Bf.300/2025/22 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont] mint közvetett tettest, 1 rb. folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.

1. §] mint közvetett tettest, ezért halmazati büntetésül 2 év 8 hó szabadságvesztésre, 3 év közügyektől eltiltásra, 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte és 3 év időtartamra eltiltotta a gazdálkodó szervezet vezetői foglalkozás gyakorlásától. A pénzbüntetés napi tételének összegét 2.000.- forintban állapította meg, így a vádlottat összesen 600.000.- forint pénzbüntetés megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozta börtön, és a vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. [2] A törvényszék Terhelt2 II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont] mint bűnsegédet, 1 rb. folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk. 345. §] mint bűnsegédet és 1 rb. közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. §

(1)bekezdés c) pont] mint felbujtót, ezért őt halmazati büntetésül 3 év szabadságvesztésre, 3 év közügyektől eltiltásra, 300 napi tétel, napi tételenként 2.000.- Ft, összesen 600.000.- Ft pénzbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozta börtön, és a vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. [3] A törvényszék Terhelt3 III. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont] és 1 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.

1. §] állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és 200 napi tétel, napi tételenként 1500.- forint, így összesen 300.000.- forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, melynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett arról, hogy a vádlott a szabadságvesztés utólagos végrehajtása esetén legkorábban annak kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Amennyiben a kiszabott pénzbüntetést nem fizeti meg, úgy azt fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni azzal, hogy amennyiben a szabadságvesztés utólagosan végrehajtásra kerül, úgy a végrehajtási fokozatra a szabadságvesztés fokozata az irányadó. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 3 [4] A törvényszék Terhelt4 IV. r. vádlottat bűnösnek mondta kiköltségvetési csalás bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont] mint bűnsegédet, 1 rb. folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk. 345. §] mint bűnsegédet és 2 rb. közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. §

(1)bekezdés c) pont] mint felbujtót, ezért őt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozta börtön, és a terhelt legkorábban a szabadságvesztés kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. [5] A törvényszék Terhelt7 VII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont] mint bűnsegédet, 1 rb. folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.

1. §] mint bűnsegédet, ezért őt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés napi tételének összegét 1500.- forintban állapította meg, így a vádlottat 150.000.- forint pénzbüntetés megfizetésére kötelezte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, annak végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztés utólagos végrehajtása esetén a terhelt legkorábban annak kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, valamint arról, hogy amennyiben a kiszabott pénzbüntetést nem fizeti meg, úgy azt fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni azzal, hogy amennyiben a szabadságvesztés utólagosan végrehajtásra kerül, úgy a végrehajtási fokozatra a szabadságvesztés fokozata az irányadó. [6] A törvényszék Terhelt8 VIII. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés b) pont] és bűnsegédként elkövetett 1 rb. folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.

1. §] állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és 100 napi tétel, napi tételenként 2.000.- forint, így összesen 200.000.forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett továbbá arról, hogy a terhelt a szabadságvesztés utólagos végrehajtása esetén, legkorábban annak kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, valamint, hogy amennyiben a kiszabott pénzbüntetést nem fizeti meg, úgy azt fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni azzal, hogy amennyiben a szabadságvesztés utólagosan végrehajtásra kerül, úgy a végrehajtási fokozatra a szabadságvesztés fokozata az irányadó. [7] A törvényszék a nyomozás során a cég2-től lefoglalt, az összesített bűnjellistán
2. sorszám alatti 34 eurora és
3. sorszám alatti 3.084.525.- forintra vagyonelkobzást rendelt el, az összesített bűnjellistán szereplő 1-50., és
4. sorszámú iratok lefoglalás megszüntette és megállapította, hogy azok az iratok részét képezik, rendelkezett továbbá az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. [8] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére súlyosításért, Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottakkal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés, foglalkozástól eltiltás és közügyektől eltiltás, valamint magasabb napi tételszámú és egynapi tétel összegű pénzbüntetés kiszabása, Terhelt3 III. r. és Terhelt7 VII. r. vádlottakkal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés, magasabb napi tételszámú és egynapi tétel összegű pénzbüntetés, továbbá közügyektől eltiltás kiszabása, valamint a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzése, Terhelt4 IV. r. vádlott vonatkozásában hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás, valamint pénzbüntetés kiszabása, Terhelt8 VIII. r. vádlott tekintetében hosszabb tartamú szabadságvesztés, magasabb napi tételszámú és egynapi tétel összegű pénzbüntetés, továbbá közügyektől és foglalkozástól Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 4 eltiltás kiszabása, valamint a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzése végett jelentett be fellebbezést. [9] Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r. és Terhelt4 IV. r. vádlottak, valamint Terhelt1 I. r., Terhelt3 III. r. és Terhelt4 IV. r. vádlottak védői teljeskörűen, Terhelt2 II. r. vádlott védője a bűnösség téves megállapítása miatt, a II. r. vádlott felmentése érdekében, illetve megalapozatlanság miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében, továbbá a kiszabott büntetés enyhítése céljából fellebbezett. [10] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség (a továbbiakban: fellebbviteli főügyészség) a büntetőügy irataival együtt megküldött BF.577/2025/
5. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi jogorvoslatokat alaptalannak értékelte. [11] Az átirat szerint az I-IV. r. vádlottak vonatkozásában a büntetőeljárásról szóló
6. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
7. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a felülbírálat teljeskörű, míg a VII. r. és a VIII. r. vádlottak esetében a Be. 590. §

(3)bekezdése értelmében korlátozott. [12] A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a törvényszék a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le az elsőfokú eljárást, olyan abszolút vagy relatív eljárási szabályt nem sértett, mely az ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, Terhelt5 tanú figyelmeztetésének nem megfelelő volta és a magánszakértő kirendelésének hiánya ugyanis nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására. [13] A fellebbviteli főügyészség az átiratban rámutatott, hogy bár a törvényszék bizonyítékként értékelte a titkos információgyűjtés eredményét, nem adta indokát annak, hogy a titkos információgyűjtés alkalmazását miért tekintette törvényesnek, így e körben az ítélet indokolásának kiegészítését indítványozta. [14] A fellebbviteli főügyészség megítélése szerint a törvényszék az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a rendelkezésre álló valamennyi releváns bizonyítékot megvizsgálta, azokat egyenként és együttesen is értékelve, indokolási kötelezettségének eleget téve állapította meg a módosított váddal egyező történeti tényállást, amely csaknem teljesen megalapozott. Az ítéleti tényállás azonban a Be. 592. §

(2)bekezdés a) pontja alapján részben megalapozatlan. A törvényszék ugyan az ítéleti tényállásában megállapította, hogy a cég3-nek a

1. szeptember-
2. január közötti időszakra vonatkozó és a cég2-nek a
3. III-IV. negyedévre vonatkozó valótlan tartalmú havi, illetve negyedéves adóbevallásai benyújtásra kerültek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti, illetve Dél-budapesti Adóigazgatóságához, azonban azok időpontját nem rögzítette, így a benyújtás időpontjával a tényállás kiegészítése szükséges. A törvényszék az ítélet indokolásának 66)-75) bekezdéseiben megállapította, hogy fiktív számlák kiállítására és könyvelésben való rögzítésére került sor. Az elsőfokú bíróság azonban a számlák adatait nem tüntette fel a tényállásban, így a tényállás ezen adatokkal történő kiegészítése is indokolt. E részbeni megalapozatlanság a másodfokú eljárásban a Be.
4. §

(1)bekezdés a) pontja szerint az ügyiratok tartalma alapján kiküszöbölhető. [15] Az átirat szerint az I-IV. r., valamint a VII-VIII. r. vádlottak bűnösségére vont következtetés okszerű, a minősítés nagyrészt törvényes az elkövetéskor hatályos anyagi jogi rendelkezéseknek megfelelően. A jogi indokolás azonban lényegében csak az alkalmazott jogszabályi rendelkezések ismertetésére szorítkozik, ezért e körben kiegészítésre szorul, többek között a közvetett tettesség és az üzletszerűség magyarázatával. Figyelemmel továbbá arra, hogy jelen ügyben a bűnszövetség valamennyi fogalmi eleme maradéktalanul megvalósult, ezért az üzletszerűség mellett e minősítő körülmény is megállapítható. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 5 [16] A büntetés kiszabása körében figyelembe veendő körülményeket az eljáró törvényszék az I-IV. r. vádlottak esetében döntően feltárta. Pontosítani szükséges ugyanakkor, hogy a kiskorú gyermek eltartásáról való gondoskodás az I-II. r. és a VII. r. vádlottak esetében enyhítő körülmény. Enyhítő körülmény a II-IV. r. és a VII-VIII. r. vádlottak vonatkozásában a költségvetési csalás bűntette és a hamis magánokirat felhasználásának vétsége tekintetében a bűnsegédi minőség is. Súlyosító körülmény továbbá a II. r. és a IV. r. vádlottak esetében a többszörös halmazat. További súlyosító körülmény valamennyi vádlott esetén, hogy költségvetési csalás többszörösen minősül, nem csak üzletszerűen, hanem bűnszövetségben elkövetettként is. [17] A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási tényezőket a súlyuknak megfelelően értékelte, amikor a vádlottakkal szemben szabadságvesztés büntetést szabott ki. Az enyhítő körülmények száma és nyomatéka azonban nem indokolták kellő alappal egyik fellebbezéssel érintett vádlott esetében sem az enyhítő rendelkezés alkalmazását, ahogyan a III. r., a VII. r. és a VIII. r. vádlottak esetében sem volt indok a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére. Mivel a vádlottak a költségvetést károsító bűncselekményt haszonszerzés céljából követték el, törvényesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor pénzbüntetést szabott ki velük szemben, szükséges azonban az összeg felemelése. Figyelemmel továbbá arra, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a IV. r. vádlott is megfelelő vagyonnal rendelkezik, vele szemben is indokolt a pénzbüntetés kiszabása. [18] Az elsőfokú bíróság törvényesen alkalmazott foglalkozástól eltiltás büntetést az I. r. vádlottal szemben, melynek felemelése és a büntetés elnevezésének pontosítása szükséges. Mivel a megalapozott tényállás szerint a cég7 ügyvezetője a VIII. r. vádlott volt, és a terhére rótt bűncselekményeket foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követte el, vele szemben is szükség van a foglalkozástól eltiltás büntetés kiszabása. [19] Az átirat szerint az elsőfokú ítélet egyéb, egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező járulékos rendelkezései törvényesek. [20] A fellebbviteli főügyészség átirata rögzíti továbbá, hogy az ítélet rendelkező része, a közbizalom elleni bűncselekmények tekintetében feleslegesen tartalmazza az 1 rendbeli megjelölést, így annak mellőzése indokolt. Rámutatott, hogy az I. r. vádlottal szemben kiszabott foglalkozástól eltiltás számmal és betűvel meghatározott tartama között eltérés található, és az elsőfokú ítélet indokolásának 17), 18), 21) és 28) bekezdései kiegészítésre szorulnak a pénzbüntetések összegével, míg a 20) bekezdése a közérdekű munka tartamával. [21] A fentiekre figyelemmel a fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a törvényszék 11.B.96/2022/165. számú ítéletét a tényállás részleges megalapozatlanságának kiküszöbölését és annak kiegészítését követően a Be. 606. §

(2)bekezdése alapján változtassa meg, a szabadságvesztés tartamát valamennyi fellebbezéssel érintett vádlott esetében, a foglalkozástól eltiltás tartamát az I. r. vádlott vonatkozásában, a pénzbüntetés egynapi tételének összegét és a napi tételek számát az I-III. r., valamint a VIIVIII. r. vádlottak, a közügyektől eltiltás tartamát az I. r. és a II. r. vádlottak esetében emelje fel, a III. r. és a VII-VIII. r. vádlottak vonatkozásában mellőzze a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést, valamint e vádlottakat közügyektől eltiltásra, a IV. r. vádlottat pénzbüntetésre, a VIII. r. vádlottat foglalkozástól eltiltásra is ítélje, a III. r., a VII. r. és a VIII. r. vádlottak vonatkozásában a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezésből mellőzze a szabadságvesztés végrehajtása esetén kitételt, a III. r., a VII. r. és a VIII. r. vádlottak esetében a pénzbüntetés átváltoztatásával kapcsolatos rendelkezésből mellőzze a fogház fokozatra történő utalást és a szabadságvesztés utólagos végrehajtására vonatkozó kitételt, valamennyi vádlottnál a közbizalom elleni bűncselekményeknél mellőzze az 1 Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 6 rendbeli megjelölést, egyebekben az elsőfokú ítéletet az I-IV. r. és a VII-VIII. r. vádlottak tekintetében a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján hagyja helyben. [22] Terhelt1 I. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában elsődlegesen a terhelt felmentését, másodlagosan a büntetés enyhítését, ennek keretében a szabadságvesztés büntetés felfüggesztését indítványozta. [23] A védő az ítélet megalapozatlanságával összefüggésben rámutatott, hogy a vád tárgyává tett időszak nem a kereskedelmi tevékenységet, hanem az általános forgalmiadó bevallás benyújtásának időszakát jelenti. Mivel a titkos információgyűjtés későbbi időszakra vonatkozott, így nem állapítható meg, hogy az elkövetés időszakában az I. r. terhelt tudattartalma mire terjedt ki. Az ítélet nem ad magyarázatot arra, hogy az I. r. terhelt a csalárd számlázási láncot hogyan működtette, valamint, hogy az ügy tárgyát képező számlák miért minősülnek fiktívnek, amikor az I. r. vádlott ténylegesen kapott árut, és annak vételárát is megfizette. E körben hivatkozott szakértő1 szakértő véleményére, mely szerint a levonási igényre az I. r. terhelt cégei jogosultak voltak. Hangsúlyozta továbbá, hogy az a körülmény, hogy az I. r. terhelt alkalmanként utasítást adott arra, hogy hova kell az árut szállítani, nem azonos azzal, hogy megmondja, hogy az árut honnan kell szállítani. Rámutatott továbbá, hogy a haszon ténylegesen nem az I. r. vádlott cégeinél jelentkezett. [24] Terhelt2 II. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, harmadlagosan a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. [25] Álláspontja szerint mivel sem szakértő2, sem szakértő1 igazságügyi könyvszakértő szakvéleménye nem tartalmazza a vonatkozó jogszabályban előírt kötelező tartalmi elemeket, többek között a módszertani levélre történő hivatkozást, a Be. bizonyításra vonatkozó rendelkezéseit is figyelembe véve, e szakvélemények bizonyítékként az eljárásban nem értékelhetőek. Kifogásolta, hogy a törvényszék elutasította az igazságügyi elmeorvosszakértői véleményt készítő szakértőktől a vizsgálat során keletkezett valamennyi irat beszerzésére irányuló, valamint az eljáró szakértők meghallgatására vonatkozó indítványt is, holott e szakértői véleményből is hiányoznak a jogszabályban előírt kötelező tartalmi elemek, emellett a hiányosságok miatt a szakvélemény tartalma magánszakértővel sem ellenőrizhető, ezért a szakvélemény a tényállás megállapításának alapjául bizonyítékként nem elfogadható. Megítélése szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok a szakértői vélemény megállapításával szemben arra utalnak, hogy a II. r. vádlott a cselekmény elkövetésének időszakában kábítószerfüggő volt, és amennyiben a függőség a terheltnél betegségszintű személyiségzavart okoz, a kóros elmeállapotra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának van helye. [26] A védő kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság megsértette Terhelt2 II. r. vádlott tisztességes eljáráshoz és védelemhez való jogát, amikor az orvosszakértők, valamint revizor1 és revizor2 revizorok tanúkénti kihallgatására, valamint tanú13 tanú visszaidézésére vonatkozó indítványt elutasította, emellett az informatikai szakértő kirendelése iránti indítványnak sem adott helyt, holott a bizonyítékok törvényességének ellenőrzése csak annak eredményeként lett volna megállapítható. Utóbbi körébe tartozik az is, hogy az elsőfokú bíróság a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazására vonatkozó végzések kézbesítését igazoló iratok csatolására vonatkozó indítványának sem adott helyt, amely a fentiek mellett az iratmegismerési jogot is sértette. A fentiekre figyelemmel az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését a Be. 609. §

