Kpkf.45030/2023/2 – Kúria

(1)bekezdés b) pontja alapján a fellebbezést vissza kell utasítani, ha az olyan végzés ellen irányul, amellyel szemben a fellebbezést a Kp. külön nem engedi meg. A Kúria mint másodfokú bíróság végzése Az ügy száma: Kpkf.III.45.030/2023/

1. A tanács tagjai: Dr. Farkas Katalin a tanács elnöke Dr. Bérces Nóra előadó bíró Dr. Sperka Kálmán bíró Dr. Gyurán Ildikó bíró Dr. Sugár Tamás bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: dr. Darányi József Tibor ügyvéd (felperesi képviselő címe); valamint a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete (felperesi képviselő 2 címe; meghatalmazott szakszervezeti képviselő: ...) Az alperes: ... Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság (alperes címe) Az alperesi képviselője: Dr. Polgár Miklós kamarai jogtanácsos A per tárgya: közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos közigazgatási jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes A fellebbezéssel támadott határozat: Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.186/2022/
2. számú végzése Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.186/2022/
3. számú végzését helybenhagyja. A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Indokolás A tényállás Kúria III.Kpkf.45.030/2023/2 2 [1] A ... Törvényszék (a továbbiakban: törvényszék) a .... számú ítélete ellen benyújtott alperesi fellebbezésre tekintettel az ügy iratait a Fővárosi Ítélőtáblához (a továbbiakban: ítélőtábla) felterjesztette. Az ítélőtábla észlelte, hogy az alperes a fellebbezését nem az arra rendszeresített nyomtatványon terjesztette elő, ezért a
4. számú végzésében a fellebbezést és a felterjesztett iratokat a törvényszéknek visszaküldte annak megfontolására, hogy az ügyben helye lehet-e a közigazgatási perrendtartásról szóló
5. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
6. §

(1)bekezdés d) pontjában foglalt intézkedésnek a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 75/C. §

(2b)bekezdésére és a Kúria következetes gyakorlatára figyelemmel. A végzés jogorvoslati záradékot nem tartalmazott. Az alperes az iratok visszaküldéséről rendelkező

1. számú végzés ellen fellebbezést terjesztett elő. Az elsőfokon eljáró bíróság végzése [2] Az ítélőtábla – mint elsőfokon eljáró bíróság – az alperes fellebbezését a Kp.
2. §

(1)bekezdés b) pontjára hivatkozással visszautasította azzal az indokkal, hogy a fellebbezés érdemi elbírálására nincs törvényes lehetőség a Kp. 7. §

(2)bekezdés a) pontja, 99. §

(1)bekezdése, 102. §

(1)bekezdés b) pontja és 112. §

(1)bekezdése alapján. Az iratok visszaküldéséről rendelkező végzés elleni fellebbezés előterjeszthetősége kapcsán – a vonatkozó kommentárirodalom és kúriai gyakorlat alapján – megvizsgálta a visszaküldő végzés perjogi természetét, majd megállapította, hogy az a felterjesztett iratok visszaküldésének tárgyában hozott, a bírói gyakorlat által kialakított, kizárólag ügyviteli rendelkezést tartalmazó intézkedési forma, amelyet a másodfokú bíróság abban az esetben alkalmaz, ha az elsőfokú bíróság elmulasztotta a Kp. 102. §-ában felsorolt körülmények vizsgálatát. A végzés ellen a Kp. eltérő szabályozása hiányában nincs helye fellebbezésnek, ezért a Kp. 102. §

(1)bekezdés b) pontja alapján a fellebbezés visszautasításának van helye. A fellebbezés és az észrevétel [3] Az alperes fellebbezésében kérte a végzés hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla kötelezését a határozatában hivatkozott kúriai döntések megküldésére. Álláspontja szerint az ítélőtábla fellebbezést visszautasító végzése sérti a Kp. 48. §

