← Magyarország

Pf.20340/2021/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A készfizető kezes és az egyenes adós között a Pp.

  1. §-a szerinti kényszerű és egységes pertársaság nem áll fenn, ezért az egyenes adós perben állása nem kötelező. Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.340/2021/
  2. A Fővárosi Ítélőtábla az Imre Ügyvédi Iroda (Cím5, ügyintéző: dr. Imre András ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím2) I. rendű, a felperes2 (cím10) II. rendű és az felperes3 (cím11) III. rendű felpereseknek – a Kálmán és Társa Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Kálmán Márton ügyvéd) által képviselt Alperes1 (Cím1) alperes ellen kezességi szerződésből eredő tartozás megfizetése iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék
  3. február
  4. napján meghozott 22.P.20.249/2020/
  5. számú ítélete ellen az alperes
  6. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét – az ügy érdemét nem érintve – helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű felperesnek 952.696 (kilencszázötvenkétezer-hatszázkilencvenhat) forint + áfa, míg a III. rendű felperesnek 432.785 (négyszázharminckétezer-hétszáznyolcvanöt) forint + áfa másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A II. rendű felperes keresetében 56.846.438 forint és ennek
  7. február
  8. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értékének megfelelő mértékű késedelmi kamata, a III. rendű felperes 22.189.028 forint tőke és 488.158 forint késedelmi kamata, valamint 22.189.028 forint után
  9. július
  10. napjától a kifizetés napjáig járó évi 1 havi BUBOR + 10 %-os mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kérték továbbá az alperes perköltségben marasztalását is. Érvényesíteni kívánt jogként a Polgári törvénykönyvről szóló
  11. évi V. törvény (Ptk.) 6:
  12. §-át jelölték meg. [2] Az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tények tekintetében állították, hogy az alperes a
  13. február
  14. napján kelt megállapodással Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.340/2021/5 2 készfizető kezességet vállalt az I. rendű felperes és a cég
  15. (a továbbiakban: adós) között ugyanezen a napon létrejött kölcsönszerződésből az adóst terhelő tartozásért 105.000.000 forint erejéig azzal, hogy készfizető kezessége az adósi tartozás II. rendű felperes általi teljesítése esetén a II. rendű felperes teljes megtérítési igényének biztosítékául is szolgál. Az alperes az adós tartozását felszólítás ellenére nem fizette meg, így köteles a II. rendű felperes által teljesített 56.846.438 forintot és járulékait a II. rendű felperesnek, míg a fennmaradó 22.189.028 forintot és járulékait – annak engedményezésére figyelemmel – a III. rendű felperesnek megfizetni. [3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felpereseknek a Polgári perrendtartásról szóló
  16. évi CXXX. törvény (Pp.)
  17. §-a alapján az alperest a főkötelezettel együtt kellett volna perelnie. Álláspontja szerint ennek hiányában a keresetlevél nem felel meg a Pp.
  18. §

(1)bekezdés b) pontjában foglaltaknak. Hivatkozott arra is, hogy a követelés engedményezését követően a III. rendű felperes tájékoztatása alapján a fennálló tartozás összege 84.676 forint, így helytállási kötelezettsége sem lehet ennél terhesebb a Ptk. 6:417. §
(1)bekezdése alapján. [4] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a II. rendű felperesnek 15 napon belül 56.846.438 forintot,
  1. február 20-tól a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt értékének megfelelő késedelmi kamatát, a III. rendű felperesnek 22.189.028 forint tőkét, 488.158 forint késedelmi kamatát, 22.189.028 forint lejárt tőke után
  2. július 01-től évente egyhavi BUBOR + 10 %-os mértékű szerződéses késedelmi kamatát, továbbá a II-III. rendű felpereseknek egyetemlegesen 1.500.000 forint lerótt illetéket, a II. rendű „alperesnek” 1.905.393 forint + 27 % áfa, a III. rendű felperesnek 865.570 forint + 27 % áfa mértékű perköltséget. [5] Ítéletének indokolásában idézte a Pp.
  3. §
(1)bekezdés b) pontját, valamint
(2)bekezdését, és rögzítette, hogy az alperesi képviselő a perfelvételi tárgyaláson nem jelent meg. A Ptk. – helyesen – 6:416. §-nak, 6:422. §
(1)és
(3)bekezdésének, valamint – szintén helyesen – 6:417. §
(1)bekezdésének felhívása mellett megállapította, hogy a felek a Ptk. rendelkezésétől eltértek a köztük létrejött megállapodásban, az alperes a sortartás kifogásáról kifejezetten lemondott. Rögzítette, hogy a kölcsönszerződés III.
