← Magyarország

Pfv.20168/2021/13 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálati eljárásban a felperes már nem „ura a pernek”, a teljes keresetétől való elállása alapján ekkor már nincs helye az eljárás megszüntetésének. A bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés a felülvizsgálati eljárásban általában nem vizsgálható, kizárólag akkor, ha az iratellenes, kirívóan okszerűtlen vagy logikai ellentmondást tartalmaz. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VII.20.168/2021/

  1. szám A tanács tagjai: Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit a tanács elnöke Cogoiné dr. Boros Ágnes előadó bíró Dr. Árok Krisztián bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) Az alperesek: I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) Az alperesek képviselője: Dr. Szőke Mihály Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: dr. Szőke Mihály ügyvéd) A per tárgya: Birtokháborítás megszüntetése Kúria VII.Pfv.20.168/2021/13 2 A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: I.-II. rendű alperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 43.Pf.633.007/2020/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 8.P.50.943/2020/
  3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja. Kötelezi az I. és II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 15.000 (Tizenötezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az alperesek mint eladók
  4. január 25-én ingatlan adásvételi szerződést kötöttek a felperessel mint vevővel a ...
  5. hrsz. alatti, természetben a ... cím szám alatt található „kivett lakóház, udvar” megnevezésű, 697 m2 területű ingatlanra (a továbbiakban: ingatlan). [2] A 94.000.000 forintban meghatározott vételárat a felperes
  6. december 9-ig a szerződésben meghatározott részletekben volt köteles megfizetni, a vételár teljes kiegyenlítéséig pedig az alperesek fenntartották a tulajdonjogukat. Kúria VII.Pfv.20.168/2021/13 3 [3] A szerződés
  7. pontja szerint az alperesek – akik az ingatlanban akvarisztikai termékek, díszállatok kereskedelmével foglalkoztak –
  8. március 31-ig voltak kötelesek az ingatlan birtokát a felperesre átruházni akként, hogy annak kulcsait átadják és az ingatlant az ingóságaiktól kiürített állapotban a felperes rendelkezésére bocsátják. Az alperesek a szerződésben meghatározott időben átadták az ingatlan kulcsait R.J.K.nak a felperes vejének (a továbbiakban: a felperes veje), azonban továbbra is az ingatlanban tárolták egyes ingóságaikat (akváriumokat halakkal), és rendszeresen eljártak oda az állatok gondozása céljából. [4]
  9. június 6-án a felperes leánya és a felperes veje előzetes letartóztatásba kerültek. A felperes
  10. július 11-én az ingatlanban megbeszélést folytatott az alperesekkel, akik a találkozót követően az ingatlan zárjait lecserélték, és azóta is a birtokukban tartják az ingatlant. A felperes nem kért birtokvédelmet. [5] Az alperesek
  11. július 26-án „felmondták” az adásvételi szerződést, mert a felperes nem fizetett meg az addig teljesített 69.000.000 forinton túl további vételárrészletet.
  12. május 30-án pedig – a per folyamatban léte alatt – a
  13. június 4-én hatályosult nyilatkozatukkal elálltak a szerződés 3/c. pontjára hivatkozva az adásvételi szerződéstől. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [6] A felperes a
  14. december 19-én előterjesztett keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló
  15. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:
  16. §, 5:
  17. §, 5:
  18. § és 5:
  19. §-aira hivatkozva kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket – az eredeti birtokállapot helyreállításaként – az ingatlan birtokába bocsátására, és tiltsa el őket a további birtoksértő magatartástól. Állította, hogy az alperesek tilos önhatalommal fosztották meg őt az ingatlan birtokától. [7] Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Vitatták, hogy tilos önhatalommal fosztották volna meg a felperest az ingatlan birtokától, és arra hivatkoztak, hogy
  20. június 11-én abban állapodtak meg vele, hogy visszaveszik tőle az ingatlan birtokát. Azzal is érveltek, hogy a felperes szerződést szegett, mert a vételárat nem fizette meg, ezért – érdekmúlásukra tekintettel – elálltak a szerződéstől. Az első- és másodfokú ítélet [8] Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. Kúria VII.Pfv.20.168/2021/13 4 [9] Az ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy
  21. március 31-e és
  22. június 11-e között a peres felek az ingatlan közös birtokosai voltak: a felperes számára az biztosította a birtoklás lehetőségét, hogy a kulcsokat átadták a vejének, akivel az alperesek megállapodtak abban, hogy a továbbiakban is birtokolják az ingatlant.
  23. június 11-én – a felek megállapodása alapján – az ingatlan újra az alperesek kizárólagos birtokába került, ezért nem követhettek el birtokháborítást. Ez utóbbi megállapodás létrejöttét és tartalmát az elsőfokú bíróság az egymásnak ellentmondó tényállításokat tevő felek szavahihetőségének/illetve ennek hiánya mérlegelésével és az egyéb közvetett bizonyítékok alapján állapította meg. Figyelemmel volt arra, hogy a felperest – még a személyes meghallgatása során is észlelhetően – nagy megrázkódtatásként érte a családtagjai előzetes letartóztatása, és ezt, valamint azt is elmondta az alpereseknek, hogy a bankszámlái zárolása miatt nem tudja megfizetni a további vételárrészleteket, ezért visszaadja nekik az ingatlan birtokát. A felperes
  24. június 11-e után nem kereste az alpereseket, a vele kapcsolatot tartó – a perben tanúként meghallgatott – személyeknek nem sérelmezte azt, hogy megfosztották az ingatlan birtokától, a perindítást megelőzően birtokvédelmet nem kért. Ezek a körülmények pedig az elsőfokú bíróság megállapítása szerint megkérdőjelezték a felperesnek a birtokfosztás állításával kapcsolatban a szavahihetőségét. [10] Az alperesek által előadottakat – amely szerint a felperes közölte velük, hogy nem tudja a további vételárrészleteket megfizetni – igazolták a tények is: a felperes nem fizetett több vételárrészletet, holott 22.000.000 forint ellenében értékesített időközben egy ingatlant. [11] Az elsőfokú bíróság kitért arra is, hogy az alpereseket nem illette meg a szerződés felmondásának a joga, ezért a
  25. július 26-i felmondásuk nem szüntette meg a szerződést. Az elállási jog azonban megillette őket, a joghatályos elállás azonban csak azzal a feltétellel szünteti meg a szerződést, ha a felek elszámolnak egymással. [12] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és kötelezte az alpereseket a perbeli ingatlan eredeti birtokállapotának helyreállításaként arra, hogy az ingatlant harminc napon belül, az ingóságaiktól kiürítve és harmadik személyek használatától mentesen az összes kulcs átadásával bocsássák a felperes birtokába. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [13] Az ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményét okszerűtlennek minősítette, és ezért a tényállást módosította. Megállapította, hogy a szerződés
  26. pontja a felperesnek kötelmi alapú jogosultságot teremtett az ingatlan birtoklására, és a felperes az ingatlan birtokosává vált. Az alperesek tulajdonjogának a fenntartása mellett történt az adásvétel, az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint máig az alperesek a tulajdonosok, a Ptk. 5:
  27. §-a szerint pedig a tulajdonjogból eredően dologi jogi alapú jogosultságuk van az ingatlan birtoklására. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes birtokjoga az erősebb (Ptk. 5:
  28. §

(2)bekezdés), ezért közös felperesi és alperesi birtokról nem lehet beszélni,
  1. március 31-től az ingatlan kizárólagos birtokosa a felperes volt. Kúria VII.Pfv.20.168/2021/13 5 [14] A felek egyező előadása alapján tényként állapította meg az ingatlanon az alperesi zárcsere megtörténtét, amelynek eredményeként a felperest elzárták a birtokjoga gyakorlásától, a zárcserét követően ugyanis az alperesek birtokolták kizárólagosan az ingatlant. Azt, hogy az ingatlan birtokát miképpen szerezték meg, az alpereseknek kellett bizonyítaniuk a Ptk. 5:
  2. §
(2)bekezdése második fordulata alapján, amely szerint a békés birtoklásában megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell. [15] A birtok alperesekre történt visszaruházásáról szóló megállapodás tényét a felek személyes előadásai – amelyek a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem bizonyítási eszközök – nem bizonyíthatták, és nem lehetett bizonyítékként elfogadni a perben meghallgatott tanúk vallomását sem, mivel nem voltak jelen az állítólagos megállapodás megkötésénél. A másodfokú bíróság megállapítása szerint abból a tényből, hogy a felperes nem kért birtokvédelmet, és az alperesekhez sem fordult ebből a célból, nem lehetett a birtok visszaruházására vonatkozó megállapodásra következtetni. [16] A másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság a felek tényállításait és az egyéb peradatokat okszerűtlenül értékelte, mivel az alperesek a perben nem bizonyították azt, hogy megállapodtak a felperessel az ingatlan birtokának visszaruházására. A zárcserével tilos önhatalommal fosztották meg a felperest az ingatlan birtokától, ezért a Ptk. 5:7. §
(1)bekezdésén alapuló, az eredeti birtokállapot helyreállítására irányuló kereset alapos. [17] Mivel az alperesek birtokháborítását a másodfokú bíróság nem tekintette ismétlődő jellegűnek, ezért álláspontja szerint az eredeti birtokállapot helyreállítása nem indokolta a további birtoksértő magatartástól történő eltiltásnak mint jogkövetkezménynek az alkalmazását, így a keresetet e tekintetben elutasító elsőfokú ítéletet ebben a részében helybenhagyta. A felülvizsgálati kérelem [18] A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, és elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének „hatályában fenntartását”, másodlagosan a részbeni megváltoztatását és az ingatlan 2016. június 11-én fennállt eredeti birtokállapotának megfelelő birtokállapot (közös birtok) helyreállítására kötelezésüket kérték. Kérték továbbá mellőzni az ingatlan ingóságaiktól való kiürítésére és harmadik személyek használatától mentes állapotának megvalósítására kötelezésüket is. Kúria VII.Pfv.20.168/2021/13 6 [19] Megsértett jogszabályként a Ptk. 5:5. §
(1),
(4),
(5)bekezdéseit, az 5:7. §
(2)bekezdését és a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)és 279. §
(1)bekezdését jelölték meg. [20] Előadták, hogy a
  1. március 31-én történt birtokátruházás során a felperes nevében a veje járt el, aki jelen volt az adásvételi szerződés aláírásakor, az addig esedékes vételárrészleteket is ő adta át nekik, ezért a birtokátruházásnál a képviseletükben jelen lévő I. r. alperes alappal gondolta azt, hogy jogosult a felperes teljes jogú képviseletére. A birtokátruházás nem a szerződés rendelkezéseinek megfelelően történt, mert az eladók ingóságainak egy része az ingatlanban maradt, amelynek kulcsai közül két garnitúrát megtartottak. 2016 áprilisában pedig a felperes vejének irányítása mellett átalakítási munkálatok kezdődtek az ingatlan emeleti és a földszinti bejárati részein. [21] A perben a felperes egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett arra vonatkozóan, hogy mikor járt az ingatlanban, és milyen információkat szerzett annak állapotáról. A peradatok alapján azonban megállapítható, hogy az ingatlan birtoka átruházásánál a felperest a helyette és nevében eljárt veje képviselte, akit a felperes a fellebbezésében a teljesítési segédjeként jelölt meg azt állítva, hogy egyéb jogosultságokkal (kötelezettségekkel) nem rendelkezett, az álképviselőként folytatott eljárását, nyilatkozatait ő soha nem hagyta jóvá. [22] Az alperesek szerint azt is meg lehet állapítani, hogy a felperes őket sem tájékoztatta soha arról, hogy a vejének bármely, a helyette és nevében tett nyilatkozatát nem tekinti magára nézve kötelezőnek, az ellen kifogást emel vagy tiltakozik, a vejét sem kifejezetten, sem tartalmilag ekként értelmezhető nyilatkozattal soha nem nevezte álképviselőnek. A perbeli adatok alapján megállapítható, hogy a felperes képviseletében a veje teljes jogkörben jogosult volt eljárni, ezért annak nincs jelentősége, hogy a képviselő miről és mikor tájékoztatta az általa képviselt felperest. A tájékoztatás mikéntjéből eredő esetleges igényeit a felperes közvetlenül a képviselőjével szemben érvényesítheti. [23] Hangsúlyozták az alperesek, hogy az adásvételi szerződésben a felek nem zárták ki a szerződés egyes rendelkezéseinek a szóban történő módosítását, ezért nem volt akadálya annak, hogy az I. rendű alperes és a felperes képviseletében eljárt veje szóbeli megállapodással módosítsák a szerződés birtokátruházásra vonatkozó rendelkezését. [24] Álláspontjuk szerint a perben bizonyították, hogy
  2. március 31-től a felek közös birtokában volt az ingatlan
  3. június 11-ig, és erről a felperes maga is tudomást szerzett a személyes eljárása során 2016 áprilisában. A felperes a saját előadása szerint nem szabott határidőt az I. rendű alperesnek a közös birtoklás megszüntetésére. Az elsőfokú bíróság ezért megalapozottan, helytállóan állapította meg azt, hogy
  4. március 31-től a felek az ingatlan közös birtokosai voltak. Azt a kérdést, hogy
  5. június 11-én jogszerűen vagy tilos önhatalommal szüntették meg az ingatlan közös birtokát, a felek által tanúsított magatartások értékelésével lehet megválaszolni. A felperes passzivitása azt támasztja alá, hogy a
  6. Kúria VII.Pfv.20.168/2021/13 7 június 11-i szóbeli nyilatkozatával az ingatlan birtokát visszaadta nekik. Nem jelezte számukra, hogy a szerződést a családjával történtek ellenére teljesíteni kívánja, ezért nem vehető figyelembe az, a velük soha nem közölt nyilatkozata, amely szerint azért nem fizette meg a hátralékos vételárat azt követően sem, hogy 2017-ben eladta az ingatlanát 22.000.000 forintért, mert ők még mindig a birtokukban tartották az ingatlant. Hivatkozásuk szerint az eljárt bíróságoknak értékelniük kellett volna azt a tényt is, hogy
  7. március 31-ét követően a közös birtoklás időtartama alatt is ők viselték az ingatlan terheit, a közüzemi költségeket. [25] Véleményük szerint a másodfokú bíróság tévesen, a Ptk. 5:
  8. §
(2)bekezdésében írtakkal ellentétesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy
  1. március 31-ét követően, a felperes az ingatlan kizárólagos birtokosa volt. A felperes mindvégig azt állította, hogy a lánya és a veje előzetes letartóztatását követően nem az ingatlan jogi sorsának rendezése volt a fontos a számára. A felperes lánya azonban 30 napig volt csak előzetes letartóztatásban, azután
  2. októberéig házi őrizetben volt, a felperes veje pedig
  3. márciusáig volt előzetes letartóztatásban. Ezt az időszakot követően pedig a felperes már nem hivatkozhat alappal arra, hogy nem volt lehetősége az ingatlanról gondoskodni. [26] Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság a Pp.
  4. §
(1)bekezdését,
  1. §-át és
  2. §-át megsértette, amikor nem értékelte a birtok rájuk történt visszaruházása vonatkozásában a felek előadásait, a megállapodás létrejötténél jelen nem volt tanúk vallomásait és a felperes által tanúsított magatartásokat, pedig, ha a fél előadását egyéb bizonyíték is alátámasztja, akkor a bíróság a fél előadását szabadon felhasználhatja a releváns tényállás megállapításához. Az elsőfokú bíróságnak emiatt mérlegelnie kellett a tényállás megállapítása során az ő előadásaikat és egybevetnie a felperes előadásával. Az ő előadásaik konzekvensebbek, logikusabbak, hihetőbbek, így azokat az elsőfokú bíróság helytállóan vette figyelembe. A másodfokú bíróság részéről figyelmen kívül hagyott tanúvallomások a birtok visszaadásának előzményeiről és az azt követő eseményekről tudtak beszámolni, amelyek mérlegelését nem lehetett volna mellőzni. A másodfokú bíróság az eset tényeit, a bizonyítékokat, a felek és a tanúk előadásai kirívóan okszerűtlenül, a logikai szabályokkal ellentétes módon mérlegelte, és ítéletét erre alapítva hozta meg (BH 2010.350.). [27] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. [28] Arra hivatkozott, hogy az alperesek elsődleges felülvizsgálati kérelme nem teljesíthető, mivel a Pp.
  3. §-a tételesen felsorolja a felülvizsgálati eljárásban hozható határozatokat, amelyek között nem szerepel az elsőfokú határozat „hatályában való fenntartása”. [29] Szerinte a jogerős határozat részben történő megváltoztatására irányuló másodlagos felülvizsgálati kérelem sem indítványozható, az alperesek legfeljebb a Pp.
  4. §
(3)bekezdésének megfelelően a jogerős határozatnak az egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezését kérhették volna. Kúria VII.Pfv.20.168/2021/13 8 [30] Tartalmilag is ellentmondónak találta az alperesek másodlagos felülvizsgálati kérelmét, amely ellentétes a perben tett eddigi nyilatkozataikkal és a felülvizsgálati kérelemben kifejtett jogi álláspontjukkal is. A felülvizsgálati kérelem nem tekinthető határozottnak sem, mivel nem jelöli meg (tévesen jelöli meg) a felülvizsgálat terjedelmét (Kúria Pfv.20.532/2020/2., közzétéve: BH 2020.328.) [31] Előadta, hogy az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben a történeti tényállás előadása körében két tényt emeltek ki: azt, hogy az ingatlanban akváriumok voltak találhatóak, és hogy ő
  1. június 11-én „elhagyta” az ingatlant. Az ingatlanban található akváriumok azonban bárkinek a tulajdonában állhattak, hiszen az ő családjának a tulajdonában is volt akvárium (K.R. tanúvallomása). Az ingatlan „elhagyása” pedig nem jelenti azt, hogy az ingatlan birtokával felhagyott volna, ezt a szándékát kívánta volna kifejezésre juttatni. Az alperesek maguk adták elő, hogy az ingatlan zárjait lecserélték, az ingatlant teljeskörűen a birtokukba vették, ami azt is jelenti, hogy nem tették lehetővé számára az oda történő bejutást. [32] Az ingatlan birtoka átruházásával összefüggésben arra hivatkozott, hogy nem róható a terhére az, ha az alperesek tévedtek vagy mulasztottak a veje képviseleti joga terjedelmét illetően. Az alperesek a szerződésben vállalták az ingatlan kiürítését,
  2. júniusáig azonban sem szóban, sem írásban nem kommunikáltak vele. A veje a tulajdonszerzés során teljesítési segédként járt el, egyéb jogosultsággal, kötelezettséggel nem rendelkezett. Ezt az előadását támasztja alá az alperesek által
  3. november 22-én csatolt,
  4. március 31-én keltezett birtokbaadásról szóló jegyzőkönyv is, amelyben szó sem esik a közös birtoklásról. Ezt a jegyzőkönyvet az alperesek terhére kell értékelni, az ő előadásukat, szavahihetőségüket cáfolja. [33] Vitatta azt az alperesi hivatkozást, amely szerint az adásvételi szerződést a felek szóban módosították, és azt a felülvizsgálati eljárásban egyébként is meg nem engedett tényállításváltoztatásnak tartotta. Állította, hogy az alperesek nem jelöltek meg és nem igazoltak érvényes jogcímet a birtoklásukra. A közös birtoklás egyébként ellentétes a szerződés birtokátruházásra vonatkozó kikötésével és a birtokbaadási jegyzőkönyv tartalmával is. Az ő korábbi jogi képviselőjének az alperesek korábbi jogi képviselője számára
  5. augusztus 16-án írt, illetve az alperesek korábbi jogi képviselője részéről
  6. július 16-án a neki írt levele is a kizárólagos birtokbaadás megtörténtét igazolja. [34] Tagadta, hogy szóbeli nyilatkozatával visszaadta volna az ingatlan birtokát az alpereseknek. [35] Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem ténylegesen nem jelöl meg az ügy érdemére kiható anyagi vagy eljárási jogszabálysértést, a bizonyítékok okszerű mérlegelése viszont felülvizsgálati kérelemmel nem támadható (BH 2005.239, BH 1998.401.) Az Kúria VII.Pfv.20.168/2021/13 9 alperesek által késedelmesen (az elsőfokú eljárásban a
  7. sorszámú jegyzőkönyv
  8. oldalának
  9. bekezdésében rögzítetten) előterjesztett bizonyítási indítvány és a bizonyítatlanság jogszerű következményének levonása nem szolgálhat alapot a felülvizsgálati kérelem teljesítésére. [36] Vitatta, hogy a másodfokú bíróság a Pp.
  10. §
(1)és 263. §
(1)bekezdését sértve értékelte a perbeli bizonyítékokat. [37] A felperes a
  1. október 15-én személyesen előterjesztett, Pfv.
  2. sorszámú beadványában az eljárás megszüntetését kérte. [38] Az alperesek ezt úgy értelmezték, hogy a felperes visszavonja a felülvizsgálati ellenkérelmét. A Kúria döntése és jogi indokai [39] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [40] Az alperesek felülvizsgálati kérelme nem érintette a másodfokú bíróság ítéletének az elsőfokú bíróság ítélete – az alperesek további birtoksértéstől való eltiltása iránti – keresetet elutasító rendelkezését. [41] A Kúria előre bocsátja, hogy a felülvizsgálati eljárás nem a peres eljárás folytatása, hanem a jogerős ítélet elleni, annak a törvényben meghatározott okokra hivatkozással lehetővé tett, szigorú eljárási szabályok között lefolytatandó rendkívüli felülvizsgálata, amelynek a célja a jogerős ítélet esetleges jogszabálysértésének a kiküszöbölése. A felülvizsgálati eljárásban – különösen, ha az az alperesek kérelmére indult – ezért a felperes már nem „ura a pernek” abban a tekintetben, hogy a Kúriához
  3. sorszám alatt benyújtott beadványában bejelentett, a keresettől való elállása alapján már nincs helye az eljárás megszüntetésének. Ez a felperesi nyilatkozat még ha a felülvizsgálati ellenkérelem visszavonásának lenne is tekinthető – miként azt az alperesek állítják –, nem jelenti azt, hogy önmagában a felperesi ellenkérelem hiánya miatt teljesíthető lenne a felülvizsgálati kérelem. [42] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet megfelelően határozottnak találta, abból meg tudta állapítani, hogy az alperesek a jogerős ítélet megváltoztatását milyen okból és mennyiben kérik, így azt érdemben el tudta bírálni. Kúria VII.Pfv.20.168/2021/13 10 [43] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
  4. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, a megjelölt jogszabálysértések tekintetében vizsgálta felül. Eredményes felülvizsgálat alapja olyan anyagi jogi, vagy eljárási szabálysértés lehet, amely kihatott az ügy érdemi elbírálására. [44] A jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálattal, amelyik az első- és a másodfokú eljárásban is felmerült, olyan kérdéssel kapcsolatban, amellyel a korábban eljárt bíróságok erre történt hivatkozás hiányában nem foglalkoztak, kizárt az eljárt bíróságok jogszabálysértése (EBH 2002.653.). A Kúria ezért érdemben nem vizsgálta az alpereseknek a perbeli adásvételi szerződés
