Mf.31188/2022/6 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Nem valósul meg átszervezés, amennyiben a munkaköri feladatok megegyeznek, csupán a munkakör elnevezése változik, és a felelősségi kör kiszélesedik. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.188/2022/

1. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a felperesi jogi képviselő (felperesi jogi képviselő címe; ügyintéző: felperesi jogi képviselő neve ügyvéd) által képviselt felperes. (felperes címe) felperesnek, a alperesi jogi képviselő (alperesi jogi képviselő címe; ügyintéző: dr. Pfeifer Tamás ügyvéd) által képviselt alperes
2. (alperes címe.) alperes ellen, munkaviszony megszüntetése iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 33.M.70.188/2021/
3. számú ítélete ellen, a felperes
4. és az alperes 32.sorszámú fellebbezése folytán – tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget. A másodfokú bíróság a fellebbezési illeték összegét 351.466 (háromszázötvenegyezernégyszázhatvanhat) forintban állapítja meg. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás [1] A felperes
5. március napjától állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperes jogelődjével, a cég1-vel bérszámfejtési csoportvezető munkakörben, alapbére havi 450.000 forint volt, valamint havi 6.000 forint összegű étkezési utalványban részesült. A felperes munkakörét önállóan látta el a gazdasági igazgató irányítása alatt. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.188/2022/6 2 [2] A felperes
6. január 16-tól
7. január 16-ig szülési szabadságon, majd a gyermeke gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságon volt. [3] A cég1 és a cég
8. összeolvadt
9. januárjában, és a jogutód az alperes lett. [4] A bérszámfejtési csoportvezetői munkakört
10. január 1-től név látta el, akinek az alapbére
11. január 1-től 520.000 forint,
12. szeptember 1-től 572.000 forint,
13. január 2-tól 600.000 forint,
14. január 1-től 700.000 forint volt. [5] Az alperes
15. február
16. napján a Szervezeti és Működési Szabályzatot akként módosította, hogy a Bérszámfejtési Csoport helyett – amely a Számviteli és Pénzügyi Iroda irányítása alatt állt - létrehozta az önállóan működő Bérszámfejtési Irodát. [6] A
17. március
18. napján kelt 3/
19. (III.10.) számú alapítói határozattal a hivatal, mint az alperes alapítója és egyedüli részvényese jóváhagyta az alperes Szervezeti és Működési Szabályzatának
20. számú módosítását.
21. március 19-től név munkaköre bérszámfejtési irodavezető munkakörre módosult. [7] Az alperes
22. április
23. napján kelt felmondással 35 nap felmondási idővel a felperes munkaviszonyát megszüntette. A felmondás indokolása szerint a munkáltatónál több munkakör, így a felperes bérszámfejtési csoportvezetői munkaköre is átszervezésre került. Ennek következtében a bérszámfejtési csoportvezetői munkakör megszűnt. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [8] A felperes a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként
24. május
25. napjától
26. november
27. napjáig 5.181.071 forint munkabér, valamint cafetéria/szépkártya címén 218.304 forint kifizetésére kérte kötelezni az alperest. [1] A felperes a keresetében az elmaradt munkabér iránti kereseti kérelmével kapcsolatban előadta, hogy az alperes
28. és
29. években
30. évhez képest 80,5971 %os bérfejlesztést hajtott végre,
31. évben a
32. évi bérekhez képest, annak 180 %-a került kifizetésre. A
33. évi beszámoló alapján,
34. évre a munkáltatónál állományban lévő szellemi foglalkoztatottak egy főre eső keresete bruttó 668.490 forintra emelkedett, ami
35. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.188/2022/6 3 évi bázis évhez képest 198,68 %-os emelkedést jelentett. Erre tekintettel a felperes alapbére a fizetés nélküli szabadság lejártakor 890.000 forintra emelkedett. [9] A felperes betegszabadságra járó távolléti díj különbözete címén 143.023 forint, szabadságra járó távolléti díj különbözet címén 428.409 forint, felmondási időre járó távolléti díj különbözet címén 348.000 forint, munkabér különbözet címén 14.500 forint, szabadságmegváltás különbözet címén 159.500 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [10] A felperes a felmondás jogellenessége körében arra hivatkozott, hogy a felmondás indoka valótlan, mivel