyta. Záró rész [16] A Kúria a fellebbezést a Kp. 114. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [17] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel illetékmentes. [18] A felperes fellebbezése eredménytelen lett, az alperes a fellebbezési eljárásban észrevételt tett, de perköltségigényt nem érvényesített, azt nem számította fel, ezért a perköltségviselésről a Kúriának rendelkeznie nem kellett. [19] A Kúria végzése ellen a fellebbezést a Kp. 112. §
(2)bekezdése, a felülvizsgálatot a Kp.
- § d) pontja kizárja. Budapest,
- október
- dr. Márton Gizella s.k. s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő Ságiné dr. Márkus Anett s.k. előadó bíró dr. Drávecz Margit Gyöngyvér bíró