(1)bekezdés b) pontjában és 102. §

(1)bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezéseket, továbbá az Alaptörvényben biztosított jogorvoslati jogot. [4] Sem a Kp., sem a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) alapján nem létezik „megfontolásra visszaküldő végzés”, és e jogszabályok az „ügyviteli rendelkezést tartalmazó végzés” elleni fellebbezés kizárását sem nevesítik. Az ítélőtábla jogszabályi alap nélkül, lényegében jogalkotóként hozta meg döntését; a visszaküldést elrendelő végzése ellen nem biztosított jogorvoslatot, azt a felek részére nem is küldte meg. Az ítélőtábla által hivatkozott Nagykommentár nem a jogalkotásról szóló
2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) szerinti jogforrás, valamint az is csak arra az esetre írja elő a „megfontolásra visszaküldő végzés” és az „elnöki Kúria III.Kpkf.45.030/2023/2 3 meghagyás” intézményét, amikor „a másodfok nem képes az elsőfokú bíróság mulasztását pótolni”. [5] A „megfontolásra visszaküldő végzés” sérti a jogbiztonságot és az Alaptörvényben biztosított jogorvoslati jogot, mert az eljárásjogi jogszabályok a fellebbezés felterjesztését követően az elsőfokú bíróságnak nem teszik lehetővé, hogy ettől a döntésétől eltérő döntést hozzon. Ezzel szemben, ha az ítélőtábla az ítélet ellen benyújtott fellebbezést visszautasította volna, a végzése ellen biztosított lett volna a jogorvoslati jog. A másodfokú bíróság „megfontolásra visszaküldő végzésével” presszionálta az elsőfokú bíróságot, mert előírta részére, hogy mi lenne a helyes döntés. A visszaküldő végzés végrehajtásával az elsőfokú bíróság megsértené a Kp.
3. és
4. §-ában foglalt rendelkezéseket, mert ebben az esetben egyszerre létezne a fellebbezést felterjesztő és a fellebbezést visszautasító végzése. Ha az ítélőtábla álláspontja szerint a fellebbezés visszautasításának lett volna helye, a Kp.
5. §

(1)bekezdésében és a Kp. 45. (helyesen: 48.) §

(1)bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezések alapján az erre vonatkozó döntést neki kellett volna meghoznia. [6] Az alperes utalt arra is, hogy az ítélőtábla fellebbezést visszautasító végzésében hivatkozott kúriai gyakorlat az anonim határozatok gyűjteményében nem érthető el. [7] A felperes a fellebbezésre észrevételt nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [8] A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozatlan. [9] A Kúria mindenekelőtt kiemeli, hogy az ítélőtábla – mint másodfokú bíróság – a 2. számú végzésében a törvényszék – mint elsőfokú bíróság – ítélete elleni fellebbezés felterjesztésének feltételei vizsgálatára küldte vissza a felterjesztett iratokat, mivel a Kp. 102. §

(1)bekezdésében meghatározott okok miatti intézkedés megtételére a jogalkotó az elsőfokú bíróságot jogosította és kötelezte, amit a másodfokú bíróság nem pótolhatott. A jelen fellebbezési eljárás tárgya azonban nem az ítélőtábla mint másodfokú bíróság által meghozott

1. számú végzés jogszerűsége, hanem az ítélőtábla mint elsőfokú bíróság által
2. szám alatt meghozott – a
3. számú végzés ellen benyújtott alperesi fellebbezést visszautasító – végzés jogszerűsége volt. [10] Erre figyelemmel a
4. számú végzésnek a fellebbezés elbírálása szempontjából csak annyi relevanciája volt, hogy az nem a per érdemében meghozott döntésnek minősült, ennélfogva annak formája – a Kp.
5. §

(1)bekezdéséből következően – nem lehetett ítélet. Ennek megfelelően a Kúria mint másodfokú bíróság az alperes visszaküldő végzéssel kapcsolatban tett előadásait, kifogásait és érveit kizárólag azzal összefüggésben vizsgálhatta, hogy a végzés elleni fellebbezés visszautasításának feltételei fennálltak-e, azaz hogy volt-e helye a 2. számú végzés ellen fellebbezésnek. [11] Az Alaptörvény alkotmányos alapjogként biztosítja a jogorvoslathoz való jogot [XXVIII. cikk

(7)bekezdés], azonban az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó részletes (az egyes jogágakat érintő) szabályokat törvény állapítja meg, illetve az alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható [az Alaptörvény I. cikk