a munkaköre a feladatok ellátásának tekintetében nem szűnt meg, kizárólag átszervezték azt. A szervezeten belüli munkacsoport áthelyezése okán sem szűntek meg a társaság bérszámfejtési és társadalombiztosítási kifizetőhelyi feladatai, így a feladatok szervezését és szakmai irányítását végző feladatkör továbbra is fennáll új néven, bérszámfejtési vezető megnevezéssel. Kiemelte, hogy a munkaszerződése határozatlan időre szól, a munkáltatónak számítania kellett azzal, hogy a fizetés nélküli szabadság lejártakor az eredeti munkaszerződés szerinti feltételekkel továbbfoglalkoztatnia köteles. [11] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. [12] Álláspontja szerint a felmondás indokolása megfelel a valóságnak, mivel az átszervezésről szóló döntés a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, valamint mind a döntés, mind pedig annak SZMSZ-ben történő átvezetése is hatályban volt az alperes által közölt felmondás időpontjában. Érvelése szerint alapos indoknak számít, hogy korábban a bérszámfejtési csoportvezető a vezetői feladatokat a pénzügyi vezetővel irányította, de azt az új szervezeti felosztás szerint jelenleg egyedül teszi meg. [13] A felperes munkabér különbözet iránti kereseti kérelmét is elutasítani kérte. Előadta, hogy a felperes távolléte alatt bekövetkezett bérfejlesztések alapján a felperes alapbérét 600.000 forintra felemelte. Hivatkozott arra, hogy 2018 évben 8,5 %, 2019-ben 7 % volt a társasági szinten ténylegesen megvalósult bérfejlesztés,
36. évben 4,9 % volt az egyező munkakörben foglalkoztatott munkavállalók részére megvalósított bérfejlesztés,
37. évben 7 % volt a társasági szinten ténylegesen megvalósult bérfejlesztés. A bérkorrekció kalapján került alperes által kiszámításra és megfizetésre a felperesnek járó összeg, amely megfelel a társaságnál azonos és egyéb csoportvezetői munkakörben foglalkoztatott munkavállalókra irányadó bérsávkategóriának. Az elsőfokú bíróság ítélete Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.188/2022/6 4 [14] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek kártérítés címén 4.175.021 forint elmaradt jövedelmet, 218.304 forint elmaradt cafetéria juttatást, 171.608 forint szabadságra járó távolléti díj különbözetet, 57.110 forint betegszabadságra járó távolléti díj különbözetet, 5.790 forint munkabér különbözetet, 138.960 forint felmentési időre járó távolléti díj különbözetet, valamint 63.690 forint szabadságmegváltás különbözetet és 309.173 forint perköltséget. A bíróság a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. [15] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint
38. évben nem volt a felperessel azonos, bérszámfejtési csoportvezetői munkakörű munkavállaló, ezért
39. évre a cég1-nél megvalósult átlagos éves béremelés mértékét kellett figyelembe venni. Az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az átlagos éves béremelésnél a tervezett béremelés mértékét kell figyelembe venni, mivel a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves béremelés mértéke az irányadó, ezért a bíróság az alperes jogelődjének, a
40. évi üzleti tervének a béremelés mértékére vonatkozó részét nem vette figyelembe. A bírói gyakorlat alapján, ha a munkavállaló szellemi munkakörben dolgozik, akkor a szellemi állományú alkalmazottakat érintő eltérő mértékű bérfejlesztését kell figyelembe venni (BH2005.191.). Erre tekintettel a bíróság a cég1
41. évi beszámolójának a szellemi állományban levő alkalmazottak bérköltségre vonatkozó tényadatait összevetette a
42. évi beszámoló tényadataival és megállapította, hogy a
43. évi átlagos éves béremelés mértéke 18,3% volt az alábbi számítás alapján. [16] Az alperes jogelődjénél a szellemi állományban levő alkalmazottak bérköltsége
44. évben 872.108.000 forint, az átlagos statisztikai létszám 216 fő volt,
45. évben a szellemi állományban levő alkalmazottak bérköltsége 683.153.000 forint, az átlagos statisztikai létszám 143 fő volt. A felperes 450.000 forint alapbérének 18,3%-al növelt összege 532.350 forint. [17]
46. január 1-től -
47. március 18-ig név bérszámfejtési csoportvezető a felperessel azonos munkakört töltött be, ezért 2019.,
48. és
49. évben az ő részére megvalósított átlagos éves béremelés mértékét kellett figyelembe venni a felperes Mt.
50. § szerinti béremelésének megállapításakor, ezért a bíróság az alperes 2019., 2020., és
51. évi üzleti tervének a béremelés mértékére vonatkozó részét nem vette figyelembe. [18] név alapbére a
52. március
53. napján munkaszerződés módosítás alapján
54. január 1-től 520.000,- Ft volt, amely a
55. szeptember
56. napján kelt béremelési értesítő szerint 572.000 forintra emelkedett, ezért megállapítható volt, hogy
57. évben a felperessel azonos munkakörű munkavállaló részére az alperesnél megvalósított átlagos éves béremelés mértéke 10% volt. A felperes 532.350 forint alapbére 10 %-kal emelve 585.585 forint. Alaptalanul hivatkozott arra az alperes, hogy
58. évben nem az azonos munkakörben megvalósított átlagos éves béremelés mértékét kellett figyelembe venni, hanem az alperesnél Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.188/2022/6 5 megvalósított átlagos éves bérfejlesztés mértékét, mivel a becsatolt béremelési értesítő szerint a felperessel azonos munkakörű név alapbérét megemelte az alperes és az Mt.
59. § alapján ennek figyelembevétele az elsődleges. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a 10% alapbér emelés azért sem vehető figyelembe, mivel a
60. szeptember 1-i béremeléskor a csoportvezetői pótlék került beépítésre név alapbérébe és csoportvezetői pótlékra kizárólag az aktív állományban levő vezetők jogosultak és a felperes nem dolgozott
61. március 1-től
62. április 29-ig, mivel az Mt.
63. § alapján a munkabér módosításnál a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartama alatt – tehát amikor a felperes nem dolgozott - az azonos munkakörű munkavállalók részére a munkáltatónál időközben megvalósított átlagos éves béremelés mértékét kell alapul venni. Annak pedig nem volt jelentősége, hogy az alperes a bérfejlesztést úgy hajtotta végre, hogy a csoportvezetői pótlék került beépítésre az alapbérbe. [19]
64. január 2-től név alapbére a
65. április 29-én kelt béremelési értesítő szerint 600.000 forintra emelkedett, ezért alaposan hivatkozott arra az alperes, hogy
66. évben a felperessel azonos munkakört betöltő munkavállaló részére megvalósított átlagos éves béremelés mértéke 4,9 % volt. A felperes 585.585 forint alapbére 4,9%-kal emelve 614.279 forint [20] név alapbére
67. január 1-től 600.000,- Ft-ról 700.000 forintra emelkedett, amely 16,6 %-os béremelést jelent, így a felperes 614.279 forint alapbére megemelve 16,6 %kal 716.249 forint. Az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy név alapbére a bérszámfejtési irodavezetői munkakörére tekintettel emelkedett 700.000 forintra, mivel az alperes által becsatolt
68. március 19-én kelt munkaszerződés módosítás alapján bérszámfejtési irodavezető munkakörre
69. március 19-től lett kinevezve, a megemelt alapbér pedig
70. január
71. napjától illette meg név a
72. május 31-én kelt béremelési értesítő szerint, amikor még bérszámfejtési csoportvezető volt. [21] A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az alperes
73. évben a
74. évhez képest 198,68 %-os bérfejlesztést hajtott végre, mivel csak
75. évben kellett figyelembe venni az alperes jogelődjénél az átlagos éves bérfejlesztés mértékét,
77. és
78. évben az azonos munkakörű munkavállaló részére a munkáltatónál időközben megvalósított átlagos éves béremelés mértékét kell alapul venni az Mt.
79. §-a alapján, ezért a bíróság a felperes által csatolt
80. évi beszámolót nem vette figyelembe. [22] A fentiekre tekintettel a felperest az Mt.
81. § alapján megilleti a 600.000 forint alapbér és a 716.249 forint alapbér közötti munkabér különbözet az alábbi számítás alapján, 716.249 x 100 / 600.000 = 119,3%. Az elsőfokú bíróság a felperest ezt meghaladó munkabér különbözet iránti igényét elutasította. [23] Az elsőfokú bíróság az átszervezés kapcsán az alábbiakat állapította meg: Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.188/2022/6 6 [24] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem volt annak jelentősége, hogy a Bérszámfejtési Csoport az alperesi szervezeten belüli helye és elnevezése miként változott meg, hanem azt kellett vizsgálni, hogy a bérszámfejtési csoportvezetői munkakör valóban megszüntetésre került-e. név2 HR irodavezető tanúvallomása szerint az átszervezés lényege az volt, hogy a bérszámfejtési csoportvezető irodavezetői szintre került felemelésre, de a feladatok nem változtak. név3 tanúvallomása is azt támasztotta alá, hogy a felperes munkaköri feladatait képezték a bérszámfejtési irodavezetői munkakörbe tartozó munkaköri feladatok. Az elsőfokú bíróság a tanúvallomások összevetése alapján megállapította, hogy a felperes munkaköre nem szűnt meg, hanem a bérszámfejtési csoportvezetői feladatokat bérszámfejtési irodavezető látta el
82. március 19-től. A tanúk vallomása alapján a felperes a bérszámfejtési csoportvezetői munkakörében önállóan látta el feladatát a gazdasági igazgató irányítása alatt. Ennek következtében nem volt jelentősége annak, hogy az átszervezést megelőzően, a Számviteli és Pénzügyi Iroda vezetője a bérszámfejtési csoportvezetőt bevonva, rajta keresztül irányította és felügyelte a bérszámfejtési csoport tevékenységét. [25] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az átszervezésre alapított felmondás indoka nem volt valós, ezért az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Fellebbezés [26] Az ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezést terjesztett elő. [27] A felperes a fellebbezési kérelmében az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy kötelezze a másodfokú bíróság az alperest kártérítés jogcímén 5.188.602 forint elmaradt jövedelem, 582.578 forint szabadságra járó távolléti díj különbözet, 194.492 forint betegszabadságra járó távolléti díj különbözet, 19.708 forint munkabér különbözet, 473.233 forint felmentési időre járó távolléti díj különbözet, 216.899 forint szabadságmegváltás különbözet, valamint másodfokú perköltség megfizetésére. [28] A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság
83. évre vonatkozóan tévesen állapította meg a bérfejlesztés mértékét, ennek okán pedig tévesen határozta meg az elmaradt munkabért, valamint az egyes távolléti díjakat, illetve az egyéb követeléseit. [29] Előadta, hogy név munkabére
84. január 1-jétől 520.000 forintra emelkedett azzal, hogy a bérmódosítás mellett a munkaköre is megváltozott bérszámfejtési csoportvezetői kinevezést kapott. Nem értékelte ugyanakkor az elsőfokú bíróság a felperes azon hivatkozását, hogy az alperes semmilyen módon nem tudta igazolni, hogy név korábbi 380.000 forintos bérügyi asszisztens munkakör betöltéséért járó alapbére, és a
85. január
86. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.188/2022/6 7 napjától bérszámfejtési csoportvezetőként jutó alapbér közötti különbség mely részében az alperesnél megvalósuló szokásos éves bérfejlesztés, és mely részében a kinevezésre tekintettel járó munkabérnövekmény. Álláspontja szerint az alperesnél
87. évben a szellemi foglalkoztatásban állókra vonatkozó átlagos bérfejlesztés mértéke 152,63 % volt, míg az nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy a
88. évre vonatkozóan, mely
89. évi bér tekinthető bázis bérnek. Ennek következtében a béremelés tényleges mértéke hivatkozási alap hiányában nem kalkulálható, hiába van azonos munkakörben foglalkoztatott személy. Figyelemmel arra, hogy a munkáltató nem bizonyította hitelt érdemlően a bérfejlesztés mértékét, ezért kérte, hogy a fellebbezésének megfelelően kötelezze a másodfokú bíróság az alperest. Ennek következtében a helyesen számított
90. évi bére alapján
91. évre vonatkozólag 852.310 forint,
92. évre vonatkozóan pedig 994.361 forint összegben kellett volna felperes korrigált bérét megállapítani. [30] Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének akkénti megváltoztatását kérte, hogy a felperes keresetét 436.618 forint összeg feletti rész tekintetében utasítsa el, és kötelezze a felperest első-, és másodfokú perköltség megfizetésére. [31] Az alperes elfogadta az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkezését, miszerint a felperest 600.000 forint alapbér és 716.249 forint alapbér közötti munkabér különbözet illeti meg. [32] A felmondás indokolását képező átszervezéssel kapcsolatban az alperes előadta, hogy az elsőfokú bíróság jogi álláspontja téves. [33] Hivatkozott arra, hogy a felperes munkaviszonyt az alperesi jogelőddel létesített, amely mind létszámban, mind gazdasági szempontból kisebb szervezet volt az alpereshez képest. Ennek következtében került felemelésre a bérszámfejtési csoportvezetői munkakör bérszámfejtési irodavezetői munkakörre. Az új munkakör bár egzakt tartalmában nem tér el nagy mértékben a régitől, létrehozására a felelősségi kör rendkívüli módon történő kiszélesedése nyújtott indokot. A perben az azonos munkaköri feladatokhoz egy függelmi felelősségrendbeli változás is társult, amely megalapozta a munkakör megszűnésére alapított felmondást. A felelősségi kör kiszélesedésével a szervezeti egység alapvető funkciója megváltozott, melyhez mellőzhetetlen volt az új munkakört betöltő munkavállaló alperesnél szerzett korábbi tapasztalata, amellyel a felperes – mivel összesen pár hónapot töltött aktív állományban - értelemszerűen nem rendelkezett. [34] Az alperes álláspontja szerint a bérszámfejtési csoportvezetői munkakör az alperesnél megvalósuló átszervezés miatt megszűnt és helyette bérszámfejtési irodavezetői munkakör jött létre. E körben hivatkozott név2, név1 tanúvallomására. Előadta, hogy az irányadó bírói gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy a megváltozott szervezetben kivel és milyen eljárás mellett láttatja el a feladatokat. A Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.188/2022/6 8 tanúvallomások és a becsatolt bizonyítékok egymással koherens egészet alkotnak, azok mind az alperesi állítást támasztják alá. Fellebbezési ellenkérelem [35] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte, hogy a másodfokú bíróság a felperesi fellebbezésben indítványozott részében változtassa meg az elsőfokú ítéletet, egyebekben hagyja helyben. [36] Hivatkozott arra, hogy az alperes saját maga is elismerte, hogy az új munkakör egzakt tartalmában nem tér el nagymértékben a régitől. Álláspontja szerint logikailag lehetetlen és életszerűtlen, hogy az egyébként az egyező munkaköri feladatok a nagyobb létszámra tekintettel fennálló megnövekedett felelősség okán ténylegesen megszűnt volna a bérszámfejtői csoportvezetői munkakör. Ennek szemléltetésére a két munkakör vonatkozásában táblázatot készített, mely alátámasztja előadását, hogy a két munkakör teljesen azonos. [37] Hivatkozott arra, hogy mégcsak szervezeti szintű változás sem történt, ugyanis név2 HR irodavezető tanúvallomásában elmondta, hogy a bérszámfejtői irodavezetői munkakör a gazdasági igazgatóság alá került, ahogyan a felperes által végzett munkakör is odatartozott. Megjegyezte, hogy a felperes visszatértét követően név. azonos munkakörben volt állományban, töltötte a távolléte alatt felhalmozott szabadságot, vagyis egyszerre ketten voltak ezen munkakörben az alperesnél hónapokon keresztül. Álláspontja szerint a felelősségi kör kiszélesítésére, avagy az adott munkakör irányításának szervezeti szempontú megváltozására hivatkozva nem lehet a munkakör megszűnését állítani. Előadta, hogy nem elegendő azt bizonyítani, hogy valóban átszervezés történt, hanem azt kell vizsgálni, hogy az átszervezés, az adott munkakör ténylegesen megszüntette-e. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen vonta le a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján, hogy a felperes korábbi és név.. átszervezést követően betöltött munkaköre tartalmilag alapvetően azonos feladatokat foglal magában. [38] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében fenntartotta azon fellebbezési előadását, miszerint az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a felperes keresetét a 436.618 forint összeg feletti rész tekintetében utasítsa el és kötelezze a felperest első-, és másodfokú perköltség megfizetésére. [39] Az alperes hivatkozott arra, hogy a felperes az eljárás folyamán több alkalommal megváltoztatta a kereseti kérelmét. A felperes által követelt összeg 5.892.807 forint volt az elsőfokú eljárás során, melyet az elsőfokú ítélet is rögzített. Ehhez képest a fellebbezéséhez 6.675.521 forintnak megfelelő összeg megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperes a korrigált bérigényét az elsőfokú eljárás során 890.000 forint összegben Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.188/2022/6 9 kérte megállapítani, míg a fellebbezésében előadottak szerint 994.361 forint összegű alapbér járna részére. [40] Az alperes hivatkozott a Pp.
93. §