  1. június 11-én, szóban történt módosítására történt hivatkozását, mivel ezt a felülvizsgálati kérelemben adták elő az első alkalommal. [45] Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben lényegében a másodfokú bíróságnak az általuk megjelölt anyagi jogszabályok alkalmazásának alapjául szolgáló tényállás megállapításához szükséges bizonyítási eljárás lefolytatása során elkövetett mulasztásaira mint eljárási szabálysértésre hivatkoztak, amely – a peradatok hiányos, illetve téves mérlegelése, értékelése eredményeként – álláspontjuk szerint azt eredményezte, hogy a jogerős döntés jogszabályba ütközik. [46] A bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés azonban a felülvizsgálati eljárásban általában nem vizsgálható (BH 1994.195.), a megállapított tényállással kapcsolatban jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmaz (BH 1994.622.). A felülvizsgálati kérelem alapját kizárólag a jogerős ítéletbe foglalt, kirívóan okszerűtlen bírói mérlegelés képezheti (KGD 2002.26.), a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére nincs lehetőség (BH 2003.509.). [47] Mivel a per adatai alapján azt nem lehetett megállapítani, hogy a rendelkezésre állt bizonyítékokból, nyilatkozatokból a jogerős ítélet szerinti következtetés nem volt levonható, vagy, hogy a másodfokú bíróság okszerűtlenül mérlegelt, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében a Pp.
  2. §
(1)bekezdése szerint hatályában fenntartotta, mert az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem volt jogszabálysértő. Záró rész [48] A felülvizsgálati kérelem eredménytelensége folytán az alperesek a felülvizsgálati eljárással felmerült költségeik megtérítésére nem tarthatnak igényt, az az ő terhükön marad a Pp. 83. §
(5)bekezdése szerint. A Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján pedig a Kúria őket kötelezte a felperes jogi képviseletével felmerült, ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási Kúria VII.Pfv.20.168/2021/13 11 költsége megfizetésére. Ennek összegét a felperes a felülvizsgálati ellenkérelemmel együtt előterjesztett költségjegyzéken 200.000 forintban számította fel, 40.000 forint/óra munkadíjjal, 5 órai tevékenységet megjelölve, azt azonban nem igazolta, hogy a megbízási szerződésben a megjelölt összegű óradíjban állapodtak meg. Az elsőfokú eljárásban
  1. február 28-án F/5 szám alatt csatolt kivonatos megbízási szerződés – mint ahogyan azt a jogerős ítélet is tartalmazza a [32] bekezdésében – erre nem volt alkalmas, mivel nem volt megállapítható, hogy a jelen perre vonatkozott megállapodás. A Kúria ezért a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003 (VIII.22.) IM rendelet
  2. §
(3)és
(5)bekezdései alkalmazásával a felszámított 5 munkaóra alapján, az 5 x 6000 forint 50 %ában, azaz 15.000 forintban állapította meg a felperes jogi képviselőjének ügyvédi munkadíját, amelynek a megfizetésére egyetemlegesen kötelezte a pervesztes alpereseket. Annak nem lehetett jelentőséget tulajdonítani, hogy utóbb, a felülvizsgálati ellenkérelem előterjesztését követően a felperes jogi képviselőjének képviseleti joga megszűnt, mert a felszámított költség ezt megelőzően merült fel. [49] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. Budapest,
  1. november
  2. Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit s.k. a tanács elnöke, Cogoiné dr. Boros Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Árok Krisztián s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.