← Magyarország

Gf.20001/2026/5 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A CMR Egyezmény szerinti fuvarozói felelősség valójában sem nem vétkességi, sem nem objektív, hanem egy exculpatiós felelősségi alakzat azzal, hogy az Egyezmény bizonyos mentesülési okokat állapít meg. Győri Ítélőtábla Az ügy száma: Gf.II.20.001/2026/5/I. A felperes: Felperes

  1. (Cím2.) A felperes képviselője: Grafl Ügyvédi Iroda (cím12, ügyintéző: dr. Grafl Fülöp Gyöngyi ügyvéd) Az alperes: Alperes1 (Cím4) Az alperes képviselője: Dr. Somfainé dr. Hodoniczki Anita ügyvéd (cím14) A per tárgya: kártérítés megfizetése Az elsőfokú bíróság neve és fellebbezéssel támadott határozatának száma: Győri Törvényszék 4.G.20.123/2025/
  2. A fellebbezést előterjesztő fél és a fellebbezés sorszáma: alperes
  3. szám Ítélet Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.001/2026/5/I 2 Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja és az alperes által a tőkeösszeg után fizetendő kamat mértékét évi 5%-ra leszállítja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 288.578,(kettőszáznyolcvannyolcezer-ötszázhetvennyolc) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet egy példányát megküldeni rendeli az elsőfokú bíróság útján az illetékügyben eljáró illetékes hatóság részére az alperes által a másodfokú eljárásban EFER útján megfizetett illetékből 369.239,- (háromszázhatvankilencezer-kettőszázharminckilenc) Ft illeték külön kérelemre történő visszatérítése végett. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes a felperes megrendelésére évek óta nemzetközi fuvarozási tevékenységet végzett. A kialakult gyakorlat szerint az áru értékét a felperes a fuvarlevélen nem tüntette fel, kizárólag a termék mérete és súlya került meghatározásra, melyet az alperes elfogadott. [2]
  4. május
  5. napján a felperes először telefonon, majd írásban szám1 szám alatt különböző márkanév1típusú számítástechnikai eszköz fuvarozását rendelte meg az alperestől Helység1 felrakóhellyel. Az alperes a rendszám1, rendszám2 (helyesen: rendszám3) rendszámú ponyvás teherautó járművet állította ki, amelyen a berakodási részen, az ajtónál külön zár nem volt rendszeresítve, az kézi erővel kinyitható volt. A nyerges vontató nyomkövetővel volt ellátva, míg a pótkocsiban ilyen készülék nem volt. [3] A fuvar teljesítése során a gépkocsivezető a szükséges pihenőidejét tölteni a gépjárművel Ország1ban, egy nem őrzött kamionparkolóban állt meg, ahol térfigyelő kamerarendszer nem működött. A pihenőidő letelte után
  6. május
  7. napján a gépjárművet megtekintve azt észlelte, hogy a gépkocsi ponyváját körülbelül 7 cm hosszúságban felhasították és 45 darab márkanév1 típusú nyomtatót a gépjárműből eltulajdonítottak, oly módon, hogy a nyomtató nagysága miatt feltehetően a ponyvás gépjármű hátsó ajtaját fizikai sérülés nélkül kinyitották. A nyerges vontatóba szerelt nyomkövető készülék adatai alapján a nyerges vontató mozgása, illetve leállása beazonosítható volt, ideértve a bűncselekmény helyszínét is. [4] A gépkocsivezető értesítette a ország1-i rendőrséget, akik helyszíni szemlét folytattak le, kihallgatták a gépkocsivezetőt, majd lopás vétsége miatt büntetőeljárást kezdeményeztek, melynek érdemi befejezéséről információ nem áll rendelkezésre. [5] A felperes részére a márkanév1 cég, illetve annak biztosítója az eltulajdonított termékek értékét a kilogramm-súly alapján meghatározó fizetési felszólítást küldött Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.001/2026/5/I 3 11.804,21,- euróról, amely összeget a felperes amárkanév1cég biztosítójának
  8. június
  9. napján banki átutalással megfizetett. [6] A felperes elsődlegesen az
  10. évi
  11. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a „Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről” szóló, Genfben,
  12. évi május hó
  13. napján kelt Egyezmény (CMR Egyezmény)
  14. cikk
  15. pontja,
  16. cikk,
  17. cikk alapján 11.804,21,- euró kártérítés és ennek
  18. június 15-től járó, a jogszabály szerinti mindenkor irányadó jegybanki alapkamat + 8%; másodlagosan a CMR Egyezmény
  19. cikk
  20. pontja alapján 11.804,21,- euró kártérítés és ezután
  21. június 15-től évi 5% kamat, harmadlagosan a polgári törvénykönyvről szóló
  22. évi V. tv. (Ptk.) 6:
  23. §, 6:
  24. §

(1),
(2),
(3)bekezdése, 6:187. §
(3)bekezdése, 6:
  1. § alapján 10.000,- euró kötbér és 1804,21,kötbért meghaladó kár és ezek után
  2. május 18-tól járó, a jogszabály szerinti mindenkor irányadó jegybanki alapkamat + 8% mértékű kamat és perköltsége megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [7] Állította, hogy
  3. május
  4. napján márkanév1 gyártmányú elektronikai eszközök nemzetközi fuvarozására adott megbízást az alperesnek, az írásban megküldött feltételek között szerepelt, hogy a fuvarozónak őrzött parkolót kell választania és mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy ne lehessen hozzáférni a rakományhoz. Az alperes jól ismerte ezt a típusú fuvarfeladatot, sokszor fuvarozott márkanév1 termékeket a felperes megbízásából.
  5. május
  6. napján az alperes arról tájékoztatta a felperest, hogy a szállítmányt kirabolták, melyet jelzett a ország1-i hatóságoknak is. [8] A kártérítés, illetve a kötbér összege tekintetében arra hivatkozott, hogy 11.804,21,- eurót kártérítés címén megfizetett a márkanév1 cég biztosítójának, a kár keletkezéséről, illetve annak konkrét adatairól szakértői vélemény készült. [9] kérte. Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását [10] Állította, hogy szóbeli szerződés jött létre a felek között, ez alapján jelent meg a felrakóhelyen, ahol megtörtént a felrakás és a CMR okmány kiállítása. A felperes az általa hivatkozott, a keresetlevél mellékleteként csatolt megbízást utólag,
  7. május
  8. napján küldte meg. Az egyébként hiányos is, mert nem tartalmazott rendelkezést az áru bevallott értéke, annak biztosítása tekintetében, továbbá nem kapott tájékoztatást az áru fajtájáról, valamint arról, hogy az a fajta, vagy az érték miatt különleges eljárást igényel-e. Hivatkozott arra is, hogy felperes rendelkezésére bocsátotta a felelősségbiztosítási szerződését, így a felperes is tudta, hogy az alperesi biztosítás mire terjed ki. A felperes az alperesi biztosítást elfogadta, tudomásul vette, nem kifogásolta, ezért megalapozatlan az utólagos kifogásolás. [11] A fuvarozás megkezdése után megfelelő biztonsági eszközökkel ellátott helyen parkolt a sofőr, ettől függetlenül bekövetkezett a káresemény, melyet
  9. május
  10. napján jelzett a felperes felé. Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.001/2026/5/I 4 [12] Álláspontja szerint a CMR Egyezmény
  11. cikk
  12. pontja, a
  13. cikk
  14. pontja alapján – a fuvarlevél hiányosságai miatt - nem terheli felelősség a kár bekövetkezte miatt. A kötbér igényt azért is megalapozatlannak tartotta, mert az csak írásban lett volna kiköthető. [13] Az elsőfokú bíróság a 4.G.20.123/2025/
  15. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 11.804,21 eurót és ennek
  16. június
  17. napjától a kifizetés napjáig járó 8%-kal megemelt jegybanki alapkamatot, mint kamattartozást, továbbá 508.000,- Ft perköltséget. [14] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Győri Ítélőtábla a Gf.II.20.175/2025/9/I. számú végzésével a polgári perrendtartásról szóló
  18. évi CXXX. törvény (Pp.)
  19. § alapján az ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a perfelvételi szaktól új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte, mert a perfelvételi szak szabálytalan lezárásával megvalósult eljárásjogi szabálysértés a másodfokú eljárásban nem volt orvosolható. Előírta, hogy az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a Pp. szabályait betartva kell a perfelvételi szak lezárásáról határoznia. Felhívta az elsőfokú bíróság figyelmét arra, hogy a felek megtett perfelvételi nyilatkozatai ellenére nem tisztázta, hogy a korábbi szerződésekre tekintettel a perbeli szerződés részévé vált feltételek magukba foglalják-e a felperes által hivatkozott konkrét szerződési kikötéseket. Nem nyilatkoztatta az alperest arra, hogy az erre vonatkozó felperesi előadást vitatja-e, ha igen, mennyiben és milyen okokból. A felperes a jármű alkalmatlanságára is hivatkozott, de erre a perfelvételi eljárás során a törvényszék nem nyilatkoztatta meg az alperest, továbbá azt sem tisztázta, hogy a felperes vitatja-e azt az alperesi előadást, miszerint a felperes tisztában volt a fuvarozásnál igénybe vett jármű tulajdonságaival, azokat elfogadta, illetve azok ellen nem emelt kifogást. Utalt arra is, hogy az alperes nyilatkozott a gépjármű helyzetének követéséről információkkal rendelkező WEBI céggel kapcsolatban, a felperes pedig ezzel összefüggésben bizonyítási indítványt terjesztett elő. [15] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott fellebbezett ítéletében kötelezte az alperest, hogy hogy fizessen meg felperesnek 15 napon belül 11.804,21,- euró tőketartozást, valamint ezen összeg után
  20. június
  21. napjától a kifizetés napjáig járó 8%kal megemelt jegybanki alapkamatot, mint kamattartozást, továbbá 672.636,- Ft perköltséget. [16] Abból indult ki, hogy a felek jogviszonyára a CMR Egyezmény volt irányadó. Az alapeljárásban lefolytatott tanúbizonyítás alapján megállapította, hogy a felek között hosszú ideje tartós gazdasági kapcsolat állt fenn, melyben a kialakult gyakorlat, üzleti szokás az volt, hogy az értéket a megbízó nem jelölte meg a fuvarlevélen, ezt az alperes minden esetben elfogadta. Ennek feltüntetése a CMR Egyezmény
  22. cikk
  23. pontja értelmében nem volt kötelező, a
  24. cikk
  25. pontja alapján az alperes nem mentesült a felelősség alól. [17] Nem mentesült az alperes a CMR Egyezmény
  26. cikk alapján sem, mert a rá bízott árut egy ponyvás, nem zárható gépjárművel szállította, maga a parkolás helyszíne a teljeskörű biztonsági követelményeknek nem felelt meg, olyan jellegű személy ellen irányuló fizikai erőszakra pedig, ami az áru elveszését okozta, nem is hivatkozott. [18] A megismételt eljárásban megkeresett egyéb érdekelt1 adatszolgáltatásából egyértelműen meghatározható volt, hogy a gépjármű a bűncselekmény elkövetésének Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.001/2026/5/I 5 időpontjában hol tartózkodott, továbbá erre nézve konkrét adatot tartalmazott a bűntető eljárás során kiállított jegyzőkönyv is, ezért elutasította a felperesnek a gépkocsiba szerelt nyomkövető berendezés adatait kezelő cég ismételt megkeresésére irányuló bizonyítási indítványát. [19] Mindezek miatt az elsődleges keresetnek helyt adva az áru ellopásával okozott kár megtérítésére és a felperes perköltségének megfizetésére kötelezte az alperest. [20] Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében az alperes elsődlegesen annak megváltoztatásával a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérte. [21] Nem vitatta, hogy a felek közötti kapcsolat régebbi eredetű, korábban is végzett fuvarozást a felperes részére, a felperes azonban sem korábban, sem a perbeli esetben nem közölte az alperessel a fuvarozandó áru értékét, kizárólag a termék mérete és súlya került meghatározásra. Fenntartotta, hogy a felperes szóban (telefonon) rendelte meg a perbeli fuvart, ennek során azonban semminemű külön rendelkezést, utasítást nem adott sem az áru biztosítása, sem a szállítást végző gépjármű vonatkozásában, írásbeli megbízást pedig igazolt módon csak a káresemény bekövetkezte után adott. [22] A felperes nem tájékoztatta az alperest az áru jellegéről, az áru fajtájáról, arról, hogy mit fuvaroztat, az igényel-e bármilyen különleges eljárást, figyelmet. A CMR fuvarlevél sem tartalmazta az áru bevallott értékét, nem tartalmazott rendelkezést az áru biztosítása vonatkozásában sem és arra vonatkozó előírást sem, hogy milyen elvárása van felperesnek arról, hogy a gépjárművezető a pihenő idejét milyen körülmények között, hol töltheti el. Ezzel együtt a parkoló kiválasztása a felperes előírásának megfelelt, az általa megjelölt parkolót használta az alperes. [23] A felperes azzal, hogy nem tüntette fel az áru értékét, azt, hogy a szállítandó áru nagy értékű, saját megtévesztő magatartásával hatott közre abban, hogy a szállítmány alulbiztosított volt. A felperes tisztában volt azzal, hogy az alperes biztosítása mire terjed ki, az alperes azonban, mivel az áru értéke előtte ismeretlen volt, nem volt abban a helyzetben, hogy magasabb biztosítási összegű CMR biztosítást kössön. A felperes a CMR Egyezmény
  27. cikke alapján - pótdíj ellenében - a fuvarlevélbe írt bejegyzéssel bevallhatta volna az árunak a CMR Egyezmény
  28. cikk
  29. pontjában említett határt meghaladó értékét, és a fuvarlevélbe írt bejegyzéssel meghatározhatta volna az elveszéshez fűződő különleges kiszolgáltatási érdek összegét. A felperes ezekkel a jogszabály adta lehetőségekkel nem élt, így vállalta annak kockázatát, hogy esetleges kár esetén a teljes kára nem térül meg. Fenntartotta, hogy a CMR Egyezmény
  30. cikk
  31. pontja,
  32. cikk
  33. d) és e) pontja - valamint a Ptk. 6:
  34. § értelmében – mentesült a felelősség alól, az elsőfokú bíróság azonban nem indokolta meg, hogy miért nem fogadta el ezt a védekezését. [24] A felperes az alperes által leadott rendszámok alapján tisztában volt azzal is, hogy a gépkocsi ponyvás kialakítású, de nem írt elő arra vonatkozóan semmit, hogy milyen járművel történjen a szállítás. A raktérbe való bejutás zárt, szilárd falú pótkocsi esetében nem lehetséges, a felperes azonban ilyen igénnyel nem élt. Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.001/2026/5/I 6 [25] Az alperes a megismételt eljárásban becsatolta a parkoló koordinátáit, ahol a rablás történt, továbbá az IRU honlapjának képernyő fotóját, melyen őrzött parkolóként szerepel ez a parkoló. Szerinte ezekből megállapítható, hogy nem követett el szerződésszegést, a parkolót a felperesi elvárásoknak megfelelően választotta ki, az elsőfokú bíróság azonban indokolás nélkül figyelmen hagyta kívül ezeket a bizonyítékokat. E tényekre tekintettel nem számíthatott a lopásra, nem valósult meg a CMR Egyezmény
  35. cikk szerinti szándékossággal egyenértékű súlyos gondatlanság, ami a CMR Egyezmény
  36. cikk
  37. pontjában foglalt korlátozott felelősség áttörésére alkalmas lett volna. [26] Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság – a hatályon kívül helyező végzésben írt utasítás ellenére – nem állapította meg a felek közötti szerződés tartalmát, továbbá arra sem tért ki, hogy miért hagyta figyelmen kívül az alperes által hivatkozott, a Fővárosi Törvényszék által G.44.487/2017/
  38. számon hozott ítéletének rendelkezéseit. [27] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az érdemben helyes elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte. [28] Arra hivatkozott, hogy a fuvarozói felelősség custodia felelősség, amelynek kereteit a CMR Egyezmény
  39. cikke figyelembevételével alapvetően az Egyezmény
  40. és
  41. cikke határozza meg. Eszerint a fuvarozó csak a CMR Egyezmény szabályai szerint mentesülhet a felelősség alól, az alperes azonban a kívánt mentesülés szabályait, okait nem határozta meg, perbeli előadásai nem igazodnak a CMR Egyezmény által meghatározott felelősségi struktúrához. [29] A CMR Egyezmény
  42. cikkének
  43. pontja szerint a fuvarozó felelőssége azon a tényen fordul meg, hogy az árut átvette, de nem szolgáltatta ki. A jelen esetben nincs olyan, a CMR Egyezmény
  44. cikk
  45. pont szerinti körülmény, ami mentesíthetné az alperest a felelősség alól, ilyet maga sem állított, a fuvarozáshoz használt jármű rakterének zárhatatlansága egyértelműen az alperes terhére esik. [30] Fenntartotta az alap- és a megismételt eljárásban előadott érveit, miszerint az alperesi felelősség mértékére nincs hatással az, hogy a felperes a megbízást milyen formában adta, a fuvarozási szerződés nem formakényszerhez kötött szerződés. A felperes kizárólagos joga volt annak eldöntése, hogy a fuvarozandó áru értékére nézve tesz-e bármilyen nyilatkozatot, a fuvarozói felelősség szabálya az értékbevallástól független. A felperes bizonyította a kárt és kilós kártérítést kért csak, ezért az alperes értékbevallás elmaradására való hivatkozása nem releváns. [31] Az alperes elismerten többszáz fuvart bonyolított a perbeli feladási helyről márkanév1 címzetteknek, az ő terhére esik, ha nem tisztázta a saját biztosítójával, hogy miként lehet a biztosítási szerződést alakítani, mennyibe kerül a kurrens terméket is biztosítani, milyen terméket ne zárjanak ki. Az alperes ezzel kapcsolatban nem tett fel kérdéseket a felperesnek. Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.001/2026/5/I 7 [32] A jármű alkalmatlan volt a fuvarozásra, mert a jármű ajtaját nem lehetett bezárni, a gépkocsin elhelyezett plomba (zár) arra szolgál, hogy azt bizonyítsa, hogy fuvarozási rendellenesség keletkezett. [33] A fellebbezés túlnyomórészt megalapozatlan. [34] Az ítélőtábla a felülbírálati jogkörét a Pp.
  46. §
(1)bekezdése értelmében a fellebbezés kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között gyakorolta, így a másodfokú eljárásnak nem volt tárgya az elsőfokú ítéletben magállapított kár mértéke, ami a felperes által a fuvaroztató márkanév1 cég biztosítójának megfizetett, az elveszett áru súlya alapján kalkulált összeg volt. [35] Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére nem adtak okot a fellebbezésben felhozottak. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban – az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében írt, a Pp. 386. §
(1)bekezdés d) pontja szerinti utasítást betartva - az eljárási szabályoknak megfelelően járt el a perfelvétel és a perfelvétel lezárására körében, míg a megállapított tényállás a peres adatok, bizonyítékok alapján kiegészíthető volt. [36] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy a felek egyező perbeli nyilatkozatai alapján a felperes által a szóbeli fuvarmegrendelése után elküldött, általános szerződési feltételekben foglalt elvárásai a fuvareszközről és a sofőr által igénybe veendő pihenőhelyről a felek szerződésének részévé váltak a felek közötti szokásos szerződési gyakorlat alapján. Az írásbeli ellenkérelem mellékleteként becsatolt biztosítási fedezetigazolás adatai szerint a CMR-egyezmény
  1. cikkének
  2. pontjában megállapított súlykorlátozást alapul véve a perbeli fuvarnál használt járművekre tekintettel az alperes évenként és káreseményenként 100.000,- euróig terjedő felelősségbiztosítása a perben érvényesített kár összegére fedezetet nyújtott volna. [37] Az elsőfokú bíróság a fenti kiegészítéssel a tényállást helyesen állapította meg, érdemi döntésével az ítélőtábla egyetértett, annak indokait – a fellebbezésben és a fellebbezési ellenkérelemben előadottakra figyelemmel – az alábbiakkal egészíti ki. [38] A felek között nem vitatottan szerződés jött létre nemzetközi közúti árufuvarozási feladat ellátására, így a jogviszonyukra a CMR rendelet vonatkozik [CMR Egyezmény
  3. cikk
  4. pont]. A perben nem volt vitás, hogy a fuvarozást a CMR-en feltüntetett rendszámú járművekkel
  5. május 17-én az alperes megkezdte, mint ahogy az sem, hogy
  6. május 19-én észlelte az alperes sofőrje, hogy a gépkocsija ponyváját felhasították, és onnan a rakomány egy részét eltulajdonították. Nem vitatott, hogy a felperes részére a Canon cég biztosítója 11.804,21,- euró erejéig küldött felszólítást és ezt az összeget a felperes a márkanév1 cég biztosítójának
  7. június
  8. napján banki átutalással megfizette. [39] Az alperes érdemi védekezése lényegében azon alapult, hogy a felek között írásbeli szerződés nem jött létre, a konkrét perbeli szerződésnek nem váltak részévé a felperes által hivatkozott kikötések, és a rakomány részleges elvesztéséhez vezető káresemény (lopás) kapcsán őt sem szándékosság, sem súlyos gondatlanság nem terhelte, mert a sofőr egy Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.001/2026/5/I 8 autópálya melletti, kamerákkal megfigyelt, biztonsági eszközökkel ellátott, kivilágított parkolóban állt meg a pihenőidejére. [40] Az alperes ezen perbeli állításával szemben a törvényes képviselője, törvényes képviselő1 a
  9. február 15-én tartott perfelvételi tárgyaláson azt nyilatkozta, hogy a felperessel „régi kapcsolat áll fenn, tehát több alkalommal teljesítettünk fuvarozást. Ezen szerződéssel érintett árufajta tekintetében is volt már fuvarozásunk” (4.G.20.372/2024/
  10. jegyzőkönyv
  11. oldal). Ezt követően a
  12. szeptember 17-én tartott érdemi tárgyaláson azt adta elő, hogy „az egyes kapcsolatoknál ugyanannyi információ állt rendelkezésre, mint a perbeli esetben, ugyanazok voltak az általános szerződési feltételek, egyébként korábban sem kaptunk tájékoztatást az érték megjelöléséről” (
  13. számú jegyzőkönyv
  14. oldal). [41] Mindezek miatt - a Pp.
  15. §
(1)bekezdésében írtakra is figyelemmel – az ítélőtábla megállapította, hogy annak ellenére, hogy csak a szóbeli megrendelés után küldte meg a felperes az alperesnek az írábeli fuvarmegrendelést az általános szerződései feltételeivel, a Ptk. 6:78. §
(1)és
(2)bekezdésének értelmében a perbeli szerződésnek részévé vált az a kikötés, hogy a vállalkozó által használt gépjárműnek meg kell felelnie az adott megbízás külön követelményeinek és a törvényi előírásoknak egyaránt, továbbá, hogy a szállítás során beiktatott pihenőkhöz őrzött parkolót kell keresni. [42] A CMR Egyezmény IV. fejezetében szabályozott fuvarozói felelősség fennállásának főszabály szerinti feltétele az, hogy a felelősség megállapításának alapjául szolgáló tényállás az áru átvétele és kiszolgáltatása között jöjjön létre. A perbeli esetben ez nem vitásan megvalósult azzal, hogy az alperes által fuvarozásra átvett áru egy része annak a címzett részére való kiszolgáltatása előtt elveszett. [43] A CMR Egyezmény
  1. cikk
  2. pontja látszólag objektív felelősségi alakzatot mutat, hiszen amennyiben az elveszés vagy megsérülés az áru átvételének és kiszolgáltatásának időpontja között következett be, a fuvarozó felelőssége beáll minden további, a vétkességre utaló normaszöveg nélkül – ez tehát a főszabály. [44] A CMR Egyezmény
  3. cikk
  4. pontja viszont a fuvarozó felelősség alóli mentesülését szabályozza arra az esetre, ha a rendelkezésre jogosult vétkessége, a rendelkezésre jogosultnak a fuvarozó vétkességére vissza nem vezethető utasítása, az áru sajátos hibája, vagy olyan körülmény okozta a kárt, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el, és amelynek következményeit nem állott módjában elhárítani. A CMR Egyezmény szerinti fuvarozói felelősség tehát valójában sem nem vétkességi, sem nem objektív, hanem egy exculpatiós felelősségi alakzat azzal, hogy az Egyezmény bizonyos mentesülési okokat állapít meg. [45] A CMR Egyezmény
  5. cikk a
  6. pontban lévő általános mentesülési szabályon túl a
  7. pontban különleges veszélynemeket sorol fel, amelyekre tekintettel a fuvarozó mentesül a felelősség alól, ha a kár ezek egyikével vagy ezek közül többel együtt járó különleges veszélyből ered. Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.001/2026/5/I 9 [46] Az alperes által hivatkozott kimentési okok vizsgálatának eredményeként helyesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy azok alapján az alperes mentesülését a CMR-egyezmény
  8. cikkének
  9. pontjában meghatározott felelősség alól nem lehetett megállapítani. Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletben írtakat azzal egészíti ki, hogy az áru megjelölésével kapcsolatban a fuvarlevél
  10. rovatában feltüntetett „Canon electronical items” megjelölés megfelelt a CMR-egyezmény
  11. cikk
  12. pontjának f) alpontjában előírtaknak és a felek között kialakult szokásos gyakorlatnak. Mindemellett az alperesnek a közte és a felperes között korábban létrejött - általa sem vitatott tartalmú - fuvarozási szerződésekből is tudnia kellett arról, hogy a perbeli esetben milyen terméket kellett fuvaroznia. [47] A perben nem volt vitás, hogy sem az áru értékét, sem az áru kiszolgáltatáshoz fűződő különleges érdek összegszerű megjelölését a fuvarlevélen nem tüntették fel, és azon nem szerepelt a feladó rendelkezése sem a fuvarozó számára az áru biztosítása tekintetében. Ennek a körülménynek azonban a perben nem volt jelentősége. Egyrészt azért, mert az árut a fuvarlevélen a CMR-egyezmény
  13. cikkében előírtaknak megfelelően jelölték meg, másrészt sem az értékmegjelölés elmulasztása, sem pedig a biztosítási követelményekről való tájékoztatás elmaradása nem állt okozati összefüggésben a felperest ért kár bekövetkezésével, így az alperesnek a CMR-egyezmény
  14. cikkének
  15. pontjára történt hivatkozása is megalapozatlan volt. Ezek az adatok a fuvarlevélnek nem szükségképpeni adatai, emellett azok hiánya csak abban az esetben alapozta volna meg a feladó kártérítési felelősségét, ha a kár bekövetkezése és az adatok hiánya között az okozati összefüggés megállapítható. [48] Az alperesnek a CMR Egyezmény
  16. cikk
  17. pontjában foglalt mentesülési okra hivatkozása is megalapozatlan volt. A fuvarozott áru eltulajdonítását a bírói gyakorlat alapesetben - nem tekinti olyan, a fuvarozó által el nem hárítható körülménynek, amely megalapozhatná a fuvarozónak a CMR-egyezmény
  18. cikkének
  19. pontja szerinti mentesülését (Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.675/2009/5., Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.422/2010/6.). Emiatt a kár elkerülhetőségéről a bíróságnak mindig az adott ügyre egyéniesített vizsgálattal, a fuvarozó cég intézkedési lehetőségeit is figyelembe véve kell állást foglalnia (Kúria Gfv.III.30.471/2022/6.). [49] A jelen esetben az alperes által is elismerten olyan szállítóeszközt használt az elektronikai termékek fuvarozásához, mely egyrészt oldalt ponyvával volt fedett, másrészt a raktér ténylegesen nem volt zárható, azt kulcs nélkül, kézi erővel is ki lehetett nyitni. Ezen körülményre is figyelemmel kisebb jelentősége van annak, hogy a sofőr ténylegesen őrzött parkolóban állt-e meg a pihenőidejére, de az alperes ezt a tényt sem tudta bizonyítani. A megismételt eljárásban becsatolt képernyőfotón látható piktogram arra utal, hogy a parkoló őrzött volt (bár a fotó jelmagyarázatot nem tartalmazott), ugyanakkor a gépkocsivezető tanúvallomása szerint a pihenőhely nem volt őrzött: „maga a kamionparkoló rész nem őrzött, de közvilágítás azonban van” (4.G.20.372/2023/
  20. jegyzőkönyv
  21. oldal). [50] Mindezekből az ítélőtábla arra következtetett, hogy az alperes a fuvarozási szerződésben kapott megbízói utasítás teljesítését elmulasztotta (az intézkedési lehetőségeit nem merítette ki), ami nyilvánvalóan növelte a bűncselekmény elkövetésének lehetőségét. Emiatt pedig nem lehetett megállapítani azt, hogy a kár a fuvarozó részéről elkerülhetetlen körülmény miatt következett volna be. Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.001/2026/5/I 10 [51] Hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy a CMR-egyezmény
  22. cikke csak a IV. fejezetben foglalt, a fuvarozó felelősségét kizáró, vagy korlátozó rendelkezések alkalmazását zárja ki, ezért az alperes a III. fejezet
  23. cikkének
  24. pontjában foglaltak bizonyítása esetén - a
  25. cikk alkalmazhatóságától függetlenül - mentesülhetett volna a kár vagy a kár egy részének megtérítésére vonatkozó kötelezettsége alól. A fentebb írtak szerint azonban az alperes a CMR-egyezmény
  26. cikkének
  27. pontjában írt - a feladó felelősségét megalapozó körülmények fennállását nem bizonyította. [52] Nem adott okot az elsőfokú ítélet megváltoztatására vagy hatályon kívül helyezésére az sem, hogy az elsőfokú bíróság nem tért ki a határozata indokolásában arra, hogy miért hagyta figyelmen kívül az alperes által hivatkozott Fővárosi Törvényszék G.44487/2017/
  28. számú ítéletben foglaltakra. A Pp.
  29. §
(5)bekezdése értelmében az ítélet jogi indokolásában a bíróságnak fel kell tüntetnie azokat az okokat is, amelyek miatt jogkérdésben eltért a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától (a továbbiakban: a Kúria közzétett határozata), vagy az arra irányuló indítványt elutasította. Az alperes által megjelölt határozat nem esett ebbe a körbe, emellett a hivatkozott döntés tényállása is eltért a perbelitől annyiban, hogy ott a felperes nem a CMR Egyezmény 23. Cikk. 3. pontjában foglaltak szerint kérte a kára megtérítését. [53] A fentiek miatt az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet – az alperest terhelő tőkeösszeg érintetlenül hagyásával és az indokolás részbeni kiegészítésével – a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján csupán az alperes által fizetendő késedelmi kamat mértékét illetően változtatta meg, figyelemmel arra, hogy a CMR Egyezmény
  1. cikk
  2. pontja a kártérítés után 5% mértékű kamat fizetését írja elő. [54] Az eredménytelenül fellebbező alperes a fellebbezéssel felmerült költségeit a Pp.
  3. §
(5)bekezdése alapján maga viseli, míg a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes Pp.
  1. § szerint felszámított másodfokú perköltségét, ami a 17/2024 (XII.9.) IM.r. (Ükr.)
  2. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti 227.227,- Ft + ÁFA ügyvédi munkadíjból áll. [55] Észlelte az ítélőtábla, hogy az alperes az alapügyben hozott ítélet elleni fellebbezésére az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 46. §
(1)bekezdés szerinti 372.324,- Ft-nál 5.676,- Ft-tal több illetéket (378.000,- Ft-ot) fizetett meg, továbbá az alapügyben hozott ítélet hatályon kívül helyezését követően a megismételt eljárásban hozott ítélet elleni fellebbezésére is megfizetett 363.563,- Ft fellebbezési illetéket, noha ez utóbbi alól az Itv. 51. §
(1)bekezdése alapján mentesült. Emiatt az Itv. 80. §
(1)bekezdés f) pontja alapján az alperes által megfizetett 5.676,- + 363.563,- Ft = 369.239,- Ft fellebbezési illeték kérelemre történő visszatérítésének van helye. Az Itv. 81. §
(2)bekezdés értelmében az ítélőtábla– az elsőfokú bíróság útján – az erre vonatkozó határozatát az alperes székhelye szerint illetékes állami adóhatóságnak küldi meg. Győr,
  1. április
  2. dr. Szalay Róbert sk. dr. Kovács Zsolt sk. dr. Konarik Attila sk. Győri Ítélőtábla II/SZ.Gf.20.001/2026/5/I a tanács elnöke 11 előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.