(2)bekezdés

1. a)pontjára (a bizonyítás törvényességének megsértése) és
2. b)pontjára (a büntetőeljárásban részt vevő személyek a törvényes jogaikat nem gyakorolhatták, vagy azok gyakorlásában őket akadályozták) alapozta. Hatályon kívül helyezés esetére indítványozta a megismételt eljárásból az elsőfokon eljáró bíró kizárását. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 7 [27] A büntetés enyhítésére vonatkozó harmadlagos indítványa körében a védő a terhelt bűnsegédi minőségét, eltartásra szoruló két kiskorú gyermekét és az időmúlást hangsúlyozta. [28] Terhelt4 IV. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában elsődlegesen védence felmentését, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megismétlését, ill. az ügyész súlyosításra irányuló indítványának elutasítását indítványozta. [29] A védő álláspontja szerint a törvényszék közvetett bizonyítékokkal igyekezett alátámasztani a IV. r. vádlott büntetőjogi felelősségét, a bizonyítékok ugyanis nem tartalmaznak közvetlen adatot arra, hogy a IV. r. terhelt a cégláncolat irányítója, vagy akár tudatos résztvevője lett volna, a terhelti vallomás alapján feladata kizárólag logisztikai jellegű volt. Az ítélet nem jelöli meg, hogy a IV. r. terhelt milyen konkrét cselekményt valósított meg, milyen szándékos magatartással segítette elő a tettesi cselekményt, a terhelt magatartása és a költségvetési hátrány bekövetkezése közötti oksági kapcsolat és a terhelti tudattartalom sem került tisztázásra. [30] A védő az ügyész súlyosításra irányuló indítványát sem találta megalapozottnak, figyelemmel arra, hogy a bűnsegédi magatartás eleve alacsonyabb fokú felelősséget jelent a tettesi szerephez képest, másrészt az üzletszerűség automatikus kiterjesztése a részesre jogszabálysértő, jelen ügyben ugyanis nem volt megállapítható, hogy a részesi magatartás maga is rendszeres haszonszerzésre irányult volna. Megítélése szerint továbbá a bűnszövetség fogalmi elemei is hiányoznak, a gazdasági együttműködés ugyanis nem azonos a bűnszövetségi struktúrával. [31] Mivel a IV. r. terhelt nem vett részt tudatosan sem a számlázási láncolat létrehozásában, sem annak működtetésében, nem rendelkezett döntési jogkörrel, cselekménye legfeljebb polgári jogi jellegű közreműködésnek minősíthető, így bűncselekmény hiányában a terhelt felmentésének van helye, annak hiányában pedig az eljárás megismétlésének. [32] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezések elintézésére nyilvános ülést tűzött ki a Be. 599. §

(1)bekezdése alapján, amelyen az ügyész nem vett részt. [33] Terhelt1 I. r. vádlott védője a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a fellebbezése indokolásában írtakat változatlanul fenntartotta. Továbbra is hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan, mivel iratellenes, hiányos és helytelen logikai következtetéseket tartalmaz, emellett a szakkérdésekben (az I. r. vádlottnak volt-e általános forgalmi adó levonási joga, és azt gyakorolhatta-e) felderítetlen. [34] Terhelt2 II. r. vádlott védője a fellebbezése részletes írásbeli indokolását változatlanul fenntartotta. Kiemelte, hogy a törvényszék által lefolytatott bizonyítás hiányosságai miatt a tényállás felderítetlen maradt, így az elsőfokú ítélet megalapozatlansága megállapítható, emellett a tisztességes eljáráshoz való jog is sérült, amelyek az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indokolják. [35] Terhelt3 III. r. vádlott védője perbeszédében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével egyetértettek, azt kizárólag azért fellebbezték meg, mert az ügyészség súlyosítás iránt jelentett be jogorvoslatot. A védő rámutatott, hogy számos bizonyítási indítványuk volt, amely a III. r. vádlott cselekményei mibenlétének és a II. r. vádlotthoz való kötődésének tisztázását célozta. Mivel a III. r. vádlottnak döntési-irányítói szerepe nem volt, így a tudatállapota sem foghatta át a vádiratban leírt büntetendő cselekményt. Álláspontja szerint továbbá a törvényszék helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztése indokolt. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletének hatályban tartására tett indítványt. [36] Terhelt4 IV. r. vádlott védője perbeszédében az írásbeli fellebbezése indokolását változatlanul fenntartotta, így elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 8 védence felmentését, míg másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatásának elrendelését indítványozta. [37] Terhelt7 VII. r. vádlott védője perbeszédében előadta, hogy az elsőfokú ítélet ellen azért nem jelentettek be fellebbezést, mert a törvényszék a terhelttel szemben egy elfogadható büntetést szabott ki, másrészt a büntetőeljárás csaknem hat évig tartott, ami pszichésen és érzelmileg egyaránt megviselte a védencét. Mivel az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a szabadságvesztés büntetést próbaidőre felfüggesztette, ezért elsődlegesen az ügyészség fellebbezésének az elutasítását és a kiszabott büntetés enyhítését, másodlagosan az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. [38] Terhelt8 VIII. r. vádlott védője perbeszédében ugyancsak arra utalt, hogy az elsőfokú ítélet tudomásul vételében nagy szerepe volt a tetemes időmúlásnak, mivel védence szerette volna maga mögött hagyni a büntetőeljárást. Rámutatott, hogy az időmúlás mellett enyhítő körülményként kell értékelni az eljárás elhúzódását, valamint a terhelt büntetlen előéletét és a bűnsegédi elkövetési alakzatot is. Mivel védence tudomásul vette az ítéletet, a bűnösség beismerése és a megbánás is enyhítő körülmény. Kifejtette, hogy az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezésére figyelemmel az ítélőtábla felülbírálati jogköre a VII. r. és a VIII. r. vádlott vonatkozásában korlátozott. A fellebbviteli főügyészség azt indítványozta, hogy az ítélőtábla állapítsa meg a cselekmény minősítő körülményeként a bűnszövetséget és az üzletszerűséget, ill. azokat, valamint a cselekmény többszörös minősülését súlyosító körülményként értékelje, amelyre álláspontja szerint ebben az eljárásban nem is kerülhetne sor. Védence vonatkozásában továbbá a hosszabb időn keresztül történő elkövetést sem lehet súlyosító tényezőként figyelembe venni, a VIII. r. vádlott ugyanis az ítéleti tényállás szerint mindössze két hónapig vett részt a cselekményben. A hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottsága – erre vonatkozó statisztikai adatok hiányában – ugyancsak nem súlyosító körülmény. A védő utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság előtt előadott perbeszédében elemezte a Fővárosi Ítélőtábla büntetéskiszabási gyakorlatát, és az elemzett ítéletekben nem fordult elő végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása a védencével azonos tárgyi súlyú költségvetési csalást megvalósító, büntetlen előéletű elkövetőknél. Álláspontja szerint a fentiekre tekintettel semmiképpen nem a büntetés súlyosítása, hanem enyhébb büntetés megállapítása szolgálná a belső arányosság helyreállítását. [39] Terhelt8 VIII. r. vádlott felszólalásában előadta, hogy elfogadta az elsőfokú bíróság ítéletét, a cselekmény elkövetését elismeri, azt nagyon megbánta, a hét éve folyamatban lévő büntetőeljárás lelkileg rendkívül megviselte. 2018. óta vezeti a saját szépségszalonját, semmilyen más üzleti vállalkozásba nem kíván kezdeni. Időközben unokája született, a lányát anyagilag és természetben is segíti. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. [40] Terhelt1 I. r. vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában csatlakozott a védőjéhez. Kérte annak figyelembevételét, hogy 14 éves kora óta folyamatosan és becsületesen dolgozik, soha nem volt problémája a törvénnyel, csupán egy ittas járművezetése volt, de akkor is ő hívta ki magára a rendőrséget. A cégei tönkrementek, elvesztette a feleségét és az egzisztenciáját, a fia támogatja, a családja többi tagja elfordult tőle. Cégei – működésük alatt – sok általános forgalmi adót fizettek be, így gazdasági csalást nem követhetett el. Álláspontja szerint, ha fiktív számlákat fogadott volna be, akkor nem tudta volna a megvásárolt termékeket továbbértékesíteni. [41] Terhelt2 II. r. vádlott az utolsó szó jogán ugyancsak a védője által előadottakhoz csatlakozott. Továbbra is fenntartotta, hogy nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. Súlyos hibaként értékelte, hogy az elsőfokú bíróság egy olyan tanú vallomását vette alapul az ítélet meghozatala során, aki lopott és hazudott. A II. r. terhelt is hivatkozott az eljárás elhúzódására, és kérte, hogy az eljárás lezárásánál a jog és az igazságosság érvényesüljön. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 9 [42] Terhelt3 III. r. vádlott szintén csatlakozott a védőjéhez. Hangsúlyozta, hogy ezen eljáráson kívül korábban semmilyen büntetése nem volt, a kábítószer fogyasztásra is a II. r. vádlott miatt került sor. Figyelemmel arra, hogy a cselekmény elkövetésének időszaka óta élete rendeződött, az elsőfokú döntés helybenhagyására tett indítványt. [43] Terhelt8 VIII. r. vádlott az utolsó szó jogán fenntartotta a felszólalásában elmondottakat, egyben csatlakozott a védője által előadottakhoz. [44] Az enyhítésre irányuló fellebbezések részben eredményre vezettek. [45] Az ítélőtábla a Be. 590. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Mivel Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r. és Terhelt4 IV. r. vádlottak és a védőik a fellebbezéseiket nem csupán a Be. 583. §

(3)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjaiban írt célok tekintetében terjesztették elő, esetükben nem volt helye az elsőfokú ítélet Be. 590. §

(3)bekezdése szerinti korlátozott felülbírálatának. Ennek megfelelően a másodfokú felülbírálat kiterjedt az eljárási szabályok megtartásának, az elsőfokú ítélet megalapozottságának, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmények minősítésére, a büntetések kiszabására vonatkozó rendelkezéseknek, valamint az indokolás helyességének a vizsgálatára is [Be. 590. §

(2)bekezdés]. Az ügyészi fellebbezés Terhelt7 VII. r. és Terhelt8 VIII. r. vádlottak esetében a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján kizárólag a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést sérelmezi, míg e két terhelt és védője az ítéletet tudomásul vette, ezért a másodfokú felülbírálat terjedelme e vádlottak vonatkozásában a Be. 590. §

(3)bekezdése értelmében korlátozott lenne, jelen ügyben azonban figyelemmel kellett lenni a Be. 590. §

(10)bekezdésére. E rendelkezés szerint ugyanis, ha ugyanazon bűncselekmény vonatkozásában több fellebbezésre jogosult jelentett be fellebbezést, és legalább egy fellebbezés az elsőfokú bíróság ítéletének a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezését sérelmezi, a másodfokú bíróság a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a

(2)bekezdés szerint – azaz teljeskörűen – bírálja felül. Mivel a jelen ügy tárgyát képező bűncselekményben valamennyi terhelt érintett, így a fenti rendelkezésre figyelemmel a VII. r. és a VIII. r. vádlottak esetében is teljes körű felülbírálat volt az indokolt. A VIII. r. vádlott védőjének perbeszédében előadottakra vonatkozóan az ítélőtábla megjegyzi, hogy a másodfokú bíróság egyébként korlátozott felülbírálat esetén is vizsgálja az eljárási szabályok megtartását, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, ha a terheltet fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést, továbbá a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezést. [Be. 590. §

(5)bekezdés], így a korlátozott felülbírálat a minősítés megváltoztatását, vagy pontosítását nem akadályozza. [46] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bírósági eljárásban nem történt olyan a Be. 608. §

(1)bekezdés a-

1. d)és
2. f)pontjaiban írt abszolút eljárási szabálysértés, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárásra utasítását indokolná. A bíróság törvényesen volt megalakítva, a hatáskörét nem lépte túl, az illetékességi szabályokat nem sértette meg, kizárt bíró az ítélet meghozatalában nem vett részt, a tárgyaláson a vádlottak, a védők és az ügyész részt vettek, az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel nem volt ellentétes [Be. 608. §

(1)bekezdés a)-d), f) pont]. [47] A felülbírálat során nem volt megállapítható olyan ok sem, amely a vádlottak felmentését vagy az eljárás megszüntetését indokolná [Be. 566. §

(1)bekezdés, 567. §

(1)és

(2)bekezdés, 738. §

(4)bekezdés, 738. §

(5)bekezdés c) pont]. [48] A törvényszék nem valósított meg olyan, a Be. 609. §

(1)bekezdésében meghatározott relatív eljárási szabálysértést sem, amely lényeges hatással lett volna az eljárás lefolytatására, a vádlottak bűnösségének megállapítására, a bűncselekmény minősítésére vagy a büntetés kiszabására. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 10 [49] Az eljárási szabályok betartásával összefüggésben a fellebbviteli főügyészség helyesen utalt arra, hogy a törvényszék a Be. 10. §

(1)bekezdés f) pontjára figyelemmel a Be. 13. §

(3)bekezdése alapján helyesen kezdte meg az eljárást három hivatásos bíróból álló tanácsban, majd a

1. március
2. napjától hatályos Be. módosítás eredményeként a Be. 876/D. §-a alapján törvényesen járt el ezen időponttól kezdve egyesbíróként. [50] A fellebbviteli főügyészség arra is helyesen mutatott rá, hogy Terhelt5 tanúnak a mentességi jogára történő figyelmeztetése nem felelt meg a tanú kihallgatása esetén irányadó, a Be.
3. §

(1)bekezdésben foglalt rendelkezésnek, mivel az eljárásban korábban terhelti minőségben résztvevő tanút nem illeti meg abszolút mentességi jog, a vallomástétel megtagadásának joga relatív jellegű, a tanú tehát a vallomástételt a maga teljességében nem tagadhatja meg, csupán azokra a kérdésekre nem kötelező válaszolnia, amelyekre adandó válasszal önmagát vagy a hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. Az ítélőtábla azonban a tekintetben is osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját, hogy mivel a törvényszék a tanút azzal a bűncselekménnyel kapcsolatban kívánta kihallgatni, amely miatt a büntetőjogi felelősségét már jogerősen elbírálták, a hiányos figyelmeztetés nem minősül olyan eljárási szabálysértésnek, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására. [51] Terhelt2 II. r. vádlott védője mind szakértő2, mind szakértő1 igazságügyi könyvszakértő szakvéleményét aggályosnak találta, mivel álláspontja szerint azok nem felelnek meg az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Szak.tv.) előírásainak, hiszen nem tartalmazzák a Szak.tv. 47. §

(4)bekezdésében felsorolt kötelező tartalmi elemeket. A védő kifogásolta az elsőfokú ítélet [305] bekezdésében írt azon megállapítást is, hogy a szakvélemény esetleges alaki hiányosságai nem hatottak volna ki a szakvélemény tartalma bizonyítékként történő értékelésére, mivel azok bármikor pótolhatóak lettek volna. Az ítélőtábla megjegyzi, hogy egyrészt a szakvélemény egyes alaki hibái (pl. a szakértő aláírásának vagy a bélyegzőlenyomatnak a hiánya) szükség esetén valóban egyszerűen pótolhatóak lettek volna az eljárás folyamán, akár a szakvélemény szakértő részére történő visszaküldésével, másrészt a Be. 197. §

(1)bekezdése rögzíti, hogyha a szakvélemény valamely fogyatékossága miatt aggálytalanul nem fogadható el (különösen, ha nem tartalmazza a szakvélemény jogszabályban előírt kötelező tartalmi elemeit) a bíróság felhívására a szakértőnek felvilágosítást kell adni, vagy a szakvéleményét kiegészíteni. [52] Jelen ügyben megállapítható, hogy szakértő2 igazságügyi szakértő nyomozati szakban beszerzett szakértői véleménye fogyatékosságban nem szenved. A szakvélemény tartalmazza a szakértőként kirendelt szakértő cég1 nevét és bélyegzőlenyomatát, a kft. részéről eljárt szakértő2 nevét és aláírását, a megbízás tárgyát, az ügy előzményeinek összefoglalását, amelyet a kirendelő határozat tartalmaz, a szakértő rendelkezésére álló papír alapú és elektronikus adatokat, a szakértő feladatait és a munkavégzés módszerét. A Szak.tv. 47. §

(4)bekezdés a) pontjában meghatározott lelet azt a dokumentum- és adatállományt takarja, amely a szakértői vizsgálat alapjául szolgál. A szakértő a szakvélemény

1. pontjában (Munkavégzés módszere) is felsorolta, táblázatba foglalva, hogy munkavégzése során milyen papír alapú és milyen elektronikus úton rendelkezésre álló adatokra támaszkodott, emellett rögzítette, hogy az általa feldolgozott számlákat – a számlák feldolgozására vonatkozó részletes munkatáblázattal együtt – a szakvélemény melléklete (2.számú) is tartalmazza. [53] A Szak.tv.
2. §

(4)bekezdés f) pontjában írtakkal kapcsolatban az ítélőtábla rámutat, hogyha az adott szakterületre, szakkérdésre vonatkozóan nincs hatályos módszertani levél, a szakértőnek a szakvéleményében erről kell nyilatkoznia. Módszertani levél hiányában a szakértőnek a tudomány és a technika állása szerinti általánosan elfogadott szakmai szabályokra, elvekre és standardokra kell támaszkodnia. A módszertani levél hiánya tehát Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 11 nem akadálya a szakvélemény elkészítésének, a szakértőnek ebben az esetben az általa alkalmazott eljárást kell bemutatnia. Jelen ügy kapcsán megállapítható, hogy az írásbeli szakvélemény tartalmazza, hogy az érintett témakör tekintetében módszertani levél nem áll rendelkezésre. Megállapítható az is, hogy a szakértő a szakvélemény

1. pontjában (Munkavégzés módszere) a szükséges részletességgel vázolta fel az általa követett eljárás lényegét, így kitért arra, hogy milyen adatokat dolgozott fel és foglalt munkatáblázatokba, valamint arra is, hogy a szakvélemény készítésénél milyen jogszabályi rendelkezésekre volt figyelemmel, e körben rögzítette az adólevonási jog megvalósulásának feltételeit, és a szakvélemény
2. oldalán ismertette részletesebben az általa alkalmazott munkamódszert, ennek kapcsán a fogalmakat (strukturálás, táblázatba foglalás; visszaigazolás vagy találkozó ellenőrzés; megelőző feltételek, folyamatok vizsgálata; gazdasági számítások készítése) meg is magyarázta. Az ítélőtábla megjegyzi, hogy maga a véleményi rész is jól nyomon követhető a szakértőhöz feltett kérdésekhez igazodóan, mivel a szakértő első körben egy rövid áttekintést adott az ügyben szereplő gazdasági társaságokról, majd többek között vizsgálta, hogy az érintett társaságok az általános forgalmi adó bevallási kötelezettségüknek hogyan tettek eleget, feldolgozta a beszerzett bankszámla forgalmi adatokat (a részletes banki adatokat tartalmazó táblázat az 1.számú mellékletben található), valamint a készpénzfelvételeket, VIES információkat, a figyelembe vett adatokat a véleményi részben is táblázatba rendezte, az ügyben érintett cégek közötti kapcsolatot folyamatábrával is szemléltette. [54] szakértő1 magánszakértői véleménye ugyancsak tartalmazza a Szak.tv.
3. §

(4)bekezdésében foglalt tartalmi elemeket, egyedül a módszertani levél hiányára vonatkozó utalás hiányzik. Figyelemmel azonban arra, hogy a két szakértő a

1. június 25-ei tárgyaláson (
2. sorszámú jegyzőkönyv) meghallgatásra került, ahol ez a kérdés is tisztázva lett, az írásbeli szakvélemény ezen hiányossága eljárási szabálysértést nem jelent. Az ítélőtábla egyebekben osztotta a magánszakértői vélemény kapcsán a fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltakat, mely szerint, mivel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Bűnügyi Igazgatósága Vas Megyei Vizsgálati Osztály a
3. november
4. napján kelt, 67008/166-476/
5. bü. számú tájékoztatásával (megjegyzés: a
6. augusztus
7. napján kelt 67008/166-443/2018.bü. számú tájékoztatásával is) elutasította az I. r. vádlott védőjének az igazságügyi könyvszakértői vélemény kiegészítésére tett indítványát, a magánszakértői vélemény szakvéleményként történő értékelésére a Be.
8. §

(3)bekezdésére figyelemmel a Be. 198. §

(1)bekezdése alapján a törvénynek megfelelően került sor. Valóban megsértette azonban a törvényszék a Be. 198. §

(2)bekezdésében foglalt eljárási szabályt, amikor a szakértők párhuzamos meghallgatására úgy került sor, hogy a bíróság az eljárási cselekményt megelőzően nem rendelte ki szakértőként a magánszakértői vélemény készítésével megbízott szakértőt. Figyelemmel azonban arra, hogy bár a törvényszék a magánszakértő kirendeléséről alakszerű határozatot nem hozott, ténylegesen azonban szakértő1t is szakértőként hallgatta meg, és ennek során ugyanúgy a Be. 196. §

(2)bekezdésében rögzített szabályok alapján járt el, mint a nyomozó hatóság által kirendelt szakértő2 szakértő esetében (a

1. sorszámú jegyzőkönyvben rögzítetteken túl a tárgyalásról készült hangfelvétel tanúsága szerint a szakértők az érdektelenségük tárgyában is nyilatkoztak), ezen eljárási szabálysértés nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására. [55] Az Terhelt2 II. r. vádlott védője által kifogásolt egyesített igazságügyi elmeorvos, orvos és pszichológus szakértői vélemény kapcsán az ítélőtábla az alábbiakra mutat rá. [56] Az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/
2. (XII. 31.) IRM rendelet
3. §

(1)bekezdése alapján, ha büntetőeljárásban elmeállapot orvosszakértői vizsgálatára kerül sor, a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 12 vizsgálatot végző szakértők közül az egyiknek igazságügyi pszichiátria (igazságügyi elmeorvostan), a másiknak pedig igazságügyi orvostan vagy igazságügyi pszichiátria (igazságügyi elmeorvostan) képesítéssel kell rendelkeznie. E feltételeknek a jelen ügyben kirendelt szakértő3 pszichiáter, igazságügyi elmeorvos szakértő és szakértő4 igazságügyi orvosszakértő maradéktalanul megfelel. Bár a beszámítási képesség vizsgálata (elme)orvosszakértői kompetenciába tartozik, a szakértők a kirendelő határozatban írtaknak megfelelően igazságügyi pszichológus szakértőt is bevontak az eljárásba. Igazságügyi pszichológus szakértő bevonását általában az teszi indokolttá, hogy a két szakterület más-más megközelítéssel és módszerekkel vizsgálja a személyiséget, ami átfogóbb és pontosabb képet eredményez a vizsgált személynél. Míg az elmeorvos a biológiai-orvosi alapokra és a betegség szintű elváltozásokra fókuszál, a pszichológus a kognitív funkciókat, a személyiségstruktúrát és a viselkedésmintákat elemzi mélyrehatóbban. A fentiek szerint a beszámíthatóság eldöntése az (elme)orvosszakértő feladata, a pszichológus elemzése a vizsgált személy tudatállapotáról, az indulati életéről csak az orvosszakértői döntést segíti. [57] Bár a szakértői vélemény ezt valóban nem tartalmazza, megállapítható, hogy a szakértői vizsgálat időpontjában a büntetőeljárásokat érintően az elmeorvosszakértés területén nem volt hatályos módszertani levél; míg a pszichológiai szakértés területén az igazságügyi klinikai és mentálhigiéniai felnőtt- és gyermek szakpszichológia egyes szakértői vizsgálatairól szóló 5/2020.számú módszertani levél volt hatályban. [58] Az a körülmény azonban, hogy e hiányosság kapcsán az elsőfokú bíróság nem járt el a Be. 197. §

(1)bekezdésében írtaknak megfelelően, ugyancsak nem minősül olyan eljárási szabálysértésnek, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására. Egyrészt a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara honlapján szerepelnek a hatályos módszertani levelek, amelyekből a fenti adatok megállapíthatóak voltak, másrészt a beszámítási képesség megítélése (elme)orvosszakértői kompetencia, amely területen nem áll rendelkezésre módszertani levél, harmadrészt a pszichológia területére tartozó módszertani levélből megállapítható, hogy a pszichológus szakértő az abban foglaltaknak megfelelően járt el a vizsgálat során. Mind Terhelt2 II. r., mind Terhelt3 III. r. vádlott tekintetében sor került ugyanis a személyes vizsgálatra és ennek keretében az explorációra (a vizsgált személy tematikus kikérdezése és viselkedésének megfigyelése). A szakvéleményben az is rögzítésre került mindkét terheltet érintően, hogy az exploráció közösen történt, az igazságügyi elmeorvos, a pszichológus és az orvosszakértő együttes részvételével, amelynek a módszertani levélben írtak szerint nem volt akadálya. [59] A szakértő a vizsgálat során olyan teszteket alkalmazott, amelyek a tudományos alapelveknek és a szakma szabályainak megfelelnek, a szakmai gyakorlatban elfogadottak és használtak. A tesztek, kérdőívek kiválasztása során a szakértőnek olyan módszereket kell választania, amelyek illeszkednek a feltett vagy szakmai szempontból vizsgálandó kérdésekhez, és ezen kérdések megválaszolására érvényességgel bírnak. A módszertani levél szerint a szakértő a személyiség vizsgálata esetén projektív vizsgálatokat vagy többfaktoros, validitási skálákkal bíró teszteket alkalmaz. Jelen esetben a szakértő – a módszertani levélben írtaknak megfelelően – projektív teszteket (Rorschach és Szondi) alkalmazott. A tesztek értékelése és értelmezése szakértői feladat, így az esetlegesen közölt tesztadatokból levont következtetések megkérdőjelezésére irányuló, nem szakember részéről érkező kritikákra nem kell választ adnia, legfeljebb más szakértő fogalmazhat meg szakmai álláspontot. Megállapítható továbbá, hogy a szakvéleményben szerepelnek a módszertani levél

1. és
2. oldalán „A szakvélemény formai követelményei” címszó alatt 1/, 2/, 3/ és 4/ pontban felsorolt elemek. A 2/ c) pont szerint a szakvélemény tartalmazza a pszichológiai vizsgálat adatainak módszerenként elkülönített kiértékelését, leírását a tesztadatok szükségszerű közrebocsátása Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 13 nélkül (lelet). Jelen ügyben a szakvélemény mindkét terhelt esetében részletesen tartalmazza a Szondi-próba és a Rorschach teszt eredményét, valamint a személyiségvizsgálatra vonatkozó összegzést, emellett a pszichés vizsgálatuk eredményét is. A szakértők továbbá a terheltek vonatkozásában a pszichiátriai, addiktológiai ellátásuk kapcsán rendelkezésre álló orvosi iratokat is figyelembe vették a szakértői vélemény elkészítésénél. [60] A tesztleírások mindkét terhelt esetében tartalmaznak konkrét értékeket is, de a módszertani levél kifejezetten úgy fogalmaz, hogy a szakértői véleményben nem szükséges az egyes tesztadatok, tesztmutatók közlése. Amennyiben a szakértő ezeket mégis közli, az oly módon kell, hogy történjen, hogy azokból ne legyen lehetséges direkt összefüggéseket leszűrni egyes kóros folyamatokra vagy személyiségjellegzetességre nézve, amely egy esetleges későbbi vizsgálat eredményeit befolyásolhatná. A szakértő a klinikai és mentálhigiéniai felnőtt- és gyermek szakpszichológiai vizsgálat során keletkezett adatok megőrzése során a Szak.tv., valamint az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény alapján jár el. A vizsgálat során keletkezett adatokat csak a törvény által arra feljogosított személy - így különösen az ügyben kirendelt másik szakértő - ismerheti meg. [61] A nyers tesztadatok (pl. Rorschach lapok kódolása vagy Szondi profilok) kiadását szigorú szakmai, etikai és jogszabályi előírások kötik, a pszichológiai tesztek a pszichológusok védett munkaeszközei. Ha a tesztkérdések, ábrák vagy az értékelési kulcsok (nyers adatok) nyilvánossá válnának, a vizsgálati személyeknek lehetősége lenne azokra felkészülni, ami lerontaná a teszt objektivitását és jövőbeni felhasználhatóságát. Mivel a nyers adatok (pl. "F1+%", „T%”, „V%”) laikusok számára nem értelmezhetőek, a szakértő felelőssége, hogy ne csak adatokat közöljön, hanem a laikusok számára is érthető, szakszerű összefoglalást adjon, amely jelen ügyben az írásban előterjesztett szakvélemény alapján mindkét terheltet érintően megtörtént. [62] A törvényszék ugyan bizonyítékként értékelte a titkos információgyűjtés eredményét, azonban nem adta indokát annak, hogy a titkos információgyűjtés alkalmazását miért tekintette törvényesnek. E körben a törvényszéknek a titkos információgyűjtés alkalmazásának feltételeit, az információgyűjtés tényének igazolására vonatkozó rendelkezés betartását és a titkos információgyűjtés eredményének felhasználhatóságát kellett volna vizsgálnia. [63] Így a fellebbviteli főügyészség indítványával egyetértve az ítélőtábla is indokoltnak találta az ezzel kapcsolatos releváns pertörténeti adatok feltüntetését az ítélet indokolásában, valamint e bizonyítás törvényességének vizsgálatát. [64] A rendelkezésre álló iratok alapján e körben az ítélőtábla az alábbi kiegészítést teszi: [65] A feljelentés megtételére
3. június
4. napján, a nyomozás elrendelésére
5. június
6. napján került sor. [66] Terhelt1 I. r. vádlott +36309775940 hívószáma vonatkozásában a Győri Járásbíróság a
7. április
8. napján kelt, 1/127-1/2018.GYJB számú végzésével engedélyezte a titkos információgyűjtést a
9. április
10. napján 12 órától
11. július
12. napján 12 óráig terjedő időszakra. [67] Terhelt2 II. r. vádlott +36202984878 hívószáma vonatkozásában a Győri Járásbíróság a
13. április
14. napján kelt, 1/126-1/2018.GYJB számú végzésével engedélyezte a titkos információgyűjtést a
15. április
16. napján 12 órától
17. július
18. napján 12 óráig terjedő időszakra. [68] Terhelt4 IV. r. vádlott +36707020922 hívószáma vonatkozásában a Győri Járásbíróság a
19. február
20. napján kelt, 1/56-1/2018.GYJB számú végzésével engedélyezte a titkos információgyűjtést a
21. február
22. napján 12 órától
23. május
24. napján 12 óráig Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 14 terjedő időszakra, majd a
25. május
26. napján kelt, 1/173-1/2018.GYJB számú határozatával
27. május
28. napján 12 órától
29. augusztus
30. napján 12 óráig. [69] Terhelt5 tanú (az eljárás korábbi szakaszában V. r. terhelt) +36702343704 hívószáma vonatkozásában a Győri Járásbíróság a
31. február
32. napján kelt, 1/57-1/2018.GYJB számú végzésével engedélyezte a titkos információgyűjtést a
33. február
34. napján 12 órától
35. május
36. napján 12 óráig terjedő időszakra, majd a +36303798385 hívószám tekintetében a
37. április
38. napján kelt, 1/125-1/2018.GYJB számú határozatával
39. április
40. napján 12 órától
41. július
42. napján 12 óráig. [70] Terhelt7 VII. r. vádlott +36308249331 hívószáma vonatkozásában a Győri Járásbíróság a
43. február
44. napján kelt, 1/58-1/2018.GYJB számú végzésével engedélyezte a titkos információgyűjtést a
45. február
46. napján 12 órától
47. május
48. napján 12 óráig terjedő időszakra. [71] Terhelt8 VIII. r. vádlott +36307542498 hívószáma vonatkozásában a Győri Járásbíróság a
49. április
50. napján kelt, 1/128-1/2018.GYJB számú végzésével engedélyezte a titkos információgyűjtést a
51. április
52. napján 12 órától
53. július
54. napján 12 óráig terjedő időszakra. [72] A Be.
55. §

(1)bekezdése alapján a leplezett eszköz alkalmazásának törvényességét az engedélyezés időpontjában hatályos rendelkezések szerint kell megítélni. [73] A titkos információgyűjtés engedélyezésekor hatályban volt 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: régi Be.) 206/A. §

(1)bekezdése alapján a bűnüldözési célból folytatott bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eredménye a büntetőeljárásban bizonyítékként akkor használható fel, ha a titkos adatszerzés engedélyezésének e törvényben meghatározott feltételei (

1. §) a bizonyítani kívánt bűncselekmény tekintetében fennállnak, a titkos információgyűjtés engedélyezését kérő szerv a büntetőeljárásban felhasználni kívánt információ megszerzését követően a nyomozást – a büntetőeljárás megindításának valamennyi, e törvényben meghatározott feltétele megállapításakor – nyomban elrendelte vagy a feljelentési kötelezettségének nyomban eleget tett. A régi Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontja alapján titkos adatszerzésnek öt évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény esetében volt helye. Megállapítható, hogy a régi Be. 206/A. §

(1)bekezdés a) pontjában foglalt feltétel az IIV. r. és a VII. r. vádlottak kapcsán teljesült, ugyanis e vádlottakat az ügyészség a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző, és az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntettével vádolta meg, amely bűncselekmény büntetési tételkerete öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, míg a VIII. r. vádlottal szemben a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette volt a vád, amely két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. [74] A titkos információgyűjtés eredménye felhasználásának a régi Be. 206/A. §

(1)bekezdés b) pontban foglalt feltétele – a feljelentési kötelezettség „nyombanisága” – vizsgálata körében is irányadónak tekinthető az, amit a joggyakorlat a törvény (

1. december
2. napjáig hatályos) szövegében szereplő "haladéktalanság" értelmezésére kidolgozott. Eszerint a „haladéktalanság” minden egyes ügyben külön értékelendő, nincs erre meghatározott konkrét időtartam, az függ az ügy jellegétől, bonyolultságától, a feldolgozásra váró adatmennyiségtől, melyből ki kell válogatni a titkos információgyűjtés célja szempontjából érdektelen vagy az ügyben nem érintett személyre vonatkozó adatokat is. Az irreleváns információk kiszűrése után a feljelentés szempontjából releváns adathalmaz további elemzésére bizonyos idő mindenképp szükséges, ennek körében több szempont Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 15 körültekintő vizsgálatára van szükség (a releváns adathalmaz elégséges-e a régi Be.
3. §ban meghatározott és az engedélyben feltüntetett bűncselekmények valamelyikére vonatkozó gyanú megállapításához; a bűncselekmény elkövetésére utaló adatok azzal a személlyel kapcsolatba hozhatók-e, akikre nézve az információgyűjtés engedélyezett volt; az adatok az engedélyben nem szereplő más személy bűncselekményének bizonyítására is felhasználhatóke). [75] A „haladéktalanság” értelmezésével kapcsolatban megjegyzést érdemel, hogy az nem azonos az azonnaliság fogalmával. Az eljárási törvény ismeri és kimerítően szabályozza a határidő fogalmát és számtalan helyen konkrét számokban meg is határozza az eljárási cselekmény teljesítésére nyitva álló időt. Ebből az a következtetés is levonható, hogy ahol az eljárási törvény konkrét számokban meghatározott határidőt állapít meg, azt tudatosan teszi, míg más esetekben szándékoltan nem számszerűsíti a kérdéses tartamot. Ez az ítélőtábla álláspontja szerint igaz a régi Be. 206/A. §

(1)bekezdés b) pontja esetében, a

1. január
2. napjától hatályos szövegben szereplő „nyombaniság” esetében is, ahol a törvény konkrét időtartamot nem jelöl meg. Ugyanis mindig az adott ügy jellegével és a rendelkezésre álló adatok gondos mérlegelésével állapítható meg, hogy ezen törvényi feltétel megvalósult-e, vagy sem, ugyanis az ügyek eltérő voltára, az azokban rendelkezésre álló eltérő mennyiségű adatok feldolgozására értelemszerűen más és más időtartam szükséges. A másodfokú bíróság osztotta a BH+2014.3.
3. számú döntés indokolásában kifejtett álláspontot is, miszerint az eljárási törvény nem véletlenül nem fogalmazott meg egzakt határidőt, hiszen ez nem is lenne lehetséges, mivel a feljelentés megtételéhez igen alapos és körültekintő mérlegelő, értékelő tevékenységre van előzetesen szükség. [76] Az ítélőtábla arra is rámutat, hogy a titkos információgyűjtés és a titkos adatszerzés intézménye a szabályozásukban mutatkozó számtalan hasonlóság ellenére jelentős eltéréseket is hordoz, különösen az alkalmazás céljával, a jogintézmény rendeltetésével összefüggésben. A titkos információgyűjtés idején hatályos szabályozás szerint bűnüldözési célú titkos információgyűjtésre a büntetőeljárás megindulását megelőzően, a büntetőeljáráson kívül kerülhet csak sor, mégpedig a rendőrségről szóló
4. évi XXXIV. törvény (Rtv.)
5. §

(1)bekezdésében írtak szerint, egyebek mellett elsődlegesen az elkövetés megelőzése, felderítése, megszakítása céljából. Ennek oka, hogy ekkor még a büntetőeljárás megindításának legalapvetőbb feltétele – a bűncselekmény gyanúja – is hiányzik. A titkos eszköz alkalmazásának időpontjában a hatóságok rendelkezésére álló adatok, információk rendkívül szűkkörűek, sok esetben még meg sem kezdődött a cselekmény elkövetése, következésképpen az abban résztvevők köre sem lehet ismert, nem lehet beszélni elkövetőről vagy az elkövetéssel gyanúsítható személyről sem. Ebből fakad, hogy a titkos információgyűjtés szemben a titkos adatszerzéssel – mely a régi Be. 202. §

(1)-

(2)bekezdésében írtak szerint a gyanúsítottra vagy az elkövetéssel gyanúsítható személyre, illetve a velük (alaposan feltehetően) bűnös kapcsolatot fenntartó személyre korlátozott – lényegében ilyen irányú személyi korlátozás nélkül alkalmazható. A titkos adatszerzés esetében tehát már egy megindult nyomozásról lehet beszélni, amely ezáltal kijelöli az adatszerzés kereteit is, a titkos információgyűjtésnél azonban még nem került sor a nyomozás elrendelésére, és éppen azt kell eldönteni a beszerzett információk alapján, hogy indokolt -e egyáltalán a nyomozás elrendelése, illetve a feljelentés megtétele. Ez pedig ugyancsak azt a gondolatot erősíti, hogy e tekintetben egzakt határidő meghatározása nem lehetséges. [77] Mivel a Terhelt1 I. r. vádlott, Terhelt2 II. r. vádlott, Terhelt5 tanú, Terhelt4 IV. r. vádlott és Terhelt8 VIII. r. vádlottak hívószáma kapcsán engedélyezett titkos információgyűjtés határideje (2018. július 9., ill. 2018. augusztus 19. napja) a feljelentés megtételekor, illetve a nyomozás elrendelésekor még el sem telt, megállapítható, hogy a régi Be. 206/A. §

(1)bekezdésének b) pontjában foglalt feltétel is teljesült. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 16 [78] A Győri Törvényszék Elnöke

1. június
2. napján KT.5-9/4/2018.GyTvsz.számon igazolta a titkos információgyűjtés jogszerűségét. [Be. 206/A. §

(5)bekezdés] Az ítélőtábla megjegyzi, hogy az engedélyező végzésekben és az igazolásban a cselekmény minősítéseként a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontja és a

(4)bekezdés a) pontja került megjelölésre, a régi Be. 201. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel azonban a régi Be. 206/A. §

(1)bekezdés a) pontjában írt feltétel e minősítéssel kapcsolatban is teljesül. [79] A fentiekben kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság által bizonyítékként figyelembe vett titkos információgyűjtés eredményének, valamint a könyvszakértői vélemények és elmeorvosszakértő vélemények értékelésére törvényesen került sor. [80] A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát az ügy érdemi elbírálásának eljárásjogi akadálya nincs. [81] Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet megalapozatlanságra hivatkozó felvetések kapcsán rámutat, hogy a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le [Be. 591. §

(1)bekezdés]. [82] A tényálláshoz kötöttség elvi indokát a bizonyítékok értékelésére vonatkozó törvényi rendelkezések adják, amelyek szerint a bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje. A bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg [Be. 167. §

(3)és

(4)bekezdése]. E szabályozás biztosítja a bizonyítékok hiteltérdemlőségének meggyőződés szerinti szabad értékelését, illetőleg védi az elsőfokú bíróság mérlegelését. [83] A Kúria az EBH 2019.B.

1. számon közzétett határozatában mutatott rá arra, hogy a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma nem a megalapozatlanság kiküszöbölését korlátozza, hanem az elsőfokon lefolytatott bizonyítást védi. A tényállás hiányosságának pótlása, a felderítetlenségének megszüntetése, az iratellenesség kiküszöbölése, avagy a helyes ténybeli következtetés levonása nem a felülmérlegelés tilalma alá esik, hanem éppen a megalapozatlanság orvoslásának törvényes eszköze, abban az esetben, ha az így módosult eltérő tényállás a felmentett vádlott bűnösségének megállapításához vagy a bűnösnek kimondott vádlott felmentéséhez vezethet. A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma annyit jelent, hogy a másodfokú bíróság nem dönthet másként egy bizonyíték hitelességéről, mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette. Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján a tényállás módosítása valójában nem más, mint ugyanazon bizonyíték alapján olyan további, az elsőfokú bíróság által nem megállapított tények megállapítása, amit az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott, azonban a terhelt büntetőjogi felelőssége szempontjából releváns. Az iratellenesség kiküszöbölése azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság nem a valós (az ügyiratokban rögzített) tartalma szerint vette figyelembe a bizonyítékot, és ezt javítja ki a fellebbviteli bíróság az ügyiratok szerinti tartalom alapulvételével. Téves ténybeli következtetés esetén pedig az elfogadott bizonyítékból történő, a logika szabályainak meg nem felelő ténykövetkeztetést helyesbíti a jogorvoslat tárgyában eljáró másodfokú bíróság. Minden esetben azonban a tényállás módosításának alapja az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyíték. A másodfokú eljárásban az eltérő bizonyítékértékelés (felülmérlegelés) tilalmának általános érvényű elve azt jelenti, hogy a másodfokú bíróság nem dönthet másként egy bizonyíték hiteltérdemlőségéről, mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette. [84] A vádlottak személyi körülményeire vonatkozó megállapítások és korábbi büntetéseikre vonatkozó adatok nem a történeti tényállás részei. A Be.
2. §

(3)bekezdés

1. b)és
2. c)pontjai mellett a BH2022.34. és az EBD2019.B.20. eseti döntésekből is levezethető, hogy a személyi körülményekre (korábbi büntetésekre) vonatkozóan megállapított tények és a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 17 bíróság által megállapított történeti tényállás az ügydöntő határozat két különböző tartalmi egysége. [85] Erre figyelemmel az ítélőtábla elsőként az elsőfokú ítélet indokolásában rögzített, a terheltek személyi körülményeire vonatkozó tényeket vizsgálta, amelyek az erkölcsi bizonyítványok adatai és a nyilvános ülésen elhangzottak alapján az alábbiak szerint szorulnak kiegészítésre, illetve pontosításra. [86] Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában: az cég13-nél dolgozik 6 órában, és egyéb alkalmi munkákat is vállal; a banki tartozás levonását követően a havi jövedelme nettó 200.000.-220.000.- forint; vérnyomás problémájára gyógyszert szed. [87] Terhelt2 II. r. vádlott tekintetében: gépszerelő-karbantartó-forgalmazó szakképzettséggel rendelkezik; részben a tartalékait éli fel, részben a házastársa tartja el, akinek a havi jövedelme 800.000.-1.000.0000.- forint között van; a NAV felé fennálló tartozása 8 millió forint, amit nem fizet; a vérnyomása mellett a koleszterinszintje is magas, cukorbetegségére gyógyszert szed és inzulint is kap; a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2015. június 11. napján kelt és jogerőre emelkedett 5.B.20.324/2014/16.számú ítéletével költségvetési csalás bűntette miatt 1 év 6 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtön végrehajtási fokozatú szabadságvesztésre és 250.000.- Ft pénzbüntetésre ítélte, amely elítélés az erkölcsi bizonyítványában már nem szerepel; az elsőfokú ítélet [17] bekezdésében rögzített ítéletben a pénzbüntetés összege 400.000.- Ft; az elsőfokú ítélet [18] bekezdésében feltüntetett büntetővégzésben kábítószer birtoklásának vétsége miatt 200.000.- Ft pénzbüntetés került vele szemben kiszabásra; az elsőfokú ítélet [20] bekezdésében írt határozatban kábítószer birtoklásának vétsége miatt 180 óra közérdekű munkára ítélte a bíróság; az elsőfokú ítélet [21] bekezdésében szereplő ítéletben a pénzbüntetés összege 360.000.- Ft; a Balassagyarmati Járásbíróság a 2025. március 18. napján kelt és 2025. április 8. napján jogerőre emelkedett 29.Bpk.107/2025/4.számú határozatával bódult állapotban elkövetett járművezetés vétsége és kábítószer birtoklásának vétsége miatt 1 év – végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett – fogházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 1 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte (elkövetési idő: 2022. december 13.). [88] Terhelt3 III. r. vádlott esetében: a gyermeke már nagykorú, de mivel még nappali tagozaton tanulmányokat folytat, továbbra is eltartásra szorul; pénzügyi könyvelői végzettséggel rendelkezik; a Riviéra Kft.-nél dolgozik pultos-felszolgálóként, a havi nettó jövedelme kb. 350.000.forint; inzulinrezisztenciája miatt gyógyszeres kezelésben részesül; Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 18 a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2022. október 3. napján kelt és 2022. október 17. napján jogerőre emelkedett 421.Bpk.52.238/2022/3.számú határozatával kábítószer birtoklásának vétsége miatt 120.000.- Ft pénzbüntetést szabott ki vele szemben (elkövetési idő: 2020. október 11.), a bírósági eljárást megelőzően az ügyben a Budapesti XI-XXII. Kerületi Ügyészség a 2021. április 14. napján meghozott B.987/2021/3.számú határozatával feltételes ügyészi felfüggesztést alkalmazott; a Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészség 2023. április 25. napján B.252/2022/295.számon közokirat-hamisítás bűntette miatt ügyészi megrovásban részesítette (elkövetési idő: 2020. június 4.); a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság a 2024. június 17. napján kelt és 2024. július 2. napján jogerőre emelkedett 10.B.XVIII.664/2024/2.számú határozatával kábítószer birtoklásának bűntette miatt 120 óra közérdekű munkára ítélte (elkövetési idő: 2022. december 20.). [89] Terhelt4 IV. r. vádlott vonatkozásában: az elsőfokú ítélet [28] bekezdésében rögzített ítéletben a pénzbüntetés összege 336.000.- Ft. [90] Terhelt8 VIII. r. vádlott esetében: kozmetikus mesterfokozatot szerzett; sminktetoválóként és kozmetikusként is dolgozik a cég14ban, havi nettó jövedelme 600.000.-700.000.- forint; a VW Tiguan típusú személygépkocsija 10-12 éves, az értéke nagyjából 2.000.000.forint; 15 éve fennálló Hashimoto-thyreoiditis pajzsmirigybetegségét és inzulinrezisztenciáját gyógyszeresen kezelik. [91] A történeti tényállást érintően az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényegében megalapozott, az csak a Be. 592. §

(2)bekezdés a) pontja alapján szorul kiegészítésre. Az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltakat, mely szerint – a vádirati tényállásban írtakkal egyezően - az általános forgalmi adóbevallások benyújtásának időpontját és az ügy tárgyát képező számlák adatait is indokolt feltüntetni a tényállásban. A cselekmény minősítését előrevetítve ugyanis megállapítható, hogy a valótlan tartalmú bevallások benyújtásával valósult meg az adóhatóság megtévesztése, mellyel összefüggésben a költségvetést vagyoni hátrány érte. Míg a hamis magánokirat felhasználásának vétségét az adóbevallások alapját képező fiktív számlák felhasználása alapozza meg, amely indokolttá teszi az egyes számlák adatainak a feltüntetését is. [92] Az ítélőtábla a Be. 593. §

(1)bekezdésének a) pontja alapján a történeti tényállást az alábbiak szerint változtatja meg: - Terhelt3 III. r. vádlott neve hivatalosan Terhelt3; az elsőfokú ítélet [66] bekezdését az alábbi táblázattal egészíti ki: Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 19 Számla kibocsátásának dátuma száma végösszege (EUR) 2017.11.15 9808-11V-101 30 470,00 2017.11.20 9969-11V-101 17 126,00 2017.11.28 10392-11V-101 29 915,00 2017.12.01 10564-11V-101 41 289,00 2017.12.06 10770-11V-101 44 300,00 2017.12.07 10817-11V-101 22 688,00 2017.12.07 10818-11V-101 13 830,00 2017.12.07 10825-11V-101 4 500,00 2017.12.11 10951-11V-101 28 569,00 2017.12.19 11557-11V-101 35 890,00 2017.12.20 11666-11V-101 19 198,00 2017.12.22 11856-11V-101 31 690,00 2017.12.27 11937-11V-101 4 215,00 2018.01.15 359-11V-101 18 085,00 2018.01.19 534-11V-101 32 394,00 2018.01.19 536-11V-101 37 500,00 2018.01.25 729-11V-101 18 736,00 2018.01.25 734-11V-101 10 126,00 2018.01.25 728-11V-101 18 984,00 2018.01.31 932-11V-101 18 405,00 2018.01.31 931-11V-101 27 170,00 2018.02.02 1007-11V-101 38 100,00 2018.02.07 1132-11V-101 23 195,00 2018.02.07 1135-11V-101 19 350,00 2018.02.12 1269-11V-101 29 651,00 Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 2018.02.12 20 1270-11V-101 29 865,00 az elsőfokú ítélet [67] bekezdést az alábbi táblázattal egészíti ki: Számla kibocsátásának dátuma száma végösszege (EUR) 2016.10.03 2016/000022 20 661,00 2016.10.03 2016/000022 220,00 2016.11.21 2016/000029 775,00 2016.11.21 2016/000023 16 442,00 2016.11.22 2016/000023 220,00 2016.12.02 2016/000024 52 567,00 2016.12.02 2016/000024 220,00 2016.12.12 2016/000026 20 620,00 2016.12.12 2016/000028 26 933,00 2016.12.12 2016/000043 33 516,00 2016.12.12 2016/000043 220,00 2016.12.13 2016/000030 31 490,00 2016.12.13 2016/000031 35 038,00 2016.12.13 2016/000032 2 750,00 2016.12.13 2016/000033 220,00 2016.12.14 2016/000035 8 670,00 2016.12.15 2016/000036 31 084,00 2016.12.15 2016/000036 220,00 2016.12.15 2016/000037 220,00 2016.12.19 2016/000041 27 526,00 2016.12.20 2016/000050 47 494,00 2016.12.20 2016/000050 272,00 2016.12.22 2016/000038 10 390,00 2016.12.22 2016/000039 27 254,00 Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 21 2016.12.22 2016/000039 272,00 2016.12.22 2016/000046 8 718,00 2016.12.22 2016/000048 14 127,00 2017.01.23 2017/000001 17 462,00 2017.01.26 2017/000002 15 936,00 2017.02.01 2017/000003 28 594,00 2017.02.02 2017/000004 13 358,00 2017.02.17 2017/000005 10 069,00 2017.02.17 2017/000006 1 220,00 2017.03.06 2017/000008 28 030,00 2017.03.10 2017/000009 22 901,00 2017.03.17 2017/000010 23 545,00 2017.03.28 2017/000011 52 647,00 2017.04.06 2017/000016 3 588,00 2017.04.07 2017/000012 25 649,00 2017.04.07 2017/000013 6 592,00 2017.04.12 2017/000014 2 220,00 2017.04.12 2017/000015 -5 760,00 2017.04.19 2017/000017 15 761,00 2017.04.19 2017/000018 18 977,00 2017.04.19 2017/000018 272,00 2017.04.19 2017/000019 -1 628,00 2017.04.27 2017/000020 11 393,00 2017.04.27 2017/000020 272,00 2017.04.27 2017/000020 -1 628,00 2017.05.04 2017/000021 27 090,00 2017.05.04 2017/000021 272,00 Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 22 2017.05.09 2017/000022 22 645,00 2017.05.09 2017/000023 4 314,00 2017.05.17 2017/000024 40 911,00 2017.05.17 2017/000024 272,00 2017.05.24 2017/000025 25 695,00 2017.05.24 2017/000025 272,00 2017.05.26 2017/000026 32 306,00 2017.05.26 2017/000026 272,00 2017.06.09 2017/000027 39 439,00 2017.06.09 2017/000027 272,00 2017.06.16 2017/000028 619,00 2017.06.16 2017/000029 16 715,00 2017.06.16 2017/000029 272,00 2017.06.16 2017/000029 -759,00 2017.07.11 2017/000030 42 000,00 2017.07.27 2017/000031 56 780,00 2017.08.18 2017/000032 32 923,00 - az elsőfokú ítélet [68] bekezdését az alábbi táblázattal egészíti ki: Számla kibocsátásának dátuma száma végösszege (EUR) 2017.09.21 2017/000034 12 644,00 2017.10.06 2017/000037 11 000,00 2017.10.06 2017/000039 15 476,80 2017.11.02 2017/000040 13 410,69 2017.11.03 2017/000041 23 517,04 2017.11.15 2017/000042 31 877,00 Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 23 2017.11.20 2017/000043 18 080,00 2017.11.28 2017/000044 31 389,84 2017.12.01 2017/000045 43 212,50 2017.12.06 2017/000046 21 190,00 2017.12.06 2017/000047 24 882,00 2017.12.07 2017/000048 14 383,20 2017.12.07 2017/000049 23 595,52 2017.12.07 2017/000050 12 660,00 2017.12.11 2017/000051 13 954,20 2017.12.11 2017/000052 16 142,60 2017.12.14 2017/000053 28 784,80 2017.12.19 2017/000054 37 624,40 2017.12.19 2017/000055 393,00 2017.12.20 2017/000056 20 266,10 2017.12.22 2017/000057 33 257,10 2017.12.27 2017/000058 4 384,10 2018.01.15 2018/000001 18 808,00 2018.01.15 2018/000001 300,00 2018.01.19 2018/000002 72 989,00 2018.01.19 2018/000002 300,00 2018.01.25 2018/000003 50 358,00 2018.01.25 2018/000003 300,00 2018.01.31 2018/000004 47 697,20 2018.01.31 2018/000004 300,00 2018.02.02 2018/000005 39 626,00 2018.02.02 2018/000005 300,00 2018.02.07 2018/000006 24 122,30 Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 24 2018.02.07 2018/000006 300,00 2018.02.07 2018/000007 20 126,00 2018.02.07 2018/000007 300,00 2018.02.12 2018/000008 62 198,80 2018.02.12 2018/000008 300,00 - az elsőfokú ítélet [69] bekezdését az alábbi táblázattal egészíti ki: Számla kibocsátásának dátuma száma nettó összege áfatartalma végösszege 2016.09.28 1 5 338 175 Ft 1 441 307 Ft 6 779 482 Ft 2016.11.17 4 3 977 100 Ft 1 073 817 Ft 5 050 917 Ft 2016.11.28 5 13 202 526 Ft 3 564 682 Ft 16 767 208 Ft 2016.12.06 6 13 187 778 Ft 3 560 700 Ft 16 748 478 Ft 2016.12.07 7 7 150 528 Ft 1 930 643 Ft 9 081 171 Ft 2016.12.12 8 9 598 825 Ft 2 591 683 Ft 12 190 508 Ft 2016.12.13 9 11 075 535 Ft 2 990 395 Ft 14 065 930 Ft 2016.12.13 10 7 924 177 Ft 2 139 528 Ft 10 063 705 Ft 2016.12.19 11 14 689 560 Ft 3 966 181 Ft 18 655 741 Ft 2016.12.19 12 273 635 Ft 73 882 Ft 347 517 Ft 2016.12.19 13 606 276 Ft 163 694 Ft 769 970 Ft 2016.12.21 14 11 996 432 Ft 3 239 037 Ft 15 235 469 Ft 2016.12.28 16 968 417 Ft 261 473 Ft 1 229 890 Ft 2017.01.16 17 4 313 444 Ft 1 164 630 Ft 5 478 074 Ft 2017.01.23 18 4 106 210 Ft 1 108 677 Ft 5 214 887 Ft 2017.01.24 19 204 510 Ft 55 218 Ft 259 728 Ft 2017.01.31 20 10 181 550 Ft 2 749 019 Ft 12 930 569 Ft 2017.02.14 21 543 113 Ft 146 641 Ft 689 754 Ft Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 25 2017.02.16 22 2 907 225 Ft 784 951 Ft 3 692 176 Ft 2017.02.28 23 6 402 006 Ft 1 728 542 Ft 8 130 548 Ft 2017.02.28 24 6 964 835 Ft 1 880 506 Ft 8 845 341 Ft 2017.03.09 27 5 657 735 Ft 1 527 589 Ft 7 185 324 Ft 2017.03.16 28 6 469 285 Ft 1 746 707 Ft 8 215 992 Ft 2017.03.27 29 13 358 235 Ft 3 606 724 Ft 16 964 959 Ft 2017.03.29 30 6 414 306 Ft 1 731 862 Ft 8 146 168 Ft 2017.03.29 31 424 215 Ft 114 538 Ft 538 753 Ft 2017.04.06 32 897 680 Ft 242 374 Ft 1 140 054 Ft 2017.04.18 33 4 773 385 Ft 1 288 814 Ft 6 062 199 Ft 2017.04.18 34 3 965 535 Ft 1 070 695 Ft 5 036 230 Ft 2017.04.26 35 2 504 328 Ft 676 169 Ft 3 180 497 Ft 2017.04.28 36 6 885 450 Ft 1 859 072 Ft 8 744 522 Ft 2017.04.28 37 615 384 Ft 166 154 Ft 781 538 Ft 2017.05.05 38 6 172 660 Ft 1 666 618 Ft 7 839 278 Ft 2017.05.11 39 578 002 Ft 156 061 Ft 734 063 Ft 2017.05.15 40 10 288 488 Ft 2 777 892 Ft 13 066 380 Ft 2017.05.23 41 6 465 408 Ft 1 745 660 Ft 8 211 068 Ft 2017.05.25 42 8 110 120 Ft 2 189 733 Ft 10 299 853 Ft 2017.05.26 43 9 854 644 Ft 2 660 754 Ft 12 515 398 Ft 2017.05.29 44 617 661 Ft 166 768 Ft 784 429 Ft 2017.06.14 45 4 317 414 Ft 1 165 702 Ft 5 483 116 Ft 2017.06.19 46 7 448 979 Ft 2 011 224 Ft 9 460 203 Ft 2017.06.21 47 3 271 780 Ft 883 381 Ft 4 155 161 Ft 2017.07.06 48 -325 050 Ft -87 764 Ft -412 814 Ft 2017.07.20 49 7 929 645 Ft 2 141 004 Ft 10 070 649 Ft 2017.07.20 52 629 640 Ft 170 003 Ft 799 643 Ft Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 26 2017.07.20 53 421 542 Ft 113 816 Ft 535 358 Ft 2017.07.26 54 6 358 372 Ft 1 716 761 Ft 8 075 133 Ft 2017.07.26 55 7 538 230 Ft 2 035 322 Ft 9 573 552 Ft - az elsőfokú ítélet [70] bekezdését az alábbi táblázattal egészíti ki: Számla kibocsátásának dátuma száma nettó összege áfatartalma végösszege 2017.09.21 1 3 161 456 Ft 853 593 Ft 4 015 049 Ft 2017.09.21 2 482 790 Ft 130 353 Ft 613 143 Ft 2017.10.02 3 2 756 724 Ft 744 316 Ft 3 501 040 Ft 2017.10.02 4 3 796 307 Ft 1 025 003 Ft 4 821 310 Ft 2017.10.09 5 3 332 982 Ft 899 905 Ft 4 323 887 Ft 2017.11.02 6 5 787 125 Ft 1 562 524 Ft 7 349 649 Ft 2017.11.02 7 -5 787 125 Ft -1 562 524 Ft -7 349 649 Ft 2017.11.02 8 5 878 902 Ft 1 587 304 Ft 7 466 206 Ft 2017.11.08 9 8 133 860 Ft 2 196 142 Ft 10 330 002 Ft 2017.11.15 10 4 598 427 Ft 1 241 576 Ft 5 840 003 Ft 2017.11.15 11 362 205 Ft 97 795 Ft 460 000 Ft - az elsőfokú ítélet [71] bekezdését az alábbi táblázattal egészíti ki: Számla kibocsátásának dátuma száma nettó összege áfatartalma végösszege 2017.11.26 12 7 843 232 Ft 2 117 673 Ft 9 960 905 Ft 2017.11.29 13 10 798 985 Ft 2 915 726 Ft 13 714 711 Ft 2017.12.06 14 24 889 062 Ft 6 720 047 Ft 31 609 109 Ft 2017.12.08 15 2 991 070 Ft 807 589 Ft 3 798 659 Ft 2017.12.08 16 3 988 561 Ft 1 076 912 Ft 5 065 473 Ft Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 27 2017.12.14 17 7 258 713 Ft 1 959 853 Ft 9 218 566 Ft 2017.12.14 18 188 976 Ft 51 024 Ft 240 000 Ft 2017.12.18 19 9 472 441 Ft 2 557 559 Ft 12 030 000 Ft 2017.12.19 20 4 859 843 Ft 1 312 158 Ft 6 172 001 Ft 2017.12.19 21 316 863 Ft 85 553 Ft 402 416 Ft 2017.12.21 24 9 400 533 Ft 2 538 144 Ft 11 938 677 Ft 2017.12.28 25 1 540 265 Ft 415 872 Ft 1 956 137 Ft 2018.01.04 28 12 485 375 Ft 3 371 051 Ft 15 856 426 Ft 2018.01.15 26 4 699 884 Ft 1 268 969 Ft 5 968 853 Ft 2018.01.19 27 18 144 308 Ft 4 898 963 Ft 23 043 271 Ft 2018.01.30 29 11 951 687 Ft 3 226 956 Ft 15 178 643 Ft 2018.01.31 LN5SA4223002 600 000 Ft 162 000 Ft 762 000 Ft 2018.02.07 LN5SA4223003 9 940 532 Ft 2 683 943 Ft 12 624 476 Ft 2018.02.08 LN5SA4223004 2 650 602 Ft 715 662 Ft 3 366 264 Ft 2018.02.08 LN5SA4223005 8 517 768 Ft 2 299 797 Ft 10 817 565 Ft 2018.02.11 LN5SA4223006 3 461 557 Ft 934 620 Ft 4 396 177 Ft 2018.02.11 LN5SA4223007 1 544 774 Ft 417 088 Ft 1 961 862 Ft 2018.02.11 LN5SA4223008 10 660 734 Ft 2 878 398 Ft 13 539 132 Ft 2018.02.14 B-2018-1 7 025 000 Ft 1 897 000 Ft 8 922 000 Ft - az elsőfokú ítélet [72] bekezdését az alábbi táblázattal egészíti ki: Számla kibocsátásának dátuma száma 2016.09.28 000017 2016.11.15 nettó összege áfatartalma végösszege 5 447 180 Ft 1 470 739 Ft 6 917 919 Ft 000018 4 037 590 Ft 1 090 149 Ft 5 127 739 Ft 2016.11.28 000019 13 403 580 Ft 3 618 967 Ft 17 022 547 Ft 2016.12.06 000020 13 385 410 Ft 3 614 061 Ft 16 999 471 Ft Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 28 2016.12.07 000021 7 259 420 Ft 1 960 043 Ft 9 219 463 Ft 2016.12.12 000022 9 745 000 Ft 2 631 150 Ft 12 376 150 Ft 2016.12.13 000023 11 244 200 Ft 3 035 934 Ft 14 280 134 Ft 2016.12.13 000024 8 044 850 Ft 2 172 110 Ft 10 216 960 Ft 2016.12.19 000025 14 913 260 Ft 4 026 580 Ft 18 939 840 Ft 2016.12.19 000026 276 400 Ft 74 628 Ft 351 028 Ft 2016.12.19 000027 612 400 Ft 165 348 Ft 777 748 Ft 2016.12.21 000028 12 179 120 Ft 3 288 362 Ft 15 467 482 Ft 2016.12.21 000031 -3 808 000 Ft -1 028 160 Ft -4 836 160 Ft 2016.12.21 000031 3 808 000 Ft 1 028 160 Ft 4 836 160 Ft 2016.12.28 000032 978 200 Ft 264 114 Ft 1 242 314 Ft 2017.01.16 000033 4 379 120 Ft 1 182 362 Ft 5 561 482 Ft 2017.01.23 000034 4 168 740 Ft 1 125 560 Ft 5 294 300 Ft 2017.01.24 000035 207 630 Ft 56 060 Ft 263 690 Ft 2017.01.31 000036 10 336 600 Ft 2 790 882 Ft 13 127 482 Ft 2017.02.14 000037 548 600 Ft 148 122 Ft 696 722 Ft 2017.02.16 000038 2 951 500 Ft 796 905 Ft 3 748 405 Ft 2017.02.28 000039 6 499 500 Ft 1 754 865 Ft 8 254 365 Ft 2017.02.28 000040 7 070 900 Ft 1 909 143 Ft 8 980 043 Ft 2017.03.09 000050 5 743 900 Ft 1 550 853 Ft 7 294 753 Ft 2017.03.16 000048 6 567 800 Ft 1 773 306 Ft 8 341 106 Ft 2017.03.27 000051 13 561 340 Ft 3 661 562 Ft 17 222 902 Ft 2017.03.29 000052 6 512 000 Ft 1 758 240 Ft 8 270 240 Ft 2017.03.29 000053 428 500 Ft 115 695 Ft 544 195 Ft 2017.04.06 000054 911 360 Ft 246 067 Ft 1 157 427 Ft 2017.04.18 000055 4 846 150 Ft 1 308 461 Ft 6 154 611 Ft 2017.04.18 000056 4 025 850 Ft 1 086 980 Ft 5 112 830 Ft Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 29 2017.04.26 000057 2 542 500 Ft 686 475 Ft 3 228 975 Ft 2017.04.28 000058 6 990 400 Ft 1 887 408 Ft 8 877 808 Ft 2017.04.28 000059 621 600 Ft 167 832 Ft 789 432 Ft 2017.05.05 000060 6 266 700 Ft 1 692 009 Ft 7 958 709 Ft 2017.05.23 000061 586 764 Ft 158 426 Ft 745 190 Ft 2017.05.23 000062 10 445 165 Ft 2 820 195 Ft 13 265 360 Ft 2017.05.23 000063 2 412 830 Ft 651 464 Ft 3 064 294 Ft 2017.05.23 000064 4 151 036 Ft 1 120 780 Ft 5 271 816 Ft 2017.05.25 000065 8 233 600 Ft 2 223 072 Ft 10 456 672 Ft 2017.05.26 000066 10 004 690 Ft 2 701 266 Ft 12 705 956 Ft 2017.05.29 000067 623 900 Ft 168 453 Ft 792 353 Ft 2017.06.14 000068 4 383 138 Ft 1 183 447 Ft 5 566 585 Ft 2017.06.19 000069 7 562 400 Ft 2 041 848 Ft 9 604 248 Ft 2017.06.20 000070 3 321 600 Ft 896 832 Ft 4 218 432 Ft 2017.07.06 000071 -330 000 Ft -89 100 Ft -419 100 Ft 2017.07.20 000072 8 050 400 Ft 2 173 608 Ft 10 224 008 Ft 2017.07.20 000073 636 000 Ft 171 720 Ft 807 720 Ft 2017.07.20 000074 425 800 Ft 114 966 Ft 540 766 Ft 2017.07.26 000077 6 455 200 Ft 1 742 904 Ft 8 198 104 Ft 2017.07.26 000078 7 653 000 Ft 2 066 310 Ft 9 719 310 Ft -841 900 Ft -227 313 Ft -1 069 213 Ft 508 200 Ft 137 214 Ft 645 414 Ft 3 709 600 Ft 1 001 592 Ft 4 711 192 Ft 2017.08.19 2017.08.30 2017.08.30 LN5SA2 420087 LN5SA2 420092 LN5SA2 420093 2017.09.19 000001 3 383 720 Ft 913 604 Ft 4 297 324 Ft 2017.09.30 000003 360 100 Ft 97 227 Ft 457 327 Ft 2017.10.31 000008 5 968 421 Ft 1 611 474 Ft 7 579 895 Ft 2017.11.14 000009 8 134 910 Ft 2 196 426 Ft 10 331 336 Ft Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 2017.11.16 - 30 000010 4 600 252 Ft 1 242 068 Ft 5 842 320 Ft az elsőfokú ítélet [73] bekezdését az alábbi táblázattal egészíti ki: Számla kibocsátásának dátuma száma nettó összege 2017.08.19 LN5SA2420088 1 680 000 Ft 453 600 Ft 2 133 600 Ft 2017.08.29 LN5SA2420089 13 120 000 Ft 3 542 400 Ft 16 662 400 Ft 2017.08.29 LN5SA2420090 -500 000 Ft -135 000 Ft -635 000 Ft 2017.09.26 000002 2 798 700 Ft 755 649 Ft 3 554 349 Ft 2017.10.03 000005 -187 000 Ft -50 490 Ft -237 490 Ft 2017.10.03 000007 3 893 220 Ft 1 051 169 Ft 4 944 389 Ft - áfatartalma végösszege az elsőfokú ítélet [74] bekezdését az alábbi táblázattal egészíti ki: Számla kibocsátásának dátuma száma nettó összege áfatartalma végösszege 2017.11.30 000005 8 001 400 Ft 2 160 378 Ft 10 161 778 Ft 2017.11.30 000006 11 011 440 Ft 2 973 089 Ft 13 984 529 Ft 2017.12.13 000009 7 406 840 Ft 1 999 847 Ft 9 406 687 Ft 2017.12.18 000010 9 666 032 Ft 2 609 829 Ft 12 275 861 Ft 2017.12.19 000011 4 978 150 Ft 1 344 101 Ft 6 322 251 Ft 2017.12.19 000012 326 000 Ft 88 020 Ft 414 020 Ft 2017.12.21 000016 9 544 250 Ft 2 576 948 Ft 12 121 198 Ft 2018.01.24 000020 464 800 Ft 125 496 Ft 590 296 Ft - az elsőfokú ítélet [75] bekezdését az alábbi táblázattal egészíti ki: Számla kibocsátásának dátuma száma nettó összege áfatartalma végösszege 2017.12.06 000007 25 383 080 Ft 6 853 432 Ft 32 236 512 Ft Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 31 2017.12.08 000008 7 122 070 Ft 1 922 959 Ft 9 045 029 Ft 2017.12.28 000014 1 621 340 Ft 437 762 Ft 2 059 102 Ft 2018.01.12 000017 4 840 800 Ft 1 307 016 Ft 6 147 816 Ft 2018.01.18 000018 18 514 600 Ft 4 998 942 Ft 23 513 542 Ft 2018.01.24 000019 12 217 040 Ft 3 298 601 Ft 15 515 641 Ft 2018.01.30 000021 12 195 600 Ft 3 292 812 Ft 15 488 412 Ft 2018.02.01 000022 10 143 400 Ft 2 738 718 Ft 12 882 118 Ft 2018.02.06 000023 11 396 300 Ft 3 077 001 Ft 14 473 301 Ft 2018.02.09 000024 10 878 300 Ft 2 937 141 Ft 13 815 441 Ft 2018.02.09 000025 5 079 300 Ft 1 371 411 Ft 6 450 711 Ft 2018.02.14 000026 2 797 200 Ft 755 244 Ft 3 552 444 Ft 2018.02.14 000027 7 168 500 Ft 1 935 495 Ft 9 103 995 Ft - az elsőfokú ítélet [78] bekezdését az alábbi táblázattal egészíti ki: a cég3-t érintő bevallások Valótlan tartalmú áfabevallás bevallási időszaka benyújtásának időpontja valótlan tartalmú számlák levonásba helyezett áfavonzata 2016.09. hónap 2016.10.20 1 471 000 Ft 2016.11. hónap 2016.12.20. 4 709 000 Ft 2016.12. hónap 2017.01.20. 21 232 000 Ft 2017.01. hónap 2017.02.20. 5 155 000 Ft 2017.02. hónap 2017.03.20 4 609 000 Ft 2017.03. hónap 2017.04.20 8 860 000 Ft 2017.04. hónap 2017.05.22 5 383 000 Ft 2017.05. hónap 2017.06.20 11 536 000 Ft Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 32 2017.06. hónap 2017.07.20 4 122 000 Ft 2017.07. hónap 2017.08.21 6 180 000 Ft 2017.08. hónap 2017.09.20 911 000 Ft 2017.09. hónap 2017.10.20 1 011 000 Ft 2017.10. hónap 2017.11.20 1 611 000 Ft 2017.11. hónap 2017.12.20 8 572 000 Ft 2017.12. hónap 2018.01.22 8 619 000 Ft 2018.01. hónap 2018.02.20. 126 000 Ft összesen: 94 107 000 Ft a cég2-t érintő bevallások Valótlan tartalmú áfabevallás bevallási időszaka benyújtásának időpontja valótlan tartalmú számlák levonásba helyezett áfavonzata 2017.III. negyedév 2017.10.20. 4 617 000 Ft 2017.IV. negyedév 2018.01.22. 10 215 000 Ft 2018.I. negyedév 2018.04.20. 25 712 000 Ft összesen: 40 544 000 Ft [93] A fenti változtatásokkal a tényállás a Be. 592. §

(2)bekezdésének a) pontján alapuló hiányosságoktól mentessé vált, ezért a Be. 593. §

(3)bekezdés alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [94] A bizonyítással kapcsolatban általánosságban rögzíthető, hogy az elsőfokú bíróság feladata a bizonyítási eljárás lefolytatása, annak eredményeként a tényállás megállapítása, a cselekmény minősítése és a büntetőjogi jogkövetkezmények meghatározása, a másodfokú bírósági eljárásban bizonyításra csak szűkebb körben kerülhet sor. A Be. 594. §

(1)bekezdésének értelmében a másodfokú bírósági eljárásban bizonyítás felvételének a részbeni megalapozatlanság, az eljárási szabálysértés kiküszöbölése érdekében, vagy akkor van helye, ha a fellebbezésben új tényt állítottak, vagy új bizonyítékra hivatkoztak. Míg a Be. 594. §

(2)bekezdése alapján a másodfokú bíróság mellőzi a bizonyítás felvételét olyan tényre nézve, amely a bűnösség megállapítását, a felmentést, az eljárás megszüntetését, a bűncselekmény minősítését, a büntetés kiszabását, illetve az intézkedés alkalmazását nem befolyásolta. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 33 [95] A bizonyítási indítvány előterjesztésének lehetősége nem jelenti azt, hogy a bíróságnak a bizonyítást minden esetben el is kell rendelnie, hiszen a Be. 163. §

(1)bekezdése értelmében a bizonyítás alapvetése, hogy a bizonyításnak a büntető anyagi és a büntetőeljárásjogi szabályok alkalmazása szempontjából jelentőséggel bíró tényekre kell kiterjednie. Az eljáró bíróság jogosultsága és egyben kötelezettsége is, hogy az előterjesztett bizonyítási indítvány indokoltságát megvizsgálja és az alaptalannak talált indítványt elutasítsa. Az elsőfokú bírósági eljárásban sem kötelező tehát valamennyi bizonyítási indítványnak helyt adni, az előkészítő ülésnek éppen az a célja, hogy a bizonyítás kerete, terjedelme és a bizonyítás felvételének sorrendje meghatározásra kerüljön. [96] A Be. 39. §

(1)bekezdés

1. g)és
2. h)pontjában szabályozott terhelti jogok (bizonyítékok előterjesztésének joga, indítványtételi, észrevételezési jog, a tárgyaláson való jelenlét és a kérdezés joga) tehát csak a bíróság által lefolytatott bizonyítás keretrendszerében értelmezhetők. [97] Az elsőfokú bíróságnak a bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége során kell számot adnia arról, hogy mely bizonyítékot fogadott el, ennek mi az indoka és nyomon követhető módon az indokolásból ki kell tűnnie, hogy a tényállást mire alapította. Ekkor van abban a helyzetben a másodfokú bíróság, hogy ellenőrizni tudja, hogy a mérlegelés teljes körű, valamennyi bizonyítékra kiterjedő volt-e és az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékoknak a megállapított tényállás megfelel-e. A bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság feladata, míg a másodfokú felülbírálat során ezen értékelő tevékenység ellenőrzésére kerül sor. [98] A bizonyítással kapcsolatos alapvetés, hogy a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg [Be. 167. §

(4)bekezdés]. A nem kirekesztett bizonyíték esetében külön vizsgálat tárgyát képező szempont annak bizonyító ereje, mely arra a kérdésre adja meg a választ, hogy az adott bizonyítási eszköz által hordozott bizonyító tény ténylegesen milyen mértékben alkalmas a bizonyítandó tény bizonyítására. A Be. 167. §

(3)bekezdés értelmében - miszerint a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító erejük - a bizonyítékok mérlegelésének szabadsága azt jelenti, hogy mindig a bírói mérlegelés dönti el az adott bizonyítási eszköz jelentőségét és bizonyító értékét. [99] Jelen ügyben az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a tényállás-felderítési kötelezettségének eleget tett, a bizonyítást a szükséges és lehetséges körben lefolytatta, a tárgyaláson kihallgatta a terhelteket, ill. felolvasta az általuk benyújtott írásbeli vallomásokat, tanúként hallgatta meg tanú18, tanú14, tanú15, tanú1, tanú3, tanú19, tanú6, tanú20, tanú10, tanú11, tanú21, Terhelt5 (az eljárás korábbi szakaszában V. r. terhelt), tanú23 (az eljárás korábbi szakaszában VI. r. terhelt), tanú13, tanú2, tanú16 János tanúkat, szakértőként szakértő2t és szakértő1t, felolvasással, ill. ismertetéssel tette a tárgyalás anyagává tanú7, tanú9, tanú22 tanúk vallomását, szakértő3, szakértő4 és szakértő5 egyesített igazságügyi elmeorvos, orvos és pszichológus szakértő véleményeit, valamint az ügy elbírálása szempontjából releváns egyéb okirati bizonyítékokat, míg meghallgatással a titkos információgyűjtés keretében beszerzett hanganyagot. [100] Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában összességében – a Be. 561. §

(3)bekezdés d) pontjában foglaltak szerint eljárva – részletesen számba vette a rendelkezésre álló bizonyítékokat, nyomon követhető és ellenőrizhető módon megindokolta, hogy a megállapított tényeket mi alapján találta bizonyítottnak. Az ítélőtábla álláspontja szerint a törvényszék mérlegelő tevékenysége formailag szabályos volt és annak helyességével szemben tartalmilag sem támasztható alapos kétség, következtetései is okszerűek. Az ítélet indokolásából megismerhető a bírói meggyőződés kialakulásának az a logikai folyamata is, amely a bizonyítás eredményének megállapításához vezetett. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 34 [101] A törvényszék az elsőfokú ítélet 40-

1. oldalán az „Elutasított bizonyítási indítványok” címszó alatt kellő magyarázatot adott a bizonyítási indítványok elutasításának indokaira is. Figyelemmel arra, hogy az írásban előterjesztett igazságügyi elmeorvosszakértői véleményekkel kapcsolatban nem merültek fel kételyei, a szakértők meghallgatására vonatkozó indítványt megalapozottan utasította el, mint ahogyan a korábban kifejtettek alapján helyesen járt el akkor is, amikor nem kötelezte a szakértőket a szakvélemény alapjául szolgáló teszteredmények, ill. vizsgálati anyag csatolására. Ugyancsak helytálló döntést hozott az informatikai szakértő kirendelésére irányuló indítvány elutasításáról, valamint a titkos információgyűjtés alkalmazására vonatkozó végzések kézbesítését igazoló iratok csatolásának szükségtelenségéről. Utóbbi kapcsán az ítélőtábla rámutat, hogy a tanács elnöke már a
2. szeptember 21-ei tárgyaláson (75.sorszámú jegyzőkönyv) tájékoztatta a védőt, hogy a bizonyíték felhasználhatósága szempontjából nem releváns, hogy a nyomozási bíró határozatát a lehallgatást végrehajtó szolgálat milyen módon kapta kézhez, jelentőséggel az bír, hogy a végzésben engedélyezett határidőt nem lépték-e túl, ill. azzal szemben, arra a telefonszámra folytatták-e a lehallgatást, aki, ill. amely a határozatban szerepel. [102] A törvényszék tehát a korábban írtak szerint a rendelkezésre álló és az ügy mikénti elbírálása szempontjából jelentőséggel bíró bizonyítékokat részletesen ismertette és értékelte, ez azonban nem volt teljes körű. [103] Terhelt2 II. r. vádlott tekintetében a törvényszék az elsőfokú ítéletben azt rögzítette, hogy a terhelt az eljárás során egyáltalán nem tett vallomást. Ezzel szemben megállapítható, hogy a terhelt a nyomozati szakban a
3. április 5-ei kihallgatása alkalmával nyilatkozott, bár kétségtelen, hogy nem nagy részletességgel. Kihallgatása során részben ténybeli beismerő vallomást tett, amikor előadta, hogy ő bírta rá a fiát, tanú23 tanút a cég1 tekintetében az ügyvezetői tisztség betöltésére. Vallomása e tekintetben összhangban van tanú23 tanú és Terhelt7 VII. r. vádlott vallomásával is. Ellenben a II. r. vádlott a cég
4. és a cég5 tekintetében tagadta a gyanúsításban szereplő bűncselekmény elkövetését, és azt állította, hogy Terhelt5 tanút nem bírta rá semmire. Elmondása szerint a két céget papíron Terhelt5 alapította, míg pénzügyileg Terhelt4 IV. r. vádlott, aki vele annyit közölt, hogy a cégekkel kapcsolatban ő csinál mindent. Terhelt4 IV. r. terhelt Terhelt5 tanút az irodájába is felhozta, ekkor bemutatkoztak egymásnak, ezt követően csak egyszer vagy kétszer találkoztak. A nyomozás során készített fényképtabló elé tárását követően a II. r. terhelt úgy nyilatkozott, hogy Terhelt4 IV. r. terheltet 30 éve ismeri, Terhelt7 VII. r. terheltet ugyancsak 30 éve, mivel a nevelt lánya volt, Terhelt8 VIII. r. vádlottat Terhelt4 IV. r. vádlotton keresztül ismerte meg kb. 6 évvel ezelőtt, Terhelt1 I. r. vádlottat 35 éve ismeri, tanú9 (Öcsi) tanú a rokona, őt is vagy 30 éve ismeri, míg tanú11 tanút kb. 6 éve ismeri. A II. r. vádlott Terhelt3 III. r. vádlottra ezen alkalommal külön nem nyilatkozott, a
5. szeptember 19-ei – Terhelt4 IV. r. terhelttel történt – szembesítése alkalmával ellenben elmondta, hogy a III. r. vádlottal szeretői viszonyban volt, és a cég4 ügyeit is együtt intézték. E vallomáson túl a rendelkezésre álló további bizonyítékok, különösen a III. r. vádlott vallomása alapján is aggálytalanul megállapítható volt, hogy a jelen ügy tárgyát képező bűncselekmény elkövetésének időszakában egymással érzelmi és munkakapcsolatban álltak. [104] A nyomozati szakban Terhelt2 II. r. és Terhelt4 IV. r. vádlott között
6. szeptember
7. napján szembesítésre is sor került, amely alkalommal Terhelt2 II. r. vádlott ugyancsak vallomást tett. Ezzel összefüggésben megállapítható, hogy Terhelt2 és Terhelt5 tanú egymással összhangban nyilatkoztak a körben, hogy a cég
8. és a cég5 tekintetében Terhelt4 IV. r. vádlott vette rá Terhelt5 tanút a cégalapításra és a cégeket ténylegesen Terhelt4 IV. r. terhelt irányította. Terhelt4 IV. r. terhelt azon védekezését, mely szerint ő csak közvetítőként járt el, és annyi szerepe volt, hogy Terhelt2et és Terhelt5 tanút az egyik cég alapítása kapcsán összehozta, Terhelt2 II. r. vádlott vallomása mellett Terhelt5 tanú vallomása sem támasztotta Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 35 alá. Terhelt4 IV. r. terhelt és Terhelt5 tanú között is sor került szembesítésre a nyomozati szakban
9. március
10. napján, amely alkalommal a IV. r. terhelt fenntartotta, hogy ő csak összehozta a II. r. vádlottat a tanúval, és csak egy cég kapcsán működött közre, míg Terhelt5 tanú úgy nyilatkozott, hogy nem egyezett meg a II. r. vádlottal semmiben, őt nem ismeri, bár azt elképzelhetőnek tartotta, hogy találkozott vele. Terhelt5 tanú ezen nyilatkozata összhangban van a tanú
11. március 22-ei gyanúsítotti vallomásával és Terhelt2 II. r. vádlott korábban ismertetett vallomásával is, amikor a II. r. vádlott elismerte, hogy Terhelt5 tanút Terhelt4 IV. r. terhelt felhozta az irodájába, melyet követően még egyszer vagy kétszer találkoztak. [105] Terhelt4 IV. r. terhelt a tárgyalási szakban nem értett egyet Terhelt5 tanú felolvasott gyanúsítotti vallomásával, mert állítása szerint Terhelt5 tanú ismerte a II. r. vádlottat és együtt is találkoztak vele, ezen állítás azonban a fentiek szerint nem áll ellentétben a II. r. vádlott és Terhelt5 tanú gyanúsítotti vallomásával. Terhelt4 IV. r. terhelt a tárgyaláson maga fogalmazott úgy, hogy tény, hogy az „iroda” nem akarta Terhelt5 tanúval tartani a kapcsolatot, ezért ezt a feladatot rábízták (94.sorszámú jegyzőkönyv). [106] Az ítélőtábla álláspontja szerint egyébként a költségvetési csalás megvalósulása szempontjából nincs különösebb jelentősége annak, hogy Terhelt5 tanút Terhelt4 IV. r. vádlott, vagy Terhelt2 II. r. vádlott vette-e rá a cégalapításra, figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság egyetértett a törvényszék azon megállapításával, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján aggálytalanul megállapítható, hogy a terheltek tisztában voltak a csalárd számlázási láncolat működtetésének lényeges elemeivel. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ugyan megállapítható volt, hogy Terhelt5 tanút Terhelt4 IV. r. terhelt vette rá a cégalapításra, Terhelt2 II. r. vádlott vallomásából is látható azonban, hogy a II. r. terhelt is tisztában volt azzal, hogy Terhelt5 tanú nevére csak papíron kerül a cég. [107] Terhelt2 II. r. vádlott szembesítés alkalmával tett nyilatkozata egyébként alátámasztja Terhelt4 IV. r. terhelt vallomását a tekintetben, hogy a jelen ügy tárgyát képező cselekménnyel összefüggésben őt a II. r. vádlott kereste meg. Bár a II. r. vádlott a nyomozati szakban sem ismerte be a bűncselekmény elkövetését, a szembesítés alkalmával úgy nyilatkozott, hogy őt Terhelt1 I. r. vádlott kereste meg azzal, hogy olyan magyar cégre lenne szüksége, amelyiktől elektronikai termékeket tudna vásárolni. Miután őt nem érdekelte ez a lehetőség, megkérdezte Terhelt4 IV. r. vádlottat, aki azt mondta, hogy őt érdekelné a dolog, de eltiltás alatt van, így nem az ő nevén lenne a cég. Ezt követően mutatta be neki a IV. r. terhelt Terhelt5 tanút, mint a képviselőjét ezekben a cégekben. A II. r. terhelt a szembesítés során azt vallotta, hogy a cégek alapításához neki semmi köze nem volt, nem tudja, hogy a cégeket ki alapította, és azt sem, hogy a cégek működtetésében kinek milyen szerepe volt, ezen nyilatkozatai azonban nem állnak összhangban a
12. április 5-ei terhelti vallomásával, amikor azt vallotta, hogy papíron Terhelt5 tanú alapította a céget, míg pénzügyileg Terhelt4 IV. r. terhelt. [108] Terhelt2 II. r. vádlott szembesítés során tett vallomásából az ítélőtábla két körülményre mutat rá. Az egyik, hogy a II. r. terhelt elmondása szerint őt Terhelt1 I. r. vádlott kereste meg, és annak hatására vette fel a kapcsolatot Terhelt4 IV. r. terhelttel. Az a körülmény ugyanis, hogy az I. r. terhelt kezdeményezésére vált szükségessé a céghálózat kiépítése, összhangban van az eljárás adataival, különösen a szakértő2 igazságügyi könyvszakértő szakvéleményéből levonható azon következtetéssel, hogy az ítéleti tényállásban leírt céghálózat működtetése elsősorban az I. r. vádlott érdekében állt (az ő cégei voltak az ún. haszonhúzó cégek), hiszen a szakértői vélemény szerint, ha a cég társaságok maguk szerezték volna be a közösség területéről az árut, úgy azt 552.935.723.- forintért tehették volna meg, a köztes cégek folyamatba épülésével együtt azonban 498.707.488.forint értékben jutottak hozzá ugyanahhoz az áruhoz, ami 54.228.235.- forintos versenyelőnyt jelentett a számukra a többi hasonló tevékenységgel foglalkozó céggel szemben. Terhelt7 VII. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 36 r. vádlott is azt vallotta egyébként a nyomozás során, hogy a II. r. terhelt révén ismerte meg Terhelt1 I. r. vádlottat, mint a II. r. terhelt gyermekkori barátját, akivel nevelőapja közös üzletbe kezdett. [109] A másik lényeges körülmény, hogy Terhelt2 II. r. terhelt vallomásából az is kiderül, hogy a cég
13. (majd később a cég5) alapítására kifejezetten a tényállásban leírt céghálózat működtetése miatt került sor, tehát a II. r. terhelt Terhelt1 I. r. terhelt megkeresésére nem már meglévő és hosszabb ideje működő, műszaki cikkek kereskedelmével foglalkozó külföldi, ill. magyar cégeket ajánlott. [110] E körben rögzíthető, hogy a cég
14. alapítására
15. augusztus
16. napján került sor, míg az első számla
17. szeptember
18. napján lett kiállítva. A cég5
19. szeptember
20. jött létre, és az első számla kibocsátásnak napja
21. szeptember
22. A cég1
23. május
24. alakult, míg az első számla
25. szeptember 28.napján lett kibocsátva, végül a cég7
26. szeptember
27. napján jött létre, és az első számlakibocsátás napja
28. november
29. Ezen adatokból is leszűrhető, hogy e közbenső cégek kifejezetten a tényállásban felvázolt céghálózat működtetése érdekében alakultak meg. Ezzel áll összhangban, hogy a szakértő2 igazságügyi könyvszakértő által vizsgált adatok szerint a cég5, a cég6., a cég1 és a cég7 tevékenysége kizárólag a jelen ügyben vizsgált árubeszerzésekre korlátozódott, egyéb tevékenységet a cégek nem végeztek. [111] Terhelt2 II. r. terhelt vallomása mellett a törvényszék nem értékelte a cég1, a cég
30. és a cég3.- vel szemben folyamatban volt – a
31. január-június időszakot vizsgáló adóhatósági eljárásban keletkezett iratokat sem. Az adóhatósági eljárást csak a titkos információgyűjtés anyagának elemzése keretében érintette, amikor az egyes telefonbeszélgetések lényegének ismertetése kapcsán a beszélgetőpartnerek között az adóhatósági meghallgatások, ill. az erről készült jegyzőkönyvek szóba kerültek. [112] Az adóhatósági iratok, okiratok, köztük az ügyfelek nyilatkozatai, jegyzőkönyvek és határozatok, mint tárgyi bizonyítási eszközök (Be.
32. §) felhasználhatóságát a Be.
33. §

(2)bekezdése alapozza meg, mivel keletkezésük, beszerzésük során az adóhatóság a jogszabályban meghatározott feladatait látta el az általános közigazgatási rendtartásról szóló

1. évi CL. törvény rendelkezéseinek megfelelően. [113] A közigazgatási eljárásban tett terhelti nyilatkozatok értékelésénél azonban tekintetbe kellett venni, hogy a titkos információgyűjtés anyaga szerint az érintettek között az adóhatósági vizsgálatok kapcsán egyeztetések történtek, ill. a terheltek a vizsgálat állását, az abban tett nyilatkozatokat igyekeztek a saját védekezésük felépítésénél figyelembe venni. [114] Terhelt5 tanú
2. április
3. napján tett nyilatkozata sok tekintetben összhangban volt a büntetőeljárás során tett terhelti vallomásával. Az adóhatósági eljárásban is azt mondta, hogy ő soha nem járt el a cég
4. nevében ügyvezetőként, tényleges tevékenységet nem végzett, tudomása szerint a cégnek telephelye, raktára, fióktelepe nem volt, nem tudott továbbá szerződéskötésekről, számlakibocsátásról és a számlák pénzügyi rendezéséről sem beszámolni. Elmondása szerint átolvasás után csak aláírta a papírokat, amiket hoztak neki, valamint meghatalmazást adott valakinek az ügyintézésre (azt „nem tudta” megmondani, hogy ki hozta a papírokat és hogy kinek adott meghatalmazást). A büntetőeljárásban tett vallomásával szemben tehát Terhelt4 IV. r. vádlottat semmilyen formában nem említette. A tanú továbbá ellentmondásba keveredett a cég gazdasági kapcsolatait érintően, mivel egyszer azt állította, hogy soha nem tárgyalt vevőkkel és szállítókkal és nem tudja, hogy kik voltak a cég
5. partnerei, valamint, hogy csak az adóhatóság idézéséből értesült arról, hogy a cég
6. és a cég1 kapcsolatban álltak egymással, majd azt nyilatkozta, hogy Terhelt7 és Terhelt2 voltak a cég1 részéről a kapcsolattartók, akikkel telefonon beszélt pár alkalommal a termékértékesítésről. Miután szembesítették az ellentmondással, fenntartotta, hogy soha nem tárgyalt vevőkkel és szállítókkal, csak az általa megjelölt két emberrel. Nyilatkozatát Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 37 kétségessé teszi, hogy nem tudta megmondani, hogy milyen termékekről volt szó, mi volt a beszélgetések tartalma, valamint, hogy az általa megnevezett két személy milyen szerepet töltött be a cég1-nél. Összességében, nyilatkozata a büntetőeljárás további adataival összhangban azt támasztja alá, hogy csak papíron került a nevére a cég
7. és annak működtetése eleve nem állt szándékában. [115] tanú23 tanú
8. június
9. napján tett nyilatkozata összhangban volt a büntetőeljárás során tett vallomásával. A tanú az adóhatósági eljárásban is azt adta elő, hogy a cég1-ben semmit nem csinált, nem szólt bele annak működésébe, Terhelt7 intézte a cég ügyeit meghatalmazással. A tanú a cég tevékenységével, az alkalmazottak számával és a cég székhelyével tisztában volt, de a vevő és szállító partnerekről, szerződéskötésekről, számlakibocsátásról, a beszerzett termékek tárolásáról, raktározásról, számlázásról, árubeszerzésről semmit nem tudott elmondani. Ahogyan Terhelt5 tanú nem hivatkozott Terhelt4 IV. r. terheltre a cégalapítással kapcsolatban, úgy tanú23 tanú sem számolt be arról, hogy Terhelt2 II. r. vádlott kérésére lett a cég ügyvezetője. Nyilatkozata azonban ugyancsak azt támasztja alá, hogy kizárólag névleg vállalta el a cég ügyvezetését. [116] Terhelt7 VII. r. vádlott a
10. május
11. napján tett nyilatkozatában a büntetőeljárásban tett vallomásával egyezően mondta el, hogy adminisztrátor volt, intézte a megrendeléseket és az utalásokat, a számlázást is ő végezte az elektronikus számlázási rendszerben, emellett a cégügyekben eljárt a pénzintézetnél, továbbá a könyvelőnek is ő vitte az iratanyagot. Elmondása szerint Terhelt5 tanúval csak e-mail útján tartotta a kapcsolatot, Terhelt1 I. r. vádlottal azonban többször is találkozott. Nyilatkozata szerint a pénzügyi rendezés minden esetben átutalással történt, tudomása szerint a számlák kiegyenlítésre kerültek, de a pénzügyi mutatókat az ügyvezető vezette. Utóbbi állítása sem a büntetőeljárás során tett terhelti vallomásával, sem tanú23 tanú terhelti és tanúvallomásával nincs összhangban, melyekből aggálytalanul megállapítható, hogy tanú23 tanú csak névleg lett az érintett társaság ügyvezetője, annak működésébe nem folyt bele és a működésre befolyással sem bírt. A VII. r. terhelt az adóigazgatási eljárásban továbbá azt nyilatkozta, hogy a cég1 nem végzett szállítást, azt a vevő (cég cégek) oldotta meg, és az a vevő költségén is merült fel, amely állítása nem volt összhangban Terhelt1 I. r. vádlott adóigazgatási eljárásban,
12. május
13. napján tett nyilatkozatával. Az I. r. terhelt ugyanis arról számolt be, hogy mindig a cég1 szállította nekik az árut, és nem tudja, hogy miért nyilatkozta Terhelt7 ennek ellenkezőjét. A titkos információgyűjtés anyagából is megállapítható egyébként, hogy a VII. r. terhelt nyilatkozata Terhelt1 I. r. vádlottnak problémát okozott, amely a
14. május
15. 16:00:29 h-s (közlésszám: 01-10372-01) és a 16:18:03 h-s beszélgetéséből (közlésszám: 0110379-01) is kiderül. Az I. r. terhelt nyilatkozatával szemben azonban a törvényszék által értékelt bizonyítékok azt támasztották alá – a VII. r. vádlott nyilatkozatával összhangban –, hogy az áru a cég8 társaságtól közvetlenül jutott el a cég társaságokig, a számlázással érintett közbenső társaságok raktározást, szállítást nem végeztek. [117] Annak ellenére tehát, hogy a titkos információgyűjtés anyaga szerint az érintettek igyekeztek az esetleges adóhatósági meghallgatásukra felkészülni és a vizsgálat aktuális állását is figyelembe venni annak érdekében, hogy az érintett cégek tevékenységének jogszerűsége és valódi működése ne vessen fel kétségeket, láthatóan ez nem minden esetben volt eredményes. Ennek egyik - a titkos információgyűjtés anyagából is megállapítható - oka, hogy a terheltek érdekei nem mindig vágtak egybe, hiszen a beszélgetésekben pl. elhangzott, hogy ahhoz, hogy egyes érintettek megússzák, ki(k)nek kellene „elsüllyedni”, ki kit próbál a másik ellen fordítani, vagy ki próbálja a felelősséget másra tolni. [118] Az I. r. terhelt egyébként az adóigazgatási eljárásban részletesen beszámolt a cég cégek alapításáról, a cégek tevékenységéről, a cégvezetői feladatairól, az alkalmazottakról és azok feladatairól, a cégek székhelyéről, telephelyéről, a gépjárművekről, a vevő és szállító Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 38 partnerekről, a számlák kiállításáról, azok pénzügyi rendezéséről, amellett a cég1vel való kapcsolatáról is. Ennek kapcsán elmondta, hogy a megrendelést követően díjbekérő alapján előre fizettek, a cég1 pedig 2-3 napon belül leszállította a terméket a raktárukba számlával együtt. Utóbbi nyilatkozatát az eljárás adatai – a fentiek szerint – nem támasztották alá. [119] Az adóhatósági eljárásban a cég6.-re tett megállapításokból (a társaság az adóbevallási kötelezettségének soha nem tett eleget, ennek ellenére folyószámlája hátralékot mutat, készletekre, tárgyi eszközökre nincs adat, nincs raktár, sem telephely, amely az áru tárolására alkalmas lett volna, nincsenek alkalmazottak, a társaságnak nincs nyilvános elérhetősége) az adóhatóság azt a konklúziót vonta le, hogy nincs olyan körülmény, amely igazolná a cég1 és a cég
16. között a valós gazdasági kapcsolatot. A cég1 esetén az adóhatóság hasonló megállapításokat tett azzal, hogy e cég adóminimalizáló jelleget mutat, a konklúzió azonban e társaság esetén is az volt, hogy nincs olyan körülmény, amely igazolná, hogy a cég1 rendelkezett volna a cég
17. részére kibocsátott számlákon szereplő termékekkel. [120] Az okirati bizonyítékok közül az ítélőtábla a tényállás megállapítása szempontjából az alábbiak kiemelését tartja még szükségesnek. [121] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Bűnügyi Igazgatóság Vas Megyei Vizsgálati Osztály 67008/166/2018.bü. számú, bűnjelek számbavételéről szóló
18. február
19. feljegyzése (8.2.83 számú nyomozati irat) szerint Terhelt7 VII. r. vádlottól egy ügynöki szolgáltatásról kiállított számla került elő, amely megbízási/vállalkozási jogviszony meglététét feltételezi a cég4 és a VII. r. terhelt között; Terhelt4 IV. r. vádlottól a cég5 két darab bélyegzője lett lefoglalva, míg Terhelt2től a cím1.szám alatt lévő irodából a cég1-vel kapcsolatos iratok (pl. megállapodás megszűnés koordinálásáról, hitelezők érdekmegóvásáról, tájékoztatás költségekről, taggyűlési, üzletrész átruházási szerződés, üzletrészt felosztó döntés, a cég1 által kiállított számla) kerültek elő. [122] A Nemzeti Adó– és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Bűnügyi Igazgatóság Vas Megyei Vizsgálati Osztály 67008/166/2018.bü. számú, Terhelt2től a 1182 Budapest Üllői út 543.szám alatt lefoglalt iratanyag elemzéséről szóló,
20. május
21. napján kelt feljegyzés (8.2.84 számú nyomozati irat) szerint egyes, a cég
22. részére kiállított számlák olyan három példányban készült gépi számlák voltak, amelyek a cég
23. részéről aláírás bélyegzővel és cégbélyegzővel is el voltak látva. Normál ügymenet esetén a számlák egy példányának a vevőnél kellene lenni. Abból, hogy a számlák mindhárom példánya a cég4-nál volt, a feljegyzést készítő arra következtetett, hogy a vevő bélyegzői az eladónál voltak. [123] A feljegyzést készítő szerint Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlott számlázási láncolatra történő közvetlen rálátását igazolják – többek között -, hogy az Üllői úti irodában megtalálható volt a cég1 cég
24. felé kiállított egyik számlája, rajta post-it lapon „ezt sztornózni” megjegyzéssel, emellett Terhelt1 I. r. vádlott
25. augusztus 21-ei email-je is, amelyben jelezte a cég1 felé, hogy mely tételek nem érkeztek meg, amely e-mailt az I. r. terhelt elküldte a ducza.timea@gmail.com e-mail címre is. Az irodában továbbá megtalálható volt az I. r. vádlott és a cég1 közötti levelezés is, amelyben rendelésről, visszaigazolásról, utalásról esik szó. Az I. r. vádlott cég1-től történt rendelése kapcsán a cég2 pontos cím adatait tartalmazó email-váltásnak a cég1 cég1kft@gmail.com e-mail fiókjából történő kinyomata volt a cég4 könyvelési iratai között. Emellett az irodában számtalan kézzel írt feljegyzést találtak, amelyen a cég4 árképzése, valamint a ország1ból megvásárolt áru vételárának az útja volt látható. Utóbbi kapcsán ugyancsak készült egy feljegyzés (8.2.130 számú nyomozati irat), ahol e kézzel írt feljegyzéseket vetették össze az ügyben készített könyvszakértői véleményben részletezett pénzforgalmi kimutatással és az annak alapjául szolgáló bankszámla forgalmi kimutatások adataival. Ennek során megállapítást nyert, hogy a pénzmozgásra vonatkozó kézzel írt feljegyzések számszakilag pontosan tartalmazzák a számlázási láncban részvevő cégek között átutalt pénzösszegeket. Így pl. a 23947-101-17 számú proforma Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 39 számlán szereplő kézzel írt összegek megegyeznek a
26. december
27. napján a cég
28. Kft. által a cég7-nek, és ugyanezen a napon a cég7 által a cég5-nek, a cég5 által a cég4 osztrák cégnek, végül a cég4 cég részéről
29. december
30. napján a cég8 társaságnak átutalt pénzösszegekkel. [124] A fenti iratok a nyomozati szakban készült revizori jelentéssel együtt tehát ugyancsak a tényállásban foglaltakat támasztják alá. [125] Az elsőfokú bíróság indokolása egyebekben iratszerűen és kellő részletességgel rögzítette a rendelkezésre álló személyi, okirati és szakértői bizonyítékok lényegét, az csak kis mértékben szorul pontosításra. Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet [89] bekezdését akként pontosítja, hogy Terhelt7 VII. r. vádlott, a [217] bekezdésben tanú14 tanú úgy nyilatkozott, hogy az üzlethelyiséget a II. r. vádlottól bérelték (a
31. sorszámú jegyzőkönyvben is elírásra került), az elsőfokú ítélet [254] bekezdésében a beszélgetés alapján az volt megállapítható, hogy a II. r. és a III. r. vádlott között nem volt alá-fölérendeltségi viszony, míg Terhelt3 III. r. vádlott neve hivatalosan Terhelt
32. [126] Az egyes terheltek büntetőjogi felelősségét érintően az ítélőtábla az alábbiakra mutat rá. [127] Terhelt1 I. r. vádlott védekezésének lényege az volt, hogy cégeit legálisan működtette, a jelen eljárás tárgyát képező árubeszerzések tekintetében is, és a cég1 részéről Terhelt7 VII. r., míg a cég7 tekintetében Terhelt8 VIII. r. vádlottal tartotta a kapcsolatot. A VII. r. vádlottat érintően azonban az eljárás folyamán megállapításra került, hogy a terhelt munkaviszonya a cég1-nél
33. augusztus
34. napján megszűnt, így ezt követően már nem vett részt a társaság működtetésében (az ügyész e körben a vádirati tényállást is módosította). Számlakibocsátás azonban ezt követően is történt, a cég3.-t mint befogadó céget érintően
35. augusztus
36. és november
37. napja között, míg a cég2-t mint számlabefogadót érintően
38. augusztus
39. és október
40. napja között. Utóbbi cég kapcsán számlabefogadásra kizárólag Terhelt7 VII. r. terhelt munkaviszonyának megszűnését követően került sor. Az I. r. terhelt tehát
41. augusztus
42. napját követően már nem tarthatta a VII. r. vádlottal a kapcsolatot, a személyi bizonyítékokra figyelemmel a számlakibocsátás iránt ezen időszakban már csak Terhelt2 II. r., ill. Terhelt3 III. r. vádlott intézkedhetett. [128] A törvényszék az indokolásában helyesen mutatott rá arra, hogy az I. r. terhelt szavahihetőségét az is megkérdőjelezte, hogy a
43. november 7-ei kihallgatásakor arra a kérdésre, hogy ismeri-e Terhelt3t, először azt válaszolta, hogy a cég1 székhelyén mutatták be neki, de nem beszéltek egymással, és vele soha nem volt dolga, majd miután tájékoztatták, hogy 5 hónap alatt közel 90 alkalommal hívta, azt a magyarázatot adta, hogy magánéleti kapcsolatban álltak egymással („viszonyuk volt”). [129] Az elsőfokú bíróság helytállóan tulajdonított annak is jelentőséget, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok, így különösen Terhelt4 IV. r. vádlott és tanú9 tanú vallomása szerint az I. r. vádlott tisztában volt azzal, hogy az általa megrendelt áru nem belföldről, hanem ország1ból érkezik. tanú9 tanú nyomozati vallomása szerint a horvátoktól kapott horvát nyelvű papírt ő adta át Terhelt1 I. r. vádlottnak, míg Terhelt4 IV. r. vádlott a nyomozati szakban úgy nyilatkozott, hogy az I. r. vádlott tudta, hogy ország1ból jön az áru és hogy a cég8 cég a feladó. [130] Terhelt1 I. r. terhelt felelősségének megállapítását továbbá az a körülmény is érinti, hogy ugyan a cég7 részéről eljáró Terhelt8 VIII. r. vádlott az elsőfokú ítélet indokolásában helyesen rögzítettek szerint az eljárás folyamán nem tett vallomást, viszont a másodfokú eljárásban tett felszólalásában a terhére rótt bűncselekmény elkövetését elismerte. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 40 [131] Terhelt1 I. r. vádlott védekezésével kapcsolatban az ítélőtábla továbbá megjegyzi, hogy a tényállásban felsorolt számlák fiktivitását nem az alapozza meg, hogy azok mögött nem volt ténylegesen áru, hiszen a rendelkezésre álló adatok alapján aggálytalanul megállapítható volt, hogy ország1ból a cég8 társaságtól műszaki cikkek kerültek beszerzésre, az ügyletek fiktivitása – a tényállásban rögzítetteknek megfelelően - abban rejlik, hogy Terhelt1 I. r. terhelt a valóságban nem a cég1-től és a cég7től szerezte be az árut, a tényállásban felvázolt cégláncolat, azaz a cég6., a cég5, a cég1 és a cég7 közbeiktatása csupán a cég cégek közösségi beszerzését leplezte. [132] Az ítélőtábla megjegyzi továbbá, hogy az eljárás folyamán nem volt vitatott, hogy a cég cégek Terhelt1 I. r. terhelt által ténylegesen működtetett cégek, amelyet szakértő2 könyvszakértő szakvéleménye is alátámasztott az ügyben érintett egyes cégek bemutatásánál. E cégek régebb óta működtek, a cég
45. január
46. napján, a cég2
47. április
48. napján került bejegyzésre, a társaságok a beszámolókészítési kötelezettségüknek is eleget tettek, továbbá esetükben az is megállapítható, hogy nemcsak az ügyben érintett társaságokkal volt gazdasági kapcsolatuk. Általánosságban tehát szakértő1 igazságügyi könyvszakértő helyesen állapította meg, hogy e két társaság rendelkezett az általános forgalmi adó levonásának személyi és tárgyi feltételeivel. Az ügyészség a vádiratban, majd az elsőfokú bíróság – a határozat indokolásában részletesen kifejtett indokok alapján – kizárólag az ügy tárgyát képező, a cég8 társaságtól beszerzett termékek esetében jutott arra a következtetésre, hogy a tényállásban megjelölt fiktív számlák nem alapozták meg az általános forgalmi adó levonását. [133] Terhelt3 III. r. vádlott vallomásában két pillére helyezte a hangsúlyt, az egyik a kábítószerfogyasztása, amelybe elmondása szerint Terhelt2 II. r. vádlott miatt sodródott bele, a másik pedig az, hogy emiatt a céges tevékenységet sem ő, hanem lényegében a II. r. és Terhelt7 VII. r. vádlott végezte. [134] Az eljárás folyamán nem volt vitatott, hogy a III. r. vádlott a tényállásban írt időszakban rendszeresen fogyasztott kábítószert, amely körülményt a III. r. vádlott vallomása mellett az orvosi iratok, az elmeorvosszakértői vélemény, egyes tanúvallomások és az erkölcsi bizonyítvány adatai is alátámasztottak. A tanúvallomások közül az ítélőtábla kiemeli tanú14 tanú vallomását, aki egyébként elmondása szerint a III. r. vádlotton kívül az I. r., II. r., IV. r. és a VII. r. vádlottat is ismerte. A tanú egyrészt megtapasztalta, hogy a II. r. és a III. r. vádlott időnként „fura állapotban” vannak, ugyanakkor azt is, hogy a III. r. és a VII. r. vádlott az irodában dolgozik. A tanú az eljárás folyamán – az elmeorvosszakértői vélemény megállapításaival is összhangban – nem számolt be olyan körülményről, amelyekből a terhelt kábítószerfüggőségére lehetne következtetni [mint pl. a szociális kapcsolatoktól történő elszigetelődés, elhanyagolt külső és higiénia, kötelezettségek (munkavégzés) háttérbe szorulása]. tanú15 tanú az eljárás folyamán lényegében az édesanyjával egyezően nyilatkozott. A III. r. vádlott – cégügyek intézésében betöltött – tevőleges szerepét továbbá Terhelt4 IV. r. és Terhelt7 VII. r. vádlott vallomása mellett tanúvallomások, így pl. tanú2 és tanú11 vallomása is megerősítette. A könyvelési feladatokkal megbízott tanú2 tanú sem számolt be egyébként olyan időszakról, amikor a III. r. terhelttel nem lehetett együttműködni. [135] Az ítélőtábla megjegyzi, hogy Terhelt2 II. r. vádlott esetében sem volt vitatott a rendszeres kábítószer fogyasztás, nála – többek között – egyes terhelt társakon kívül tanú23 és tanú16 János tanú tapasztalt kábítószer használatot. A kábítószerfogyasztást az ő esetében is orvosi iratok, az elmeorvosszakértői vélemény és az erkölcsi bizonyítvány adatai támasztották alá. E terhelttel kapcsolatban sem merült fel azonban a személyi bizonyítékok alapján olyan körülmény, amely a kábítószerfüggőséget támasztaná alá, erre egyébként a II. r. terhelt a fentiekben ismertetett nyomozati vallomásaiban maga sem hivatkozott. A II. r. vádlott jellemével kapcsolatos negatív kritikákat (manipulatív, megbízhatatlan személyiség) sem elsősorban a terhelt kábítószerfogyasztásával hozták összefüggésbe az erről nyilatkozó Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.300/2025/22./if. 41 terheltek, ill. tanúk. A cég4 működésére, valamint magának a céghálózatnak a folyama