(3)bekezdés]. [12] A Kp. – a jogorvoslathoz való alkotmányos jog érvényesülése érdekében – a negyedik részében szabályozza a perorvoslatok perjogi szabályait, az egyes perorvoslati formákat. A Kúria III.Kpkf.45.030/2023/2 4 perorvoslatok között a bírósági határozatokkal szembeni rendes jogorvoslat formája a fellebbezés, amelyet a fél az elsőfokú bíróság nem jogerős határozataival (az ítélettel és a végzéssel) szemben vehet igénybe. A fellebbezési jog azonban nem korlátlan, a fél csak akkor terjeszthet elő fellebbezést a bíróság határozatával (ítéletével vagy végzésével) szemben, ha a fellebbezési jogot a Kp. – illetve a Kp. rendelkezése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezései biztosítják. A Kp. rögzíti az ítélet elleni fellebbezés részletes szabályait (Kp. 99. §), a végzés elleni fellebbezés körébe tartozó szabályok tekintetében csak az eltéréseket határozza meg (Kp. 112. §), ebben a körben a Pp. rendelkezései nem alkalmazhatóak. [13] A Kp. 84. §

(1)bekezdése értelmében a bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben végzéssel dönt. [14] A Kp. 112. §

(1)bekezdése értelmében a fél a bíróság végzése ellen „az e törvényben meghatározott esetben” terjeszthet elő fellebbezést. A Kp.

1. §-ához fűzött indokolás szerint „[a] fellebbezéssel támadható végzéseket az elsőfokú eljárás szabályai határozzák meg, hiszen azon esetekben van helye fellebbezésnek, ha a törvény külön megengedi”. [15] A Kp.
2. §

(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 102. §

(1)bekezdés

1. b)pontja szerint az elsőfokon eljárt bíróság a fellebbezést visszautasítja, ha az olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbezést törvény kizárja. [16] Az alperes a Kp. 102. § (
2. l)bekezdés
3. b)pontjának alkalmazását azért találta jogsértőnek, mert a visszaküldő végzés elleni fellebbezés kizárását nem nevesíti sem a Pp., sem a Kp., sőt egyik jogszabály sem zárja ki annak lehetőségét, hogy ha a bíróság „olyan végzést hoz, amely nem létezik”, azt ne lehetne fellebbezni. Ezzel szemben azonban – a Kp. végzések elleni fellebbezést tartalmazó szabályozásának rendszeréből következően – a Kp. 102. §

(1)bekezdés b) pontjában meghatározott rendelkezés helyes értelmezése szerint a bíróságnak a fellebbezést vissza kell utasítania akkor is, ha az olyan végzés ellen irányul, amellyel szemben a fellebbezést törvény külön nem engedi meg (Kúria Kfv.VII.45.026/2023/2.). [17] Mindezek alapján az ítélőtábla a fellebbezéssel támadott végzésében helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a fellebbezés szempontjából a Kp. 112. §

(1)bekezdése alapján annak volt jelentősége, hogy a visszaküldő végzést a Kp. rendelkezései nem nevesítik fellebbezéssel támadható végzésként, erre figyelemmel a fellebbezés visszautasításának volt helye a Kp. 102. §

(1)bekezdés b) pontja alapján. [18] Az ítélőtáblának az iratvisszaküldés perjogi természetére tett megállapításaival a Kúria túlnyomórészt, a következő pontosítással egyetért. A visszaküldés a bíróság eljárásjogi cselekménye, amely a fellebbezéssel, vagy felülvizsgálati kérelemmel megindított jogorvoslati eljárási szakaszt lezárja és amely a felterjesztő bíróság számára kötelezést tartalmaz. Jogkövetkezménye, hogy a felterjesztő bíróságnak a kötelezésben kapott, jellemzően a jogorvoslati kérelem érdemi elbírálásra való alkalmassági vizsgálatával kapcsolatos feladatot el kell végeznie, és annak eredményeként újra kell döntenie arról, hogy a jogorvoslati kérelmet felterjeszti vagy más jogkövetkezményt alkalmaz. A visszaküldés, figyelemmel arra, hogy a közigazgatási perben eljáró bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben végzéssel dönt [Kp. 84. §

(1)bekezdés], tartalmában és a formája szerint is végzés. [19] A Kúria utal arra, hogy a fellebbezéssel támadott végzésből egyértelműen kitűnt, miszerint az ítélőtábla – az alperes által előadottaktól eltérően – a kommentárirodalmat nem jogforrásként, hanem a törvény rendelkezéseinek az értelmezését segítő, a bíróság álláspontját alátámasztó eszközként használta, amely nem ütközik a Jat. rendelkezéseibe, a jogtudomány eredményei a jogalkalmazás során felhasználhatók. Kúria III.Kpkf.45.030/2023/2 5 [20] Az alperes fellebbezésében a Kp. 48. §

(1)bekezdés b) pontja és 104. §

(1)bekezdés b) pontja megsértését az iratok visszaküldését elrendelő végzéssel összefüggésben állította, vagyis a visszaküldés jogszerűség vitatta, amely – a korábban kifejtettekre tekintettel – nem fellebbezhető végzés, a másodfokú vizsgálatnak nem lehet a tárgya. Ezért a Kúria annak rendelkezéseit (tartalmát) nem vizsgálhatja felül, nem foglalhat állást abban a kérdésben, hogy az ítélőtáblának a visszaküldés helyett az alperes fellebbezésének a visszautasításáról vagy a Kp. 48. §

(1)bekezdés b) pontja szerint a keresetlevél visszautasításáról kellett volna rendelkeznie, illetve a Kp. 104. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint kellett volna eljárnia. [21] Mivel a Kúria a jelen perbelivel teljesen azonos tartalmú ügyben Kpkf.VII.45.026/2023/

1. szám alatt meghozott végzésben foglaltaktól érdemében nem kívánt eltérni, a fentiek alapján megállapította, hogy az ítélőtábla fellebbezést visszautasító döntése nem sérti a Kp.
2. §

(2)bekezdés a) pontjában, 99. §

(1)bekezdésében, 102. §

(1)bekezdés b) pontjában és 112. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezéseket. [22] Az alperes fellebbezésében kérte az ítélőtábla fellebbezést visszautasító végzésében szereplő, az iratok visszaküldésével kapcsolatos kúriai határozatok részére történő megküldését is. A Kúria e körben megállapította, hogy a felsorolt határozatok nem a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 163. §

(1)bekezdése szerinti körbe tartoznak, és nem is a felek ügyében keletkezett határozatok, ezért azok megküldésének törvényi feltételei nem állnak fenn. A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (Büsz.) 10. §

(1)bekezdés második mondata szerint az eljárásban részt nem vevő személy részére a bíróság elnöke engedélyezheti a felvilágosítást, ha ahhoz az érintett hozzájárult, vagy azt jogszabály egyébként lehetővé teszi. [23] Mindezek alapján a Kúria a fellebbezést visszautasító végzést – a Kp. 109. §

(1)bekezdése és 112. §

(1)bekezdése alkalmazásával – helybenhagyta. A döntés elvi tartalma [24] I. A bíróság végzése ellen fellebbezésnek a Kp.-ban meghatározott esetben van helye. II. A Kp. 102. §

(1)bekezdés b) pontja alapján a fellebbezést vissza kell utasítani, ha az olyan végzés ellen irányul, amellyel szemben a fellebbezést a Kp. külön nem engedi meg. Záró rész [25] Az alperesnek a másodfokú eljárásban költsége nem merült fel, ezért arról a Kúriának a Kp. 35. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp.

1. és
2. §-aira figyelemmel nem kellett dönteni. [26] Az alperes az illetékekről szóló
3. évi XCIII. törvény
4. §

(1)bekezdés c) pontja alapján teljes személyes illetékmentességben részesül, ezért a Kúriának az illetékről rendelkeznie nem kellett. [27] A végzés ellen a fellebbezést a Kp. 112. §

(2)bekezdése, a felülvizsgálatot a Kp.

1. § d) pontja kizárja. Kúria III.Kpkf.45.030/2023/2 [28] 6 A Kúria a fellebbezést a Kp.
2. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. március
2. Dr. Farkas Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Bérces Nóra s.k. előadó bíró, Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró, Dr. Gyurán Ildikó s.k. bíró, Dr. Sugár Tamás s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő