Bhar.36/2025/8 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés

1. b)pontjának
2. ba)alpontja szerint minősülő rongálás vétségének vádja alól felmentette. Rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelekről is. A járásbíróság ítélete ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére: bűnösségének a Btk. 371. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés

1. b)pontjának
2. ba)alpontja szerint minősülő rongálás vétségében történő megállapítása, valamint erre tekintettel büntetés kiszabása érdekében. Az ítélet ellen jogorvoslatot jelentett be a vádlott is a felmentő ítélet indokolása ellen, annak kiegészítése érdekében. A másodfokon eljárt Pécsi Törvényszék a 2025. évi április hó 10. napján kihirdetett 2.Bf.222/2024/11. számú ítéletében a járásbíróság fenti ítéletét akként változtatta meg, hogy a vádlott bűnösségét a Btk. 371. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés

1. b)pontjának
2. ba)alpontja szerint minősülő rongálás vétségében megállapította és őt megrovásban részesítette. A kettő darab festékminta lefoglalásának megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélete ellen Terhelt1 vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. Pécsi Ítélőtábla III.Bhar.36/2025/8/II [6] [7] [8] [9] [10] 2 A védő a fellebbezésének írásban benyújtott indokolásában a tényállás részbeni megalapozatlanságára hivatkozva kérte annak helyesbítését. Sérelmezte a másodfokú bíróságnak azt a megállapítását, mely szerint a vádlott magatartásának következményeként a sértettet kárt érte; ehelyett – álláspontja szerint – azt kellett volna megállapítani, hogy a tényállásban leírt magatartással a vádlott kárt nem okozott. Erre figyelemmel – tényállási elem hiányában – a vádlott magatartása nem valósít meg bűncselekményt. Emellett hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:13. §

(1)bekezdésében írt rendelkezésre. Ezzel kapcsolatban – véleménye szerint – a másodfokú bíróság logikai érvelésének döntő hibája, hogy figyelmen kívül hagyja a tulajdonos abszolút jogát a tulajdonjog tárgya felett; ez a jogosultság azonban olyan monopóliumot eredményez a számára, amely másokat teljesen elzár a tulajdonjog tárgyától. Ha tehát a tulajdonos akként nyilatkozik, hogy neki kára a tulajdonán nem következett be, akkor ezzel ellentétes eredményre még a büntetőügyben eljáró bíróság sem juthat a tényállás megállapítása során. Emellett pedig sérelmezte az arányossággal kapcsolatos másodfokú okfejtést is, mert szerinte jelentősége van annak, hogy a plakátok kihelyezésére jogsértően került sor. Mindezeket figyelembe véve tehát a kár, mint a bűncselekmény törvényi tényállási eleme hiányában, valamint a plakát jogszerűtlen kihelyezése okán Terhelt1 vádlott magatartása nem volt veszélyes a társadalomra, így vele szemben kizárólag a vád alól történő felmentésének van helye. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, valamint a harmadfokú nyilvános ülésen jelenlévő képviselője útján – a bejelentett védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartva – a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. [11] II. [12] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 615. §

(1)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A

(2)bekezdés a) pontja szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság olyan vádlott bűnösségét állapította meg vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett vagy vele szemben az eljárást megszüntette. A Be. 615. §

(3)bekezdés szerint pedig a fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, a Be. 583. §

(3)bekezdésében meghatározott rendelkezést, vagy az indokolást is. A vádlott és a védő által bejelentett fellebbezések az elsőfokú bíróság felmentő rendelkezését követően a másodfokú bíróság bűnösséget megállapító rendelkezését, azaz az ellentétes döntést sérelmezik; erre figyelemmel a bejelentett jogorvoslati kérelmek joghatályosak voltak. A fentiek alapján a harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja alapján a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, valamint azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, továbbá az első- és másodfokú bírósági eljárást arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. A felülbírálat [13] [14] [15] Pécsi Ítélőtábla III.Bhar.36/2025/8/II [16] [17] [18] [19] 3 pedig a Be. 618. §

(2)bekezdése értelmében hivatalból kiterjedt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is. Helyesen észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság – a védő által a másodfokú bírósági eljárásban sérelmezett – eljárási hibát vétett, amikor a vádirat védő részére történő szabályszerű kézbesítéséről nem gondoskodott. Ezzel kapcsolatban azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez nem volt kihatással az eljárás lefolytatására, ekként a bűnösség megállapítására, a büntetés kiszabására, illetve intézkedés alkalmazására, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét – helyesen – érdemben felülbírálta. A harmadfokú bíróság megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság a perrendi szabályokat – a fenti kivétellel – megtartotta, így nem merült fel olyan, a Be. 607. §

(1)bekezdésében és a Be. 608. §

(1)bekezdésében meghatározott ún. abszolút, illetve egyéb, a Be. 609. §

(1)bekezdésében nevesített kihatással bíró, a harmadfokú eljárásban nem orvosolható ún. relatív eljárási szabálysértés, mely az érdemi felülbírálatnak akadályát képezte volna. Az első- és másodfokú bíróság ítéletét ezért nem kellett hatályon kívül helyezni. A másodfokú bíróság helyesen ismerte fel és azonosította az elsőfokú bíróság ítéletének Be. 592. §

(2)bekezdésének a),

1. c)és
2. d)pontjaiban meghatározott, részbeni megalapozatlansághoz vezető hiányosságait, és azokat a Be. 593. §

