← Magyarország

Pkf.20302/2024/2 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pkf.II.20.302/2024/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla a személyesen eljárt 'kérelmező neve' (cím) kérelmezőnek a Dr. Varga István ügyvéd (cím) által képviselt Budapest Környéki Törvényszék (cím) kérelmezett ellen vagyoni elégtétel megfizetésére irányuló nemperes eljárásban a Debreceni Törvényszék 10.Pk.20.379/2024/
  2. számú végzése ellen a kérelmezett által
  3. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő végzést: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részében helybenhagyja. Megállapítja, hogy 11 052 (tizenegyezer-ötvenkét) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Ez ellen a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A tényállás [1] 'felperes neve' felperesként
  4. június
  5. napján nyújtott be keresetlevelet a kérelmezővel mint alperessel szemben a Monori Járásbíróságon kapcsolattartás újraszabályozása iránt, ahol a per elsőfokon P.20.751/
  6. számon volt folyamatban. A per a másodfokon eljárt kérelmezett 1.Pf.20.886/2023/
  7. számú, a kérelmező részére
  8. március 12-én kézbesített jogerős ítélettel fejeződött be. A kérelem és az ellenirat [2] A kérelmező az eljárás elhúzódása miatt a kérelmezettet a
  9. június
  10. és
  11. március
  12. közötti 2469 nap figyelembevételével összesen 987 600 forint vagyoni elégtétel megfizetésére kérte kötelezni. [3] A kérelmezett az elleniratában a kérelmet 556 400 forint vagyoni elégtételt meghaladó részében kérte elutasítani. Kérte az eljárás figyelembe vehető időtartamát csökkenteni – többek között – a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló
  13. évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Pevtv.)
  14. §-ának

(4)bekezdésére hivatkozva a
  1. május
  2. és
  3. december
  4. közötti 202 nappal, mivel a felperes
  5. május 15-én érkezett, észrevételezésre a kérelmezett által
  6. május 18-án átvett ideiglenes intézkedés iránti kérelemről a járásbíróság csak
  7. december 17-én döntött; a
  8. november
  9. és
  10. április
  11. közötti 154 nappal, mert a járásbíróság a
  12. november 26-i tárgyalást először bizonyítás céljából
  13. február 18-ra, majd a felperes kérelmére
  14. február 25-re halasztotta, azonban a
  15. sorszámú, a felek egyezségét ideiglenes intézkedéssel megváltoztató végzés elleni fellebbezés elbírálása okán azt
  16. január 23-án elhalasztotta azzal, hogy új tárgyalást hivatalból tűz ki, amelyre a másodfokú határozat
  17. március 22-i visszaérkezését követően
  18. április 5-én – 2019április 22-i határnapra – került sor; a
  19. március
  20. és
  21. február
  22. közötti 335 nappal, mivel a pandémia miatti veszélyhelyzetre tekintettel a járásbíróság a
  23. április 29re kitűzött tárgyalást határnap kitűzése nélkül hivatalból elhalasztotta, majd a felperes által
  24. június 13-án előterjesztett eljárás elhúzódása miatti kifogás a kérelmezettől
  25. október 5-én visszaérkezett elbírálása után,
  26. november 2-án tűzte ki a tárgyalást
  27. december 9-re, amelyet a bíróság működésében bekövetkezett okra hivatkozva
  28. február Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.302/2024/2 2 15-re halasztott; valamint a
  29. szeptember
  30. és
  31. május
  32. közötti 230 nappal, mert a járásbíróság a
