Bf.32/2024/14 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés a) pont], folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége [Btk.

1. §], valamint 2 rendbeli társtettesként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége [Btk.
2. §] miatt indult eljárást megszüntette; és bűnösnek mondta ki - Terhelt1 II. rendű vádlottat bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
3. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés a) pont] és 3 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.

1. §.]; - Terhelt2 III. rendű vádlottat társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont] és társtettesként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.

1. §]; - Terhelt3 IV. rendű vádlott társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont] és társtettesként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.

1. §]; valamint - terhelt5 V. rendű vádlottat bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [
2. évi IV. törvény
3. §

(1)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés a) pont]. [2] Ezért - Terhelt1 II. rendű vádlottat – halmazati büntetésül – 2 év 10 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 2 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre; - Terhelt2 III. rendű vádlottat – halmazati büntetésül – 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 2 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre, valamint 3 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozás gyakorlásától eltiltásra; - Terhelt3 IV. rendű vádlottat – halmazati büntetésül – 2 év börtön fokozatú, azonban végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre, valamint 5 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozás gyakorlásától eltiltásra; - terhelt5 V. rendű vádlottat 8 hónap börtön fokozatú, azonban végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre ítélte. Rendelkezett a vádlottak feltételes szabadságra bocsátásának lehetőségéről – IV. és V. rendű vádlottak tekintetében azok végrehajtása esetére. Terhelt3 IV. rendű és terhelt5 V. rendű vádlottakat előzetes mentesítésben részesítette. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnjelekről, az előterjesztett polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasításáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről. [3] Az ítélet ellen Terhelt1 II. rendű és Terhelt2 III. rendű vádlottak és védőik a bűnszövetség megállapítása miatt és enyhítés végett, míg Terhelt3 IV. rendű vádlott és védője felmentés érdekében nyújtottak be fellebbezést. A nyilatkozattételre fenntartott törvényes határidőben az ügyészség valamennyi vádlott vonatkozásában tudomásul vette az érdemi határozatot, míg terhelt4 I. rendű, valamint terhelt5 V. rendű vádlottak és védőik nem jelentettek be jogorvoslatot. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.32/2024/14/X 3 [4] Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.392/2020/

1. számú átiratában a védelmi perorvoslatokat nem tartotta alaposnak. Észrevételei szerint az elsőfokú bíróság eljárását a perrendi szabályok betartásával folytatta le, a bizonyítékokat számba vette, értékelő tevékenységéről számot adott, ezért az általa megállapított tényállás megalapozott és irányadó a másodfokú eljárásban is. A tényállás alapján a vádlottak bűnösségére okszerűen következtetett és a jogi minősítés szintén helytálló. Álláspontja szerint a törvényszék helyesen sorolta fel a büntetés kiszabásánál irányadó, a vádlottak terhére, illetve javára szóló bűnösségi körülményeket, és a kiszabott büntetéseket is törvényesek, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt valamennyi vádlott vonatkozásában. [5] Terhelt1 II. rendű vádlott védője írásban indokolt fellebbezésében a bűnszövetségben történt elkövetés megállapítása miatt korábban bejelentett fellebbezését visszavonta, azt a továbbiakban kizárólag a büntetés enyhítése, elsősorban védencének orvosi dokumentumokkal is alátámasztott, megromlott egészségi állapota miatt tartotta fenn. [6] Terhelt2 III. rendű vádlott védője fellebbezésében előadta, hogy védence szakmáját tekintve kőműves, ekképpen a tudattartalma nem fogta át a bűnösséghez megkívánt tényállási elemeket, döntést a cég életében nem hozott, a pályázati feltételekre rálátása nem volt. Mindezek alapján a bűnszövetség mint minősítő körülmény megállapításának mellőzése mellett, a kiszabott büntetés enyhítésére tett indítványt. [7] Terhelt3 IV. rendű vádlott védőjének írásban benyújtott, majd kiegészített fellebbezésében előadta, hogy az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan. Iratellenes és téves következtetésen alapul az a megállapítás, ami szerint védence tisztában volt a gazdasági társaság működésének azzal a céljával, hogy központi támogatásokat jogosulatlan módon megszerezzen, ilyet alátámasztó bizonyíték ugyanis – álláspontja szerint – nem lelhető fel az ügy iratai között. A védence személyével érintett cégek működtek, azoknál valódi gyártás folyt, amit a helyszíni jegyzőkönyvek is alátámasztanak. Terhelt3 IV. rendű vádlott nem nyújtott be a egyéb érdekelt6 nevében kifizetési kérelmet, amit tanú45 vallomása is megerősít, és téves az a törvényszéki álláspont is, ami szerint a IV. rendű vádlott azt a látszatot keltette, hogy a gépek újak, megtévesztve ezzel a Támogatót, ami által hozzájárult költségvetési támogatás jogosulatlan igénybevételéhez. Hangsúlyozta továbbá, hogy nem helytálló az ítélet
2. oldal [268] bekezdésében az a megállapítás sem, ami szerint a IV. r. vádlott is vett fel pénzt a társaságok bankszámláiról. Mindezek alapján elsődlegesen bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiányában, harmadlagosan pedig büntethetőségét kizáró okra (tévedés) alapozva, Terhelt3 IV. rendű vádlott felmentésére tett indítványt. [8] A másodfokú bíróság a bejelentett perorvoslatokat a büntetőeljárásról szóló
3. évi XC. törvény (a továbbiakban Be.)
4. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.32/2024/14/X 4 [9] A nyilvános ülésen a védők az írásban benyújtott fellebbezésükben előadottakat maradéktalanul fenntartották. [10] Az ítélőtábla a védelmi jogorvoslatok elsődleges okára és irányára figyelemmel a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt teljeskörűen felülvizsgálta, azaz a revízió kitért az eljárási szabályok megtartására, a tényállás megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a cselekmények minősítésére, a büntetés kiszabásra, az indokolás helyességére és az egyéb rendelkezésekre is, függetlenül attól, hogy ki és milyen okból fellebbezett (teljes revízió). A Be. fellebbezési normáiban is főszabály a teljes felülbírálat, azonban a törvény a korlátozott fellebbezéshez igazodva megteremti a részleges revíziót is büntetőjogi főkérdésekben (pl. szankció). Jelen esetben a III. és IV. rendű vádlottak védőinek perorvoslata támadta a tényállást és a bűnösség megállapítását, ezért korlátozott revízióra nem kerülhetett sor. [11] A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le. Nem vétett abszolút eljárási szabálysértést, ami az érdemi felülbírálatot kizárná [Be. 608. §

(1)bekezdés a-h) pont], vagy amelynek kiküszöbölése céljából másodfokú tárgyaláson bizonyítás felvételének lenne helye [Be. 594. §

(1)bekezdés]. [12] Az elsőfokú bíróság az ügy helyes megítélése szempontjából lényeges bizonyítékokat hiánytalanul a tárgyalás anyagává tette, megvizsgálta, és azok alapján valamennyi, fellebbezéssel érintett terhelt tekintetében túlnyomórészt helyes tényeket rögzített. Az okiratok és a személyi bizonyítás folytán megalapozottan vetette el a vádlottak azon védekezését, hogy lényegében csak terhelt4 tudott a csalási célzatról, arról a többi vádlott nem tudott, e tekintetben terhelt4 megtévesztette őket. A következetes bírói gyakorlat szerint ugyanis az ügyvezető nem hivatkozhat alappal arra, hogy nem tud a csalárd célzatról, hiszen az ügyvezetői tisztséget csak úgy lehet elvállalni, hogy tisztában van cége tevékenységének minden jogi következményével (BH2020. 60.). A terhelti tudatra vont következtetés nyilvánvalóan ténybeli. Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság, a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása (Kúria Bfv.807/2019/9.). A törvényszék által megállapított tényállás azonban kis részben megalapozatlan volt, amit az ítélőtábla a Be. 593. §