  1. és V.
  2. pontja alapján az alperest a II. rendű felperes teljesítése esetén helytállási kötelezettség terheli, így köteles a II. rendű felperesnek megfizetni annak teljesítését, mivel ezen összeg tekintetében a II. rendű felperes az I. rendű felperes helyébe lépett. Az engedményezés Ptk. 6:
  3. §
(1)és
(3)bekezdésében foglalt szabályainak idézésével megállapította, hogy az alperes a szerződésből eredő fennmaradó követelést a III. rendű felperesnek mint engedményesnek köteles megfizetni. [6] Nem osztotta az alperes álláspontját, hogy a kezes és a főkötelezett között kényszerű pertársaság áll fenn, mivel az alperes a sortartás kifogásáról lemondott, így a felperesek döntése, hogy a készfizető kezessel, vagy a főkötelezettel szemben külön-külön, vagy együttesen lépnek fel. Az alperes által hivatkozott tartozás tekintetében rögzítette, hogy az nem a perbeli követeléssel összefüggésben keletkezett. Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.340/2021/5 3 [7] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását, valamint a felperes perköltségben marasztalását kérte. [8] A másodfokú bíróság által gyakorolni kért felülbírálati jogkört a Pp. 369. §
(1)bekezdésében és a Pp. 369. §
(3)bekezdés c) pontjában jelölte meg. [9] Fellebbezése indokolásában az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértését egyrészt abban jelölte meg, hogy kérelme ellenére nem hívta fel a felperest a főkötelezett perbe vonására annak ellenére, hogy álláspontja szerint a felperesnek a főkötelezettet és az alperest együtt kellett volna perelnie a Pp.
  1. §-a szerint. Ez pedig olyan súlyos eljárási szabálysértés, mely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezi. [10] Másrészt arra hivatkozott, hogy az elsőfokú ítélet jogszabálysértő azért is, mert a „felperes” keresetlevelében 70.000.000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni, míg az elsőfokú bíróság összesen 79.035.466 forintban határozta meg a II. és III. rendű felpereseknek fizetendő tőkeösszeget. Az elsőfokú bíróság ítéletében nem indokolta meg, hogy ez a jelentős eltérés miből adódott, és annak mi a szerződéses, vagy jogszabályi alapja. [11] A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben marasztalását kérték. [12] Kiemelték, hogy a kezességi megállapodásban a felek készfizető kezességben állapodtak meg, az alperes kifejezetten lemondott a sortartás kifogásáról. A készfizető kezes az adós perben állása nélkül is perelhető, köztük nincs egységes pertársaság, így a jogosult diszkrecionális joga annak eldöntése, hogy valamennyi kötelezettet, vagy csak a készfizető kezest perli-e. Állították azt is, hogy az adóssal szemben felszámolást rendeltek el, a felperesek pedig az adóssal szemben a folyamatban lévő felszámolási eljárásban érvényesítik igényüket. [13] Előadták, hogy a II. és III. rendű felperesek perbe lépésükkel együtt a keresetüket megváltoztatták. A keresetváltoztatást az alperes megkapta, arra azonban nem nyilatkozott, és a perfelvételi tárgyaláson sem jelent meg. A kereset összegszerűségét és annak jogalapját nem vitatta, ezért az összegszerűséget érintő fellebbezése is alaptalan. [14] A fellebbezés nem alapos. [15] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte, így az elsőfokú ítéletnek nem volt a Pp.
  2. §
(5)bekezdése alapján jogerőre emelkedett rendelkezése. [16] Mindenekelőtt kiemeli az ítélőtábla, hogy a másodfokú bíróságot a fellebbezési eljárásban a fellebbezési kérelem korlátai kötik. Ilyen fellebbezési korlátnak minősülnek a Pp. 370. §
(1)bekezdés és 371. §
(1)bekezdés b) pontja alapján a fellebbezési kérelem és annak indokai, a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét csak a fellebbezési kérelem e korlátai Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.340/2021/5 4 között gyakorolhatja. Mivel az alperes határozott fellebbezési kérelme – az ítélet megváltoztatására irányuló kérelem nélkül – kizárólag az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult, és nem állt fenn a Pp. 379-380. §-a szerinti kötelező hatályon kívül helyezési ok sem, így az ítélőtábla a Pp. 371. §
(2)bekezdése alapján csak és kizárólag azt vizsgálhatta, hogy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló kérelem a Pp.
  1. §ban foglalt okból teljesíthető-e. Ennek hiányában ugyanis – az ügy érdemét nem érintve – csak az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott részének helybenhagyásáról dönthetett a Pp.
  2. §-a alapján. [17] A Pp.
  3. §-a szerint az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére csak a másodfokú eljárásban nem orvosolható, az ügy érdemi eldöntésére kiható lényeges eljárási szabálysértés miatt kerülhet sor, azaz a hatályon kívül helyezés alapját kizárólag eljárási szabálysértés képezheti. [18] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését egyrészt arra az eljárási szabálysértésre alapította, hogy az elsőfokú bíróság az adós és a kezes közötti Pp.
  4. §-a szerinti egységes és kényszerű pertársaság ellenére nem gondoskodott az adós perbe vonásáról. Másrészt arra hivatkozott, hogy a keresettel szemben magasabb tőkeösszegben marasztalta az elsőfokú bíróság az alperest a II. és III. rendű felperesek részére, és e tekintetben indokolási kötelezettségének sem tett eleget. [19] Az alperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a kölcsönszerződés adósa és a készfizető kezességet vállaló alperes között a Pp.
  5. §-a szerinti pertársaság áll fenn. [20] A Pp.
  6. §-a szerinti egységes és kényszerű pertársaság akkor áll fenn, ha jogszabályban meghatározott személyek perben állása kötelező, vagy a per tárgya olyan közös jog, illetve olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, mely esetben az érintett személyeknek a perben félként részt kell venniük. [21] A készfizető kezes perlése esetén azonban az adós perben állása jogszabály alapján nem kötelező, mivel ilyen rendelkezést a Ptk. nem tartalmaz. Emellett a per tárgya sem olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el. A kezességi szerződésben a jogosult és az alperes – a Ptk. 6:
  7. §-ban foglalt diszpozitív szabállyal szemben – kifejezetten akként állapodtak meg, hogy az alperes az adós tartozásáért készfizető kezességet vállal, a sortartási kifogásról lemond. A készfizető kezes és az adós felelőssége pedig egyetemleges, ezért a II. és III. rendű felperesek akár az adóstól, akár a készfizető kezestől követelhetik a teljesítést (Ptk. 6:
  8. §). Mindez azt jelenti, hogy az adós teljesítésének hiányában a jogosult választhat, hogy követelését az adóssal, vagy akár az adóssal szembeni igényérvényesítés nélkül, közvetlenül a készfizető kezessel szemben érvényesíti. Ebből pedig az következik, hogy a perbe vitt igény nem csak egységesen dönthető el, azaz a Pp.
  9. §-a szerinti pertársaság nem áll fenn, ekként az adós perben állása sem kötelező. Ezért az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt, amikor nem hívta fel a felperest az adós perbe vonására. [22] Alaptalanul hivatkozott az alperes a fellebbezésében arra is, hogy az elsőfokú bíróság a keresettel szemben magasabb összegben marasztalta, és ezt az eltérést ítéletében Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.340/2021/5 5 nem indokolta. A felperesek a
  10. augusztus
  11. napján kelt
  12. sorszámú beadványukban keresetüket megváltoztatták. A keresetváltoztatást az elsőfokú bíróság az alperesnek
  13. szeptember
  14. napján szabályszerűen kézbesítette, ennek tényét pedig ítéletének
  15. oldalán is feltüntette. Az alperes a keresetváltoztatásra nem terjesztett elő nyilatkozatot, az elsőfokú bíróság pedig ítéletében az alperest a módosított keresettel egyezően marasztalta. Mindezek okán az elsőfokú bíróság a kereseten nem terjeszkedett túl, és az alperes által támadott körben indokolási kötelezettségének is eleget tett, így eljárási szabályt e tekintetben sem sértett. [23] Mindezek alapján az alperes fellebbezésében állított eljárási szabálysértések nem eredményezhetik az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  16. §-a alapján – az ügy érdemét nem érintve – helybenhagyta. [24] Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, emiatt a Pp.
  17. §-a folytán alkalmazandó Pp.
  18. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a II. és III. rendű felperesek ügyvédi munkadíjából álló másodfokú perköltségét, melynek összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja és
(5)bekezdése alapján a II. és III. rendű felperesek által felszámított összegben határozott meg. Az alperesnek engedélyezett teljes személyes költségmentesség folytán le nem rótt 2.500.000 forint fellebbezési illetéket a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam viseli. Budapest,
  1. október
  2. dr. Hőbl Katalin s. k. a tanács elnöke dr. Szentpáli Judit s. k. k. előadó bíró dr. Szabó Csilla s. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.