← Magyarország

Pf.20039/2026/5 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A szerződés érvénytelenségének megállapítása, egyben az érvénytelenség jogkövetkezményének levonása iránti kereset pertárgyértékének meghatározása. II. Az ügyvédi megbízási szerződés szerinti sikerdíj perköltségként való érvényesítése. Győri Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.III.20.039/2026/

  1. A felperes: Felperes1 (Cím2) A felperes képviselője: Bihari Ügyvédi Iroda (Cím4; dr. Bihari Krisztina) Az alperes: Alperes1 (Cím1) Az alperes képviselője: Némethy Ügyvédi Iroda (Cím31, dr. Némethy Barbara) A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása és jogkövetkezményei Az elsőfokú bíróság és fellebbezett határozatának száma: Tatabányai Törvényszék 13.P.20.048/2025/
  2. számú ítélete A fellebbező és a fellebbezés sorszáma: felperes
  3. sorszámú beadványa Ítélet Győri Ítélőtábla III.Pf.20.039/2026/
  4. 2 Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 26.860 (huszonhatezernyolcszázhatvan) forint másodfokú perköltséget. Felhívja a felperest, hogy 15 napon belül – leletezés terhe mellett – fizessen meg 171.904 (százhetvenegyezer-kilencszáznégy) forint fellebbezési eljárási illetéket és ezt az elsőfokú bíróságnál igazolja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Tényállás [1] Az alperes jogelődje mint hitelező és a felperes mint adós
  5. szeptember 22-én szerződésszám1 számon devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződést kötöttek a felperes forgalmi rendszám1ú személygépkocsija megvásárlásának finanszírozására 2.250.000 Ft kölcsön összegre havi fix konstrukció alapján azzal, hogy a törlesztőrészletek száma 120, azok összege havi 33.150 Ft és az összes törlesztőrészlet 3.978.000 Ft. A felek egyidejűleg opciós és adásvételi szerződést is kötöttek. Az alperes fizetési késedelemre hivatkozással a szerződést
  6. október 3-án felmondta. A felperes a szerződés alapján összesen 4.147.998 Ft-ot fizetett meg az alperesnek. [2] Az elsőfokú bíróság 13.P.20.054/2017/
  7. számú ítéletével megállapította, hogy a kölcsönszerződés érvénytelen, azt a határozathozatalig érvényessé nyilvánította és kötelezte a felperest az alperes javára 1.411.283 Ft és annak
  8. július 4-től járó kamatai megfizetésére, valamint kötelezte az alperest a gépkocsi törzskönyvének a felperes részére való kiadására. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [3] A Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.111/2021/6/I. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit, azaz az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása körében hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság a 13.P.20.231/2021/
  9. számú új ítéletével kötelezte a felperest az alperes javára 1.073.046 Ft és annak
  10. július 4-től járó kamatai megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A Győri Ítélőtábla a Pf.III.20.067/2023/16/I. számú végzésével az elsőfokú bíróság újabb ítéletét is hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság ezt követően hozta meg a jelen fellebbezés tárgyát képező újabb ítéletét. A kereset és ellenkérelem [4] A felperes végleges keresetében elsődlegesen eredeti állapot helyreállítása, másodlagosan a határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás címén az alperest 1.922.675 Győri Ítélőtábla III.Pf.20.039/2026/
  11. 3 Ft és ennek
  12. október 3-tól járó törvényes késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Eredetileg perköltség címén az ügyvédi költségekről szóló 32/
  13. (VIII.22.) IM rendelet (továbbiakban: régi IM r.) alapján jogszabály szerinti ügyvédi munkadíj megállapítását kérte. A felperes jogi képviselője a felperessel
  14. december 18-án kötött ügyvédi megbízási szerződést
  15. január 9-én csatolta és a
  16. január
  17. tartott utolsó tárgyaláson előadta, hogy keresetet változatlanul fenntartja, álláspontja szerint 100 %-ban pernyertesnek minősül. [5] Az alperes végleges ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte elévülésére hivatkozással. Másodlagosan kifejtette, hogy legfeljebb hatályossá nyilvánításra kerülhet sor, valamint vitatta a kereset összegszerűségét, mivel állítása szerint a felperes a szerződésre csak 4.147.998 Ft-ot teljesített. Az elsőfokú bíróság döntése és indokai [6] Az elsőfokú bíróság
  18. január 19-én meghozott ítéletével – a másodlagos hatályossá nyilvánításon alapuló kérelmet alaposnak ítélve – kötelezte az alperest 1.897.998 Ft és ennek
  19. február 9-től járó kamata megfizetésére; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest a felperes részére 78.861 Ft elsőfokú illetékből és 619.797 Ft ügyvédi munkadíjból álló perköltség megfizetésére. Felhívta a felperest lelet terhével 35.460 Ft elsőfokú illeték megfizetésére. [7] Ítéletének indokolásában a perköltséget illetően megállapította, hogy a felperes 98,7 %-ban lett pernyertes. A felperes javára ügyvédi munkadíj címén megítélt perköltség vonatkozásában részben fogadta el a felperes által
  20. sorszám alatt benyújtott ügyvédi megbízási szerződést, mivel az
  21. december 18-án kelt és kizárólag a jövőre vonatkozik, visszamenőleg nem alkalmazható. Abból csak 85.000 Ft + Áfa (bruttó
  22. 950 Ft) tárgyalási költséget fogadott el a
  23. január 19-i tárgyalásra vonatkozóan. A sikerdíjat emellett azért is megalapozatlannak tartotta, mert a felperes nem lett egészében pernyertes. [8] Erre tekintettel a felperesnek járó ügyvédi munkadíjat a régi Ükr.
  24. §

(2)bekezdés a) pontja alapján jogszabály szerint állapította meg. A pertárgyértéket a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) Pp. 21.§
(1)bekezdés alapján a végleges keresettel érvényesített követelés értékével egyező 1.922.675 Ft-ban határozta meg. A jogszabály szerinti ügyvédi munkadíjat a jelen elsőfokú eljárásra 96.134 Ftban, a korábbi elsőfokú eljárásra 66.542 Ft-ban, a megismételt eljárásra az alapeljárás szerinti ügyvédi munkadíj 50%-ának megfelelő 33.271 Ft-ban állapította meg. A két másodfokú eljárásra az ítélőtábla által a felperesnek megállapított 163.710 Ft-ba és 222.040 Ft-ba (összesen: 385.750 Ft) beszámította az alperes javára megállapított 25.400 Ft + 44.450 Ft (összesen: 69.850 Ft) költséget, így azt 315.900 Ft-ban határozta meg. Mindezek alapján a felperesnek az alperestől járó ügyvédi munkadíjat mindösszesen 619.797 Ft-ban állapította meg (96.134 Ft + 66.542 Ft + 33.271 Ft + 315.900 Ft + a
  1. január 19-i tárgyalásra járó megbízási szerződés szerinti díj 107.950 Ft összege). A fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem Győri Ítélőtábla III.Pf.20.039/2026/
  2. 4 [9] A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítéletnek a felperes részére ügyvédi munkadíj címén megítélt perköltségre vonatkozó rendelkezését kérte megváltoztatni akként, hogy azt az ítélőtábla emelje fel 1.500.000 Ft + Áfa (azaz bruttó 1.905.000 Ft) ügyvédi munkadíjból és tárgyalásonként 85.000 Ft + Áfa (bruttó 107.950 Ft) tárgyalási díj/készkiadás ügyvédi munkadíjból álló összegre, összesen 8 tárgyalás figyelembevétele mellett. Teljes elsőfokú ügyvédi munkadíjának összegét tehát 2.768.600 Ft-ban kérte meghatározni. [10] Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság megsértette az rPp.
  3. §
(1)bekezdését és az 5/
  1. PJE-ben foglaltakat. Emellett a per megindításakor kérte a régi Ükr szerinti díjat, de az
  2. február 7-én hatályát vesztette. Sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy miért „szállította le” az ügyvédi munkadíj összegét a Megállapodástól eltérően 1.500.000 Ft + Áfa összegről 619.797 Ft összegre. A felperes 98,7 %-os pernyertes lett, Helység1ről kellett a tárgyalásokra járni, több száz oldalas peranyag keletkezett a mintegy évtizedig tartó perben. Ezért is megalázó szerinte az ügyvédi munkadíj 619.797 Ft-ra „mérséklése.” A Kúria Pfv.20.887/2023/
  3. számú határozatát idézve hangsúlyozta, hogy az ügyvédi munkadíjban történő Megállapodástól csak rendkívül indokolt esetben lehet eltérni és azt az ítéletben indokolni kell. Az elsőfokú ítélet azonban nem tartalmaz indokolást arra vonatkozóan, hogy miért mellőzte az alperesnek a teljes és Megállapodás szerinti perköltségben való marasztalását. Arra is hivatkozott, hogy az 5/2013 PJE alapján a pertárgyérték a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás, ami 120x33.150 Ft=3.978.000 Ft, amihez hozzáadódik a felperes javára megítélt 1.897.998 Ft. A teljes pertárgyérték tehát szerinte 5.875.998 Ft, amihez hozzá kell adni a Helység1-Helység2 450 km tárgyalásonkénti készkiadás és tárgyalási munkadíj összegét, akkor is, ha „mérlegeléssel” megállapított ügyvédi munkadíjat állapítana meg a bíróság. Azonban még mérlegelésre sincs jogi lehetőség, mert az ügyvédi munkadíjban a felperes a jogi képviselővel Megállapodott. [11] Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte helyes indokai alapján. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a perköltség körében részletesen indokolta döntését és helyes jogszabályt alkalmazott. Az eljárás a régi Ükr. hatálya alatt indult, ezért azt kell alkalmazni, nem pedig a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/
  4. (XII.9.) IM rendeletet (a továbbiakban: új Ükr.). Az ítélőtábla döntése és indokai [12] A fellebbezés nem alapos. [13] Alaptalanul hivatkozott a fellebbezés az rPp.
  5. §
(1)bekezdésének megsértésére, mivel az elsőfokú bíróság a – mértékében nem is vitatott 98,7 %-os – pernyertességnek megfelelően a pervesztes alperest kötelezte a pernyertes felperes perköltségének megfizetésére. A régi Ükr. hatályvesztésének sem volt jelentősége, mivel az új Ükr. annak
  1. §-a alapján csak a
  2. február
  3. után benyújtott keresetlevél alapján indul eljárásokra alkalmazandó, ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el a régi Ükr. rendelkezései szerint. [14] Iratellenesen állítja a fellebbezés, az elsőfokú ítélet nem indokolta, hogy miért mellőzte a Megállapodás szerinti perköltségben történő marasztalást, és miért szállította le a Megállapodástól eltérő összegre. Az ítélet [57] bekezdése ugyanis tartalmazza, hogy az Győri Ítélőtábla III.Pf.20.039/2026/
  4. 5 elsőfokú bíróság a Megállapodást nem tartotta alkalmazhatónak, mert az
  5. december 18án kelt és a jövőre vonatkozik, a sikerdíjat illetően pedig nem is teljes pernyertes a felperes, ezért kizárólag a Megállapodást követő egyetlen tárgyalásra járó díjat (107.950 Ft) fogadta el és ítélte meg. A fellebbezés az elsőfokú bíróság e jogi álláspontjával szemben semmilyen érvet nem hozott fel. [15] Az ítélőtábla a Megállapodást illetően rámutat, hogy annak 5.1-5.
  6. pontja szerint a megbízás hatálya kifejezetten határozott időre szól, ami az aláírás napjától kezdődően az eljárás befejezésig tart. Helyesen állapította meg az elsőfokú ítélet, hogy az csak a jövőre vonatkozó ügyvédi tevékenységre terjed ki. Az pedig a felperesi képviselő részéről egy tárgyaláson való részvétel volt, amelyre az ítélet a díjat megítélte. A felperesi képviselő a megbízás hatálya alatt a perben ezen kívül semmilyen érdemi ügyvédi tevékenységet nem is végzett. Ezen túlmenően a Megállapodás 4.
  7. pontja a megbízás teljesítéséért 15% sikerdíjat tüntet fel, ám nem jelöli meg, hogy mi minősül sikernek és minek a 15%-át jelenti. Ugyanakkor a 4.
  8. pont azt tartalmazza, hogy az I. és II. fokú jogi képviselet ellátásáért 1.500.000 Ft + Áfa összegű megbízási sikerdíj (és a tárgyalási díj) kerül megállapításra. E két szerződési pont ezért egyrészt egymásnak eleve ellentmond, másrészt a 4.
  9. pont szerinti fix összegű sikerdíj az első és másodfokú eljárásra együttesen vonatkozik, így nem lehet megállapítani belőle az elsőfokú eljárásra eső sikerdíj összegét sem. A sikerdíjjal kapcsolatos kikötés tehát nem is értelmezhető, ami alkalmazását/alkalmazhatóságát szintén kizárja. [16] Helyesen járt el tehát az elsőfokú bírósága, amikor a régi Ükr.
  10. §-a szerinti jogszabály alapján járó ügyvédi munkadíjat állapította meg. Kiemeli az ítélőtábla, hogy emiatt téves az a fellebbezési hivatkozás is, hogy az elsőfokú bíróság a Megállapodás szerinti díjtól „eltért”, illetve azt „mérsékelte”, indokolás nélkül. Az elsőfokú bíróság ugyanis a fent kifejtettek szerint nem a régi Ükr.
  11. §-a alapján, vagyis megbízási szerződés szerint, hanem a
  12. §-a alapján, vagyis jogszabály szerint állapította meg az ügyvédi munkadíjat. E körben volt a pertárgyértéknek egyáltalán jelentősége, mivel a jogszabály szerinti díj esetében történik a díj összegének megállapítása a pertárgyérték alapulvételével, annak a
  13. §
(2)bekezdés a)-c) pontjában foglalt %-ával egyező összegben. [17] A pertárgyértéket is alaptalanul kifogásolta a fellebbezés. Az 5/2013 PJE releváns
  1. pontja ugyanis arra az esetre vonatkozik, ha a fél csak az érvénytelenség megállapítása iránt indít pert a jogkövetkezmények levonása nélkül. (Ebben az esetben sem a fellebbezésben írt összeg, hanem csak 1.728.000 Ft lenne a pertárgyérték, mivel a visszafizetendő kölcsöntőke nem ellenszolgáltatás, így csak a tőkén felüli összegnek lenne jelentősége.) Jelen esetben azonban a felperes a jogkövetkezmények levonása iránt is perelt. A következetes bírói gyakorlat szerint (Kúria Pfv.20.226/2024/12.) a szerződés érvénytelenségének megállapítására, egyben az érvénytelenség jogkövetkezményének levonására irányuló kereseti kérelem nem keresethalmazat, hanem egyetlen, tisztán marasztalási kereset. Ebben az esetben a pertárgyérték meghatározása során a marasztalási összeg adja a keresettel érvényesített jog vagy követelés értékét, és nincs jelentősége, sem a szerződéses értéknek (kölcsönösszeg), sem a másik fél által nyilvántartott, állított összegnek (Kúria Gf.30.141/2019/2., Gf.30.374/2019/2., BDT
  2. 4193.). Erre tekintettel helyesen határozta meg az elsőfokú bíróság a felperes végső legmagasabb követelésének megfelelő 1.922.675 Ft összegben. Az ennek alapulvételével jogszabály szerint számított ügyvédi munkadíj összegét határozta meg 619.797 Ft-ban, amelynek összegszerűségét és helyességét a fellebbezés nem érintette. Ennek mérséklésére az elsőfokú ítélet részéről nem került sor, készkiadást pedig az elsőfokú eljárásban a felperes nem számított fel. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.039/2026/
  3. 6 [18] Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú ítélet érdemben helyes fellebbezett részét az rPp.
  4. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [19] A másodfokú eljárásban pervesztes felperest az ítélőtábla az rPp. 78. §
(1)-
(2)bekezdése alapján hivatalból kötelezte az alperes ügyvédi képviselettel felmerült másodfokú perköltsége megfizetésére. A fellebbezési érték 2.148.803 Ft volt (fellebbezésben kért bruttó 2.768.600 Ft – a megítélt 619.797 Ft = 2.148.803 Ft). Ennek alapulvételével a régi Ükr. 3. §
(2)bekezdés a) pontja szerinti összeget a
(4)és
(5)bekezdés szerint 50-50 %-kal csökkentve állapította meg az ítélőtábla a másodfokú perköltséget az alperes részére. [20] A felperes a fellebbezési érték 8 %-ának megfelelő fellebbezési illetéket nem fizette meg, ezért annak megfizetésére az ítélőtábla az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 83. §
(1)bekezdése alapján lelet terhével a másodfokú ítéletben hívta fel. Győr,
  1. május
  2. Dr. Maurer Ádám s.k. s.k. a tanács elnöke Dr. Zsitva Ágnes s.k. előadó bíró Dr. Sarmon Hedvig bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.