  33. szeptember 22-i tárgyalást igazságügyi pszichológus szakértői vizsgálat hiánya miatt
  34. december
  35. napjára, ezt a felek szabályszerű idézés ellenére megjelenésének elmaradása miatt
  36. március
  37. napjára, ezt a kérelmező által bejelentett Covid fertőzés miatt
  38. május
  39. napjára halasztotta el – és a kérelmező egyik esetben sem terjesztett elő eljárás elhúzódása miatti kifogást. Az elsőfokú végzés [4] Az elsőfokú bíróság kötelezte a kérelmezettet a kérelmező javára 953 200 forint vagyoni elégtétel megfizetésére, ezt meghaladóan a kérelmet elutasította. Kötelezte a kérelmezőt a kérelmezettnek 740 forint eljárási költség és az államnak 889 forint illeték megfizetésére és megállapította, hogy a további 28 739 forint eljárási illeték az állam terhén marad. [5] Nem találta indokoltnak levonni a
  40. május
  41. és
  42. december
  43. közötti 202 napot, mert bár a járásbíróság késlekedett az ideiglenes intézkedés elbírálása körében, azonban az ideiglenes intézkedésről való döntés ugyanakkor az érdemi döntést nem befolyásolta, csupán egy olyan kedvezményt biztosított az azt kérő félnek, hogy érdekei a per időtartama alatt ne sérüljenek, de önmagában bárhogy is döntött az ideiglenes intézkedésről a bíróság, az az érdemi döntésre nem volt kihatása és ez okból a pertartamot sem befolyásolta. [6] Nem vonta le a
  44. november
  45. és
  46. április
  47. közötti 154 napot, mivel a
  48. november 26-ai tárgyalás elhalasztása nem tekinthető a levonandó pertartam kezdetének, hiszen itt semmilyen bírósági késedelem nem merült fel. Ezt követően nem a kérelmező, hanem a felperes kérelmére került sor a tárgyalás egy héttel való elhalasztására, ami nem a bíróság mulasztása, legfeljebb szabálytalan pervezetési cselekmény, ami eljárás elhúzódása miatti kifogással nem támadható, de a késedelmet elhárítani semmiképpen sem tudta volna, a további késedelmek pedig szintén nem támadhatók kifogással, hiszen a bíróság nem mulasztott határidőt, hanem a pervezetés keretében döntött úgy, hogy beállítja a kitűzött tárgyalást és bevárja a másodfokú bíróság döntését, azután pedig nem volt késedelme. [7] Nem hagyta figyelmen kívül
  49. március
  50. és
  51. február
  52. közötti 335 napot, mert az időmúlást részben a bíróság érdekkörén kívül felmerült elháríthatatlan körülmény okozta, a járványhelyzet miatti levonásra nincs mód. Az ezt követően feltüntetett időszak körében pedig legfeljebb célszerűtlen bírósági pervezetés, de nem késedelem történt. [8] Nem csökkentette a számított időtartamot a
  53. szeptember
  54. és
  55. május
  56. közötti 230 nappal, mivel egyrészt a kérelmező nem is jelölte meg, hogy az eljárás szükségtelenül miért húzódott el a bíróság érdekében felmerült elhárítható ok miatt. A periratokból annyi állapítható meg, hogy a bíróság terhére az értékelhető, hogy az eljárás szünetelését nem állapította meg, ugyanakkor folyamatosan kitűzte a következő tárgyalások határnapját, a késedelem kifogás előterjesztésével nem elhárítható. [9] A kérelmezett egyéb védekezése alapján levont a számított időtartamból 86 napot, és az így megállapított 2383 figyelembe vehető nap után határozta meg a vagyoni elégtétel összegét, míg a kérelmet ezt meghaladóan elutasította. A kérelmezett által felszámított költség és a meg nem fizetett eljárási illeték megfizetéséről a kérelmező 97 %-os pernyertessége szerint a Pevtv.
  57. §-ának
(4)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §-ának
(2)bekezdése és
  1. §-a alapján rendelkezett. A fellebbezés és a fellebbezésre tett észrevétel [10] Az elsőfokú végzés ellen a kérelmezett terjesztett elő fellebbezést, a fellebbezésében a végzés megváltoztatását és a vagyoni elégtételben marasztalás 368 400 forinttal leszállítását kérte. Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.302/2024/2 3 [11] Nem értett egyet azzal, hogy az elsőfokú bíróság nem vonta le a
  2. május
  3. és
  4. december
  5. közötti 202 napot. Az ideiglenes intézkedés elbírálásának elmaradása kihatott a per előrehaladására, hiszen annak az a célja, hogy a jogosult jogainak a védelme nem tűr halasztást, a bíróság átmenetileg beavatkozik a felek jogviszonyába, a késedelmes elbírálás a pertartamot egyértelműen nyújtotta. [12] Továbbra is kérte a
  6. november
  7. és
  8. április
  9. közötti 154 nap figyelmen kívül hagyását. A bíróság akár a tárgyaláson, akár azt megelőzően hivatalból csak fontos okból halaszthatta volna el a tárgyalást, egyidejűleg új határnap kitűzésével, amelyet a kérelmezőnek kifogásolnia kellett volna, így sor kerülhetett volna akár egy korábbi tárgyalási határnap kitűzésére. [13] A fellebbezése szerint indokoltnak találta a per számított időtartamát a
  10. március
  11. és
  12. február
  13. közötti 335 nappal csökkenteni. Kétségtelen, hogy ebben az időszakban részben a felek és a bíróság érdekkörén kívüli okokból történt az időmúlás, a járványügyi helyzet össztársadalmi érdekként a tárgyalás megtartásának akadályát képezte. A bíróság azonban a tárgyalás megtartása érdekében intézkedéseket nem foganatosított, csupán az iratok
  14. október 5-i visszaérkezését követően, amelyet a kérelmezőnek kifogásolnia kellett volna. [14] Kérte ezen túl levonni a
  15. szeptember
  16. és
  17. május
  18. közötti 230 napot. Előadta, hogy ebben az időszakban a bíróság nem tett érdemi intézkedéseket a tárgyalás előrehaladása érdekében, így elvárható lett volna az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztése. [15] A kérelmező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy a kérelmezett fellebbezése lényegében megismétli az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatait; az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztése azok törvényi feltételeinek a hiányában a hivatkozott időszakokban tőle nem volt elvárható. A másodfokú bíróság döntése [16] Az ítélőtábla fellebbezés hiányában nem érintette az elsőfokú végzésnek a kérelmet részben elutasító és a kérelmezettet 584 800 forintban marasztaló rendelkezését, a kérelmezett fellebbezését pedig a következők szerint nem találta alaposnak: [17] Mindenekelőtt rámutat, hogy a Pevtv.
  19. §-ának
(4)bekezdése szerint jelen eljárásban is irányadó Pp. 371. §-a
(1)bekezdésének d) pontja szerint a fellebbezés szükségszerű tartalma annak a konkrét megjelölése, hogy az elsőfokú bíróság eljárása vagy döntése a fellebbező álláspontja szerint milyen jogszabályt sért, melyet nem pótol a fellebbező félnek az a fellebbezésben tett előadása, miszerint fenntartja az elsőfokú eljárási nyilatkozatait (BDT2021.4397.) A másodfokú eljárás célja ugyanis az elsőfokú eljárásban esetlegesen elkövetett eljárási szabálysértésnek vagy az elsőfokú bíróság esetlegesen megalapozatlan vagy téves döntésének a korrigálása. Ehhez a fellebbezésnek tartalmaznia kell konkrétan, hogy a fellebbező mit sérelmez, mit tart jogszabálysértőnek az elsőfokú eljárásban, illetve az elsőfokú bíróság döntésében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elsőfokú határozat megváltoztatásának alapjaként felhívott jogszabálysértés kizárólag a kérelmezett elleniratától eltérő jogi érvelés lehet, különös tekintettel a Pp. 373. §-a
(1)bekezdésének korlátozó rendelkezésére. A fellebbezés nem ütközik a Pp. 371. §-a
(1)bekezdésének d) pontjába arra tekintettel, hogy a kérelmezett a fellebbezésben részben megismételte az elleniratban már előadott jogi érvelését, a fellebbezés alapjaként hivatkozott jogszabálysértést részben az elleniratban is előadottakra alapozva, az elsőfokú határozatra is reagálva határozta meg. [18] A fellebbezés érdemben ugyanakkor nem megalapozott. Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.302/2024/2 4 [19] Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita eldöntéséhez szükséges mértékben teljeskörűen feltárta és azt helytállóan állapította meg, a jogszabályi rendelkezéseket megfelelően hívta fel és a jogvita elbírálásához helyesen alkalmazta. Minden tekintetben helyesen foglalt állást a Pevtv. normaszövege, annak az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) követelményrendszere által kialakított, az Alaptörvény
  1. cikkére és a Pp. Preambulumára tekintettel a törvényjavaslat indokolásában előadottakból meghatározható jogalkotói törekvések figyelembevételével kialakított értelmezése alapján, a bírói gyakorlat megfelelő felhívásával az elleniratban meghatározott időszakok levonhatóságáról, ezáltal a vagyoni elégtétel alapját képező figyelembe vehető időszakról. A jogszabályi rendelkezésekkel és a kialakult bírói gyakorlattal összhangban indokolta az egyes levonni kért időtartamokat érintően az eljárás elhúzódása miatti kifogás elvárható előterjesztésének szempontjait. Érdemi döntését részletesen, a Pp.
  2. §-ának
(4)bekezdése által elvárt mértékben indokolta, jogi érveit az ítélőtábla minden részében osztotta. A fellebbezés lényegében – alapvetően néhány többlet megközelítési nézőpont kihangsúlyozásával – csak újból kifejtette az elleniratban előadottakat, amelyekkel kapcsolatban az elsőfokú bíróság a Pp. – a nemperes eljárás sajátosságai mellett alkalmazandó – 346. §-ának
(4)bekezdése értelmében elvárható indokolás szerint döntését megfelelően alátámasztotta, azok megismétlése szükségtelen. [20] Csupán a fellebbezésre tekintettel mutat rá az ítélőtábla az alábbiakra: [21] A Pevtv. 15. §-ának
(4)bekezdésére hivatkozással az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésének a hiányában kérte figyelmen kívül hagyni a kérelmezett a
  1. május
  2. és
  3. december
  4. közötti 202 napot, a
  5. november
  6. és
  7. április
  8. közötti 154 napot, a
  9. március
  10. és
  11. február
  12. közötti 335 napot és a
  13. szeptember
  14. és
  15. május
  16. közötti 230 napot. [22] Az eljárás elhúzódása miatti kifogás igénybevételének a követelményét nem lehet mechanikusan, formálisan megítélni. Azt, hogy a vagyoni elégtételt érvényesítő fél terhére ítélhető-e meg, hogy az adott bírósági mulasztással szemben nem vette igénybe az eljárás elhúzódása miatti kifogást, mindig az egyes mulasztások gondos vizsgálatával, egyedileg, a jogintézmény céljával, a sérelem orvoslására alkalmasságával, és mindezek alapján a féltől elvárható magatartással összefüggésben kell értékelni. A határidők és az észszerű időtartam elmulasztása mellett is vizsgálni kell annak a sérelem elhárítására alkalmasságát. A mulasztás és annak elháríthatósága esetén sem automatikus az eljárás elhúzódása miatti kifogás elmaradása miatti levonás, mert vizsgálni kell a speciális jogorvoslati eszköz előterjesztésének elvárhatóságát is. A következetes bírói gyakorlat szerint a féltől a bíróság inaktív magatartása miatti eljárás elhúzódásának megakadályozása esetén az az elvárható, hogy akkor terjesszen elő emiatt kifogást a folyamatban lévő perben, ha a bíróság olyan mértékben mulasztotta el az észszerű időn belüli eljárási cselekmények kötelezettségét, amely a rá vonatkozó eljárási szabályok betartásában alappal bízó fél számára nyilvánvaló és egyértelműen felismerhető, az eljárási kötelezettség megszegésére vonatkozó jelzéstől pedig alappal várhatja a sérelem kellő időben és eredményességgel történő orvoslását. Az ítélőtábla jogi álláspontja szerint ez a félre méltányos értelmezés felel meg az EJEB elvárásainak és egyeztethető össze a Pevtv. létrehozásának jogalkotói céljával. (Ez az értelmezés jelenik meg – többek között – a Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.345/2022/
  17. – közzétéve: BDT
  18. 4600, Pkf.II.20.003/2023/
  19. – közzétéve: BDT
  20. 4620, Pkf.II.20.055/2023/2., Pkf.II.20.083/2023/2., Pkf.I.20.326/2023/2., Pkf.II.20.008/2024/2., a Pécsi Ítélőtábla Pkf.IV.25.067/2023/
  21. számú végzéseiben.) [23] Az előző szempontrendszer szerint az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett arra, hogy a kérelmezőtől egyik esetben sem volt elvárható a keresetlevéllel Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.302/2024/2 5 kapcsolatos bírói intézkedés határidejének elmulasztását az eljárás elhúzódása miatti kifogással sérelmezni. [24] A
  22. május
  23. és
  24. december
  25. közötti 202 napos időszakban hiányzott a Pevtv.
  26. §-a
(4)bekezdésének az a feltétele, hogy emiatt az eljárás ne haladt volna előre, mivel folyamatosak voltak egyébként a bírói cselekmények – ebben az időszakban hosszabbította meg a járásbíróság a kirendelt igazságügyi szakértő részére a szakvélemény előterjesztésének határidejét, majd a szakértő a szakvéleményt előterjesztette, arra a felek észrevételt tettek, a bíróság
  1. november 26-án tárgyalást is tartott –, ebből következően a per előrehaladt. Helyes ugyan az a fellebbezési előadás, hogy az ideiglenes intézkedéssel a bíróság a kérelmező részére azonnali jogvédelmet nyújt és jogainak a védelme érdekében átmenetileg beavatkozik a felek jogviszonyába, mindez azonban nem jelenti azt, hogy elintézése a per időtartamára közvetlen kihatással lenne. Az ideiglenes intézkedés elintézésének késedelme csak az erre irányuló kérelem elbírálásának időtartamára hat ki, a per elbírálása azonban ettől egészében független; ha a bíróság a soron kívül intézendő ideiglenes intézkedés iránti kérelemtől teszi függővé a per elbírálását előmozdító cselekmények lefolytatását, úgy éppen az azonnali jogvédelem céljával ellentétes alaki pervezetést végez, amely határidő-mulasztás hiányában az eljárás elhúzódása miatti kifogással nem támadható. Egységes ugyanis abban a bírói gyakorlat, hogy az eljárás elhúzódása elleni kifogás nem alkalmas jogorvoslat annak a sérelemnek a kiküszöbölésére, hogy a bíróság formálisan nem mulaszt határidőt, hanem az eljárás elhúzódását a nem megfelelően választott, célszerűtlen pervezetés idézi elő. (ekként: Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.404/2022/2., Pkf.II.20.298/2023/2., Pkf.II.20.314/2023/2., Pkf.II.20.038/2024/2.) Ezért a kifogás előterjesztésének elmulasztása ebben a részben sem róható a kérelmező terhére. [25] A
  2. november
  3. és
  4. április
  5. közötti 154 napos időszakban helyesen foglalt állást akként az elsőfokú bíróság, hogy mindaddig, amíg a járásbíróság a tárgyalásokat kitűzte, nem állt fenn mulasztása, amikor pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ideiglenes intézkedés tárgyában előterjesztett fellebbezéstől teszi függővé a tárgyalás kitűzését, úgy helytelen alaki pervezetést választott – egyik esetben sem álltak fenn az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésének a feltételei. Az iratok a kérelmezettől visszaérkezése után pedig – a választott, de kifogással nem támadható alaki pervezetéshez képest – határidőben intézkedett a tárgyalás kitűzése iránt, így mulasztása akkor egyáltalán nem állt fenn. Nem osztotta az ítélőtábla a fellebbezésben hivatkozott, a tárgyalási nap előrehozásával kapcsolatos érvelést. Nem határozható meg a fél terhére a bár a törvényes határidőn túlra, de a már kitűzött tárgyalási határnap korábbi időpontra való kitűzésére irányuló kérelem elmaradása; mivel az így okozott sérelemnek a kiküszöbölésére az eljárás elhúzódása miatti kifogás eleve nem vehető igénybe. A tárgyalás határidőn belüli megtartását előíró perrendi rendelkezés nem a bíróság részére az eljárás lefolytatására, eljárási cselekmény elvégzésére vagy valamely határozat meghozatalára határidő meghatározása. Ha a bíróság a folytatólagos tárgyalást, bár szabálytalanul, de kitűzi, azzal már nem áll fenn mulasztása, ezzel szemben megszegte az előírt időtartam megtartására irányadó szabályt, amellyel szemben legfeljebb a polgári perrendtartásról szóló
  6. évi III. törvény (a továbbiakban:
  7. évi Pp.)
  8. §-a szerinti eljárás szabálytalansága elleni kifogás vehető igénybe, amely a Pevtv. alkalmazása szempontjából irreleváns. (ekként: Kúria Pkif.IV.24.815/2014/4., Fővárosi Ítélőtábla 1.Pkf.26.116/2006/
  9. – közzétéve: BDT
  10. 1458, Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.345/2022/
  11. – közzétéve: BDT
  12. 4600, Pkf.II.20.003/2023/
  13. – közzétéve: BDT
  14. 4620, Pkf.II.20.083/2023/2., Pkf.II.20.143/2023/2., Pkf.II.20.261/2023/2., Pkf.II.20.286/2023/2., Pkf.II.20.298/2023/2., Pkf.II.20.158/2024/2.) Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.302/2024/2 6 [26] A
  15. március
  16. és
  17. február
  18. közötti 335 napos időtartam során ugyancsak nem volt a bíróság részéről olyan határidő-mulasztás, amellyel szemben igénybe lehetett volna venni az eljárás elhúzódása miatti kifogás jogorvoslati eszközét. A
  19. április
  20. napjára kitűzött tárgyalást a rendkívüli ítélkezési szünet során ellátandó bírósági igazgatási és ügyintézési feladatokról szóló 35.SZ/
  21. (III.15.) OBHE határozatra hivatkozva halasztotta el a bíróság, márpedig a jogalkotó által létrehozott modellben a járványügyi helyzet miatt kialakított veszélyhelyzeti perrendből következő halasztás – függetlenül attól, hogy annak elhárítására az alapperben eljáró bíróságnak jogszabályon alapuló eljárási jogi lehetősége nem volt – nem ad lehetőséget a figyelembe vehető időtartam csökkentésére (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.032/2023/2 – megjelent BDT
  22. 4700, Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.425/2023/2). A törvényjavaslat indoklásából következően a bíróság működésében felmerülő, akár objektív akadályokra tekintettel a figyelembe vehető időtartam nem csökkenthető (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.116/2023/2.). A járványügyi helyzet ugyanakkor nem a kérelmező és nem a bíróság érdekkörében felmerülő elhárítható, hanem érdekkörükön kívüli elháríthatatlan ok volt (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.345/2022/2 – megjelent BDT
  23. 4600), akkor is, ha a tárgyalás elhalasztása össztársadalmi érdek. A
  24. június
  25. és
  26. október
  27. egyébként sem volt elvárható eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztése, hiszen ebben az időszakban a bíróság a felperes által előterjesztett azonos tárgyú kérelmet intézte, amely önmagában szükségtelenné tette a kérelmezőtől ennek a tárgyú kérelemnek az előadását. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a másodfokon eljárt kérelmezett a kifogást azzal az indokkal utasította el, hogy a járásbíróság az eljárás érdemi befejezése érdekében folyamatosan érdemi cselekményeket tett. A kifogás elutasítását követően pedig a járásbíróság folyamatosan tűzött ki tárgyalásokat, mulasztása nem volt. [27] A
  28. szeptember
  29. és
  30. május
  31. közötti 230 napos időszakban a járásbíróság a tárgyalásokat folyamatosan kitűzte, nem volt inaktív; az eljárás szabálytalansága esetén az
  32. évi Pp.
  33. §-a szerinti eljárás szabálytalansága elleni kifogás vehető igénybe, amely a Pevtv. alkalmazása szempontjából irreleváns. [28] Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének a fellebbezett részét a Pevtv.
  34. §-ának
(4)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 383. §-ának
(2)bekezdése szerint helybenhagyta. [29] A kérelmező a másodfokú eljárással összefüggésben költséget nem számított fel, így a Pp. 82. §-ának
(1)bekezdése alapján arról az ítélőtáblának döntenie nem kellett. A kérelmezett a másodfokú eljárással felmerült költségének megtérítésére a Pp. 83. §-ának
(5)bekezdése szerint nem tarthat igényt. [30] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §-ának
(1)bekezdése és 47. §-ának
(1)bekezdése szerint meghatározott fellebbezési illeték a Pp. 102. §-ának
(6)bekezdése értelmében az állam terhén marad. Debrecen,
  1. július
  2. Dr. Pribula László s.k. a tanács elnöke, előadó, Dr. Gárdosi Judit s.k. bíró, Dr. Répássy Árpád s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.