(1)bekezdésének a) pontjában írtak szerint, az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján kiküszöbölt. [13] Az ítélőtábla a tényállás [65] bekezdésének

1. mondatát akként egészíti ki, helyesbíti, hogy: „Terhelt3 IV. rendű vádlott meghatalmazása alapján, tanú45 ügyfélkapuján keresztül
2. június
3. napján a egyéb érdekelt6 nevében, egyéb2 azonosító számon, 258.939.000 forint nettó kiadás után 129.469.500 forint támogatás iránt kifizetési kérelem lett benyújtva.” Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.32/2024/14/X 5 [14] Az ítélőtábla a tényállás [268] bekezdésének
4. mondatát akként pontosítja, hogy „II., III. és IV. rendű vádlottak […], IV. rendű vádlottat kivéve vettek fel pénzt a társaságok bankszámláiról […].” [15] Az elsőfokú ítélet [65] bekezdésének kiigazítása azért volt szükségszerű, mert tanú45 tanú a
5. június
6. napján foganatosított kihallgatása alkalmával előadta, hogy a egyéb érdekelt6 támogatási kérelmét elektronikusan készítették el és az ő ügyfélkapuján keresztül adták be (
7. június
8. napján) a cég akkori ügyvezetője által adott meghatalmazás alapján. Hozzátette azt is, hogy ilyen meghatalmazás hiányában hozzá sem férhettek volna az elektronikus adatokhoz. [16] A törvényszék [268] bekezdésében rögzített
9. mondata – egyébként a II., III. és IV. rendű vádlottak tekintetében – általánosságban tett elsőbírói „megjegyzés” volt, aminek megfogalmazása a bankszámláról történő pénzfelvételt illetően a IV. rendű vádlott tekintetében pontatlan volt, hiszen ezen vádlott kézpénzfelvételét – ellentétben a többiekével – nem támasztotta alá pénzintézeti kivonat. A kérdéses mondat szerkezetileg nem a történeti tényállás, hanem az indokolás körében került rögzítésre, azonban az a teljesség kedvéért pontosításra szorult, hiszen töretlen abban a bírói gyakorlat, hogy a tényállás körébe tartoznak az elsőfokú bíróság azon ténymegállapításai is, melyeket a Be.
10. §

(3)bekezdésének megfelelő tagolásától eltérően az ítélet indokolásának nem a tényállást tartalmazó részében, hanem a bizonyítékok számbavétele, értékelése során vagy a jogi indokolásában tesz (EBH

1. 1192., EBH
2. 1677). Ítéleti ténymegállapításnak tekintendő lényegében minden, a határozatban megjelölt objektív, az elbírált cselekménnyel összefüggő körülmény rögzítése, amely a jogi megítélés szempontjából jelentőséggel bír. Az idézett megállapítás e kritériumoknak megfelel, így a másodfokú bíróság azt – a megjelölt pontosítással – a tényállás részének tekintette. [17] A fenti kiegészítéssel, pontosítással a tényállás teljes mértékben megalapozottá vált, így irányadó volt a másodfokú eljárás során. [18] A törvényszék az ügy helyes megítélése szempontjából lényeges bizonyítékokat megvizsgálta és azokat a logika szabályai szerint okszerűen értékelte. Következtetései perrendszerűek és a hibátlanul értékelt bizonyítás anyagán nyugszanak. A törvényszék vizsgálta a vádlottak vallomásait, értékelés körébe vonta a személyi bizonyítás során a lényeges tanúvallomásokat, és nem maradt el a tárgyi-okirati bizonyítékok mérlegre tétele sem. A bizonyítékok alapos, szerteágazó és részletes értékelésével a büntetőjogi főkérdések tekintetében központi jelentőséggel bírói tényeket hibátlanul rögzítette, indokolási kötelezettségének alaposan eleget tett, részletesen megindokolta, hogy a tényállást miért az egyenként és kölcsönösen értékelt terhelő személyi, tárgyi bizonyítékokra, illetve a szakértői véleményekre alapította. Az indokolás logikai hibában nem szenved, az abban foglaltakkal az ítélőtábla egyetértett. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.32/2024/14/X 6 [19] A bíróság a bizonyítékokat szabad meggyőződése szerint bírálja el. A Be. vegyes jellegű, nem teljesen szabad bizonyítási rendszerében a bírói bizonyíték-értékelés nem korlátlan, mert figyelemmel kell lenni a bizonyítás törvényességére, a logika rendjére és a döntés indokait jól érthetően, világosan meg kell fogalmazni az ítéletben. A törvényszék bizonyíték-értékelése és az ítélet indokolása megfelel a törvény és az ítélkezési gyakorlat által megkívántaknak. Részletes és meggyőző indokát adta annak, hogy a tényállást mely kétséget kizáróan bizonyított – bizonyítékokkal alátámasztott – tények alapján állapította meg. [20] A másodfokú eljárásban főszabályként a tényálláshoz kötöttség elve alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás az irányadó, aminek elvi alapja, hogy a bizonyítékokat közvetlenül megvizsgáló és széleskörűen értékelő elsőbírósági fórum minősül a ténybíróságnak. A tényálláshoz kötöttség elve alól kivétel, ha a tényállás megalapozatlan. A megalapozatlanságnak a Be.
3. §

(1),

(2)bekezdésében írt okai azonban nem voltak megállapíthatók. Sem felderítetlenség, sem érdemi hiányosság nem volt tetten érhető, mint ahogy iratellenesség és helytelen ténybeli következtetések sem. Az elsőfokú bíróság okszerű bizonyíték-értékelő tevékenysége a másodfokú eljárásban nem mérlegelhető felül. [21] Terhelt2 III. rendű és Terhelt3 IV. rendű vádlottak védelmi fellebbezései a felmentést célzó részében a bizonyítékok törvényes értékelését támadva vitatták a tényállás megalapozottságát, amely az eljárási törvény kizáró rendelkezése folytán eredményre nem vezethetett, a megalapozottá tett tényállás alapján pedig fel sem merülhet e vádlottak felmentése. Az elsőfokú bíróságnak valamennyi vádlott tekintetében bűnösségre vont következtetése helyes egyrészt a költségvetési csalás, másrészt pedig – az annak érdekében, azzal valódi alaki halmazatban álló – hamis magánokirat felhasználása vétsége tekintetében is (BH

1. 5.). [22] Az elkövetői alakzat, vagyis a tettesi, avagy részesi magatartás kapcsán – a teljesség kedvéért – megjegyzendő, hogy következetes az ítélőtábla abban, hogy az elhatárolás szempontjai megítélésének dogmatikai szemponton kell alapulnia, ugyanúgy, mint ahogy a cselekményegységet lezáró időszak sem lehet célszerűségi, pergazdaságossági vagy praktikussági ok. E kérdésnek eljárásjogi aspektusa nem lehet, azonban alapos vizsgálatot igényel, hogy ki és milyen módon vett részt a megtévesztésben. Hangsúlyozandó, hogy a tettesi, közvetett tettesi, vagy társtettesi magatartás megvalósítható olyan személy által is, aki nem saját neve alatt nyújtja be a támogatás iránti igénylést vagy adta be az adóbevallást. (Kúria Bfv.III.1.571/2018/14.). [23] Jelen ügyben a költségvetési csalást Terhelt2 III. rendű és Terhelt3 IV. rendű vádlottak társtettesként, míg Terhelt1 felbujtóként valósították meg, az alábbiak miatt. [24] Az adócsalás (és természetesen a költségvetési csalás) tettese csak olyan személy lehet, aki az adókötelezettség szempontjából jelentős tény (adat) valótlan előadásával, elhallgatásával vagy más magatartással a hatóságot adóbevétel csökkentését eredményezően Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.32/2024/14/X 7 megtéveszti (BH
2. 139.). A költségvetési csalás elkövetési magatartása más tévedésbe ejtése, tévedésben tartása, valótlan tartalmú nyilatkozat tétele, vagy a valós tény elhallgatása. Ez a magatartás többszörös okozatosságot feltételez és tipikusan akként valósul meg, hogy a tettes tévedésbe ejtő magatartásával a passzív alanynál akarati hibát idéz elő, aki ennek következtében tesz olyan jognyilatkozatot, amelyet egyébként nem tenne meg, a jognyilatkozat következtében pedig akár ő maga, akár más személy károsodik. A tényállás megvalósításának három egymást kiegészítő okozati összefüggés megléte a feltétele. Egyrészt a magatartásnak kell előidéznie a tévedést, annak alkalmasnak, szándékosnak kell lennie, ugyanakkor e tévedés kell, hogy kiváltsa a megtévesztett vagyonjogi rendelkezését, melyből a kárnak kell bekövetkeznie (BH
3. 69.). A csalás megállapításának nem szükségszerű feltétele, hogy az elkövetési magatartás tanúsítása révén a tettes vagy más ténylegesen a jogtalan hasznot megszerezze, elégséges, ha a saját vagy más részére való jogtalan haszonszerzés a tettes célja, az elkövetési magatartást e cél elérését kívánva valósítja meg. Aki a tévedésbe ejtésben részt vesz, akkor is tettes (társtettes), ha a célba vett haszonnak nem, vagy nem mindig lesz részese (Kúria Bfv.III.1.571/2018/14.). [25] A csalásnak – így a költségvetési csalásnak is – tettese/társtettese a terhelt, ha a megtévesztés eszközéül szolgáló okiratokat beszerzi és gondoskodik azoknak a megtévesztett személyek részére való továbbításáról, akkor is, ha a szükséges okiratokat nem maga írja alá, hanem ún. stróman személlyel íratja alá. A szándékegységet kimondó bűnösség az elsőfokú bíróság által helyesen, a egyéb érdekelt7 vonatkozásában Terhelt2 III. rendű, míg a egyéb érdekelt6 vonatkozásában Terhelt3 IV. rendű vádlottak esetében kétséget kizáróan megállapítható volt, ugyanakkor Terhelt1 II. rendű vádlott cselekvősége a költségvetési csaláshoz és a hamis magánokirat felhasználásához a terhelt4 által a egyéb érdekelt6 nevében benyújtott támogatási kérelemmel összefüggésben részesként kapcsolódott. [26] A Terhelt1 II. rendű és terhelt6 III. rendű vádlottak szankció enyhítésére irányuló védelmi fellebbezéseit alaposnak találta az ítélőtábla, azonban a súlyosító körülmények tekintetében – ahogy arra a fellebbviteli főügyészség is rámutatott – a bűnszövetséggel kapcsolatban kifejtett elsőbírói álláspont helyesbítést igényelt. [27] A bűnszövetség terhelt6 III. rendű és Terhelt3 IV. rendű vádlottak esetében nem értékelhető súlyosító körülményként, mivel az a költségvetési csalás bűntettének minősítő körülménye. Ugyanakkor Terhelt1 II. rendű vádlott esetében – figyelemmel a vagyoni hátrány nagyságára (különösen jelentős) – az nem minősítő körülménye a költségvetési csalásnak, így az súlyosító körülményként minősül. [28] A büntetéskiszabás körében az ítélőtábla Terhelt1 II. rendű vádlott esetében különösen az okozott vagyoni hátrány igen tetemes összegére figyelemmel – bűnsegédi közreműködése ellenére – nem látott lehetőséget arra, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtását felfüggessze, ugyanakkor a másodfokú eljárás során teljeskörűen igazolt egészségi állapotára tekintettel a Btk.
4. §

(3)bekezdése alapján akként rendelkezett, hogy a büntetése fele részének letöltését követően feltételes szabadságra bocsátható. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.32/2024/14/X 8 [29] Az ítélőtábla ugyanakkor Terhelt2 III. rendű vádlott tekintetében lehetőséget látott a kiszabott szabadságvesztés tartamának mérséklésére, ami ezáltal lehetővé tette esetében annak végrehajtása felfüggesztését, ekként a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mellőzendő volt. Mindemellett a III. és IV. rendű vádlottakra alkalmazott szankciók közötti – a belső arányosság szem előtt tartása okán szükséges – különbségtételt a másodfokú bíróság a felfüggesztés tartama közötti differenciával biztosította. Ezt indokolta az is, hogy az általuk társtettesként okozott vagyoni hátrány összege azon múlt, hogy terhelt4 miket íratott alá velük, így cselekvőségük alapvetően nem különbözik egymástól. [30] Megállapította továbbá az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései a törvénynek megfeleltek, ezért egyebekben azt helybenhagyta. [31] Vizsgálta végezetül a másodfokú bíróság Terhelt2 III. rendű vádlott esetében – figyelemmel a kiszabott szabadságvesztés felfüggesztésére – az előzetes mentesítés alkalmazásának szükségességét az alábbiak szerint. [32] Az Alkotmánybíróság 8/2015. (IV. 17.) AB határozat 1. pontja alatt megállapította, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 104. §

(1)bekezdése és a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 102. §

(1)bekezdése alkalmazásakor az Alaptörvény XXVIII. cikke

(1)bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, miszerint a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén hivatalból vizsgálja az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét, és arról az ítéletben rendelkezzen. [33] A Btk. 102. §

(1)bekezdése értelmében a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a bíróság az ügydöntő határozatban előzetes mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha arra érdemes. [34] A törvény kizárólag a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése kapcsán jogosítja fel a bíróságot arra, hogy a bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó ítéletben mentesítse az elítéltet a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Az előzetes mentesítés szubjektív, alanyi feltétele – az utólagos mentesítéshez hasonlóan – a terhelt érdemessége. Az érdemesség fogalmát, illetőleg annak tartalmát a jogalkotó sem a korábbi Btk.-ban, sem a Btk.-ban nem határozta meg, annak tartalmára vonatkozóan a jogszabály indokolása ad némi iránymutatást. A fogalom valóságos tartalmát a bírói gyakorlat munkálta ki (EBH

1. 51.). Az érdemesség vizsgálatánál különösen az elkövető személyét, életvitelét, a bűncselekmény jellegét, az elkövetés körülményeit és motívumait kell értékelni (EBH
2. 92.). Az érdemesség megállapításánál nemcsak az elkövető személyét és életvitelét, hanem a bűncselekmény tárgyi súlyát és jellegét is értékelni kell (BH
3. 221.). Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.32/2024/14/X 9 [35] Az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a cselekmény súlya Terhelt2 III. rendű vádlott büntetlen előélete ellenére sem indokolja az előzetes mentesítést, megfelelően méltányosnak tekinthető a végrehajtandó szabadságvesztés büntetés felfüggesztése. [36] A másodfokú eljárásban Terhelt1 II. rendű vádlott védőjének kirendelt védői díja merült fel bűnügyi költségként, aminek viselésére az ítélőtábla a II. rendű vádlottat kötelezte, valamint megváltozott Terhelt3 IV. rendű vádlott személyazonosító okmányának száma, ami szintén rögzítésre került. Debrecen,
4. március
5. Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke Dr. Horváth Péter s.k. előadó bíró Dr. Répássy Árpádné dr. Német Laura s.k. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 5.B.245/2020/
6. számú ítélete a fellebbezéssel érintett Terhelt1 II. rendű, Terhelt2 III. rendű és Terhelt3 IV. rendű vádlottak vonatkozásában ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
7. március
8. Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke