Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.146/2020/
- A Győri Ítélőtábla a dr. Bardon Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bardon István ügyvéd; Helység3,.) által képviselt felperes (Helység2, .) felperesnek a dr. Németh Ferenc István Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Németh Ferenc István ügyvéd; Helység4.) által képviselt Zrt
- (cím1) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indult perében a Győri Törvényszék
- augusztus
- napján kelt P.20.048/2018/
- szám alatti ítélete ellen az alperes által
- szám alatt előterjesztett fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 250.000 (kétszázötvenezer) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A Kft
- szerződő és a biztosító alperes között
- augusztus 13-án biztosítási szerződés jött létre, biztosítottként a szerződő ügyvezetőjét Ügyvezető1-ot, kedvezményezettként a felperest megjelölve. Az alperes által vállalt szolgáltatás baleseti halál esetére 15 millió Ft, közlekedési baleseti halál esetére 15 millió Ft, kockázati életbiztosításra 15 millió Ft biztosítási összeg megfizetése volt. A biztosítási általános szerződési feltételek szerint az alperes mentesül a balesetbiztosítási szolgáltatás teljesítése alól, ha a biztosítási eseményt a biztosított jogellenesen és szándékosan vagy jogellenesen és súlyosan gondatlanul okozta. A biztosított súlyosan gondatlanul jár el – egyebek mellett -, ha a biztosítási esemény idején bizonyíthatóan alkoholos állapotban (véralkohol vizsgálat esetén 1,5 ezreléket, gépjárművezetés közben 0,8 ezreléket meghaladó a véralkohol koncentrációja) volt és ez a tény a biztosítási esemény bekövetkeztében közrehatott. (V.3.a) pont) Az életbiztosítási kockázatok vonatkozásában az alperes kockázatviseléséből kizárt az olyan esemény, amikor „a biztosítási esemény rendszeres alkohol-fogyasztásával összefüggésben történt”, illetve „a biztosítási esemény idején bizonyíthatóan alkoholos állapotban (véralkohol vizsgálat esetén Győri Ítélőtábla IV.Pf.20.146/2020/6 2 1,5 ezreléket, gépjárművezetés közben 0,8 ezreléket meghaladó a véralkohol koncentrációja) volt és ez a tény a biztosítási esemény bekövetkeztében közrehatott”. (VI.2.a), b), pont) Ügyvezető1
- március 19-én Település1 és a út1 közötti földúton az általa hajtott egylovas hintóval közlekedett. Az út bal oldalán haladó hintót vontató ló a kocsi forgózsámolyát teljesen keresztbe fordította, így az felborult, majd vonszolás és csúszás nélkül megállt. Ügyvezető1 ismeretlen eseménysor végén hanyatt fekve a hintó első ülése alá szorult és a helyszínen életét vesztette. Halálának oka mellkasi összenyomatás következtében kialakult fulladás volt. Az elhunyt vérében a halál időpontjában 1,65 ezrelék alkoholkoncentráció volt. A felperes keresetében az alperest 45 millió Ft biztosítási összeg, valamint a
- március
- napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes kifizetést elutasító álláspontjával szemben vitatta, hogy a balesetet a biztosított alkoholfogyasztása okozta volna. Megítélése szerint a biztosított elhunytát követően felvett boncjegyzőkönyv – mely a biztosított vérmintája véralkohol-vizsgálata eredményét is tartalmazza – hiteltelen, több hibában szenved. Mivel a baleset nem közúton történt, arra nem vonatkoznak az
- (II. 5) KPM- BM együttes rendelet (KRESZ) szabályai. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy jelen ügyben a szerződéskötés időpontjára figyelemmel alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (Ptk.)
- §
(1)bekezdése
- a)pontja szerint a biztosító mentesül fizetési kötelezettsége alól, ha a kárt a biztosított jogellenesen, súlyosan gondatlanul okozta. Ezzel egybehangzóan a biztosítási általános szerződési feltételek V.3.
- a)pontja ugyancsak mentesülési okként szabályozza, ha a biztosított a biztosítási esemény idején bizonyíthatóan alkoholos állapotban volt és ez a tény a biztosítási esemény bekövetkeztében közrehatott. A biztosított baleset idején fennálló 1,65 ezrelék mértékű ittassága a részegségnek felel meg. Az ilyen állapotú ember a veszélyhelyzet felismerésére, a baleset, sérülés elkerülésére képessége csökken. Súlyosan gondatlan magatartás az is, hogy a biztosított a magas súlypontú hintót a sáros, nyomvályús úton hajtotta. A KRESZ 4. §
(1)bekezdés
- c)pontja szerint az ittasság jogellenes magatartás. Ezekre figyelemmel a baleseti halál, közlekedési baleseti halál kockázatok esetében mentesült a fizetési kötelezettség alól, míg az életbiztosításnál kizáró ok áll fenn. A hajtott hintó dőlése során a biztosított amiatt nem tudott aktív, baleset-elhárító magatartást leugrással tanúsítani, mert ittas volt. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest 45 millió Ft, valamint annak a 2016. március 20. napjától a kifizetés napjáig járó, jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamat és perköltség megfizetésére. Határozata indokolásában a bíróság elsődlegesen megállapította, hogy a boncolási jegyzőkönyv, a boncolást végző orvos tanúvallomása és az orvosszakértői vélemény igazolja: a biztosított véralkohol-koncentrációja a baleset és a biztosított halála bekövetkeztekor is 1,65 ezrelék volt. A perben lényeges tény, annak megállapítása érdekében, hogy a biztosított alkoholos állapota okozta-e a balesetet a törvényszék a bizonyítási eljárás során megkísérelte feltárni a baleset okát, lefolyását. A lefolytatott orvosi-, műszaki- és fizikus a szakértői bizonyítás alapján csak az volt megállapítható, hogy a hintót a vontató ló a forgózsámolyt teljesen keresztbe fordította, a hintó felborult, majd vonszolás és csúszás nélkül megállt és a biztosított hanyatt fekve, a felborult hintó alá szorult, és életét vesztette. Az viszont nem vált ismertté, hogy mindezt milyen ok (így: a hajtó alkoholos állapota) okozta. A fizikus igazságügyi szakértő ugyan Győri Ítélőtábla IV.Pf.20.146/2020/6 3 véleményt adott arra, hogy a biztosított hajtó a kocsi dőlése során a dőléssel ellentétes irányú helyzetváltoztatással, kapaszkodással igyekezett elhárítani a következményeket, avagy passzív elszenvedőként a lovaskocsival együtt dőlt. Azt azonban nem lehet megállapítani, hogy a biztosított ezen magatartását az alkoholos állapota okozta volna, vagy ilyen állapota miatt nem választott más elhárító magatartást. Az alperest terhelte annak bizonyítása is, hogy a biztosítási esemény a biztosított rendszeres alkoholfogyasztásával összefüggésben történt. Erre nézve azonban az alperes – tájékoztatás ellenére – bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Ezek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes ellenkérelmében hivatkozott helytállási kötelezettség alól mentesítő, kizáró ok nem volt bizonyítható. Ezért az alperest kötelezte a biztosítási összeg kifizetésére. Elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása, míg másodlagosan a marasztalási összeg 13.500.000 Ft-ra és késedelmi kamataira mérséklése iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Jogorvoslati kérelmében kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perbeli bizonyítékokat, így a beszerzett szakértői véleményeket nem megfelelően értékelte. Megítélése szerint a kizárás, mentesülés körében a bizonyítási kötelezettségének eleget tett. Helytelennek tartotta Szakértő1 igazságügyi műszaki szakértő azon álláspontját, hogy a biztosított józanul sem tudta volna elkerülni a balesetet. Hivatkozott a fizikus kiegészítő szakértői véleményben foglaltakra, arra, hogy amennyiben az ugrás kivitelezését hátrányosan befolyásoló (vélt vagy valós) tényezőktől eltekintünk, a hintó borulásából adódó baleset következményei a dőlés irányába illetve a dőléssel ellentétes irányba történő leugrással elhárítható. A fizikus szakértő a hátrányos tényezőt ugyan nem említi meg, de a perbeli esetben mindenképpen ilyen a hajtó alkohol fogyasztása. A biztosított a borulást követően a fizikus szakértői vélemény szerint kétféle módon kerülhetett a hintó alá, részben passzív magatartást tanúsítva, amely a tudatállapot hiányát, az ittasság miatti elalvást jelenthette. Másfelől a hajtó a dőléssel ellentétes irányú helyzetváltoztatással, kapaszkodással igyekezhetett elkerülni a balesetet, melyet mégsem sikerült végrehajtani. A kocsi vélt sebessége (5-10 km/
- h)alapján viszont elegendő idő állt volna rendelkezésre a balra történő leugráshoz. A balesetet a biztosított az igazságügyi orvos szakértői véleményben szereplő ok, a közepes fokú alkoholos befolyásoltság tünetei miatt nem tudta elkerülni. Kitért arra is, hogy a biztosított már azzal megszegte a kármegelőzési kötelezettségét és kimerítette a súlyos gondatlanság fogalmát, hogy közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában lovas hintóra ült, miközben számíthatott arra, hogy a váratlan helyzetekben szükséges reakciókra sokkal korlátozottabban lesz képes. A borulás veszélyét magában hordozta, hogy egyenetlen felszínű földúton kívánt közlekedni. Álláspontja alátámasztásaként hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla Pf. 20.830/2014/4. számú határozatában foglaltakra. Már önmagában súlyosan gondatlan magatartása az, ha valaki ittasan, megszegve a KRESZ 4. §
(1)bekezdése c) pontját is az ingatag járművel kátyús földútra megy. Az ítélet indokolása nem tartalmazza, hogy az elsőfokú bíróság értékelte-e ezen körülményeket. A másodlagos fellebbezési kérelme alátámasztásaként a BH
- szám alatt közzétett eseti döntésre hivatkozott, amely – eltérő tényállás mellett, de – lehetőséget látott a biztosított kárenyhítési kötelezettsége elmulasztása miatt a kármegosztásra. A kármegelőzési kötelezettség elmulasztása miatt a kármegosztást a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján a felperesre terhesebb 30-70 százalékos arányban tartotta megállapíthatónak. Így a felperes mindhárom biztosítási esemény után a 15 - 15 millió Ft biztosítási összegből csak azok 30 százalékára, 3 x 4.500.000 Ft-ra, azaz 13.500.000 Ft-ra tarthat igényt. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Alaptalannak tartotta a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésére vonatkozó fellebbezést. Kifejtette, hogy a törvényszék a széles körű bizonyítás lefolytatása eredményeként Győri Ítélőtábla IV.Pf.20.146/2020/6 4 helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy nem állapítható meg az, hogy a biztosított (állítólag) ittas állapota a biztosítási esemény bekövetkeztében közrehatott volna. Így sem a biztosító mentesülése, sem pedig a kockázat alóli kizárása nem következett be. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 256/A §
(1)bekezdése f) pontja alapján tárgyaláson kívül; a fellebbezési kérelem- és az arra előterjesztett fellebbezési ellenkérelem korlátai között (Pp. 253. §
(3)bekezdése) bírálta el és megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. Az alperes fellebbezése első felében az elsőfokú bíróság a bizonyítékok, így a perben beszerzett szakértői vélemények értékelésére vonatkozó tevékenységét vitatta, mivel álláspontja szerint a bizonyítékok helyes értékelése alapján megállapítható, hogy a biztosítási eseményt a biztosított jogellenesen és súlyosan gondatlan magatartásával okozta, azaz: a biztosítási esemény idején alkoholos állapotban volt és ez a tény a biztosítási esemény bekövetkeztében közrehatott. Ez a minősített okozás pedig a helytállási kötelezettség alóli mentesülését illetve kockázatviselése kizárását jelenti. (Ptk. 556. §
(1)bekezdése a) pontja, biztosítási általános szerződési feltételek V. 3. a.), VI. 2. b.) pont) A Pp. 206. §
(1)bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. Az ítéleti tényállás megállapítása alapjául szolgáló bírói mérlegelés kiterjed az egyes bizonyítékok bizonyító ereje, így a bizonyítékokon belül a szakértői vélemények szakszerűsége, helytállósága, alapossága értékelésére. Másfelől a bírói mérlegelés magában foglalja az egyes bizonyítékok, valamint a felek előadása egybevetését és az összességükben való értékelését is. A bizonyítékok okszerű elsőfokú bírói mérlegelése a másodfokú bíróságot is köti (BH2006. 403.), attól csak akkor térhet el, ha a felülbírált mérlegelés és annak eredménye iratellenes, okszerűtlen, illetve logikai ellentmondástól terhes. Ilyen mérlegelési hibáktól eltekintve a bizonyítékok felülmérlegelésének a másodfokú eljárásban sincs helye. A fellebbezésben kifejtettekkel szemben a törvényszék az anyagi jogszabályok alapján fennálló bizonyítási kötelezettséget (Pp. 164. §
(1)bekezdése) helytállóan értékelve terhelte az alperesre annak bizonyítását, hogy a fent említett mentesülési- és kizárási ok fennáll. Az indítványra lefolytatott szakértői bizonyítás során keletkezett írásban és a tárgyalási személyes meghallgatás során kiegészített (egyesített) műszaki- és orvosszakértői véleményt, valamint a fizikus szakértői véleményt a bíróság helytállóan értékelte, és a bírói mérlegelés részletezett fogyatékosságaitól mentesen állapította meg az ítélete alapjául szolgáló tényállást. Az egyesített műszaki - és orvosszakértői vélemény kategorikus volt arra nézve, hogy ugyan a biztosított a baleset idején közepes fokú (1,65 g/l) alkoholos befolyásoltság alatt állt, azonban a baleset bekövetkeztét nagy valószínűséggel akkor sem háríthatta volna el, ha nem áll alkoholos befolyásoltság alatt, illetve annak következményeit alkoholos befolyásoltság hiányában sem tudta volna elhárítani. (
- szám alatti szakvélemény
- oldal 2.,
- pont) Ezt a szakvéleményt a törvényszék mérlegelési hiba nélkül értékelte úgy, hogy a biztosított által hajtott hintó felborulásának oka és abban a biztosított alkoholos állapota közrehatása nem volt megállapítható. A fellebbezésben kiemelt Szakértő1 igazságügyi műszaki szakértő tárgyalási személyes meghallgatása során tett nyilatkozata (
- tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal - "ha a jobbra boruásnál valaki jobbra ugrik, akkor a hintó alá fog kerülni... az nem jellemző, hogy valaki ugrás után még tovább is tudna lépni a borulás vége előtt.") és a kiegészített fizikus szakértői vélemény (72.,
- szám) között csak az alperes által vélt ellentmondás áll fenn. A fizikus szakértői vélemény ugyanis csak a konkrét esetben az ugrás kivitelezését hátrányosan befolyásoló tényezőktől eltekintve (tehát: általános, fiktív modellt felállítva) határozta meg a Győri Ítélőtábla IV.Pf.20.146/2020/6 5 hintó borulásából eredő baleset következményei elháríthatóságát "a dőlés irányába történő leugrás, illetve a dőléssel ellentétes irányba történő leugrással" megjelölve. A kiegészítő fizikus szakvélemény (
- szám) valóban tartalmazza, hogy a biztosított baleset utáni feltalálási helyét tekintve az elhunyt "a balesetet aktívan, a dőléssel ellentétes irányú helyzetváltoztatással, kapaszkodással elhárítani igyekezett; avagy a baleset passzív elszenvedőjeként a lovaskocsival együtt dőlt." A fellebbezésben foglaltakkal szemben azonban a fizikus szakértői vélemény kifejezetten megjelöli, hogy arra az igazságügyi fizikus szakértő kompetenciával nem rendelkezik, hogy a korábbi balesete folytán mozgáskorlátozott, valamint alkoholos befolyásoltság alatt álló biztosított az általában feltételezhető "ugrások biomechanikáját" miként lehetett képes végrehajtani. (
- szám
- oldal
- pont) Erre nézve csak az egyesített műszaki, orvosszakértői véleményt tartalmaz megállapítást, amely szerint a baleset és következményei a biztosított alkoholos befolyásoltsága hiányában sem lettek volna elháríthatóak. Emiatt helyes a törvényszék azon következtetése, hogy nem állapítható meg az: az alkoholos állapot okozta, hogy a biztosított nem választott olyan elhárítási módot, amellyel elkerülhette volna a kocsi alá szorulását. Arra az alperes jogorvoslati kérelmében helytállóan hivatkozik, hogy a járművet olyan személy nem vezethet sem közúton, sem a közforgalom elől el nem zárt magánúton, akinek a szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van. (KRESZ
- §,
- §
(1)bekezdése c) pontja,
- számú függelék I/ a.) Így ugyan a baleset bekövetkeztekor a biztosított nem közúton haladt a lovashintóval (a
- szám alatt elfekvő rendőrségi közigazgatási eljárás iratai
- oldal), magatartása az alkoholfogyasztás miatt jogellenesnek minősült. A biztosítási általános szerződési feltételek azonban súlyosan gondatlannak akkor tekintik a biztosított alkoholos állapotát, ha ez a tény a biztosítási esemény bekövetkeztében közrehatott. A már említettek szerint az egyesített műszaki, orvosszakértői vélemény alapján nem állapítható meg, hogy az alkoholos állapot közrehatott volna a baleset bekövetkeztében. Így önmagában az sem tekinthető súlyosan gondatlan magatartásnak, hogy a biztosított ilyen állapotában lovashintóval földes erdei magánútra hajtott. A Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján kármegosztásnak akkor van helye, ha a károkozó magatartás előidézésében, a kár bekövetkeztében, a kár súlyosbodásában az elvárható magatartást elmulasztó károsult is közrehatott. Ebben az esetben a magatartása következményeit a károsult maga viseli. (PK
- számú állásfoglalás) Arra az alperes a fellebbezésében szintén helytállóan hivatkozott, hogy a károsultnak a kár megelőzése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A perbeli esetben kármegosztásnak azonban amiatt nem lehetett helye, mert az elsőfokú bíróság – a beszerzett szakértői vélemények helytálló értékelésével – állapította meg azt, hogy sem a baleset bekövetkeztében, sem pedig a baleset következményei elhárítása elmaradásában nem játszott szerepet a biztosított alkoholos befolyásoltsága. Ezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezés eredményre nem vezetett, ezért az alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján viselni köteles a fellebbezési eljárás során felmerült saját, illetve a felperesi perköltséget. Ez utóbbi, ügyvédi munkadíjból álló perköltséget az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22) IM. rendelet 3. §-a
(2),
(5),
(6)bekezdései alapján a tárgyaláson kívüli elbírálásra és a kifejtett tevékenységére figyelemmel 250.000 Ft-ban határozta meg. Győr,
- december
- Győri Ítélőtábla IV.Pf.20.146/2020/6 Dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke 6 Dr. Ferenczy Tamás sk. Dr. Szalay Róbert sk. előadó bíró bíró