(1)bekezdésének c) pontjában írtak szerint helyesen és teljeskörűen egészítette ki, illetve helyesbítette, melynek eredményeként az elsőfokú bíróságéval ellentétes tényállást állapított meg. A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság által a fentiek alapján kiegészített, illetve helyesbített és megváltoztatott tényállást mentesnek találta a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdéseiben felsorolt teljes, illetve részbeni megalapozatlanságot okozó hibáktól, illetve hiányosságoktól; az tehát teljeskörűen felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, az a vádlott tagadásával szembenálló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. [20] III. [21] A védő fent kifejtett érvelése szerint a másodfokú bíróság nem vette figyelembe a sértetti képviselőnek azt a nyilatkozatát, mely szerint a vádlott magatartása következtében kára nem keletkezett. A harmadfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor a másodfokú bíróság helyesen járt el, mikor a kár megállapításánál nem a sértett képviselőjének nyilatkozata alapján, hanem – a bíróságokra egyébként kötelező – 4/

1. Jogegységi határozat által kidolgozott jogelvek alapján, az objektív adatok figyelembevételével járt el. Megjegyzi a harmadfokú bíróság, hogy a sértett nyilatkozata csupán egyetlen bizonyítéknak minősül, ezzel szemben a beszerzett objektív adatok kár bekövetkezését igazolták. A másodfokú bíróság helytállóan sorolta fel azokat a szempontokat, amelyek vizsgálatának eredményeként állást lehetett foglalni abban a kérdésben, hogy a vádlott magatartásának következményeként merült-e fel tényleges kára a sértett sértett1.-nek. Helytállóan utalt arra is, hogy – a 4/
2. Jogegységi határozat
3. pontja értelmében – a falfirka elhelyezése okán a plakát helyreállítási költségét a Btk.
4. §

(1)bekezdés

1. pontja szerinti, a sértett vagyonában bekövetkezett értékcsökkenésként, tehát kárként kell figyelembe venni, melyen az a tény sem változtat, hogy a sértett kifejezetten tagadja a kár [22] [23] [24] Pécsi Ítélőtábla III.Bhar.36/2025/8/II 4 [30] bekövetkezését. E körben ugyanis figyelmen kívül kell hagyni azt a tényt, hogy a sértett ténylegesen helyreállította-e a plakát eredeti állapotát. Mindezek alapján helyesnek bizonyult az a ténymegállapítás, hogy a vádlott magatartásának (egyetlen plakát megrongálásának) következményeként is merült fel kára a sértetti vállalkozásnak. Már korábban is tárgya volt az eljárásnak az a védelmi érvelés, hogy a plakátok kihelyezésére jogsértően került sor. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság törvényesen járt el akkor, amikor a 17/
2. (VII. 20.) és az 1/
3. (II. 13.) AB határozatok indokolása alapján vizsgálta, hogy a vádlott véleménynyilvánítási módja indokoltan sérti vagy korlátozza mások tulajdonhoz való jogát, illetve, hogy az ennek során okozott sérelem arányban áll-e a véleménynyilvánító cselekvés céljával. A fenti kérdések eldöntéséhez az Alkotmánybíróság által kidolgozott és a fenti határozatok közzétételével mindenkire kötelezően alkalmazandó szempontrendszer megfelelő vizsgálatával jutott a másodfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a vádlott magatartása a sértett
4. tulajdonhoz való jogát indokolatlanul korlátozta, ezért törvényesen került sor az arányosság vizsgálatának mellőzésére is. A vádlott ellen a Pécsi Járásbíróság előtt 4.B.81/
5. szám alatt folyamatban volt ügy iratai alapján megállapítható, hogy Terhelt1 vádlott már 2022-ben az ügyészséghez, a Kormányzati Tájékoztatási Központhoz, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához, a Nemzeti Választási Bizottsághoz, illetve a Kúriához fordult és beadványokat intézett. Így tisztában volt azzal, hogy a plakátok álláspontja szerint jogszerűtlen kihelyezése ellen nem lehet önkényesen, de különösen nem jogsértő módon fellépni. A fentiek szerint a másodfokú bíróság részéről törvényesen került sor a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására. Következésképpen a felmentést célzó jogorvoslati kérelmek nem voltak megalapozottak. [31] IV. [32] [33] A cselekmény jogi minősítése is megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. A másodfokú bíróság a vádlott bűncselekményére irányadó büntetési tételt azonban helytelenül rögzítette. A Btk.
6. §

(2)bekezdése értelmében az irányadó büntetési tétel 3 hónaptól 1 évig terjedő szabadságvesztés, melynek a Btk. 80. §

(2)bekezdése szerinti középmértéke 7 hónap 15 napi szabadságvesztés. A joghátrány megállapításánál irányadó tényezőket a másodfokú bíróság maradéktalanul feltárta, és azokat a tényleges súlyuknak megfelelően értékelte. Ennek alapján pedig megalapozottan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a vádlottal szemben büntetés kiszabására nincs szükség, a büntetés Btk.

1. §-ában meghatározott céljait a legenyhébb intézkedés, a Btk.
2. §-a szerinti megrovás alkalmazásával is el lehet érni. A másodfokú bíróság egyéb – a kettő darab festékminta lefoglalása megszüntetésének mellőzésével kapcsolatos, valamint az elsőfokú bíróság ítéletét egyebekben helybenhagyó – rendelkezései is törvényesnek bizonyultak. Mindezek alapján a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be.
3. §-a alapján – helyes indokainál fogva – helybenhagyta. [25] [26] [27] [28] [29] [34] [35] [36] Pécsi Ítélőtábla III.Bhar.36/2025/8/II 5 P é c s,
4. október
5. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Bertaldó András s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 2.Bf.222/2024/
6. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bhar.III.36/2025/
7. számú határozata folytán a
8. évi október hó
9. napján jogerőre emelkedett. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke