← Magyarország

Pf.20475/2024/8 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az alkotmányos védelem nem önmagában a közérdeklődésre számot tartó kérdésekre vonatkozik, hanem azok közügyhöz (közérdekű témához) kapcsolódó jellege miatt áll fenn. A folyamatban lévő büntetőeljárásra vonatkozó közlés esetén annak összhangban kell állnia az adott eljárás aktuális állásával, nem fejezhet ki előzetes ítéletmondást, tiszteletben kell tartani az ártatlanság vélelmének alapelvét. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Pf.20.475/2024/8-I. A felperes: felperes felperes címe A felperes képviselője: Imre Ügyvédi Iroda ügyvéd címe Az I. rendű alperes: I.r. alperes I.r. alperes címe Az alperes képviselője: Dr. Bacsek György Ügyvédi Iroda ügyvéd címe A per tárgya: hangfelvételhez fűződő jog megsértésének a megállapítása Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 63.P.21.240/2024/

  1. A fellebbezést benyújtó fél: felperes Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatja és megállapítja, hogy az I. rendű alperes megsértette a felperes hangfelvétel védelméhez fűződő jogát azzal, hogy a blikk.hu internetes portálon
  2. március 16-án megjelent „Magát buktatta le az személy halálát okozó milliárdoscsemete – „Megcsúsztam és nekipattantam az autónak” című cikkben a felperesnek a 112-es segélyhívóval folytatott beszélgetéséről készült hangfelvétel tartalmát nyilvánosságra hozta. Kötelezi az I. rendű alperest a hangfelvétel tekintetében a jogsértés abbahagyására, őt a további jogsértéstől eltiltja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül a cikkből a segélyhívóval folytatott hangfelvétel tartalmát távolítsa el. Mellőzi a felperest perköltség és kereseti illeték megfizetésére kötelező rendelkezést. Kötelezi a cég-t (cím), hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 990.600 (kilencszázkilencvenezer-hatszáz) forint együttes első- és másodfokú perköltséget, továbbá az Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.475/2024/8-I 2 államnak 84.000 (nyolcvannégyezer) forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket. Az illeték megfizetése a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékbevételi számlájára e határozat meghozatalának napjától számított
  3. napon esedékes. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A felperessel szemben büntetőeljárás van folyamatban a Büntető Törvénykönyvről szóló
  4. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
  5. §

(1)bekezdése és a
(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő közúti baleset okozásának bűntette miatt, amelyben a Hajdú-Bihar Vármegyei Rendőr-főkapitányság a nyomozó hatóság. [2] Az I. rendű alperes
  1. március 16-án a www.blikk.hu internetes portálon „Magát buktatta le az személy halálát okozó milliárdoscsemete – megcsúsztam és nekipattantam az autónak” címmel tett közzé cikket, amelyben beszámolt arról, hogy „létezik egy drámai telefonbeszélgetés, amely felér egy beismerő vallomással”, „felperes a segélyhívásában elismerte, hogy ő csúszott meg.” A sajtóközlemény a következő közléseket is tartalmazza: „Csakhogy a bíróságon nem lesz nehéz az ellenkezőjét bizonyítani, hiszen értesüléseink szerint - a gázoló maga is elismerte a tragédia utáni pillanatokban, hogy az ő hibájából történt a végzetes ütközés”, „A legapróbb fűszálba is igyekszik belekapaszkodni a települési halálos balesetet okozó felperes, hogy mentse magát a felelősségre vonás alól, de nagyon úgy tűnik, hiábavaló minden próbálkozása”, „A Blikk birtokába került az a hangfelvétel, amiben felperes a segélyhívót tárcsázva mindent bevallott.”, „Az alábbi beszélgetés zajlott le szó szerint a balesetben részes felperes és a segélyhívó diszpécsere között: - Jó estét, nagyon nagy baleset történt itt, a utcanév utáni... Én baleseteztem.” [3] Az írás a diszpécserrel lebonyolított segélyhívó beszélgetés egy részének szó szerinti leiratát is tartalmazza, közli, hogy az alábbi beszélgetés zajlott le szó szerint a balesetben részes felperes és a segélyhívó diszpécsere között: [4] –Jó estét, egy nagyon nagy baleset történt itt a utcanév utáni... Én baleseteztem… [5] –Hol vannak? [6] –település, itt a (...)A felüljárón. [7] –Mi történt? [8] –A kanyarban megcsúsztam és … nekipattantam az autónak. [9] –Aha. Személyi sérülés? [10] –Mentő és rendőr kell! [11] –Forgalmi akadály? [12] –Nincsen. K. … gyertek gyorsan! Szerintem itt egy halálos baleset történt. [13] –Halálos? [14] –Igen. [15] –Tudják ellenőrizni az életjeleket? [16] –Nincsen életjel… (…) [17] A felperes jogi képviselője útján
  2. április 12-én helyreigazítás közzététele iránti kérelemmel fordult az I. rendű alpereshez. Sérelmezte azt is, hogy a hangfelvételt a hozzájárulása nélkül tették közzé, továbbá, hogy a 112-es segélyhívó diszpécserével folytatott beszélgetésről készült hangfelvételt a hozzájárulása nélkül tették közzé, abból hozzájárulása nélkül idéztek, ami sérti a hangfelvétel védelméhez fűződő személyiségi jogát. Kérte a helyreigazító közlemény közzétételét, a jogsértéstől való tartózkodást és a közzétett hangfelvétel szövegének eltávolítását. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.475/2024/8-I 3 [18] Az I. rendű alperes a felperes felszólításának nem tett eleget. [19] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. és II. rendű alperes a blikk.hu megnevezésű, http://www.blikk.hu domain címen elérhető internetes portálon
  3. március 16-án megjelent „Magát buktatta le az személy halálát okozó milliárdoscsemete – megcsúsztam és nekipattantam az autónak” című cikkben a segélyhívóval folytatott hangfelvétel tartalmának nyilvánosságra hozatalával megsértették a hangfelvétel védelméhez fűződő személyiségi jogát. Kérte továbbá az I. és II. rendű alperes kötelezését a segélyhívóval folytatott hangfelvétel tartalmának a sajtóközleményből való eltávolítására, a sérelmes helyzet megszüntetésére és a jogsértést megelőző állapot helyreállítására, a jogsértés abbahagyására, a jogsértéstől való tartózkodásra, nyilvános bocsánatkérés útján megfelelő elégtétel adására. [20] A felperes keresettől való részbeni elállása folytán az elsőfokú bíróság a
  4. május 27-én meghozott 63.P.21.240/2024/
  5. számú végzésével az eljárást a cég II. rendű alperes és az I. rendű alperes nyilvános bocsánatkérésre kötelezésére vonatkozó kereseti kérelemrész tekintetében megszüntette. [21] A felperes a keresete jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló
  6. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:
  7. §-ára, a 2:
  8. §
(1)bekezdésére és a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 502-
  2. §-ra hivatkozott. [22] Előadása szerint az I. rendű alperes a cikkben a hangfelvétel leiratát a hozzájárulása nélkül tette közzé. Ha a felvétel a Ptk. 2:
  3. §
(2)bekezdése szerinti kivételt képező esetnek minősülne, a PJD
  2. számú döntésben foglaltak alapján az I. rendű alperes akkor sem használhatta volna fel azt. Hivatkozott a Kúria Pfv.20296/2020/
  3. számú döntésében írtak alapján arra, hogy amennyiben a jogszerűen készített felvételt nem az adott eseményről készült beszámolóban használják fel, nem mellőzhető az érintett személy hozzájárulásának beszerzése. A felvétel felhasználásához hozzájáruló nyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni, azt a Ptk. 6:
  4. §
(3)bekezdése kifejezetten tiltja. [23] Érvelése szerint nem minősül közéleti szereplőnek. A 112-es segélyhívóval folytatott beszélgetés leiratából, tartalmából a személye beazonosítható, amit az is alátámaszt, hogy a cikk megjelenése óta folyamatos atrocitások érik. [24] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását indítványozta. [25] Álláspontja szerint a felperes által hivatkozott előzetes eljárás alkalmatlan arra, hogy a per a Pp.
  1. §-a alapján lefolytatható legyen. A felperes a Fővárosi Törvényszéken 10.P.21.239/
  2. számra iktatott sajtó-helyreigazítási pert indított, és jogellenesen ugyanazt a sajtó-helyreigazítási kérelmet használja fel jelen perben, ugyanannak a szövegnek a törlését követelve. Álláspontja szerint a sajtó-helyreigazítás iránti, illetve a Pp.
  3. § szerinti előzetes kérelem egy iratban nem terjeszthető elő. [26] Érvelt azzal is, hogy a Pp.
  4. § a személy képmását, illetve hangfelvételét a maga fizikai valóságában helyezi védelem alá, amikor a képmás, illetve a hangfelvétel valamilyen műszaki hordozóeszközön harmadik személyek számára válik elérhetővé. Az adott esetben nem magát a hanganyagot tárta a nyilvánosság elé, hanem a büntetőeljárás nyomozási irataiban lévő hangfelvétel részbeni leírását tartalmazza a sajtóközlemény. [27] A hangfelvétel felhasználása nem volt visszaélésszerű és öncélú, a cikk közérdeklődésre számot tartó témában jelent meg. A felperes nem minősül közszereplőnek, az elkövetett cselekmény azonban olyan súlyú, hogy a felperes köteles tűrni az ezzel kapcsolatos tudósítást. E körben az I. rendű alperes utalt a 7/
  5. (III. 7.) AB határozatban és a 3145/
  6. (V. 7.) AB határozatban foglaltakra. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.475/2024/8-I 4 [28] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. [29] Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 napon belül 76.200 forint perköltséget, továbbá az államnak 36.000 forint eljárási illetéket. [30] Ítéletének indokolásában alkalmazott jogszabályként a Pp.
  7. §-ában és a Ptk. 2:
  8. §
(1)és
(2)bekezdésében foglaltakat ismertette. [31] Azt állapította meg, hogy a felperes előzetes eljárása a Pp.
  1. §-ának megfelelő volt. Nem jogszabályi elvárás, hogy a különböző jogsérelmek miatt a fél az előzetes eljárásban külön kérelmeket terjesszen elő. A perbeli felszólítás tartalmazta a Pp.
  2. §
(2)bekezdésében foglaltakat, a sérelmezett hangfelvétel megjelölését, valamint azt, hogy mit tekint a felperes jogsértőnek. A keresetben a jogsértés esetére alkalmazni kért jogkövetkezményeket is feltüntette. [32] A Ptk. 2:
  1. §-ának rendelkezéseit értelmezve kifejtette, hogy a jogszabály az ember képmását és a hangját – fizikai valóságában – nevezi meg a személyiség lényegi elemének és azokat helyezi védelem alá. A 28/
  2. (IX. 29.) AB határozat szerint is a képmás és a hangfelvétel szolgál közvetetten a személyiség azonosítására, a személyiség lényeges tulajdonságait közvetítve. [33] A hangfelvétel leirata a jogi rendelkezés alkalmazásának körében nem részesül jogi védelemben. A leirat ugyanis egy tényközlés, amely nem minősül nyilvánosságra hozatalnak. A hangfelvétel bizonyos részei leiratának közzétételével tehát nem valósult meg a felperes hangfelvétel védelmére vonatkozó személyiségi jogának megsértése. [34] Az elsőfokú bíróság kiemelte azt is, hogy a személyiségi jogsértés megállapítására egyébként is csak akkor kerülhet sor, ha a hangfelvétel elkészítésére és felhasználására nemcsak hozzájárulás nélkül, de visszaélésszerűen kerül sor (PJD
  3. 23.). Egy ilyen súlyú bűncselekményről való tudósítást a közérdek indokolja, így az nem visszaélésszerű. [35] A pervesztes felperest a Pp.
  4. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az I. rendű alperes jogi képviselete folytán felmerült ügyvédi munkadíjban megjelenő perköltség megfizetésére. Az ügyvédi munkadíj összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: Ükr.) 3. §
(3)bekezdés alapján határozta meg, áfával emelt összegben. [36] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. [37] Jogorvoslati kérelmében az elsőfokú ítélet keresetének megfelelő tartalommal történő megváltoztatását és az I. rendű alperes perköltségben marasztalását kérte. [38] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból téves jogi következtetéseket vont le, a jogszabályokat helytelenül alkalmazta. Az elsőfokú ítélet sérti a Ptk. 2:43. § g) pontját, a 2:48. §
(1)és
(2)bekezdését, és a 2:51. §
(1)bekezdését, a Pp.
  1. §-át. [39] Az elsőfokú bíróság által hivatkozott 28/
  2. (IX. 29.) AB határozat az elsőfokú ítélet indokolása [41] bekezdésében foglaltakkal szemben nem juttatta kifejezésre azt, hogy „a képmás és a hangfelvétel szolgál közvetetten a személyiség azonosítására, a személyiség lényeges tulajdonságait közvetítve”. [40] Az Alkotmánybíróság által vizsgált ügyben egy rendezvény biztosításában feladatot ellátó rendőrök érvényesítették a személyiségi jogaikat, egy, a rendezvényről beszámoló internetes hírportál kiadójával, illetve szerkesztőséggel szemben, a rendezvényen készült fényképfelvételek közlése miatt. Az Alkotmánybíróság ennek okán az elsőfokú bíróság által hivatkozott határozatában kizárólag a képmáshoz való jog megsértését vizsgálta, míg a hangfelvételhez való jog megsértését nem tette a vizsgálat tárgyává. A hangfelvételt Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.475/2024/8-I 5 kizárólag arra tekintettel említette, hogy a Ptk. a képmáshoz- és a hangfelvételhez való jogot, valamint annak megsértését ugyanazon jogi rendelkezésben szabályozza. [41] Az AB határozatban foglaltak értelmezése alapján nem vonható le olyan következtetés, hogy a hangfelvétel önmaga az, ami a személyiség lényeges tulajdonságát közvetíti, védelmet élvez, míg a hangfelvétel tartalma, annak leirata már nem. Az elsőfokú ítélettel szemben az AB határozat [39] bekezdésében nem szerepel „az” határozott névelő, valamint az „ami” főnévi vonatkozó névmás, amelyek alkalmazása az elsőfokú ítéletben az AB határozattól eltérő szemantikai értelmezést kölcsönzött a [39] bekezdésben foglaltaknak. [42] A felperes hangsúlyozta, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló
  3. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) a hatályos Ptk.-hoz képest eltérően szabályozta a képmáshoz és hangfelvételhez való jogot. Lényeges eltérés a Ptk. szabályozásában a régi Ptk.-ban foglaltakhoz képest, hogy a felvétel elkészítéséhez és annak felhasználásához is az érintett személy hozzájárulása szükséges. A régi Ptk. az elkészítést még nem deklarálta a hangfelvételhez való jog sérelmeként, illetve a felhasználás helyett a nyilvánosságra hozatalt nyilvánította személyiségi jogot sértőnek. Ugyanezen eltérés mutatkozik a Ptk. 2:
  4. §
(2)bekezdésében is. [43] Azáltal, hogy a Ptk. a hangfelvétel elkészítéséhez és annak felhasználásához is az érintett személy hozzájárulását kívánja meg, a védett tárgy nem kizárólag a hangfelvételen hallható hang, hanem a hangfelvétel tartalma, leirata is. A szó szerinti idézés a hangfelvételből nem tényközlés, azon túlmutat és a hangfelvétel jogtalan felhasználását eredményezi. [44] A Ptk. 2:
  1. § g) pontjában, valamint a 2:
  2. §-ban foglaltak megkerülését célozta az I. rendű alperes azon eljárása, hogy nem a hangfelvételt, hanem kizárólag annak tartalmát tette közzé. Az I. rendű alperes által szerkesztett cikk nem a hangfelvétel teljes leiratát tartalmazza, hanem annak kiragadott, de szó szerint idézett mondatait. A cikkben nem szerepel információ a sokkos állapotról, amelyben a hangfelvétel készült, vagy az azonnali segítségnyújtásra törekvésről. Az I. rendű alperes által választott felhasználási mód következtében a felperest a cikk megjelenése óta folyamatos atrocitások érték, hiszen a hangfelvétel I. rendű alperes által ismertetett tartalma a közvéleményt célzottan a személye ellen uszította. [45] Az elsőfokú bíróság a PJD
  4. számú döntésben írtak alapján tévesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy egy ilyen súlyú bűncselekmény esetén a büntetőeljárás lefolytatásáról való tudósítást a közérdek indokolja. A perbeli balesetnek, a konkrét élethelyzetnek nincs olyan társadalmi jelentősége, hatása, amely megalapozná a magasabb tűrési kötelezettségét az I. rendű alperes eljárásával szemben. Az adott esetben az I. rendű alperes oldalán sem méltányolható magánérdek, sem közérdek nem állt fenn. [46] A felperes hivatkozott a BDT
  6. számú döntésben foglaltak alapján arra, hogy a közérdekből vagy jogos magánérdekből történő felhasználás esetén is mérlegelni kell, hogy a felhasználás nem okoz aránytalan sérelmet a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest. Az I. rendű alperes a hangfelvételt szó szerint, annak részleteit kiemelve idézte abból a célból, hogy ellenszenvet keltsen az olvasók szemében a személye iránt. A hangfelvétel ily módon való felhasználása már önmagában is aránytalan sérelmet okozott, amit a tudósítás I. rendű alperes által állított szükségessége nem kívánt meg, és nem állt arányban a sajtó tájékoztatási kötelezettségével. [47] Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben marasztalását indítványozta. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.475/2024/8-I 6 [48] Előadása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta, a vonatkozó jogszabályok körét is helyesen állapította meg és helyes jogi következtetéseket vont le. [49] Álláspontja szerint a felperesnek a sajtó-helyreigazítási eljárásban előterjesztett előzményi felhívása a jelen perben nem lett volna alkalmazható. A felperes nem tett eleget a Pp.
  7. §
(2)bekezdésében előírt követelményeknek. Abból a törvényi előírásból kiindulva, hogy a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog érvényesítése iránti keresetet más keresettel összekapcsolni vagy egyesíteni nem lehet, nem kapcsolható össze a sajtó-helyreigazítási eljárás és a Pp.
  1. §-a szerinti törlési eljárás előzményi eljárása sem. A felperes ugyanazt a sajtó-helyreigazítási kérelmet használja fel az előzményi eljárása bizonyítékaként, mint amelyet a hivatkozott sajtó-helyreigazítási eljárásban már felhasznált. [50] A felperes a sajtó-helyreigazítási eljárásban a közleményből kiragadott mondatról beszél, amely mondatban valótlan tény az, hogy elismerte volna a baleset okozását. A kérelem mindössze a hangfelvételből egyes mondattöredékek kiragadását sérelmezi. A szerkesztőségnek a hivatkozott levelében kért helyreigazítási közlemény tartalmából kellett kiindulnia. A felperesnek a megelőző eljárásban olyan helyzetbe kellett volna hoznia a sajtószervet, hogy az megfelelően dönthessen a kérelemről, vagy annak visszautasításáról, erre azonban nem került sor. Az adott esetben tehát a törlési per megindítását nem előzte meg a sérelem orvoslása iránti kötelező előzetes eljárás a Pp.
  2. §-nak megfelelően. [51] A cikk nem csak egy közúti baleset miatti, felperes által kezdeményezett telefonhívásról szólt a 112-es segélyhívó vonal diszpécserével. A telefonhívás részbeni leirata közzétételének célja az volt, hogy bizonyítsa a cikk címe szerinti azon közléseket, amelyeket egyébként a sajtó-helyreigazítási eljárásban a felperes valótlannak tartott. A felperes most ezt a bizonyítási eszközt akarja a jelen perben törölni, annak ellenére, hogy időközben vele szemben vádemelésre is sor került a cikkben leírt bűncselekmény okán. [52] A hangfelvétel leiratának közzététele azért is indokolt, mert segít megakadályozni a további felelőtlenségen, gyorshajtáson, súlyos KRESZ szabályszegésen alapuló halálos közúti baleseteket, jogsértéseket. A hangfelvételrész leiratának a felhasználása a cikk címének és közléstartalmának megfelelően, nem öncélúan, nem visszaélésszerűen történt. [53] Jelen esetben azért is mellőzhető a felperes hozzájárulása, mert – bár a felperes nem közszereplő – a cikk által tárgyalt büntető ügy jelentős közérdeklődésre tart számot. [54] Egy halálos közúti balesetről szóló cikk tartalma több okból is közérdekű információ, a közlekedésbiztonság javítása, a társadalmi tudatosság növelése, a jogszabályi változások ösztönzése, a közösségi támogatás szükségessége és a tanulságok levonása okán is indokolt a hasonló ügyekről való tudósítás. [55] A hangfelvétel nem azonosítható annak leírt szövegével, a védett jogtárgy az adott esetben az emberi hang, mint a személyiség része, ezért nincs helye a Pp.
  3. § szerinti jogsértés megállapításának. [56] Valótlanul állítja a felperes, hogy a felhasználási mód következtében atrocitások érik, mivel a felperes hangját, fényképét, vezetéknevét, lakcímét és egyéb azonosító adatait nem tették közzé. [57] A beszélgetésről készült felvétel tartalmi ismertetése csak annak a ténynek az ismertetése, hogy egy meghatározott tartalommal létezik egy részletes hangfelvétel. [58] Az I. rendű alperes hivatkozott arra is, hogy a felperes által felszámított és igényelt munkadíj jelentősen túlzott mértékű, nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel, ezért azt mérsékelni kell. [59] A fellebbezés alapos. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.475/2024/8-I 7 [60] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp.
  4. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. A felülbírálat során a Pp.
  1. §-ában megjelölt, az elsőfokú ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó körülményt nem észlelt, mindezek alapján – az elsőfokú ítélet megváltoztatására irányuló fellebbezési kérelemre tekintettel – a Pp.
  2. §
(2)bekezdése alapján az ügy érdemében döntött. A felülbírálati jogkörét a Pp. 370. §
(1)bekezdésének megfelelően a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között gyakorolta. [61] A másodfokú bíróság a felülbírálat eredményeként azt állapította meg, hogy az elsőfokú ítélet az irányadó anyagi jognak nem felel meg, a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetés vonható le. Mindezekre tekintettel az elsőfokú ítéletet a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta. [62] A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az adott esetben a felperes előzetes eljárása megfelelt a Pp. 502. §-ában foglalt feltételeknek. Az I. rendű alperes érvelésével szemben a Pp. 496. §
(6)bekezdése és az 504. §
(4)bekezdése szerinti szabályokból – miszerint a sajtó-helyreigazításra irányuló, illetve a hangfelvételhez való jog érvényesítése iránti keresetet más keresettel összekapcsolni vagy egyesíteni nem lehet – nem következik, hogy a megelőző eljárásban a fél a sajtó-helyreigazítás, illetve a hangfelvételhez való jog érvényesítése iránti igényét egy okiratban nem terjesztheti elő. [63] A felperes egy cikk miatt az I. rendű alperessel szemben több olyan igényt is érvényesíteni kívánt, amelyek vonatkozásában a Pp. szabályai szerint előzetes eljárást kellett lefolytatnia. A felperes – határidőn belül érkezett – előzetes felszólítása egyértelmű kérelmet tartalmaz a helyreigazítás és a hangfelvétel védelméhez fűződő jog vonatkozásában is, utóbbi tekintetében a hangfelvételt, illetve annak közzétett részét egyértelműen beazonosítja és a Pp. 502. §
(1)bekezdése szerint igényelt jogkövetkezményeket is megjelöli. Az I. rendű alperes mindezek alapján megfontolás tárgyává tehette, hogy a felperes kérelmében foglaltaknak eleget tesz-e. [64] Az elsőfokú bíróság – ítéletének indokolásából következően – az ügyet a Ptk. 2:
  1. § rendelkezése alapján, az Alkotmánybíróság 28/
  2. (IX. 29.) AB határozat indokolásának figyelembevételével bírálta el. A hangfelvétel védelméhez fűződő jog tartalmát illetően úgy foglalt állást, hogy a hangfelvétel leiratára a Ptk. szerinti anyagi jogi védelem – a jogtárgy eltérő volta miatt – nem terjed ki. [65] Döntésének okfejtése lényegében a Kúria Pfv.20182/2012/
  3. számú ítéletének elvi tartalma szerint alakult, amely szerint: „Ha valaki egy hangfelvétel létezéséről a hangfelvétel szóbeli ismertetésével, illetve a hangfelvétel leírt anyagának közzétételével tájékoztatja a közvéleményt, az csak tényközlés, ezzel a hangfelvétel nyilvánosságra hozatala nem történik meg, ezért a hangfelvételhez fűződő jog megsértése a jogosulatlan nyilvánosságra hozatal miatt az
  4. évi IV. tv. (Ptk.)
  5. §
(2)bekezdése alapján nem állapítható meg. A hangfelvétel tartalmának ismertetése felhasználásnak minősül. Ebben az esetben azt kell vizsgálni, hogy a Ptk. 80. §
(1)bekezdése szerint e felhasználás visszaélésnek minőült-e. Végül a hangfelvétel tartalmi ismertetése adott esetben a magántitok nyilvánosságra hozatalának minősülhet, amikor annak lehet jelentősége, hogy a magántitok nyilvánosságra hozatala jogszerű volt-e. Önmagában tehát a hangfelvétel vagy képmás létezésének az ismertetése nyilvánosságra hozatalnak nem minősül.” [66] Az elsőfokú bíróság a döntése meghozatala és annak indokolása során figyelmen kívül hagyta, hogy az előbbi döntés a régi Ptk. hatálya alatt elbírált ügyben született, amikor a hangfelvétel védelméhez fűződő jog jogszabályi környezete eltért a jelenlegitől. Nem annak van jelentősége, hogy a felek, illetve a bíróság hogyan határozza meg a hangfelvétel védelméhez fűződő jog védett jogi tárgyát, továbbá, hogy a felvétel leírt módon való közzététele az adott esetben a hangfelvétel nyilvánosságra hozatalának minősült-e vagy sem. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.475/2024/8-I 8 [67] A régi Ptk. 80. §
(1)bekezdése szerint a személyhez fűződő jogok megsértését jelentette a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés, míg a
(2)bekezdés a képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához az érintett személy hozzájárulását követelte meg, a nyilvános közszereplés kivételével. [68] A Ptk. 2:48. §
(1)bekezdése a képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulását követeli meg a
(2)bekezdésben foglalt kivételekkel (tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel). [69] A jelen ügyben elbírálandó kereset szerint a felperes a Ptk. 2:48. §
(1)bekezdésére és a Pp.
  1. §-ára hivatkozva a vele készült beszélgetés hangfelvételének jogellenes felhasználását állította. A Ptk. hatályos szabályai szerint a felvétel felhasználásához van szükség az érintett személy hozzájárulására. A felhasználás ténye és a felperes hozzájárulásának hiánya pedig nem vitatott tény. [70] A Kúria az elsőfokú bíróság által hivatkozott határozatában egyébként azt hangsúlyozta, hogy önmagában a hangfelvétel vagy képmás létezésének az ismertetése nyilvánosságra hozatalnak nem minősül, a hangfelvétel tartalmának ismertetését azonban maga is felhasználásnak tekintette. Az adott esetben a Ptk. 2:
  2. §-ában foglalt kivételes esetkörök nem állnak fenn, a tömegfelvétel a hangfelvétel vonatkozásában nem értelmezhető, a felperes nem közszereplő, a felvétel nem nyilvános közéleti szereplése során készült. [71] Ezért az érvényesített jog és a felek előadása (ezen belül a nem vitatott tények) alapján az I. rendű alperesnek azt kellett bizonyítania, hogy olyan körülmény áll fenn, amely szükségtelenné tette a felperes hozzájárulását a hangfelvétel felhasználásához. Ennek megítélése alapjogi mérlegelést kívánt, nevezetesen, hogy a sajtónak a közérdekű eseményekről szóló tájékoztatásához fűződő joga megelőzi-e az érintett magánélethez, illetve tisztességes eljáráshoz való jogát. A mérlegelést az elsőfokú bíróság elmulasztotta, így a szembenálló jogok és érdekek összevetését a Fővárosi Ítélőtábla végezte el. [72] A bíróságoknak ugyanis alkotmányos kötelezettsége, hogy a perbelihez hasonló ügyekben a sajtószabadság korlátozására irányadó alkotmányos szempontok és az azokat kibontó AB határozatok figyelembevételével járjanak el, ennek során figyelemmel kell lenni a releváns alkotmányossági szempontokra {3/
  3. (II. 2.) AB határozat Indokolás [20]}. [73] Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme szerint a hangfelvétel hírbe foglalt tartalmú közzétételének célja kizárólag az volt, hogy bizonyítsa a cikk címének és tartalmának közléseit. Erre figyelemmel eljárása szerinte nem volt öncélú, mert a közlemény közérdeklődésre tartott számot. [74] Az ítélőtábla ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az Alkotmánybíróság szóhasználatában a „közérdeklődésre számot tartó kérdés” nyilvánvalóan a közügy kategóriájának alkotmányjogi szinonimája. Maga is hangsúlyozza azonban, hogy önmagában a köz kíváncsisága, illetve a pletykaéhség nem alapozza meg egy kérdés közérdeklődésre számot tartó jellegét {3210/
  4. (VI. 19.) AB határozat, Indokolás [59]}. Az alkotmányos védelem sem önmagában a közérdeklődésre számot tartó kérdésekre vonatkozik, hanem azok közügyhöz (közérdekű témához) kapcsolódó jellege miatt áll fenn. A tömeges érdeklődés nem azonos a közérdekkel, az a tény pedig, hogy a felperes ellen indult büntetőeljárás menetére és egyes részleteire a médiafogyasztók nagy tömege volt-e kíváncsi, nem ügydöntő jelentőségű annak megítélésénél, hogy a tudósítás – ennek körében a hangfelvétel részleteinek közlése – közügyben való megszólalásnak minősül-e. [75] Az I. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelemben foglaltak szerint a beszámolót azért tartotta a közérdekű információk körébe tartozónak, mert az segíthet a közlekedésbiztonság javításában, növelheti a társadalmi tudatosságot, jogszabályi változásokat ösztönözhet, elősegítheti a közösség támogatását és a cikk olvasói a közúti Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.475/2024/8-I 9 közlekedés szabályainak megszegésével kapcsolatos tanulságokat is levonhatják. Előadásának lényege szerint tehát feltételezhető, hogy az írás ilyen hatást tesz az olvasókra. [76] A vonatkozó cikk ehhez képest egy halálos kimenetelű közlekedési balesetről és annak következményeiről számolt be. Kizárólag a balesetre vonatkozó információkat tartalmaz, megjelenési helyét, stílusát, mondanivalóját tekintve pedig bulvárhír. Fokozottan épít a figyelem felkeltésére és az olvasók érzelmeire ható módon tálalja az eset részleteit, majd egyértelműen állást foglal arról, hogy a felperes vétkes a történtekért. A hangfelvétel részleteinek idézésével pedig – az I. rendű alperes előadása alapján – kizárólag a közöltek hitelességének erősítése volt a cél. [77] Az írás tartalma – szemben az elsőfokú bíróság megállapításával – nem a büntetőeljárás lefolytatásáról való tudósítás, ahhoz csupán érintőlegesen kapcsolható. Közli annak bizonyos adatait, azonban kizárólag néhány olyan tényt ismertet, amelyek szerinte a felperes bűnösségének alátámasztására szolgálnak. A hír tálalása szenzációkeltést céloz, de semmilyen általánosabb témába, tágabb összefüggésbe nem helyezi az eseményt és a büntetőeljárásról szóló beszámolónak sem tekinthető. A hangfelvétel felhasználása, a közölt részletek egyáltalán nincsenek közvetlen kapcsolatban sem a nyomozás menetével, sem az I. rendű alperes által megjelölt, a közügyek témakörébe tartozó kérdésekkel. A cikk esetleges ilyen hatása, annak feltételezése önmagában nem teremt kapcsolatot a közügyek megvitatásával. Az adott esetben tehát a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jog nem erősebb a felperes magánszféra védelméhez fűződő személyiségi jogánál, a hangfelvétel felhasználását tehát alkotmányos védelem automatikusan nem illeti meg. [78] Az sem kétséges, hogy a felperes nem minősül közszereplőnek, a közügyben megnyilvánulás nélkül pedig fogalmilag kizárt a felperes abban való, kivételes érintettsége. Mindezek miatt a sajtó véleményszabadságának tűréshatára a felperest illetően a közszereplőkénél szűkebb. [79] Jelentős peradat, hogy a baleset miatt büntetőeljárás indult, amelyben a sajtót megillető véleménynyilvánítási szabadság az általánoshoz képest korlátozottabb feltételekkel érvényesül. A hangfelvétel a büntetőeljárásban bizonyítékként szerepel és az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló
  5. évi CXII. törvény
  6. §
  7. pontja szerinti, bűnügyi személyes adatokat tartalmaz. Az I. rendű alperes által felhasznált információk a baleset körülményeinek leírására vonatkoznak, aminek tisztázása a büntetőeljárásban eljáró hatóság vagy bíróság feladata. További tény, hogy a felvételt a büntetőeljárást folytató hatóság nem hozta nyilvánosságra, az I. rendű alperes azonban már a vádemelést megelőzően a nyilvánosság elé tárta annak azokat az elemeit, amelyeket a cikk megírásához lényegesnek tartott. Az információkat nem a nyomozóhatóságtól, hanem mástól szerezte, előadása szerint a sértett családtagjai bocsátották rendelkezésére a nyomozási anyagokat. [80] A Kúria irányadó gyakorlata szerint a folyamatban lévő büntetőeljárásra vonatkozó közlés esetén annak összhangban kell állnia az adott eljárás aktuális állásával, nem fejezhet ki előzetes ítéletmondást, tiszteletben kell tartani az ártatlanság vélelmének alapelvét (a Kúria Pfv.20050/2023/5-II. számú ítélete). A sajtónak a nyilvános tárgyalásról való tudósítása esetén a vádlott személyiségi jogait tiszteletben kell tartania. Ez alól a közvélemény tájékoztatásához való jog csak kivételes esetben teremt kivételt, kiemelkedő jelentőségű ügyek esetében (a Kúria Pfv.20189/2019/
  8. számú ítélete). Mindehhez járuló szempont, hogy a sajtót tájékoztatási jogának gyakorlása során terheli az érintettek személyiségi jogainak, ezen belül a magánszférájának és abba tartozó nevesített jogainak védelmére vonatkozó kötelezettség. [81] Az ítélőtábla arra is figyelemmel volt, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) gyakorlata szerint a büntetőeljárásban kezelt bizonyíték Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.475/2024/8-I 10 nyilvánosságra hozatala csak akkor lehet jogszerű, ha nem sérti a büntetőeljárás tisztességességét (az Egyezmény
  9. cikke) és nem okoz aránytalan beavatkozást az érintett felek magánéletébe (az Egyezmény
  10. cikke). A közérdekkel összefüggésben való felhasználás megítélésénél a mérlegelés minden esetben kötelező és figyelembe kell venni az információk érzékenységének fokát is. A vizsgálat arra irányul, hogy a közérdekű tájékoztatás szükséges-e, és hogy az adott felvétel közzététele arányos-e a magánélet és a tisztességes eljárás védelméhez képest. [82] Az EJEB figyelembe veszi, hogy a sajtó által közzétett bizonyítékok torzíthatják a büntetőeljárás tisztaságát, különösen, ha a nyilvánosságra hozatal hatással van a közvéleményre vagy az eljárásban részt vevő felek megítélésére. A tisztességes eljáráshoz való jogot sértheti, ha egy sajtó által közölt bizonyíték befolyásolhatja az eljárás kimenetelét. Az újságíróknak szem előtt kell tartaniuk a folyamatban lévő büntető ügyekkel kapcsolatos szólás során, hogy annak megengedhető határai nem terjedhetnek ki olyan kijelentésekre, amelyekkel sérthetik egy személy tisztességes eljárásban való részvételének esélyeit, vagy alááshatják a közvéleménynek a bíróságoknak a büntető igazságszolgáltatásban betöltött szerepébe vetett bizalmát (Worm kontra Ausztria, 83/1996/702/894). [83] E megfontolások alapján a személyes adatokat tartalmazó, olyan bizalmas nyomozási anyagok publikálása egy hírhedt balesettel kapcsolatban, amelyet a hatóság is csak a nyomozás során szerzett meg, a Bédat kontra Svájc ügyben hozott döntés szerint a magánélet és a tisztességes eljáráshoz való jog sérelméhez vezet. A bűnügyi iratok publikálását a bíróság úgy értékelte, hogy a sajtó a felhasználással indokolatlanul avatkozott a magánszférába és torzíthatta az eljárás tisztességességét, mert hátrányosan befolyásolhatta a közvéleményt és az igazságszolgáltatást (Bédat kontra Svájc, App. no. 56925/08, 68-71.). [84] Az ítélőtábla szerint a hangfelvételen szereplő adatokról szóló tájékoztatás nem volt szükséges az ügy ismertetéséhez. Az az indok, hogy az alperes kizárólag saját állításait kívánta bizonyítani a hangfelvételről vett adatok közlésével, a közérdekkel nem igazolható. A bíróság a felek által hivatkozott sajtóperben kihirdetett jogerős ítélettel a hangfelvétel alapján tett egyes valótlan, illetve hamis színben feltüntetett tényállítások helyreigazítását rendelte el. A nyilvánosságra hozott információk tehát nem voltak pontosak. [85] Az I. rendű alperes olyan közérdeket, vagy jogos magánérdeket, amely a nyomozás megismerhető adataival szemben további adatok nyilvánosság elé tárását tette volna szükségessé, nem igazolt. Azt is figyelembe kell venni, hogy a sajtószabadság megerősített védelme nem a sajtó gazdasági érdekeire tekintettel áll fenn. [86] Mindezek együttes mérlegelésével a jelen ügyben a felülbírálat eredménye az, hogy az elsőfokú bíróság ítélete anyagi jogszabályt sért, mert a hangfelvétel felhasználása jogellenesnek minősül. [87] A másodfokú bíróságnak szem előtt kellett tartania, hogy a felperes a hangfelvételhez való jogának védelme érdekében a Pp. 502-
  11. §-ai szerinti – a hangfelvételhez való jog érvényesítése iránti – pert indított, amelyben a Pp.
  12. §
(4)bekezdése értelmében a felperes csak a Ptk. 2:51. §
(1)bekezdés
  1. a)–
  2. d)pontjában foglalt szankciók alkalmazását kérheti. A személyiségi jogok megsértése egyéb szankcióinak alkalmazása iránt külön per indítható. E vonatkozásban a bíróságot az előzetes kérelemben előadottak is kötik. [88] Az előzetes eljárásban a személyiségi jogsértés megtörténtének megállapítása nyilvánvalóan nem képezi a kérelem tárgyát, a Pp. 503. §
(4)bekezdése ugyanakkor ilyen igény érvényesítését ezen pertípusban lehetővé teszi. A rendelkező rész megfogalmazására tehát ennek megfelelően került sor. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.475/2024/8-I 11 [89] A fellebbezés eredményes, a felperes az első- és másodfokú eljárásban is pernyertes. A pervesztes I. rendű alperest üzemeltető cég-t a másodfokú bíróság a Pp. 83. §
(1)bekezdése és 499. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes részére a felperes képviseletének ellátásával összefüggésben az első- és másodfokú perköltség megfizetésére. Az ügyvédi munkadíj összegét az Ükr. 2. §
(1)bekezdése alapján, a felperes által felszámítottal egyezően (16 munkaóra és 120 Euro óradíj alapulvételével) forintban állapította meg, a munkadíjnak az Ükr. 2. §
(2)bekezdés szerinti mérséklését nem tartotta indokoltnak. [90] A személyek polgári jogi védelmével kapcsolatos perekben érvényesülő tárgyi illetékfeljegyzési jog alapján meg nem fizetett, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(2)bekezdés
  1. b)és
  2. c)pontja, valamint 46. §
(1)bekezdése alapján számított kereseti és fellebbezési illeték megfizetésére a másodfokú bíróság a cég-t kötelezte a Pp. 101. §
(1)bekezdése, a 102. §
(1)bekezdése, valamint a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdése alapján. [91] A cég-nek az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-0107004409060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetnie. [92] Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2022. évi XLV. törvény 70. §-ával megállapított Itv. 78. §-ának
(4)bekezdése alapján a fizetendő illeték a bírósági határozat jogerőre emelkedésétől – a jelen esetben az ítélőtáblai határozat meghozatalának napjától – számított
  1. napon esedékes. [93] A másodfokú bíróság tájékoztatja a cég-t, hogy az illeték megfizetése során az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát közleményként fel kell tüntetni. Amennyiben az illeték megfizetésére történő felhívásnak önként nem tesznek eleget a megjelölt határidőben, az illeték behajtására és megfizetésére az Itv. és az adóigazgatási eljárásokra irányadó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Budapest,
  2. november
  3. Dr. Kovács Helga s.k. a tanács elnöke Dr. Kovács Éva s.k. előadó bíró Dr. Ócsai Beatrix Márta s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.